Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-01 / 194. szám
KÜLFÖLD. Az olasz ügyek. A franczia- és olaszországi posta kimaradtával csak távsürgönyökből meríthetünk néhány újabb hírt, s inkább csak a korábbi eseményeket részletezhetjük. A 28-án kelt „Riformá“ban olvassuk: „A monte-rotondoi diadalt a monte-torrei és torrettói erős positsok elfoglalása egészité ki. A foglyokat, számszerint 400, Garibaldi olasz földre vitette. A tábornok Róma falai előtt áll s mielőtt a francziák odaérnének, be akar menni.“ Ettől fogva direct tudósítás nem érkezett a tábornokról. A foglyok, kiknek számát a „France“ 300-ra teszi — az antibesi légióhoz tartoznak. Florenczi oct. 30-iki sürgöny is megerősíti, hogy Garibaldi Róma alatt áll. Florenczben 27-én a Palazzo-Vecchio előtt népdemonstratió volt. A nép felvilágosítást óhajtott a helyzetről, s két követet küldött a királyhoz, kik azon válaszszal tértek vissza, hogy ha a francziák átlépnek a római határon, az olasz hadak is pápai területre mennek. Ez esetben fel fog hivatniGaribaldi közös működésre. Menabrea e napokban megalakítja a kabinetet. Ez utolsó hír a tömegre kellemetlenül hatott, sezek hangosan kiabálták: Le Menabreával, le a reactióval! A florenczi „Opinione“ annak bizonyságául, hogy a Ratazzi ministérium mennyire nem látta be előre a bonyodalmat, felhozza, hogy az ország szárazi és tengeri ereje a legnagyobb mértékben el van hanyagolva. Ez az oka, hogy Cialdini nem alkotott kabinetet. A „Diritto“ egyetértésre inti a nemzetet. A „Nazione“ nem hiszi, hogy a Garibalditól íog ért előnyök alkalmasak volnának a nemzetet a dráma végkifejlése iránt megnyugtatni. Az oct. 25-én megjelent „Osservatore Romano“ jelenti, hogy ugyanazon pillanatban, midőn a lapot sajtó alá bocsátották, az ostromállapot Rómában ki lett hirdetve. Garibaldiról s a római ügyekről mesés hírek keringenek, melyek még nem bizonyultak igazaknak. A „Nazione“ szerint a franczia flotta oct. 28-án Monte Argentario és Giglio sziget közt volt, s e lap Civita-Vecchiába érkezését csak másnapra várta. Azonban még az nap estve megérkezett oda. A „Moniteur“ oct. 30 án írja: A franczia flotta 28-án estve Civita-Vecchia aláérkezett. Róma nyugodt volt akkor s minden rendszabály elő való készítve, hogy Garibaldi támadása, ki a várostól nehány mértföldre volt, visszanyomassék. Florenczben nyugalom van ; Turinban s Nápolyban volt ugyan tüntetés, de ezek is önként minden beavatkozás nélkül megszűntek. Most, midőn a franczia lobogó Civita-Vecchia kőfalain leng, s a franczia hadak szemben állanak azon forradalmi bandákkal, melyek a pápai államot ellepik, — csaknem felesleges megjegyezni, hogy minden összeköttetés a bandákkal vagy főnökeikkel, minden biztatás, segélyezés, mi aláírás útján vagy máskép adatik nekik, oly tényálladékot alapitna meg, mely nemcsak a büntető törvénybe ütköznek, hanem a lojalitási érzelmekkel , a haza iránti odaadással is ellenkeznék. A kormány számol a sajtóorgánumok hazafiságára, bármily nézetet képviseljenek is, s reméli, hogy nem lesz szüksége a törvény szigorához folyamodni. A „Cour francais“-nak egy 29-én este megjelent „Intervention“ czímű czikke ellen törvényes kereset indíttatott. D’Argy ezredes, oct. 30-iki párisi hír szerint demontirozta azon hírt, mintha az elfogott garibaldisták agyonlövetésére parancsot adott volna. Az „Etendard“ írja: Számos püspök a császáriak köszönetet nyilvánított a szentszéknek adott segélyért. Toulonba oct. 30-án megérkezett a Bataille brigade, mely a 19. és 35. gyalogezredből s a 6-ik vadász zászlóaljból áll s kész az elindulásra. Folytonosan érkeznek csapatok s hadi szerek. A florenczi hivatalos lap írja oct. 30-án : Miután a franczia „Moniteur“ jelenti, hogy a franczia lobogó Civita-Vecchiában leng, a király kormánya, megegyezőleg a barátságos hatalmaknak tett további nyilatkozatokkal, tekintettel ilyen eshetőségekre parancsot adott, hogy a királyi seregek át- 2247 lépjék a határt, hogy a pápai birtok néhány pontját megszállják. Az olaszországi ügyekről következő távsürgöny érkezett: A „Moniteur“ oct 31-iki számában jelenti : A pápai tartományokbeli távirdai vonalak megszakítvák. A legközelebb érkezett hírek szerint a pápai őrség kitakarodott Viterbo és más városokból, és mind Rómába vették magukat, a város védelmére. Garibaldi már a várost fenyegette. A „Times“ a római ügy legújabb állásáról így elmélkedik: „Rómában a forradalom s reactió szemben állanak egymással. A harcz azonban hihetőleg igen rövid ideig fog tartani. Valóban néhány nap alatt meglehet, hogy a békés rend helyreálltáról fogunk értesülni. Múlt szombatig magánháború folyt a franczia s olasz nemzetek közt. A franczia s olasz kormányok tartózkodtak a beavatkozástól. Ha ezen tétlenség még sokáig tart, az eredmény iránt semmi bizonytalanság sem létezhetett volna. A pápaság bajnokai — noha minden világbeli katholikusokat számítottak soraikban, s noha erős falak mögött foglaltak állást — kifárasztottak volna ellenfeleik heves kitartása által; noha ez utóbbiak szervezetlenek s fegyelmetlenek, s hiányosan voltak fölszerelve, s szinte mindegyik öszszeütközésben szétverettek. Utoljára odajutott a dolog, hogy Napóleon császár vagy kétségbe kezdett esni a felől, hogy a pápaság képes lenne az ellenség szünetlen támadásainak ellentállani, vagy pedig czélszerűnek vélte gátat vetni egy oly harcznak, melyben egyik félnek sem lehetett volna győzelmet nyernie, s mely miatt csak az emberiség ügye szenvedett volna. Erélyes fölhívások intéztettek az olasz kormányhoz, a fékezési műhöz való csatlakozás végett. Az olasz kormánynak erre vagy akarata, vagy képessége nem volt. Erre a császár az egész vállalatot kezébe véve. Csapatjai már Civita-Vecchiában vannak. Ha az olasz kormány nem képes a rendet fönntartani, Napóleon császár el van tökélve, magára vállalni ezen feladatot. Van még egy fájdalmas epizód, mely ezen tragikus eseményt kiegészítheti. Ez Garibaldi megveretése s halála, vagy elfogatása. Hacsak arra nem képes, hogy pusztán lábdobbantással a földből teremtsen elő harczosokat, nem képzelhetjük el, hogy miként gyűjthetne össze tetemes haderőt, Menotti Garibaldi csapatainak Nerolánál s Monte- Librettinél történt teljes szétveretése után. Ő a nyílt Campagnán át nyomult Róma felé, ahol — még ha valóban a neki tulajdonított egész haderővel bírna is — ez nem állhatna ellent csak néhány rendes zászlóalj s lovasság rohamának is Hacsak a fővárosban igen komoly zavarok nem ütnének ki, Garibaldi vállalata annak erős falain szenvedne hajótörést. Egy a városban kitörhető sikeres mozgalom demoralizálná ugyan a pápai haderőt, s Garibaldit képessé tehetné a bemenetel kierőszakolására. Eddig elő azonban csupán meghiúsult zavargásokról hallunk. A pápa — mint mondják — az Angyalvárban, tehát teljes biztonságban van. Még ha Garibaldi elfoglalhatná is Rómát, ez csak egy napig tarthatna, mivel a franczia haderő tüstént ellene indulna. A legjobb, amit remélhetne, abban áll, hogy dicső halál koronázza meg nemes éltét. Sokkal könnyebb előrelátni a Rómában folytatott harcz eredményét, mint azt, hogy miként fog az ügy Florenczben elintéztetni. Az utczai pórnép háborúért zajong ugyan, de a katonák s államférfiak jól tudják, hogy háborúról szó sem lehet. Olaszország ügye jogos s nemes ugyan, és sok vitéz egyén halálára érdemes. De szerencsétlenségre Napóleon császár nemcsak a fegyverek roppant előnyével bír, hanem a harettért is szabadon választhatja. Tökéletesen meg vagyunk róla győződve, hogy ha kényszeríttetnék az eléje dobott keztyűt fölvenni, az egész félszigeten át a franczia sereg csak diadalmas sétát tenne. Lehetetlen, hogy az olaszok csak egy pereznyi higgadt megfontolás után is kétségben lehetnének vakmerőségük eredményei iránt. Elölről, hátulról, s minden oldalról megtámadtatva, alig lévén valami hadseregük, kincstáruk, s polgári vagy katonai parancsnokságuk,— nem csak teljes, hanem gyalázatos vereségnek is lennének kitéve. Cialdininak nem sikerült kabinetet alakítni, holott pedig — ha bármely biztosság létezett volna a seregnél — egyedül ő volt azon ember, ki azzal Achilles dárdája gyanánt tudott volna bánni, mely egyenlő képességgel birt megsebesitésre s meggyógyitásra. A föladat most Menabreára bízatott, nyilván jobb sikerrel. A kabinetet képező egyének magas jellemű férfiak, s szabadelvüségükről és hazafiasságukról ismeretesek. Hacsak ezek szilárdul meg nem ragadják a kormányrudat, s meg nem fékezik a nép szenvedélyeit, csupán egy Crispi-Mordini-ministerum, s a király lemondása közt lehet választani. Már akár egy monarchia puszta phantomja alatt, akár egy köztársaság élén, egy Crispi-Mordini-miniatermm, a jelen körülmények közt háborút jelent. Ezen veszélyes szorult helyzetbe csupán egy szilárd s leyális olasz kormány hiánya miatt jutottunk. Bármily hajlandók legyünk is a septemberi egyezmény őszinteség hiányát kárhoztatni, az olasz kormánynak sohasem kellett volna annak félretétele végett erőszakhoz folyamodnia, se bárki másnak megengednie az ahhoz folyamodást. Midőn a franczia nemzet a pápai államok invasióját Francziaország elleni kihívásnak tekinté, a császárnak nehezen állott többé szabadságában azt tenni, amit akart. Bármily elégületlenséget érezzünk is az ügyek folyama fölött, s bárminő aggodalommal nézzünk is a lehető eredmények elé, nem csak Olaszországot, hanem Európát illetőleg is, s kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a francziák császárjának teljes joga volt akkor járni el, a mint tévé, s hogy semmi olyat sem tehetett volna, mi alkalmasabb lett volna Francziaországban népszerűségét helyreállítni. A septemberi egyezmény szavai Napóleon császárnak nem engedtek más választást, megfontolva téve ezen lépést, s annak következményeit is el kell viselnie. Elhihetjük ugyan, hogy Civita Vecchia megszállása nem aggressiv rendszabály Olaszország ellen , azonban igen nagy csoda lenne, ha az olaszok nem lennének elég vakok s esztelenek azt azzá tenni.“ Külföldi lapok közléseivel szemben, a florenczi s párisi porosz követek állítólagos nyilatkozatai iránt. Poroszországnak az olasz kérdésben való magatartására vonatkozólag, berlini jólértesült körökben ismételve bizonyossággal állítják, hogy Poroszországnak még eddig legcsekélyebb alkalma sem volt, e tekintetben magát lekötelezni. E szerint mindazon tudósításokat alaptalanoknak kell nyilvánítni, mintha Poroszország Olaszország ellen nyilatkozott volna. A „Presse“ ezt mondja: Várjon a franczia-angol-osztrák-porosz négyes szövetség a keleti kérdésben létrejön-e, ez még kérdés. Kétségtelennek látszik, hogy Poroszország az erre vonatkozó javaslatokat nem feltétlenül utasítaná el, legalább engesztelő befolyást fogna az orosz politikára gyakorolni. A „N. Fr. Pr.“ nem kételkedik a congressus létrejövetelén, mely békekezesség volna, ha a hatalmak képviselői a pápa világi hatalmának mellőzése tekintetében egyetértenének, és csupán a szentatya szellemi függetlensége biztosításának szükséges garantiáira nézve megegyezni akarnának. Lamarmora tábornok oct. 30 án reggel Párisba érkezett. Küldetésének czélja, a „Patrie“ szerint, fejtegetni azon okokat, melyek az olasz hadseregnek a franczia expeditionális hadtest működésében való részvételét kívánatossá teszik. Hohenlohe herczeg berlini utazása, — mint már jelentettük volt, — eredménytelen maradt. Poroszország e szerint ép úgy nem egyezett bele a bajor véto követelésébe, amint nem egyezett déli Németország összes vétójába. A dolog menete jelenleg ez: A birodalmi tanácsi kamra módosítványa visszaküldetik a képviselőházba, hol valószínűleg elvettetik. Addig a kamra meg fog egyezni esetleges határozata fölött. Porosz lapok nem kétkednek, hogy a határozat a vámszerződések föltétlen elfogadását fogja tartalmazni. A würtembergi második kamra államjogi bizottmányának munkálkodásáról a szövetségi szerző - dést illetőleg, most már részletesebb tudósításokkal bírunk. A munkálat mindenekelőtt azon kérdést tárgyalja: vájjon a szerződés hozható-e alkut.