Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)

1867-09-01 / 142. szám

Buda-Pest, 1867 142. szám Vasárnap. September 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel : Egész évre.........................20 írt. Félévre.................................10 „ Negyedévre...........................5 „ Budapesten házhoz, hordva : Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre .... 9 r „ Negyedévre . . 4 - 50 . Szerkesztőség : Budán a várban, For­tuna- uteza , 127. szám, 1-ső emelet. Kiadóhivatal: Budavár, Fortuna-uteza, 156 sz. I. emelet. — Fiók kiadóhivatal: Győry Pál papirkereskedésében, h­atvanv­­itera, 1. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Magán­hirdetések: Egyhasábra petit sor egyszeri hirdetésért x kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Mü­ller Miklós, Feketehegy községi jegyző ve­zetéknevének „Molnár“-ra kért átváltoztatása a f. é. aligus­tu­s 28-án 16,935. sz. a. kelt belü­gymi­­nisteri rendelettel megengedtetett. Hamel Adolf m kir. pénzügyi fogalmazó veze­téknevének .Barsis-tó kért átváltoztatása a f. évi augustus 28-án 16,934. sz. a. kelt belü­gyministeri rendelettel megengedtetett. A csabai távirdai állomásnál a teljes nappali szolgálat ismét elrendeltetett. Folyó évi September 1-jétől kezdve a már hasz­nálatban levő 2, 3, 5, 10 és 15 krajczár értékű levéljegyeken kivül 25 és 50 krajczárosok is jön­nek forgalomba. Alak tekintetében ezen ujjegyek az eddigiekhez hasonló simanyomatuak, s O cs. k. Apostoli Felségének arabesk körzetű mezőn diszlő arczképével ellátvák. A 25 krajczáros jegyek az eddigiekhez hasonló idomuak s violaszinüek; az 50 krajczárosok valamivel nagyobb ter­méjüek s halvány rézszinüek. Pesten, 1867. augustus 31-én. A föl­dhit­vel­és-, ipar- és kereskedelmi m­. kir. ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. F­ö­­­i­r­a­t­o­k. O cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 20-án kelt legfelsőbb határozványával Buda szab. kir. fővá­rosnak, Pest szab. kir. városnak, továbbá Kolozs­vár és Nagyszeben városoknak, a kolozsvári ha­tóságok­ és testületeknek, nemkülönben a szász hatóságok és az orsz.­főtörvényszéknek. legmaga­sabb születése napjának ünneplése alkalmával ki­jelentett üdvözlő nyilatkozatát legkegyelmesebben méltóztatott tudomásul venni. A cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 16-án kelt leg­felsőbb elhatározásával Csik- és Marosszékek, to­vábbá Belső-Szolnok-, Árva- és Tolnamegye, va­lamint Kolozs mezőváros községeinek a koroná­zás, s az ezzel egybekötött legfelsőbb kegyelmi tények alkalmából felterjesztett hódoló- és hála­feliratainak tartalmát legkegyelmesebben méltóz­tatott tudomásul venni. tr Császárné s Királyné Ő Felsége f. hó 16-kán kelt legfelsőbb elhatározásával Csik- és Marosszékek, továbbá Belső Szolnok-, Árva- és Tolna megye, valamint Kolozs mezőváros községeinek a koroná­zás s az ezzel egybekötött legfelsőbb kegyelmi té­nyek alkalmából felterjesztett hódoló- és hála-fel­iratait köszönetének nyilvánítása mellett méltózta­tott elfogadni. Ő Felségeikhez a Király- és Királynéhoz az al­kotmány helyreállítása, s illetőleg a koronázás, s az ezzel egybekötött legfelsőbb kegyelmi tények alkalmából újabban Torda város, továbbá Cson­grád­ és Barsmegye közönsége intéztek hódoló- és hálafeliratokat. A magyar királyi ministeriumhoz újabban Sze­ged város és Szamos­újvár községe intéztek bi­zalmi feliratokat. MAGYARORSZÁG VASÚTHÁLÓZATA. Közli eíról Mikó Imre, MAGYAR KIR. KÖZMUNKA- ÉS KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISTER. A közjólét, az államjogi kérdések rendezése mellett, leginkább az anyagi érdekek okszerű ápolásától függ. A természet hazánkat megáldotta mindazon adományaival, melyek mint a nemzeti hatalom ugyanannyi tényezői, korszakunkban legértéke­sebbek, de csak akkor remélhetjük tartósan ha­ladó és biztos fejlődésüket, ha kielégítő mérvben fognak a tökély magas­ fokára vitt közlekedési eszközök rendelkezésükre állani. A lemúlt évek mulasztásai sok utánpótolnivalót hagytak ránk; kettőzött erővel kell tehát a cse­lekvés terére lépnünk, ha az újabb kor fokozott követelményeinek megfelelni, s hazánkat mint termelő országot, a közlekedési közvetítők tekin­tetében is más iparállamok színvonalára emelni akarjuk. Óhajtva várja ez okból az ország, hogy a köz­lekedési eszközök rendszere mielőbb kiegészíttes­sék és ez okból kötelességének tekinti a kormány, úgy az erőkkel, mint a szükségletekkel mielőbb számot vetve a cselekvés terére lépni. A kormány azt véli, hogy a köz­hajtásnak ad kifejezést, mi­dőn jelen prospectus által kijelöli azon vasútvona­lakat, melyeknek kiépítése a forgalmi szükségle­tek által első sorba lett helyezve. Feladata ezáltal még nincs ugyan teljesen meg­oldva, sőt jelen munkálat­a tökély azon fokára sem tarthat igényt, miszerint minden részleteire nézve változhatlannak tekintessék. A fölvett vonalak közül sok alaposan van ugyan tanulmányozva, és a közvélemény által jóváhagy­va,­­ de más vonalakat úgy az irány és előterv, mint a műtani kivihetőség tekintetében, gondos tanulmányozás alá kell majdan vennünk s az eredmények következtében lehet, hogy némely első tervezetben változtatásokat kellene tenni. De ha szükségesnek tűnik ki egyrészről az, hogy a vállalkozási szellem részére azon irányok kijelöltessenek, melyeken a vasút­építés fogana­tosítása a közérdeknek leginkább megfelel, v­agy más oldalról nem kevésbé kívánatos, hogy az országgyűlés, s illetőleg az egész ország, e fontos kérdés tanulmányozásának érdekébe bevonatván, az ügy tág körökben alaposan megvitattassék. Számosak az okok, melyek ezen eljárást iga­zolják. Eddig nálunk általános szokásban volt a magán­iparnak e téren nemcsak teljesen szabad mozgást engedni, de a kezdeményezést is mind az irány, mind az előterv tekintetében rendelkezésére bo­csátani. Az állam befolyása nagyobb vasút­vállalatok alapításánál rendszerint csak a főfelügyelet jogá­nak fentartására szorítkozott, a közérdeknek pe­­­­dig azáltal szolgáltatott kielégítést, hogy a válla­latokat subventióban részesítette. Az irány meghatározása és előterv készítése többnyire a vállalkozóknak engedtetett át. E rend­szer azon nézetre volt fektetve, hogy a vállalko­zók a legélénkebb személy- és áruforgalmat tar­­­­tandják irányadónak, s habár erre nézve csalat­­­­kozhattak, de miután a hátrányoknak elejét venni saját érdekükből voltak késztetve, természetesen azt lehetett várni, hogy az ő érdekük a közérdek­kel találkozni fog, nem pedig attól eltérni. Ezen feltevést azonban az eredmény általában nem iga­zolta, kivált, miután közlekedési intézeteink egy része, a biztosított jövedelemre támaszkodva, az iparvállalat tulajdonképeni természetét a köz­igazgatási államszervezet jellegével cserélte föl, minek következtében a vasútügy fejlődése sem volt mindig egyező az ország érdekeivel.­­ A kezdeményezést sokszor a particularismus szel­leme vezette, s ezen egyenetlen fegyverekkel folytatott küzdelemben, melyben egyes vidékek jól felfogott érdekei a magán érdekekkel álltak ellentétesen szemközt, a verseny eredménye nem mindig azon vidék javára ütött ki, mely a vasuta­kat leginkább szükségelte, s nagy országrészek a javított és tökélyesített közlekedési eszközök elő­nyeiből teljesen kizárva maradtak. Ezen alapokon igazolva és indokolva van a kormány ezen lépése, melylyel maga ragadja meg a kezdeményezést, kijelölvén a vállalkozási szellemnek az irányokat, melyeken a legszükségesebb és legfontosabb vas­útvonalaknak vezettetniük kell, melyekhez aztán a többi közlekedési eszközök, öszhangzó egybe­­függéssel fognak akként hozzáidomíttatni, hogy az egyetemes közlekedési rendszer teljes közvetítőit képezzék. Hasonlókép feladata leend a kormánynak fel­találni az utat, mely az elmélet teréről átvezet a gyakorlati alkalmazás terére.­­ Ez okból a kor­mány, a kiviteli módot illetőleg, nem ragaszkodik kizárólag egyik rendszerhez sem. A­mint az idő és körülmények engedik, a szerint fogja megvá­lasztani a legalkalmasabb és legczélszerűbb esz­közöket. Törekvéseiben irányadó marad az, hogy hazánk minél rövidebb idő alatt, minél több vasút­tal bírjon, mely feltétel foganatosítására válto­zatlanul irányadó marad azon vezérelv, hogy erőnk és tehetségünk számbavétele mellett, egyúttal ta­karékosan járjunk el, mert sem pénzügyi állapo­taink a nagyobb terheket, sem nyers terményeink a magas szállítási béreket meg nem bírják.­­ Ha tehát rendszert kellene már előre kijelölni, az más nem lehetne, mint­­az olcsó vasutak rendszere­, mely a megállapítandó tervezet valósítását czél­­szerűség tekintetéből is leggyorsabban engedi meg, midőn egyúttal a kikerülhetlen terhek, s a ren­delkezésre álló eszközök közt az egyensúlyt leg­inkább megtartja. A kormány ezen eljárást követve megfelel a ház­o­dik ülésében f. é. márti­us hó 1- án hozott határozatának­ találkozik a közvéleménynyel, mely a főbb irányokra nézve már rég megállapo­dott, és hathatós segélyt nyer azon sok rendbeli tervezetekben, melyek a szakértelem által helye­selve, a teendők szabatosításához bő és becses anyagot szolgáltatnak. Azon, törvényhozásunk által korábban is figye­lembe vett fővonalak közül, melyeknek rendelte­tése főleg a nemzetközti forgalom közvetítésére szolgálni, s melyek egyike már létesítve, az ország szivét Bécscsel, s az összes nyugattal kapcsolja, legfontosabbakul tűnnek ki azok, melyek az előb­bivel egyetemben, az ország központjából Buda­pestről, négy főirányban kisugározva, s az orszá­got mintegy négy szelvényr­e hasítva, a háló alap­szálait képezik. E fővonalak a következők: a fiumei, az erdélyi s a gácsországi.

Next