Budapesti Közlöny, 1867. május (1. évfolyam, 42-67. szám)

1867-05-01 / 42. szám

Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék közgyűlése. P­e­s1. ápril 30-án, Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vár­megyék 1861-ben választott megyei bizottmá­nya ma gyülekezett a megyeház teremében, hogy a főispáni helytartó ur ő­sliga fölszólí­­tása folytán a közhatóságokra vonatkozó or­szággyűlési határozat értelmében a tisztújítást megtartsa. A karzatok már korán reggel megteltek , a teremben a bizottmányi tagok már 9 órakor nagy számmal gyülekeztek. A rend fenntartása érdekében oly intézkedés létezett, hogy a te­rembe az igazoló­jegygyel ellátott bizottmányi tagokon kivül csak a hirlap-tudósitóknak en­gedtetett meg a bejárat-9­/i órakor a jelenlévők lelkes éljen kiáltása közt N­y­á­r­y Pál képviselő jelent meg, ki volt 1861-iki alispán minőségében az elnöki széket elfoglalta s a bizottmányt meleg szavakkal üdvözlé. Visszapillantván a megye 1861-iki történetére, az akkori tisztikar leléptét hozta szóba s az arra vonatkozó okmányt,„mely eddig a volt és kevés perez múlva ismét leendő főis­pán kezeibe mint a leghitelesb helyre volt le­téve,­' (Éljenzés) a bizottmány elé terjeszti. Rákóczy János 1861-iki főjegyző felol­vassa ez okmányt. Ezután ismét N­y­á­r­y Pál szólal föl. A szomorú múltat berekesztvén, örömmel fordul szónok a szebb jövő felé- Erre való reményünknek alapját, úgymond, azon tény­képezi, hogy a független felelős magyar ministerium helyreállittatott. (Éljenzés.) E kormány müve az, hogy e terem­ből kivonulván az önkény közegei, most az al­kotmányosság hű férfiai foglalnak itt helyet; e kormány műve az is, hogy szólóra azon ked­ves kötelesség háramlik, bemutatni a leg­felsőbb rendeletet, melynélfogva főispáni hely­tartónkul ismét ama szeretett férfiú , gróf Károlyi István neveztetett ki, a ki az 1861 iki tisztikar lelépte után lemondását be­adván , ezt úgy indokolta, hogy ott, hol megye nincs, főispán sem lehet. (Lelkes éljenzés.) Rákóczy János volt főjegyző olvasta a főispáni helytartó kinevezését tartalmazó leg­felsőbb rendeletet. (Hosszas éljenzés). Ezután N­y­á­r­y Pál volt alispán indítvá­nyára egy küldöttség neveztetik ki azon meg­bízással , hogy gr. Károlyi István ő méltó­ságát a gyűlés nevében kérje föl, hogy a bi­zottmány keblében megjelenvén, foglalja el fő­ispáni székét. Rövid szünet múlva a jelenlévők szűnni nem akaró harsány éljenzése közt a küldöttség ki­séretében megjelent a főispáni helytartó úr és következő beszéddel foglalta el az elnöki széket: „Tisztelt megyei bizottmány! Mindenekelőtt a legőszintébb örömet kell nyilvánítanom a felett, hogy az isteni gondvi­selés ismét önök körébe vezetett, azon körbe, hol mint e megye kormányzója törvényes jo­gaink és igazaink visszaszerzésében annyit és elvégre sikerrel küzdöttem. (Éljenzés.) Habár előrehaladt korom miatt talán fel­mentve érezhettem volna magamat attól, hogy a jelen helyzetben a megye szervezése fon­tos és szerfelett nehéz teendőinek élére álljak, mégis, midőn Ő Felsége Urunk királyunk pa­rancsa, nemzeti felelős kormányunk bizalma és önöknek — szabadjon hinnem — szives óhajtása velem rendelkezett,­­ örömmel vál­laltam el a megyének reám kegyesen bízott kormányzatát, mert hazafiai kötelességemnek tartottam, a tettek terére kilépni akkor, midőn a haza minden hűt fiának közreműködését igénybe veszi. Midőn e helyet ismét elfoglalom, lehetetlen vissza nem emlékeznem azon időre, midőn a törvényes ösvényről leszorittatva, készebb volt a megye alkotmányhű tisztikara inkább el­hagyni e helyet, mint alkotmányellenes mű­ködés által a törvény iránti hit érzületein csor­bát ejteni. (Lelkes éljenzés.) Egyedül az alkotmány és törvény iránti tisztelet eredményezi, hogy most új alkotmá­nyos életre feltámadtunk; gyakoroljuk tehát visszaszerzett alkotmányos jogainkat hazafias egyetértéssel, támogassuk a hazai felelős kor­mányt nehéz feladatának megoldásában, és vezéreljen minket ebben azon meggyőződés, hogy az önkormányzat terén a szabadság a törvényességgel csak úgy fog összhangzásba hozathatni, ha a jogaink fentartására irányzott erélyt azon tapintattal egyesítjük, mely a kor követelményeit és törvényes alapunknak ki­fejlődését mindig szem előtt tartja.“ A beszéd végén a bizottmányi tagok helyeik­ről fölállván, szűnni nem akaró harsány éljen­­kiáltásba törtek ki. N­y­á­r­y Pál lelkes szavakban felelt a főis­páni helytartó úr szavaira,­­ kifejezvén a bi­zottmány nevében, hogy a fejedelmi választás a főispáni helytartó személyében oly férfiúra esett, kiben bizonyára még szabad választás esetére is minden szavazat központosult volna, (lelkes éljenzés) az egész megye nevében ő mlrgával kezet szorított. B­o­b­o­r­y Károly képv. és bizottmányi tag indítványa, hogy a főispáni helytartó urban központosuló határtalan tisztelet és szeretet kifejezéséül és emlékéül gr. Károlyi István életnagyságú képe e teremben fölfüggesztessék, zajos helyesléssel fogadtatott. A főispáni helytartó úr most általános ün­nepélyes csend közt teszi le a főispáni esküt a belügyminister úr részéről beküldött szöveg szerint. Ezután N­y­á­r­y Pál mint 1861 -ben vá­lasztott alispán saját és az akkor választott tisztikar nevében ez állásáról lemondását je­lenti ki, maga részéről egyszersmind kinyilat­koztatván, hogy újabb megyei tisztséget nem szándékszik elvállalni. Főispáni helytartó ur ez elhatáro­zás fölötti sajnálatát fejezi ki ; a megye nevében meleg szavakban köszöni a lelépő alispánnak a megye körül szerzett kitűnő érdemeit, és sa­ját érzelmeinek bő kézszorításban ad kifeje­zést. (Lelkes éljenzés.) Miután e tekintetben Rákóczy János volt főjegyző is meleg szónoklattal fejezte ki a megye érzületeit, a főispáni helytartó úr meg­kezdi a tisztújítási tényt. A bizottmányi tagok élénken bár, de tökéletes rendben végezték a nagyfontosságú teendőt. A választás, főispáni helytartó úr kijelölése folytán, legnagyobb­részt fölkiáltás útján történt, s csak néhány esetben a főispáni helytartó úr rendeletére szavazás útján döntetett el. Az első és a két másodalispán azonnal megválasztatásuk után tették le az esküt. A délutáni 3 órakor töké­letesen bevégzett választás eredménye a kö­vetkező : Első alispán: Beöthy Lajos; másod­alispánok : Szilassy István, Földváry Gá­bor ; főjegyzők: Rákóczy János, gr. Rá­day László; főügyészek: Horváth Döme, Muraközy László; aljegyzők: Dalmady Győző (főjegyzői ranggal), Ilkey Sándor, Hin­­dy Kálmán, Iványos Pál, Gulner Gyula, Halász Bálint, Kóczán Ferencz, Theodorovits István; alügyészek: Mátyási József, Móczár Fe­rencz, Ihász Márton, Potoczky Elek, Tóth Mó­ricz, Csernyus István. Központi főbíró: Kiss Miklós; házi főpénztárnok: Sán­­tha Péter ;letéti főpénz­tárnok: Sziklay Ferencz; központi eskü­dt : Bellaagh Im.; fő levéltárnok: Sebő Antal; allevél­­tárnok : Rakita György; főszámvevő: Nyáry Lajos; alszámvevők : Tassy-Becz László (főszámvevői czímmel), Dankó Endre ; főorvosok: dr. Kajdacsy István, Hirkó László; központi fősebész : Mizsey En­dre ;főmérnökök : Halász Mór, Poroszkay Ignácz ; a­l m­é­r­n­ö­k : Valkay Imre; u­d­v­a­r­i kapitány: Mészöly Rudolf. A központi polgári törvényszék tagjai: Madas Károly *), Váry Szabó Antal, Zimányi Alajos, Somogyi Ferencz, Ludaics Miksa. Telek­könyvi előadók: Kovács Ágoston, Dela­­dámi Ágoston, Miltényi Jakab, Gánóczy Fló­­ris, Zimmer Károly­*) A *-gal jegyzettek a bizottságnak Nyáry Pál indítványára kifejezett óhaja szerint az alispán akadályoztatása esetében az elnökletet viszik. Árvatörvényszék : Rutkay Sándor, Miskey Rudolf, Szabó Kálmán, Pap József, Gróffi Sándor, Kun Pál. Központi fenyítő törvényszék: Csiky Lajos, Piperkovits Péter, Pajor Ferencz, Szili Barnabás, Vásárhe­lyi László, Gál Ferencz. Kecskemét­i törvényszék : Baghy László *), Muraközy József, Madarassy László, Marinkics, Zlinszky Imre. Kalocsai törvényszék:Zlinszky György *), Salamon Pál, Sáfáry Ágoston, Sár­­ay József, Horl Antal, Karlovszky Gusztáv. Járásbeli tisztviselők: Kecskeméti járás: Főszolgabíró: Batta Andor. Alszolgabírák : Török Dénes, Túry János, Bicskey Kálmán, Matózsi Károly. Esküdtek: Teszáry László, Dubraviczky Elek, Gál Gyula, Sárközy Pál, Vida István. Gyámfelügyelő: Márton Ferencz. Szám­vevők : Viczián András, Kováts István. F­ő­­csendbiztos : Monaszterly Döme. Al - csendbiztosok: Zlinszky Károly, Keszely József. Orvosok: Geszner Mihály, Mádi Pál. Pesti járás : Főszolgabíró: Szi­lassy János. Al­szolgabírák : Kovács Gábor, Konkoly József, Kégl István. Esküd­tek: Halász Gábor, Kerek János, Kladek Ká­roly, Szűcs András. Gyámfelügyelő: Mé­szöly Miklós. Számvevők: Gere Zsigmond, Szalay Pál. Csendbiztosok: Kis Mihály, Balla Kálmán. Orvosok: Földesy József, Gál István. Pilisi járás: Főszolgabíró: Jordán István. Alszolgabírák: Királyi László, Szilágyi Lajos, Vásárhelyi Géza, Kondor La­jos. Esküdtek: Fejes Károly, Konkolyi Jó­zsef, Riz Rezső, Szúnyog János, Pajor Gusz­táv. Gyámfelügyelő: Végh Ján. Szám­vevők: Szász Márton, Nagy János. F­ő­­csendbiztos: Bódis Ferencz. A 1 csend­biztos: Hegedűs Lajos. Orvosok: Kle­mentis József, Kerndorfer Ármin. Solti járás: Főszolgabíró: Föld­váry Mihály; alszolgabirák: Apáthy Gyula, Jankovich Miklós , Szalay Antal. Es­küdtek: Bereczky Endre, Valkay Bertalan, Benedikty Andor, Szabó Aladár. Gyámfel­­ügyelő: Hajós Menyhért. Számvevők: Madarassy Károly, Tessényi József. Orvo­so­k: Magyar Sándor, Lángh Ferencz. Fő­­csendbiztos: Zlinszky Elek­ Al csend­­biztosok: Csernyuk György, Oroszy János. Váczi já­rás: Főszolgabíró: báró Podmaniczky Ármin. Alszolgabirák: gr. Ráday Pál, Plachy Bertalan, Koch Gusztáv. Esküdtek: Jánosi Pál, Lipovnitzky István, Bertalanfy Ignácz , Dapsy Béla. Gyámfel­ügyelő: Körmendi István. Számvevők: Paulovits Ignácz, Kovácsi Gyula. Csen­d­biz­tos­o­k : Jancsics Antal, Cseh László. Orvo­sok: Polgár Lajos, Emrich Gottfried. Holnap délelőtti 10 órakor fogják a tisztvise­lők az esküt nyilvánosan letenni. Fehérmegye 1867. évi ápril 27-én tartott tisztújításán fölkiáltás utján választott tisztvi­selők névsora: 1 -fő alispán : Horváth László. 2-dik alispán : Kenessey Kálmán. Főjegyző : Fekete János. Tisztb. főjegyző : ifj. Szögyényi László. Főügyész : Markus István. Főpénztár nők : Tóth István. F­ő­b­í­r­á­k : Decsey Lajos, Rozgonyi György, Zuber József. Törvény­­széki ülnökök: Szüts Adolf, Németh La­jos, Erős József, Molnár Imre, Mészöly Imre, Horváth Imre, Mészöly Kornél, Görgey Károly, Sárközy Kálmán. Telekkönyv: Danicz Béla, Mészöly Lőrincz. Árvaszéki ülnö­kök: Modrovits Ignácz, Micskey Zsiga, Mé­szöly László. Főszámvevők : Hattyúsy Kristóf, Udvardy Sándor. Alszámvevők : Mészöly Farkas, Podhorszky Napoleon. Levél­tárnok : Salamon László. Alügyészek : Horváth Dezső, Végh Sándor. Aljegyzők: Bene Géza, Lovászy Sándor, Udvardi Cserna Vincze. Szolgabirák: K. Splényi Ödön, Karlovits János, Dedinszky Győző, Tassy Béla, Balassa László, Csontos Sándor, László An­tal. Esküdtek : Nagy Kálmán, Kutassy Gyula, Horváth István, Balogh Ferencz, Juth Henrik, Meszlényi Miklós, Hollósy Károly, 446

Next