Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-09 / 33. szám

még egy színház építtetnék, s a dráma és opera két külön házban működnék, s ha azt akarjuk elérni, hogy egyik a másikat fejlődésében ne akadályozza, és saját körében mind a kettő külön művészi czéljának jobban megfeleljen, s mindkettő azon magas szín­vonalra emelkedjék, melyet egy födél alatt el nem érhet. Nem azért kívánják ezt a drámai tagok, mintha az opera és dráma jelenleg is, mint hajdan, mon­­tecchi- és capuletti-párt volna, mert most már ennek nagyon régen semmi nyoma sincs; nem is a nagyobb kényelem és jobblét reményében, mert a külön drá­mai színházban csak teendőik szaporodnának, miután hetenként négy nap helyett hetet kellene betölte­niük , hanem kívánják a különválást művészetük ér­dekében, igen fontos okoknál fogva. Nem ismétel­jük ez okokat, többször elmondattuk már. A közvé­lemény e részben tisztában van; egy új színház építése most már csupán idő- és pénzkérdés. Azon­ban míg ez megtörténhetnék, mind a három javas­lat azt kívánja, hogy addig is, egy közös igazgató alatt, a dráma és opera művészi és anyagi kezelése, bizonyos föltételek mellett, választassák külön, hogy egyik a másiknak ne legyen terhére, és saját mű­vészi czéljait mindenik saját rovására érje el. Ha pedig ez sem lehetne, s az ügykezelésben a dualiz­­mus be nem hozható, a dráma érdekében mind a három javaslat bizonyos reformokat ajánl, természe­tesen a különböző viszonyokhoz mérve, többet vagy kevesebbet. Midőn Ő Felsége a nemzeti színház ré­szére a 40,000 ft évi subventiót még nem rendelte meg, Szigligeti nem kívánhatta mindazt, mi most már részint teljesült, részint teljesíthető. 1861-ben, mikor még Nyéky volt az intendáns, kívánta, hogy 1. az opera és ballet ne szerveztessék a dráma rová­sára és hátrányára; 2. határoztassék meg, hány nap opera; 3. hogy az ének- és balletkarszemélyzet ki­vétel nélkül vegyen részt a drámában is, részint apróbb szerepekben, részint mint statisták; 4. a dráma épen oly kiállítást nyerjen, mint az opera; 5. a jutalomjátékok és bizonytalan időkben kiadatni szokott szabadságok végkép töröltessenek el; az utóbbiak, a színház évenkint bizonyos időre bezá­ratván, egyszerre adassanak ki; 6 a dráma és opera jövedelmei és kiadásai folytonosan külön evi­­dentiában tartassanak; 7. mind a dráma, mind az opera személyzete, a fizetések egyharmadának ere­jéig, játékdíjak mellett szerződtessék; 8. a drámá­hoz szereztessenek meg a külföldi szinműtárak, ss egy jó fordítmányokról lehessen gondoskodni; 9. végre a ballettek és operetták ne a dráma napjain­­ adassanak, s ne szorítsák a drámát még szű­kebb­­ körre. E pontokból láthatók az akkori hiányok és visz­­szaélések Azóta a nemzeti színháznál több válto­zás történt. Radnótfáy Sámuel intendánssá nevez­tetvén ki, miután Ő Felsége a színháznak nagyobb subventiót rendelt adatni, az előbbi kilencz pontból többet már ezelőtt életbe léptetett, vagy lehetőleg megorvosolt, így a jutalom-játékok végkép eltöröl­tettek ; a szabadság-idők egyszerre adatnak ki; a játékdíjak behozattak; operettek nem is adatnak, sem önálló ballettek; a dráma is jobb kiállításban részesül; a dráma és opera napjai meghatározvák; a drámai személyzet pótoltatott, s külön ruhapénzt kap; a dráma budgetje nincs ugyan elválasztva az operáétól; de művészi ügyvezetése ugyanazon inten­dáns alatt, egészen el van különítve. Ebből látható, hogy a mostaniak előtt némi re­formok már régebben is valósultak. Egy új színház építése, s a dráma és opera anyagi ügykezelésének szétválasztása az intendáns hatalmán és hatáskörén kívül esik; e szerint ő csak a javasolt harmadik alapot foglalhatja el, s csak oly reformokat hozhat be, melyek hatáskörével megegyeznek, s a színház pénzerejét meg nem haladják. Ezen utóbbi refor­mokat czikkünk elején megemlítettük; jövő czik­­künkben bővebben meg fogjuk ismertetni, s hord­erejüket körvonalazni. Legközelebbi újdonság: Laure Henrik „A bengáli helytartó“ drámája lesz. Ezt követi: „Hamlet“ Arany János fordítása szerint, újonnan betanulva. Potemkin Ödön: _ Turzó Ján­os eredeti drámája ki van osztva, s Északi Károly _A cydoni alma­­eredeti vígjátéka a közelebbi ülésben fog kiosz­tatni , természetesen a szerző közbejöttével. Ezeket még az előbbi drámabiráló bizottmány fogadta el; az utóbbi a népszínházban is kitűnő sikert aratott. Ezeken kívül el van fogadva: „A társaságból“, Be­­nedixtől, és „Howard Katalin“ Gottschall tragoe­­diája, versekben. „ Az opera „Don Carlos“-hoz készül, hozzá hét új díszítményt festett Lehmann, ki ápril 1-től rendes festőül van szerződve, Horn, a mostani festő is megmaradván ; e szerint a kiállí­tások a jövő színházi évben még nagyobb mérvben fognak eszközöltetni. A Szerdahelyi Aradon ven­dégszerepeit, de már megérkezett, és .A bengáli helytartó­k­­ból a színpadi emlék- és főpróbák az ő rendezése szerint szombaton kezdetnek meg — ERDÉLYI JÁNOS temetése, mint a „M. U.“ utólag értesül — múlt hó 2- án délután volt. A háznál el­mondott rövid ima után 100 fáklya lobogása mellett nagyszámú gyászkiséret követte a koporsót, melyet az elhunyt tanártársai és tanítványai vittek ki az örök nyu­galom helyére. A jogászok diszöltözetben , kardoson voltak.­­— A FŐHERCZEG Albrecht-HildegaRDE féle ala­pítványt kezelő pestvárosi bizottmány tegnapelőtt 2 100 frtot utalványozott kis részletekben kamat nélküli köl­csönül szegényebb iparosoknak. — Egy Algírból Bécsbe érkezett távirat szerint, gr. Hunyady Lajos, gr. Hunyady József fia, agyonlőtte magát. — A nemzeti színház SZEMÉLYZETE febr. hó 25 én a nyugdíjalap javára a polgári lövöldében zártkörű táncr­­estélyt rendez. --- A PÉCSI PÜSPÖKI NYILVÁNOS JOG-LYCEUMN­ÁL a magán tanulókra nézve a félévi írásbeli vizsgálatok i. é. február hó 27 én, a szóbeliek pedig február hó 28-án és következő napjain tartatnak meg. --- A NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSOROZATA : 10. „Reggeli előtt“, 2-szer, vele: „Az égben.“ 11. „Alvajáró “ 12. „Essex gróf.“ 13. „Afrikai nő.“ 14. „Rang és szere­lem.“ 15. „Észak csillaga.“ 16. „Bengáli helytartó“, 1 szer. 17. „Bengáli helytartó“, 2-szor. — Jövő heti előkészületre kijelöltetnek: 18. „Dózsa György“, Sax­­lehner Emma k. a. föllépteül. 19. „Sheridan.“ 20.­­ „Troubadour.“ 21. „Bengáli­­ helytartó“, 3-szor. 22. „Fekete dominó “ 23. „Farsangi iskola.“ — ÖSSZEKÖTÉSI RAKPARTOT szándékozik a lánczhíd­­társulat a pesti lánczhíd alatt építeni, mi­által nem csak azon előny lenne, hogy a felső rakpart az alsóval össze lenne kötve, hanem ezáltal a pesti lánczkamara, mely a budainál előbb s igy gyengébben épült, megerősittetnék. A lánczhidtársulat ennélfogva ezen terv létesítése vé­gett magát Pest város hatóságával és a dunagőzhajó­­zási társasággal érintkezésbe fogja tenni. — A LÁNCZHIDTÁRSULAT közelebbi ülésében be­nyújtott jelentésből kiviláglik, hogy a múlt nyáron a villám a lánczhid budai oldalának oszlopzatába ütött, és a lánczon át a lánczkamrába húzódván, az itt lévő víz­ben erejét veszté. Ily elemi csapások meggátlására a lánczhid oszlopzatait villámhárítókkal látják el.­­ A Gabelsbergeri magyar gyorsíró társulat ma, febr. 9-én (vasárnap 123 órakor) havi gyűlést tart Gabelsberger születésnapja és gyorsírási rendsze­rének félszázados emlékére, a pesti nyomdászok önképző egyletének helyiségén (országút, 38. sz.) . A pozsonyi magyar királyi jogakadémián a félévi tantárgyakbeli vizsgák, u. m. : a) a pénzügyi téte­les törvényekből, b) a magyar közigazgatási jogból, c) a magyar váltó- és kereskedelmi jogból f. hó Il­­kétől 29-kéig, d) az alkotmányi és beligazgatási politikából, e) a magyar állam- és jogtörténelemből folyó hó 19 től 29-éig fognak tartatni. Pozsony, febr. 6. 1868. A m. kir. jogakadémiai igazgatóság. 387 — SÜNNYÖGROL (Beregmegye) Gyalog Péter jegy­zőtől a „M. U.“ a következő nagyérdekü sorokat vette: „Múlt hó 30-án egy különös égi tüneménynek voltunk tanúi 7 és 8 óra között estve; délnyugot táján a látha­tár felett csekély távolságban két, 6 fontos ágyúgolyó nagysága, roppant fényű égi­test tűnt fel , azonban egy pár percz alatt a felső eltűnt, s akkor az alsó még fé­nyesebben tündöklött, amaz ismét előtűnt egynéhány percz múlva ; ekkor az első kezdett homályosodni, s ez így ment felváltva 25 perczig Ezután mind a kettő roppant sebességgel északnak elindult, s oly fényt árasztott, hogy az egész vidéket valóságos napfénynyel árasztotta el, míg végre 1000 fontos ágyú durranásával szétrobbant. Ugyanazon éjjel 5 ujjnyi hó esett. Reggel, midőn a marhát és juh­ot a falubeliek itatásra hajtották, az egész falu népe bámulatára a marha a falu alatt lévő urasági legelőre rohant szörnyű bőgés között és a havat nagy mohón nyalta. Minden embernek szeme-szája el­állott belé, míg végtére valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene kóstolni a havat, s ime kitűnt, hogy a hó­nak igen erős sós ize volt. Ekkor látni kellett a tör­ténteket : boldog boldogtalan igyekezett annyi havat összekaparni, amennyit csak bírt, sőt midőn a hir elter­jedt, a szomszéd faluk lakosai is összecsődültek, hordók­kal, kupákkal és tehenőkkel szedték az áldásteli csodás havat, mely ha lefőzetvén felpárologtatott, minden szere viz után­­ fontnyi tiszta sót adott. Az uraság azonban csakhamar véget vetett az ingyenvásárnak, és betil­totta a hószedést, az egész tért 10 négyszögöles kocz­­kákra osztván fel, és ezt mérsékelt áron a vevőknek elárulta, az egész tehetett 1600 holdat. Most az egész vidék roppant boldog, mert van ember, a­kinek évekig nem lesz sóra szüksége. Érdekes látni, hogy miként barangolják be a vidéket a sókutatók, de a­mint lát­szik, hiába.“ — Boda Imre úr Fehér megyéből 100 forinttal a Kisfaludy társaság alapítói sorába lépett. — A CSÁSZÁRFÜRDŐBEN nagy előkészületek történ­nek a jövő tavaszi idényre, s a bérlőknek sikerült Fuchs urat, az István fhy szállodának egykori kávéját ven­déglősnek megnyerni. — Dushegyi Márton (Reichenberg) hazánkfia, ki több éven át Észak-Amerikában és Angolországban a természettudományok tanulásival foglalkozott, egy igen jeles készítményt talált fel, mely borús időben vagy oly helyeken, hová a napsugár csak gyéren, vagy épen nem hat be, a nappalhoz hasonló világítást képes előidézni. E találmány alkalma­int nagy elterjedésnek fog örven­deni, mert az egészségre nézve nem hátrányos, mint más ilyszerű világító eszközök , mert sokkal olcsóbb, mi kitetszik e rövid számítási viszonyból: egy évi légsz°sz­­láng, mely naponkint hat órán át világít, ezen talál­mány által tizenöt évre szolgál. A találmány neve „Nap­­fényderitő“, melyre Dushegyi Márton hazátafiának és társának a m. k. földmivelési, ipar- és kereskedelmi ministeriuma szabadalmat adott. GAZDASÁG, Pest, febr. 8. Buza-üzlet, mint rendesen a hét végével, ma is nevezetes volt. Kukoricza ára eleinte szilárd volt, végül engedett. Uj-Kigyós dohányom községet e század elején boldogult gróf Wenckheim József kamarás, ki Békésmegyében az ékszerübb gazdálkodás első úttörője és előmozdítója volt, alapította. Most gr. Wenckheim Krisztina bírja. Lelkésze Göndöcs Benedek , kinek nevével gyakran találkozunk a jótékonyság oltára körül. Uj-Kigyós községnek majdnem egyedüli jö­vedelme a dohány, minek okszerű és hasznos termesztése által a község jövedelme igen sza­porodhat. E czél elérése buzdította Göndöcs Be­nedek lelkipásztort, midőn a község kebelében dohánykiállítást rendezett , melyre a dijakat ő áldozá. Ez első kiállítás főczélja volt: oly do­hányfajt jutalmazni, mely a legtöbb szivarleve­leket adja. Bírálókul fel voltak kérve Mandis János pénzügyi tanácsos és Fennes szakértő, csabai tiszt­tartó. A kiállításon vagy 89 termesztő igen szép do­hánynyal volt képviselve. A kedvezés elkerülése vé­gett lepecsételt levelek takarták a dohánytermesztők neveit. A bírálat d. e. 9-től délután 2 óráig tartott, a­midőn barátságos lakoma volt a vendégszerető lelkésznél. A kiállítás megtekintésére igen szép vendégko­­szorú gyűlt egybe, köztük: Wenckheim Krisztina

Next