Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)

1867-10-09 / 174. szám

kölcsön tárgyalásánál kötelességében áll, az arra vonatkozó adatokat, a kölcsön kötést, magát a szerződést, és annak minden egyes pontját azon bizottsággal közölni, mely erre nézve kiküldetik. Ez megtörtént, és midőn majd e tárgy tanácsko­zás alá kerül, lesz szerencsém minden­ bővebb részletet előterjeszteni. Alkotmányos országokban mindenütt azon eljá­rást szokták követni, hogy valahányszor kölcsön szándékoltatik köttetni, a ministériumnak felhatal­mazás adatik arra nézve, hogy a kölcsön kötése iránt intézkedjék , ez tehát a végrehajtásnak fel­adata. A ministérium azután a kölcsön feltételeit, annak körülményeit minden részleteivel együtt azon bizottsággal közli, melyet a törvényhozó tesz erre kiküld. Ez mindenesetre szükséges a végből , hogy ezen bizottság minden körülményekkel megis­merkedvén, a kölcsön iránt javaslatot terjeszthes­sen elő. Miután a kölcsön csak e törvényjavaslat szen­tesítése után fog ny­ilvános aláírás végett kitétetni, és lehetnek oly körülmények, melyeket nyilvános aláírás előtt minden részleteikben a közönséggel tudatni tán nem lenne czélirányos, ezért válasz­totta a ministérium ezen utat, és kérte fel a házat arra: méltóztassék bizottságot kiküldeni, melylyel a kölcsönre vonatkozó minden adatot részletesen közölhessen. Ez megtörténvén, e kérdés tárgya­lása alkalmával lesz szerencsém a ministérium né­zeteit magáról a kölcsönről, annak természetéről és részleteiről előadni. Perczel Mór képv.: Nem akarok a tárgy érde­mébe bocsátkozni, de a tárgy fontosságánál fogva, miután ez magával azon igen lényeges kérdéssel, mely nemsokára tanácskozás alá kerülend, t. i. az osztrák államadósságok egy részének átvételével némileg összeköttetésben áll, és ez egész finansz­­rendszerünkre befolyással fog lenni, szükségesnek tartom, hogy ezen tárgy az osztályokhoz utasít­­tassék. (Zaj.) Zsedényi Ede képv.: Azt hiszem, hogy feles­leges most ezen ügyben tanácskozni. A ház elfo­gadta az elnök úr által feltett azon kérdést, hogy csütörtökön akarja-e tárgyalás alá venni ezen ügyet (Perczel Mór képv. közbeszól : Elfogadta már a ház ? — Felkiáltást k : Elfogadta! — Per­czel : Bocsánat, ezt nem tudtam ! Szóló folytatja .) Igen is ki van mondva a határozat, és akkor, ha az egyik vagy a másik tagnak nehézsége vagy észrevételei lesznek, azokat akkor elő fogja adni, és akkor látni fogjuk, vájjon a pénzügyminiszer arra felelhet-e vagy nem; és ha nem felelhet, vájjon fogjuk-e aztán azt mondani, hogy tovább megyünk és kérjük, hogy még nagyobb felvilá­gosításokat adjon. Igaz ugyanis, hogy ez az első alkalom , hogy Magyarország mint fü­ggetlen ál­lam a kölcsön­vételek terére lép. Ez igen-igen sikamlós tér, melyen nem csak a kormánynak az ország képviselőinek egyetértésére van szük­sége , de az ország képviselőinek is szükségük van az ország közvéleményének, az ország közér­zületének támogatására ; tehát magam is azt hi­szem , hogy már nem lehet parlamentáris szabad országban kölcsönöket úgy fölvenni, mint láttuk, hogy az hatvan év óta Bécsben történt Metter­­nichtől Becke ministériumáig. Itt titokban nem lehet már kölcsönöket kötni, hanem a mostani pénzpiac­ körülményeinél fogva mégis lehetnek oly körülmények, melyeket itt nem lehet nyilvánossá tenni. Csütörtökön majd fogjuk látni, mit és miként fog a minister úr felhozandó nehézségeinkre felelni , de azt hiszem, hogy azt egyenesen csütörtökre kell halasztani. (Helyes.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer, Perczel Már t. képviselőtársunk előadására azon megjegy­zést bátorkodom tenni, hogy ezen kérdést semmi tekintetben sem tartom összefüggésben állónak az állam­adósság évi járadékainak elvállalásával. A múlt ülésszak alatt, július 2-án, azzal méltóztatták ugyanis a ministériumot megbízni, hogy gondos­kodjék a vasutak építése tekintetéből a szükséges pénzerő megszerzéséről. Ezen megbízás alapján és folytán történt mindaz, mit a ministérium a kölcsönre vonatkozólag teljesített, és ennek követ­keztében terjesztett a ház elé javaslatot. Ennélfogva úgy méltóztassanak e kérdést te­kinteni, hogy a ministérium egyedül a július 2-án nyert megbízás folytán járt el, és a ministérium ezt oly tárgynak tekinti, mely semmi tekintetben HELYHATÓSÁGOK. PESTMEGYE RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE F. ÉVI OCTOBER 7-KÉN DÉLELŐTTI 10 ÓRAKOR. Beöthy, elnöklő alispán, megnyitván a gyűlést, előadja annak czélját, s örömét fejezi ki azon, hogy a tagok ilyen számosan jelentek meg e fon­tos tárgyalásra. Ebben azt látja, hogy valamint a megye a törvény iránti tiszteletet mindig össze tudta egyeztetni a törvényes kormány iránti tisz­telettel, úgy azt ez ízben is tanúsítja. Ezután fel­szólítja a jegyzőt a napirenden lévő tárgyak elő­adására. A közgyűlés elé terjesztendő tárgyak pedig mindenekelőtt a következők: 1) A magy. kir. igazságügyminister f. évi 696. és 704—740. I. m. e. számok alatt kelt rendeletet a sajtóvétségre nézve felállított esküdtszéki bün­­vizsgáló biró hatáskörének meghatározása tár­gyában. 2) A m. kir. igazságügyminister f. évi 705. évi. számú rendelete az 1848. XVIII. t. ez. 30. és 37-dik­k­ának magyarázatát illetőleg a sajtóvétsé­gek iránt. Ráday főjegyző először is felolvassa Ebeczky esküdtszéki bűnvizsgáló biró levelét, melyet a Kossuth által Rudnay, váczi választási elnökhöz intézett levél lefoglalása ügyében a megyéhez intézett. Előadja aztán az aug. 31 diki közgyűlés végzését, melyben ez megtagadja a végrehajtást, miután a bűnvizsgáló bírót nem ismeri coordinált, vagy épenséggel felülálló hatóságul. Végül felol­vassa a megye ide vonatkozó levelét az igazság­ügyi miniszerhez. Elnök felhívja a gyűlést eldönteni, várjon a köz­gyűlés helyesen járt-e el, vagy sem. Nyáry szükségesnek tartja a tett hibát beval­lani. Valljuk be, hogy a kis­gyűlésnek nem volt joga az okmányt „tisztelettel félretenni“. De itt csak télihiba van. Kimaradt a pótlék: „a nagy­gyű­lés helybenhagyását fenntartva.“ Áttér aztán a levélre, vizsgálván, váljon az helyes volt e az 1848 dik XVIII. t. sz. és a minister felhatalma­zás 12 §. szerint. Azon eredményre jut, hogy a kisgyűlésnek ama kifejezést használni joga nem volt a nagygyűlés helybenhagyása nélkül. Rákóczy főjegyző erősíti, hogy csak télihiba fo­roghat fenn, a záradék kimaradt; ez onnan is kiviláglik, hogy a végzés csak a közgyűlés által nyer hitelességet. Ráday főjegyző ezután felolvassa a ministeri in­­tézményt, mely sept. 12 -én érkezett be és 13 kán tárgyaltatott; a közgyűlés elhatározta a rendes évnegyedes közgyűlés elé terjeszteni, de a változó körülmények kényszerénél fogva e rendkívüli elé terjesztetik. Nyáry indítványozza ez intézményt egyszerűen tudomásul venni. Szentkirályi Albert megtámadja előtte szóló in­dítványát , és a miniszeri felelősség elvéből indul­ván ki, indítványoz orvoslást, sürgető feliratot a ministériumhoz vagy az országgyűléshez, egy­szersmind azonban foganatbavételt is. Halász B. polemizál Szentkirályi ellen , állítván, hogy a ministérium világos törvénybe ütközik és törvényt mellőz ; ezt határozatilag kimondatni in­dítványozza, Nyáry indítványát nem tartván elég erősnek. Nyáry magyarázza indítványát, mely szerint a miniszeri intézmény a megyét nem bírván ellenkező véleményre, tudomásul vétetik. Ivánka Imre kéri a másik rendelet felolvasását is, a­mi az elágazó véleményeket tán tömöríthetné. Ráday főjegyző felolvassa a sept. 9-iki intéz­ményt, mely 12-kén érkezett be, és ugyanekkor tárgyaltatott a közgyűlés által. Ez felvilágosításul kérte a ministériumtól az or­­szággyűlési felhatalmazást, miután azonban ki nem nyerhette, megszerezte a ház irodájából. Máriássy polemizál Szentkirályi ellen. Néhány csengő-bongó megyegyülési phrasissal nagy ha­tást idézvén elő, Szentkirályinak oly mondatait czáfolgatja, miket Szentkirályi a helyesléssel találkozó tiltakozása szerint — nem is mondott. Ezek után a gyűlés egy kis botrány szemtanúja: Nyáry egy kitétele Ivánka Zsigmondot neve­tésre birja. Nyáry e tüntetést kormány­pártitól eszélytelen izgatásnak nevezvén, elnöki hatalmat bitorol, s a nevetési ingerének ellentállani nem tudót megrójja, így félbeszakított beszédét folytatván, kiemeli, hogy a lefoglalás mindig inpopuláris, de ha tör­vény parancsolja, becsületes ember is megteszi. De a megye, mely nincs erre rendelve, megtegye, mivel a kormány parancsolja? Tegye az, a­kit a törvény bíz meg, és ne hárítsa kényelemből vagy eszközök hiányából másra. Ha a megye ezt kí­vánja , még nem bitorol törvény­magyarázási jo­got. Intézzen a megye feliratot, és felszólítván a ministériumot, hogy kérjen pótló meghatalmazást az országgyűléstől, ha az eddigi nem nyújtja neki a kellő eszközöket, de ne használja a megyét olyanra, a­mi azt nem illeti. Ivánka Zsigmond nem óhajtja a ministérium állását újabb és újabb theoremákkal lehetetlenné tenni. Indítványozza elfogadni a miniszeri rende­letet ; elfogadja Nyáry indítványát az országgyű­léshez való folyamodás iránt is. Végre Nyáry előbbi felszólalása ellen felhozza, hogy csak az elnök utasíthat rendre, és hogy a mondottak fe­letti nem­tetszését nyilvánítani kétségtelen joga. Ráday nem szól a dolog érdeméhez. Ivánka el­len polemizál, a­ki állította, hogy az autonómiá­nak az eddigiekben elég van téve. Ez a követke­zetességgel szemben megsemmisülő ok. Az ellen, hogy itt nincs a megye valódi többsége képvisel­ve, felhozza a választ, mely hasonló felszólalásra az országgyűlésre vonatkozólag adatott a kormány­párt részéről. Gozsdu a dolgot nem tekinti puszta tollhibának. Felhozza, hogy Ebeczky lesz felelős, nem a me­gye. Nem tartja a tárgyat oly confliktusra méltó­nak, mely vagy a ministérium visszalépésére, vagy királyi biztos küldetésére vezethet. Ha a megye egyébiránt sérelmet lát, felírhat az országgyűlés­hez. Végre szintén hivatkozik a miniszeri felelős­ségre. Horváth Döme hivatkozik a gyakorlatra a bírás­kodásban, mely Ebeczky mellett szól. Egyébiránt e körös kérdésben csak a törvényhozás dönthet. Csatlakozik Gozsduhoz. Mert míg a megye ható­sága nincs szabatosan körvonalazva, ily conflic­­tust mindig lehet keríteni. Ha pedig mindig van, a­ki kerít, szil­árdan álló nemzeti kormány lehetet­len, a­mi a magyar fajra árnyat vet. Nyáry polemizál a „faj“ szó ellen, melyet Hor­váth „nemzet” helyett kicsúsztatott. Folytatja a polémiát Gozsdu ellen. A kérdést nem tekinti oly csekélynek, mint az. Mert szent ügy forog szőnye­gen. Codificált törvény nem vehető olyan köny­­nyen. Ezeken alapul indítványa, a Gozsdu által felhozott alternatíva nem áll. Itt van az ország­gyűlés, segíthet. Felelős kormány tehet, a­mit akar, de sem arra, sem erre nem szorul. Bossányi a végrehajtást sürgeti, kiemelvén, hogy a ministérium oly szilárd hazafiakból áll, kik jogot soha fel nem adnak. Dobos János is hozzászólván a kérdéshez, szót emel Ballagi Mór, ki hiszi az időt megérni, melyben a sajtótörvény egyszerűen az : „a sajtó szabad!“ és csak ha a polgári törvénykönyvbe ütközik, esik ennek intézkedései alá. Nem akar a hatalom­nak engedni, hanem csak a nemzet érdekének. Ez kívánja annak kimutatását, hogy a megyei intézmény a miniszeri felelősséggel összefér. Ezt leginkább elérni véli, ha Nyáry indítványához csatlakozik. Beniczky Lajos, vonatkozván a Gozsdu által fel­hozott alternatívákra, kimondja, ha valaki ijeszt­geti, vagy ő szalad meg, vagy ha nem, szalad a másik. A confliktus okát nem tekinti külformának, hanem lényegnek. Az erkölcsi terrorizmust veszé­lyesnek tartja. Csatlakozik Nyáryhoz. Gozsdu, Horváth Döme és Jaczkó szóltak még röviden, mire Elnök összefoglalván az egész vitát, a közgyű­lés beleegyezésével végzésül Nyáry Pál indítvá­nyának elfogadását mondja ki. A gyűlés befejeztetik. Folytatása holnapra 10 órára van kitűzve. 1992 nem függ össze az államadósság évi járadékainak elvállalásával és annak kérdésével. (Helyeslés.) Elnök : A mai gyűlésnek egyéb tárgya nem lé­vén, csak azt jelentem még be, hogy a quota-de­­putatió irományai holnapután elkészülvén, rendel­keztem, hogy azokat a képviselő urak szállásai­kon megkapják. Ezzel az ülést eloszlatom.

Next