Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-01 / 26. szám

b) Betegápoló-pénztár kötelezvényekben 2235 ft, készpénzben 171 frt 71 kr. c) Dolgoztató-pénztár kötleveleken 2029 forint, készpénzben 162 frt 160 kr. d) Gyógyszerészek alapítványa 74 frt 20 kr. e) Kelemen-alapítvány 300 frt kötlevelen, kész­pénz 48 frt 12 kr. f) Kisdedóvó-pénztár kötleveleken 5338 frt 60 kr, készpénz 285 frt 59 % kr. g) Kóroda-pénztár kötleveleken 26,070 frt 50 kr, készpénz 1152 frt 80% kr. k) Meszena-alapítvány-tőke 6495 frt, készpénz 252 frt 21 kr. i) Keviczki-alapítvány-tőke 42,130 frt 32 kr, készpénz 2091 frt 82 kr. k) Szegények-pénztára töke 7826 frt, készpénz 135 frt 91 kr. l) Színészi nyugdíj-tőke 510 frt 50 kr, készpénz 26 frt 201/2 kr. m) Színházi pénztár-tőke 13,686 frt 50 kr, kész­pénz 303 frt 51­2 kr. n) Tüzi-pénztár-tőke 45,591 frt 10 kr, készpénz 1067 frt 72 kr. Ezen pénztárból az előforduló tüzesetek alkal­mával magukat az oltásban kitüntetőknek ju­talmul fizettetett 325 frt. o) Világítási pénztár-tőke 11,456 frt 34 kr, kész­pénz 529 frt 31 kr. Ezen alapítványok összesen tesznek tőkében 297,022 frt 66’­, krt, készpénzben 7425 frt 70 krajczárt. p) Az 1861., 62., 63., 64., 65., 66. és 67-diki legelőbér-tartozások tesznek összesen 115,337 frt 88 krt, miből befizettetett 11,300 frt 97% kr, hátrány 104,036 frt 90% kr. 6) A földi pénztárnál, a tanya és kaszálók örökítési árából ügyvédi szorgalmazás után 103, megidézés folytán 10 birtokos összesen fizetett 35,697 frt 96 krt. — per alatt van 22. Hátrány 180,000 frt. A 300,678 frt 44% sz­inségi állam-kölcsön-tar­­tozásból 1867. júniustól december utolsó napjáig befizettetett és a kir. pénztárnak átadatott 28,570 frt 29 kr. hátrány 235,533 frt 37 kr. 7) Az adópénztárnál, az 1850—1851-dik év­től kezdve az 1866-dik évig fennmaradt adóhátrá­nyokból és az 1867-dik évi adóból a lakosság múlt évi júniustól dec. utolsó napjáig fizetett összesen 86,591 frt 19 krt. 8) A­mi a városnak, mint erkölcsi testület­nek adója mennyiségét illeti: az e tárgyban foga­natba vett computus a város és a kincstári igazga­tóság között még befejezve nincsen. 9) A közegészségi állapot kielégítő volt, jár­vány vagy ragályos betegség csak az év utolsó ne­gyedében látogatta meg városunk lakosait, névsze­­rint a hökhurut és vörheny, de ezek sem voltak nagy veszélylyel egybekötve, minek következése, hogy az ez évi halálozás kevesebb, mint a múlt évi; születtek száma összesen 1536; meghaltaké 1493. A hasznos háziállatok a múlt évben minden jár­ványo­s betegségtől mentek maradtak. 10) A város közönségének házi kezelés alatt álló majorsági és kaszálóföldjein a múlt évben termett anya- és sarjuszéna tesz összesen 6285 mázsát, ér­tékben becsű szerint 10,316 frt és 50 kft. hatással a helybeli rabbi is, ki eleintén nem szán­dékozott fellépni, de most a közlelkesültségnek nem firt ellentállani, s ő is megfogadó, hogy mint hazafi­dván élni és működni. Eszmékben s érzelmekben legdúsabb volt Rosenberg Mór magyar szónoklata, és egy tanuló ifjú magyar költeménye; a közönség mind a kettőt megtapsold. A karének Kölcsey hym­­nusát mondá el. Az ünnepély­ adta szellemi élvezetre következett a korona vendéglőben anyagi élvezetet is nyújtó, s toasztokban gazdag estély. 1. 1. LEVELEZÉ­S. Eperjes, jan. 27. A helybeli izraelita gyüleke­zet miveltebb s fiata­labb tagjai ,magyar egyletet" alakítva magok közt, czélul tűzték ki, hogy mint magyarhoni egyenjogú polgárok, a magyar hazafiak nevére méltóknak, és sociális téren is a józan reform barátjainak talál­tassanak. E dicséretes érzületüket fényesen tanulsták már tegnap is, a midőn a magyarországi izraeliták pol­gári egyenjogúságának emlékére ünnepélyt rendez­tek Holländer Ho­ur házánál, mire számos keresz­tyén polgártársat is meghívtak. Ő Felségeik arcz­­képével, s az 1848-ki és a jelen ministerek képei­vel, az ország koronás czimerével, zászlókkal stb. díszített, s fényesen kivilágított teremben legelébb is az egylet elnöke dr. Mank magyar nyelven üd­vözlő a gyülekezetét, s előadá az ünnepély czélját, az izraelita honpolgárok hajdani és mostani állapo­tát, s éltető a „királyt és hazát.“ Utána dr. Hollän­der, volt honvéd-orvos szólt, noha német nyelven, de magyar ember szivével. Szólt meghatottan és jó Az „Egyenlőség! KÖRT-ben a kereskedelmi- és iparosztály jan. 27-én d. u. 6 órakor Schweiger Már­ton úr elnöklete alatt folytatta jan. hó 16-n megkez­dett ülését. Elnök úr szívélyes szavakkal üdvözölvén a szép számmal megjelent tagokat, közli többeknek azon nyilvánított óhaját, miszerint ezen főosztály három osztályra osztaná fel magát, és miután a kereske­delmi- és iparosztály már megalakult, czélszerű volna a harmadikat is „Nemzetgazdászati osztály“ czíme alatt alakítani. Schweiger úrnak ezen indítványa annál is inkább közhelyesléssel fogadtatott, mivel már több tárgy merült fel a kör kebelében, mely természeténél fogva a nemzetgazdászati osztályba tartozott volna; mivel azonban ez még nem volt megalakítva, más osztály­ban kellett róla tanácskozni. Kozmovszky úr indítványára azonnal az alakítás­hoz fogott az ülés, s elnöknek Térey Pál, alelnöknek Oppodi Alajos urakat választa meg egyhangúlag. Oppodi felolvasta az általa ezen osztály számára szerkesztett programmot, a­mely tetszéssel fogad­tatván, Térey urnak adatott át beható megvizsgálás és véleményezés végett. A nemzetgazdászati osztályban résztvenni kívá­nókat Térey úr fel fogja hívni, hogy a kör helyisé­geiben e czélra kitett ívre magukat bejegyezni szí­veskedjenek. Nasztel M. gyárigazgató és városi képviselő úr felolvassa az életből merített érvekkel támogatott indítványát, miként lehetne a munkásoknak főváro­sunkban érezhető hiányán a munkák beálltával segí­teni. Helyesléssel fogadott indítványa Térey, Oppodi és Nasztel urakból álló bizottmánynak adatott ki véleményzés végett . Indítványa így hangzik: „T. osztály! A kereskedelmi üzlet, építkezés és iparvállalatok oly nagy kiterjedést vettek városunkban, hogy azok kivitelére — mint a múlt évben is tapasztaltatott — a jelenlegi munkaerő fölötte csekély. E körülmény folytán bátorkodom a tisztelt bizott­mány figyelmét oda irányozni, miszerint ezen arány­talanság elhárítására a lehető legczélszerűbb lépé­seket méltóztassék tenni, annál is inkább, minthogy köztudomású dolog az, hogy a múlt évben, daczára annak, hogy anyag­hiányban szenvedtünk, a mun­kaerő elégtelenségénél fogva még­sem voltunk ké­pesek a megkezdett munkálatoknak felét is bevé­gezni. Ebből önként következik, hogy a folyó évben, melyben közel 16 millió forintra rugó vállalatok va­lósítása van kitűzve, az a munkaerő hiánya miatt ismét hátráltatva lesz. S ha még tekintetbe veszszük azt, hogy Pesten s környékén több mint 50 millió darab tégla fog készíttetni és a kőbányákban há­romszor annyi építő­anyag állítandó ki, mint a múlt évben, ezeknek feldolgozása és czélszerű érté­kesítése a munkaerő dolgában annál több aggodal­mat kelthet fel. Általános a tapasztalás, hogy a­hol nincs elegen­dő munkaerő, a napi bér túlságosan nagy, mi nem­csak hogy a munka­adóknak méltatlan kárára szol­gál, de gyakran rendetlenséget is idéz elő, annál is inkább, minthogy az e téren újabb időben nagyobb lendületet nyert viszonyokhoz alkalmazott munka­szolgálati rendszabályok nem léteznek és e hiány gyakran az önkény fellépésére nyújt alkalmat. Ezek­nél fogva alulírt a következőket indítványozom : 1- szer. Hogy a­­ városi hatósághoz kérvényt in­tézzünk az iránt, miszerint azon vármegyéket, a­melyekben tetemes munkaerő áll rendelkezésre, kör­levél által keresse meg, hogy a kebelükbeli lakossá­got figyelmeztessék, hogy Pesten nagy a munkake­resés. 2- szer. Hogy a tiszt, bizottmány magának fel­adatul tűzze ki, a munkásokra nézve a mai viszo­nyokhoz alkalmazott rendszabályokat ajánlani, s illetőleg Pest városa hatóságát ilyenek kidolgozá­sára felkérni. Nasztel Mór: “ Schweiger Márton úr a gabnakereskedésre nyo­masztólag ható városi vásári díj czíme alatt néhány év óta beszedetni szokott eladási provisio ellen adott be indítványt, mely így hangzik:­­Magyarország összes üzleti forgalmának élet­ereje a gabnakereskedés, mely a viszonyok termé­szetes találkozásánál fogva a fővárosban központo­sul. Fölösleges volna itt elősorolni azon előnyöket, melyek ebből a fővárosra háramlanak. Oly nagy ja­vára válnak ezek Buda-Pestnek, hogy általánosan szembe tűnnek. De ha egyrészről az előnyöket figyelembe vesz­szük, másrészről pedig azt, hogy mi Pestnek köte­lessége a hazai s különösen a gabnakereskedéssel szemközt, bizonyára nem lesz senki, a­ki tagad­hatná, hogy a város a közérdeknek tesz szolgálatot, midőn a gabnakereskedés útjából elmozdít oly akadá­ly­okat, melyek arra súlyosodnak, a nélkül, hogy azokat bármily szempontból elfogadhatólag indokol­ni lehetne. Ily akadályra akarom felkérni önök figyelmét. Köztudomású, hogy a gabonakereskedő örül, ha a rendes időkben mérőn kint néhány krajczárnyi tiszta haszna van, s az üzleti kötéseknél sokszor 1 —2 krajczárnyi különbözés dönt. Vasutaink arány­talan szállítási díjszabályzata valóságos csapásként nehezedik kereskedelmünkre; a város minden ide­érkezett szállítmánytól vámot szed s mindehhez még egy újabb teher járul. Körülbelül 8 év előtt az akkori helypénzbérlő kieszközölte a város hatóságánál, hogy minden má­zsa termény után, mely a vasútnál vagy hajóknál adatik el, körülbelül 1 kvnyi illetéket, eladási pro­visio név alatt szedhessen, s ez intézkedés, mely egyaránt jogosulatlan és helytelen, még ma is ér­vényben van. Mily viszásság az, hogy ha valaki a terményt a raktárba szállítja s ott adja el, akkor nincs kötelez­ve az illetékre, de ha a vasútnál vagy hajónál, igen. S e viszásságot még érezhetőbbé teszi a besze­dési mód. A kereskedőt folytonosan körülállják a bérlő ügynökei, s világos, hogy míg a solid kereskedő, bár kelletlenül, aláveti magát a hatóság intézkedéseinek: a nem-sol­dnak ilynemű illetéknél nagyon is sok mellékút áll nyitva, s így a terhet egyes-egyedül csakis az előbbi érzi meg. Ezek előrebocsátása után indítványozom, hogy miután e városnak kétségkívül kötelessége az or­szágra és városra nézve oly felette fontos gabnake­­reskedést lehetőleg előmozdítani, miután az eladási provisio nevű illeték oly teher, mely egyrészről a városnak kevés hasznot hajt, másrészről a gabona­­kereskedésnek sok alkalmatlanságot okoz s csakis a solid kereskedőre sulyosodhatik, érvényesítené az „Egyenlőségi kör“ befolyását, hogy ez olyannyira viszás, jogtalan és helytelen illeték megszüntettetnék. E befolyás érvényesítésére azt találnám a legczél­­szerűbbnek, hogy ha a városi közgyűléshez az elő­adottak értelmében folyamodás terjesztetnék fel. Schm­­iger Márton Schweiger urnak indítványa nagy sensatiót okozott a tagok közt s mindnyájan osztották véleményét, hogy azon dit, mit a város e réven bevesz, nem éri fel azon kárt, mit ezen nyomasztó s a fogyasztással járó illeték beszedése a városnak okoz. Már is sok kereskedő inkább Kőbányára vagy Váczra viteti áru­­czikkeit, mintsem ezen városi adó­nemnek magát kitegye, s ezen filléres gazdálkodás által a város ke­reskedése csökken. Az indítvány véleményezés végett Tavaszy, Nasz­tel, Mayer, Bölcskei, Pollák és az indítványozóból álló bizottmánynak adatott ki. Az ülés 8 órakor az elnök úr azon óhajával osz­lott szét, vajha a közéletből merített tárgyak körüli eszmecserére minél többen s minél gyakrabban találkoznának. --- A PESTI ORVOSTAN-HALLGATÓK is meg fogják kü­ldöttségileg hívni ő Felségét a vigadó termeiben febr. 6-kán tartandó tánczvigalmukra. A küldöttség Horváth József bálelnök vezetése alatt Székely Lajos, Antal Géza, Verzár Gyula és Reitler Ödön bizottmányi tagokból álland, s vasárnap fog fogadtatni Ő Felsége által. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. 298

Next