Budapesti Hírlap, 1938. december (58. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-01 / 273. szám

Popolo d’Italiában szeptember 15-én „Le­vél Runcinumhoz” címmel megjelent cikket, amely az egyetlen építő jellegű okmány az addig megjelentek között. Prága azonban továbbra sem tanúsított megértést, hanem mind merevebb magatartáshoz folyamo­dott, ami azután tovább súlyosbította a helyzetet. Olaszország elhatározásait a Duce trieszti beszédében szögezte le. Szep­tember 25-én Hitler vezér és kancellár kü­lön megbízottja repülőgépen Rúsiába érke­zett, a Ducénak részletekbe menő bizalmas tájékoztatásokat adott és megújította a német a kormány és a német nép hálájának kifejezését Olaszország magatartásáért. Hétfőn, szeptember 26-án Hitler vezér és kancellár, annak hatása alatt, hogy Cseh­szlovákia nem hajlandó teljesíteni a német követeléseket, elhatározta, hogy­ Prágához új ultimátumot intéz, amely 24 óra múlva, szerdán, 28-án járt le. Ez titkos elhatáro­zás volt, de Ciano grófot még az este Olaszország nagykövete tájékoztatta. A szó­nok nyomban jelentést tett Mussolininak, aki az értesítést a római pályaudvaron vette át, ahová éppen akkor érkezett meg Vero­nából. A Duce az igen súlyos tartalmú ér­tesítést megzavar­hatatlan nyugalommal fo­gadta és elhatározta a másnapi mozgósí­tást. Az olasz mozgósítás — Mozgósításunk — folytatta Ciano gróf — a Duce személyes irányításával szeptember 27-én kezdődött. A külügymi­niszter ezután részletezte a katonai intéz­kedéseket, amelyeknek eredményeként a fegyveres erő 250.000 emberről 550.000 emberre emelkedett.­­ A légi fegyver — az előre megállapí­tott terv szerint — négy légi főrajra osz­lott, melyek számára a parancsnokok és a feladatok­­ki voltak jelölve. A haditengeré­szet vezetősége kiegészítette a hadihajók, torpedóegyégek, tengeralattjárók fegy­veres erejét, készenlétbe helyezte a tartalé­kokat. Szeptember 28-ának hajnalán 22 sorhajóegység és cirkáló, 114 torpedózuzó és torpedónaszád, 91 tengeralattjáró, 337 „Mas” elnevezésű halálnaszád, majd egyéb kisebb jelentőségű egységek álltak készen a cselekvésre. Mindezek a számok elég ékesszólóan beszélnek, úgyhogy aligha kell ehhez valamit is hozzáfűzni. Csak a Duce személyes részvétele biztosítja a sikert Ciapo gróf ezután megállapítja a mün­cheni értekezlet gyors sik­erét és hangsú­lyozza milyen elsőrangú szerepet játszott Mussolini az értekezlet végleges határoza­tainak megállapításánál. Hangsúlyozza, hogy a Róma—Berlin-tengely biztos és ha­talmas eszköz, amely döntő módon esik latba a­ történelem, útjának alakításánál. München nem csupán körülhatárolt válság megoldását jelenti, hanem sokkal szélesebb körű politikai értéke van, amire nézve ta­lán még korai volna megállapításokat for­­mulázni. Münchenben nem csupán Német­országnak a szudéta tartományokra fenn­állott nemzeti jogai érvényesültek, nem csupán az olasz tekintély nőtt meg gigászi arányokban a Duce műve és az olasz nép magatartása következtében, hanem még több tény, tétel és intézmény került mély­séges és kivételes befolyás hatása alá. " Beszámoló a bécsi döntésről ■" A szónok ezután kifejti, milyen egy szolgálatot tett a békének a tengely a cseh­szlovák—magyar viszály döntőbírósági el­emezésével. Csakis Olaszország és Német­ország vállalhatták magukra, hogy e vál­ságnak döntőbírósági ítélettel vetnek véget, csakis ők vállalhatták ezt a súlyos felada­tot, hála a nevüket Keleteurópában körül­vevő tekintélynek, tekintettel továbbá a két országnak ezeken a területeken fennálló ér­dekeire és tekintettel arra a közös akara­tukra, hogy biztosítják az igazságos békét. A két ország ennek a feladatnak Bécsben teljes szolidaritással és teljes megértéssel tett eleget. — A további — a kárpátaljai esemé­nyekkel kapcsolatban szintén tökéletes volt a szempont azonossága, noha egy jól ismert bizonyos sajtó az ellenkezőjét igyekezett feltüntetni. Olaszország és Németország úgy találták — és ebben találkoztak az ér­dekeltek hozzájárulásával is —, hogy nem kell újból vitássá tenni olyan határnak kér­dését, amelyet alig húsz nappal előbb ünne­pélyesen kijelöltek és elf­ooadtak. A döntő­bírósági ítélet türelmes vizsgálat eredmé­nye, amelyet a szigorú pártatlanság mér­céje sugalmazott. Nagy igazságtalanság té­tetett jóvá. Nincs jelentőség nélkül az a tény sem, hogy Olaszországnak éppen ab­ban a Bécsben kellett egy nemzeti kérdés­ben felmerült vitában döntőbírói ítéletet mondania, amely annyi időn át az olasz nemzeti jogok tagadását jelentette és mi, olaszok, akik hallottuk a Dacét, aki először emelte fel szavát a megcsonkított Magyar­­ország védelmében, élénk meghatottsággal láttuk, hogy a régi magyar zászlók vissza­térnek, azokba a városokba, amelyeket mél­tánytalan szerződés szakított el a hazától, s visszagondoltunk arra az időre, amikor a magyar nép lovagiasan mellettünk állt, miközben egy el nem felejtett kormány­koalíció a fegyverben álló Olaszországot a népszövetségi hurokkal akarta megfojtani. Ciano gróf ezután ismerteti az európai helyzet alakulását München és Bécs után, majd kijelentette, hogy a fasizmus, amely tettekkel bizonyította megingathatatlan vi­harállását, nem változtatja meg eddigi po­litikáját,­­ még ha a láthatáron a javulás nem kicsinyelhető jelei is látszanak. Miként a rémület és riadalom válságai nem hágat­nak meg minket, úgy nem engedjük ma­gunkat veszedelmes bizakodásba ringatni, noha szívesen fogadunk minden termékeny és békés lépést, amely tényleges értékű. . Ezek sorában főként az olasz-brit szer­­ződést kell felemlíteni, amely szilárd ala­­pon barátságos együttműködést létesít. Az olasz-brit egyezmények, amelyek szorosan kapcsolatosak Chamberlain, Lord Halifax és Lord Perth nevével és munkájával, semmiképpen nem jelentenek egyszerű visszatérést ahhoz a hagyományos barát­sághoz, ahogyan azt azelőtt a majáktól egészen különböző időkben értelmeztek, el­lenkezőleg olyan barátságok összhangban T ho­zataláról van szó, amelyek az új európai, földközitengeri és afrikai realitásokkal szá­molnak és a legteljesebb erkölcsi, politikai és katonai egyenjogúság alapján szabályoz­­zák a viszonyt a két birodalom között. Ez az egyezmény konkrét hozzájárulás a béke megszilárdításához, amely politikánk ma­gas célja lesz, amely felé állhatatosan tö­rekszünk, szilárdan visszautasítva minden gyámkodást, ha az­ olasz nép természetes érdekeiről és törekvéseiről van szó. Láto­másunk olyan egyesített Olaszország, amely harcképesen fel van fegyverezve, meghó­­dítja birodalmát, a népeknek igazságos ha­­tárokat jelöl ki, amelynek Rómájából nagy férfiaink és hőseink az újjáépítés útját mutatják. E látomást a Duce megjelen­tette a hatalom és az igazság félelmetes realitásában. A beszédet az egész Ház többízben tet­széssel szakította meg és a végén lelkesen megtapsolta. A beszédet Róma főbb terein hangszórókká­ is közvetítették. Mindenütt óriási tömeg gyűlt össze és sok helyen a tömegből is „Thiss Tunis’” kiáltások hal­latszottak. Az olasz katonai gépezet, amelyet a Duce 16 esztendei szüntelen munkával fok­­ról-fokra kiépített, a legfelsőbb kötelesség órájában bizonyságot tett hatályosságának legmagasabb fokáról, nem csupán fegyver­zetével és eszközeivel, hanem legelsősorban szellemével. Az egész olasz nép ezen a na­pon a háborús politikai érettség olyan fo­káról tett tanúságot, hogy erre egyetlen országban és a történelem egyetlen pilla­natában sincs példa. Az olasz nép a leg­első embertől az utolsóig minden különbség és minden ingadozás nélkül szeptember havában éppúgy viselkedett, mint ahogy a jövőben is viselkedni fog: készen mene­telni abban az irányban, amelyet számára vezére kijelöl. — A mozgósítási intézkedések után — folytatta Ciano — a Duce szükségesnek tartotta, hogy a legnagyobb szabatosság­gal fektesse le a Berlinnel való politikai barátság alapjait és katonai összekötő szer­veket létesítsen. A nagy "nyugati demokrá­ciák ezt már megtették, vagy legalább is azon voltak,­ hogy megtegyék.­­ A következőkben szeptember 29-ének délelőttijére müncheni találkozóban történt megállapodás. Ezen —a folytatta Ciano gróf — Ribbertrop és én vettünk részt, Keitel tábornok német vezérkari főnök, illetve Pariani tábornok és Valle tábornok kíséretében. Olasz-angol egyezmény Ciano gróf ezután ismerteti, hogyan hajózott be Európa a nagy eseménybe, amelynek előzménye volt, hogy Mussolini hozzájárult Chamberlainnek lord Perth út­ján október 28-án délelőtt hozzáintézett felszólításához és telefonon utasította Attolieo berlini olasz nagykövetet, tegyen lépést Hitlernél, mire néhány órával az ultimátum lejárta előtt sikerült ennek lejá­rati ideget, illetve a fellépés időpótlája­a-! B. H. 1938 DECEMBER­­, CSÜTÖRTÖK órával meghosszabbítani. Kijelenti, nem kételkedik benne, hogy Hitler határozottan visszautasított volna hasonló javaslatot, ha azt bárki más terjeszti elő. A külügyminiszter ezután ismerteti azo­kat az új utasításokat, amelyeket Musso­lini néhány órával később Attolfeo nagy­követnek adott oly értelemben, hogy Hit­ler fogadja el Chamberlain új javaslatát, amelyet Hitlerhez és Mussolinihez intézett és amely úgy szól, hogy értekezlet üljön össze, amelynek a problémát legkésőbb egy hét alatt fel kell számolnia. Kevéssel ké­sőbb, kora délután Attolfeo nagykövet a távbeszélőn azt jelenti, hogy Hiler az in­dítványt elfogadta, de ezzel az alapvető feltétellel: Csak a Duce személyes részvé­tele az értekezleten biztosítja a sikert; vá­lasztást enged a Ducénak abban, hogy az értekezlet színhelye München vagy Frank­furt legyen. A Duce Münchent választotta. — Székelési zavaroknál és az ezekkel járó általános rosszullétnél a rendkívül enyhén ható természetes „Ferenc József" keserűvíz — reggel felkeléskor egy po­hárral bevéve — a gyomorbél csatorna tar­­talmát gyorsan kiüríti, a puffadtságot csakhamar csökkenti, az emésztést és a vérkeringést előmozdítja s tartós meg­könnyebbülést szerez. Kérdezze meg or­­vosát. ■ ■■ Ugyanez nap délután 18 órakor a Dúce el­utazott a másnap 11 órára kitűzött érte­kezletre­ A két vezér Kufsteinban találko­zott és útközben a vonaton hosszas politi­kai és katonai tanácskozást folytatott. Ez alkalommal megállapodtak abban, hogy haladéktalanul megegyezésre­­ kell jutni és nem szabad megengedni, hogy az értekezlet eljárási és dialektikus útvesztőbe kerüljön. Meleg tüntetés Mussolini részvételével Magyarország mellett Ciano gróf külügyminiszter beszéde alatt két ízben igen melegen tüntettek az olasz képviselők Magyarország mellett. Amikor a külügyminiszter első ízben ejtette ki Magyarország nevét, a képviselők rá egy tapsban törtek ki, majd a magyar-cseh vitáról szóró rész , és a megtorló intézkedé­sekkel kapcsolatban történt magyar állás­­foglalásra való utalás után még nagyobb erővel újult meg a tüntetés Magyarország mellett. • , A képviselőház tagjai felemelkedtek he­lyükről s percekig zajos tapssal adták ki­fejezést rokonszenvüknek Magyarország­ iránt. Eközben többször is felhangzott az „Ewiva Ungheria”-kikk­el. Felállt helyéről a Dúce is és részt vett A tapsban, közben pedig ezivélyesen üdvözölte a diplomáciai karzaton megjelent Vilgini Frigyes báró kri­inált magyar követet. Meghiúsult a nagy francia sztrájk PÁRIZS, nov. 30. Az általános sztrájk kísérlete meghiú­sult A Szakszervezetek vereséget szenved­tek és a forradalmi izgatókkal szemben a munkásság nagy többsége a józan ész sza­vára hallgatott. Az ország különböző ré­szeiből érkezett jelentések szerint a közüze­mek mindenütt zavartalanul működtek. Pá­rizsban a földalatti vasút alkalmazottainak szakszervezete délelőtt visszavonta a sztrájk­­rendeletet. A köztisztasági hivatal alkalma­zottainak tíz százaléka sztrájkolt. A köz­hivatalokban, a tőzsdén, a pénzintézetek­ben, a törvényszéken, továbbá a szállodák­ban, éttermekben kávéházakban, valamint az élelmiszer-üzemekben és vásárcsarnokok­ban a munka zavartalanul folyt. A magánüzemek nagy részében a sztrájk nem volt általános. A párizsvidéki fémipar­ban a sztrájkolók számaránya 5 és 30 szá­zalék között mozgott. A vidékről érkező hírek kedvezőek. Sú­lyosabb rendzavarásokra sehol sem került sor. Marseilleben a rendfenntartó erők és a sztrájkolók között kisebb súrlódások vol­tak. Clermont-Ferrandban a rendőrség a munkaszabadság biztosítása céljából né­hányszor közbelépett. Le Havreban a dokk­munkások, továbbá a fémipari és közúti alkalmazottak beszüntették a munkát. Bor­deaux kikötőjében a munka szintén szüne­tel. Viszont a Crezuzot—Schneider acélmű­vek munkásainak nagy része munkába ál­lott. Saint Etienneben a munkások nagy része nem csatlakozott a sztrájkmozgalom­hoz. Viszont Albi bányavidékén a munká­sok sztrájkba léptek. Carmauxban a mun­kások sztrájkja szintén általános. A bresti hajó- és fegyvergyár munkásainak nagy ré­sze munkába állott Alger és Tunisz munkássága nem csatla­kozott az általános sztrájkhoz. A nemzetnevelési minisztériumban kije­lentették, hogy a tanítás sehol sem akadt fenn. A tanügyi alkalmazottak szervezetei öt megyében visszavonták a­­ sztr­ájkrende­­letet A postaügyi minisztériumban közöl­ték, hogy a telefon- és távírószemélyzet mindenütt munkába állott A vasúthálózat összes vonatain sikerült a forgalom zavartalan menetét biztosítani. A vonatok jelentékenyebb késések nélkül közlekedtek. De Monzie közmunkaügyi miniszter a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy vasutas-sztrájkról egyáltalán nem is lehet beszélni, csupán egyes munkások tagadták meg a szolgálatot. A vasúti munkásokhoz, főképpen a mozdonyvezetőkhöz és gépészek­hez szívélyes üdvözletet intéztem — mon­dotta a közmunkaminiszter. Gazdasági és társadalmi életünkben a vasutak a közrend mintaképét alkotják. A rendőrség Párizsban és környékén mintegy 500 embert tartóztatott le a szerb­r­dai nap folyamán, részben tiltott csoportúá­r­sulás, részben a munkaszabadság megsér­tése címén. Dal­a­die­r rádióbeszéde Daladier este rádióbeszédben fejtette ki, hogy a francia nép tisztánlátása és ha­­zafisága újból a leghatározottabban felül­kerekedett. Az ország minden életbevágó működése szabadon folyt, a vonatok közle­kedtek, a posta, táviró és távbeszélő mű­ködése biztosítva volt, a párizsi társasgép­­kocsik és a földalatti vasút üzemben volt. Még a magánüzemekben is csak részleges volt a munkabeszüntetés. Megelégedéssel és hálával nyilatkozott a francia közönség megértéséről és hangoztatta, hogy a tiszt­viselők, sőt a munkások nagy része is megérdemelték bizalmát, amikor a Fran­ciaországra nézve gyászos propaganda el­vetésével eleget tettek felhívásának. A posta szolgálata a légvédelmi szolgálat alatt A Postavezérigazgatóság közli, hogy a december 1. és 10. napja közötti időben az ország egyes területeire elrendelt lég­védelmi és légoltalmi gyakorlattal kapcso­latban az összes postahivatalok felvételi szolgálata, a levélszekrények kiürítése, a táviratok és az összes postai küldemények kézbesítése a „Légvédelmi riadó” tartama alatt szünetel.­­ A helyi és helyközi távbeszélő szolgálat, a postahivatalokban elhelyezett nyilvános távbeszélő állomással nem rendelkező kö­­gyakorlat tartama alatt működik. A „Légvédelmi riadó” tartama alatt a távbeszélő állomásal nem rendelkező kö­zönség táviratait a távbeszélő előfizetők állomásairól mondhatja be,­­ ha ehhez a távbeszélő előfizető beleegyezését adja. A táviratot felvevő tisztviselő a feladó ké­relmére a távirat díját az előfizetővel közli abból a célból, hogy a felmerülő ösz­­szeget az előfizető az állomását igénybe­vevő egyéntől beszedhesse. Az ily módon felvett távirat díját a posta a távbeszélő előfizető legközelebbi havi számláján fogja elszámolni. Mivel a felvételi és kézbesítési szolgálat a ,„Légvédelmi riadó” tartama alatt szü­netel, ez idő alatt a postahivatalok zárva vannak. A postai szolgálat most említett korlá­tozása csak a „Légvédelmi riadó” tarta­mára és nem az egész napra vonatkozik.

Next