Budapesti KISZ Élet, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

A KÜLDÖTTEK HANGJA DOHOCZKY JÓZSEF, a XIII. kerületi KISZ-bizottság titkára TANULJUNK AZ „ÖREG” IFIKTŐL Régi igazság, minden szakmánál szükséges, hogy az idősebbek átadják a korábban felhalmozott tapasztalatokat a fiataloknak. Enélkül nincs, nem lehet fejlődés. Így kell, hogy legyen a politi­kában, a mozgalomban , az ifjúsági mozgalomban is. A szakma fortélyai­nak elsajátítása közben állandó szemé­lyes kapcsolat van a mester (ha úgy tetszik, az öreg szaki) és a tanítvány között. Sajnos nálunk ez nincs, illetve csak elvétve akad rá példa. Pedig az elmúlt évtizedben jó néhány olyan fiatal nevelődött az ifjúsági mozgalomban, aki ma már más területen, párt, vagy állami funkcióban jelentős munkát vé­gez. Nekünk ifjúsági vezetőknek az ed­diginél jobban kell igényelnünk elő­deink tapasztalatait, hogy a KISZ-mun­­ka folyamatosan fejlődjön. Sokat, rengeteget vitatkoztunk azon, hogyan használjuk fel a forradalmi ha­gyományokat. Ez nemcsak ma aktuális probléma, nemcsak ma vetődik fel a demonstrációkkal kapcsolatosan. Már 1957—58-ban is sor került tömegeket mozgósító felvonulásokra, találkozások­ra. Aztán később elhangzott, hogy ezek­re nincs szükség, ne erőltessük, mert nem tudjuk megtölteni tartalommal. Volt ebben a megjegyzésben sok igaz­ság. Már akkor is vita kerekedett. Volt aki ragaszkodott hozzájuk, volt aki nem. Az ilyen demonstrációkhoz feltét­lenül kell a tartalom, különben füstté válik a befektetett energia. Ez is iga­zolja, hogy szükség van a régi tapasz­talatok átvételére, mert így könnyebb eldönteni, hogy mi az, ami jó, s mi az, ami nem. Vagy itt van például a „Vádoljuk az imperializmust” mozgalom. Ennek si­kere volt és van. Van értelmi magva, társadalmi szükségszerűsége. De nem érezni ugyanezt néhány más akciónkról. A decemberben tartott kerületi kül­döttértekezleteken mozgalmunk vala­mennyi aktuális kérdése napirendre ke­rült. Az itt következő oldalakon a közér­deklődésre leginkább számot tartható hozzászólásokból válogattunk részlete­ket, például a fáklyás emlékmenetünkről. Ma már jól látjuk, az önmagában ke­vés, hogy tömegek mozognak, elgyalo­golnak a Váci úton, Lehel úton a Béke térig. Nem minden fáklyás menetnél értük el célunkat. Az a feladatunk, hogy keressük meg azokat a formákat és kereteket, ame­lyek kifejezik a legfőbb igényt. Meg kell találnunk a fiatalok lelkesedésének, elképzelésének legjobban megfelelő ke­reteket. Hadd hivatkozzam Kádár elv­társ egyik kongresszusi felszólalására, amelyben azt mondotta, hogy minden kornak megvan a maga forradalmi tar­tama. Ezt a mait kell nekünk megtalál­ni. Az természetes, hogy ismerni és tisz­telni kell a munkásmozgalom hősi múltját, de ne csak arról beszéljünk, azt elemezzük, hogy mi volt a felszabadu­lás előtt, hanem azt is nézzük, hogyan dolgozott az ifjúsági mozgalom a fel­­szabadulás utáni különböző szakaszok­ban, vegyük át azokat a hasznos tapasz­talatokat és tanulságokat, amikre szert tettek a ma is köztünk dolgozó volt if­júsági vezetők. AZ ELSŐ MOZGALMI ÉLMÉNYEK A párttagfelvétel új rendszere rend­kívül megnövelte az ifjúsági szövetség felelősségét nemcsak az ajánlásnál, ha­nem a fiatalok nevelésének egész fo­lyamatában, elsősorban a nevelés első szakaszában, amelyben az ifjúsági szö­vetség bevezeti a fiatalt a politikai élet­be, amelyben a fiatal első mozgalmi él­ményeit, benyomásait szerzi. Egy szervezet új tagjának egész éle­tét, további sorsát nagymértékben be­folyásolja az, amit az első időben lát: meghallgatják-e a véleményét, adnak-e a szavára, milyen politikai aktivitással

Next