Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)
1867-09-01 / 142. szám
Buda-Pest, 1867 142. szám Vasárnap. September 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel : Egész évre.........................20 írt. Félévre.................................10 „ Negyedévre...........................5 „ Budapesten házhoz, hordva : Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre .... 9 r „ Negyedévre . . 4 - 50 . Szerkesztőség : Budán a várban, Fortuna- uteza , 127. szám, 1-ső emelet. Kiadóhivatal: Budavár, Fortuna-uteza, 156 sz. I. emelet. — Fiók kiadóhivatal: Győry Pál papirkereskedésében, hatvanvitera, 1. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések: Egyhasábra petit sor egyszeri hirdetésért x kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Müller Miklós, Feketehegy községi jegyző vezetéknevének „Molnár“-ra kért átváltoztatása a f. é. aligustus 28-án 16,935. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. Hamel Adolf m kir. pénzügyi fogalmazó vezetéknevének .Barsis-tó kért átváltoztatása a f. évi augustus 28-án 16,934. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. A csabai távirdai állomásnál a teljes nappali szolgálat ismét elrendeltetett. Folyó évi September 1-jétől kezdve a már használatban levő 2, 3, 5, 10 és 15 krajczár értékű levéljegyeken kivül 25 és 50 krajczárosok is jönnek forgalomba. Alak tekintetében ezen ujjegyek az eddigiekhez hasonló simanyomatuak, s O cs. k. Apostoli Felségének arabesk körzetű mezőn diszlő arczképével ellátvák. A 25 krajczáros jegyek az eddigiekhez hasonló idomuak s violaszinüek; az 50 krajczárosok valamivel nagyobb terméjüek s halvány rézszinüek. Pesten, 1867. augustus 31-én. A földhitvelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Föiratok. O cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 20-án kelt legfelsőbb határozványával Buda szab. kir. fővárosnak, Pest szab. kir. városnak, továbbá Kolozsvár és Nagyszeben városoknak, a kolozsvári hatóságok és testületeknek, nemkülönben a szász hatóságok és az orsz.főtörvényszéknek. legmagasabb születése napjának ünneplése alkalmával kijelentett üdvözlő nyilatkozatát legkegyelmesebben méltóztatott tudomásul venni. A cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával Csik- és Marosszékek, továbbá Belső-Szolnok-, Árva- és Tolnamegye, valamint Kolozs mezőváros községeinek a koronázás, s az ezzel egybekötött legfelsőbb kegyelmi tények alkalmából felterjesztett hódoló- és hálafeliratainak tartalmát legkegyelmesebben méltóztatott tudomásul venni. tr Császárné s Királyné Ő Felsége f. hó 16-kán kelt legfelsőbb elhatározásával Csik- és Marosszékek, továbbá Belső Szolnok-, Árva- és Tolna megye, valamint Kolozs mezőváros községeinek a koronázás s az ezzel egybekötött legfelsőbb kegyelmi tények alkalmából felterjesztett hódoló- és hála-feliratait köszönetének nyilvánítása mellett méltóztatott elfogadni. Ő Felségeikhez a Király- és Királynéhoz az alkotmány helyreállítása, s illetőleg a koronázás, s az ezzel egybekötött legfelsőbb kegyelmi tények alkalmából újabban Torda város, továbbá Csongrád és Barsmegye közönsége intéztek hódoló- és hálafeliratokat. A magyar királyi ministeriumhoz újabban Szeged város és Szamosújvár községe intéztek bizalmi feliratokat. MAGYARORSZÁG VASÚTHÁLÓZATA. Közli eíról Mikó Imre, MAGYAR KIR. KÖZMUNKA- ÉS KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISTER. A közjólét, az államjogi kérdések rendezése mellett, leginkább az anyagi érdekek okszerű ápolásától függ. A természet hazánkat megáldotta mindazon adományaival, melyek mint a nemzeti hatalom ugyanannyi tényezői, korszakunkban legértékesebbek, de csak akkor remélhetjük tartósan haladó és biztos fejlődésüket, ha kielégítő mérvben fognak a tökély magas fokára vitt közlekedési eszközök rendelkezésükre állani. A lemúlt évek mulasztásai sok utánpótolnivalót hagytak ránk; kettőzött erővel kell tehát a cselekvés terére lépnünk, ha az újabb kor fokozott követelményeinek megfelelni, s hazánkat mint termelő országot, a közlekedési közvetítők tekintetében is más iparállamok színvonalára emelni akarjuk. Óhajtva várja ez okból az ország, hogy a közlekedési eszközök rendszere mielőbb kiegészíttessék és ez okból kötelességének tekinti a kormány, úgy az erőkkel, mint a szükségletekkel mielőbb számot vetve a cselekvés terére lépni. A kormány azt véli, hogy a közhajtásnak ad kifejezést, midőn jelen prospectus által kijelöli azon vasútvonalakat, melyeknek kiépítése a forgalmi szükségletek által első sorba lett helyezve. Feladata ezáltal még nincs ugyan teljesen megoldva, sőt jelen munkálata tökély azon fokára sem tarthat igényt, miszerint minden részleteire nézve változhatlannak tekintessék. A fölvett vonalak közül sok alaposan van ugyan tanulmányozva, és a közvélemény által jóváhagyva, de más vonalakat úgy az irány és előterv, mint a műtani kivihetőség tekintetében, gondos tanulmányozás alá kell majdan vennünk s az eredmények következtében lehet, hogy némely első tervezetben változtatásokat kellene tenni. De ha szükségesnek tűnik ki egyrészről az, hogy a vállalkozási szellem részére azon irányok kijelöltessenek, melyeken a vasútépítés foganatosítása a közérdeknek leginkább megfelel, vagy más oldalról nem kevésbé kívánatos, hogy az országgyűlés, s illetőleg az egész ország, e fontos kérdés tanulmányozásának érdekébe bevonatván, az ügy tág körökben alaposan megvitattassék. Számosak az okok, melyek ezen eljárást igazolják. Eddig nálunk általános szokásban volt a magániparnak e téren nemcsak teljesen szabad mozgást engedni, de a kezdeményezést is mind az irány, mind az előterv tekintetében rendelkezésére bocsátani. Az állam befolyása nagyobb vasútvállalatok alapításánál rendszerint csak a főfelügyelet jogának fentartására szorítkozott, a közérdeknek pedig azáltal szolgáltatott kielégítést, hogy a vállalatokat subventióban részesítette. Az irány meghatározása és előterv készítése többnyire a vállalkozóknak engedtetett át. E rendszer azon nézetre volt fektetve, hogy a vállalkozók a legélénkebb személy- és áruforgalmat tartandják irányadónak, s habár erre nézve csalatkozhattak, de miután a hátrányoknak elejét venni saját érdekükből voltak késztetve, természetesen azt lehetett várni, hogy az ő érdekük a közérdekkel találkozni fog, nem pedig attól eltérni. Ezen feltevést azonban az eredmény általában nem igazolta, kivált, miután közlekedési intézeteink egy része, a biztosított jövedelemre támaszkodva, az iparvállalat tulajdonképeni természetét a közigazgatási államszervezet jellegével cserélte föl, minek következtében a vasútügy fejlődése sem volt mindig egyező az ország érdekeivel. A kezdeményezést sokszor a particularismus szelleme vezette, s ezen egyenetlen fegyverekkel folytatott küzdelemben, melyben egyes vidékek jól felfogott érdekei a magán érdekekkel álltak ellentétesen szemközt, a verseny eredménye nem mindig azon vidék javára ütött ki, mely a vasutakat leginkább szükségelte, s nagy országrészek a javított és tökélyesített közlekedési eszközök előnyeiből teljesen kizárva maradtak. Ezen alapokon igazolva és indokolva van a kormány ezen lépése, melylyel maga ragadja meg a kezdeményezést, kijelölvén a vállalkozási szellemnek az irányokat, melyeken a legszükségesebb és legfontosabb vasútvonalaknak vezettetniük kell, melyekhez aztán a többi közlekedési eszközök, öszhangzó egybefüggéssel fognak akként hozzáidomíttatni, hogy az egyetemes közlekedési rendszer teljes közvetítőit képezzék. Hasonlókép feladata leend a kormánynak feltalálni az utat, mely az elmélet teréről átvezet a gyakorlati alkalmazás terére. Ez okból a kormány, a kiviteli módot illetőleg, nem ragaszkodik kizárólag egyik rendszerhez sem. Amint az idő és körülmények engedik, a szerint fogja megválasztani a legalkalmasabb és legczélszerűbb eszközöket. Törekvéseiben irányadó marad az, hogy hazánk minél rövidebb idő alatt, minél több vasúttal bírjon, mely feltétel foganatosítására változatlanul irányadó marad azon vezérelv, hogy erőnk és tehetségünk számbavétele mellett, egyúttal takarékosan járjunk el, mert sem pénzügyi állapotaink a nagyobb terheket, sem nyers terményeink a magas szállítási béreket meg nem bírják. Ha tehát rendszert kellene már előre kijelölni, az más nem lehetne, mintaz olcsó vasutak rendszere, mely a megállapítandó tervezet valósítását czélszerűség tekintetéből is leggyorsabban engedi meg, midőn egyúttal a kikerülhetlen terhek, s a rendelkezésre álló eszközök közt az egyensúlyt leginkább megtartja. A kormány ezen eljárást követve megfelel a házodik ülésében f. é. mártius hó 1- án hozott határozatának találkozik a közvéleménynyel, mely a főbb irányokra nézve már rég megállapodott, és hathatós segélyt nyer azon sok rendbeli tervezetekben, melyek a szakértelem által helyeselve, a teendők szabatosításához bő és becses anyagot szolgáltatnak. Azon, törvényhozásunk által korábban is figyelembe vett fővonalak közül, melyeknek rendeltetése főleg a nemzetközti forgalom közvetítésére szolgálni, s melyek egyike már létesítve, az ország szivét Bécscsel, s az összes nyugattal kapcsolja, legfontosabbakul tűnnek ki azok, melyek az előbbivel egyetemben, az ország központjából Budapestről, négy főirányban kisugározva, s az országot mintegy négy szelvényre hasítva, a háló alapszálait képezik. E fővonalak a következők: a fiumei, az erdélyi s a gácsországi.