Budapesti Közlöny, 1867. május (1. évfolyam, 42-67. szám)

1867-05-03 / 44. szám

kamatfizetés mellett zálogba tétessenek. Har­­­kányi (Koppélyi) Fü­löp úr ezen magasztos nemzeti ünnepély tekintetéből óhajtja, hogy a koronázási napok alatt Pesten ne legyenek éhező és szomjazó szegények ; miért indíttatva érzi magát 500 ftot fölajánlani oly czélból, hogy az a többi befolyandó adományokkal együtt a szegények közt kiosztandó étel- és italra for­­dittassék. Végül V­e­cs­e­y úr kérdése folytán, azon esetre, ha Ö Felsége, mint hire van, e hó 12—14-ke közt Pestre találna érkezni, megál­­lapittatott, hogy Ö Felségét a hatóság élén tényleg lévő főnök az ünnepély bizottmánynyal együtt fogadja, mire a gyűlés fél 1 órakor el­oszlott. — A­­Pesti Hírlap" írja, hogy gróf Szapá­ry Antal h. főlovászmester felszólította a me­gyéket, hogy május 15 dikéig mindenik egy köbláb földet küldjön Buda-Pestre a koronázási domb elkészítéséhez. — A magyar urhölgyek által a m. aka­démia nagy teremének díszítésére szánt sző­nyeg a m. akadémia nagy teremében napon­kint délelőtt 10 órától 12 ig látható. — A lát­ni óhajtók az irói segély-egylet javára 20 krt fognak fizetni. Magyar akadémiai elnökség. — Slunyadi megyéből a „Kolozsvári Köz­löny“ azon tudósítást veszi, hogy azon megye köztiszteletü uj főispánja gr. K­u­n Kocsárd máj. 1-jén tartandja bevonulását Dévára, főispáni székét elfoglalandó; máj­us 2-kára összehívta a megyei bizottmány tagjait, a hátszeg-kerü­­leti képviselő megválasztását elintézendő. A megválasztás iránt gróf Lázár Kálmán je­löltnek lehet kilátása. — Az új választás Kolozsvárt­ múlt szombaton ment véghez, s gróf M­i­k­ó Imre e nmltga nagy többséggel (pár szavazat kivéte­lével) újból megválasztatván, ezzel Kolozsvár városa derék választó polgárai ünnepélyesen kijelenték bizalmi szavazatukat mind képvise­lőjük, mind a felelős magyar kormány iránt. („Kol. Közi“.) — Adonyból ezen sorok közzétételére ké­rettünk : Hercz és Stern pesti nagykeres­kedők , kik Adony és Perkáta lakosai iránt könyöradományaik által már több ízben nyilvániták jótékonysági érzületüket, közelebb egy nemes tett által ismét uj hálára kötelezők e vidék lakosait. Ugyanis az említett községek iránti rokonszenvből, melyekben ifjúságuk ide­jét tölték, helyenkint 100 ft o. é. tettek le az elöljáróság kezeibe a szegényebb sorsú lakosok közt történendő egyenlő mérvbeni kiosztás vé­gett. — Adony és Perkáta községek elöljárói e könyöradomány kiosztását nyilvános köszö­netük kijelentése mellett már meg is kezdték. — Lautier Vilmos­nál a közel múlt hazai történetre nézve nagy érdekű okmánytár jele­nik meg. Czime: „A kiegyenlítés okmánytáras története.“ Kezdődik az előadás az ibzíl­iki országgyűlés feloszlatásán s lejön a legutolsó napokig. A könyv­­ (melynek első füzetét most veszszük, s a második e napokban jelen meg) kiegészítésül használja a szintén Lauffer­­nél megjelent „Országgyűlési zsebkönyv“ et. Az első füzetben bőven van tárgyalva az er­délyi szebeni országgyűlés története s a reichs­­ratb működésének bennünket illető része. Ára a két füzetnek 2 ft. — A kereskedelmi akadémia igazgató­sága az intézet részére egy házat vett 40.000 forinton, melyet őszig az intézet számára be is akar rendezni. Köztudomású , hogy hazánk­ban e német tanodán kívül nincs más kereske­delmi intézet. Az igazgatók buzgalmáról s a tanuló ifjúság nagy számáról tesz tanúságot azon körülmény, hogy az intézetnek házvásár­lásra is van pénze. A magyar kereskedelmi kar mikor fog ily életjelt adni, mikor fog a ke­reskedő ifjúság nemzeti nevelésének ily eszkö­zéről gondoskodni? — A párisi kiállításon hat magyar gőzma­­lomnak egy arany érmet, hétnek együttesen egy ezüst érmet adtak jutalmul. A „Lid“ úgy hallja, hogy e közösen brit érmeket a múzeumba fogják letenni.­­ A magyarhoni földtani társulat 1867. évi május 8 dik napján szerdán délután 5 óra­kor a m. akadémia földtani termében tartandjó külföld. A luxemburgi ügy jelen állásáról a „Times“ többek közt így nyilatkozik : „A luxemburgi kérdés egy londoni értekez­let választott bírósága elé terjesztetett. E sze­rint a közbenjáró hatalmak erőfeszítései teljes siker által koronáztattak meg Poroszország — mint állítják — nem akar előre beleegyezni a nagyherczegség területének semlegesítésébe,­­ a vár odahagyása­ s lerontásába, azonban arra kötelezi magát, hogy ezen föltételeket az értekezlet javaslatára s azon kikötés mellett elfogadandja, hogy azok végrehajtása európai garantia alá fog helyeztetni. E­zen kérdés magában véve sohasem tünte­tett föl legyőzhetlen nehézségeket. Ha a viszály a jelen javaslat alapján intéztetnék el, a vi­szálykodó feleknek valósággal semmit sem kel­lene feladatuk. Francziaországnak arról kel­lene lemondania, a­minek igénybevételéről hat hónap előtt nem is álmodott; Poroszország pe­dig oly állásból vonulna vissza, melyet hat hónap előtt a normál s zavaiba­ döntő állás­nak nyilvánított. Miután mindkét fél alap­talan igényei ekkér mellőztettek, a világ nagyon keveset fogna gondolni Luxemburg eset­leges sorsával. Mint a költői igazság­szolgálta­tás kedvelői, óhajtanák, hogy az 1867. év hoz­za helyre az 1839. év botlását. Akkor — mint tudjuk — Luxemburg csupán azért osztatott kétfelé, mivel a forradalom árja ama bevehetten vár falain tört meg, s a porosz helyőrség a hol­landi király jogait védelmezé, a német szövet­ségeivel együtt. Most, midőn Németország kész jogairól lemondani, s a hollandi király a „luxem­burgiak eladása“ iránti szándéka által elvesz­te egy valódi fejedelem méltóságát, ámaz egész kis tartománynak Belgiumba bekeblezése leg­egyszerűbb s legméltányosb rendezkedésnek látszhatnék. Azonban senki sem gondolt arra, hogy ama luxemburgi nehézséget pusztán annak helyi szempontjából tekintse. A múlt évben néhány hét alatt egy oly tény ment végbe, melynek foly­tán Európában új hatalmi súrjegyen állott elő. A legutóbbi néhány év alatt Európában csupán egyetlen nagy befolyású állam létezett, t. i. Francziaország. De a sadovai csata utáni na­pon úgy találtatott, hogy a Németország tes­tén századok óta nyitva volt sebek rögtön be­gyógyultak; míg ugyanekkor Austria számára új helyzet állott elő, Német- s Olaszországból történt kizáratása által, s ezen birodalom s Oroszország közt keleten oly vita­tér nyílt meg, mely Németországot amaz irányban min­den aggodalomtól fölmentvén, képessé teszi arra, hogy nyugaton bárminemű kihívást elfo­gadhasson. A történelemben most először ál­lottak szemben Német- s Francziaország egyenlő erővel, s azon bizonyossággal, hogy a harczban összes erejüket felhasználhatandják, semmiféle diversiótól sem kelletvén félniök. Nem kell rajta csodálkoznunk, ha a két ország sorsának tényleges urai visszaijedtek az esztelen kísérlettől. Mi eleitől fogva teljes bizalmunkat fejeztük ki gr. Bismarcks Napóleon császár mérséklettsége iránt. Még ha minden nemesebb ösztönt megtagadnánk is a francziák császárától, méltányolnunk kell benne, hogy kész megnyugodni a helyrehoz­­atlanban. Be kell­ látnia, hogy most már minden föllépés későn lenne a német egység létesülése ellen. Azon „hazafias fájdalom“, melyre Roucher c­élzást tett, világos elisme­rése volt a császári tévedés helyrehozhatlan természetének. Az egység Németországra nézve oly köpeny volt, melyet minden támadható he­ves szélroham csak szorosabban göngyölt volna össze nyaka körül. Bismarck ezt belátván, épen annyi szelet támasztott, a­mennyi jó volt honfitársaira nézve, a­nélkül, hogy nagy vihart idézne föl. Elég bátor magatartást tanúsított , azonban óvakodott közvetlen provocatiótól, Nikolsburgtól Luxemburgig, — a változások minden phasisán át, Napóleon folyvást idegen­kedést tanúsított a Poroszországgal kezdendő viszálytól. Azóta — midőn ő ezt egy komoly alkalommal világosan kimondá — semmi olyas sem történt, mi­nt egy ily harcz végkimenetele iránt megnyugtathatná. Szükségtelen volt a „Constitutionnel“-nek aziránt biztosítni ben­nünket, hogy Francziaország „nem fél a hábo­rútól“. Jelenleg se a franczia, se a német nem­zetnek nincs oka aggódni a harcz közvetlen kilátásai miatt, de mindketten belátják, hogy azáltal a becsületen kívül semmi egyebet sem nyerhetnének. Oly kimerí­letlen segélyforrások mellett, minőkkel mindkét ország rendelkezhe­tik, egyikük sem remélheti a másikat kifáraszt­hatni Mindenesetre a közbenjárók feladata nem volt oly nehéz, minővé azt a szenvedélyek zaja látszott tenni , noha kétségkívül mé­tá­­nyolnunk kell az alkudozások folytatásában tanúsított ritka tapintatosságukat s szilárdsá­gukat. Valóban első törekvéseik gyors sikere bizalmat gerjeszthet bennük további működé­sük iránt. Semmi ok sincs arra, hogy a londoni értekezlet ne akarja a bécsi congressus régi épületén támadt rést kijavitni. A hatalmi súly­egyen legújabban érthetőbb alapon állíttatott föl. Két oly hatalomnak — mint Franczia- s Németország — egymás mellé helyezése s egyenlősítése természetesen azok kölcsönös semlegesítésére vezet. Mi oly bizton hiszszü­k, hogy a londoni érte­kezlet képes lesz megoldani feladatát, hogy szinte hajlandók lennénk annak működési kö­rét kiterjeszteni, úgy hogy az ne csak ideigle­nes, hanem állandó békét hozzon létre. A jelen kor óhajtása az általános lefegyverkezés, s méltán megvárhatjuk, hogy az értekezlet, mi­előtt szét fogna osztani, megállapítandja azon feltételeket, melyek alatt ezen nagy czél elér­hető lenne.“ A „Nordd. Alig. Ztg“ — az „Alig. Ztg“-nak egy oly párisi levelezéséhez, mely szerint legkö­zelebb Poroszországot compromit­­táló bizonyos o­k­i­r­a­t­o­k fo­g­n­á­n­a­k közzététetni, megjegyzi: „A porosz kor­mánynak nincs oka a nyilvánosságtól félni, azonban a legutóbbi idő megmutatá, hogy mennyire lehet vinni a hamisításokat. Ezért nem lehetne rajta csodálkozni, ha legkö­zelebb oly okiratok fognának közzététetni, me­lyek a porosz kabinet okiratai gyanánt szere­pelnek , holott pedig csupán a föltaláló kép­­zelméből keletkeztek . Ugyanezen lap a mellett, hogy Poroszország Luxemburgban még a szövetség fölosz­lása után is helyőrségi joggal bir, a legerősebb érvet azon 1809. jul. 20 -i frankfurti területi végzésben találja, melyben ki van mondva, hogy a helyőrség-tartási jog Poroszország s Holland védelmére van szánva. 468 szakgyüléset Tárgyai: 1. Hantken Miksa:­­A buda-esztergom tatai vidék hasznavehető kőzetei. 2. Zsigmondy Vilmos: A buziási gyógyforrások (Temesmegyében) — Hir szerint a varsói lengyel egyetem oroszszá változtatnék által, s e végből To­l­­s­­­o­i orosz oktatásügyminister Varsóba vára­­tik. A különféle orosz nyelvek külön tanszé­kek által fognának képviseltetni s a pánszláv irányzat orosz részről mindinkább előtérbe fog­na állíttatni. — A gróf Keglevich-féle sorsjegyeknek a pesti városház tanácstermében tegnap történt húzásánál következő számok nyertek : 10,189. szám nyert 10,000 ftot, 11,654. sz. nyert 1500 ftot, 21,617. és 52,417. sz. egyenkint 500 ftot, 25,624., 61,482. és 19,333. sz. egyenkint 200 ftot, 16,954., 38,133,42,364. és 46,308 szá­mok egyenkint nyertek 100 ftot; 13,150., 18,156., 30,590., 50,570, 62,581. és 6671. számok nyertek egyenkint 50 ftot. — Temesvár környékén mutatkozni kez­denek a kolumbácsi legyek,­­ már egynéhány ló el is pusztult mérges csípéseik következ­tében. A „France“ egy oly czikket hoz, melyből az látszik, hogy Francziaország háborúra készül. A czikk így hangzik : „A berlini „Correspondenz“ írja, mily nagy­­ ellentét nyilatkozik Francziaország fegyverke-

Next