Budapesti Közlöny, 1867. december (1. évfolyam, 219-242. szám)
1867-12-01 / 219. szám
Buda-Pest, 1867. 219. szám. Vasárnap, deczember 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Napontai POSTAI SZÉTKÜLDÉSSEL : Egész évre.........................20 írt. Félévre.................................10 , Negyedévre ■ ■ ■ . . ■ 5 r Előfizetési árak : Budapesten házhoz hordva : Egész évre . . . 18 frt — kr. Félévre.....................9 Negyedévre .... 4 Szerkesztőség:Budán, a vízi-városban, Ilona nteza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal : Budavár , Iskola-tér, 162. sz. I. emelet. — Fiók-kiadóhivatal : — „i Györy Pál papirkereskedésében, hatvani 50 al utcza, 1. sz. a. Pesten, ___________ Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A magyar kir. pénzügyministerium Gáthy Albert, Munkács városi tanácsost és adószedőt, munkácsi jövedéki fő- és adóhivatali tisztté nevezte ki. A magyar kir. távirászati intézetnek, részint a jövő 1868-ik év folytán felállittatni szándékolt uj távirdai állomások számára, részint a hazájokba visszatérendő nem belföldi születésű régibb távirdai hivatalnokok pótlására — uj, szakképzett egyénekre leend szüksége. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium ezen szükségen segítendő, s hazánk ifjúságának módot akarván nyújtani, hogy ezen téren is úgy a hazának szolgálhassanak, mint maguknak foglalkozást és életmódot szerezhessenek, egy második távirászati tanfolyam megnyitását határozta el. A tanfolyam Pesten fog tartatni, megnyílik a jövő 1868-ik évi január hó 10 én, s tart legfeljebb három hóig. A tantárgyak lesznek: 1- szer. A természettanból, a villanyosságról, delejességről , ezeknek egymásra való kölcsönös hatásáról szóló rész. 2- szer. A távirdai készülékek ismertető leirása (Apparatenlehre). 3- szor. Az ugyanazon állomáson összejövő huzalvonalaknak a kéznél lévő készülékekhez alkalmazott, a különböző czéloknak megfelelő összekötéséről vagy elkülönítéséről szóló tan (Schemalehre.) 4. A hivatali utasítás. (Dienst-Anweisung.) 5. Az európai összes távirdai vonal-egybekötések ismerete (Geographia.) 6. A gyakorlati távirás, vagy a sürgöny-továbbitás és a sürgönyzésnél használt jegyek olvasása. Felvétetnek a tanfolyamra azon, 18 évet már betöltött, de a 30 évet még túl nem haladt, hivatalviselésre alkalmas, ép és egészséges testalkatú ifjak, kik legalább 6 gymnasialis vagy reáltanodai, vagy más, ezeknek megfelelő iskolai osztályt végeztek ; jó írásuk van; legalább magyarul és németül tudnak. A honban előforduló többi élő nyelvek közül egynek vagy többnek, valamint a franczia és olasz nyelveknek tudása a más tekintetben egyenlőkkel szemben az alkalmazásnál előnyül számíttatik be. A tanfolyamra csak azok vétetnek fel, kik a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi magyar kir. ministerium távirdai szakosztályához legfeljebb 1. évi december 20 ig az előbb említett tulajdonságokról tanúskodó bizonyítványokkal ellátott kérelmet nyújtanak be, s pedig azok, kik már valamely hivatalnál alkalmazva vannak , illető elöljárójuk útján. A felvételkor minden tanoncz köteles 8 forintot osztv. ért lefizetni, s azért megkapja az európai távirda-hálózatnak egy térképét s a szolgálati utasításnak egy nyomtatott példányát. A tanfolyam végeztével a tanonczok meg fognak vizsgáltatni, letett vizsgájukról képzettségeket tanúsító bizonyítványt nyerni, s az alkalmasak szorgalmuk, képzettségük és nyelvismeretükhöz képest érdemsorozatuk rendében, az időnkint üresedésbe jövő állomásokra magy. kir. távirászokut alkalmaztatni. Kelt Pesten, 1867. nov. 28-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Tisza Lajos, Biharmegye főispánja, Biharmegye egyes községei és lakosai részéről a honvédsegélyző-alap javára 1650 frt 58 o. é. krajczárt és 1 db aranyat küldött be. Kőszeg sz. kir. város 105 fttal járult a honvédalap gyarapítására, mi is ezennel köszönettel köztudomásra hozatik. NYILATKOZATA az erdélyi püspöki megyéhez tartozó római kath. országgyűlési képviselőknek. Az erdélyi római katholikus püspöki megye autonómiája helyreállittatott, és a vallás- és közoktatásügyi miniszer nagyméltósága által sept. 12-től tett felhívás következtében püspökünk a státusgyűlést jövő január 5-re összehívta. Nem úl ezen institutio egyházunkban, különösen magyar hazánkban. Első királyaink idejétől fogva a múltban folytonosan nyomaira találunk, hogy az egyház anyagi ügyei felett egyháziak és világiak közösen tanácskoztak s azokat kölcsönös egyetértéssel mozdították elő. Az erdélyi püspöki megyét illetőleg az önállóságot és a státus gyűlését nemzeti fejedelmeink korában kelt országos törvény biztosította; — folytonos gyakorlatában voltak elődeink egészen 1772-ig, mikor összes alapítványaink kezelése az öt évvel azelőtt felállított főkormányszéki katholika commissióra bízatott, melynek hatáskörébe rendeltettek 1775 ben az egyházi és iskolai ügyek általában. A dicaterialis rendszer, a mindent e hatalom alá központosítani törekvő akkori kormány, forgatta ki megyénknek mind világi, mind egyházi tagjait önállóságából kifolyó rendelkezési jogából. 1848-ban autonómiánk visszaállítása felett Magyarország püspöki kara tanácskozott és kérelmezett. 1866 ban január 10-én az erdélyi katholikus státus gyűlése ezen püspöki megyét illetőleg a legalaposabb előterjesztéssel folyamodott püspökével egyértelműleg. Mi, ezen megyéhez tartozó orsz. képviselők csak azt tettük, midőn ezen folyamodását státusunknak elintéztetni kértük a vallás- és közoktatási miniszer önméltgához folyó évi június 20 án beadott kérvényünkben, amit az erdélyi státusgyűlés által oly helyes alapon és érdemteljesen megkezdett ügy előmozdítására kötelességünknek ismertünk. De miután alig hiszszük, hogy ezen státusgyűlésen országgyűlési képviselői elfoglaltatásaink miatt mindnyájan részt vehessünk, ezennel némely nézeteinket közöljük megyénk tagjaival. Nagyszerű az eszme, mely most megyénkben ismét életbe lép. Figyelemmel kisérik fejlődését és hatását nem csupán magyar hazánkban, de a külföld, jelesen Francziaország és Belgium katholikus notabilitásai. Panaszkodtunk, és méltán, hogy a világi rend merőben ki van zárva az alapítványaink, iskoláink feletti rendelkezésből, és egyházunk közügyeibeni részvétből. Panaszkodtunk, hogy a közönyösség egyházunk s iskoláink ügyei iránt a világi rendnél elterjedt, mert mindent a kormány rendezett, rendelt, intézett el. Panaszkodtunk, hogy alapítványaink vesznek, nem az alapítók czéljai szerint kezeltetnek ; fundatiók reducáltatnak, iskoláink, növeldéink és tápintézeteink dolga roszul megy. íme ki van nyitva a pálya, melyen bebizonyíthatjuk, hogy tudjuk és akarjuk a múlt hibáit helyrehozni, és jobbat tenni, mint eddig tettek. Az erdélyi egyháziak és világiak közül tehát senki ezen ügy iránt közömbös nem maradhat; sietni kell mindenkinek, ki akár saját személyében, akár választottja által résztvenni jogosítva van, ezt teljes erélylyel felkarolni. Sem egyes személy vagy személyek iránti rokonszenv nem vezethet, sem ellenszenve nem hlthet bárkit. Az ügy nagysága és nagy horderejű fontossága kell, hogy mindnyájunkat buzdítson. Státusgyűlésünk összehivatott: mi azt óhajtjuk, hogy e gyűlés szelleme és folyama csendes és gyakorlati legyen, mely nem csupán az ellenőrködés kérdéseit fejtse meg, hanem ily fontos ügyeinknek és vagyonainknak igazgatását — Ő Felsége legfelsőbb kegyúri és főfelügyelői jogainak csorbítása nélkül — a katholikus státus kezeihez gyakorlatilag is szerezze vissza. Magyarország érsekei és püspökei tanácskoznak ezen intézménynek hazánk püspöki megyéiben átalánossá tétele felett : mi az erdélyi megyében leszünk az elsők, kiknek példánkkal ki kell mutatni, hogy a segély, mit a világi rendtől iskoláinkra, alapítványainkra és egyházunk közügyeire nézve várnak, nem lesz hiú ábránd, hanem valóság. Hogy a státusgyűlés nem egyháziak és világiak küzd-homokja, hanem — mikép valóságos eszméje hozza magával — közös és egyetértő munkásság az egyház és a nevelés szent ügyének előmozdítására. Státusgyűlésünk az 1848-ban tett és az 1866-ki január 10-ki jegyzőkönyvben körülírt szerkezet szerint rendeltetett összehivatni. Ennélfogva tagjai közt vannak mind az egyházi, mind a világi rendből dignitariusok, patronusok és képviselők. Ez utóbbiak közé tartoznak: a középtanodákból egy egy képviselő; a több, mint ötezer római katholikus lakost számláló városokból és helységekből egy-egy képviselő ; Kolozsvár részéről három képviselő; mindenik esperességből egy az oda tartozó papság által választott egyházi képviselő , és a világi választók által, kik az egyes parochiák által választatnak meg, megválasztott két két világi képviselő. E képviselők megválasztása legfontosabb. Mi azt hiszszük, az ügy iránt buzgó, de higgadt és a feladat gyakorlati átvitelét óhajtó és tudó képviselőkre van szükség. Az egyetértés, egy buzgalom és gyakorlati tapintat fogja megszülni az eredményeket, melyeket e gyűléstől mindnyájan remélünk, s melyekért létrejövetelét oly hosszú éveken keresztül óhajtottuk, s a miért parlamentáris kormányunk azt megadta. Az ellenkező mindent tönkre tenne. Állandóságra ez intézvény erdélyi megyénkben úgy számíthat biztosan, ha Magyarország többi püspökségeiben is létrejövend. Pest, 1867. nov. 23 kán. Gál János, gr. Wass Samu, Réthelyi József , Tolnay Gábor, Széles Dénes, Gecze János, gr. Kálnoky Pál, gr. Lázár Kálmán, Gajzágó Salamon, Makray László, Antalfi Károly, Fejér János, Betegh Kelemen, Boér János, Lázár Dénes, Thury Gergely, ifj. báró Huszár Károly, Simay Gergely, báró Szentkereszti Zsigmond.