Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-21 / 210. szám

ipsum­ suisse,qui castrorum et comitatuum instituta inapiravit.* Ezen lelkes éljenekkel fogadott beszéd után átadá főispáni helytartó ur az eskümintát Bákóczy főjegyzőnek, ennek előolvasása után letéve az ün­nepélyes esküt, mire Bákóczy főjegyző őt a me­gye nevében üdvözlé. Mind a főispáni helytartó, mind a főjegyző be­széde a jegyzőkönyvbe iktattatni rendeltetett. Ezután a napi­rendre tűzött tárgyak közül a legsürgősb, a megyei költségvetés ügye vétetett tárgyalás alá. E költségvetést a megye még juli 22-én terjeszté föl a belügyministériumnak, azon­ban ez azt nem tartá kielégítőnek, s oda utasítá a megyét, hogy költségvetésének egyes tételeit ind­okolja. Az erre vonatkozó belügyminiszeri leirat felolvastatván, egy küldöttség neveztetett ki, mely egy, legfölebb két nap múlva tegyen jelentést. Továbbá Ráday főjegyző bemutatá a számve­vői hivatalnak jelentését a Kis-Körös városának 1861-ben a katonai végrehajtások alkalmával a megye által adott előleg tárgyában. Ezen város volt t. i. az első, mely a mondott évben a megye bizottmánya által elhatározott adó­megtagadás folytán katonai végrehajtást kapott; miután pedig e városnak a katonaság élelmezésére pénze nem volt, folyamodott a megyéhez előlegért, a megye bizottmánya által elhatározott kártalaní­tási összegből, s a megye akkor a mondott városnak csakugyan küldött is 3000 ft előleget, azon kije­lentéssel, hogy az később a megyei költségvetésbe fog betudatni. Később a provisorius megye köve­telte ezen összeg visszafizetését, a város pedig folyamodott annak elengedéséért előbb a megyé­hez , később a helytartó-tanácshoz; azonban az ismételt folyamodásoknak is csak az volt az ered­ményük, hogy a provisorius megye utasíttatott az érintett összeg behajtására, minélfogva a provi­sorius főispáni helytartó utasítá a számvevői hiva­talt, hogy a miként behajtás iránt tegyen jelen­tést , közben megszűnvén a provisorius megye­hatóság, a számvevői hivatal ebbeli jelentése csak most terjesztethetik elő, s ennek véleménye oda megy ki, hogy amaz összeg K.-Kőrös városa egyes lakosaira vettessék ki. Nyáry Pál azt óhajta, hogy a befizetésre 3 év, Sántha Péter pedig, hogy 10 év engedtessék; a többség azonban azon véleményen volt, hogy mi­után K.­Kőrös amaz összeget nem kölcsönül, ha­nem kártalanítási előlegkép kapta a megye által elhatározott adómegtagadás folytán, ennélfogva ez ne K. Köröstől kivántassék vissza, hanem annak idején majd, ha a megye házi pénztára felállítta­­­tik, ennek álladékában azon összeg az egész megye által pótoltassék. Ezután publicáltattak a 1. évben szentesített tör­vények , utána pedig olvastatott a központi követ­választási bizottmány jelentése. Végül főispáni helytartó kijelente, hogy Rajner Gyulát e megye tiszteletbeli alügyészévé kinevező, mire az ülést eloszlató. PESTVÁROS FELIRATI JAVASLATA # A VÍZ VEZETÉS ÜGYÉBEN. Városunk, mióta az alkotmányos élet fejlesztő mozgalma tért nyitott és kedvet ébresztett polgá­raiban a köztevékenységre, municipális felada­tául nemcsak a közigazgatásnak a népbizalom alapjáni újjászervezését és reformját, — a közer­­kölcsiség érzetének ellenőrzése alá vetett újjá­szervezését, nem is egyedül a hivatalok napi mű­ködésének a collegiális szervezettel bővített to­vábbfolytatását tekintette , hanem e mellett azon meggyőződésben volt, és él, hogy legszebb,­­ a kort, melyet képviselünk, leginkább megértő, a törvényhatóság természetének megfelelő s annak jövő irányzatát helyesen értelmező módon cselek­szik akkor, ha fő figyelmét a humanistikus közér­dekekre és gazdászatilag társadalmi reform­tevé­kenységre fordítja, ha Pestnek jövő fejlését ezekre fekteti. Ezen szellemnek bizonylatául többféle mozza­natot sorolhatnánk fel, hanem a jelen feliratnak czélja az említettek közül csupán az egyiket, a vízvezetéket karolni fel. Nagyméltóságod tudni fogja, hogy ezen kérdés évek óta foglalkoztatja a városi közönséget, és nem lesz idegen nagyméltóságod előtt, hogy a September 14-én tartott városi közgyűlés 26.883. számú határ­ozatával elhatározta , miszerint az építkezést é® a kezelést saját költségén eszköz­­lendi. Nem monopo­listikus hajlam, nem is gyámko­­dási vágy, avag­y üzérkedni akarás volt az, mi e város közönségét fentebbi határozatra gerjesztette, hanem inkább mindennek ellenkezője. Kötelessé­günknek tartottuk, nem adni üzér vállalkozók mo­nopóliumába a vizet, melyet lakosságunk és ipa­runk oly kevéssé nélkülözhet mint a levegőt, és nem is találkozott vállalkozó, ki a városnak, mint legnagyobb vízfogyasztónak, elfogadható ajánla­tokat tett volna. A magán­társulatok által tett ajánlatok mind olyanok voltak, hogy egy ke­véssel több áldozat, és a város tulajdonosa annak, mit neki drága bérért kiviálgattak. A város cse­lekvési szabadságát és érdekeit, valamint közön­sége érdekeit óvta meg, midőn úgy cselekedett, a mint cselekedett. De midőn a magán­vállalkozók ajánlatait mel­lőzte, egyszersmind komoly morális kötelezettsé­get vállalt magára, hogy teljesíti azt, mit mások­nak tenni tiltott. Útnak indultunk. Nekünk a pá­lya kezdetén megakadni nem szabad. A város ismeretes szomorú pénzügyi hely­zete azonban arra kényszerít, hogy az építkezési kiadásokat kölcsön-pénzből fedezzük. A vagyonos, a sebesen gazdagodó város, mely pénzügyi műve­leteiben takarékos és rendes, hitelét nemcsak hogy el nem vesztette, de sőt remélheti, hogy a­mint hitelképessége emelkedik, tényleges hitele is gyarapodni fog. Mert pénztári kezelésünk deficit­jei nem a város szegénységében, hanem jövedel­meinek megszorításában és sok illetéktelen kiadás ránk hárításában találják magyarázatukat. A volt kormányok az állam részére foglalták le a város jövedékeit és az államadókat oly magasra emel­ték , és annyira megsokasították nemekben és fajokban, hogy ezek mellé a város sem új adóne­meket be nem hozhatott, sem a régieket fel nem emelhette, így aztán a kiadások a katonai prae­­statiók, és a törvénykezési s rendőri kiadások házi­pénztári fedezése által mindinkább növeked­vén, folyó kiadásaink fedezésére nézve magunk­nak nem maradt meg az elég. Adósságot nem so­kat csináltunk, mert mint gondos polgárok ettől tartózkodóak, hanem tőkéink elfogytak és évről­­évre pénzzavarokkal küzködünk. Mégis kész fizető jó hírnevünk nem szenvedett. Jövőre sem enged­jük, hogy szenvedjen. A vízvezeték teljesen kiépítve 1.200.000 ftba fog kerülni, egyelőre azonban az 1868-ik évben csak vagy 600,000 ftot szándékozunk rá kiadni. Reméljük,hogy ezzel megkezdhetjük a vízárulást,s aztán apródonkint keresztülvisszük az egész ter­vet. Ezen 600,000 ftot, mint említek, kölcsön kell kérnünk. A kölcsönt értékesen fogjuk beru­házni, a kamatokat és törlesztést különösen szán­dékozunk direkt adó­jövedelmeink egy részéből biztosítani; a tőke is tehát, meg a kamat kellő biztosítékot talál a hitelezőnek ; kivált, ha a ma­gas kormány közbenjárásával az általa kezelt tő­kékből történnék a kölcsönvétel, ez a garantiákat még azzal tetézné, hogy a kormány a legrövidebb közigazgatási úton eszközöltethetné a rendes befi­zetést, ha ez, mint fel sem tehető, egyszer elmu­­lasztatnék pontosan teljesíttetni. A magas kormány köztudomás szerint az orsz. alapítványi tőkékben nagy mennyiségű pénztőkék felett rendelkezik. Ezen tőkéknek lehető legna­gyobb része magánosok kezei között van, és még folyvást történnek ezekből hitelezések magánosok kezéhez. Ezért hiszszük mi is, hogy nem köve­tünk el merészséget, ha excládhoz azon kéréssel járulunk, méltóztassék közvetlenül, vagy a meny­nyiben más valamely ministerium hatáskörébe eső ilyes alapítványi tőke bővebb készpénz kész­lettel és folyóvá tehető összegekkel rendelkeznék, közvetve, becses közbenjárásával az illető minis­­teriumnál, vagy a miniszertanácsban kieszközölni, hogy szab. kir. Pest városának a vízvezeték épí­tésére az alapítványi pénztárból 600.000 frt, azaz hatszázezer a. é. frt kölcsön nyujtassék. Ebbéli kérésünk támogatására nagyméltóságod előtt a következő indokokat bátorkodunk fel­sorolni : Minket azon érdek kényszerít e lépést tenni, hogy noha a fentebbi összeget más úton megszerez­nünk nem lehetetlen, a pénzintézetektől felvett kölcsön tetemesebb áldozatokkal jár, s nevezete­sen olyan évjáradékokban kiszabott tőketörlesz­téseket követel, melyeket a város és név szerint az első években csak keveset jövedelmező vízveze­téki pénztár csak nagy megerőltetéssel lenne ké­pes előteremteni. Ellenben az alapítványi tőkéket, ha azokat nagyméltóságod hatalmas közbenjárása útján megnyernünk szerencsénk lenne, vagy épen rendes törlesztés nélkül, vagy akként esedeznénk kiadatni, hogy azok törlesztése tíz esztendő lefor­gása után, midőn vállalatunk jövedelmei folya­matban lesznek, kezdődjék meg. Mi azt hisszük, hogy ajánlatunk nevezett ala­pítványi pénztárnak is csak kedvező lehet, nem­csak azért, mert a nagybani hitelezés a hitele­zőre mindig előnyösebb, hanem azért is, hogy ez alapítványok Pest városánál a rendes, a legponto­sabb kamatfizetésre számolhatnának, míg másfe­lől közismeretességű dolog, miszerint ép ezen ala­pítványok magán­adósai nem iparkodnak megtar­tani a határnapokat. Hogy a tőke és a kamat be­hajtása a kormánynak mennyivel könnyebb e vá­rosnál, mint minden egyéb adós ellen, már emlí­­tettü­k. És, hogy a magasabb országlási szempontot se feledjük ki, nem-e hivatása ezen tőkéknek, hogy az alapítványi szorosabb czélon felül, erejüket, a szabályszerű feltételek hasonló alkalmazhatósága mellett oly testületnek kölcsönözzék, melynek ál­lása országos és kormányhatósági, és oly czélokra, melyek a közjónak szolgálnak. A­mit kérünk, a mi felfogásunk szerint a kor­mánynál nagy nehézségekkel nincs összekötve, mivel nem tőkebeszerzést, hanem csupán tőkeát­­helyezést kérelmezünk. Továbbá az általunk szük­ségelt 600.000 ft nem egyszerre, de nagyobb rész­letekben lenne kiadható, mi a pénzügyi műveletet a fizető pénztárnak igen tetemesen megkönnyíte­né. Ez okokból és miután teljes bizalommal va­gyunk a magas kormány és különösen nagymél­tóságodnak fővárosunk irányában tanúsított jó­akarata iránt, tehát nem csekély reménynyel né­zünk nagyméltóságodnak ezen feliratunkra mi­előbb adatni kért válaszának elébe, melyben egyszersmind, ha kérésünk meghallgattatott, a kölcsön feltételeit és modalitásait is közelebbről körüliratni kérjük. Felesleges kifejtenünk, minő nagy hordereje van városunkra és vízvezetéki vállalatunkra nézve nagyméltóságod elhatározásának. Esede­zünk tehát, hogy magas rendelkezési hatalmával ügyünket pártfogásban részesítse. Mi nem kérünk lehetetlent, mi csak azt kérjük, mi a magunk lát­­köréből tekintve könnyedén lenne eszközölhető. Ha nehézségek merülnének fel, mi azokat, a­meny­nyiben rajtunk múlik, el fogjuk hárítani. Ha, mit az alapítványi tőkék gazdagságánál fogva fel nem tehetünk, a kért 600.000 írtnak egy év­folyamá­ban való utalványozása nem lenne eszközölhető, a város valamivel bár kisebb, de mégis tekintélyes tőkét is hajlandó kölcsönben elfogadni. Mi hisszük, hogy nem fog bajos dolog lenni a magas kormány­nál ez ügyben elvileg határozni, és hisszük azt is, hogy elvileg eldöntve, a részletes megállapodások csakhamar megtörténhetnek. Mi bocsánatot kérünk nagyméltóságodtól, ha, midőn alázatos kérelemmel járulunk elébe, egy­úttal sietni látszatunk. Igaz, mi sietünk, mi hala­déktalanul hozzá akarunk fogni a vízvezeték épí­téséhez. A közönség nyugtalanul várja, hogy ígé­retünket beváltsuk, és mi nem akarjuk elhanya­golni érdekeit. Mi hivatásunknak ismertük fel, Pestet oly gyorsan, mint lehet, fővárosi rangjához méltó állásra emelni, és mi nem átalljuk nagymél­tóságodat is felkérni, hogy emelkedjünk. " Gyöngyösről írják nekünk: Felséges Erzsé­­bet"Királyné Asszonyunk dicső névünnepén váro­sunkban hála isteni tisztelet tartatott, a legfénye­sebb szertartás s taraczklövések mellett. Hogy a nép kegyelettel telt háláját Felséges Asszonyunk s Királynénk iránt mindazon jó tetteiért, melyekkel alattvalóit elárasztani törekszik, lerójj­a: az ima­ház zsúfolásig megtelt.­­ Mint a „II.“-nak Bécsb­ől távirják , herczeg Grammont 19-én Császárné Ő Felségének sze­rencsét kívánt névnapjához, a franczia császári pár megbízásából, s egy virágfüzért nyújtott át. — A HERCZEG-PRIMÁS ő főméltósága tegnap reggel Esztergomból Pestre érkezett. — LÓNYAY pénzü­gyminister 20-án reggel, Máj­lát­h országbíró 19 én estve Bécsből visszaérkeztek. 2466

Next