Budapesti KISZ Élet, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 7. szám

a Szovjetunió 1—1, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország 3—3, a Német Demokratikus Köztársaság pedig 2 tán­cospárral. Először volt Magyarországon 8 élvonalba tartozó páros részvételével Sonderklasse osztályból bemutató jellegű verseny! Magyar párok a dobogón A kőszegi, körmeni és szombathelyi versenyek maradandó élményt jelente­nek táncosnak és nézőnek egyaránt. A KISZ Vas megyei Bizottsága és a helyi rendező bizottság minden elismerést megérdemel eredményes munkájáért. A tv által közvetített gálaest, a televízió­­nézők százezrei előtt tovább népszerű­sítette ezt a szép­művészeti sportágat, amelynek népművelési hatása szintén nem lebecsülendő. Nagy öröm volt számunkra, hogy a­z osztályos nemzetközi versenyen — ahol az indulóul pár közül csak 7 volt ma­gyar — 3 magyar pár is a döntőbe ke­rült és a nemzetközi zsűri döntése alap­ján (a 7 tagú zsűriből csak 2 volt ma­gyar) az első helyezést elért osztrák pá­ros mögött, magyar pár került a máso­dik, a harmadik és a negyedik helyre. 36 Ezzel eldőlt az is, hogy kik Magyaror­szág idei bajnokai: a magyar bajnokság első helyezettje, a László Attila—Módi Júlia kettős; a második helyezett a Já­nosi László—Juhász Valéria páros; a harmadik pedig a Mészáros Miklós— Lukács Zsuzsanna páros. Eddigi eredményeinkkel azonban ma­radéktalanul nem lehetünk megelégedve. A fiatalok többsége még mindig kívül­­esik a tánccal rendszeresen foglalkozók körén. A KISZ művelődéspolitikai, nép­művelési céljai csak akkor valósulhat­nak meg, ha keressük az újabb mód­jait és eszközeit az ízlésesen táncoló fiatalok táborának kibővítésének. A ver­senytánc együttesek kialakításán túl táncklubok szervezése szükséges. Itt a versenyzést valamilyen okból vállalni nem tudó, de táncolni, közösségben szó­rakozni vágyó fiatalok rendszeres fog­lalkozásokon kulturált körülmények kö­zött, szakvezetők irányításával szórakoz­hatnak és fejleszthetik tánctudásukat. Ami a fejlődést akadályozza Hátráltatja a fejlődést, hogy még min­dig nincs megoldva a táncpedagógus- v­allo­más a taneres Felvetődik a kérdés: mit jelent nekünk, táncoló, versenyző fiataloknak a tánc. Szenvedélyt? Kedvenc időtöltést? Sportot vagy művészi hajlamok ki­élését? Nem lehet itt kategorizálni. Mindegyiket jelenti egyszerre, s hogy kinél melyik dominál, az a tánc művelésében elért szinttől függ. Egy jó „B” osztályos táncospár tagjai már nemcsak sportolók, hanem egy kicsit művészek is. ők már alkotnak. A figurák tökéletes elsajátítása után azokkal, mint nyersanyaggal bánnak, s eközben hozzáadják önmagukat — szellemüket, temperamentumukat, érzelmeiket, játékosságukat stb. —, és a mű: két ember harmonikus kiteljesedése, újrateremtődése a táncban. Ennek elérése azonban csak kitartó, szenvedélyes odaadással végzett munka eredménye lehet. Az alkotás vágya általános emberi tulajdonság. A fiatalokban fokozott mértékű, szinte minden cselekedetük fő mozgatója. Egy fiatal ember csupa keresés­e keresi helyét a társadalomban, keresi azt a formát, tevékenységet, melyben egészen magára talál, ahol tehetségével, nemes indulataival alkotó módon élhet. Töltve van tehát sok-sok vággyal, ambícióval, törekvéssel, s nagy lelkesedéssel. Akad-e olyan fiatal, aki nem szeret táncolni? — hiszen a mozgásvágy, a fiatalos energia lekötése szintén tulajdonságai közé tartozik. A MÉSZÁROS MIKLÓS -LUKÁCS ZSUZSANNA PÁR AZ ORSZÁGOS BAJNOKSÁG HARMADIK HELYEZETTJE

Next