Budapesti KISZ Élet, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
A KÜLDÖTTEK HANGJA DOHOCZKY JÓZSEF, a XIII. kerületi KISZ-bizottság titkára TANULJUNK AZ „ÖREG” IFIKTŐL Régi igazság, minden szakmánál szükséges, hogy az idősebbek átadják a korábban felhalmozott tapasztalatokat a fiataloknak. Enélkül nincs, nem lehet fejlődés. Így kell, hogy legyen a politikában, a mozgalomban , az ifjúsági mozgalomban is. A szakma fortélyainak elsajátítása közben állandó személyes kapcsolat van a mester (ha úgy tetszik, az öreg szaki) és a tanítvány között. Sajnos nálunk ez nincs, illetve csak elvétve akad rá példa. Pedig az elmúlt évtizedben jó néhány olyan fiatal nevelődött az ifjúsági mozgalomban, aki ma már más területen, párt, vagy állami funkcióban jelentős munkát végez. Nekünk ifjúsági vezetőknek az eddiginél jobban kell igényelnünk elődeink tapasztalatait, hogy a KISZ-munka folyamatosan fejlődjön. Sokat, rengeteget vitatkoztunk azon, hogyan használjuk fel a forradalmi hagyományokat. Ez nemcsak ma aktuális probléma, nemcsak ma vetődik fel a demonstrációkkal kapcsolatosan. Már 1957—58-ban is sor került tömegeket mozgósító felvonulásokra, találkozásokra. Aztán később elhangzott, hogy ezekre nincs szükség, ne erőltessük, mert nem tudjuk megtölteni tartalommal. Volt ebben a megjegyzésben sok igazság. Már akkor is vita kerekedett. Volt aki ragaszkodott hozzájuk, volt aki nem. Az ilyen demonstrációkhoz feltétlenül kell a tartalom, különben füstté válik a befektetett energia. Ez is igazolja, hogy szükség van a régi tapasztalatok átvételére, mert így könnyebb eldönteni, hogy mi az, ami jó, s mi az, ami nem. Vagy itt van például a „Vádoljuk az imperializmust” mozgalom. Ennek sikere volt és van. Van értelmi magva, társadalmi szükségszerűsége. De nem érezni ugyanezt néhány más akciónkról. A decemberben tartott kerületi küldöttértekezleteken mozgalmunk valamennyi aktuális kérdése napirendre került. Az itt következő oldalakon a közérdeklődésre leginkább számot tartható hozzászólásokból válogattunk részleteket, például a fáklyás emlékmenetünkről. Ma már jól látjuk, az önmagában kevés, hogy tömegek mozognak, elgyalogolnak a Váci úton, Lehel úton a Béke térig. Nem minden fáklyás menetnél értük el célunkat. Az a feladatunk, hogy keressük meg azokat a formákat és kereteket, amelyek kifejezik a legfőbb igényt. Meg kell találnunk a fiatalok lelkesedésének, elképzelésének legjobban megfelelő kereteket. Hadd hivatkozzam Kádár elvtárs egyik kongresszusi felszólalására, amelyben azt mondotta, hogy minden kornak megvan a maga forradalmi tartama. Ezt a mait kell nekünk megtalálni. Az természetes, hogy ismerni és tisztelni kell a munkásmozgalom hősi múltját, de ne csak arról beszéljünk, azt elemezzük, hogy mi volt a felszabadulás előtt, hanem azt is nézzük, hogyan dolgozott az ifjúsági mozgalom a felszabadulás utáni különböző szakaszokban, vegyük át azokat a hasznos tapasztalatokat és tanulságokat, amikre szert tettek a ma is köztünk dolgozó volt ifjúsági vezetők. AZ ELSŐ MOZGALMI ÉLMÉNYEK A párttagfelvétel új rendszere rendkívül megnövelte az ifjúsági szövetség felelősségét nemcsak az ajánlásnál, hanem a fiatalok nevelésének egész folyamatában, elsősorban a nevelés első szakaszában, amelyben az ifjúsági szövetség bevezeti a fiatalt a politikai életbe, amelyben a fiatal első mozgalmi élményeit, benyomásait szerzi. Egy szervezet új tagjának egész életét, további sorsát nagymértékben befolyásolja az, amit az első időben lát: meghallgatják-e a véleményét, adnak-e a szavára, milyen politikai aktivitással