Budapesti Hírlap, 1938. december (58. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-07 / 278. szám
Határszemle gépfegyvert Ungvár kö UNGVÁR, dec. 6. (A Budapesti Hírlap kiküldött munkatársától.) Három felvidéki várost látogattunk sorra.U Ungvárt, Munkácsot és Beregszászt. Részt vett ezen az úton a külföldi sajtó számos képviselője is. Ez a három város egészen más képet nyújt, mint a felszabadult Felvidék többi városa. A rend, a nyugalom ugyanaz de már erőben érződik hogy a kárpátaljai részen reng a föld és a kárpátorosz nép szívében elolthatatlanul ég a láng, a szabadságért, az önrendelkezési jogért, a népszavazásért. A városokba menekültek sírnak és remegnek. Nemcsak magyarok, hanem kárpátoroszok, sőt legnagyobb számmal kárpátoroszok, akiket a csehek átkergettek a határon sok esetben egy szál ingben, mezítláb, három, öt, nyolc, tíz gyerekkel. Mindezt a cseh „humanizmus” jegyében. — Ez csak a felelet — mondták nekik — arra, hogy a magyarok hogy bánnak odaát a midiikkel. A valóság pedig az, a százszor és ezerszer beigazolt valóság, hogy akiket a magyar hatóságok illetékességük hijáán, nyomós okból kiutasítanak, mindegyik számára bőségesen hagy időt, hogy dolgait elrendezze. Ez nem hivatalos nyilatkozat, személyes tapasztalat, részben a felvidéki városok látogatása során szerzett tapasztalat, részben a magánéletben látottak és halottak alapján elénk tárult valóság. Tudunk esetet, ahol a családfő a hűtlenség súlyos és megbocsáthatatlan vétkét követte el a családja segítségével és a csádtagok most kiutasítás előtt állanak, de kéthetes határidővel. Két hét. Nem tíz perc. A csehek tíz perc alatt kényszerítik otthonuk elhagyására a szerencsétleneket. A vér és könny komorsága tört hát át már a lelkes fogadtatás ünnepségén is, amelyet Ungvár lakossága a sajtó fogadtatására rendezett. Meglepő és szokatlan volt ez az ünnepség. A sajtó nem szokta meg, a sajtónak nem szokott kijárni, a sajtó legtöbb esetben csak krónikása az ünnepségeknek s így annál nagyobb meghatottsággal köszöntük meg a lakosság nagyszámban kivonult tömegének éljenzését, a cserkészek vidám és lelkes köszöntését, de talán még megindultabban a kárpátorosz gárda tagjainak felemelt korú üdvözlését és hallgatták megrendült lélekkel himnuszukat. Milyen szomorúan szép dal ez. Az idegen szövegből csak a bánat, az orvosolatlan panasz szavát hallottuk. És miközben végigl életünk tisztelgő soraik előtt és szemünkbe néztünk, egyszerre megértettük a rutén földekről érkező hírek alapját: ez a nép nem hagyja az igazát. Szegény, végtelenül szegény, tehát erejében is gyengébb és szervezetlenebb, az elnyomás erősebb kötelékkel szoríthatja, mint a magyart, és nincs családja a népek tengerében, akit szive szerint rokonnak érezhetne — csak a magyart. Úgy néznek ránk szíves, ragyogó szemmel, hogy az embernek meg kell látniok tekintetük mélyén a szelíd fájdalmat: — Ti boldogok vagytok, mert Nektek már sikerült. Nekünk már sikerült felszabadítani testvéreinket a cseh elnyomás alól, de nekik még nem, kevesebb is az erejük hozzá, de elszánták magukat mindenre, rajta, valahonnan vidám zeneszó harsant, imbolygó fények közeledtek. Tüntetők. A hatalmas tömeg a hadtestparancsnokság épülete elé vonult fáklyákkal, lobogókkal, feliratokkal, amelyek mindegyike a lengyel-magyar határt követelte. Majdnem elfelejtem feljegyezni, hogy a házak ablakában mindenütt gyertya lángolt. A felszabadult magyar városok feledhetetlen örömmámorát idézték emlékezetembe ezek a gyertyák, az éljen harsogó üteme, de a vágyakozást is hasonló ünnep után. A kárpátaljai nép örül a mi örömünknek, de teljessé ez csak akkor válik, ha majd már ők is... A vacsorán helybeli urakkal beszélgetve kiderül, hogy Ungvár boldogságának ízét nemcsak a kárpátorcozok fájdalma zavarja meg, hanem a jelenlegi határ, amely, hogy egyszerűen jellemezzük: lehetetlen. Ury’” ugyanis nem teljesen a mienk. A város egyik része még mindig a cseheké. A határ — bármily hihetetlenül hangzik — a városon keresztül húzódik, elvágta a várostól még a temetőket is, de még a vízműveket is. A kaszárnyától pár lépésnyire már a csehek néznek farkasszemet a várcssal. Cseh kézen maradt Ungvár tápláló területe is, de ami egyenesen hajmeresztő, cseh kézen maradt a Munkács felé vezető országút, amelyen autón ide Munkács negyven perc. Most aki Munkácsra akar utazni, kénytelen Csapig visszamenni, onnan tovább összesen száztíz kilométer kerülő úton át. Ez lehetetlen, ez nem maradhat így. Fáklyásmenet És ebben az elszántságban tu ár benne van a győzelem, ígérete: Egy népet telv lehet végnélküli hosszú időre másra kényszenteni, mint amit akar. De erről lesz a míg szó a továbbiakban, a négynapos tanulmányút alatt léptén- nyomon találkozunk ezzel az égető problémával. Kendőrabogatás, lelkes ünneplés közben robogtak velünk az autók be a városba, amely meglépett szépségével. Míg sosem jártam Ungváron. Nem képzeltem ilyen aignies vonalúnak, nagynak, forgalmasnak és nagyvárosiasnak. Alig hogy lemostuk magunkról az út porát, a forgalmas utcák még jobban megduzzadtak, emberfolyamok, hömpölyögtek H. H. 1938 DECEMBER 7. SZERDA Fűrésszel fűrészelték le a karját és azzal verték agyon A vacsora során nincs is másról szó, mint a határról és a kárpátorosz kérdésről. A szónokok mindezt hangsúlyozzák, keserűséggel, elszántsággal s rámutatnak arra, hogy most, amikor a trianoni határnak egyik része megszűnt, nem lehet új trianoni igazságtalanságokat létesíteni. Van Ungáron ház, amelynek egyik fele magyar részen, a másik már cseh részen van. És megint csak szóba kerülnek a tóművek, a kutak, amelyek birtokában a csehek akkor fosztják meg, a lakosságot az ivóvíztől, amikor akarják és akkor mérgezhetik meg, amikor eszükbe jut. Kultúrember erre a feltevésre azt mondhatná, hogy: ugyan kérem, ilyet még a csehek sem csinálnak. Annak a kultúrembernek azonban szeretném bemutatni Horti István törzsőrmestert, akivel az egyik kávéházban véletlenül találkoztam. Feltűnt a kemény magyar katona merev arckifejezése, amely nem változott, meg sem a muzsika szavára, sem bar társai feledtető vigasságára. Komoran nézett maga elé, úgy ült a kávéházi márványasztal mellett, mint valami szobor.. De lesújtva álltam vele szembeni, mikor megnyitotta szívét és elmondotta bánatát. Az öccsét a csehek elfogták, a karját egy cseh őrmester közönséges fafűrésszel lefűrrészelte és ezzel a levágott karral verte agyon. A pokol szörnyű képei elhalványodnak a mellette a gonoszság és embertelenség mellett. Akik ilyet tudnak kieszelni, mi az számukra egy város leutalt megmérgezni? Járom, járom a várost, ahol még emberekkel találkozhatom, jegyzőkönyvemben egy az oldal a másik után telik meg panasszal, mind a csehek testi és lelki kínzásairól szólnak. Váratlan golyózápor Később találkozom két ismerős tiszttel. A határon teljesítenek szolgálatot, most bejöttek érkezésünk hírére. Sajnos, már későre jár az idő, amikor összekerülhettünk, vissza kell menniük szolgálati helyükre, de javasolják, menjek velük, nézzem meg a Tehetetlen fanuárt, ennek a határnélküli, tehát határtalan Ungvárnak a határát. Aulába ülünk azzal, hogy másnap majd visszajövök. Az úton minden község határában, a bejáratnál, kimenetnél puskát ránkszegező katonákra esik a reflektor fénye. Csak szigorú igazoltatás után juthatunk tovább. Egy községben azonban nemcsak a katonák teljesítik pontosan hivatásukat, de még az éjjeli őrök is, akik élénkbe állnak és favillával a kezükben akarnak megállítani. Meg is állunk, nehogy a favilláknak valami baja essék. Hosszúmező község közepén széljünk ki és merülünk el nyomban bokáig sárban. Szemetel az eső, egész nap esett. A sár végtelen. Idle Nagygejőc felől ék alakban húzódik le a határ, nem messze van a község szívétől Szekérre ülünk, hogy letérve a főútról, folytassuk utunkat, de alig haladunk valamennyire, hirtelen ropogó puskaláz szakítja meg az éjszaka csendjét. A golyók sziszegő zajából nem nehéz kitalálnunk, hogy ránk lőnek. Meghallották a szekérkerekek nyikorgását s mert nyugtalan a lelkismeretük, kielegeskednek. Leugrottunk a szekérről az árokba. — A lovakat hajtsd a domb mög» — rendelkezett a hadnagy és a kocsis nyakába csapva a lovaknak, eltűnt a sötétben. A csehek puskaropogásába most gép, fegyver kattogása is vegyült. El sem képzelhető, hogy mitől féltek. A két tiszt erre viszonozni kezdte a tüzelést, jeléül annak, hogy bármilyen támadásra készek. Erre második gépfegyvert is szolgálatba állítottak túloldalról és tüzüket világító golyókkal kísérték. Megvilágított ködös éjszakában feküdtem ott, fronthelyzetbe kényszerítve, pedig adjusztírungom igazán békés volt: vacsorához viselt fekete ruha. Immár negyedszázados harctéri emlékek elevenedtek fel bennem és vártam, vártam. A csehek nem takarékoskodtak a golyókkal. Egyszer csak a velem szemben lévő fák mögött két alakot pillantok meg, majd puskacső villanását. A helység csendőrei jöttek segítségünkre a cseh lövöldözés zajára, majd újabb két csendőr kezdett tüzelésbe. Erre megszűnt a túlsó oldalon at tűz. Talán várakozó álláspontra helyezkedtek? Felemelkedtem az ároktól és akkor meglepő kép fogadott. A háromszáz méterre lévő faluerre a fényárban fürdött. Nem tűzben, hanem hideg, fehér fényárban. A csehek kivilágították. Fényszóróikkal. Félnek a sötétben. Hátha a lefűrészelt karú magyar katona szelleme kísért?... MARIÁSS IMRE 1 •jt-—.» ■■‘."■y.-TH m ILl-l__" Budapesti Hózap)BUSA Karácsonyi Külinvonatai Olaszországba 1. December 18—Január 2. Karácsony Rómában, Szilveszter San Remóban, Velence-Firenze megtekintésével ** 3*3 — M. N. B. 1010—12—16. s*. e * k. December 18—Január 2. Üdülés Abbáziában P 173.-» ill. December 18—Január 2. Karácsony az Olasz Riviérán, Venezia- Rapallo - Genova —San Remo P 312.—*IV. December 22—Január 6. Karácsony Rómában, Szilveszter Capriban P 315.—IV. December 25-Január 2. Üdülés Abbáziában P sít.—pdfi. Jelentkezés, felvilágosítás, prospektus Budiacesti Hírlap utazási irodában, Budapest, v ill., József-krt 5. t. *4-44,00 es iBUSi’MAV Hív Menetjegyirodákbt A Főméltóságú Asszony segélyakciója A kormányzóné segélyakciójára december 3-án beérkezett adományok: Fabinyi Tihamér dr. ny. miniszter december havi nyugdíja 752.51 P, Fővárosi Alkalmazottak Nemzet Szövetsége 300 P, Babarczy István tanácsnok és a polgármesteri V. ügyosztály adománya 74.50 P, Mezőhegyesi Önkéntes Tűzoltótestület 5123 P, Büchler Adolf és Fia, Ádám Lajos dr. 50—50P, Vízvári Mariska 37.50 P, Nemzetközi Klub, Iglói Bihar Leó. 30—30 P, özv. Grecsák Károlyné 25 P, Imre Sándorné, Kálnai Miklós dr., Párniczky Ede dr., ifj. Szász Károly, Német Ella, Goldberger Ernő, Léderer Henrikné, Warga László, Balla Lajos, Diósőff Sándor dr. 10—10 P, özv. Németh Anitalné B P. vitéz Zankó Zoltán, Pozsgay Gábor dr., Gedeon Lászlónné dr.-né, Borbély Teréz, Winkler József, Réz Gézáné, Bogyi István, Hajós Géza dr., özv. Sztankovics Mihályné, Hirsch Lipót, Vámossy Zoltán dr., Hajdú Ödön dr., Turányi Gézáné, Fernbach József dr., Konig Jenő dr. 6—5 P, Lengyel Johanna 3.50—1 P, Schiró Ödön, Erős Sándor, Szlemenics Erna, Vukcsa Gyula dr. 3—3 P, György Zsigmond, Dévény Dezső 2.50—250 P, Dreiszlampf Emilné dr.-né 2.20 P: Réthy Oszkár, Székely Zoltán, Szilaveczky Lajos, Herendy Róbert dr., Berinza István, Hardy Sándor, Csekő Béla dr., Schnessl Ernő, László Béláné, Hegedűs Sándor, Szlévy Gyula, Kádár Gyula, Syposs Zoltán, Machovits István 2.2 P, Szép Imre dr., Bérczy Róbert, Baranyai Sándor, Palotai Ignác, Mészáros István, Romsaye Tibor dr., Balta János, Mugenauer Kamilla, Szöllősy Aladár, Kesztier Sámuel, Ottók Mária, Gribács Lajos, Szemere Nándor, Erdélyi István 1—1 P. özv. Saly Győzőné, Májer Gáspár 51)—50 fillér. December 4-én a következő adományok érkeztek: Futura Rt. 2000 P, Hungária Club, José Gallart Girbal 200—200 P, Nelky Jenő és felesége együtt, Schuchardt és Schutto 100—100 P, Basch Béla és neje együtt koszorúmegváltás címén 50 P, Hidvéghi Jenő és neje együtt, Manasteriotti Ferenc és neje együtt, Makay Emilné 20—20 P, Nyírvidéki Agrár Takarékpénztár Rt. ,13 P, Állami polgári fiú- és leányiskola tanártestülete Tolna 12 P, Izraelita Krajcáregylet Tapolca, Putneid István 10—10 P, Lengvári Ferenc 6 P, Schwarz Gyula, Sipőcz László Ferenc, Steinitz Jenő dr., vitéz Madaras Jenő, Házasy Teofil, Kalspás János, Bikfalvy István, Kerpely Kálmánná, Keresztesy Ernő dr., Halmos Árpád, Brenner Károly dr., Moskovits Sá Pztér 5—5 P, Mandl Pál, Balog Emil, Adádyi László, Draskóczy Lajos, Tihanyi Lajos, Hojturan Pál, Forjenkik Ida 3—3 P, ötv. Seel-Össy Albertjáé, Dohaszéky Károly dr., Vereb Nándor, Özv. Táraik Dttóné, Kárpátthy János, Vogel Lajosai, Mokry Eszter, ör., Berényi Dezsőné dr.-né, Zsédely István dr., Labanc* Béla dr., Popper Henrik, Varga Jápob, Birthlán József, Benedek János 2—2 P. Junger Sándor, Csikás* Istvánná, Sípos Bálin, Szigathy László, Németh Éva, Gáspár Ferenc, özv. Szabó Béláné, Nemes Elek dr Vida Sándor, özv. Bogyó Jánosné, Kimmel Vilma 1—1 P. Természetbeni adományok: Hell István 1 csomag ruhanemű, Takáts Józsefné 1 csomag ruhanemű. Állami elemiiskola Gyömrő 6 drb baba, 6 drb játékkocsi, vitéz lány Gusztávré 1 csomag ruhanemű, Gáldi Gáborné 1 csomag ruhanemű, Justus Arturné 1 csomag ruhanemű, Szegváry Istvánná 1 csomag ruhanemű, Mendellő Viktorné 1 csomag ruhanemű, Décsi Ernőné 1 csomag ruhanemű.