Budapesti Közlöny, 1867. december (1. évfolyam, 219-242. szám)
1867-12-07 / 224. szám
Buda-Pest, 1867. 224. szám. Szombat, deczember 7. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel: Egész évre........................20 frt. Félévre.................. .... 10 „ Negyedévre.........................5 „ Budapesten házhoz hordva : Egész évre . . . . 18 frt — fér. Félévre.....................9 „ — „ Negyedévre . . . . 4 „ 50 „ Szerkesztőség:Budán, a vízi-városban, Ilona-utcza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal : Budavár, Iskola-tér, 162. sz. I. emelet. — Fiók-kiadóhivatal : Gylry Pál papirkereskedésében, hatvaniutcza, t. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magashirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. pénzügyminister Ista Simon adószámsegédtisztet, III-dik osztályú adószámtisztté nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. A császári és Apostoli királyi Felsége f. évi november hó 25-én Schönbrunnban kelt legfelsőbb elhatározásával a szathmármegyei szamos-ujlaki helv. hitv. evang. egyházközség részére, leégett egyházi épületeinek s jelesül iskolaháza felépítésére, a mindkét hitfelekezetü evangélikusok egyházi és iskolai czéljainak előmozdítására rendelt évi átalányból [háromszáz o. é. forintnyi segélyt legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister nemrég egy igen becses ajándékot kapott a hason czimü olasz királyi ministeriumtól, következő, magyar nyelven irt levél kíséretében: „Az alulírt ipar- és kereskedelmi minister czélszerűnek találta, az olasz nemzet díszére, valamint a jelen uralkodó Savoyai-ház iránti hódolatból mindazon herczegek érmeit összegyűjteni, kik a felnevezett fejedelmi házhoz tartoznak. „Van szerencsém ezen érmeket nagyméltóságodnak azon reményben átküldeni, miszerint azok némileg szaporítani és kiegészíteni fogják azon becses gyűjteményeket, melyek bölcs gondja és felügyelése alá vannak helyezve.“ Aláírva: „Cambray Digny“, ki az olasz királyság pénzügyministere, s úgy látszik — akkoriban, a ministérium teljesen meg nem alakulván még, az említett közgazdasági ministériumot is vezette. Az előzékeny modorban nyújtott ajándékért Gorove István, közgazdasági minister levélben szíves köszönetét fejezi ki az olasz kormánynak; a küldött érem-gyűjteményt pedig — minthogy felügyelete alatt efféle gyűjtemények nincsenek, — a nemzeti múzeumnak adta által. Az érmek — számra 91 — csinos faszekrénykében, igen ízletesen és czélszerűen vannak elhelyezve, mintegy 2—22 hüvelyknyi átmérőjüek, és igen szép szinü fémvegyülékből vervék. Metszésük tiszta és mesteri. Előlapján mindegyik egyegy fejedelem, vagy annak hitvesének magasra kidomborodó képét viseli, megfelelő körirattal; hátlapján pedig ugyanannak személyére vonatkozó, szintén domborművű különféle jelképeket mutat. Berchtold (Beroldo) első savoyai grófon kezdve egész II. Victor Emánuel, Olaszország első királyáig — nyolczszáz esztendőt meghaladó szakadatlan sorban tünteti elő a gyűjtemény a savoyai ház 41 családfejét és ezek hitvestársait. A gyűjtemény kiállítására, — miként azt a kíséretében érkezett „Storia della Casa di Savoya“ czimű munka bevezetése előadja — az uralkodóháznak ősi székhelyéből, Turinból Florenczbe való átköltözése szolgált alkalmil, és Luigi Torelli, 1865-ben volt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek a műve, ki az alatta állott „Zecca di Torino“ (pénzverde) meglátogatása alkalmával ott a múlt században IE. Károly Emánuel sardiniai király rendeletéből Lorenzo Lavy által vésett 77 kész nyomára akadván, a még hiányzó 14 nyomót is megvésette, s így a gyűjteményt egész a mai napig kiegészítette. Oly ajándék ez, mely épen teljességénél, de még gyönyörű kiállításánál fogva is a nemzeti muzeum érem-gyűjteményében díszes helyet fog elfoglalni. A honvéd-alapitványhoz újabb adományokkal járultak Kendercsik Jakab zsombolyai lakos 10 krral, és Farkas Albert 20 írttal; mi is köszönettel köztudomásra hozatik. a képviselőház ülése DECEMBER 6-DIKÁN DÉLELŐTTI 10 ÓRAKOR AZ ORSZÁGHÁZBAN. Elnök : Szentiványi Károly ; jegyzők : Horváth Lajos ; a szólani kívánókat jegyzik: Radich Ákos és Csengery Imre. A ministerek közül jelen vannak: gr. Andrássy Gyula ministerelnök, Lónyay Menyhért, báró Eötvös József, Gorove István, és gr. Mikó Imre miniszerek. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök a beérkezett irományokat mutatja be. Elnök tudatja a házzal, hogy az állandó igazolási bizottmány két rövid jelentése fog a napirend felvétele előtt előterjesztetni. Lázár Dénes bizottmányi előadó olvassa a bizottmány jelentését, melynek alapján és értelmében Freiseisen Gyula Beregh megye munkács kerületi és ifj. gróf Zichy József Pozsony megye szempét-kerületi képviselők a végleg igazolt képviselők sorába igtattattak. Perczel Mór : T. képviselőház ! Én és képviselő-bajnoktársaim, kik f. hó 3-án interpellare intéztünk a ministerelnök úrhoz, úgy mint honvédelmi ministerhez, a „honvédelmi rendszer“ átalakítása és megállapítása tekintetében, — kötelességünknek tartjuk nyilatkozni azon válaszra nézve, melyet ministerelnök úr f. hó 4-én ezen interpellációnkra nézve adni méltóztatott. Bár nem érezhetjük magunkat teljesen kielégítve ministerelnök úr válasza által, és így fenntartjuk magunknak a szabadságot, ezen fontos ügynek illő alkalommal és a körülmények szerinti további előmozdítására, mégis tekintetbe véve és méltányolva a honvédelmi rendszer átalakításának és megállapításának kényes természetét, valamint az azzal járó nehézségeket, nem tartózkodunk kijelenteni, hogy megnyugtatást merítettünk miniszerelnök úr azon határozott ígéretéből, mely szerint még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot terjesztene az országgyűlés elé. (Helyeslés.) Az előterjesztett, s helyeslőleg tudomásul vett viszonválasz után Makray László képviselő kijelenti, hogy ő is hozzájárul honvéd képviselőtársainak előadott nyilatkozatához. Dobrzánszky Adolf hosszabb bevezető beszéd kíséretében az orosz nemzetiségűek részéről egy a nemzetiségi ügyre vonatkozó kérvényt tesz a ház asztalára, kérve a házat e folyamodás pártolására. A nemzetiségi bizottmányhoz fog áttétetni. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer úr a néhány nappal ezelőtt általa indítványozott pénzügyi bizottság mielőbbi megalakítását igen szükségesnek tartván, felkéri a házat, ezen már kinyomatott és szétosztott indítványt mielőbb napirendre kitűzni. A ház méltányolva a pénzügyminiszer úr kívonatát, a pénzügyi bizottság alakításáról szóló indítvány tárgyalását a holnapi ülés napirendjébe rendeli felvétetni. Ezen határozat kimondása után Lónyay Menyhért pénzügyminiszer úr a napirenden lévő államadóssági törvényjavaslatra vonatkozólag, mielőtt ennek nyilvános tárgyalása megkezdetnék, némely felvilágosításokat kíván adni, mely czélból kéri a házat, méltóztatnék zárt üléssé alakulni át. A ház a kívonatot e néhány szóban is eléggé indokoltnak találván, a zárt ülésnek azonnali megtartását elhatározó, mire az elnök a nyílt ülést berekeszté, s a közönséget felszólitá, hogy a karzatokat és iói padokat hagyja el. _ _________ A zárt ülésben a pénzügyminister némely adatokkal szolgált, melyek az államadósságok felett megindítandó tanácskozásoknál tájékozásul szolgálhatnak. S minthogy úgy ezen adatok, valamint pénzügyminiszer úr felvilágosítása eszmecserét s elmélkedést tesznek szükségessé, a zárt ülés megállapodott abban, hogy az államadóssági törvényjavaslat feletti vitát nem ma , hanem a holnap tartandó nyílt ülésben kezdendő meg. Az ülés 12 órakor eloszlott. Kerkapoly Károly beszéde a képviselőház december 5-diki ülésében. Nem azért szólalok fel, (Zaj, elnök csenget.) Ismétlem, t. képviselőház, hogy részemről nem azért szólalok fel, mintha el akarnám utasítani magamtól azt a czélt, amelyre törekedve tette Komárom városának igen 1. képviselője határozati javaslatát ; ezen czélt én is magaménak vallom. Magaménak vallom annyival inkább, mert tökéletesen osztom Böszörményi képviselő úrnak azon véleményét, mely szerint a fennforgó törvény — egyrészben legalább — végrehajtása az 1867 XII. törvényczikknek , azon törvényczikknek, a melynek meghozásánál igénytelen véleményemnek a többségéhez csatolása által magam is közreműködtem, s mint ilyen elsősorban, s különösen is hivatva érzem magamat őrködni a felett, nehogy előbb léphessen életbe ama törvény, mint bekövetkeznének azon feltételek, amelyeknek bekövetkezéséhez mi magunk kötöttük. De mindamellett, hogy a czélt én is magaménak ismerem, kötelességemnek tartom a felszólalást azért, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen czélt a központi bizottság által javaslatba hozott pótcikk inkább biztosítja, mint a t. képviselő úrnak határozati javaslata. Nemcsak ennél biztosítja inkább, hanem egyáltalában és teljesen biztosítja azt. Kötelességemnek tartom a felszólalást másodszor még azért,mert arról vagyok meggyőződve, hogy a t. képviselő úrnak határozati javaslata még egyfelől ezen czélt kevésbé biztosítja, másfelől meg túlmegy azon a határon, amelyet épen maga azon czél jelölt ki. Mind a két állításomat megkísértem indokolni. Azt mondom, hogy a központi bizottság által javaslatba hozott pótczikk teljesen biztosítja, nehogy a XII. törvényczikk legalább részben életbelépjen, mielőtt az azon törvény által kikötött feltételek bekövetkeznének. Mi által biztosítja azt azon pótczikk ? Azáltal, hogy ezen törvény életbeléptetését is épen azon feltételekhez köti, amelyekhez van kötve ama XII. törvényczikk életbelépte-