Budapesti Hírlap, 1939. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

­r . „ Beköltözhető“ és társai Előkelő, tudós férfiú kezéből kaptuk ezeket a sorokat: Tisztelt szerkesztő úr! Szépséges magyar nyelvünk védelmére, hála Istennek, mind több hivatott önálló áll ki gátra; folyóiratok, könyvek, újsá­gok mind szaporábban adnak tanácsot a hibák kerülésére, az egyszerű tiszta és helyes magyarságra. Minden igaz magyar szív örvend ennek a lelkes, komoly és ki­tartó, mindenek fölött pedig csupa igaz­ságot hirdeti a tanácsnak s kíván sokkal több sikert a jóakaratú harcosoknak, mint amennyit, fájlalom, a valóságban száj­ba­­vehetünk a számukra. Mert, mi tűrés­­tagadás, bizony megesik, hogy ugyanaz az újság, amelyik — bizonyosan teljes meggyőződésből — lekesen ostorozza egy­­egy ilyen alkalmi cikkben az éc pedig-et, a lekéste a vonatot ősgermanizmusát, a hagyja hallani dob utcai illatát, s néhány oldallal, vagy talán néhány sorral alább,­­ megint beleesik, visszaesik ő maga is, a hihetetlenül megszokott barbarizmusba, észre se veszi, hogy amit ír, éppen az, ami ellen az elő­bb hadakozott. Ennek a sajátságos jelenségnek, hogy t t. i. a sok erőteljes és jóakaratú segítő vágynak nincs meg a kellő eredménye, egyik oka, azt hiszem az, hogy azok az­­elsőrendű cikkek, sokat akarnak egy­szerre gyomlálni, s annyi minden élős­­dire hívják fel egyszerre a figyelmet, hogy egyik-másik közülök kibúvik a gyomláló szándék akármilyen éber készen­léte alól is. Nem lehetne-e valamivel többet elérni úgy, hogy egyszerre csak egy ' burjánt próbálnánk kiirtani? Egyszerre csak egy élősdit vinnénk gombostű hegyre? Ha a t»' 'szerkesztő úr is így gondolja, kezdjük ezzel a­ többszörös-- csodabogárral,­­amely így hangzik: beköltözhető! Aki kieszelte ezt a torzszü­leményt, bi­zonyosan abban a boldog hiedelemben volt, hogy valami nagy dolgot művelt: remek új szóval gazdagította a magyar nyelvet, ilyen még nem volt! Szótant és nyelvtani kéntelez­-évét a kieszelt képződménynek hiábavaló dolog volna magyarázni akár a szó alkotójának, akár annak, ki utána­­mondja,­­talán éppen olyan boldog ön­elégültséggel. Úgy se értené meg. Hanem valami mást szeretnék neki felajánlani. Azt ajánlanám, hogy ha még egyszer azt hirdeti a házb­ól, hogy beköltözhető, ak­kor vállaljon kezességet, hogy ez a híres ház be is k­öltözik oda, ahová ígéri,­­— ha nem teszi meg, akkor a hirdetője költöz­zék be valahová — elmélkedni­ azon, hogy arait mondani akart, magyarul így kell mondania: ELFOGLALHATÓ. A 25-ről, amelyet már az első esetben is megérdemelne, nem bánom, ha nem esik is szó; csak legalább azzal tegye jóvá hibáját, hogy minden kapu alatt javítsa ki a hirdetését így: elfoglalható. És olvassa mert, hogy semmivel se hosszabb ez a szó, mint aminek helyébe kell már egyszer tenni. Mert sokakban ez a főmo­­tívuma a szórombolásnak: rövidebbet akar valami hosszú szó helyett. Hát itt ez se segít rajta. Elfoglalható, —­ ez az egyetlen elfogadható a szerencsétlen torz szó helyett, amely azt akarja elhitetni, hogy ő beköltözik valahová, holott belé is fog valaki beköltözni, amikor elfoglalja. CIKKÁZIK. Akinek elméjéből „kicikkázo­tt” ez a haragosan daliás ,,kicikkáz'­s”,% össze­zavarta­ a­ cikkezést a cikézéssel. —­ más, értelmes magyarázatot ugyanis erre a tel­jesen megokolatlani önkényességre nem lehet találni. A nép nyelvérzéke meg nem téveszthető bizonyossággal mondta: ciká­zik a villám, a fecske, nem volna jobb, ha hozzá nem értő cikkek nem röstelle­­nék megtanulni tőle ezt a becsületes szó­használatot? Talán cikkezés is kevesebb lenne, de bizonyosan­­— okosabb volna, arról a cikdizésról, FÜZFANFÜTYÜLŐ AZT A... Jó előre óvást lesnek bőst" valaki sza­­bad száj­úságot vagy még ennél is rosszab­bat be fogyam ríni, ezt az erőteljes kiszó­lást olvasva, s hozzá ilyen kifordított alakjában, — holott mindenki tudja, hogy rendes és — bocsánat, — igaz formája ez: azt a fű­rfánfütyülő — nincs márt végigmondanom. De keresve se találhat­nék remekebb példát arra, hogy hogy vétkezik egy újabban mindenütt elbur­­jánzó szokás a magyar nyelv egyik alap­törvénye ellen, mikor a mutató névmást, mellyel egy egész gondolat­sor minden tagját meghatározza, csak egy mozzanat m,'V,ha.t"*'m­zlép*’V'. F”»a Mu­­­ratot mikor t.1. azt mondja: Fenntartom tehát ilyen kö­rülmények közt kialakult azt a meggyő­ződésemet. ..” S látni csak, tisztelt szer­kesztő úr, hogy milyen önelégült arcot vág hozzá, fenntartó, sőt fenntartott Nagykép, mint ak­i a magyar nyelv va­lami hallatlanul mély titkát fedezte fel. De ha azt idézné valaki reá, hogy fűzfán fitt vare azt a —, akkor +amit észbekarm, csekélyessége. Mit mondjunk hát neki? Amit ő is így idézne magára, mert érzi, hogy megérdemli: Azt, a fűzfánfütyülő... Köszönettel és tisztelettel. TALLÓZÓ BÁLINT 1 B. H. 1939 JANUÁR 1. VASÁRNAP Lebrun a nemzetek együttműködéséről A diplomáciai testület újévi tiszteletése a francia köztársasági elnöknél PÁRIZS, dec. 81. Lebrun köztársasági elnök szombaton délelőtt fogadta a diplomáciai testület tisz­telgését. Valeri pápai nuncius tolmácsolta a diplomaták jókívánságait az újév alkal­mából s emlékeztetett, az elmúlt év válsá­gos napjaira. — Miért ne őrizné meg a jövő év — mondotta a nuneius — a békét és miért ne hozhatna több boldogságot és haladást a kölcsönös megértés terén? Franciaor­­szág, amely duzzad az erőtől, ismét és is­mét győzedelmeskedik a legkétségesebb vi­szonyok között, rendíthetetlenül ragaszko­dik az igazság és béke eszközéhez. Mi tisz­tában vagyunk azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a köztársaság kormánya ennek érdekében tett, bízunk ezekben a nemes erőfeszítésekben és reméljük, hogy az új esztendő az emberiség jövője szempontjá­ból meghozza a várt felemelkedést. Lebrun köztársasági elnök köszönetet mondott a diplomáciai testület jókívánsá­gaiért, majd hangsúlyozta, hogy Francia­­ország mindig tanújelét adta annak az akaratának, hogy a többi nemzettel a bé­kés munka érdekében szoros együttműkö­dést kíván folytatni. Senki sem vonhatja kétségbe azt a bennünket hevítő hitet, amellyel közre akarunk működni a népek közeledésén. A francia birodalom, ismerve azokat a jogokat és kötelességeket, ame­lyek reá hárulnak, erőt merít azokból az érzelmekből, amelyek megszabják hivatá­sát. Azt óhajtanánk, hogy más országok kormányainál is hasonló jóakaratra­­ lát­nánk. Hála a növekvő megértésnek és a közös felelősségérzetnek, remélem, hogy a többi kormány is hozzájárula Szíves­ és lelkek megbékéléséhez. A Nemzeti Repülő­alapért A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap in­tézőbizottsága az Alap részére érkezett ado­mányokért ezúton is köszönetet mond és azo­kat az alábbiakban nyugtázza: Debreceni Vasutas Sport Club (Debrecen) 25 P, Stein Ernő (Rákoskeresztúr) 25 P, V. Gyula (Bp.) 1 P, Ister Magyar Vizimű Rt. 1.isztv. (Újpest) 43.85 P, Batkovszky Ferenc (Bp.) 100 P, Magyar Kerékpáros Szövetség (Bp.) 50 P, Bukó Gyula (Jánk) 4.96 P, Fantsits Endre és neje (Kaposvár) 10 P, Jákó Imre (Bp.) 50 P, Oláh István (Debre­cen 5 P, Merkúr Sport Club­ Szövőgyár (Bé­késcsaba) 20 P, Állomásfőnök (Mezőhegyes) 17.20 P, Debreceni m. kir. Tisza István Tu­dományegyetem gazd. hivatalának gyűjtése 102.86 P, Kommen József (Bp.) 10 P, Áll. polg. fiúi m.ki. tanártest (Nagykanizsa) 28.61 P, Esti Kurír gyűjt. 55 P, Ref. tanitótest (Cegléd) 86.74 P, ,Jószív” temetkezési egylet (Rákosszentmihály) 5 P, Toldy Ferenc­ ginva tanári kara 73 P, Pesti Hírlaphoz befolyt adományok 881.56 P, a m. kir. Kúria bírái, fogalmazó és segédhiv. személyzete c.3 alti­zt­­jei (Bp.) 686 P, Központi Sajtóval fajaihoz befolyt adományok 67.76 P, Méhész-Kör (Kis­újszállás) 25 P, Mezőgazi Kamara (Mis­kolc) 39.44 P, Bosán Testvérek (Bp.) 25 P, Fischer Kálmán hordógyár 25 P, Könnyei István és Nagy László (Bp.) 4.65 P, Közép­tiszai ármentesítő társulat (Tazaroff) 100 P, a mohács—pécsi vasút személyzete (Pécs) 261.26 P, Csiszár Elek (Fegyvernél­) 10 P, Horváth Pál (Felsőszászbírók) befizetése­i a Besenyszögi közs. isk. tantest, megbízásából 13.67 P, Ág. ev. el. isk. tantest. (Tótkomlós) 17.19 P, „Dán” mechanikai cipőgyár alk. (Mohács) 47.70 P, Járási Ipartest. (Szarvas) 25 P, M. kár. Hunyadi János 9/III. élj 8 szá­zad legénysége 2.38 P, Carmen textilüzem és munkásai (Turkeye) 70 P, Makó városi Ná­­vay Lajos ,feleőkerask. isk. női tagozata (Makó) 4.60 P, Csínáópalotai Levente egye­sület elnöksége (Csarádpalota) 50 P, Makói róm. kat. pol­g. fiútok, tanártest. (Makó) 46.32 P, Székesfehérvá­r szab. kir. város tisztikara (Székesfehérvár) 87.89 P, Márki Irén dr. (Szirák) 2 P, Tímár József (Gyula) 80.86 P, Pátria cipőgyár (Szeged) 68.64­­P, a győri II. sz. polg. fiútak. tanáriért. (Győr) 32­64 P, I. m. kir. polg. fiúisk. tanáriért. (Győr) 2780 P, Pápa megyei város írottv. és alk. 172.21 P, M. kir. II. rep. fényképésze 1 alcsopor­t (Székesfehérvár) 6­84 P, Ladányi Gyula (Győr) 5 P, ,,Nyukosz” főcsoport (Kő­szeg) 200 P, Vácszentlászló község tisztv. 50.52 P, „Honsz” csoport (Sashalom) 36.75 P, A m. kir. budapesti I. honv. gránátos sz. ál­tal megtartott műsoros est jövedelme (Vác) 44 80 P. All. kanizsai Dorottya leányginm. (Újpest) 60 P. Tárnokligeti műkedvelő és kultúregyesület (Tárnok) 20 P. A szigetcsépi parhaztontásnál. dől gőzé . munkások (Szigat­­csáp) 6.80 P. Tiszafüredi át­. polg. iál. (Tisza­füred) tanári test. 12.65 P. Bethlen István gróf ny. minszterelnök­­(Bn.) 1000 P. vitéz Sümegi Jenő (Bp ) 10 P. M. kir. tanfelügye­lői hiv. tisztv. 19 P. Pécsi ál. népisk. taní­tói (Pécs) 277.36 P. Zászlóavató ünnepség gyűjtése (Kiavaszár) 24 P. Gálffy Aladár dr. (Berzence) 16.11 P. Szentgyörgy temetkezési egyesület (Bp.) 5 P, Balatonnár­afürdő nyaralói 82 38 P, Fenyvesy András (Kapos­vár) 5.19 P, Országos Frontharcos Szöv. 14. ker. főcsoport (Bp.) 50 P, Est gyűjt. 78 40 P, Klein Ignác (Erdőbénye) 9.70 P, Körzeti Ipartest, (Tiszalök) 20.10 P, Ref.­tani étasz. (Büdszentmihály) 14 82 P. Az egri Idr. ügyész­ség tagjai, segédhivatala és az egri k.­f. tör­vényszék fogházszemélyzrti 48 P. Ráday Ge­­d­eonné grófné (Iklod) 23.48 P. Az ifjivági leányvöröskereszt e­rv­ei, fc-ftifti (Tokaj) 10.60 P. Berényi Gyula (Bp.) 200 P. Frontharcos Szöv. (Rak­am­az) 34 26 P. Vay Andor (Nagy­­rábé) 45 P. Láng Arnold (Fegyvernek) 200 P, Községi tisz­v. (Ibrány) 8.31 P, Iparosok és Kereskedők Társasköre (Fertőszentmiklós) 2 P. Návay Lajos felsőkére?!!­. isk. tanulói (Makó) 15.39 P, Kir. tan­felügyelőség (Szé­kesfehérvár) 15.10 P, Ált. Ipartest. (Pécel) 100 P, Hoffmann Ferenc kénkeretgyár a.k. (Bp ) 100.40 P, Udrányszky Sándor (Sopron) 10 P, Függetlenség gyűjtése 19.40 P, Esti Újság gyűjt. 977 P, Uj Magyarság gyűjt. 2716 65 P, Közp. Sajtóvállalat gyűjt. 10.11 P, P, Kistályai és andornaki r­­k. tantest. (Kis­tá­ly­a) 11 P, Magyar Siemens Schunkert- Müvek (Bp) tisztv. és munkások 978 60 P, Vadász és Vadas (Nyírbátor) 10 P, Iparos és kér. köre (Veszprémvarsány) 5 P, Csoko­nai Vitéz Mihály rg. gill. osztálya (Csurgó) 100 P, Magyar hydr. elektromosmüvek rt. (Bp) 250 P, Magyar kerámiás gyár rt. (Bp.) 502,01 P, Magy. orsz. állatorvos égi.­ (Bp.) 100 P, Bihar­om­i községek, közalkalmazot­tak és magánosok adományai 1.738,09 P, A f­ el. népisk. tanitótest. (Biharnagybarom) 13­03 P, Rém. kat. négyévfolyama fiú felső ke­revk. isk. tanártest. (Pestújhely) 2184 P, Zeménc­­gvári munkások (Bonyhád) 8­20 P, Mónik Sándor bunkóvölgyi szénbánya váll. (Újd­ és­­győr) 330 P, Mónik Sándor szénbánya váll. mDr.ihácnV 9!^^ P Újra el akarják csatolni Madách Imre szülőfaluját Országos mozgalom indul meg, hogy a költő sírját megmentsék a magyarság számára A Felvidék magyarlakta részének visz­­s­zatérésével M­ayarországhoz csatolt vá­rosok és községek sorában ott szerepel Az ember tragédiája halhatatlan költőjének, Madách Imrének szülőfaluja, Sztregova is. A magyar nemzet boldogan vette tudo­másul, hogy Madách Imre sírja ismét itt van M­gyarországon s hogy újra ma­gyarrá lett az ősi sztregovai kastély, ahol a magyar géniusz egyik legcsodálatosabb alkotása megszületett. A határkiigazító bizottságok munkája során most azután az a megdöbbentő hír kelt szárnyra, hogy Sztregovát, illetve az alsósztregovai kas­­tély parkjában lévő Madách-síremléket új­ból el akarják csatolni.­ Magyarországtól. A hír érthető fájdalmat keltett min­denütt­, ahová csak eljutott és az egész ma­gyar társadalom egy emberként követeli, hogy Madách Imre sírját, az Ősi alsósztre­govai kastélyt meg kel menteni Magyar­­ország számára. Horánszky Lajos, a kiváló magyar tör­­ténettu­dós és publicista, aki legtöbbet fá­radozott azon, hogy Madách Imre alsó­sztregovai sírját új, méltó síremlék dí­szítse, megnyilatkozott a kérdésről. Horánszky Lajos hangoztatta, hogy en­nek a kérdésnek a felvetése most, a legidő­szerűbb, amikor a hátérkiigazító tárgyalá­sok folynak. — Ez az Ügy úgymond — az egész magyarság ügye: nem lehet pár fókérdés. Minden illetékesnek, az egész társadalom­nak össze kell fogni a siker érdekében, hogy Madách síremléke a magyarság za­rándokhelye maradjon. Horánszky Lajos azután elmondotta az új Madách­ sír­emlék létesítésének érdekes történetét. —­ 1933 nyarán “ úgymond — losonci barátaim azt a­­zt hozták, hogy a nagy magyar költő sírja teljesen pusztulásnak indult. Megdöbbentett a hír és elutaztam Sztregovára, hogy személyesen győződjem meg a dologról. Sajnos, a valóság felül­múlta elképzelésemet a sír állapotára nézve. Horánszky Lajos elmondotta továbbá, hogy ugyanakkor Masaryk köztársasági elnök Sztregován járt, hogy megkoszorúzza a költő sírját és látva az elhanyagolt sírt, kiadta a rendeletet, hogy mauzóleumot kel állítani Madách Imre hamvai fölé. Ez azt jelentette, hogy a csehszlovák kultúra ma­gának követeli Madách Imrét. Horánszky Lajos Berzeviczy Albertnek, az Akadémia nagynevű elnökének támogatását kérte az ügyben. Berzeviczy Albert és különöse­n Fabinyi Tihamér, akkori pénzügyminisz­ter támogatásával előteremtették a szük­séges anyagiakat, majd megbízták Rigele Alajos neves pozsonyi szobrászt az emlék­­mű megtervezésére. Mindezt a legnagyobb titokban kellett intézni és Rigele Alajos is lezárt műteremben, titokban dolgozott az emlékművön. Titokban szállították Sztre­­govára a szép emlékművet és épp jókor, mert­ már a régi Madách-kriptát elöntötte a talajvíz. A síremlék leleplezése alkalmával Sztre­­govám zarándokolt a felvidéki magyarság számos kitűnősége, akiknek nevében Gü­ter János mondott beszédett. Prága azután szigorú vizsgálatot indított az ügyben, hogy miként történhetett meg Masaryk tervének elgáncsolása. A terv azonban si­került: Madách Imre síján magyar fel­­iratú, magyar áldozatkészségből emelt síremlék hirdeti a Tragédia kötőjének halhatatlanságát. Nem lehet kétséges, hogy a magyar társadalom és az illetékesek mindezt­­ el fognak követni, hogy az új magyar emlék­mű a nagy magyar költő sírján Magyaror­szág határain belül maradjon. Sztregova és Madách Imre sírja csak magyar földön maradhat.

Next