Budapesti Közlöny, 1867. december (1. évfolyam, 219-242. szám)

1867-12-01 / 219. szám

Buda-Pest, 1867. 219. szám. Vasárnap, deczem­ber 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Napontai POSTAI SZÉTKÜLDÉSSEL : Egész évre.........................20 írt. Félévre.................................10 , Negyedévre ■ ■ ■ . . ■ 5 r Előfizetési árak : Budapesten házhoz hordva : Egész évre . . . 18 frt — kr.­­ Félévre.....................9 Negyedévre .... 4 Szerkesztőség:Budán, a vízi-városban, Ilona nteza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal : Budavár , Iskola-tér, 162. sz. I. emelet. — Fiók-kiadóhivatal : — „­i Györy Pál papirkereskedésében, hatvani­ 50 a­l utcza, 1. sz. a. Pesten, ___________ Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A magyar kir. pénzügyministerium Gáth­y Al­bert, Munkács­ városi tanácsost és adószedőt, mun­kácsi jövedéki fő- és adóhivatali tisztté nevezte ki. A magyar kir. távirászati intézetnek, részint a jövő 1868-ik év folytán felállittatni szándékolt uj távirdai állomások számára, részint a hazájokba visszatérendő nem belföldi születésű régibb távir­dai hivatalnokok pótlására — uj, szakképzett egyé­nekre leend szüksége. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium ezen szükségen segítendő, s ha­zánk ifjúságának módot akarván nyújtani, hogy ezen téren is úgy a hazának szolgálhassanak, mint maguknak foglalkozást és életmódot szerez­hessenek, egy második távirászati tanfolyam meg­nyitását határozta el. A tanfolyam Pesten fog tartatni, megnyílik a jövő 1868-ik évi január hó 10 én, s tart legfeljebb három hóig. A tantárgyak lesznek: 1- szer. A természettanból, a villanyosságról, delej­ességről , ezeknek egymásra való kölcsönös hatásáról szóló rész. 2- szer. A távirdai készülékek ismertető leirása (Apparaten­lehre). 3- szor. Az ugyanazon állomáson összejövő hu­zalvonalaknak a kéznél lévő készülékekhez al­kalmazott, a különböző czéloknak megfelelő össze­kötéséről vagy elkülönítéséről szóló tan (Schema­lehre.) 4. A hivatali utasítás. (Dienst-Anweisung.) 5. Az európai összes távirdai vonal-egybeköté­­sek ismerete (Geographia.) 6. A gyakorlati távirás, vagy a sürgöny-továb­­bitás­ és a sürgönyzésnél használt jegyek olvasása. Felvétetnek a tanfolyamra azon, 18 évet már betöltött, de a 30 évet még túl nem haladt, hiva­talviselésre alkalmas, ép és egészséges testalkatú ifjak, kik legalább 6 gymnasialis vagy reáltano­dai, vagy más, ezeknek megfelelő iskolai osztályt végeztek ; jó írásuk van; legalább magyarul és németül tudnak. A honban előforduló többi élő nyelvek közül egynek vagy többnek, valamint a franczia és olasz nyelveknek tudása a más tekin­tetben egyenlőkkel szemben az alkalmazásnál előnyül számíttatik be. A tanfolyamra csak azok vétetnek fel, kik a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi magyar kir. ministerium távirdai szakosztályához legfel­jebb 1. évi december 20 ig az előbb említett tulaj­donságokról tanúskodó bizonyítványokkal ellátott kérelmet nyújtanak be, s pedig azok, kik már va­lamely hivatalnál alkalmazva vannak , illető elöl­járójuk útján. A felvételkor minden tanoncz köteles 8 forintot osztv. ért­ lefizetni, s azért megkapja az európai távirda-hálózatnak egy térképét s a szolgálati utasításnak egy nyomtatott példányát. A tanfolyam végeztével a tanonczok meg fog­nak vizsgáltatni, letett vizsgájukról képzettsége­­ket tanúsító bizonyítványt nyerni, s az alkalma­sak szorgalmuk, képzettségük és nyelvismeretük­höz képest érdemsorozatuk rendében, az időnkint üresedésbe jövő állomásokra magy. kir. távirá­­szokut alkalmaztatni. Kelt Pesten, 1867. nov. 28-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Tisza Lajos, Biharmegye főispánja, Biharme­­gye egyes községei és lakosai részéről a honvéd­­segélyző-alap javára 1650 frt 58 o. é. krajczárt és 1 db aranyat küldött be. Kőszeg sz. kir. város 105 fttal járult a honvéd­­alap gyarapítására, mi is ezennel köszönettel köz­tudomásra hozatik. NYILATKOZATA az erdélyi püspöki megyéhez tartozó római kath. országgyűlési képviselőknek. Az erdélyi római katholikus püspöki megye autonómiája helyreállittatott, és a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszer­­ nagyméltósága által sept. 12-től tett felhívás következtében püspökünk a státus­gyűlést jövő január 5-re összehívta. Nem úl ezen institutio egyházunkban, különö­sen magyar hazánkban. Első királyaink idejétől fogva a múltban folytonosan nyomaira találunk, hogy az egyház anyagi ügyei felett egyháziak és világiak közösen tanácskoztak s azokat kölcsönös egyetértéssel mozdították elő. Az erdélyi püspöki megyét illetőleg az önálló­ságot és a státus gyűlését nemzeti fejedelmeink korában kelt országos törvény biztosította; — folytonos gyakorlatában voltak elődeink egészen 1772-ig, mikor összes alapítványaink kezelése az öt évvel azelőtt felállított főkormányszéki katho­­lika commissióra bízatott, melynek hatáskörébe rendeltettek 1775 ben az egyházi és iskolai ügyek általában. A dica­terialis rendszer, a mindent e hatalom alá központosítani törekvő akkori kormány, for­gatta ki megyénknek mind világi, mind egyházi tagjait önállóságából kifolyó rendelkezési jogából. 1848-ban autonómiánk visszaállítása felett Ma­gyarország püspöki kara tanácskozott és kérel­mezett. 1866 ban január 10-én az erdélyi katholikus státus gyűlése ezen püspöki megyét illetőleg a legalaposabb előterjesztéssel folyamodott püspö­kével egyértelműleg. Mi, ezen megyéhez tartozó orsz. képviselők csak azt tettük, midőn ezen folyamodását státusunk­nak elintéztetni kértük a vallás- és közoktatási miniszer ö­nméltgához folyó évi június 20 án be­adott kérvényünkben, a­mit az erdélyi státus­gyű­lés által oly helyes alapon és érdemteljesen meg­kezdett ügy előmozdítására kötelességünknek is­mertünk. De miután alig hiszszük, hogy ezen státus­gyű­lésen országgyűlési képviselői elfoglaltatásaink miatt mindnyájan részt vehessünk, ezennel né­mely nézeteinket közöljük megyénk tagjaival. Nagyszerű az eszme, mely most megyénkben ismét életbe lép. Figyelemmel kisérik fejlődését és hatását nem csupán magyar hazánkban, de a külföld, jelesen Francziaország és Belgium katho­likus notabilitásai. Panaszkodtunk, és méltán, hogy a világi rend merőben ki van zárva az alapítványaink, isko­láink feletti rendelkezésből, és egyházunk köz­­ügyeibeni részvétből. Panaszkodtunk, hogy a közönyösség egyházunk s iskoláink ügyei iránt a világi rendnél elterjedt, mert mindent a kormány rendezett, rendelt, in­tézett el. Panaszkodtunk, hogy alapítványaink vesznek, nem az alapítók czéljai szerint kezeltetnek ; fun­­datiók reducáltatnak, iskoláink, növeldéink és táp­intézeteink dolga roszul megy. íme ki van nyitva a pálya, melyen bebizonyíthat­juk, hogy tudjuk és akarjuk a múlt hibáit helyre­hozni, és jobbat tenni, mint eddig tettek. Az­ erdélyi egyháziak és világiak közül tehát senki ezen ügy iránt közömbös nem maradhat; sietni kell mindenkinek, ki akár saját személyé­ben, akár választottja által résztvenni jogosítva van, ezt teljes erélylyel felkarolni. Sem egyes személy vagy személyek iránti rokon­­szenv nem vezethet, sem ellenszenv­­e nem h­­lthet bár­kit. Az ügy nagysága és nagy horderejű fontos­sága kell, hogy mindnyájunkat buzdítson. Státus­gyűlésünk összehivatott: mi azt óhajt­juk, hogy e gyűlés szelleme és folyama csendes és gyakorlati legyen, mely nem csupán az ellenőrkö­dés kérdéseit fejtse meg, hanem ily fontos ügyeink­nek és vagyonainknak igazgatását — Ő Felsége legfelsőbb kegyúri és főfelügyelői jogainak csor­bítása nélkül — a katholikus státus kezeihez gya­korlatilag is szerezze vissza. Magyarország érsekei és püspökei tanácskoz­nak ezen intézménynek hazánk püspöki megyéi­ben átalánossá tétele felett : mi az erdélyi megyé­ben leszünk az elsők, kiknek példánkkal ki kell mutatni, hogy a segély, mit a világi rendtől isko­láinkra, alapítványainkra és egyházunk közügyei­re nézve várnak, nem lesz hiú ábránd, hanem va­lóság. Hogy a státus­gyűlés nem egyháziak és világiak küzd-homokja, hanem — mikép valóságos eszméje hozza magával — közös és egyetértő munkásság az egyház és a nevelés szent ügyének előmozdítására. Státus­gyűlésünk az 1­848-ban tett és az 1866-ki január 10-ki jegyzőkönyvben körülírt szerkezet szerint rendeltetett összehivatni. Ennélfogva tagjai közt vannak mind az egyhá­zi, mind a világi rendből dignitariusok, patronu­­sok és képviselők. Ez utóbbiak közé tartoznak: a középtanodák­ból egy egy képviselő; a több, mint öt­ezer római katholikus lakost számláló városokból és helysé­gekből egy-egy képviselő ; Kolozsvár részéről há­rom képviselő; mindenik esperességből egy az oda tartozó papság által választott egyházi kép­viselő , és a világi választók által, kik az egyes parochiák által választatnak meg, megválasztott két két világi képviselő. E képviselők megválasztása legfontosabb. Mi azt hiszszük, az ügy iránt buzgó, de higgadt és a feladat gyakorlati átvitelét óhajtó és tudó képviselőkre van szükség. Az egyetértés, egy buzgalom és gyakorlati tapin­tat fogja megszülni az eredményeket, melyeket e gyűléstől mindnyájan remélünk, s melyekért lét­­rejövetelét oly hosszú éveken keresztül óhajtot­tuk, s a miért parlamentáris kormányunk azt megadta. Az ellenkező mindent tönkre tenne. Állandóságra ez intézvény erdélyi megyénkben úgy számíthat biztosan, ha Magyarország többi püs­pökségeiben is létrejövend. Pest, 1867. nov. 23 kán. Gál János, gr. Wass Samu, Réthelyi József , Tol­­nay Gábor, Széles Dénes, Gecze János, gr. Kálnoky Pál, gr. Lázár Kálmán, Gajzágó Salamon, Makray László, Antalfi Károly, Fejér János, Betegh Kele­men, Boér János, Lázár Dénes, Thury Gergely, ifj. báró Huszár Károly, Simay Gergely, báró Szentke­reszti Zsigmond.

Next