Budapesti Közlöny, 1867. május (1. évfolyam, 42-67. szám)
1867-05-03 / 44. szám
kamatfizetés mellett zálogba tétessenek. Harkányi (Koppélyi) Fülöp úr ezen magasztos nemzeti ünnepély tekintetéből óhajtja, hogy a koronázási napok alatt Pesten ne legyenek éhező és szomjazó szegények ; miért indíttatva érzi magát 500 ftot fölajánlani oly czélból, hogy az a többi befolyandó adományokkal együtt a szegények közt kiosztandó étel- és italra fordittassék. Végül Vecsey úr kérdése folytán, azon esetre, ha Ö Felsége, mint hire van, e hó 12—14-ke közt Pestre találna érkezni, megállapittatott, hogy Ö Felségét a hatóság élén tényleg lévő főnök az ünnepély bizottmánynyal együtt fogadja, mire a gyűlés fél 1 órakor eloszlott. — APesti Hírlap" írja, hogy gróf Szapáry Antal h. főlovászmester felszólította a megyéket, hogy május 15 dikéig mindenik egy köbláb földet küldjön Buda-Pestre a koronázási domb elkészítéséhez. — A magyar urhölgyek által a m. akadémia nagy teremének díszítésére szánt szőnyeg a m. akadémia nagy teremében naponkint délelőtt 10 órától 12 ig látható. — A látni óhajtók az irói segély-egylet javára 20 krt fognak fizetni. Magyar akadémiai elnökség. — Slunyadi megyéből a „Kolozsvári Közlöny“ azon tudósítást veszi, hogy azon megye köztiszteletü uj főispánja gr. Kun Kocsárd máj. 1-jén tartandja bevonulását Dévára, főispáni székét elfoglalandó; május 2-kára összehívta a megyei bizottmány tagjait, a hátszeg-kerületi képviselő megválasztását elintézendő. A megválasztás iránt gróf Lázár Kálmán jelöltnek lehet kilátása. — Az új választás Kolozsvárt múlt szombaton ment véghez, s gróf Mikó Imre e nmltga nagy többséggel (pár szavazat kivételével) újból megválasztatván, ezzel Kolozsvár városa derék választó polgárai ünnepélyesen kijelenték bizalmi szavazatukat mind képviselőjük, mind a felelős magyar kormány iránt. („Kol. Közi“.) — Adonyból ezen sorok közzétételére kérettünk : Hercz és Stern pesti nagykereskedők , kik Adony és Perkáta lakosai iránt könyöradományaik által már több ízben nyilvániták jótékonysági érzületüket, közelebb egy nemes tett által ismét uj hálára kötelezők e vidék lakosait. Ugyanis az említett községek iránti rokonszenvből, melyekben ifjúságuk idejét tölték, helyenkint 100 ft o. é. tettek le az elöljáróság kezeibe a szegényebb sorsú lakosok közt történendő egyenlő mérvbeni kiosztás végett. — Adony és Perkáta községek elöljárói e könyöradomány kiosztását nyilvános köszönetük kijelentése mellett már meg is kezdték. — Lautier Vilmosnál a közel múlt hazai történetre nézve nagy érdekű okmánytár jelenik meg. Czime: „A kiegyenlítés okmánytáras története.“ Kezdődik az előadás az ibzíliki országgyűlés feloszlatásán s lejön a legutolsó napokig. A könyv (melynek első füzetét most veszszük, s a második e napokban jelen meg) kiegészítésül használja a szintén Lauffernél megjelent „Országgyűlési zsebkönyv“ et. Az első füzetben bőven van tárgyalva az erdélyi szebeni országgyűlés története s a reichsratb működésének bennünket illető része. Ára a két füzetnek 2 ft. — A kereskedelmi akadémia igazgatósága az intézet részére egy házat vett 40.000 forinton, melyet őszig az intézet számára be is akar rendezni. Köztudomású , hogy hazánkban e német tanodán kívül nincs más kereskedelmi intézet. Az igazgatók buzgalmáról s a tanuló ifjúság nagy számáról tesz tanúságot azon körülmény, hogy az intézetnek házvásárlásra is van pénze. A magyar kereskedelmi kar mikor fog ily életjelt adni, mikor fog a kereskedő ifjúság nemzeti nevelésének ily eszközéről gondoskodni? — A párisi kiállításon hat magyar gőzmalomnak egy arany érmet, hétnek együttesen egy ezüst érmet adtak jutalmul. A „Lid“ úgy hallja, hogy e közösen brit érmeket a múzeumba fogják letenni. A magyarhoni földtani társulat 1867. évi május 8 dik napján szerdán délután 5 órakor a m. akadémia földtani termében tartandjó külföld. A luxemburgi ügy jelen állásáról a „Times“ többek közt így nyilatkozik : „A luxemburgi kérdés egy londoni értekezlet választott bírósága elé terjesztetett. E szerint a közbenjáró hatalmak erőfeszítései teljes siker által koronáztattak meg Poroszország — mint állítják — nem akar előre beleegyezni a nagyherczegség területének semlegesítésébe, a vár odahagyása s lerontásába, azonban arra kötelezi magát, hogy ezen föltételeket az értekezlet javaslatára s azon kikötés mellett elfogadandja, hogy azok végrehajtása európai garantia alá fog helyeztetni. Ezen kérdés magában véve sohasem tüntetett föl legyőzhetlen nehézségeket. Ha a viszály a jelen javaslat alapján intéztetnék el, a viszálykodó feleknek valósággal semmit sem kellene feladatuk. Francziaországnak arról kellene lemondania, aminek igénybevételéről hat hónap előtt nem is álmodott; Poroszország pedig oly állásból vonulna vissza, melyet hat hónap előtt a normál s zavaiba döntő állásnak nyilvánított. Miután mindkét fél alaptalan igényei ekkér mellőztettek, a világ nagyon keveset fogna gondolni Luxemburg esetleges sorsával. Mint a költői igazságszolgáltatás kedvelői, óhajtanák, hogy az 1867. év hozza helyre az 1839. év botlását. Akkor — mint tudjuk — Luxemburg csupán azért osztatott kétfelé, mivel a forradalom árja ama bevehetten vár falain tört meg, s a porosz helyőrség a hollandi király jogait védelmezé, a német szövetségeivel együtt. Most, midőn Németország kész jogairól lemondani, s a hollandi király a „luxemburgiak eladása“ iránti szándéka által elveszte egy valódi fejedelem méltóságát, ámaz egész kis tartománynak Belgiumba bekeblezése legegyszerűbb s legméltányosb rendezkedésnek látszhatnék. Azonban senki sem gondolt arra, hogy ama luxemburgi nehézséget pusztán annak helyi szempontjából tekintse. A múlt évben néhány hét alatt egy oly tény ment végbe, melynek folytán Európában új hatalmi súrjegyen állott elő. A legutóbbi néhány év alatt Európában csupán egyetlen nagy befolyású állam létezett, t. i. Francziaország. De a sadovai csata utáni napon úgy találtatott, hogy a Németország testén századok óta nyitva volt sebek rögtön begyógyultak; míg ugyanekkor Austria számára új helyzet állott elő, Német- s Olaszországból történt kizáratása által, s ezen birodalom s Oroszország közt keleten oly vitatér nyílt meg, mely Németországot amaz irányban minden aggodalomtól fölmentvén, képessé teszi arra, hogy nyugaton bárminemű kihívást elfogadhasson. A történelemben most először állottak szemben Német- s Francziaország egyenlő erővel, s azon bizonyossággal, hogy a harczban összes erejüket felhasználhatandják, semmiféle diversiótól sem kelletvén félniök. Nem kell rajta csodálkoznunk, ha a két ország sorsának tényleges urai visszaijedtek az esztelen kísérlettől. Mi eleitől fogva teljes bizalmunkat fejeztük ki gr. Bismarcks Napóleon császár mérséklettsége iránt. Még ha minden nemesebb ösztönt megtagadnánk is a francziák császárától, méltányolnunk kell benne, hogy kész megnyugodni a helyrehozatlanban. Be kell látnia, hogy most már minden föllépés későn lenne a német egység létesülése ellen. Azon „hazafias fájdalom“, melyre Roucher célzást tett, világos elismerése volt a császári tévedés helyrehozhatlan természetének. Az egység Németországra nézve oly köpeny volt, melyet minden támadható heves szélroham csak szorosabban göngyölt volna össze nyaka körül. Bismarck ezt belátván, épen annyi szelet támasztott, amennyi jó volt honfitársaira nézve, anélkül, hogy nagy vihart idézne föl. Elég bátor magatartást tanúsított , azonban óvakodott közvetlen provocatiótól, Nikolsburgtól Luxemburgig, — a változások minden phasisán át, Napóleon folyvást idegenkedést tanúsított a Poroszországgal kezdendő viszálytól. Azóta — midőn ő ezt egy komoly alkalommal világosan kimondá — semmi olyas sem történt, mint egy ily harcz végkimenetele iránt megnyugtathatná. Szükségtelen volt a „Constitutionnel“-nek aziránt biztosítni bennünket, hogy Francziaország „nem fél a háborútól“. Jelenleg se a franczia, se a német nemzetnek nincs oka aggódni a harcz közvetlen kilátásai miatt, de mindketten belátják, hogy azáltal a becsületen kívül semmi egyebet sem nyerhetnének. Oly kimeríletlen segélyforrások mellett, minőkkel mindkét ország rendelkezhetik, egyikük sem remélheti a másikat kifáraszthatni Mindenesetre a közbenjárók feladata nem volt oly nehéz, minővé azt a szenvedélyek zaja látszott tenni , noha kétségkívül métányolnunk kell az alkudozások folytatásában tanúsított ritka tapintatosságukat s szilárdságukat. Valóban első törekvéseik gyors sikere bizalmat gerjeszthet bennük további működésük iránt. Semmi ok sincs arra, hogy a londoni értekezlet ne akarja a bécsi congressus régi épületén támadt rést kijavitni. A hatalmi súlyegyen legújabban érthetőbb alapon állíttatott föl. Két oly hatalomnak — mint Franczia- s Németország — egymás mellé helyezése s egyenlősítése természetesen azok kölcsönös semlegesítésére vezet. Mi oly bizton hiszszük, hogy a londoni értekezlet képes lesz megoldani feladatát, hogy szinte hajlandók lennénk annak működési körét kiterjeszteni, úgy hogy az ne csak ideiglenes, hanem állandó békét hozzon létre. A jelen kor óhajtása az általános lefegyverkezés, s méltán megvárhatjuk, hogy az értekezlet, mielőtt szét fogna osztani, megállapítandja azon feltételeket, melyek alatt ezen nagy czél elérhető lenne.“ A „Nordd. Alig. Ztg“ — az „Alig. Ztg“-nak egy oly párisi levelezéséhez, mely szerint legközelebb Poroszországot compromittáló bizonyos okiratok fognának közzététetni, megjegyzi: „A porosz kormánynak nincs oka a nyilvánosságtól félni, azonban a legutóbbi idő megmutatá, hogy mennyire lehet vinni a hamisításokat. Ezért nem lehetne rajta csodálkozni, ha legközelebb oly okiratok fognának közzététetni, melyek a porosz kabinet okiratai gyanánt szerepelnek , holott pedig csupán a föltaláló képzelméből keletkeztek . Ugyanezen lap a mellett, hogy Poroszország Luxemburgban még a szövetség föloszlása után is helyőrségi joggal bir, a legerősebb érvet azon 1809. jul. 20 -i frankfurti területi végzésben találja, melyben ki van mondva, hogy a helyőrség-tartási jog Poroszország s Holland védelmére van szánva. 468 szakgyüléset Tárgyai: 1. Hantken Miksa:A buda-esztergom tatai vidék hasznavehető kőzetei. 2. Zsigmondy Vilmos: A buziási gyógyforrások (Temesmegyében) — Hir szerint a varsói lengyel egyetem oroszszá változtatnék által, s e végből Tolsoi orosz oktatásügyminister Varsóba váratik. A különféle orosz nyelvek külön tanszékek által fognának képviseltetni s a pánszláv irányzat orosz részről mindinkább előtérbe fogna állíttatni. — A gróf Keglevich-féle sorsjegyeknek a pesti városház tanácstermében tegnap történt húzásánál következő számok nyertek : 10,189. szám nyert 10,000 ftot, 11,654. sz. nyert 1500 ftot, 21,617. és 52,417. sz. egyenkint 500 ftot, 25,624., 61,482. és 19,333. sz. egyenkint 200 ftot, 16,954., 38,133,42,364. és 46,308 számok egyenkint nyertek 100 ftot; 13,150., 18,156., 30,590., 50,570, 62,581. és 6671. számok nyertek egyenkint 50 ftot. — Temesvár környékén mutatkozni kezdenek a kolumbácsi legyek, már egynéhány ló el is pusztult mérges csípéseik következtében. A „France“ egy oly czikket hoz, melyből az látszik, hogy Francziaország háborúra készül. A czikk így hangzik : „A berlini „Correspondenz“ írja, mily nagy ellentét nyilatkozik Francziaország fegyverke-