Budapesti Hírlap, 1939. március (59. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

1939 MÁRCIUS 1. SZERDA Teleki Pál gróf miniszterelnök A magyar nemzet ezt a küzdelmet győzelmesen fogja megvívni ........... Egyesült a fővárosi NÉP és a Keresztény Községi Párt Az új párt neve: Magyar Élet Keresztény Községi Pártja Pártvezér: Teleki Pál gróf, pártelnök: Csilléry András wimm Imrédy Béla a két párt egyesüléséről és a Keresztény Budapest élő valóságáról A Keresztény Községi Párt Városház­utcai helyisége nagyjelentőségű esemény színhelye volt kedden este. Délután fél hat órakor ülésre gyűltek össze a keresztény Községi Párt és a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezete, közös intézőbizottságá­nak tagjai, majd az intézőbizottság ülését követően este hét órakor pártértekezlet volt Csilléry András dr. elnöklésével. Csilléry András dr. elnök bejelentette, hogy az intézőbizottság a Keresztény Köz­ségi Párt tagjaiul felvette Vállyi Lajos, vitéz Hajnóczy Béla, Kertész Elemér, Bé­­nyi Károly, Kövesligethy Miklós, Brózik Félix, Hüttl Károly, Szántay István, Schmidt Richárd, Katona János, Tóth Gá­bor, Hencz Lajos, Halter Károly, Nagy Ferenc, Darányi Gyula, Szentjóbi Staub Elemér Dongó Orbán, Hegedűs Bertalan, Nyáry Miklós, Bessenyey Zénó, vitéz Ju­hász Jenő, Kállay Tamás és Barta László törvényhatósági bizottsági tagokat, továbbá Bárczy Gábor felsőházi tagot, Tóth András országgyűlési képviselőt, Ősz Béla dr.-t. Az elnök meleg szavakkal köszöntötte a Keresztény Községi Párt új tagjait, akik ugyan régi bajtársaik — mint mondotta­­—, akik eddig is a keresztény és nemzeti magyar eszmét szolgálták, de ezentúl együtt fogunk dolgozni velük. — Nekünk­­— mondotta Csilléry And­rás— az együttesen kimunkált keresz­­tény politikát kell a jövőre nézve is vezér­­fonalként szolgálnunk. Abban, hogy idáig juthattunk és egymással szoros baráti kapcsolatot teremthettünk, része van sze­retett főpolgármeesterüraknek, Kom­fiáth Jenőnek, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.), aki ezek között a nehéz viszonyok között, ezekben a kritikus pillanatokban a maga politikai szerepét hiánytalanul töl­tötte be valamennyiünk örömére és megelé­gedésére. Ezért a munkásságért mai ülé­sünk­ jegyzőkönyvében mondunk köszönetet és jegyzőkönyvünkben ezt megörökítjük. Hálás köszönettel kell fordulnunk Szendej Károly polgármester felé is, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) aki ezekben a kri­tikus pillanatokban a két párt mellé ál­lott, a mögéje sorakozó tisztviselői karral együtt. Az elnöki enunciáció után Vállyi Lajos dr. kért szót és ismertette azokat az in­dítóokokat, amelyek őt és barátait a Ke­resztény Községi Pártba való belépésre késztették. — Amikor ezeket a szavakat a legmele­gebben viszonzom, — hangsúlyozta a to­vábbiakban Vállyi Lajos, — biztosítom a Keresztény Községi Pártot, hogy őszintén, becsületesen, minden fenntartás nélkül hoztuk ide lelkünket, szívünket és hozzuk ide a­zt a zászlót, amelyet esztendőkön ke­resztül becsülettel hordoztunk. — Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy azok a politikai törekvések és álmok, amelyek ehhez az egyesüléshez fűződnek, éppen úgy be fognak teljesülni, mint aho­gyan beteljesültek azok az elgondolások és remények is, amelyeket néhány hónnappal ezelőtt az együttműködéshez fűztünk.­­ Volt egy kérdés, amely nyugtalaní­totta a közönséget és minket is: emellett a világnézeti egység mellett miért nem lehet megteremteni azt a teljes egységet, azt a hatalmas jobboldali konstruktív kor­mányzópártot, amely minden keresztény és magyar erőt ebben a fővárosban össze tud fogni. Mi most megmutatjuk, hogy a mellékszempontok félretételével kell egye­síteni minden magyar erőt, s minden, ami most történik, mind rajtunk múlik, és amelyhez a miniszterelnök is hozzájárult. Javaslatára az értekezlet a megállapodást tudomásul vette és annak végrehajtásaként hozzájárult ahhoz, hogy a Keresztény Köz­ségi Párt neve a jövőben Magyar Élet Ke­resztény Községi Pártja legyen. Kimon­dotta az értekezlet azt is, hogy a párt tag­jai országos politikai vonatkozásban tes­tületileg és egyénileg is belépnek a Ma­gyar Élet Pártba. A megállapodás végre­hajtására a kerületekben legkésőbb har­minc napon belül kerül sor. A jelenlevők viharos helyeslése közben bejelentette ezután Csilléry András, hogy a párt vezére Teleki Pál gróf miniszterel­nök lett, az elnöki tisztet pedig továbbra is ő, Csilléry András tölti be. Az újonnan belépett tagokra való tekintettel szüksé­gessé vált a párttisztségek újbóli betöl­tése. Pártvezér: Teleki Pál gróf Nagy László dr. pártigazgató ismertette az elnök felhívására az elnöki tanács ide­vonatkozó egyhangú­ javaslatát, a követke­zőkben : Pártvezér Teleki Pál gróf miniszterel­nök, elnök Csilléry András dr., társelnökök Bodnárz Róbert, Bényi Károly, Darányi Gyula, Homonmy Tivadar, Lázár Ferenc, Petrovácz Gyula; helyettes elnök Vállyi Lajos; ügyvezető­ alelnök Cselényi Pál dr., alelnökök Bocsáry Kálmán, vitéz nemes Juhász Jenő, Kertész Elemér, Kövesligethy Miklós, Krizs Árpád, Müller Antal, Szőke Gyula, Toper­czer Ákosné, Verebély Jenő és Viczián István. Központi pártigazgató lett Nagy László dr., központi főtitkár vi­téz Hajnóczy Béla, jegyző Váry Ferenc, Lotz Antal és Brózik Félix, pénztáros Di­­vényi Károly, ellenőr Giáró László és Szántay István, ügyész Szakál Antal. Csilléry András az értekezletet ezután Teleki Pál gróf miniszterelnök és kíséreté­nek megérkeztéig felfüggesztette. Szünet közben érkezett meg a Magyar Élet Keresztény Községi Pártja helyisé­gébe Teleki Pál gróf miniszterelnök s kí­séretében voltak vitéz Imrédy Béla v. mi­niszterelnök, Vay László báró miniszterel­nökségi államtitkár, Didin Elek dr. mi­niszteri osztálytanácsos, a sajtóosztály h. vezetője és Incze Péter miniszteri osztály­­tanácsos, a miniszterelnök titkára. vén a helyzetet, nemcsak segítséget nyúj­tott az együttműködéshez, de átérezve a tradíció és kötelességteljesítés parancsát, az élre is állott. Az, hogy ma ebben a párt­ban Nagyméltóságod katonáiként mindazok szolgálattételre jelentkeznek, akik koráb­ban önálló pártkeretekben dolgoztak, ugyan­azokért a célokért, Imrédy Béla érdeme. — Midőn néhány nappal előbb Nagy­méltóságod állt a kormány élére, jöttét va­lamennyien igaz örömmel fogadtuk. Meg vagyunk arról győződve, hogy Nagyméltó­ságod a magyar nemzetet s vele együtt a székesfővárost, ugyanazon az úton vezeti boldogulása felé, amelyen elődje járt. Erőink egyesítésére sohasem volt olyan szükség, mint most, amidőn remélhetőleg utolsó küzdelmünket vívjuk a nemzetet már annyi bajba taszított idegen szellem­mel, a zsidósággal szemben. Régi harcosok köszöntik Nagyméltóságodban a régi har­cost és mentesen minden egyéni ambíció­tól, várják Nagyméltóságod útmutatását. Az egyesült párt neve: „Magyar Eset Keresztény Községi Pártja“ A viharos helyesléssel fogadott beszéd után Csilléry András ismertette az újon­nan belépett bizottsági tagokkal kötött megállapodást, amelyet a párt elnöki ta­nácsa és , intézőbizottsága már elfogadott Teleki Pál gróf üdvözlése Csilléry András dr. újból megnyitotta az értekezletet, majd üdvözölte a miniszter­­elnököt. — A Magyar Élet Keresztény Községi Pártja tisztelettel és bizalommal üdvözli Nagyméltóságod személyében vezérét — mondotta. — Amidőn Nagyméltóságod első ízben jelenik meg otthonunkban, nincsen közöttünk egy sem, aki ne boldog büszke­séggel fordulna a miniszterelnök úr szemé­lye felé. Büszkék vagyunk, mert Nagymél­tóságod jelenléte és ama elhatározása, hogy pártunkat személyesen kívánja irányítani, olyan nagyjelentőségű események, ame­lyeknek súlyát felmérni legjobban azok a régi harcosok tudják, akik a keresztény nemzeti eszme, minél maradéktalanabb diadalrajuttatása érdekében, esztendők hosszú során át törhetetlenül kitartottak. — Nagyméltóságod a mi Wolff Káro­­lyunkkal egy sorban küzdött és amidőn kor­mányra került, voltak is olyan sikerei, ame­lyeket lelkesedéssel, megkönnyebbüléssel tapsolt meg az ország keresztény társadal­mának egyeteme. Az egy célra törekvő, ha­sonló gondolkozású keresztény elemek kö­zelebb kerültek egymáshoz, nem sokkal­­ utóbb testvéri összefogásban sorakozzanak­­ fel Nagyméltóságod hivatali elődje, Im­rédy Béla őnagyméltósága keresztény nemzeti politikája mellé. — A hála és a szeretet spontán érzései­vel gondolunk Imrédy Bélára ma is, mert soha nem­ fogjuk elfeledni, hogy felismer­ I. H. 3 GYAPJÚSZÖVET­­A JU KÖZVETLEN OVGYÁRBÓL Magyarország ő­skeresztény kézben levő egyetlen posztógyára üzemben 1922 óta. Szövetboltjai: IV., Prohászka-utca 8., VI., Teréz-körút 8., II., Margit-körút 50., VII., Baross-tér 15., V., Berlini-tér 6. A miniszterelnök beszéde Ezután Teleki Pál gróf miniszterelnök állott fel szólásra és a következőket mon­dotta : — Amikor bejöttem ide, annyi ismerős arcot, annyi olyan barátot láttam, akivel húsz esztendő előtt együtt dolgoztam, hogy majdnem megfiatalodtam. Majdnem az az érzés fogott el, hogy talán itt az asztalnál fogom találni Wolff Károly barátomat. — Azt hiszem, hogy nemcsak nekem jutnak eszembe ezek a régi idők, amikor az ő vezérlete alatt megkezdtük a küzdel­met és amikor mi Gömbös Gyulával Fő­­méltóságú Urunk vezetése alatt Szegedről idejövet egyesültünk valamennyien közös munkára. Ezt a munkát folyta­tjuk most is. ■— Csilléry őexcellenicája jellemezte az azóta elmúlt időket. Valahogyan megvolt az oka annak, hogy miért volt a dolognak ez az iránya, miért volt ez a hullámzása, miért alakultak az első fellobbanásunk után —, amely rövid ideig tartott­­— a dolgok úgy, hogy majdnem az volt a hely­zet, hogy védelmi pozícióba kerülünk és miért jött ez a második előrenyomulásunk most, az utóbbi időben. Az új keresztény lendület — Az első időkben nagyon sokan azt hit­ték, hogy az első fellobbanás, a háborúra és a kommunizmusra következő keresztény visszahatás után visszatérünk a háború­­előtti idők folyamatába. Amikor azután jött a dekonjunktúra és világszerte lát­szott, hogy a háború által teremtett álla­potok nem egyszerűen a háborúnak a kö­vetkezményei, hanem sokkal nagyobb dol­got élünk át: a lelkiség nagy válságát, amelynek a gazdasági problémák csak je­lenségei voltak és következményei, a világ­háború pedig csak epizód, akkor kezdődött csak nagyobb fokban a lelki reakció, an­nak az erőnek igazi érvényesülése, amely­­ nem a világháborúra volt válasz, hanem amely válasz volt a materializmusra a maga egészében. Ez a különbség jelentősé­gében a háború utáni első és a mostani visszahatás között, annak ellenére, hogy a vezetők közül sokan már akkor látták ezt a helyzetet, csak a világ nem látta. Ez a különbség a két időszak között és egyben ez a jellemzése annak az új keresztény lendületnek, amelyben most vagyunk és amely nem a világháborúra, hanem a XIX. és XX. század elejei egész liberalizmusra és materializmusra való reakció. (Hosszan­tartó helyeslés.) Utolsó küzdelmünk a zsidósággal . Ezzel összefügg az, amit szintén Csilléry András barátom mondott, hogy ez utolsó küzdelmünk a zsidósággal. U­tolsó, de nem könnyű, nem három hónap alatt, nem hat hónap alatt, de nem is egy, vagy két év alatt lefolyó küzdelem, hanem nagy és hosszú,­­méreteiben is annak megfelelő küzdelem, amire válasz.­­ Már a zsidójavaslat indokolása is kiemeli, de azóta is mondották többen, így Imrédy Béla őexcellenciája s magam is és még sokan mások, hogy itt évtizedes, vagy majdnem évszázados mulasztásokat teszünk jóvá. Nem akarjuk ezzel azt mon­dani, hogy abban az időben tökéletesen fel lehetett ismerni a helyzetet, hiszen hetven évvel ezelőtt élt embertől nem követelhet­jük azt, hogy a mai helyzetet előre lássa. De az eredmény, amely rövid évszázad alatt kialakult, nyilvánvalóan olyan álla­potot teremtett meg, amelyet ma már csak nagyon radikális rendezéssel lehet orvo­solni. Mi nem tehetünk erről. Nem állí­tom­ azt sem, hogy azok tehetnek róla, akik 50 évvel ezelőtt éltek, de a probléma itt van, ezt rendezni kell, akár tehet róla va­lakit akár nem. Keményen állni kell ezt a harcot . Minthogy radikálisan kell belenyúlni a dolgokba, ennek következtében világos az is, hogy az, amire vállalkoztunk, nagy do­log. Nagy dologra vállalkoztunk és ke­ményen állni kell ezt a harcot. Nehézsé­gekkel fog talán járni ez a harc, ezt soha­sem titkoltuk és mindig nyíltan meg­mondottuk. Meg is kell mondani, mert ha a keresztény társadalom ezt nem érzi át, nem volna képes azt megvívni. Át kell érezni a harcnak a nehézségeit, de min­den harc, minden háború nehéz, minden háború nélkülözésekkel jár. A katonákra nézve sokszor éhséggel, szomjúsággal, a felelősök részére bajokkal, másokra nézve sebesüléssel és még másokra nézve halál­lal is. Mindezt számbavéve is, a katona megy és megvívja harcát. — Tehát nekünk is tisztában kell len­nünk azzal, hogy ha nem is a katonáké­val azonos veszedelmekkel, de igen sok te­kintetben nagy nehézségekkel és küzdel­mekkel kell számolnunk, amelyek ránk e harc során várnak. Ezt a harcot azonban állni kell. — S az, hogy itt olyanok találkozunk, — mégpedig ma olyan helyzetben, hogy az országnak az ügyeit elsősorban mi irá­nyítjuk —, akik húsz évvel ezelőtt már ugyanebben a harcban állottunk, minden­esetre záloga annak, hogy ehhez a harchoz az erő, az elszántság megvan és meg is marad. (Lelkes taps és éljenzés.) — Az elmúlt húsz év alatt már mi is átéltünk nehezebb időket, olyanokat is, amikor eszméink diadalát már-már fosz­ladozni láttuk. De nem csüggedtünk, nem engedtünk belőle, együtt maradtunk Wolff Károly zászlaja alatt, tovább harcoltunk, a zászlót soha el nem hagytuk s mos­t is­mét itt vagyunk. Itt vagyunk ma cselekvő módon és cselekvőképesen. (Nagy taps és éljenzés.) Ez adhat nekünk mindnyájunk­nak bizalmat arra, hogy igenis, meg tud­juk majd vívni ezt a küzdelmet. Azok a reformok, amelyeket hozunk, részei, ele­mei ennek az egész küzdelemnek.­­ Nem akarok most itt hosszú, nagy­­programot adni, hiszen programomat el-

Next