Budapesti KISZ Élet, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1968 / 1. szám
Napóleoni példázat az önállóságról Mondják, Napóleon egyszer szemlét tartott hadserege felett, s megkérdezte a vezénylő tábornokot, hogy állnak a munícióval. A tábornok az adjutánsát hívta, s jelentette a császárnak a pontos adatokat. „Mennyi élelmiszertartalékunk van?” — a tábornok egy másik segédtisztet hívatott. Ahány kérdés, annyi segédtiszt, mire a higgadtságáról amúgy sem híres császár fölfortyant: „Mondja, tábornok! Ha mindent az adjutánsaitól kérdez voltaképpen mihez ért ön?” „A munkatársaim megválogatásához” — felelte szemrebbenés nélkül a tábornok. Hogy kerül „ez a tészta” most, ide az „asztalra”, amikor a KISZ- szervezetek önállóságáról, a vezetők tekintélyéről, munkastílusáról kívánunk szólni néhány megjegyzés erejéig? Jogos a kérdés, de a históriai anekdota frappáns utalást ad. Január elsejétől ugyanis hivatalosan is, gyakorlatilag is benne vagyunk az új gazdaságirányítási rendszerben, melyben új elvek, új vezetési módszerek érvényesülnek. Kezdjük hát ott, hogy a megszűnt központi tervutasítást a nagyobb vállalati önállóság váltotta fel, a nagyobb egyszemélyi és kollektív felelősség. Az új rendben nemcsak a gazdasági munka jellege változik, hanem ezt egyidőben követik azok a változások is, melyek a társadalmi szervek munkájában tükröződnek. Az elkészített kollektív szerződések már azt is jelzik, hogy a KISZ- szervezetek milyen mélységben kívánnak részesei lenni a vállalati, intézményi munkának, felsőbb utasítás nélkül milyen munkarendet jelöltek ki a maguk számára, mennyire voltak önállóak akkor, amikor partnerül szegődtek a vállalat vezetői mellé! De, természetesen nem csak erre gondolunk; a KISZ termelést segítő tevékenysége eddig is erőssége volt ifjúsági szervezeteinknek, s a legtöbb helyen automatikusan adódtak a feladatok. Sajnos, sok helyen ölhetett kézzel várták a mechanizmust, felsőbb utasítások után áhítoztak, s észre sem vették, hogy valamiről lemaradnak. Hallották, hogy a vállalati önállóság mennyire bővül, ugyanakkor nem értették meg időben, hogy a helyi adottságoknak megfelelően egy sor alapvető kérdésben ott, helyben kell dönteni, sem a kerületi, sem a budapesti bizottság nem tud, nem képes — és nem is akar — egy-egy KISZ-szervezetre elképzeléseket erőszakolni. Korántsem arról van szó, mintha megszűnne a felsőbb szervek elvi irányító szerepe; de az például, hogy a KISZ-szervezet egy üzemben, hivatalban hogyan, milyen formák között valósítja meg elképzeléseit — vagy éppen a központi elképzeléseket — az a helyi adottságtól függ, a kialakult kapcsolatoktól, szokásoktól stb. S adott esetben egyetlen felsőbb szerv sem képes jobban megítélni ezt a „hogyant”, mint éppen az illetékes KISZ-bizottság. A nagyobb önállóság elsősorban azt jelenti, hogy a KISZ-bizottság többet kezdeményez, maga választja ki, hol tud legtöbbet tenni a vállalat érdekeiért, milyen módszerrel, milyen feltételek kö