Budapesti Közlöny, 1867. március (1. évfolyam, 1-17. szám)
1867-03-12 / 1 . szám
hogy fegyverre lett hivatásuk egyet jelent háztűzhelyeik szentségének megvédésével, jogaik és szabadságaik megőrzésével, s ekként növelésével és öregbítésével hazánk és királyunk dicsőségének. (Élénk helyeslés.) Ha tehát mindezek igy vannak, inaugurálják hazánk honvédrendszerének kikerülhetlen átalakulási kísérletét mindjárt azáltal, hogy mint ahhoz vezető első lépést, ajánljuk meg azonnal a hazánk biztonsága szent nevében tőlünk kért e nagymérvű segélyt. (Helyeslés.) Az utolsó, e tárgygyal kapcsolatban lévő kérdés csak az lehetne még : látják-e a sazgos főrendek annak szükségét, hogy mielőtt ez ajánlatot megtennék, a had kiegészítésére vonatkozó adatok megtudása végett kebelükből bizottság küldessék ki ? Erre, véleményem szerint, ügyeink közelebbi általános fordulata után, s a szőnyegen fekvő kérdéssel összefüggésben levő egyetemes körülmények figyelembevétele mellett, ez esetben szükséget nem látok. Ugyanis alig lehet valaki közöttünk, ki az e tekintetben hazánkban régebben történteket is ne tudná; az 1830. és 1840 ki legközelebbi példákat már magunk megértük. A mondott alkalmakkal, az igaz, hogy küldött ki az országgyűlés bizottságokat a szükség megtudására. Ámde akkor még nem voltak az országnak más, ezzel megbízható orgánumai, azaz nem volt saját felelős ministériuma. Ma azonban, midőn már felelős, éspedig bizalmunkat teljes mérvben biró kormányunk van; — ma, midőn ez saját felelőssége alatt kéri tőlünk érintett határozata megszavazását; — végre azon alkalommal, midőn különben is olyasmit kíván a ministerium tőlünk, a minek szükséges volta felől mindenki, ki a múlt év nyári eseményeit s Európa viszonyait ismeri, teljesen meg van győződve, egy bizottság kiküldését ezúttal teljesen feleslegesnek tartom. De ezzel nem akarom azt mondani, hogy azért, mert jelenleg az épen elősorolt egyetemes körülmények figyelembevétele mellett ekként cselekszünk, örökre mondjunk le azon jogunkról, hogy ha majd bármikor is mást követelnének tőlünk, az előre nem tudhatott események folytán a régibb törvényes szokásra vissza ne térhessünk ; sőt inkább az véleményem, hogy e tekintetben jövőre meg ne kössük kezeinket; s ez oka, miért használtam e szócskákat előadásomban : „ez esetben“ és „ezúttal.“ Mindezek után, azt hiszem, nem lehet senkinek kétsége igénytelen szavazatom értelme fölött, ugyannyira, hogy végül csak az még buzgó esedezésem a mért főrendekhez, miként fogadják el maguk részéről is a képviselőház előttünk fekvő határozati javaslatát, kiegészítvén ekként múltkori áldozatkészséget tanúsító művünket. Igaz, hogy ily módon ismét új terhet veszünk magunkra, ámde ma is hazánk szent oltárára teszszük le azt áldozatul, ennek javáért, boldogságáért, jelenleg halaszthatlan biztosságáért pedig vagyonunkon fölül vérünket is fölajánlani , bizonyára mindnyájunk hazafi kötelessége. (Közhelyeslés: Elfogadjuk!) Pótjelentés az alsóház mártius 9 -i üléséről. Napirend : a negyedik ministeri előterjesztvény a sajtó-ügyek tárgyában. — A 8 dik pontra vonatkozólag így szól : Mikó Mihály , T. képviselőház ! A tanácskozás alatti miniszeri előterjesztvény utolsó szakaszában az mondatik, hogy „Erdélyországra nézve a sajtóvétségek megfenyítését s az esküdtszékek felállítását illetőleg, az ottani viszonyok jelen állapotának tekintetéből addig is, míg mindezekre nézve végelhatározás történhetnék, a ministérium rövid idő múlva külön javaslatot fog előterjeszteni.“ Önként következik e szerkezetből, hogy addig, míg ezen előterjesztendő törvényjavaslat koronás királyi szentesítés nyomán törvény erejére emelkedhetik, Erdélyben a sajtóügy a most gyakorlatban lévő előző vizsgálat megtartása mellett jelen helyzetében fogna hagyatni. Márpedig vélekedésem szerint, habár az esküdtszékek rögtön felállítása Erdélyben némely nehézségekkel van is egybekötve, a jelen sajtó állapot fenntartásait, háznak szándékában a Királyhágón túl épen az okból nem lehet, mint Királyhágón innen ; az okok itt terjedelmesen elmondottak, azokat nem ismétlem ; én úgy hiszem, hogy mihelyt Erdély kormányzatát is a ministerium átveszi, minden, a r ministeriális kormányzat elveivel meg nem térhető intézkedéseknek meg kell szünniök. (Helyeslés) Ugyanazért úgy vélekedem, hogy a miként a köztörvényhatósági rendszer visszaállítása tárgyában a tisztelt ház a múlt ülésben a ministériumot felhatalmazta, e tárgyban is a ministerium felhatalmazandó lenne, hogy a viszonyokhoz képest belátása szerint tehessen oly intézkedéseket, melyek nyomán Erdélyben is a gondolatközlésnek szabadsága általánossá tétessék, s általában a sajtóügy ott is a Bachrendszerből fennmaradt bilincseiből feloldassék. Bátor vagyok a, utolsó szakaszt illetőleg módosítványt ajánlani,melyet a tisztelt ház engedelmével leszek szerencsés felolvasni. Az előterjesztett utolsó szakasz, mely így kezdődik: „Erdélyországra nézve stb.“ — egészen kihagyandó lenne, s helyébe jönne: „Erdélyországra nézve a sajtóügyekben az ottani viszonyok jelen állapotának tekintetéből, ideiglenesen a ministérium felbirtalmaztatik saját belátása szerint és felelősség alatt intézkedni.“ (Helyeslés: Elfogadjuk!) Mire Horváth Boldizsár igazságügyminiszer úr így szólt : Mi nem mertünk volna annyi felhatalmazást kérni a t. háztól, azonban ha többet ruháznak reánk, több jogot, mint a mennyit magunk kívántunk, noha ez igen terhes felelősséggel jár, mindamellett a közjó tekintetéből ezen felelősséget is elvállal, nem idegenkedünk. (Tetszés). E miniszeri kijelentés után a többség a szerkezet utolsó pontja helyett az indítványozott Mikó-féle módosítványt fogadta el. Ezután felolvastatott az egész szerkezet a megszavazott módosításokkal együtt, s azt a ház szavazás útján egész terjedelmében elfogadta. Erre a napirendtől eltérőleg a most folyamatban lévő kölcsön-ügy tárgyában interpelláltatván a pénzügyministerium, — s Lónyay Menyhért pénzügyminister ur !—a vasárnapi számunkban közlött választ adván, — a ministeriumnak adott felhatalmazásokra vonatkozólag igy szól: Szentkirályi Mór. T. képviselőház! Az előbbi tárgy az interpelláló képviselő úr által függőben tartatván, én ahoz nem szólok, hanem részemről egy egészen más kérdést kívánok a t. házhoz intézni. (Halljuk!) Feliratainkban kimondottuk azt, hogy ismerjük az átmenet nehézségeit; kifejezést adtunk azon készségünknek is, hogy az átmenet nehézségeinek legyőzése végett a ministérium irányában, melynek kineveztetését kértük, elnézéssel kívánunk lenni, és hogy bár nehéz legyen is az átmenet,mi azon nehézségek legyőzésére mindenben segédkezet fogunk nyújtani. Szavunkat beváltottuk. Meghoztuk azon határozatokat, tehát, amelyek ezen nehézségek legnagyobb részének legyőzésére szükségesek voltak. Ezen határozatok által felhatalmazásokat adtunk a ministériumnak, melyeket csak a rendkívüli helyzet igazol és egyéb semmi. Ha a ministérium nem kívánta volna e felhatalmazásokat és maga szállott volna szembe, csupán azon parlamentáris helyzetre támaszkodva, melyben van, minden nehézségekkel , akkor, ha azon eset állana be, hogy egy másik ministérium váltaná fel a jelenlegit, ez ott foghatná fel teendői fonalát, hol a mostani elhagyta. De miután a jelenlegi ministérium ily felhatalmazást kívánt, és a ház ezt megszavazta, azt hiszem, ezen felhatalmazásokat az utóbbi ministérium csak azon esetben használhatná, ha azok részére újra megszavaztatnának. (Élénk helyeslés.) Ezen értelemben következő határozati javaslatot vagyok bátor a t. háznak ajánlani: (Halljuk ! halljuk !) „Azon kivételes, ideiglenes felhatalmazásokra nézve, melyek az újonczok állítása, az adóknak 1. évi december utolsó nap Szász Károly beszéde az alsóház mártius 9 -i ülésében. Miután Sztratimirovics képviselő úr beszédéből épen semmit sem értettem, csak Hodossn képviselőtársunk előadására akarok némely észrevételeket tenni, itt is bocsánatot kérve, ha előadására félre, vagy nem jól értésből vagy kimerítő választ nem adhatnék, vagy egy és más kifejezését, — miután szavait nem jól hallottam — félremagyaráznám. Ha jól vettem ki, Hodossy képviselő úr a ministeri előterjesztést azért nem pártolja, mert az 1848-diki sajtótörvényt nem tartja elég szabadelvűnek. Nem akarok, t. képviselőház, az 1848 dik 18. tvényczikknek, vagyis a sajtótörvénynek sem szabadelvűség szempontjából, sem más szempontból részletes taglalásába, bírálásába jelenleg bocsátkozni. A kérdés nem is azon fordul meg: váljon az 1848-diki 18. tvényczikk, vagyis a sajtótörvény elég szabadelvű e arra, hogy azt a maga nemében tökéletesnek ismerjük el,s vájjon a törvényhozás nem találandó-e szükségesnek azon a maga idejében és útján egy vagy más változtatást tenni ? A kérdés, a ministeri előterjesztést illetőleg jelenleg az, vájjon azon 1848-diki törvényeknek a sajtóügyre vonatkozó fennálló, szentesitett 18. tvezikbe állíttassék-e vissza jelenleg, vagy fenntartassék-e — mint Hodosiu képviselő úr beszéde végén indítványát formulázta — a jelenlegi status quo. Azt hiszem, akárki, a szabadelvűség szempontjából is, melynél fogva Hodosiu képviselő úr a 48 ki törvényt elfogadni nem akarja, kénytelen lesz elismerni, hogy a 48-diki sajtótörvény, minden lehető hiányai daczára, sokkal jobban megfelel a sajtószabadság igényeinek, mint, — bár felelős ministériumunknak felügyelete mellett — a policiális eljárás, mely jelenleg a sajtóügyekre nézve fennáll. (Úgy van !) Azt hiszem, nem kell hosszasan fejtegetnem, és alig fogok ellenmondásra találni, ha azt mondom, hogy az előzetes censura, mely a policiális eljárás által, bár nemzeti felelős kormány felügyelete alatt gyakoroltatnék,— mindenesetre az eszméknek elfojtására sokkal nyomasztóbb, sokkal veszélyesebb és tűrhetetlenebb, mint a sajtótörvénynek azon meghatározása, hogy a sajtóvétségek fölött utólagosan esküdtszékek bíráskodjanak, és a törvényszék az esküdtszékek végzése nyomán mondja ki az ítéletet. T. hát ! Egy régi mondás, melynek igazsága örök érvényű, azt tartja, hogy valamely országnak, mely jogaitól, szabadságaitól sokáig megfosztva volt -vagy van, adjátok vissza a sajtójáig leendő szedetése, a törvényhatóságoknak helyreállítása és a sajtó ügyében a magyar ministeriumnak adattak, ezennel kijelenti a képviselőim, hogy e felhatalmazásokkal csupán és kirekesztőleg a mostani felelős magyar ministériumot ruházta fel.“ (Általános élénk éljenzés.) Ezen indítvány általános helyesléssel fogadtatott. Ghiczy Kálmán azonnali szavazást kívánván, felszólal : Deák Ferencz : Jobb szerettem volna , ha akkor, midőn e határozatokat hoztuk, mindegyikhez odatettük volna, hogy csupán a mostani felelős ministériumot hatalmazzuk fel ezen intézkedésekre, és ez esetben most nem kellene utólag nyilatkoznunk. Én nem tudom, nem lehetne e most is — ámbár határozataink már átküldettek a főrendekhez — azokhoz újra ily értelmű üzenetet küldeni. Ha azonban ezt rövidebb útnak véli a ház, fogadjuk el. Még egyet akarok megjegyezni. Annak elkerülése végett, nehogy ezt bárki oda magyarázza, mintha e határozatot vagy nyilatkozatot a mostani ministérium mintegy a maga állásának érdekében óhajtotta,ezennel kijelentem, hogy e nyilatkozatot nem a ministerium, hanem az ország érdekében teszszük. (Általános helyeslés.) Elnek a kérdést feltevén, a ház többsége Szentkirályi Mór indítványát elfogadja, s azt az elnök a ház végzéseként kimondja.