Budapesti Közlöny, 1867. június (1. évfolyam, 68-90. szám)
1867-06-07 / 73. szám
kincset, s midőn szent kötelességüket teljesítve, Felségednek ezennel a nemzet nevében legforróbb köszönetet mondanak, nem zárhatják el kebleiket azon édes sejtelem elöl, hogy Felségednek jutott a gondviselésszerü magasztos küldetés, a magyar nemzetnek ősi erényeit fölébreszteni s annak történeti hivatását a királyi trón megújult fényében s a megifjodott államélet alapján a polgárosodás javára visszaszerezni s megmenteni. Ezen óhajtva várt szebb jövőnek dicső kezdetét Felséged megkoronáztatása képezendi; minélfogva legalázatosabb kérelmünk az, miszerint, Felséged a koronázásnak országosan óhajtott napját legkegyelmesebben kitűzni, de egyszersmind azon forró esedezésünket is kegyelmesen teljesitni méltóztassék,hogy a csász. kir. Felséged legkegyelmesebb Asszonyunk is, Felségeddel egy időben, mint Magyarország királynéja megkoronáztassék s ezáltal megszenteltessék azon gyémánt-kapocs, melylyel a szeretett királyné fejedelmi szive s anyai részvéte már is örökre lekötelezte a fogyhatatlanul hálás magyar nemzetet. Mire Ő Felsége, folyvást a trónon ülve, következő, roppant hatású beszéddel méltóztatott válaszolni: Bizalommal fordultunk a nemzethez, midőn felhívtuk a helyzet nehézségeiből fejlődött akadályok elhárítására. Ha Magyarországunk teljesen megfelelt a benne helyezett bizalomnak. Most már Isten segedelmével s az országgyűlés őszinte közreműködése folytán, bekövetkezett azon, atyai szivünknek örvendetes időpont, midőn a fejedelmi s alkotmányos jogokat egyiránt biztosító hitlevelünket kiadhattuk, s törvényes ősi szokás szerinti ünnepélyes koronáztatásunk által biztosíthatjuk. Az nem lehet, hogy az, mit őszinte egyetértéssel a király és nemzet alkottak, — állandó s üdvös ne legyen. Kedvelt Magyarországunk közhajtását teljesítendők, koronáztatásunk napjául f. hó 8-át tűzzük ki. Örömmel járulunk az országgyűlés azon kérelméhez is, hogy ez alkalommal egyszersmind Felséges Hitvesünk magyar Királynénak koronáztassák. E beszéd több ízben harsány éljenzésekkel szakittatott félbe, különösen azon helynél, hol a Felsége, a király és nemzet egyetértésével alkotott mű állandósága iránti meggyőződését fejezte ki , valamint a beszéd végén, hol a lelkesült éljenzés csaknem szűnni nem akaró viharrá vált. Ez ünnepélyes jelenet után Ő Felsége fölállván, még egyszer kegyelmesen üdvözölte az országgyűlés összes tagjait, s kíséretével, mint jött, eltávozott a trónteremből. Az országgyűlés mindkét házának tagjai, a koronázási hitlevelet átnyújtott küldöttségnek kivételével eltávozván, — e küldöttség azon szerencsében részesült még, hogy Ő Felsége a királyné által külön is fogadtatott, meg lévén bizva azzal is, hogy Ő Felségének a királynénak, saját megkoronáztatása iránt kegyelmes beleegyezését kérje. Ő Felsége a kisebb trónteremben, a trónon állva s udvarhölgyeitől környezve fogadta a küldöttséget. Azon ritka báj és szivjaság, mely Ő Felségének egész lényén oly vonzólag tükröződni szokott, ez alkalommal is szellemi fényének teljességében tündökölt. Fejének a korona nem adott annyi ragyogást, mint arczának a kegymosoly, melyet a lelkesült hódolatok által szivében támasztott érzékeny elfogultság még szebbé látszott tenni. A küldöttség részéről az ország forró óhajtását prímási herczegsége következőleg tolmácsolta :. Császári királyi Felség! Legkegyelmesebb Asszonyunk! Küszöbén állunk ama magasztos pillanatnak, midőn szerencsésen elintézve s kiegyenlítve nehéz országos ügyeinket, a viszontagságos múlt helyébe az alkotmányos uralom lép. s Felséges Urunknak Magyarország királyának felkent fején Szent István apostoli koronája fennen fogja az egész világnak hirdetni, hogy a magyar nemzet a törvény és bölcseség diadalának ünnepét üli. S ezen ünnep nem lehetne teljes, ha egyszersmind a legforróbb hálával meg nem emlékeznénk Felséged bájoló angyali jóságáról, felemelkedett lelkéről. Az országgyűlés a hűség és kegyelet ezen legbensőbb érzelmének hitt kifejezést adni, midőn a jelen országos küldöttség által egyszersmind legkegyelmesebb Urunk Királyunk engedelmével, Felséged színe elé azon legalázatosabb kérelemmel járul, miszerint Felséged az országos örömöt, melynek szerzéséhez annyi szeretettel járul, teljessé tenni, és dicső emlékezetű királynéink példájára megengedni méltóztassék, hogy ez alkalommal szintén megkoronáztatván magát, édesanyai vonzalmának újabb drága zálogát nyerhessük, s Felséges királyi férjével, a mi legkegyelmesebb Urunkkal szt. István apostoli koronájának zománcza és nyolczzázados hatalma által is egyesítve, megáldva és nekünk adva bírhassuk. Iglá _ l~" T Ő Felsége e beszédre látható elérzékenyüléssel, halk hangon, de szívből eredő érzelemteljességgel, következőleg méltóztatott válaszolni . Örömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, mely saját forró óhajtásommal találkozik, s áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos perczet megérnem engedte. Vigyék meg küldőiknek őszinte köszönetemet és szives üdvözletemet. Lehetetlen leírni azon hatást és lelkesültséget, melyet Ő Felségének e kegyelmes válasza előidézett. A küldöttség szűnni nem tudó éljenzésekkel adott hangot elragadtatásának, mit Ő Felsége kegyteljes és leereszkedő mosolylyal, s nyájas fejbajtással méltóztatott viszonozni. A küldöttség eltávozván Ő Felsége színe elől, még csak egy teendője maradt hátra: bejelenteni Ő Felségének a királynak a koronázási alkalomra tett nádori helyettesítést, s kikérni arra Ő Felsége legmagasb helybenhagyását. Ő Felsége a küldöttséget e czélból belső termei egyikében méltóztatott fogadni, hol herczegprímás ő főméltósága rövid beszédben Ő Felsége elébe terjesztette az országgyűlés azon megállapodását, hogy a nádori hivatal ürességben lévén, a nádori fontos teendőkkel a koronázás alkalmára gróf Andrássy Gyulát, nem mint ministerelnököt, hanem mint az ország választottját kivánja megbízni. Ő Felsége e beszédre következő szavakkal méltóztatott kifejezni helybenhagyását : Szívesen elfogadom. Az ország jobban nem is választhatott volna. Mire a küldöttség előbb Ő Felsége, azután gróf Andrássy Gyula nevének éljenzése közt eltávozott a királyi palotából. Elnök: Méltóságos főrendek! A ministerelnök értesítése szerint hg. prímás ő eminentiája kezeinél egy kegyelmes királyi leirat van letéve, melynek az elnökséghez leendő kézbesítésére ő főméltóságát felkérem. Prímás ő eminentiája a ház asztalára letevén a leiratot, ennök a kegyelmes királyi leiratnak a képv. ház elnökével való közlésére b. Apor Sándor jegyzőt kéri fel, mire a tegnapi jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök ezután jelenti, hogy a főudvarmaesteri hivatal értesítése szerint ő fenségeik a jelenlévő főherczegek a küldöttséget holnap (7 kén) 11 órakor Budán fogják fogadni. Az országos küldöttséghez a következő tagokat ajánlja : Bartakovics Béla egri érsek ő nultságát mint szónokot, Ranolder János veszprémi püspököt, Stojkovics Arzén budai görög püspököt, gr.Haller Ferencz, a magyar testőrség kapitányát, b. Vay Miklós koronaőr önáltságát, b. Révay Simont, gr Andrássy Aladárt, gr. Forgách Antalt, gr. Nákó Kálmánt, báró Eötvös Dénest, b. Wenckheim Viktort, b. Gerliczy Bódogot. B. Sennyey Pál erre megjegyzi, hogy magától értetődik, miszerint a küldöttséget elnök önáltsága vezetendi, mi közhelyesléssel fogadtatott. Elnök jelenti ezután, hogy a koronázási hitlevél átadásával megbizva volt küldöttség még nem fejezvén be működését, csak később fog annak eljárásáról jelentést tenni. Erre az ülés felfüggesztetett. Egy negyed óra múlva újra megnyílván az ülés, Joannovics György átadja a képviselőház üzenetét az orsz. küldöttségre nézve, mit báró Majthényi László felolvasván, elnök jegyzőkönyvileg kivánja felemlittetni, miszerint a főrendiház örömmel járul a küldöttség ezen missiójához. A találkozási hely és idő junius 7-kén d. e. 11 órakor leend a budai várban. Végül, felolvastatik a k. királyi leirat, melyet a képviselőház átküldött, a mit a főrendek állva hallgattak s éljenzéssel fogadtak. (Szövegét lásd a képviselőház mai tudósításában.) Elnök erre a m. főrendek értelmét gondolja kifejezni, ha kimondja, hogy a kegyelmes kir. leirat hálával tudomásul vétetik. Mi helyesléssel fogadtatván, elnök felkéri a m. „főrendeket, hogy testületileg méltóztassanak Ő cs. k. Felségeik legkegyelmesebb színe elé járulni. Az ülés vége 101/2 órakor. 774 A főrendi ház ülése junius 6-dikán délelőtti 10 órakor. Elnök : Majáth György, országbíró, jegyző b. Majthényi László, a ministeri padon :Festetics György minister. A képviselőház ülése június 6-dikán d. e. 10 órakor. XvElnök : Szentiványi Károly; jegyző : Horváth Lajos. A ministeri padon : b. Eötvös József, Gorove István, Horváth Boldizsár, Lónyay Menyhért, gr. Mikó Imre minister urak; később :gr. Andrássy Gyula ministerelnök úr A képviselők díszruhában jelentek meg. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, b. Apor Sándor, mint a főrendi ház jegyzője, egy a főrendekhez érkezett királyi leiratot nyújt át az elnöknek, ki azt azon kijelentéssel, hogy fölolvasás után a főrendekkel közöltetni fog, fölbontja és a fölolvasást elrendeli. Horváth Lajos jegyző felolvassa a legfelsőbb leiratot, mely igy hangzik : Első Ferencz József, Isten kegyelméből austriai Császár, Magyarország Királya stb. stb. Ha Magyarországunk és az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az Általunk 1865. évi karácsonya 10-ik napjára Pest szabad kir. városunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt hiveink! Nagyságos és tekintetes nagykárolyi gr. Károlyi György, aranykulcsos, valóságos belső titkos tanácsosunk, Szathmár vármegye főispánja; továbbá nagyságos és tekintetes vajai báró Vay Miklós, aranykulcsos, valóságos belső titkos tanács.