Budapesti Közlöny, 1867. december (1. évfolyam, 219-242. szám)

1867-12-01 / 219. szám

1869-re lefizették­ Káli Nagy Elek (Kolozsvár), Kohárics Ferencz (Szigetvár), a pozsonyi kasinó, az eperjesi társadalmi egylet, Blaskovich Gyula (Félegyháza), Degenfeld Lajos gr. (Szirák), Hoff­man Ágost (T. Sz.­György), Sziklay Ede (Rozs­nyó), a rozsnyói társalgási egylet, Kmety Pál (Debreczen), Wagner Frigyes (Kolozsvár), Stein János (Kolozsvár), Darvas Lajos (Gyöngyös), a sárospataki akad. ifjúság könyvtára, Sulyok Mór (Temesvár), a pesti h. h. főgymnasiumi önképző­­egylet.Figyelmeztetés. A mely tisztelt pártolók m. é. nov. 14-dike óta egy vagy több évre szóló évdíjukat beküldötték, s a fentebbi jegyzékben még­sem volnának meg­nevezve, szíveskedjenek alulírottat az iránt felvi­lágosítani. A­kik netán lakhelyöket változtatták, vagy a­kiknek lakhelye a jegyzékben hibásan volna kitéve, azokat szintén kérem, tudósítsanak, hogy a nekik járó könyvküldeményeket pontosan lehessen czimezni. Tudósítást kérek azoktól is, kik az eddig megjelent pártolói könyvilletménye­ket meg nem kapták, vagy a még megjelenendő­­ket meg nem kapnák. Megjelentek pedig az 1864- 66 ik évi fo­lyamban : 1. A mi nótáink. Regény. Irta Abonyi Lajos. Négy kötet. (Pártolói könyvilletmény 1864. évre.) 2. A Luziába, Camoenstől. Fordította Greguss Gyula. Egy nagy kötet két füzetben. (Az első fü­zet még 1864-re, a második már 1865-re járó pár­tolói könyvilletmény.) 3. Bethlen Gábor ifjúsága. Tört. regény. Irta P. Szathmáry Károly. Két kötet. (Pártolói könyv­illetmény 1865 re.) 4. Anyegin. Verses regény Puskintól. Forditotta Bérczy Károly. Egy jókora kötet. (Pártolói könyv­illetmény 1865 dik évre, részben már 1866 ra.) 5. Losárdi Zsuzsánna. Költői elbeszélés hat énekben, a Rákóczi-korból. Egy kötet. 6. Két szinmil (Heródes és a Belencz), Szász Károlytól. Egy kötet. 7. A nyomorék. Rajzok a falusi életből, Tolnay Lajostól. Egy kötet. 8. Phülis unokahugom. Angol beszély. Irta Gas­­kellné. Forditotta Huszár Imre. Egy kötet. Sajtó alatt vannak, mint 1867-ik évi könyvil­letmények, és jövő évi február havában szét fog­nak küldetni: 1. Pákh Albert szépirodalmi munkái. 2. Szilas története. Regény, Feuillet Oktávtól, fordította Concha Győző. Minthogy a pártolói könyvilletményekben az alapítók is részesülnek, őket is felkérem, hogy a­mennyiben az illető példányokat meg nem kap­ták, vagy meg nem kapnák, szíveskedjenek érte­síteni, hogy a netáni hiányok fedezéséről gondos­­kodhassam.*) Ezen reclamaciókat a tisztelt alapítók és párto­lók Emich Gusztáv könyvkiadó - hivatalához is in­tézhetik, mint a­mely a könyvek szétküldését tel­jesíti. A reclamatiókat, ha be nem pecsételve adat­nak postára, nem kell bérmentesíteni. A levél hátán pedig ki kell írni: reclamatió. *) Megesvén, hogy alapítók és pártolók olyan köny­veket is reclamáltak, melyek nem tartoznak a pártolói illetmények közé, szolgáljon felvilágosí­tásul, hogy a Kisfaludy-Társaság azon újabb kiad­ványai, melyek az alapítóknak és pártolóknak nem járnak, s csupán külön megrendelés útján szerez­hetők meg, a következők : 1. Shakespeare minden munkái. Ára köte­­tenkint t­ut, s minden kötet külön is kapható. (Eddig összesen kilencz kötet jelent meg, melyben a következő 18 színmű foglaltatik :­ Othello, Szent­­ivánéji álom, Julius Caesar, Téli rege, Macbeth, Velenczei kalmár, Coriolanus, Titus Andronicus, Lear király, Két veronai ifjú, Antonius és Cleopa­tra, Szeget szeggel, Makranczos hölgy, Tévedések játéka, Hamlet, Felsült szerelmesek, János király, II. Rikhárd király. Sajtó alatt van két kötet, kö­vetkező négy művel : Athéni Timon, Windsori vig nők, IV. Henrik király két része.) 2. A balladáról. Irta Greguss Ágost. A Kisfa­ludy-Társaság által koszoruzott pályamű. (Ára 1 forint.) 3. Tót népdalok. Fordították Szeberényi Lajos, Lehoczky Tivadar, Törs Kálmán. A „Hazai nép­­költészet tárá“-nak első kötete. (Ára 1 ft 20 kr.) BÉCSI TUDÓSÍTÁS. BIRODALMI TANÁCS. Felsőházi ülés november 29-én. Hallgatóság és a ház tagjai szokatlan nagy számmal vannak jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése után Schwarzenberg, Rauscher, Wasilko, Jablonowszki, Auersperg, stb. adresseket s petitiókat nyújtanak át, melyek egy része az alsó papságtól jön, kik tiltakoznak az ellen, mintha ők a concordatum eltörlését kívánnák, má­sok a concordatum fenntartását, mások eltörlését kívánják, mások az iskolai s házassági törvény ellen nyilatkoznak, mások tiltakoznak, hogy az iskola elválasztassék az egyháztól. Napirenden volt azon törvényjavaslat, melylyel a februári alkotmány megváltoztattatik. Gróf Auersperg olvassa a kiküldött bizottság jelentését, melynek végeztével, miután az átalános vitára senki sem íratta fel magát, áttérnek a részletes vitára, melynek megkezdése előtt a jelentéstevő megjegyzi, hogy az 1., 9., 17. és 21. §§. a régi alkotmányból vétetvén, azok felett nem fognak vi­tázni. A viták folyama alatt Schmerling is a sorom­póba lép, hogy a kisebbségi javaslatot (a 11. §-i és k.) védelmezze. E napon a bizottsági javaslat sze­rint fogadtatott el a törvény eleje. Az e tárgyban folytatott vita élénk volt, s maga az államkorlátnok K. Beust is felszólalt kétszer, első ízben különösen Schmerling érveit c­áfolva a tartományi autonómia kérdésében. „Mennyivel inkább kell — mondá beszéde végén — a biro­dalmi tanácsnak a maga tevékenységét egy hatá­rozottan körvonalazott competentiára szorulni —, s én azt hiszem, hogy e határok épen nincsenek szűkre szabva, — annyival jobban fogja feladatát megoldani, annyival tiszteletreméltóbbnak fog fel­tűnni benn és künn, s hogy ez a legkiterjedettebb értelemben megtörténjék, ez a kormány óhajtása.“ Schmerling ajánlata csakugyan elvettetett. Második beszédében K. Beust Rauscher szavait c­áfolta, kinek megnyugtatására kiemelte, hogy az államgépezet álló kisértete (ezélt at a bibornok szavaira) enyhítő árny, mely az adómegtagadás élénk fényképén nyugszik. (Helyeslés.) E pontnál is a bizottsági ajánlat fogadtatott el. Alsóházi ülés nov. 29-én. A jegyzőkönyv hitelesítése után gr. Falkenhayn jelenti, hogy pairré lett kineveztetése következté­ben leteszi mandátumát. Becke pénzügyminiszer úr egy törvényjavasla­tot terjesztett elő, átirat kíséretében, melyben a nyilvános lelenct-intézetek költségeit mint kor­mány-előterjesztést alkotmányos tárgyalás alá kéri vétetni. Skene indítványozza, hogy e törvényjavaslat egy 9 tagból álló külön bizottmánynak adassék ki tárgyalás végett, mi elfogadtatik. A pénzügyminiszernek egy másik előterjesztése így hangzik: „Mivel lehetetlen az előterjesztendő pénzügyi törvényjavaslatot egész terjedelmében befejezni, mielőtt a Magyarországgal való kiegyezés létre nem jött, azért sürgető szükség, az állam-költség­vetésnek egyelőre legalább azon részét, mely a függőben lévő kiegyezési tárgyalások által érin­tetlen marad, — előleges tanulmányozás végett a ház bizottmányainak rendelkezése alá bocsátani. A pénzügyminiszer ennélfogva az állam­ költ­ségvetésnek ama részét, mely a fedezetet illeti, ezennel előterjeszti, hogy a bizottmányok ama helyzetbe jussanak, hogy annak vizsgálatába s kijavításába bocsátkozhassanak; s hogy még a teljes pénzügyi törvény előterjesztése előtt, annak­­ javaslata lehetőleg siettessék, s az előtanácskozási KÜLFÖLD. Olasz ügyek. A porosz félhivatalos sajtó maga­tartása a conferentia kérdésében az első naptól fogva ellenzéki volt. A félhivatalos franczia sajtó közleményei s leleplezései mutatják, hogy a kor­mány távolról sem foglalt el oly merev álláspon­tot e kérdésben mint a sajtó. S a „France“ ezt megsokalva, nov. 28-iki számában egy hivatalos forrásból merített közlést hoz : „Nem tudjuk, minő forrásból meríti a „Nordd. A. Ztg." azon értesítéseit, melyekkel a conferen­­tiát illető közléseinket kétségbe vonja. A porosz lapok indicatióit összefoglalja, melyek szerint Olaszország a conferentia elfogadásához számos feltételt kötött volna, s hogy csak Hessen és Spa­nyolország fogadták volna el fentartás nélkül.“ „Okunk van állítni, hogy a „Nordd. A. Ztg.“ minden pontban csalatkozik. Valamint elő infor­­matióinkat egymásután megerősítették azon lapok, melyek azokat kezdetben tagadták, épen úgy mindaz, mit a különböző hatalmak beleegyezéséről mondottunk, biztos értesítésen alapul s nem fog demontíroztatni. “ Azonban a „Nordd. A. Ztg“ még a következő na­pon is, nov. 29-én, lényegében megmarad állításai mellett. Jelzi a franczia hadak visszavonulását, s valószínűnek tartja, hogy a­mint a nyugalom az egyházi államokban helyreáll, elég fog létetni a trónbeszéd azon passusának, mely a franczia ha­dak kivonulását helyezi kilátásba. Ő megengedi, hogy ez a conferentia összejövetelére kedvezően hat, mindamellett elsietettnek tartja azt hinni,hogy az biztosítva volna azzal. Határozottan állítja, hogy a conferentia he­lyéről, idejéről, alapjairól mindez ideig nem tör­téntek tanácskozások. Anglia, Orosz- és Porosz­­ország megtartják előbbi álláspontjukat. Azt hi­szik ezek, hogy programm nélkül a conferentia nem fog eredményre vezetni, s a porosz lap hajlandó azt hinni, hogy ellenkező hírek csak azért arattak, hogy a kisebb kormányok kedvező elhatározására benyomást gyakoroljanak. Olaszország még nem tette közzé megegyezését; Hollandia nem felelt; Svédország megjelenik, ha a nagyhatalmak is el­mennek, s Bajorország, ha a szentszék s Olaszor­szág is beleegyeztek. Sőt úgy látszik, hogy az olasz nemzeti pártnak nincs kedve keresni Rómával a kiegyezést; a con­­ferentiát illetőleg az ellenkezőleg ennek meghiúsí­tásán munkál. Épen ezért tolják előtérbe a római államadósság nem fizetésének kérdését mindaz ideig, míg a francziák Rómában lesznek , sőt ez­iránt az ellenzéki képviselők a kormányhoz javas­latot is készülnek benyújtani. Czélja ennek kimon­datni a kormánynyal, hogy a septemberi conven­­tiót többé nem tartja kötelezőnek. Sőt még a „Patrie“ sem nézi a dolgokat a „France“ rózsaszínes szemüvegén át : „Három feleletet kell még — írja — bevárni. Az átküldésben ezek lesznek az utolsók, de elsők a fontossági rangfokozatot illetőleg.“ „Egy conferentia Porosz­, Oroszország és Anglia nélkül nem fogna európai conferentia lenni. Olyan megoldás, mely e három nagy udvar szentesítését nem nyerné meg, csak provisorius jellemmel bírna, mely nehezítne inkább, hogysem javítna a helyzeten.“ „A római kérdés csak incidens a tekintély és forradalom elvei közt folyó viszályban. Franczia­­ország megragadja az alkalmat megerősitni az elsőt, kimutatván az utóbbi gyengeségét.“ * 2577 Felkérem továbbá azon tiszt, pártolókat, kik 1866. évi dijukat, vagy még az 1865-ik évit sem küldötték be, szíveskedjenek e hazafias áldozat­­készséggel megajánlott járandóságukat lehető rö­vid idő alatt akár közvetlenül, akár közvetve (a gyűjtők által) hozzám indítani. Még sürgetőbben kérem erre azokat, kik még első (186­3-dik év) folyambeli tartozásukat sem rótták le. Kelt Pesten, 1867. nov. 29. Greguss Ágost, a Kisfaludy-Társaság titkára. (Pest, Al-Dunasor, 22. sz.) munkálatok eme része akkorára teljesen befejez­tethessék. Ezzel egyszersmind oly praecedens nyujtatnék a birodalmi képviseletre nézve , mely megállapítaná, hogy az előleges adómegszavazás a pénzügyi törvény megszavazása előtt történjék.“ Breszl azon indítványt teszi, hogy e tárgy oly meghagyással utasíttassék a pénzügyi bizottmány­hoz, hogy az a tárgyalási módozatra nézve már a legközelebbi ülésben jelentést tegyen. (Elfogad­­­­tatik.) Ezután különböző interpellációk kerültek sző­nyegre. Napirenden voltak a petitionális bizottságnak különböző jelentései, különösen az Adam Mártoné, falusi orvosok képzése s a bécsi sebészeké, hely­zetük szabályozása végett.

Next