Budapesti Hírlap, 1938. december (58. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-01 / 273. szám

LVIII. évfolyam, 273. szám 1938. Csütörtök, december 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL« VIH. KERT JÓZSEF ■ KÖRÚT 8. SZÁM, TIK­­ONSZKHI 1—444—00. Senki sem ülhet páholyban " A szebb, igazabb, magyarabb Ma­gyarországot kell kiépítenünk. Refor­mokat kell alkotnunk, olyanokat, ame­lyek a magyar nép lelkéből fakadnak, a lelkek mélyén élő nemzeti kívánságo­kat­­valósítanák meg, alkalmazkodnak a megváltozott viszonyokhoz, az ősi ala­pokon állva haladnak a korral és cél­juk valóban a szebb, igazabb, magya­rabb Magyarország megteremtése. Er­ről beszélt tegnap vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, amikor annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy egymás­sal együtt dolgozva és egymásra tá­maszkodva el fogjuk érni a kitűzött célt. Nagy nemzeti munkáról beszélt a mi­niszterelnök egy nála járt küldöttség­nek is és azt mondotta, hogy „ebben a munkában szükségünk van minden szor­galmas, gondos, a maga munkáját értő polgárember, segítségére, támogatására. Lehetetlen ugyanis az, hogy az emberek egy nagy része félreállva közömbösen nézi, mit csinál a többi, maga pedig csak kritizálgat. Azt sem lehet tűrni, hogy hangoskodó csopor­t járkáljon a ház előtt és anélkül, hogy bármiképpen is bebizonyította volna, hogy ért a ház­építéshez, azt mondja, „ majd én meg­csinálom”. Ugyanakkor mondotta el a miniszterelnök ezeket a szavakat, ami­kor példaképül állította minden ma­gyar ember elé Darányi Kálmán volt miniszterelnököt, aki csendesen, titok­ban, minden feltűnés és minden önrek­lám nélkül szolgálja hazáját, bárhová hívják őt. Amióta visszanyertük egyenjogúsá­gunkat és kötelességszerűen, őszinte nagy­ lelkesedéssel hozzáfogtunk a hon­védelem korszerű kifejlesztéséhez, köz­tudottá vált, hogy mindnyájan katonák, mindnyájan honvédek, mindnyájan a nemzet hadseregéhez tartozók vagyunk korra és foglalkozásra való tekintet nélkül. Mindnyájunknak hozzá kell já­rulni polgári éleben végzett munkával is a nemzeti hadsereg fejlesztéséhez, kiépítéséhez. Most tovább kell menni a kötelességteljesítés és felelősségvállalás terén. Úgy, amint a miniszterelnök mondotta, a nemzet egyetemének a nagy építőmunkában szüksége van minden a maga munkáját értő polgárember se­gítségére, támogatására. Senki nem ül­het páholyban. Senki nem lehet néma szemlélője annak a verejtékes építkezés­nek, amely­­ azért folyik, hogy megte­remtsük a szebb, igazabb, magyarabb Magyarországot. Senki sem állhat félre, senki sem elégedhetik meg közömbös­séggel, semlegességgel, passzivitással, vagy­ éppen passzív kritikával. Az akti­vitás, a nagy munkában való részvétel mindnyájunk szent kötelessége. A föld­­mívelő a barázdákon, az iparos a mű­helyben, a lateiner az íróasztalnál kell, hogy dolgozzék a nagy nemzeti célok eléréséért. Mindnyájan katonák vagyunk és mindnyájan arra vagyaunk kötelezve, hogy a nemzet napszámosai is legyünk. Fel kell figyelnünk az arra hivatottak munkájára és irányításuknak megfele­lően részt kell kérnünk ebből a munká­ból. A hivatottakra, a rátermettekre kell figyelnünk és hallgatnunk, mert súlyos igazság az, amit a miniszterel­nök mondott azokról a hangoskodó cso­portokról, akik a ház előtt járkálnak és anélkül, hogy hozzáértésüket bármikén­­p ép is bizonyították volna a felelős , pallérok helyére akarnak tolakodni. | Ciano gróf hatalmas külpolitikai beszá­molója a fasiszta kamara előtt A Duce elsőnek emelt szót a megcsonkított Magyarország érdekében Visszagondolunk azokra a napokra, amikor a magyar nép lovagiasan mellettünk állt . A tengely biztos és hatalmas eszköz, mely döntő módon esik latba a történelem útjának alakulásánál A bécsi döntéssel visszaítélt felvidéki terület birtokunkban van. Élvezzük dip­lomáciai munkánk hatalmas sikerét és hálásak vagyunk nagy barátainknak, hogy érvényt szereztek a magyar igaz­ságnak. Már az előttünk álló új felada­tok felé fordulunk, de ma újra megele­venedtek előttünk a közelmúlt esemé­nyei, amelyek a világ ítélőszéke elé vit­ték a csehszlovákiai nemzetiségi kérdést és ennek keretében a magyarság ügyét. Ciano gróf olasz külügyminiszter idézte fel szerdán este a fasiszta kamarában ezt a közelmúltat, melyben a kétség és bizakodás, a háború veszélye és a béke lehetősége szinte pillanatonként váltot­ták egymást. Az eredmény békés elren­dezést hozott. Ez a világ hálás ezért azoknak a felelősségtől áthatott állam­férfiaknak, akik békéjét megmentették. Az a nagyszabású beszámoló, mely­ben Ciano gróf külügyminiszter a fa­siszta kamara tagjai előtt megvilágí­totta a világpolitika legutóbbi esemé­nyeit és felgöngyölítette a csehszlovák kérdés mögött lejátszódott diplomáciai tevékenységet világosan megmutatja, hogy ebben az igazságos és tartós béke feltételeit megteremtő békés elrende­zésben milyen kimagasló szerepe volt a Dúcénak, a magyarság nemes és hatal­mas barátjának. Ezt a történelmi sze­repet legjobban Hitler vezér és kancel­lár értékelte, mert amint Ciano gróf mai beszédéből megtudjuk, a döntő müncheni tanácskozás sohasem jöhetett volna létre, ha nem Mussolini vállalja a közvetítést és Hitler ragaszkodott a Duce személyes részvételéhez az érte­kezleten, úgy vélekedvén, hogy részvé­tele biztosítja az értekezlet sikerét. Filmszerű elevenséggel és mindenütt a lényeg kiemelésével vetíti elénk Ciano gróf külpolitikai beszámolója az elmúlt hónapoknak a világpolitika alakulását olyan erősen befolyásoló eseményeit s azoknak előzményeit. A fasiszta külpo­litika első pillanattól kezdve világosan látta, hogy a csehszlovák probléma csak a Berlinnel, Budapesttel és Varsóval való megegyezés által oldható meg. A cseh politika azonban bízva a szovjet szerződésben, a köztársaságnak bolse­vista hídfő szerepében, valamint olyan elgondolásokban, melyekről már kide­rült, hogy szép elméleteken nyugsza­nak, de nem bírják el a realitást, olyan merev magatartást tanúsított, ami vé­gül is totális rendezést követelt. Még mindannyiunk élénk emlékezetében van a Popolo di Italia híres cikke, melyet a világsajtó Mussolininak tulajdonított, s ami az egyenlő elbánás alapján köve­telte a csehszlovák probléma megoldá­sát, erőteljesen hangot adva a magyar igényeknek. Ezzel a cikkel kezdődött a csehszlovák probléma rendezésének utolsó fejezete, melybe beletartozik a bécsi döntés is. A magyar közvélemény bámulattal adózik a fasiszta politika elgondolásai­nak, mely az erős békéjének igazságát hirdeti és eredményekkel bizonyítja. Gyönyörködik a birodalomteremtő erő hatalmas alkotásaiban és mély hálával értékeli a hatalmas Olaszország segítő­készségét, melynek olyan bensőséges szavakban adott ma is kifejezést Ciano gróf, s akinek a magyar hűséget mél­tató szavait, valamint a magyar kér­désről nyújtott tájékoztatását a nemze­tünk iránt érzett rokonszenv megnyil­vánulásával fogadott a fasiszta ka­mara. Senki nem helyezkedhetük ma a sem­legesség és félreállás, a távolról nézés kényelmes álláspontjára, senki sem ül­het siha páholyban nézőként, de vi­szont mindenkinek csak arra a munkára kell és szabad vállalkoznia, amelyre megvan a képessége és hivatottsága. A vezetők vezessenek, a tömegek pedig bízzanak a vezetőkben­­ és dolgozzanak az ő útmutatásuk szerint. Szükség van ennél a munkánál korra és nemre való tekintet nélkül minden magyarra, szükség van a férfiakon kívül a magyar nőkre is, akiknek a köztudat fogékony­ságának megteremtésében mindig nagy részük vett, s akik a történelem folya­mán mindig ott állottak a harcoló fér­fiak mellett. Ciano külügyi expozéja RÓMA, nov. 30. (Stefáni.) Különlegesen ünnepélyes han­gulatban ült össze szerda délután a fa­siszta kamara.. Jelen­­voltak­­ a­. Diné, a kor­mány tagjai, akik éppúgy,­­ mint a képvise­lők a fasiszta párt téli egyenruháját vi­selték, a karzatokon pedig rendkívül nagy­számú közönség. A diplomáciai karzaton megjelentek a diplomáciai testület tagjai, közöttük Villani Frigyes báró kvizinált magyar követ. Mussolinit, amikor a terembe lépett, szűnni nem akaró lelkes tapssal és üdv­­kiáltásokkal fogadták s nagy melegséggel ünnepelték Ciano gróf külügyminisztert is. Ciano külügyminiszter hatalmi­ beszé­det mondott, amelyben ismertette a cseh­­szlovák válságot előidéző okokat és körül­ményeket és olyan részleteket is elmondott, amelyek eddig, ismeretlenek voltak és nagy­­érdekű történelmi adalékai annak az állás­foglalásnak és tevékenységnek, amely Olaszország, jelesül a Duce szerepével volt kapcsolatos. Mussolini leszögezi Olaszország álláspontját Ciano azzal kezdte beszédét, hogy 1937 december 18-ika óta Chvalkovsky római cseh követnek akkor első ízben feltett, majd később megismételt kérdéseire, mi lenne Olaszország magatartása cseh-német válság esetén, mindenkor azt tanácsolta Csehszlovákiának, hogy kössön sürgősen és teljes szabadságban egyezményt Berlinnel, Budapesttel és Varsóval, mert ezt írja elő az események alakulásának kérlelhetetlen kényszere. A külügyminiszter megmondotta a cseh­szlovák követnek, hogy súlyos hiba volna szemet hunyni a reális helyzet és tények előtt és továbbra is áltatnia magát az együttes biztonságba vetett reményekben vagy földrajzilag távoleső barátságok gya­korlati hasznosságában. Ezeknek a kijelen­téseknek fontosságát Chvalkovsky követ nem ismerte félre. Ciano ezután ismertette a Versaillesben létesített Csehszlovákia történetét, ebben főleg németellenes és magyarellenes tevé­kenykedését, ami teljesen lehetetlenné tette, hogy az illető kisebbségek együtt élhesse­nek és együtt dolgozhassanak a csehszlovák állammal.­­ Az 1935. év tavaszán megkötött cseh­­szovjetorosz egyezmény — folytatta Ciano gróf — Csehszlovákiát Duna-Európa bol­sevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiinduló pontja lett a döntő válságnak. A külügyminiszter ezután ismertette a közben történt eseményeket, majd jelle­mezte Prága érzéketlenségét és ártó rossz­akaratát Henlein követeléseivel szemben. A következőkben Ciano gróf ismertette a cseh—szudétanémet viszálynak májusban történt kiélesedését, majd azokat a cseh üzelmeket, amelyek német mozgósításról szóló híresztelések terjesztésével Németor­szágnak ártani akartak. Ilyen körülmények között a Runciman kiküldetésével tett kí­sérlet kudarcra volt ítélve és ebben a hely­zetben a Duce augusztus 20-án, a válság kikerülhetetlen közeli kiéleződését előre­látva, utasítást adott a szónoknak, lépjen érintkezésbe a német kormánnyal és kérjen tőle felvilágosításokat, mert Mussolini et­től kezdve óvóintézkedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. Runciman levele azonban a közös diplo­­máciai tárgyalásoknak reális alapot adott. Ez a levél már megmutatta a konkrét meg­oldás lehetőségét. Runciman levele az ijedt­ségében felejteni látszó világnak megmu­tatta, hogy nemcsak cseh-német kérdés, hanem cseh-magyar problémai is van. (A külügyminiszter szavait a képviselőház minden oldaláról felhangzó: „Éljen Ma­gyarország!” kiáltások szakították félbe.) Nemcsak cseh-német kérdés, hanem cseh, lengyel kérdés is van és hogy mindezek a kérdések egymagukban is elegendők len­nének arra, hogy égő kanócot vessenek a lőporpehordóba. Runciman küldetése gya­korlatilag már a következő napon véget ért és eredménytelenül szakadt félbe. A­­kérdés azonban már porondra került és nem lehetett többé a hallgatás fátylát bo­rítani e problémára. A külügyminiszter ezután felemlíti a

Next