Budapesti Hírlap, 1938. december (58. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-01 / 273. szám
LVIII. évfolyam, 273. szám 1938. Csütörtök, december 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL« VIH. KERT JÓZSEF ■ KÖRÚT 8. SZÁM, TIKONSZKHI 1—444—00. Senki sem ülhet páholyban " A szebb, igazabb, magyarabb Magyarországot kell kiépítenünk. Reformokat kell alkotnunk, olyanokat, amelyek a magyar nép lelkéből fakadnak, a lelkek mélyén élő nemzeti kívánságokatvalósítanák meg, alkalmazkodnak a megváltozott viszonyokhoz, az ősi alapokon állva haladnak a korral és céljuk valóban a szebb, igazabb, magyarabb Magyarország megteremtése. Erről beszélt tegnap vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, amikor annak a reményének adott kifejezést, hogy egymással együtt dolgozva és egymásra támaszkodva el fogjuk érni a kitűzött célt. Nagy nemzeti munkáról beszélt a miniszterelnök egy nála járt küldöttségnek is és azt mondotta, hogy „ebben a munkában szükségünk van minden szorgalmas, gondos, a maga munkáját értő polgárember, segítségére, támogatására. Lehetetlen ugyanis az, hogy az emberek egy nagy része félreállva közömbösen nézi, mit csinál a többi, maga pedig csak kritizálgat. Azt sem lehet tűrni, hogy hangoskodó csoport járkáljon a ház előtt és anélkül, hogy bármiképpen is bebizonyította volna, hogy ért a házépítéshez, azt mondja, „ majd én megcsinálom”. Ugyanakkor mondotta el a miniszterelnök ezeket a szavakat, amikor példaképül állította minden magyar ember elé Darányi Kálmán volt miniszterelnököt, aki csendesen, titokban, minden feltűnés és minden önreklám nélkül szolgálja hazáját, bárhová hívják őt. Amióta visszanyertük egyenjogúságunkat és kötelességszerűen, őszinte nagy lelkesedéssel hozzáfogtunk a honvédelem korszerű kifejlesztéséhez, köztudottá vált, hogy mindnyájan katonák, mindnyájan honvédek, mindnyájan a nemzet hadseregéhez tartozók vagyunk korra és foglalkozásra való tekintet nélkül. Mindnyájunknak hozzá kell járulni polgári éleben végzett munkával is a nemzeti hadsereg fejlesztéséhez, kiépítéséhez. Most tovább kell menni a kötelességteljesítés és felelősségvállalás terén. Úgy, amint a miniszterelnök mondotta, a nemzet egyetemének a nagy építőmunkában szüksége van minden a maga munkáját értő polgárember segítségére, támogatására. Senki nem ülhet páholyban. Senki nem lehet néma szemlélője annak a verejtékes építkezésnek, amely azért folyik, hogy megteremtsük a szebb, igazabb, magyarabb Magyarországot. Senki sem állhat félre, senki sem elégedhetik meg közömbösséggel, semlegességgel, passzivitással, vagy éppen passzív kritikával. Az aktivitás, a nagy munkában való részvétel mindnyájunk szent kötelessége. A földmívelő a barázdákon, az iparos a műhelyben, a lateiner az íróasztalnál kell, hogy dolgozzék a nagy nemzeti célok eléréséért. Mindnyájan katonák vagyunk és mindnyájan arra vagyaunk kötelezve, hogy a nemzet napszámosai is legyünk. Fel kell figyelnünk az arra hivatottak munkájára és irányításuknak megfelelően részt kell kérnünk ebből a munkából. A hivatottakra, a rátermettekre kell figyelnünk és hallgatnunk, mert súlyos igazság az, amit a miniszterelnök mondott azokról a hangoskodó csoportokról, akik a ház előtt járkálnak és anélkül, hogy hozzáértésüket bármikénp ép is bizonyították volna a felelős , pallérok helyére akarnak tolakodni. | Ciano gróf hatalmas külpolitikai beszámolója a fasiszta kamara előtt A Duce elsőnek emelt szót a megcsonkított Magyarország érdekében Visszagondolunk azokra a napokra, amikor a magyar nép lovagiasan mellettünk állt . A tengely biztos és hatalmas eszköz, mely döntő módon esik latba a történelem útjának alakulásánál A bécsi döntéssel visszaítélt felvidéki terület birtokunkban van. Élvezzük diplomáciai munkánk hatalmas sikerét és hálásak vagyunk nagy barátainknak, hogy érvényt szereztek a magyar igazságnak. Már az előttünk álló új feladatok felé fordulunk, de ma újra megelevenedtek előttünk a közelmúlt eseményei, amelyek a világ ítélőszéke elé vitték a csehszlovákiai nemzetiségi kérdést és ennek keretében a magyarság ügyét. Ciano gróf olasz külügyminiszter idézte fel szerdán este a fasiszta kamarában ezt a közelmúltat, melyben a kétség és bizakodás, a háború veszélye és a béke lehetősége szinte pillanatonként váltották egymást. Az eredmény békés elrendezést hozott. Ez a világ hálás ezért azoknak a felelősségtől áthatott államférfiaknak, akik békéjét megmentették. Az a nagyszabású beszámoló, melyben Ciano gróf külügyminiszter a fasiszta kamara tagjai előtt megvilágította a világpolitika legutóbbi eseményeit és felgöngyölítette a csehszlovák kérdés mögött lejátszódott diplomáciai tevékenységet világosan megmutatja, hogy ebben az igazságos és tartós béke feltételeit megteremtő békés elrendezésben milyen kimagasló szerepe volt a Dúcénak, a magyarság nemes és hatalmas barátjának. Ezt a történelmi szerepet legjobban Hitler vezér és kancellár értékelte, mert amint Ciano gróf mai beszédéből megtudjuk, a döntő müncheni tanácskozás sohasem jöhetett volna létre, ha nem Mussolini vállalja a közvetítést és Hitler ragaszkodott a Duce személyes részvételéhez az értekezleten, úgy vélekedvén, hogy részvétele biztosítja az értekezlet sikerét. Filmszerű elevenséggel és mindenütt a lényeg kiemelésével vetíti elénk Ciano gróf külpolitikai beszámolója az elmúlt hónapoknak a világpolitika alakulását olyan erősen befolyásoló eseményeit s azoknak előzményeit. A fasiszta külpolitika első pillanattól kezdve világosan látta, hogy a csehszlovák probléma csak a Berlinnel, Budapesttel és Varsóval való megegyezés által oldható meg. A cseh politika azonban bízva a szovjet szerződésben, a köztársaságnak bolsevista hídfő szerepében, valamint olyan elgondolásokban, melyekről már kiderült, hogy szép elméleteken nyugszanak, de nem bírják el a realitást, olyan merev magatartást tanúsított, ami végül is totális rendezést követelt. Még mindannyiunk élénk emlékezetében van a Popolo di Italia híres cikke, melyet a világsajtó Mussolininak tulajdonított, s ami az egyenlő elbánás alapján követelte a csehszlovák probléma megoldását, erőteljesen hangot adva a magyar igényeknek. Ezzel a cikkel kezdődött a csehszlovák probléma rendezésének utolsó fejezete, melybe beletartozik a bécsi döntés is. A magyar közvélemény bámulattal adózik a fasiszta politika elgondolásainak, mely az erős békéjének igazságát hirdeti és eredményekkel bizonyítja. Gyönyörködik a birodalomteremtő erő hatalmas alkotásaiban és mély hálával értékeli a hatalmas Olaszország segítőkészségét, melynek olyan bensőséges szavakban adott ma is kifejezést Ciano gróf, s akinek a magyar hűséget méltató szavait, valamint a magyar kérdésről nyújtott tájékoztatását a nemzetünk iránt érzett rokonszenv megnyilvánulásával fogadott a fasiszta kamara. Senki nem helyezkedhetük ma a semlegesség és félreállás, a távolról nézés kényelmes álláspontjára, senki sem ülhet siha páholyban nézőként, de viszont mindenkinek csak arra a munkára kell és szabad vállalkoznia, amelyre megvan a képessége és hivatottsága. A vezetők vezessenek, a tömegek pedig bízzanak a vezetőkben és dolgozzanak az ő útmutatásuk szerint. Szükség van ennél a munkánál korra és nemre való tekintet nélkül minden magyarra, szükség van a férfiakon kívül a magyar nőkre is, akiknek a köztudat fogékonyságának megteremtésében mindig nagy részük vett, s akik a történelem folyamán mindig ott állottak a harcoló férfiak mellett. Ciano külügyi expozéja RÓMA, nov. 30. (Stefáni.) Különlegesen ünnepélyes hangulatban ült össze szerda délután a fasiszta kamara.. Jelenvoltak a. Diné, a kormány tagjai, akik éppúgy, mint a képviselők a fasiszta párt téli egyenruháját viselték, a karzatokon pedig rendkívül nagyszámú közönség. A diplomáciai karzaton megjelentek a diplomáciai testület tagjai, közöttük Villani Frigyes báró kvizinált magyar követ. Mussolinit, amikor a terembe lépett, szűnni nem akaró lelkes tapssal és üdvkiáltásokkal fogadták s nagy melegséggel ünnepelték Ciano gróf külügyminisztert is. Ciano külügyminiszter hatalmi beszédet mondott, amelyben ismertette a csehszlovák válságot előidéző okokat és körülményeket és olyan részleteket is elmondott, amelyek eddig, ismeretlenek voltak és nagyérdekű történelmi adalékai annak az állásfoglalásnak és tevékenységnek, amely Olaszország, jelesül a Duce szerepével volt kapcsolatos. Mussolini leszögezi Olaszország álláspontját Ciano azzal kezdte beszédét, hogy 1937 december 18-ika óta Chvalkovsky római cseh követnek akkor első ízben feltett, majd később megismételt kérdéseire, mi lenne Olaszország magatartása cseh-német válság esetén, mindenkor azt tanácsolta Csehszlovákiának, hogy kössön sürgősen és teljes szabadságban egyezményt Berlinnel, Budapesttel és Varsóval, mert ezt írja elő az események alakulásának kérlelhetetlen kényszere. A külügyminiszter megmondotta a csehszlovák követnek, hogy súlyos hiba volna szemet hunyni a reális helyzet és tények előtt és továbbra is áltatnia magát az együttes biztonságba vetett reményekben vagy földrajzilag távoleső barátságok gyakorlati hasznosságában. Ezeknek a kijelentéseknek fontosságát Chvalkovsky követ nem ismerte félre. Ciano ezután ismertette a Versaillesben létesített Csehszlovákia történetét, ebben főleg németellenes és magyarellenes tevékenykedését, ami teljesen lehetetlenné tette, hogy az illető kisebbségek együtt élhessenek és együtt dolgozhassanak a csehszlovák állammal. Az 1935. év tavaszán megkötött csehszovjetorosz egyezmény — folytatta Ciano gróf — Csehszlovákiát Duna-Európa bolsevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiinduló pontja lett a döntő válságnak. A külügyminiszter ezután ismertette a közben történt eseményeket, majd jellemezte Prága érzéketlenségét és ártó rosszakaratát Henlein követeléseivel szemben. A következőkben Ciano gróf ismertette a cseh—szudétanémet viszálynak májusban történt kiélesedését, majd azokat a cseh üzelmeket, amelyek német mozgósításról szóló híresztelések terjesztésével Németországnak ártani akartak. Ilyen körülmények között a Runciman kiküldetésével tett kísérlet kudarcra volt ítélve és ebben a helyzetben a Duce augusztus 20-án, a válság kikerülhetetlen közeli kiéleződését előrelátva, utasítást adott a szónoknak, lépjen érintkezésbe a német kormánnyal és kérjen tőle felvilágosításokat, mert Mussolini ettől kezdve óvóintézkedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. Runciman levele azonban a közös diplomáciai tárgyalásoknak reális alapot adott. Ez a levél már megmutatta a konkrét megoldás lehetőségét. Runciman levele az ijedtségében felejteni látszó világnak megmutatta, hogy nemcsak cseh-német kérdés, hanem cseh-magyar problémai is van. (A külügyminiszter szavait a képviselőház minden oldaláról felhangzó: „Éljen Magyarország!” kiáltások szakították félbe.) Nemcsak cseh-német kérdés, hanem cseh, lengyel kérdés is van és hogy mindezek a kérdések egymagukban is elegendők lennének arra, hogy égő kanócot vessenek a lőporpehordóba. Runciman küldetése gyakorlatilag már a következő napon véget ért és eredménytelenül szakadt félbe. Akérdés azonban már porondra került és nem lehetett többé a hallgatás fátylát borítani e problémára. A külügyminiszter ezután felemlíti a