Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)
1867-10-09 / 174. szám
kölcsön tárgyalásánál kötelességében áll, az arra vonatkozó adatokat, a kölcsön kötést, magát a szerződést, és annak minden egyes pontját azon bizottsággal közölni, mely erre nézve kiküldetik. Ez megtörtént, és midőn majd e tárgy tanácskozás alá kerül, lesz szerencsém minden bővebb részletet előterjeszteni. Alkotmányos országokban mindenütt azon eljárást szokták követni, hogy valahányszor kölcsön szándékoltatik köttetni, a ministériumnak felhatalmazás adatik arra nézve, hogy a kölcsön kötése iránt intézkedjék , ez tehát a végrehajtásnak feladata. A ministérium azután a kölcsön feltételeit, annak körülményeit minden részleteivel együtt azon bizottsággal közli, melyet a törvényhozó tesz erre kiküld. Ez mindenesetre szükséges a végből , hogy ezen bizottság minden körülményekkel megismerkedvén, a kölcsön iránt javaslatot terjeszthessen elő. Miután a kölcsön csak e törvényjavaslat szentesítése után fog nyilvános aláírás végett kitétetni, és lehetnek oly körülmények, melyeket nyilvános aláírás előtt minden részleteikben a közönséggel tudatni tán nem lenne czélirányos, ezért választotta a ministérium ezen utat, és kérte fel a házat arra: méltóztassék bizottságot kiküldeni, melylyel a kölcsönre vonatkozó minden adatot részletesen közölhessen. Ez megtörténvén, e kérdés tárgyalása alkalmával lesz szerencsém a ministérium nézeteit magáról a kölcsönről, annak természetéről és részleteiről előadni. Perczel Mór képv.: Nem akarok a tárgy érdemébe bocsátkozni, de a tárgy fontosságánál fogva, miután ez magával azon igen lényeges kérdéssel, mely nemsokára tanácskozás alá kerülend, t. i. az osztrák államadósságok egy részének átvételével némileg összeköttetésben áll, és ez egész finanszrendszerünkre befolyással fog lenni, szükségesnek tartom, hogy ezen tárgy az osztályokhoz utasíttassék. (Zaj.) Zsedényi Ede képv.: Azt hiszem, hogy felesleges most ezen ügyben tanácskozni. A ház elfogadta az elnök úr által feltett azon kérdést, hogy csütörtökön akarja-e tárgyalás alá venni ezen ügyet (Perczel Mór képv. közbeszól : Elfogadta már a ház ? — Felkiáltást k : Elfogadta! — Perczel : Bocsánat, ezt nem tudtam ! Szóló folytatja .) Igen is ki van mondva a határozat, és akkor, ha az egyik vagy a másik tagnak nehézsége vagy észrevételei lesznek, azokat akkor elő fogja adni, és akkor látni fogjuk, vájjon a pénzügyminiszer arra felelhet-e vagy nem; és ha nem felelhet, vájjon fogjuk-e aztán azt mondani, hogy tovább megyünk és kérjük, hogy még nagyobb felvilágosításokat adjon. Igaz ugyanis, hogy ez az első alkalom , hogy Magyarország mint független állam a kölcsönvételek terére lép. Ez igen-igen sikamlós tér, melyen nem csak a kormánynak az ország képviselőinek egyetértésére van szüksége , de az ország képviselőinek is szükségük van az ország közvéleményének, az ország közérzületének támogatására ; tehát magam is azt hiszem , hogy már nem lehet parlamentáris szabad országban kölcsönöket úgy fölvenni, mint láttuk, hogy az hatvan év óta Bécsben történt Metternichtől Becke ministériumáig. Itt titokban nem lehet már kölcsönöket kötni, hanem a mostani pénzpiac körülményeinél fogva mégis lehetnek oly körülmények, melyeket itt nem lehet nyilvánossá tenni. Csütörtökön majd fogjuk látni, mit és miként fog a minister úr felhozandó nehézségeinkre felelni , de azt hiszem, hogy azt egyenesen csütörtökre kell halasztani. (Helyes.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer, Perczel Már t. képviselőtársunk előadására azon megjegyzést bátorkodom tenni, hogy ezen kérdést semmi tekintetben sem tartom összefüggésben állónak az államadósság évi járadékainak elvállalásával. A múlt ülésszak alatt, július 2-án, azzal méltóztatták ugyanis a ministériumot megbízni, hogy gondoskodjék a vasutak építése tekintetéből a szükséges pénzerő megszerzéséről. Ezen megbízás alapján és folytán történt mindaz, mit a ministérium a kölcsönre vonatkozólag teljesített, és ennek következtében terjesztett a ház elé javaslatot. Ennélfogva úgy méltóztassanak e kérdést tekinteni, hogy a ministérium egyedül a július 2-án nyert megbízás folytán járt el, és a ministérium ezt oly tárgynak tekinti, mely semmi tekintetben HELYHATÓSÁGOK. PESTMEGYE RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE F. ÉVI OCTOBER 7-KÉN DÉLELŐTTI 10 ÓRAKOR. Beöthy, elnöklő alispán, megnyitván a gyűlést, előadja annak czélját, s örömét fejezi ki azon, hogy a tagok ilyen számosan jelentek meg e fontos tárgyalásra. Ebben azt látja, hogy valamint a megye a törvény iránti tiszteletet mindig össze tudta egyeztetni a törvényes kormány iránti tisztelettel, úgy azt ez ízben is tanúsítja. Ezután felszólítja a jegyzőt a napirenden lévő tárgyak előadására. A közgyűlés elé terjesztendő tárgyak pedig mindenekelőtt a következők: 1) A magy. kir. igazságügyminister f. évi 696. és 704—740. I. m. e. számok alatt kelt rendeletet a sajtóvétségre nézve felállított esküdtszéki bünvizsgáló biró hatáskörének meghatározása tárgyában. 2) A m. kir. igazságügyminister f. évi 705. évi. számú rendelete az 1848. XVIII. t. ez. 30. és 37-dikkának magyarázatát illetőleg a sajtóvétségek iránt. Ráday főjegyző először is felolvassa Ebeczky esküdtszéki bűnvizsgáló biró levelét, melyet a Kossuth által Rudnay, váczi választási elnökhöz intézett levél lefoglalása ügyében a megyéhez intézett. Előadja aztán az aug. 31 diki közgyűlés végzését, melyben ez megtagadja a végrehajtást, miután a bűnvizsgáló bírót nem ismeri coordinált, vagy épenséggel felülálló hatóságul. Végül felolvassa a megye ide vonatkozó levelét az igazságügyi miniszerhez. Elnök felhívja a gyűlést eldönteni, várjon a közgyűlés helyesen járt-e el, vagy sem. Nyáry szükségesnek tartja a tett hibát bevallani. Valljuk be, hogy a kisgyűlésnek nem volt joga az okmányt „tisztelettel félretenni“. De itt csak télihiba van. Kimaradt a pótlék: „a nagygyűlés helybenhagyását fenntartva.“ Áttér aztán a levélre, vizsgálván, váljon az helyes volt e az 1848 dik XVIII. t. sz. és a minister felhatalmazás 12 §. szerint. Azon eredményre jut, hogy a kisgyűlésnek ama kifejezést használni joga nem volt a nagygyűlés helybenhagyása nélkül. Rákóczy főjegyző erősíti, hogy csak télihiba foroghat fenn, a záradék kimaradt; ez onnan is kiviláglik, hogy a végzés csak a közgyűlés által nyer hitelességet. Ráday főjegyző ezután felolvassa a ministeri intézményt, mely sept. 12 -én érkezett be és 13 kán tárgyaltatott; a közgyűlés elhatározta a rendes évnegyedes közgyűlés elé terjeszteni, de a változó körülmények kényszerénél fogva e rendkívüli elé terjesztetik. Nyáry indítványozza ez intézményt egyszerűen tudomásul venni. Szentkirályi Albert megtámadja előtte szóló indítványát , és a miniszeri felelősség elvéből indulván ki, indítványoz orvoslást, sürgető feliratot a ministériumhoz vagy az országgyűléshez, egyszersmind azonban foganatbavételt is. Halász B. polemizál Szentkirályi ellen , állítván, hogy a ministérium világos törvénybe ütközik és törvényt mellőz ; ezt határozatilag kimondatni indítványozza, Nyáry indítványát nem tartván elég erősnek. Nyáry magyarázza indítványát, mely szerint a miniszeri intézmény a megyét nem bírván ellenkező véleményre, tudomásul vétetik. Ivánka Imre kéri a másik rendelet felolvasását is, ami az elágazó véleményeket tán tömöríthetné. Ráday főjegyző felolvassa a sept. 9-iki intézményt, mely 12-kén érkezett be, és ugyanekkor tárgyaltatott a közgyűlés által. Ez felvilágosításul kérte a ministériumtól az országgyűlési felhatalmazást, miután azonban ki nem nyerhette, megszerezte a ház irodájából. Máriássy polemizál Szentkirályi ellen. Néhány csengő-bongó megyegyülési phrasissal nagy hatást idézvén elő, Szentkirályinak oly mondatait czáfolgatja, miket Szentkirályi a helyesléssel találkozó tiltakozása szerint — nem is mondott. Ezek után a gyűlés egy kis botrány szemtanúja: Nyáry egy kitétele Ivánka Zsigmondot nevetésre birja. Nyáry e tüntetést kormánypártitól eszélytelen izgatásnak nevezvén, elnöki hatalmat bitorol, s a nevetési ingerének ellentállani nem tudót megrójja, így félbeszakított beszédét folytatván, kiemeli, hogy a lefoglalás mindig inpopuláris, de ha törvény parancsolja, becsületes ember is megteszi. De a megye, mely nincs erre rendelve, megtegye, mivel a kormány parancsolja? Tegye az, akit a törvény bíz meg, és ne hárítsa kényelemből vagy eszközök hiányából másra. Ha a megye ezt kívánja , még nem bitorol törvénymagyarázási jogot. Intézzen a megye feliratot, és felszólítván a ministériumot, hogy kérjen pótló meghatalmazást az országgyűléstől, ha az eddigi nem nyújtja neki a kellő eszközöket, de ne használja a megyét olyanra, ami azt nem illeti. Ivánka Zsigmond nem óhajtja a ministérium állását újabb és újabb theoremákkal lehetetlenné tenni. Indítványozza elfogadni a miniszeri rendeletet ; elfogadja Nyáry indítványát az országgyűléshez való folyamodás iránt is. Végre Nyáry előbbi felszólalása ellen felhozza, hogy csak az elnök utasíthat rendre, és hogy a mondottak feletti nemtetszését nyilvánítani kétségtelen joga. Ráday nem szól a dolog érdeméhez. Ivánka ellen polemizál, aki állította, hogy az autonómiának az eddigiekben elég van téve. Ez a következetességgel szemben megsemmisülő ok. Az ellen, hogy itt nincs a megye valódi többsége képviselve, felhozza a választ, mely hasonló felszólalásra az országgyűlésre vonatkozólag adatott a kormánypárt részéről. Gozsdu a dolgot nem tekinti puszta tollhibának. Felhozza, hogy Ebeczky lesz felelős, nem a megye. Nem tartja a tárgyat oly confliktusra méltónak, mely vagy a ministérium visszalépésére, vagy királyi biztos küldetésére vezethet. Ha a megye egyébiránt sérelmet lát, felírhat az országgyűléshez. Végre szintén hivatkozik a miniszeri felelősségre. Horváth Döme hivatkozik a gyakorlatra a bíráskodásban, mely Ebeczky mellett szól. Egyébiránt e körös kérdésben csak a törvényhozás dönthet. Csatlakozik Gozsduhoz. Mert míg a megye hatósága nincs szabatosan körvonalazva, ily conflictust mindig lehet keríteni. Ha pedig mindig van, aki kerít, szilárdan álló nemzeti kormány lehetetlen, ami a magyar fajra árnyat vet. Nyáry polemizál a „faj“ szó ellen, melyet Horváth „nemzet” helyett kicsúsztatott. Folytatja a polémiát Gozsdu ellen. A kérdést nem tekinti oly csekélynek, mint az. Mert szent ügy forog szőnyegen. Codificált törvény nem vehető olyan könynyen. Ezeken alapul indítványa, a Gozsdu által felhozott alternatíva nem áll. Itt van az országgyűlés, segíthet. Felelős kormány tehet, amit akar, de sem arra, sem erre nem szorul. Bossányi a végrehajtást sürgeti, kiemelvén, hogy a ministérium oly szilárd hazafiakból áll, kik jogot soha fel nem adnak. Dobos János is hozzászólván a kérdéshez, szót emel Ballagi Mór, ki hiszi az időt megérni, melyben a sajtótörvény egyszerűen az : „a sajtó szabad!“ és csak ha a polgári törvénykönyvbe ütközik, esik ennek intézkedései alá. Nem akar a hatalomnak engedni, hanem csak a nemzet érdekének. Ez kívánja annak kimutatását, hogy a megyei intézmény a miniszeri felelősséggel összefér. Ezt leginkább elérni véli, ha Nyáry indítványához csatlakozik. Beniczky Lajos, vonatkozván a Gozsdu által felhozott alternatívákra, kimondja, ha valaki ijesztgeti, vagy ő szalad meg, vagy ha nem, szalad a másik. A confliktus okát nem tekinti külformának, hanem lényegnek. Az erkölcsi terrorizmust veszélyesnek tartja. Csatlakozik Nyáryhoz. Gozsdu, Horváth Döme és Jaczkó szóltak még röviden, mire Elnök összefoglalván az egész vitát, a közgyűlés beleegyezésével végzésül Nyáry Pál indítványának elfogadását mondja ki. A gyűlés befejeztetik. Folytatása holnapra 10 órára van kitűzve. 1992 nem függ össze az államadósság évi járadékainak elvállalásával és annak kérdésével. (Helyeslés.) Elnök : A mai gyűlésnek egyéb tárgya nem lévén, csak azt jelentem még be, hogy a quota-deputatió irományai holnapután elkészülvén, rendelkeztem, hogy azokat a képviselő urak szállásaikon megkapják. Ezzel az ülést eloszlatom.