Budapesti Hírlap, 1939. március (59. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
1939 MÁRCIUS 1. SZERDA Teleki Pál gróf miniszterelnök A magyar nemzet ezt a küzdelmet győzelmesen fogja megvívni ........... Egyesült a fővárosi NÉP és a Keresztény Községi Párt Az új párt neve: Magyar Élet Keresztény Községi Pártja Pártvezér: Teleki Pál gróf, pártelnök: Csilléry András wimm Imrédy Béla a két párt egyesüléséről és a Keresztény Budapest élő valóságáról A Keresztény Községi Párt Városházutcai helyisége nagyjelentőségű esemény színhelye volt kedden este. Délután fél hat órakor ülésre gyűltek össze a keresztény Községi Párt és a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezete, közös intézőbizottságának tagjai, majd az intézőbizottság ülését követően este hét órakor pártértekezlet volt Csilléry András dr. elnöklésével. Csilléry András dr. elnök bejelentette, hogy az intézőbizottság a Keresztény Községi Párt tagjaiul felvette Vállyi Lajos, vitéz Hajnóczy Béla, Kertész Elemér, Bényi Károly, Kövesligethy Miklós, Brózik Félix, Hüttl Károly, Szántay István, Schmidt Richárd, Katona János, Tóth Gábor, Hencz Lajos, Halter Károly, Nagy Ferenc, Darányi Gyula, Szentjóbi Staub Elemér Dongó Orbán, Hegedűs Bertalan, Nyáry Miklós, Bessenyey Zénó, vitéz Juhász Jenő, Kállay Tamás és Barta László törvényhatósági bizottsági tagokat, továbbá Bárczy Gábor felsőházi tagot, Tóth András országgyűlési képviselőt, Ősz Béla dr.-t. Az elnök meleg szavakkal köszöntötte a Keresztény Községi Párt új tagjait, akik ugyan régi bajtársaik — mint mondotta—, akik eddig is a keresztény és nemzeti magyar eszmét szolgálták, de ezentúl együtt fogunk dolgozni velük. — Nekünk— mondotta Csilléry András— az együttesen kimunkált keresztény politikát kell a jövőre nézve is vezérfonalként szolgálnunk. Abban, hogy idáig juthattunk és egymással szoros baráti kapcsolatot teremthettünk, része van szeretett főpolgármeesterüraknek, Komfiáth Jenőnek, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.), aki ezek között a nehéz viszonyok között, ezekben a kritikus pillanatokban a maga politikai szerepét hiánytalanul töltötte be valamennyiünk örömére és megelégedésére. Ezért a munkásságért mai ülésünk jegyzőkönyvében mondunk köszönetet és jegyzőkönyvünkben ezt megörökítjük. Hálás köszönettel kell fordulnunk Szendej Károly polgármester felé is, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) aki ezekben a kritikus pillanatokban a két párt mellé állott, a mögéje sorakozó tisztviselői karral együtt. Az elnöki enunciáció után Vállyi Lajos dr. kért szót és ismertette azokat az indítóokokat, amelyek őt és barátait a Keresztény Községi Pártba való belépésre késztették. — Amikor ezeket a szavakat a legmelegebben viszonzom, — hangsúlyozta a továbbiakban Vállyi Lajos, — biztosítom a Keresztény Községi Pártot, hogy őszintén, becsületesen, minden fenntartás nélkül hoztuk ide lelkünket, szívünket és hozzuk ide azt a zászlót, amelyet esztendőkön keresztül becsülettel hordoztunk. — Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy azok a politikai törekvések és álmok, amelyek ehhez az egyesüléshez fűződnek, éppen úgy be fognak teljesülni, mint ahogyan beteljesültek azok az elgondolások és remények is, amelyeket néhány hónnappal ezelőtt az együttműködéshez fűztünk. Volt egy kérdés, amely nyugtalanította a közönséget és minket is: emellett a világnézeti egység mellett miért nem lehet megteremteni azt a teljes egységet, azt a hatalmas jobboldali konstruktív kormányzópártot, amely minden keresztény és magyar erőt ebben a fővárosban össze tud fogni. Mi most megmutatjuk, hogy a mellékszempontok félretételével kell egyesíteni minden magyar erőt, s minden, ami most történik, mind rajtunk múlik, és amelyhez a miniszterelnök is hozzájárult. Javaslatára az értekezlet a megállapodást tudomásul vette és annak végrehajtásaként hozzájárult ahhoz, hogy a Keresztény Községi Párt neve a jövőben Magyar Élet Keresztény Községi Pártja legyen. Kimondotta az értekezlet azt is, hogy a párt tagjai országos politikai vonatkozásban testületileg és egyénileg is belépnek a Magyar Élet Pártba. A megállapodás végrehajtására a kerületekben legkésőbb harminc napon belül kerül sor. A jelenlevők viharos helyeslése közben bejelentette ezután Csilléry András, hogy a párt vezére Teleki Pál gróf miniszterelnök lett, az elnöki tisztet pedig továbbra is ő, Csilléry András tölti be. Az újonnan belépett tagokra való tekintettel szükségessé vált a párttisztségek újbóli betöltése. Pártvezér: Teleki Pál gróf Nagy László dr. pártigazgató ismertette az elnök felhívására az elnöki tanács idevonatkozó egyhangú javaslatát, a következőkben : Pártvezér Teleki Pál gróf miniszterelnök, elnök Csilléry András dr., társelnökök Bodnárz Róbert, Bényi Károly, Darányi Gyula, Homonmy Tivadar, Lázár Ferenc, Petrovácz Gyula; helyettes elnök Vállyi Lajos; ügyvezető alelnök Cselényi Pál dr., alelnökök Bocsáry Kálmán, vitéz nemes Juhász Jenő, Kertész Elemér, Kövesligethy Miklós, Krizs Árpád, Müller Antal, Szőke Gyula, Toperczer Ákosné, Verebély Jenő és Viczián István. Központi pártigazgató lett Nagy László dr., központi főtitkár vitéz Hajnóczy Béla, jegyző Váry Ferenc, Lotz Antal és Brózik Félix, pénztáros Divényi Károly, ellenőr Giáró László és Szántay István, ügyész Szakál Antal. Csilléry András az értekezletet ezután Teleki Pál gróf miniszterelnök és kíséretének megérkeztéig felfüggesztette. Szünet közben érkezett meg a Magyar Élet Keresztény Községi Pártja helyiségébe Teleki Pál gróf miniszterelnök s kíséretében voltak vitéz Imrédy Béla v. miniszterelnök, Vay László báró miniszterelnökségi államtitkár, Didin Elek dr. miniszteri osztálytanácsos, a sajtóosztály h. vezetője és Incze Péter miniszteri osztálytanácsos, a miniszterelnök titkára. vén a helyzetet, nemcsak segítséget nyújtott az együttműködéshez, de átérezve a tradíció és kötelességteljesítés parancsát, az élre is állott. Az, hogy ma ebben a pártban Nagyméltóságod katonáiként mindazok szolgálattételre jelentkeznek, akik korábban önálló pártkeretekben dolgoztak, ugyanazokért a célokért, Imrédy Béla érdeme. — Midőn néhány nappal előbb Nagyméltóságod állt a kormány élére, jöttét valamennyien igaz örömmel fogadtuk. Meg vagyunk arról győződve, hogy Nagyméltóságod a magyar nemzetet s vele együtt a székesfővárost, ugyanazon az úton vezeti boldogulása felé, amelyen elődje járt. Erőink egyesítésére sohasem volt olyan szükség, mint most, amidőn remélhetőleg utolsó küzdelmünket vívjuk a nemzetet már annyi bajba taszított idegen szellemmel, a zsidósággal szemben. Régi harcosok köszöntik Nagyméltóságodban a régi harcost és mentesen minden egyéni ambíciótól, várják Nagyméltóságod útmutatását. Az egyesült párt neve: „Magyar Eset Keresztény Községi Pártja“ A viharos helyesléssel fogadott beszéd után Csilléry András ismertette az újonnan belépett bizottsági tagokkal kötött megállapodást, amelyet a párt elnöki tanácsa és , intézőbizottsága már elfogadott Teleki Pál gróf üdvözlése Csilléry András dr. újból megnyitotta az értekezletet, majd üdvözölte a miniszterelnököt. — A Magyar Élet Keresztény Községi Pártja tisztelettel és bizalommal üdvözli Nagyméltóságod személyében vezérét — mondotta. — Amidőn Nagyméltóságod első ízben jelenik meg otthonunkban, nincsen közöttünk egy sem, aki ne boldog büszkeséggel fordulna a miniszterelnök úr személye felé. Büszkék vagyunk, mert Nagyméltóságod jelenléte és ama elhatározása, hogy pártunkat személyesen kívánja irányítani, olyan nagyjelentőségű események, amelyeknek súlyát felmérni legjobban azok a régi harcosok tudják, akik a keresztény nemzeti eszme, minél maradéktalanabb diadalrajuttatása érdekében, esztendők hosszú során át törhetetlenül kitartottak. — Nagyméltóságod a mi Wolff Károlyunkkal egy sorban küzdött és amidőn kormányra került, voltak is olyan sikerei, amelyeket lelkesedéssel, megkönnyebbüléssel tapsolt meg az ország keresztény társadalmának egyeteme. Az egy célra törekvő, hasonló gondolkozású keresztény elemek közelebb kerültek egymáshoz, nem sokkal utóbb testvéri összefogásban sorakozzanak fel Nagyméltóságod hivatali elődje, Imrédy Béla őnagyméltósága keresztény nemzeti politikája mellé. — A hála és a szeretet spontán érzéseivel gondolunk Imrédy Bélára ma is, mert soha nem fogjuk elfeledni, hogy felismer I. H. 3 GYAPJÚSZÖVETA JU KÖZVETLEN OVGYÁRBÓL Magyarország őskeresztény kézben levő egyetlen posztógyára üzemben 1922 óta. Szövetboltjai: IV., Prohászka-utca 8., VI., Teréz-körút 8., II., Margit-körút 50., VII., Baross-tér 15., V., Berlini-tér 6. A miniszterelnök beszéde Ezután Teleki Pál gróf miniszterelnök állott fel szólásra és a következőket mondotta : — Amikor bejöttem ide, annyi ismerős arcot, annyi olyan barátot láttam, akivel húsz esztendő előtt együtt dolgoztam, hogy majdnem megfiatalodtam. Majdnem az az érzés fogott el, hogy talán itt az asztalnál fogom találni Wolff Károly barátomat. — Azt hiszem, hogy nemcsak nekem jutnak eszembe ezek a régi idők, amikor az ő vezérlete alatt megkezdtük a küzdelmet és amikor mi Gömbös Gyulával Főméltóságú Urunk vezetése alatt Szegedről idejövet egyesültünk valamennyien közös munkára. Ezt a munkát folytatjuk most is. ■— Csilléry őexcellenicája jellemezte az azóta elmúlt időket. Valahogyan megvolt az oka annak, hogy miért volt a dolognak ez az iránya, miért volt ez a hullámzása, miért alakultak az első fellobbanásunk után —, amely rövid ideig tartott— a dolgok úgy, hogy majdnem az volt a helyzet, hogy védelmi pozícióba kerülünk és miért jött ez a második előrenyomulásunk most, az utóbbi időben. Az új keresztény lendület — Az első időkben nagyon sokan azt hitték, hogy az első fellobbanás, a háborúra és a kommunizmusra következő keresztény visszahatás után visszatérünk a háborúelőtti idők folyamatába. Amikor azután jött a dekonjunktúra és világszerte látszott, hogy a háború által teremtett állapotok nem egyszerűen a háborúnak a következményei, hanem sokkal nagyobb dolgot élünk át: a lelkiség nagy válságát, amelynek a gazdasági problémák csak jelenségei voltak és következményei, a világháború pedig csak epizód, akkor kezdődött csak nagyobb fokban a lelki reakció, annak az erőnek igazi érvényesülése, amely nem a világháborúra volt válasz, hanem amely válasz volt a materializmusra a maga egészében. Ez a különbség jelentőségében a háború utáni első és a mostani visszahatás között, annak ellenére, hogy a vezetők közül sokan már akkor látták ezt a helyzetet, csak a világ nem látta. Ez a különbség a két időszak között és egyben ez a jellemzése annak az új keresztény lendületnek, amelyben most vagyunk és amely nem a világháborúra, hanem a XIX. és XX. század elejei egész liberalizmusra és materializmusra való reakció. (Hosszantartó helyeslés.) Utolsó küzdelmünk a zsidósággal . Ezzel összefügg az, amit szintén Csilléry András barátom mondott, hogy ez utolsó küzdelmünk a zsidósággal. Utolsó, de nem könnyű, nem három hónap alatt, nem hat hónap alatt, de nem is egy, vagy két év alatt lefolyó küzdelem, hanem nagy és hosszú,méreteiben is annak megfelelő küzdelem, amire válasz. Már a zsidójavaslat indokolása is kiemeli, de azóta is mondották többen, így Imrédy Béla őexcellenciája s magam is és még sokan mások, hogy itt évtizedes, vagy majdnem évszázados mulasztásokat teszünk jóvá. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy abban az időben tökéletesen fel lehetett ismerni a helyzetet, hiszen hetven évvel ezelőtt élt embertől nem követelhetjük azt, hogy a mai helyzetet előre lássa. De az eredmény, amely rövid évszázad alatt kialakult, nyilvánvalóan olyan állapotot teremtett meg, amelyet ma már csak nagyon radikális rendezéssel lehet orvosolni. Mi nem tehetünk erről. Nem állítom azt sem, hogy azok tehetnek róla, akik 50 évvel ezelőtt éltek, de a probléma itt van, ezt rendezni kell, akár tehet róla valakit akár nem. Keményen állni kell ezt a harcot . Minthogy radikálisan kell belenyúlni a dolgokba, ennek következtében világos az is, hogy az, amire vállalkoztunk, nagy dolog. Nagy dologra vállalkoztunk és keményen állni kell ezt a harcot. Nehézségekkel fog talán járni ez a harc, ezt sohasem titkoltuk és mindig nyíltan megmondottuk. Meg is kell mondani, mert ha a keresztény társadalom ezt nem érzi át, nem volna képes azt megvívni. Át kell érezni a harcnak a nehézségeit, de minden harc, minden háború nehéz, minden háború nélkülözésekkel jár. A katonákra nézve sokszor éhséggel, szomjúsággal, a felelősök részére bajokkal, másokra nézve sebesüléssel és még másokra nézve halállal is. Mindezt számbavéve is, a katona megy és megvívja harcát. — Tehát nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy ha nem is a katonákéval azonos veszedelmekkel, de igen sok tekintetben nagy nehézségekkel és küzdelmekkel kell számolnunk, amelyek ránk e harc során várnak. Ezt a harcot azonban állni kell. — S az, hogy itt olyanok találkozunk, — mégpedig ma olyan helyzetben, hogy az országnak az ügyeit elsősorban mi irányítjuk —, akik húsz évvel ezelőtt már ugyanebben a harcban állottunk, mindenesetre záloga annak, hogy ehhez a harchoz az erő, az elszántság megvan és meg is marad. (Lelkes taps és éljenzés.) — Az elmúlt húsz év alatt már mi is átéltünk nehezebb időket, olyanokat is, amikor eszméink diadalát már-már foszladozni láttuk. De nem csüggedtünk, nem engedtünk belőle, együtt maradtunk Wolff Károly zászlaja alatt, tovább harcoltunk, a zászlót soha el nem hagytuk s most ismét itt vagyunk. Itt vagyunk ma cselekvő módon és cselekvőképesen. (Nagy taps és éljenzés.) Ez adhat nekünk mindnyájunknak bizalmat arra, hogy igenis, meg tudjuk majd vívni ezt a küzdelmet. Azok a reformok, amelyeket hozunk, részei, elemei ennek az egész küzdelemnek. Nem akarok most itt hosszú, nagyprogramot adni, hiszen programomat el-