Budapesti Közlöny, 1867. június (1. évfolyam, 68-90. szám)
1867-06-01 / 68. szám
kormány saját belátása szerint volt létesítendő. Mivel a főczél a kincstár könnyítése volt, mind az állam, mind az egyház érdekében szükséges volt, hogy ezen művelet oly módon létesíttessék, hogy ez mindkét félre nézve a legelőnyösb üzlet legyen. Az egyház birtokainak még csak megközelítő becslése is szinte kivihetetlen vállalatnak találtatott. Úgy számítottak, hogy ha az állam 24 millió rt.sz.et fogna saját czéljaira elsajátítni, még mintegy két annyi összegnek kellene maradnia, mi egyházi czélokra szenteltethetnék. Az állam szükségei igen sürgetősek lévén, czélszerűnek vélték, először is 24 millió ft. sz. értékű egyházi tulajdon eladását eszközölni, mely művelet által Ferrara azt reméli, hogy a jövő év végével a pénzügyi súlyegyént létesíthetendi. A félsziget jelen helyzetében lehetetlennek találtatott, ily nagy mennyiségű földbirtokon túladhatni, s ezért külföldi leszámítoló intézetekhez kelle folyamodni. Ferrara a megkívántató összeget az egyházi tulajdonra vetendő rendkívüli adó alakjában szándékozik előszerezni. Mivel azonban ezen adót nem egykönnyen lehetne a jövedelemből kifizetni, a tulajdonnak legalább egy részét szükségkép el kellene adni, s remélik, hogy ezen műveletre a papság saját érdekében segélykezet fog nyújtani. Egyedül az a kérdés, hogy minő föltételek alatt lehetne kinyerni a papság jóakaratát, s kétségkívül mind a legutóbbi, mind a jelen kabinet keblében az volt az uralkodó eszme, hogy a papságot könnyen rá lehetne venni jószágai egyharmadának átengedésére, ha annak számára jószágai többi részének háborútlan birtoklása biztosíttatnék. Ekkor természetesen maga a papság fogná viselni saját fenntartásának s a cultus költségeinek terhét. A Ricasoli által eredetileg ily értelemben előterjesztett terv a kamrában érett megfontolás nélkül megbukott. Ferrara javaslata sok olyat eldöntetlenül hagy, mit előde már előre el akart intézni. Ricasoli intézkedést tett az egész egyházi tulajdonnak eladása s állami tőkévé átalakítása, valamint az egyháznál hagyandó s az állam részére kijelölendő rész iránt. Ferrara ezen tárgy iránt semmi intézkedést sem tesz. Ő egyszerűen előszerzi azt, amire szüksége van, s a többinek szabad birtoklását biztosítja a papság számára. Ha ez bármi más módon képes kifizetni a rendkívüli adót, földbirtokának legcsekélyebb részétől sem lesz kénytelen megválni. Egyelőre semmi további kívánat, semmi föltétel sem állíttatik föl. Mindazáltal az olaszok tétováznak az állam ellenőrségét elvonni az egyháztól, mintha ilyen ellenőrség jelenleg akár Olaszországban, akár valamely más r. kath. országban gyakoroltatnék. Belgium s Francziaország már régen elkoboztak minden egyházi tulajdont, s csupán díjazott papsággal van dolguk, és mégis semmi hatalommal sem bírnak saját papságok fölött, azon kivil, mit a sz.székbeli jó egyetértésükből származtatnak. Olaszországban a cultus költségeinek, vagy a papság számának leszállítását aligha lehetne megkísérleni, a római udvarral való kibékülés, vagy nyílt szakítás nélkül, már pedig az olasz kormány mindegyik alternatívától mindig visszaijedt Ricasoli átlátta a kibékülés szükségét, s ezen czélból indítványozá az összes egyházi tulajdon átalakítását, ugyanakkor, midőn Rómával alkudozásokat kezdett meg. Szándékainak őszinteségét sohasem vonták kétségbe; azonban azt mondák, hogy ő egy oly udvari cselszövénytől hagyá magát rászedetni, mely a király s a pápa, az állam s az egyházköti kibékülést akarta létesitni, a szabadság érdekeire nézve végzetteljes föltételek alatt. Egy, a király által szándéklott, a legutóbbi ministerium által ellenzett, s a jelen ministerium által pártolt államcsíny iránti tervekre tettek homályos czélzásokat oly személyek, kik Olaszország fejedelmét s államférfiak népszerűtlenekké tenni igyekeznek. Mindazáltal Olaszországban létezik egy oly szükség, mely egyformán fölül áll mind a királyon, mind az alattvalókon, t. i. annak szüksége, hogy az egyháztól tulajdoná A „Budap. Közi/ magántáviratai Bécs, május 31. A mai „Neue Fremdenbl.“ közli az alsóház felirati tervét. A tervezet bírálja a siszkozás időszakát; reméli, hogy a magyar koronaországok irányábani viszonyok rendezésére szerencsés megoldás jövend létre; hangsúlyozza a ház azon kötelességét, hogy az alkalmat a viszonyok rendezésére készséggel kell felhasználnia; a kir. tanács alkotmányszerű jogaira nézve hasonló kezességet kivon azzal, mint aminőt a magyar alkotmány élvez. Sajnálja a felirati terv, hogy a hadkiegészítési törvény a népképviselet beleegyezése nélkül bocsáttatott ki, s örömmel üdvözli a miniszerfelelősségi törvény előterjesztése iránt tett ígéretet. Az egyesületi jog és a sajtótörvény — úgymond a terv, alkotmányos szellemű szabályozást kívánnak. A concordatumnak alkotmányszerű revisioja elutasíthatlan szükségesség. Az alsóház a pénzügyi előterjesztésekre a leglelkiismeretesebb figyelmet fordítandó. Austriaának beim, mint kifelé egyaránt békére van szüksége. A császári kormány által az európai béke fenntartására tett sikeres lépések értékét fokozza a Császárnak azon nyilatkozata, hogy a visszatorlás minden gondolata távol van tőle. Austria jelenleg oly fordulóponton van, mely annak egész jövőjére és léterére elhatározó. Az alsóház azon lesz, hogy nagy feladatait folyvást tanúsított lojalitásával és odaadásával oldja meg. Vajha Austria öszszes népei azon meggyőződéstől lennének áthatva, hogy csupán egyesített erővel lehetséges leküzdeni azon balviszonyokat, melyek már a közeljövőben sújthatnak bennünket. — A felirati viták megkezdése mind az alsó-, mind a felsőházban hétfőre van kitűzve. Bécs, május 31. A mai „Wiener Abp.“ a Washingtonban lévő austriai követnek e hó 30-ka éjjelén kelt táviratát közli, mely jelenti, miszerint ott csak annyit tudnak, hogy Campbell értesítései szerint Escobedo május 15-én bevette Queretarót, és hogy a mexicói császár feltétlenül megadta magát. A legújabb orvosi bulletin szerint Mathild Főherczegnő helyzete megnyugtatóbb. Berlin, május 31. A követek háza a mai ülésban az éjszak-német szövetség alkotmányát második felolvasása után névszerinti szavazás mellett 227 szóval 93 ellen elfogadta. Konstantinápoly, május 31. A mai „Levant Herald“ szerint Fuad pasa a hatalmak képviselőihez újólag egy körjegyzéket küldött, melyben a porta összes panaszait recapitulálja, és Görögországot a súlyos következményekért felelőssé teszi. Trieszt, május 31. A gabonapiacon jelentéktelen a változás. A Bánátból szállított kukoricát egyre keresik Angolország részére. A közönséges minőségű olajban meglehetős a forgalom, a közép- és egész finom inkább el van hanyagolva. — Későbbi tudósítás szerint a gabonában kevés a forgalom; az iránylat lanyha. Bécs, május 31. Esti börze : hitelrészvények 184.80; állampálya 232.— ; 1864-ki sorsjegyek 78.70; éjszaki pálya 1685; 1860-ki sorsjegyek 88.60; erdélyi vasutrészvények 139. — Az üzlet eleinte lanyha; a zárlatnál valamivel élénkebb. 1864-ki húzás után : 78.10. 720 nak egy része elvétessék, s hogy annál annyi hagyassék, a mennyiből képes megélni. Rövid hírek. — A „France“ megczáfolja a bécsi lapok által közlött ama hirt, mintha Dánia Észak- Schleswiget illetőleg jegyzéket intézett volna a nagyhatalmakhoz. — A „France“ az austriai követségnél adatott pompás ünnepélyről szólván, ezt mondja : „Midőn a követség salonjaiban a fejedelmek s herczegek ezen gyülekezetét, s mindenekfölött a porosz koronaherczeget s nejét látták, az általános benyomás a béke fönntartása iránti bizalom érzete volt, s ezen szempontból a tegnapi ünnepély magas jelentősséggel birt.“ — Ugyanezen lap szerint a franczia katonai küldöttség utolsó előkészületeit teszi a Bukarestbe elutazásra. — Az „Etendard“ szerint a londoni szerződés megerősítvényeinek pénteken kell kicseréltetniök. — Mint a „Lt.“nak Zágrábból távirják, az udv. kanczellária elnöki kibocsátványa értelmében, Matkovics és társai ellen a további vizsgálat megszüntetett. Smaics állomása egyelőre betöltetlen marad— Az orosz czár 30 kán délben Wladimir nagyherczeggel Berlinbe érkezett, s a királyfya, Potsdamba kocsizott, hol nagy elfogadás volt. — A londoni „Reuter“-féle iroda szerint, a luxemburgi szerződés megerősitvényei kicserélésének jun. 1-jén esti 5 órakor kell történnie. Az 1741-iki koronázó országgyűlés. VII.*) A vitatkozás általános jellemzése. — Az értekesletük. — A juuila 14-diki nyilvános ülés. A királynő alkotmányos érzületében, ígéreteiben s a magyarok iránti jó indulatában vetett bizalom csak újabb bátorítást adott a rendeknek az alkotmány biztosítására és némely reformra czélzott törekvésének, s midőn olyan került elő, a mi kívánatkal ellenkezett, nemcsak az idegen tanácsosok befolyásának tulajdonták, hanem olykor hinni kezdék, hogy némely főur és főpap, ki kedvességben áll az udvarnál, szintén részes a kellemetlen kívánatban, vagy tán épen alkotója is. Azért a főurakra és főpapokra tán gyanakodóbb szemet néztek, mint máskor. Azonban utóbbiak magatartása is sok kérdésben olyan volt, hogy a gyanú alaptalannak bizonyulhatott be. Megvolt a vélemény-különbség, de ez nem ment ellenségeskedésig Úgy látszik — az 1741-diki országgyűlés — ezen rendi különbségen kívül megvolt szintén egy másik pártkülönbség is, — bár szoros értelemben vett fegyelmezett pártokról abban az időben szó sem lehet — s ez az, ami mindenütt csak a véralkatnál s érdekeknél fogva is megvan : a mérsékelteké és keveseb b) Lásd a „Budapesti Közlöny“ 56. 58.61. 63. 64. 66. és 67 dik számát.