Budapesti Közlöny, 1868. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1868-03-01 / 51. szám

ezen lappéldány harmadik oldalán maga beismeri és nyiltan hirdeti, vétséges tartalmáról pedig szintén meggyőződve volt, sajtó útján mégis közzétenni, s a kérdéses lap vádbeli számát a szokottnál nagyobb, körülbelül 1000 példányban kinyomatni nem késle­kedett. Én tehát, — befejezve előadásomat, Böszörményi László, országgyűlési képviselő urat, mint a­­Ma­gyar Újság“ felelős szerkesztőjét vádolom az emlí­tett lap múlt évi augustus 28-án megjelent 121-dik számában foglalt s fent már kifejtett kettős sajtó­­vétség elkövetése miatt; — vádolom őt az Ő Fel­sége, a koronás királynak magas személye ellen sajtó útján elkövetett sértés , vagyis a sajtótörvény 7-ik §-ába ütköző vétség miatt; — vádolom továbbá őt a sanctió pragmaticánál fogva megállapított, s az uralkodó­ház közösségében létező birodalmi kapcso­latnak tettleges felbontására, és az alkotmány erő­szakos megváltoztatására irányzott izgatás, vagyis a sajtótörvény 6-ik §-ába ütköző vétség miatt, és azon tiszteletteljes kérelmet intézem az esküdt urakhoz, miszerint vádlott Böszörményi László urat, a mondott kettős sajtóvétségben vétkesnek kimon­dani méltóztassék. A közvádló befejezvén vádbeszédét, az elnök így szól: Tisztelt esküdtszék! Egészen czéltalanságot tennék, nem lévén mindkét oldalról a dolog megvi­tatva, ha iránypontot adnék; különben is oly tisz­tán s egymásból folyólag áll az ügy, hogy annak felvilágosítása teljességgel nem szükségeltetik, mert bizonyosan világosságának inkább hátrányára tör­ténnék mint előnyére, ha annak akár logikai, akár tárgyas megvilágosításához valamit adnék még ott, hol a közvádló az ügyet már tisztán kifejté. A köz­vádló mint a törvény őre lép fel. Ő oltalmat kér és boszút a megsértett törvényért, nem a hatalom ter­jeszkedése végett, de a megsértett boszú fordul ön­álló szabad polgárokhoz! Ezen álláspont az, t. esküdtszék, mely valamint igen megtisztelő a t. esküdtszékre nézve, mert bizo­nyára a törvénynek megóvása az ország legszentebb érdeke, de egyszersmind erkölcsileg bátorító is azért, hogy a tisztelt tagok ezen magas állásponthoz meg­­kívántató emelkedést kebleikben érezzék, úgy­hogy szükségtelen mondanom, mit önök úgy is tudni fognak, mit a régi költő még a zsarnokságról el­mondott: „Justum ac tenacem propositi virum, Nec civium ardor prava jubentium mente quatit solida. “ Nincs ennélfogva egyéb hátra, mint a mondottak alapján a kérdéseket formulázni. Az első kérdés tehát ez: Meg vannak-e az es­küdtek győződve, hogy a vád tárgyát képező hírlapi czikknek ezen kifejezésében: „Igaz, és nem újságot mondok, mert hirdettem azt ezrek hallatára két vi­lágrészben éveken át; igaz, én az osztrák ház ural­mát hazám függetlenségével és önállóságával in­­compatibilisnek hiszem“,foglaltatik-e Felséges urunk Királyunk legmagasabb személye elleni sértés ? 2­or. Meg vannak-e győződve, hogy a fent idézett kifejezésben, valamint a többi, a vádlevélben részle­tesen elősorolt kitételekben foglaltatik-e az uralko­dó­ház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges felbontására irányzott izgatás ? 2-or. Meg vannak-e győződve, hogy a kérdéses czik­­ket, vádlott Böszörményi László, az ő, mint felelős szerkesztő aláírása alatt 1867. aug. 28-kán megje­lent „Magyar Újság“ czimű lapban, mint annak fe­lelős szerkesztőjétől függő szabad akaratból közölte, és azáltal az 1-ső és 2-dik pontbeli kimondott ha­tározatokhoz képest magát vétkessé tette-e vagy sem ? Az esküdtek erre a mellékterembe vonulnak. Mintegy 3/4 óra múlva ismét megjelennek. A te­remben néma csend áll be. Matisz Pál. : Alólírott a 1. esküdtszék által elnök­nek választatván, az elembe tett kérdéseket a 1. esküdtszék elébe terjesztettem, azokra őket egyen­­kénti szavazásra fölszólítottam, mely szavazás foly­tán isten és ember előtt ezennel nyilatkoztatom, miszerint az előterjesztett első következő kérdésre, mely így hangzik: „Meg vannak-e az esküdtek győ­ződve, hogy a vád­ tárgyat képező hírlapi czikknek ezen kifejezésében: „Igaz, — és nem újságot mon­dok, mert hirdettem azt ezernyi ezerek hallatára, két világrészben éveken által, igaz — én az osztrák ház uralmát hazánk függetlenségével és önállásával incompatibilisnak hiszem,“ — foglaltatik-e Ő Fel­sége, urunk királyunk legmagasabb személye elleni sértés ? Ezen kérdésre 11 szavazattal 1 ellenében kimondták az igent. A második kérdésre, mely következőleg hangzik: „Meg vannak-e az esküdtek győződve, hogy a fönn idézett kifejezésben, valamint többi a vádlevélben részletesen elősorolt kérdésekben foglaltatik-e az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcso­latnak felbontására irányzott izgatás ?“ Ezen kér­désre az esküdtek 11 szavazattal 1 ellen kimondták az igent. A harmadik kérdésre, mely igy hangzik: „ Meg vannak-e az esküdtek győződve, hogy a kérdéses czikket vádlott Böszörményi László , az ő, mint fe­lelős szerkesztő aláírása alatt az 1867-ki augustus 28-án megjelent „Magyar Újság“ czimű lapban, mint annak felelős szerkesztőjétől függő szabad aka­ratából közölte-e, és ez által az 1-ső és 2-dik pont­beli kimondott határozatokhoz képest magát vét­kessé tette-e vagy nem?“ Ezen kérdésre az esküd­tek 11 szavazattal 1 ellen kimondták a vétkest. (Mozgás.) Ráth Károl­y: Tiszt, bíróság! Vádlott Böször­ményi László az esküdtszék által a vádbeli mindkét vétségben vétkesnek mondatván ki, — a sajtóügyi rendelet 75. szakasza szerint rajtam van a sor meg­tenni indítványomat, a törvény mikénti alkalmazása iránt. — Én csak a törvény szelleméből indulok ki, — midőn azt kérem, — hogy vádlott, — miután mind a 6. és 7. szakaszban vétkesnek mondatik ki, s miután törvényünkben az absorbtio elve kimondva nincs, azaz: a­mennyi a vétség, annyi a büntetés. A törvény szelleméből és intézkedéséből indulok ki akkor, midőn arra kérem a tiszt, bíróságot, hogy mindkét vétségre nézve külön-külön és pedig pénz­bírság és fogság-büntetés mondassák ki. Hogy ebbeli indítványom a törvényben gyökered­zik, a sajtótörvény 15. szakaszából tűnik ki. A 15. szakasz szó szerint azt mondja: „A fogság és pénzbüntetés a körülmények szerint külön- és együttvéve is alkalmaztathatik.“ A törvény nem mondja ugyan, mi értetik ezalatt: „a körülmények“, de igen természetes és észszerű valami, hogy ezalatt csak azon nehezítő körülmé­nyek értethetnek, a­melyek a vétkességet s a vétkek súlyát felfokozhatják. Ebből kiindulva bátor vagyok a t. bíróságot azon nehezítő körülményekre figyelmeztetni, a­melyek között a fennforgó vétségek elkövettettek, s a­me­lyek a vétkességet s a beszámítást nehezítik. Ilyen nehezítő körülmény először az, hogy a vád­lott Böszörményi László ismervén, tudván ezen czikk horderejét, tudva, ismerve, hogy mily rendkívüli ha­tással fog lenni annak közzététele az országban, mégis öntudatosan, szabad akaratból lapjába fel­venni, közzétenni jónak látta. Sőt a­mit épen bátor voltam felemlíteni s felolvasni, a lap harmadik ol­dalán maga is beismeri s épen azon oknál fogva, mert rendkívüli horderővel bír, azon czikk kinyo­­matását a szokottnál több, nevezetesen 6000 pél­dányban eszközölte. Másik nehezítő körülmény, melyet a tiszt, bíró­ság figyelmébe ajánlok, az, hogy Böszörményi László, ki mind állásánál, mind működésénél fogva igen jól tudta, hogy közjogi viszonyaink még oly­ rendezet­lenek, miszerint egy nagyobb mérvű agitátió állami létünket, alkotmányos állapotunkat is kétségbe hoz­hatná . Mégis daczára annak oda törekedett, hogy ily agitátióra számított czikk rendkívüli nagy mérvben elterjesztessék. A harmadik súlyosító körülmény az, hogy szer­kesztő úr, mint már említettem, ismerve annak horderejét, a czikket közzé tette, mely ugyan valami rendkívüli tettlegességeket nem idézett elő, s a vilá­got sarkaiból nem emelte ki, de mégis oly állapoto­kat idézett elő az ország több helyein, melyek a kormányt rendkívüli intézkedések alkalmazására felhívák, a­mely rendkívüli intézkedések csak az ország kárával s így a nemzet terhével járnak. Ezen nehezítő körülményeket bátor vagyok a tiszt, bíróság bölcs figyelmébe ajánlani, s kérem, hogy a büntetés mindkét neme akként alkalmaz­tassák, a mint a nehezítő körülmények között elkö­vetett vétség hordereje s az ennek horderejéhez mért arány megkívánja.“ Visszatérvén a terembe a bíróság, az elnök fel­olvastatja a sajtótörvény 6. és 7-ik szakaszát, mely a fennforgó két vétségre a törvényileg rendelt büntetést szabja meg, és pedig arra, ki a királynak személye ellen sértést követ el, s az örökösödésnek megállapított rende ellen kikel, hat évig terjedő fog­ságot s 3000 írtig emelkedhető pénzbírságot szab; arra pedig, ki a sanctio pragmaticánál fogva meg­állapított, s az uralkodóház közösségében létező bi­rodalmi kapcsolatnak tettleges felbontására izgat, négy évig terjedő fogságot s 2000 írtig emelked­hető pénzbeli bírságot rendel. Elnök : Tekintettel arra, hogy a bepanaszolt czikk két törvényszakasz sértését tartalmazza ugyan a mint épen felolvastatott, a közlés cselekménye azonban nem lehet két hanem csak egy vétkes­ség, így nemcsak az indítványozott külön-külön bün­tetésnek helyét nem találja az illető bíróság, hanem tekintettel arra, hogy ezen aug. 26-án s igy rögtö­nözve megjelent czikk, tán annak horderejét megbí­ráló higgadtabb megfontolásra időt nem engedett; a 6000 példánybani kinyomatás pedig nem a vád­lottat súlyosító körülmény, hanem a kiadó előnyére vonatkozhatik inkább, ezen okok tekintetbevételé­vel a 6-ik pontban legmagasabbként kiszabott 4 évi fogság­büntetést az illető biróság egy évre szállí­totta le, s a pénzbüntetést 2000 írtban ítélte meg. Az ülés vége óta után. A pesti királyi kathol. főgymnasiumban minden­nemű magánvizsgálatok f. évi martius hó 7-dikén fognak megtartatni. Pesten, 1868-ik évi február hó 29-dikén. Az igazgatóság. Belgrádról távirják a „P. Ll.“-nak f. hó 28-ról, hogy Káliny Benjámin, austriai ügyvivő,Mihály fe­jedelem által már fogadtatott, s hogy az családi ügyek miatt Pestre utazott el. 602 KÜLFÖLD. ANGOL ÜGYEK. A mint olvasóink alább a parliamenti tudósítás­ban látni fogják, s a­mint már a távirat által jelent­ve volt, Derby gróf, meggyengült egészsége miatt, lemondott hivataláról, s Disraeli úr, az eddigi kincs­tári kanczellár (pénzügyminister) jön a kincstár első lordjává kinevezve. Lord Derby az utolsó két év alatt egymaga volt az angol conservatismus lelke és összetartója; sőt a felsőházban, e kiválólag con­­servativ testületben is ő volt a tory-kormány egyet­len tagja, ki a „szónok“ nevet megérdemelte. Dis­raeli úr után-útfélen dicsekszik ugyan, hogy több év óta foglalkozik már politikai pártfeleinek iskolázá­sával; de a­mi kevés igaz van is e fitogtatásban, csak lord Derby befolyásának tulajdonítható, mert Dis­raeli úr, kit a conservativ párt, kivált magasabb rétegeiben, bizonyos tekintetben betolakodónak és parvenünek tart, még pedig nem csak a párt­­politikában, de az irodalomban is, — egymaga és magas pártfogója tekintélye nélkül e kissé ra­­konczátlan hadat fegyelem alatt tartani nem lett volna képes. Disraeli úr azonban nem kis mér­tékben bir azon tulajdonokkal, melyek egy par­­venüből nagy embert képesek csinálni. A közigaz­gatásra és az alsóház számára előkészülő rendsza­bályokra nézve lord Derby egészen a kincstári kan­c­ellár bűvkörének befolyása alatt volt. Hízelgés, dús szellem és szerencse Disraeli urat a kormány vezetőjévé tették, noha a meghitt házi körön kívül és a parl­amentben mindig lord Derby tekintélye és befolyása volt a párt legerősebb támasza. Mint feje és vezére a tory-pártnak, voltakép a nemes gróf volt mind a ministeriumban, mind az ellenzékben her­­czeg Wellington utóda. Leléptével a tory-párt, úgy­­szólva, vezér nélkül marad, noha egy londoni leve­lező (az „Alig. Zigu-ban) Cranbourne lordban, a jövő Salisbury marquisban, látja a tory-párt jövő főnökét; ámde lord Cranbourne e pillanatban nem csak nincs a ministeriumban, melyből köztudatul a reform-bili miatt lépett ki, de ellentétben is áll az egész kormány­párttal, a­mint pár nap előtt a tem­plomadó körüli szavazásából is kitetszett. Szóval lord Derby lelépése a tory-pártot kissé elárvult álla­potban hagyta, mert egy alkotmányos országban sokkal könnyebb ministert találni, a­ki egy kabinet élére állhat, mint államférfiul­ki képességgel bír egy nagy párt vezetését magára vállalni. A felsőház február 25-diki ülésében Malmesbury lord sajnálattal értesíti a házat, hogy Derby lord s egészségi tekintetből kénytelen volt lemondását s benyújtani a királynőnek, s hogy ez utóbbi azt ke­­­­gyelmesen elfogadni méltóztatott, s a kincstár­ban-

Next