Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-21 / 210. szám
ipsum suisse,qui castrorum et comitatuum instituta inapiravit.* Ezen lelkes éljenekkel fogadott beszéd után átadá főispáni helytartó ur az eskümintát Bákóczy főjegyzőnek, ennek előolvasása után letéve az ünnepélyes esküt, mire Bákóczy főjegyző őt a megye nevében üdvözlé. Mind a főispáni helytartó, mind a főjegyző beszéde a jegyzőkönyvbe iktattatni rendeltetett. Ezután a napirendre tűzött tárgyak közül a legsürgősb, a megyei költségvetés ügye vétetett tárgyalás alá. E költségvetést a megye még juli 22-én terjeszté föl a belügyministériumnak, azonban ez azt nem tartá kielégítőnek, s oda utasítá a megyét, hogy költségvetésének egyes tételeit indokolja. Az erre vonatkozó belügyminiszeri leirat felolvastatván, egy küldöttség neveztetett ki, mely egy, legfölebb két nap múlva tegyen jelentést. Továbbá Ráday főjegyző bemutatá a számvevői hivatalnak jelentését a Kis-Körös városának 1861-ben a katonai végrehajtások alkalmával a megye által adott előleg tárgyában. Ezen város volt t. i. az első, mely a mondott évben a megye bizottmánya által elhatározott adómegtagadás folytán katonai végrehajtást kapott; miután pedig e városnak a katonaság élelmezésére pénze nem volt, folyamodott a megyéhez előlegért, a megye bizottmánya által elhatározott kártalanítási összegből, s a megye akkor a mondott városnak csakugyan küldött is 3000 ft előleget, azon kijelentéssel, hogy az később a megyei költségvetésbe fog betudatni. Később a provisorius megye követelte ezen összeg visszafizetését, a város pedig folyamodott annak elengedéséért előbb a megyéhez , később a helytartó-tanácshoz; azonban az ismételt folyamodásoknak is csak az volt az eredményük, hogy a provisorius megye utasíttatott az érintett összeg behajtására, minélfogva a provisorius főispáni helytartó utasítá a számvevői hivatalt, hogy a miként behajtás iránt tegyen jelentést , közben megszűnvén a provisorius megyehatóság, a számvevői hivatal ebbeli jelentése csak most terjesztethetik elő, s ennek véleménye oda megy ki, hogy amaz összeg K.-Kőrös városa egyes lakosaira vettessék ki. Nyáry Pál azt óhajta, hogy a befizetésre 3 év, Sántha Péter pedig, hogy 10 év engedtessék; a többség azonban azon véleményen volt, hogy miután K.Kőrös amaz összeget nem kölcsönül, hanem kártalanítási előlegkép kapta a megye által elhatározott adómegtagadás folytán, ennélfogva ez ne K. Köröstől kivántassék vissza, hanem annak idején majd, ha a megye házi pénztára felállíttatik, ennek álladékában azon összeg az egész megye által pótoltassék. Ezután publicáltattak a 1. évben szentesített törvények , utána pedig olvastatott a központi követválasztási bizottmány jelentése. Végül főispáni helytartó kijelente, hogy Rajner Gyulát e megye tiszteletbeli alügyészévé kinevező, mire az ülést eloszlató. PESTVÁROS FELIRATI JAVASLATA # A VÍZ VEZETÉS ÜGYÉBEN. Városunk, mióta az alkotmányos élet fejlesztő mozgalma tért nyitott és kedvet ébresztett polgáraiban a köztevékenységre, municipális feladatául nemcsak a közigazgatásnak a népbizalom alapjáni újjászervezését és reformját, — a közerkölcsiség érzetének ellenőrzése alá vetett újjászervezését, nem is egyedül a hivatalok napi működésének a collegiális szervezettel bővített továbbfolytatását tekintette , hanem e mellett azon meggyőződésben volt, és él, hogy legszebb, a kort, melyet képviselünk, leginkább megértő, a törvényhatóság természetének megfelelő s annak jövő irányzatát helyesen értelmező módon cselekszik akkor, ha fő figyelmét a humanistikus közérdekekre és gazdászatilag társadalmi reformtevékenységre fordítja, ha Pestnek jövő fejlését ezekre fekteti. Ezen szellemnek bizonylatául többféle mozzanatot sorolhatnánk fel, hanem a jelen feliratnak czélja az említettek közül csupán az egyiket, a vízvezetéket karolni fel. Nagyméltóságod tudni fogja, hogy ezen kérdés évek óta foglalkoztatja a városi közönséget, és nem lesz idegen nagyméltóságod előtt, hogy a September 14-én tartott városi közgyűlés 26.883. számú határozatával elhatározta , miszerint az építkezést é® a kezelést saját költségén eszközlendi. Nem monopolistikus hajlam, nem is gyámkodási vágy, avagy üzérkedni akarás volt az, mi e város közönségét fentebbi határozatra gerjesztette, hanem inkább mindennek ellenkezője. Kötelességünknek tartottuk, nem adni üzér vállalkozók monopóliumába a vizet, melyet lakosságunk és iparunk oly kevéssé nélkülözhet mint a levegőt, és nem is találkozott vállalkozó, ki a városnak, mint legnagyobb vízfogyasztónak, elfogadható ajánlatokat tett volna. A magántársulatok által tett ajánlatok mind olyanok voltak, hogy egy kevéssel több áldozat, és a város tulajdonosa annak, mit neki drága bérért kiviálgattak. A város cselekvési szabadságát és érdekeit, valamint közönsége érdekeit óvta meg, midőn úgy cselekedett, a mint cselekedett. De midőn a magánvállalkozók ajánlatait mellőzte, egyszersmind komoly morális kötelezettséget vállalt magára, hogy teljesíti azt, mit másoknak tenni tiltott. Útnak indultunk. Nekünk a pálya kezdetén megakadni nem szabad. A város ismeretes szomorú pénzügyi helyzete azonban arra kényszerít, hogy az építkezési kiadásokat kölcsön-pénzből fedezzük. A vagyonos, a sebesen gazdagodó város, mely pénzügyi műveleteiben takarékos és rendes, hitelét nemcsak hogy el nem vesztette, de sőt remélheti, hogy amint hitelképessége emelkedik, tényleges hitele is gyarapodni fog. Mert pénztári kezelésünk deficitjei nem a város szegénységében, hanem jövedelmeinek megszorításában és sok illetéktelen kiadás ránk hárításában találják magyarázatukat. A volt kormányok az állam részére foglalták le a város jövedékeit és az államadókat oly magasra emelték , és annyira megsokasították nemekben és fajokban, hogy ezek mellé a város sem új adónemeket be nem hozhatott, sem a régieket fel nem emelhette, így aztán a kiadások a katonai praestatiók, és a törvénykezési s rendőri kiadások házipénztári fedezése által mindinkább növekedvén, folyó kiadásaink fedezésére nézve magunknak nem maradt meg az elég. Adósságot nem sokat csináltunk, mert mint gondos polgárok ettől tartózkodóak, hanem tőkéink elfogytak és évrőlévre pénzzavarokkal küzködünk. Mégis kész fizető jó hírnevünk nem szenvedett. Jövőre sem engedjük, hogy szenvedjen. A vízvezeték teljesen kiépítve 1.200.000 ftba fog kerülni, egyelőre azonban az 1868-ik évben csak vagy 600,000 ftot szándékozunk rá kiadni. Reméljük,hogy ezzel megkezdhetjük a vízárulást,s aztán apródonkint keresztülvisszük az egész tervet. Ezen 600,000 ftot, mint említek, kölcsön kell kérnünk. A kölcsönt értékesen fogjuk beruházni, a kamatokat és törlesztést különösen szándékozunk direkt adójövedelmeink egy részéből biztosítani; a tőke is tehát, meg a kamat kellő biztosítékot talál a hitelezőnek ; kivált, ha a magas kormány közbenjárásával az általa kezelt tőkékből történnék a kölcsönvétel, ez a garantiákat még azzal tetézné, hogy a kormány a legrövidebb közigazgatási úton eszközöltethetné a rendes befizetést, ha ez, mint fel sem tehető, egyszer elmulasztatnék pontosan teljesíttetni. A magas kormány köztudomás szerint az orsz. alapítványi tőkékben nagy mennyiségű pénztőkék felett rendelkezik. Ezen tőkéknek lehető legnagyobb része magánosok kezei között van, és még folyvást történnek ezekből hitelezések magánosok kezéhez. Ezért hiszszük mi is, hogy nem követünk el merészséget, ha excládhoz azon kéréssel járulunk, méltóztassék közvetlenül, vagy a menynyiben más valamely ministerium hatáskörébe eső ilyes alapítványi tőke bővebb készpénz készlettel és folyóvá tehető összegekkel rendelkeznék, közvetve, becses közbenjárásával az illető ministeriumnál, vagy a miniszertanácsban kieszközölni, hogy szab. kir. Pest városának a vízvezeték építésére az alapítványi pénztárból 600.000 frt, azaz hatszázezer a. é. frt kölcsön nyujtassék. Ebbéli kérésünk támogatására nagyméltóságod előtt a következő indokokat bátorkodunk felsorolni : Minket azon érdek kényszerít e lépést tenni, hogy noha a fentebbi összeget más úton megszereznünk nem lehetetlen, a pénzintézetektől felvett kölcsön tetemesebb áldozatokkal jár, s nevezetesen olyan évjáradékokban kiszabott tőketörlesztéseket követel, melyeket a város és név szerint az első években csak keveset jövedelmező vízvezetéki pénztár csak nagy megerőltetéssel lenne képes előteremteni. Ellenben az alapítványi tőkéket, ha azokat nagyméltóságod hatalmas közbenjárása útján megnyernünk szerencsénk lenne, vagy épen rendes törlesztés nélkül, vagy akként esedeznénk kiadatni, hogy azok törlesztése tíz esztendő leforgása után, midőn vállalatunk jövedelmei folyamatban lesznek, kezdődjék meg. Mi azt hisszük, hogy ajánlatunk nevezett alapítványi pénztárnak is csak kedvező lehet, nemcsak azért, mert a nagybani hitelezés a hitelezőre mindig előnyösebb, hanem azért is, hogy ez alapítványok Pest városánál a rendes, a legpontosabb kamatfizetésre számolhatnának, míg másfelől közismeretességű dolog, miszerint ép ezen alapítványok magánadósai nem iparkodnak megtartani a határnapokat. Hogy a tőke és a kamat behajtása a kormánynak mennyivel könnyebb e városnál, mint minden egyéb adós ellen, már említettük. És, hogy a magasabb országlási szempontot se feledjük ki, nem-e hivatása ezen tőkéknek, hogy az alapítványi szorosabb czélon felül, erejüket, a szabályszerű feltételek hasonló alkalmazhatósága mellett oly testületnek kölcsönözzék, melynek állása országos és kormányhatósági, és oly czélokra, melyek a közjónak szolgálnak. Amit kérünk, a mi felfogásunk szerint a kormánynál nagy nehézségekkel nincs összekötve, mivel nem tőkebeszerzést, hanem csupán tőkeáthelyezést kérelmezünk. Továbbá az általunk szükségelt 600.000 ft nem egyszerre, de nagyobb részletekben lenne kiadható, mi a pénzügyi műveletet a fizető pénztárnak igen tetemesen megkönnyítené. Ez okokból és miután teljes bizalommal vagyunk a magas kormány és különösen nagyméltóságodnak fővárosunk irányában tanúsított jóakarata iránt, tehát nem csekély reménynyel nézünk nagyméltóságodnak ezen feliratunkra mielőbb adatni kért válaszának elébe, melyben egyszersmind, ha kérésünk meghallgattatott, a kölcsön feltételeit és modalitásait is közelebbről körüliratni kérjük. Felesleges kifejtenünk, minő nagy hordereje van városunkra és vízvezetéki vállalatunkra nézve nagyméltóságod elhatározásának. Esedezünk tehát, hogy magas rendelkezési hatalmával ügyünket pártfogásban részesítse. Mi nem kérünk lehetetlent, mi csak azt kérjük, mi a magunk látköréből tekintve könnyedén lenne eszközölhető. Ha nehézségek merülnének fel, mi azokat, amenynyiben rajtunk múlik, el fogjuk hárítani. Ha, mit az alapítványi tőkék gazdagságánál fogva fel nem tehetünk, a kért 600.000 írtnak egy évfolyamában való utalványozása nem lenne eszközölhető, a város valamivel bár kisebb, de mégis tekintélyes tőkét is hajlandó kölcsönben elfogadni. Mi hisszük, hogy nem fog bajos dolog lenni a magas kormánynál ez ügyben elvileg határozni, és hisszük azt is, hogy elvileg eldöntve, a részletes megállapodások csakhamar megtörténhetnek. Mi bocsánatot kérünk nagyméltóságodtól, ha, midőn alázatos kérelemmel járulunk elébe, egyúttal sietni látszatunk. Igaz, mi sietünk, mi haladéktalanul hozzá akarunk fogni a vízvezeték építéséhez. A közönség nyugtalanul várja, hogy ígéretünket beváltsuk, és mi nem akarjuk elhanyagolni érdekeit. Mi hivatásunknak ismertük fel, Pestet oly gyorsan, mint lehet, fővárosi rangjához méltó állásra emelni, és mi nem átalljuk nagyméltóságodat is felkérni, hogy emelkedjünk. " Gyöngyösről írják nekünk: Felséges Erzsébet"Királyné Asszonyunk dicső névünnepén városunkban hála isteni tisztelet tartatott, a legfényesebb szertartás s taraczklövések mellett. Hogy a nép kegyelettel telt háláját Felséges Asszonyunk s Királynénk iránt mindazon jó tetteiért, melyekkel alattvalóit elárasztani törekszik, lerójja: az imaház zsúfolásig megtelt. Mint a „II.“-nak Bécsből távirják , herczeg Grammont 19-én Császárné Ő Felségének szerencsét kívánt névnapjához, a franczia császári pár megbízásából, s egy virágfüzért nyújtott át. — A HERCZEG-PRIMÁS ő főméltósága tegnap reggel Esztergomból Pestre érkezett. — LÓNYAY pénzügyminister 20-án reggel, Májláth országbíró 19 én estve Bécsből visszaérkeztek. 2466