Budapesti Hírlap, 1938. július (58. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

J egy bankreform és agrárhitel Levél a szerkesztőhöz ! Azt mondják, igen tisztelt Szerkesztő úr, hogy az ember vágya csak addig erős, csak addig foglalkoztatja egyéni­ségét, amíg be nem teljesedik. Mihelyt beteljesedett, történt légyen a betelje­sedés bármily váratlanul, egyszerre mintha veszítene az egész kérdés fon­tosságából és mintha mindenki termé­szetesnek tartaná, hogy bekövetkezett, aminek be kellett következnie. Pedig sokszor másoknak kellően ,alig értékel­hető jóakaratán múlik, hogy a vágyak teljesedtek. Érzésem szerint ez a hely­zet most a jegybankreform dolgában is. Amennyire vissza tudok emlékezni, több mint négy évtizede egyik első­rangú agrárprobléma volt az, hogy a gazda odajusson a legközvetlenebb hi­telforráshoz é­s megfelelő termelési hi­telt vehessen igénybe magától a jegy­banktól. Emlékszem gyűlésekre, felszó­lalásokra, határozati javaslatokra, ame­lyek kivétel nélkül azt követelték, hogy a gazda megfelelő termelési hitelt kap­hasson a jegybanktól. Sőt még arra is emlékezem, hogy volt idő, amikor ezek a követelések úgy hangzottak el, mint aféle jámbor óhajtások, amelyeket jog­fenntartás szempontjából illik és szük­séges ugyan minden adott alkalommal hangoztatni, a beteljesedésre azonban vajmi csekély a remény. Éppen ezért szeretném, ha gazdatár­­saim velem együtt úgy értékelnék és méltányolnák a jegybank statútumai­nak mostani reformját, mint ahogyan az értékelést és méltánylást ez a re­form a termelési hitelt kereső gazdák részéről megérdemli. Nem akarok sen­kinek szemrehányást tenni, de az az érzésem, mintha ennek a reformnak agrárjelentősége fölött kissé hamar tér­tünk volna napirendre. Mintha nem méltányolta volna a gazdatársadalom eléggé a Nemzeti Banknak ezt az elha­tározását, amely mögött — ez kétség­telen, ezt mindenkinek tudnia kell — Imrédy Béla miniszterelnök áll. A mi­niszterelnök érdeme legelsősorban, hogy ma már nemcsak hathónapi lejá­ratú mezőgazdasági áruváltók szerepel­nek a jegybank leszámítolásában, ha­nem megteremtődött az az új hiteltí­pus, amelyet a kilenchavi lejáratú és termelési hitel nyújtására szolgáló gaz­daváltók jelentenek. Minél intenzívebb valamely mezőgaz­dasági üzem, annál inkább hasonlít a kereskedő üzeméhez, tehát annál inkább szüksége van hitelre, idegen forgótő­kére. Minthogy pedig a mi mezőgazda­sági üzemeink, ha belterjes kezelésben részesülnek, bőségesen találnak alkal­mat olyan kikészítési, illetve termelési és kikészítési vállalkozásokra, amelyek­hez az üzem kellő forgótőkével nem rendelkezik, azt hiszem, hogy nem té­vedek, ha azt mondom, hogy a jegybank reformja a rövidlejáratú agrárhitelnek egyik legégetőbb problémáját oldja meg, amikor tekintettel van az ország agrár­jellegére és hosszú évtizedek múlva tel­jesíti a gazdatársadalomnak régi mél­tányos és jogos kívánságát. Annál nagyobb értékűnek kell minő­sítenünk ezt a reformot, mert nagyon erősen meggyökeresedett hitelpolitikai elméletekkel szakít és pedig­ egyedül annak érdekében, hogy a gazdatársada­lom termelési hiteligényeit ki tudja elé­gíteni. Ma, amikor tehetségünkhöz ké­pest mindannyian a piacképességet te­kintjük legelsőrendű termelési szem­pontnak és amikor minden gazda szí­vesen vállalkozik akár a növényterme­lés, akár az állattenyésztés terén olyan piacképes áru produkálására, amelynek előállítása az egész termelési időszakot igénybe veszi, megmérhetetlen fontos­ságú és jelentőségű a kilenchavi lejá­ratú termelési hitel. Nem hiszem, hogy túlzottan rózsás színben látnám a jö­vendőt és túlságosan optimista volnék, ha azt mondom, hogy a gazdáknak nyújtott ez az új hitellehetőség rövid néhány esztendő alatt jelentékeny lé­péssel fog minket előrevinni és termel­­vényeinket sikerrel fogja piacképesekké tenni. Sokat hallunk és olvasunk ma arról, hogy a gazdának haladnia kell a korral és át kell állítani egész termelési rend­szerét, ha meg akarja állni helyét a világversenyben, mert kétségtelen, hogy alig jövedelmező és csak vegetál az a mezőgazdasági üzem, amely nem állít elő feltétlenül verseny és piacképes árut. Ha tehát a gazdának haladnia és versenyképesnek kell lennie, akkor két­ségkívül szüksége van olyan anyagi erőre is, mely ezt a versenyképességet biztosítja. Ezt az anyagi erőt a terme­lési hitel adja. És ha a gazda fizetési kötelezettsége egybeesik a termény ér­tékesítésének időpontjával, akkor sok­kal bátrabban vállalkozhatok, sokkal ke­vesebb kockázattal igényelhet idegen forgótőkét. A Nemzeti Bank alapszabályainak módosítása a gazdák érdekében történt, illő tehát, hogy azt az egész magyar gazdatársadalom kellően méltányolja. Kiváló tisztelettel: egy pest megyei gazda Válaszúton írta: MÁRIÁSS IMRE 050675, sorsjegynek a száma. Magát a sorsjegyet Kiss László segédtisztviselő forgatta kezében egy napsugaras, korata­vaszi délelőtt a Nagykörút egyik dohány­tőzsdéjében. Állami sorsjegy volt. Még sohasem volt sorsjegye, de most rászánta magát. A tudat alatt az a szó vonzotta: állami. Ez valahogy megbízhatóbbá tette a szerencsével való játékot. Kiss László törvénytisztelő, sőt az államhatalom min­den képviselőjét is megkülönböztetett tisz­teletben részesítette. És ez helyénvaló is volt. Az állam az egyazon ország népcsa­­ládainak az összessége s önmagát, család­ját becsüli le az, aki nem becsüli meg az államot. Ezt Kiss László fiatalkora ellenére nem egy alkalommal fejtette ki alaposan szerény személyi hatókörében lázas fejű barátok és spriccerezésükben lázadóknak mutat­kozó mesterlegények között, akikkel Pest­­szentlőrincen részben rokoni, részben „ked­ves ismerős” kapcsok kötötték össze. Ebben a pillanatban azonban sem rájuk, sem sze­rencsés és találó okfejtéseire nem gondolt, csak valami biztonságfélét érzett, valami olyat, ami egy szóban talán így fejezhető ki legjobban: szabad, lehet. Most szabad most lehet. Az állam nem bocsátkozhat semmiféle olyan vállalkozásba, amely akár­ csak a legkisebb mércékben is­­eltérne -­ legszorosabban vett korrekt cselekedetek­től. Ha az állam azt mondja plakátokon, hogy: Vegyünk állami sorsjegyet,, az egé­szen más, mintha az ember azt olvassa ugyancsak plakáton: Menjen a Bürgözd­szentkajtári strandra. Ebben a pillanatban nem gondolt Kiss László a strandhirdetésre, pedig kétségkí­vül ott motoszkált fejében, hiszen amikor meglátta a plakátot, így szólt a csinos, sőt módfelett csinos fejei­e özvegynek: — Önálló gondolkodású ember nem dől be az ilyen hirdetéseknek. Mert lássa ked­ves Mimi, mi az, hogy menjek a bürgázd­­szentkajtári strandra? Először ki az, aki a plakáton ilyenformán parancsolni, de leg­alább is befolyásolni akar? Természetes, hogy maga a strand tulajdonosa. Tehát elő­ször is az ő érdekében áll. Már most na­gyon valószínű, hogy nemcsak először, de legfőképpen az ő érdeke. Azt meg látja egyáltalában nem okolja meg, hogy mért menjek oda? Mért menjek oda, mikor elő­ször is messze van, másodszor azt sem tudom, hogy mennyi a belépődíja, harmad­szor azt sem tudom, hogy milyen a vize? Mi van ott? Duna, Tisza, vagy a Vág? Kristályos vize van-e, vagy­ hőforrás? És még sok mindent nem tudok róla. Most azért menjek oda, mert neki­­tetszik, vagy azért, hogy a helyszínen szerezzek tapasz­talatokat, a helyszínen tudjam m­eg a tudni valókat? Nem drága Mimi, én nem fürdök zsákbamacskába. Ezen Mimi olyan, de olyan jót nevetett, hogy Kiss László majdnem szóró­-szóra, de majdnem szóról-szóra elmondta a dolgot Áginak, a szőkehajú kis gépírónőnek, aki­vel nemcsak egy irodában dolgoztak, ha­nem sokat sétáltak is együtt. Kiss László nem volt túlságosan éles­agyú ember, de végtelenül örült annak, amennyije volt, amennyit adott a jó Isten. Ez a mennyiség pontosan kimerítette az egyszerű polgári logikának nevezett szel­lemi értékállományt. És ez elég. Akinek , nem jutott több, az ne panaszkojék, mert­­ ezzel már pompásan meg lehet élni, ezzel már nagyszerűen el lehet igazodni az élet csapdái között, ezzel az ember már megáll­hat a talpán. Most azonban, ebben a pillanatban, a hű­vös, homályos nagykörúti trafik mélyében, ahová nem jutott be, bárhogy is iparkodott az utcán táncoló napsugár, ez a polgári lo­gikával ellátott ész egyáltalában nem funk­cionált, azaz helyesebben: teljes tétlen­ségre kárhozódott. Afelől kellett volna döntenie, hogy megvegye-e Kiss László a 050.675 számú sorsjegyet, amely tetszett volna úgy nagyjában és egészében, mert hat számjegy közül három volt a páratlan és ősrégi babona*szerint a páratlan szá­mok szerencsések — minél több van a sors­jegyen belőlük, annál jobb —, de itt volt egy másik sorsjegy is, ugyancsak három páratlan számmal. A különbség mindössze az volt, hogy ennek a számjegynek a vé­gén nem ötös, hanem hármas volt. 50.673. Maga se tudta, hogy miért érez több bizal­mat ehhez a másikhoz. És az agya tanácsa, talán volt. Ami rá tartozott ebben az ügy­ben, az annyi volt, hogy megadta a felele­tet a feltett kérdésre: vegyen-e sorsjegyet vagy sem? Azt tanácsolta: vegyen s mi­után sok logikai érvvel nem szolgálhatott, aláhúzta a feleletet azzal a biztonsági ér­zéssel, ami az „állami” szóban rejlett. Most azonban csak az érzelem nyilatkoz­hatok meg, a rokonérzés, meg az idegen- Armio FILLER _____ _ / 14 MIWTtv Budapesti Hírlap LVIII. évfolyam, 145. szám 1938. Péntek, julius 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­­ Vrl­. KERN JÓZSEF­ KÖRÚT 8. SZÁM, TELEFONSZÁMI 1-444-CCW A magyar és lengyel nemzetiségi vezetők Hodzsánál • A kárpátaljai magyar párt küldöttei a munkácsi nagygyűlés új önkormányzatot sürgető határozatát ismertették Hodzsával PRÁGA, jún. 30.­ A Cseh Távirati Iroda jelenti: Hodzsa miniszterelnök szerdán a nem­zetiségi kérdés parlamenti megoldásának előkészítése során tanácskozásokat folyta­tott a lengyel és a magyar politikai sze­mélyiségekkel, akiket az utóbbi napokban megbeszélésre hívott magához. Szerdán délelőtt tíz órakor a miniszterelnök fo­gadta Wolf dr. lengyel képviselőt, aki át­adta a lengyel pártok megegyezési bizott­ságának a nyilatkozatát. A nyilatkozat rö­viden körvonalazza a megegyezési bizott­ságnak a nézeteit arról, miként kellene a kisebbségi kérdést a lengyel kisebbség szempontjából megoldani. Délelőtt 11 órakor a miniszterelnök meghívására az Egyesült Magyar Párt j­­ képviseletében megjelentek a Kolovrat- V.­ palotában Szüllő Géza dr., Jaross Andor, Esterházy János gróf és Korláth Endre, a párt vezetőit. A miniszterelnök felkérte a magyar küldötteket, hogy a kormány elé terjesztett magyar emlékirat néhány pontja tekintetében adjanak bővebb fel­­világosításokat. A magyar kisebbség kép­viselői tájékoztatták a miniszterelnököt a Csehországban élő magyarság jelenlegi helyzetéről. Délben Hodzsa miniszterelnök Jungar Károlyt, a morva-sziléziai tartományi ve­zetőség lengyel tagját fogadta, aki tájé­koztatta a miniszterelnököt főleg a vidé­ken élő lengyel kisebbség kulurális és gaz­dasági igényeiről. A kárpátaljai magyar párt az autonómiáért PRÁGA, jún. 30. (Magyar Távirati Iroda.). A magyar egyesült párt vezetői Frodzm miniszter­­elnökkel folytatott megbeszélésük után elutaztak Prágából. Szerdán délelőtt Korláth Endre ország­­gyűlési képviselő, Holtky Károly szenátor, Vozáry Aladár tartománygyűlési képviselő és Köszörűs Károly, a­ kárpátaljai magyar párt főtitkára kereste fel a miniszterelnö­köt és ismertette előtte azt a határozatot, amelyet a kárpátaljai magyar párt mun­kácsi nagygyűlése vasárnap hozott és amelyen a nagygyűlés az önkormányzatot sürgeti Kárpátalja részére. Korláth kép­viselő élőszóval is megokolta Hodzsa miniszterelnök előtt a párt határozatát. Délben a miniszterelnök a német szo­ciáldemokrata párt vezetőivel tanácsko­zott, délután pedig a cseh koalíciós pár­tok vezetőivel folytatott megbeszélést, amelyen jelen volt Kaifus pénzügyminisz­ter és Englis, a Cseh Nemzeti Bank kor­mányzója is. , „Benes öröksége“ BERLIN, jún. 30. (Német Táviró Iroda.) A Berliner Ber­­senzeitung „Benes öröksége" címmel a kö­vetkezőket írja: Bár a „nemzetiségi alkotmány” szó a cseh kérdés megoldásával kapcsolatban nemzetközi jelentőségűvé vált, meg kell állapítani, nehogy bárki is ábrándképekbe ringassa magát, hogy eddig még nincs nemzetiségi alkotmány. Fel kell hívni a figyelmet erre a körülményre, mert né­hány nyugati főváros bizonyos optimiz­mussal úgy tesz, mintha Prágában min­dezt rendben lenne és mintha a csehek tényleg hajlandók lennének megvetni an­­­­nak alapjait, amit elvárnak tőlük és amit­­ megígértek. Nem szabad elfelejteni, hogy

Next