Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-08 / 199. szám

Nem lévén több tárgy , a gyűlést bezáró be­széd alkalmával megköszönvén ő méltósága a nagy számmal összesereglett képviselő-bizottmányi ta­gok buzgó és higgadt hazafias maguktartását, jö­vőre is azon reményét fejezé ki, hogy a kölcsönös becsülés és méltánylat fogja e megye fiait össze­fűzni, mint a mely egyik legbiztosabb záloga ezen megye egyéni és közjólétének; — egyszersmind szives búcsút von az országgyűlésre leendő távo­zása okából, — nyilvánítván, hogy bárhol le­gyen is, szive­s törekvésének minden czélja Há­romszék köz- és magán­érdekeinek előmozdíthatá­­sára lesz forditva ; — s magát a képviselő bizott­mány szives hajlamaiba ajánlván , — lelkes éljen­zések között távozott. Ez lévén nemes Háromszék képviselő-bizottmá­nya tanácskozásának összevont tudósításban tör­ténete, végezetre csak azon örvendetes jelenséget kivánom megemlíteni még, hogy a kétnapi tanács­kozás valóban komoly higgadtsággal folyván le, azt hiszem, a kölcsönös méltányosság hiányáról nem lehet semmi panasz. Horváth László, Kolozs, oct. 30. Kis városunk e hó 25-dikén örömmel látó Pestről leküldött pénzügyi­­iniszeri tanácsos Virgos Rösner urat társaival együtt, kik az 1852-dik évben bezárt sóaknákat vizsgálták meg. Hinni szeretjük, hogy gyakori kéréseinknek valahára sikere leend ; alkotmányunk restitutióját sóaknánk kinyitása követhetné. A bécsi ministe­­rium is tett egy versben vizsgálatot; hisszük, hogy a magyar ministérium törvényes közgazdá­szati és politikai, s más fontos okok alapján elren­deli e bánya kinyitását. October első felében folyt le silány mézszüretünk, alig 20—25 veder méz adatott el, 5—6 forinton vedve ; sem tavaly, sem az idén nem volt rajzás ; hideg és aszály pusztította a méheket. Borszüre­tünk sem felelt meg a várakozásnak ; 4 ezer ve­­dernyi termett, 13—15 próbás az Ongner féle mnustmérő szerint. Vedre­­­ft 20—30 krön kelt; a tavalyi must későn kezdett forrni, s még feb­ruárban is forrt; az idei must néhány nap múlva már erősen forrt. Máté-termésünk reménységünkön felül ütött ki, el is van készülve. (K. K.­) EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A „BUDAPESTI ÜGYVÉDI EGYLET“ f. hó D-ki közgyűlése. A „Budapesti ügyvédi egyletnek“ f. hó 5-én folytatólag tartott közgyűlésén a szavazatszedő bi­zottmánynak jelentése felolvastatván, a megvá­lasztott tisztviselők és választmányi tagok nevei közmegelégedéssel üdvözöltettek, s az általános szótöbbséget nem nyert ügyészi és a választmányi tagságra nézve azonnal újabb választás eszközöl­tetvén, a választások végeredménye következők­ben hirdettetett ki: Elnök : Horváth Károly; alelnök : Sárkány Jó­zsef; titkár: Matol­d­y Elek; pénztárnok: Polgár Mi­hály ; ellenőr : Funták Sándor ; könyv- és irattár­nok : Bogdány Lajos ; ügyész : Gál Ernő. Választmányi tagok : Széher Mihály , Soltész Albert, Kléh István, Simon Flórent, Nagy Károly, Seregi Józsa, Busbach Péter, Balássy Antal, Ráth Károly, Andor­ffy Károly, Ghyczy Gyula, Szilágyi Dezső, Fülöp Lipót, Gelléri Szabó Já­nos, Szabó Albert, Brode Lipót, Mátyus Aristid, Pordán Imre, Pilisy Béla, Matyasovszky Gábor, Pauler Gyula, Agerasztó Miklós, Burián János, Várady Károly, Matisz Pál, Szányi János, Nyiri Józsa, Morlin Imre, Kár Mátyás, Apáthy István. Ezen eredmény kihirdetése után Horváth Ká­roly következő beszéddel foglalá el elnöki székét: Tisztelt egyleti közgyűlés! Noha megtisztelő ki­tüntetésnek kell is tekintenem ezen diszes egylet el­nökévé választatásomat, és noha tagtársaim bizal­ma előttem kiváló becsü, mégis őszintén mondom, nemcsak nem vágytam rá s még kevésbbé keres­tem, hogy a választás csekély személyemre essék, hanem nyilván megvallom, óhajtottam, hogy szá­mos jeles tagtársaink közül oly egyik vagy másik tiszteltessék azzal meg, ki egy ily testület vezér­letére nálamnál több képességgel, több erővel, egyszersmind az ügyvédi elfoglaltatáson kívül másneművel igénybe véve nem lévén, több idő­vel rendelkezhetik. — Én pedig egyletünk köz­­napszámosai sorában foglalva helyet, mint ilyen ke­ressem s találjam meg terét az egylet iránti buz­­góságomnak. * Erőmnek, tehetségemnek csekélységét még sú­lyosabban kell éreznem, ha az előttem álló feladat minőségét részletesen s közelebbről vizsgálom. Utat, ösvényt kell törnünk járatlan vidéken. Egy eddig nem művelt parlagon kell szántanunk. Erőre, munkásságra, szilárd kitartásra lesz szük­ségünk; a munkásságunk sikerét, látható s élvez­hető gyümölcsét csak a távolabb idő nyújtandja; és ezt csak akkor, ha a tagok részvéte, egyletünk kitűzött czéljai iránti buzgósága csökkenni nem, de gyarapodni fog. — És vájjon nem fog-e azon éltető napsugár, a termékenyítő eső megfogyat­kozni ?! Valóban, tisztelt egylet, bármily nagyra becsül­jem is az irányomban nyilvánult bizalmat, mely az egylet elnöki székébe helyez, — van okom, hogy gyengének ismerjem magamat, kivált most, egy­letünk életének kezdetén, midőn minden oldalról azon közpéldamondás igazsága mutatkozik előt­tem, miszerint: „minden kezdet nehéz.“ Ellent nem állva azonban ezek, — minthogy mint egyleti tag, épen az egylet érdekében elsőren­dű kötelességnek tekintem, hogy senki a tagtársak bizalma által ráruházott terheket magáról el ne utasítsa, minthogy ily kitűnő tehetségű s az egy­let létrehozatalában ernyedetlen buzgóságú tag által, mint az én tisztelt barátom s választott alel­­nökünk, mint jeles titkárunk és mint többi derék tiszttársaink által látom magamat a hivatalos teendőkben környezve ; minthogy ily számos jele­seink és sokoldalú képességek által, mint választ­mányi tagjaink, látom magamat gyámolitva; és mert általában az egylet minden egyes tagjairól hiszem s reményiem, hogy azon jóindulatnak, melylyel egyletünk iránt viseltetnek, egy sugára rám s jóakaratu — bár talán nem kielégítő sikerű — törekvésemre is esni fog­­ — ösztönözve s báto­rítva érzem magamat az elnöki tiszt elvállalására, és azért csekély tehetségemet a tisztelt egyletnek készséggel felajánlom. Egyletünk első és fő­ feltételéül tekintem annak physicai életét; e czélból első rendben az egylet anyagi existentiája tekintetébeni helyes oecono­­miára, és értékének pontos és takarékos kezelé­sére van szükségünk. Ezen érték egy része a segélyezés, a humanitás oltárára van téve, s min­den fillére lelkiismeretes gondviselést s gyarapítást igényel. Úgy az anyagi existentia, mint a segé­­lyezhetés tekintetéből buzgólkodnunk kell mind­nyájunknak az egylet tagjai számának szaporítá­sán, s azzal az egylet úgy anyagi, mint szellemi erejének gyarapításán. Egyletünk fő feladata a szellemi haladás lévén, az erők egy irányban tartására van szükségünk. A jobbra s helyesebbre törekvés a külön nézete­ket, az eltérő véleményeket szükségli, legyünk ezek irányában türelmesek, legyünk valódi sza­badelvűek , de a pártoskodás és megszakadás, az abból keletkező tusák, versengések s keserűségek a szívekre kerget, az értelem elébe fátyolt, felhőt vonnak, és azt eszközük, hogy a jobb nem győz­het, az igazság diadalra nem juthat. Azért távo­lítsuk egyletünktől a pártviszályt. Óhajtom és remény­em, hogy az egylet körében minden tag­ban különbség nélkül kiki csak tagtársat isme­rend ; túlsúlyra csak az ész, a megfontolás szavai, a helyes nézetek, a bölcs tanács, az igazság elvei emelkedendnek. Ne feledjük, hogy az idő előhaladt, s egyletünk későn ébredt életre, azért gyors és kettőztetett munkásságra van szükség. Én, látva a jóakaratot, látva a tehetségeket, melyek egyletünk keblében sorakoztak, azt hi­szem, teljes reménynyel indíthatjuk egyletünket pályájára. Ezek azok, melyeket elvállalt tisztem első per­­czeiben irányom s nézeteim tekintetében röviden kifejezni kívántam: szélnek, s nem csak a kételyek vannak eloszlatva, hanem meggyökeredzett a hit az egylet jövője iránt, minek bizonyságát egyrészről az egyleti tagoknak naponkinti szaporodása, másrészről azon kedvező körülmény képezi, hogy az egyleti tagok névsorában az ügyvédi testület érdemes veteránjai mellett, a legjobb s legbuzgóbb fiatal erők nem csak egyesülten, hanem egyetértve is foglalnak helyet. Igen érdekesen fejtegette végül az alelnök az egylet jövőjének garantiáit; s ha — úgymond — az egyletnek csak azok s csak olyanok lesznek tagjai, kik az alapszabályok feltételei szerint hivat­va vannak ; de ellenben minden hivatottak tagjaivá válandnak az egyletnek , úgy nem messze van az idő, melyben az egylet sociális, erkölcsi és szel­lemi czéljait megközelítendi, s hazai törvénykezé­sünk reform-kérdéseiben hasznos szolgálatokat te­het a kormánynak és a törvényhozásnak is. Az általános tetszéssel fogadott beszédek után a tanácskozási, segélyezési és házi rend iránt szer­kesztett szabályok, s a szakosztályok megalakí­tása és ügyrendje vitattatott és állapíttatott meg. A közgyűlés folyamában az elnökség részéről előterjesztett azon bizalmas közlés, hogy az ügy­védi testület előtt köztiszteletben és szeretetben álló Horvát Boldizsár igazságügyminiszer úr ő nagyméltósága az egylet alapitó tagja óhajt lenni, m­élyenekben kitörő köztetszéssel fogadtatott. Valódi hazafiui örömmel szemléljük a megvá­lasztott tisztikar és választmányi tagokban ez egyletnek egészséges szervezetét; oly nevek azok, melyekhez a siker biztos reménye csatlakozhatik. Úgy értesülünk, hogy az igazgató választmány már a legközelebbi napokban elkezdi az alapsza­bályok értelmébeni igazolási eljárást, s azután a rendes havi ülések a szakosztályok megalakításá­val kezdik meg működésüket. Az egylet tagjai napról napra szaporodnak; ed­dig mintegy 40 alapító és 300 évdíjas tag van, s ezek között jelesebb jogtudósok a birói testületek köréből is. 2318 Utána az alelnök, Sárkány József tartotta rö­vid, velős és az ügyszeretet valódi melegétől átha­tott székfoglaló beszédét. Az utóbbi igen alkalom­­szerűleg hangsúlyozta azon körülményt, hogy még a múlt évben itt ott kétségek merültek fel s arra nézve, váljon szükséges, hasznos és lehetsé- l ges e Buda-Pesten egy ügyvédi egyletnek alakí-­­ tása ? S ma már — úgymond — eredmények be­ BÉCSI TUDÓSÍTÁS. BIRODALMI TANÁCS. Urakháza november 5-dikén. Feltűnést okozott Rauscher bibornok távolléte. A concordatum fenntartása mellett érkezett 7 kérvény, egy pedig (Leibnitz városától) ellene. Erre a ház napirendre térvén, melynek tárgya volt a házassági törvény első olvasása, elnök indít­ványa folytán 15 tagú bizottmány elé utasíttatik a házassági és iskolai törvény, s a bizottmányt azonnal meg is választják. (A választás eredményét táviratilag már kö­zöltük.) A bizottság megválasztásának eszközlése után a napirend következő tárgyára, a birodalmi Ítélő­székről szóló alaptörvény vitatására tértek át. Kraus báró tesz a bizottmány nevében jelentést s ajánlja az alsóház által átküldött törvényjavas­lat elfogadását, azon változtatás mellett, hogy a felsőház a birodalmi ítélőszék tagjainak ne egy­harmadát, hanem felét válassza meg, póttagul pe­dig ne hármat, hanem négyet. Csekély vita után a ház elfogadta a bizottság ja­­vaslatát. A legközelebbi ülést másnapra határozták. Urakháza november 6 dikán. Rauscher bibornok most sem volt jelen, de an­nál többen megjelentek az államhivatalnokok közül. Elnök jelenti, hogy a tegnap választott bizottság a házassági s iskolai törvények feletti előtanács­­kozások megtételére már megalakult s elnökké Schmerling lovagot, alelnökké báró Lichtenfelst választá. Napirenden volt a büntetőtörvényi bizottság megválasztása. Elnök ajánlatára kilencz tagból álló bizottság választatik. Második tárgya volt a napirendnek a bírói ha­­talomról szóló államalaptörvény. Az általános vitában senki sem szólalván fel, át­térnek a részletes vitára. A harmadik fejezetet a bizottság ekkér módo­­sító : „a katonai törvényszékek hatáskörét külön törvények fogják szabályozni.“ Schmerling lovag felolvassa azon motívumokat, melyek a bizottságot ezen változtatásra bírták. John hadügyminiszer

Next