Budapesti Közlöny, 1867. április (1. évfolyam, 18-41. szám)

1867-04-02 / 18. szám

magas ház első elnökévé kinevezni méltóz­­tatott. „Egynél több oka van a mirságos főrendek­nek ezen kegyes fejedelmi elhatározás felett örvendeni, mert elsőben csakis ezen választás képes a főrendi táblát megnyugtatni azon vesz­teség felett, melyet fényes tulajdonú eddigi szeretve tisztelt elnökünk lelépte által szenve­dünk. (Éljen.) Senki sem méltányolja továbbá a méltóságos főrendeknél inkább a fejedelmi gondoskodást és törvényszerűséget, melylyel Felséges Urunk és Királyunk a magyar köz­jog — az ősit értem — szellemét az újabb institutiókkal öszhangzásba hozni igyekszik és e magas ház elnöki székébe az országbárói mél­tóságok közül azt ülteti, mely a nádorispáni méltóság után legelső következik. „Üdvözlöm tehát a náltságu főrendek nevé­ben excellentiádat magas elnöki székén; üd­vözlöm azon tisztelettel, melylyel fényes állam­­férfiúi tehetségek előtt meghajlunk, midőn azok hazafiui érdemekkel és nemzeti hűséggel páro­sulnak ; üdvözlöm excellentiádat azon bizalom­mal, melylyel a szenvedélyek és párthullámzá­sok fölött uralkodó, meggyőződésükhöz szilár­dul ragaszkodó, de a törvényt és alkotmányos elhatározásokat hasonló erélylyel érvényesítő jellemek bennünket eltöltenek. Üdvözlöm végre excellentiádat azon rokonindulattal, mely keb­lünkben él még azon időből, midőn 1861-ben excellentiád mint a főrendi háznak másodel­nöke résztvett munkálkodásunkban. Valamint mi élénken emlékezünk az aggódó honfiúi ke­belből fakadt ama szavakra, melyeket az 1861. országgyűlés végén excellentiád oly szépen el­mondott: úgy excellentiádnak jutott azon ritka elégtétel, hogy alkotmányunk jelen reménytel­jes alakulásában szerencsés eredményét és mintegy igazolását látja azon politikai ildom­­nak és mérsékletességnek, melynek előnyeit oly remekül ecsetelte excellentiád. „Igenis, a méltóságod­­azon öntudatnak ör­vendhet, hogy alkotmányos újjászületésünk érdemében lényeges osztályrésze van. A feje­delem által 1860-ban összehívott bécsi úgyne­vezett megerősített birodalmi tanácstól kezdve a magyar királyi udvari cancellária legújab­ban történt feloszlatásáig, excellentiád a feje­delem bizalmát mindenkor a nemzet és az or­szág javára termékenyítette. Méltó bizalom­mal látjuk tehát excellentiádat a magas elnöki széken, melyre már 1848-ban a Majláth név fényt és dicsőséget árasztott. Valamint excel­lentiádnak felejthetlen édes atyja határozott elvű és szilárd jellemekhez illő bölcseséggel és higgadtsággal vezette akkor a főrendi táblát, akkor vagyunk meggyőződve, hogy nagymél­tóságod is eddig tapasztalt államférfim tapin­tatával és részrehajthatatlanságával fogja ve­zetni ezen főrendi táblának tanácskozásait; védeni fogja ezen táblának függetlenségét és becsületét; oda fog irányulni és oda fog töre­kedni excellentiáinak igyekezete, hogy ezen főrendi tábla, magas hivatásához híven, a ko­rona és nemzet jogait és érdekeit egyenlő hon­szeretettel ápolja, (helyeslés) és hogy ezen táb­la a nemzetnek culturai fejlődését szintúgy, mint a korral haladás igényeit az ősi történe­lem alapján és azért valódi magyar alapokon közvetítse (éljenzés), de magát sem alulról, sem felülről söpörtetni ne engedje. „Ezen reményben semmit sem kívánnak a méltóságos főrendek forróbban, mint azt, hogy nagyméltóságod bölcs vezetése és a nagymél­­tóságú főrendek közbenjárása mellett sikerül­jön azon szerencsésen és áldásosan megkezdett művét a kiegyenlítésnek, Felséges urunk és ki­rályunk megelégedésére, a nemzetnek és Ma­gyarország minden népeinek megnyugvására és tartós boldogítására befejezni. Isten éltesse excellentiádat!“ (Tartós lelkes éljenzés.) Majláth György országbíró elnök: Her­­czegségednek a főrendek nevében kijelentett üdvözletét mély és meleg hálával veszem, s legyen biztosítva herczegséged, s legyenek biztosítva a méltóságos főrendek, hogy ezen fő­rendi­ táblának dísze és méltósága senkinek sem lesz annyira szivén mint nékem. Méltóz­­tassanak azon szívélyes hajlamot, melyet irá­nyomban eddig s különösen 1861-ben tanúsí­tottak, továbbá is fenntartani, s remény­em, sa­ját hozzájárulásommal is fogom azt kiérdemelni. (Élénk éljenzés.) Ezzel áttérvén a napirendre, elnök jelenti, hogy a képviselőház jegyzője küldetéssel je­lent meg a főrendi táblánál. Tóth Vilmos képviselőházi jegyző előlép és a következő szavakkal jár el küldetésében : Nagyméltóságú elnök , méltóságos főren­dek! A magyar országgyűlés képviselőhá­za által a közös viszonyok tárgyában ki­küldött bizottság javaslata felett a tárgya­lás megkezdettén, ezen javaslat a képviselő­háznak folyó évi március 30-dikán tartott ülé­sében úgy általánosságban, mint minden rész­leteiben változtatás nélkül elfogadtatott, és így a ház határozatává emeltetett, elrendeltetvén egyszersmindaz,hogy az a méltóságos főrendek­kel közöltessék. Van szerencsém megbízásom folytán e határozatot és a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó kivonatát egész tisztelettel nagymél­tóságodnak átnyújtani. (Éljen!) Elnök felszólítására b. A­p­o­r Sándor és gr. S­z­­­á­r­a­y Antal jegyzők olvassák a képvise­lőház jegyzőkönyvének kivonatát, ugyszinte a 67-es bizottság többségének véleményét. A ház az utóbbi tárgyalását szerdára tűzi ki. Ülés vége 1 óra után. 186 A képviselőház ülése ápril­isén reggeli 11 órakor. Elnök : Szentiványi Károly. A képvise­lők csekély számmal jelentek meg. Tóth Vil­mos jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely a ház által hitelesíttetvén, elnök kijelenti, hogy a jegyzőkönyvnek a 67-es bizottság javas­latának elfogadására vonatkozó kivonatát Tóth Vilmos jegyző fogja a főrendek ma délben tar­tandó ülésébe átvinni. Evvel ki lévén merítve a napirend, az ülés eloszlott. Jelentése a Magyarország s Dalmát-, Horvát- és Tótországok közt fenforgó kérdések ügyében kiküldött országos küldött­ségnek. A Magyarország s Dalmát-, Horvát- és Tót­országok közt fenforgó kérdések ügyében ki­küldött országos küldöttség, megbízatásában eljárván, jelentését a következőkben terjesz­ti elő: A küldöttség tagjai mindenekelőtt alakulás végett jővén össze, elnökül gróf Majláth Antal ur ő nagyméltóságát, jegyzőnek pedig Csengery Antal képviselőt választot­ták meg. Dalmát, Horvát- és Tótországok küldöttei­vel 1866. évi ápril 21-ikén tartatott az első összes ülés. Ez összes ülésben, mint az ./' alatt mellé­kelt jegyzőkönyv *) mutatja, kicseréltetvén a meghatalmazások,­­ kölcsönösen igazoltatván a két küldöttség tagjai, közös elnökül közakarattal gróf Majláth Antal ur ő­smga kéretett föl; s elhatároztatván, hogy a jegyző­könyvek magyar és horvát nyelven vezettesse­nek , a magyar jegyzőkönyv vitelével Csen­­gery Antal, a magyar országos küldöttség tagja, a horvát jegyzőkönyv szerkesztésével pedig, a horvát küldöttség kebeléből, P­e­r­k­o­­v­á­c­z János úr bízatott meg. Ugyanekkor abban történt megállapodás, hogy a tárgyalások egyelőre magán­értekez­letekben folytathassanak. S ez időtől fogva f. évi jun­ 16-káig, a­mi­dőn a második összes ülés tartotott a két or­szágos küldöttség között, valósággal folyvást magán-tanácskozmányokban történtek az érte­kezések ; oly módon mindazáltal, hogy a­miket fölváltva egyik vagy másik országos küldött­ség a magán tanácskozmányokban szóval elő­adott, egyszersmind jegyzékbe foglalva, írás­ban is közölte mindannyiszor a másik küldött­séggel. Első magán - tanácskozmányunkban, mely még ápril 21 én tartatott, Dalmát-, Horvát- és *) Egész terjedelmében közölni fogjuk. Szerk. Tótországok küldöttsége azon kérdésünkre : mit kíván kiindulási pontul tekinteni ? azt az óhajtását fejezte ki, hogy értekezleteinkben az említett országok 1861-ks 42-ik czikkét ve­gyük mindenekelőtt tárgyalás alá. Minthogy az érintett czikket, legmagasabb trónbeszéde alkalmával , Felsége is általadta komoly megfontolás és tárgyalás végett országgyűlé­sünknek , mi az abban foglaltak fölött külön tanácskozván, megtettük azokra észrevételein­ket, s több lényeges pontra nézve fölvilágosí­­tást kértünk Dalmát-, Horvát és Tótországok küldöttségétől. Nyilatkozatunk, mely ez észrevételeket és kérdéseket foglalja magában, a második ösz­­szes ülés jegyzőkönyvéhez, *) melyet://. a. szin­tén előterjesztünk, az 1. sz. a. van mellékelve. Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége e barátságos jegyzékünkre elnökileg közölte velünk válasziratát- E válaszirat az érintett második jegyzőkönyv 2. sz- a. csatolványa. A magyar országos küldöttség, miután külön­­tanácskozmányban tárgyalta e válasziratot, arra nézve május 28-án, közös értekezletben szóval, aztán szintén írásban is közölte a hor­vát küldöttséggel megállapodásait és észrevé­teleit. E jegyzékünket 3. számmal jelölve kap­csoltuk a második összes ülés jegyzőkönyvéhez. Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége az utóbb említett nyilatkozatunk fölött külön magánértekezletben tanácskozván, i. é. június 12-én végre közös értekezletre kérte föl kül­döttségünk tagjait. E közös, magánértekezlet­ben szóval adván elő a nevezett országok kül­döttei végső nyilatkozatukat, egyszersmind a második összes ülés jegyzőkönyvéhez 4. szám alatt mellékelt jegyzéket adták által küldöttsé­günknek, oly kijelentéssel, hogy nyilatkozataik lényeges­ pontjai, melyek a kiegyenlítés tekin­tetéből különösebb fontossággal bírnak, s a­me­lyekre nézve leginkább óhajtják tudni a ma­gyar küldöttség válaszát, e jegyzékben foglal­tatnak, megjegyezvén egyszersmind, hogy e jegyzék a horvát küldöttség által később át­adandó terjedelmes­ nyilatkozatnak befejezé­sét fogja képezni. Hogy a háború küszöbén a horvát-, dalmát-, tótországi küldöttség azon tagjai, kik a Ten­germelléken lakván, e háború által közelebb­ről fenyegettetnek, minél előbb hazatérhesse­nek : a nevezett országok küldöttsége az utóbb érintett jegyzékre sürgetőleg kikérte válaszun­kat Mi tehát, mellőzve a horvát küldöttség ré­széről utóbb egyedül horvát nyelven beadott s az idő rövidsége miatt le sem fordittathatott terjedelmes nyilatkozatot, mely, a mint a ne­vezett küldöttség által értesülünk, főleg a múlt­ra vonatkozik és túlnyomólag polémiaszerű, oly kijelentéssel, hogy arra nézve, a­mennyi­ben szükségesnek találandjuk, utóbb is fen­­tartjuk válaszunkat, a horvát küldöttség­­hatá­­rozottan kijelentett kívonata szerint is, az utolsó közös tanácskozr­ányban velünk közlött s a fentebb 4. szám alatt idézett jegyzékre szorítottuk megjegyzéseinket. A második ösz­­szes ülés jegyzőkönyvének 5. sz. a. mellékle­tét képezi ez utolsó nyilatkozatunk. A fentebb elősorolt jegyzékekből és nyilat­kozatokból meggyőződvén a két országos kül­döttség, hogy az egyezkedésben, országgyűlé­seik újabb határozatai és utasítása nélkül tovább ezúttal nem haladhatnak, abban álla­podtak meg, hogy az értekezések eddigi folya­mát s az eredményt, melyre az egyezkedések vezettek, a fentebb elősorolt jegyzékekkel együtt, terjeszsze mindenik küldöttség, további határozat végett, saját országgyűlése elé. Mely kérdések fölött mily modorban és minő eredménynyel folytak az értekezések és egyezkedések a két országos küldöttség k­ö­­zött, úgy hiszszük, leghívebben tolmácsolj­ák maguk a mellékelt jegyzékek, melyeknek ez okból nem csak fölöslegesnek, de czélszerűnek sem véltük száraz kivonatát szőni be jelenté­sünkbe. A tárgyalások folyamát csak ez összes jegy­zékek mutatják teljesen föl, csak ez Összes *) Egész terjedelmében közölni fogjuk. 8 z e r k

Next