Budapesti Közlöny, 1868. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1868-04-01 / 76. szám
KÜLFÖLD. A 1ÍGÓL ÜGYEK. A felsőház márt. 27-ki ülésében Russell lord a semlegességi törvényeket tárgyaló bizottmányra híván föl a figyelmet, s az Alabama-féle követelésekre vonatkozó további levelezés előterjesztését indítványozván, kijelenti, hogy kétségkívül egykor számos parlamenti tagok nem voltak hajlandók tekintettel lenni az Egyesült Államok helyzetének kívánalmaira, azok nagy harcza alatt. A veszélynek ezen forrása most szerencsére megszűnt, de e helyett egy másik, egészen különböző veszély keletkezett, s ez abban áll, hogy igen nehéz ezen ország méltóságát megőrizni alaptalan kívonatok ellenében. Ezen körülmények nyomása alatt ő attól fél, hogy a kormány talán oly engedményeket fog tenni, miket nem kellene. Megemlíti, hogy a külügyministerségről lelépése óta Stanley lord beleegyezett az egész kérésnek választott bíróság elé terjesztésébe, s ő ezen eljárásnak több pontja iránt nem érthet egyet a kormánynyal. Miután az amerikai czirkálóhajók által a Portugál és Spanyolország közti háború alatt a portugáli kereskedésen elkövetett károsításokra s az akkor Amerika által fölállított törvényekre utalt, s kimutatja, hogy miként járt ő el a Birkenheadban épített pánczélos hajók esetében, s miként gátoltatott meg tüstént ama hajók elindulása, nem létezvén elegendő törvényes bizonyítékok arra nézve, hogy azok lefoglalása tüstént eszközöltethessék. A lord-kancellár először is kijelenti, hogy a semlegességi helyzetet tárgyaló bizottmány jelentése már készen van, s néhány nap múlva a ház asztalára fog letétetni. Ami a további levelezésre vonatkozó második kérdést illeti, kijelenti, hogy semmiféle ily szerződés sem létezik. Most az egész kérdés nyitva áll a választott-bíróság előtt. Ami a ténykérdéseket illeti, azoknak választott-bíróság elé terjesztése szintúgy szükséges, mint a jogkérdéseké. Ezért a kormány semmi alapos okból sem utasítható vissza a választott-bíróság iránti ajánlatot. Azonban az amerikai kormány azóta más igényt is hozott föl, kétségbevonván annak törvényességét, hogy Angolország a déli államok hadviselői jogait elismerte. Erre azon válasz adatott, hogy ezen kérdés egészen jelentéktelen, amennyiben az Egyesült Államok Angolországnál már jóval előbb elismerték hadfolytatókul a déli államokat, s ha ezt azok tagadnák, akkor Angolországnak igen súlyos követelései lennének ellenük, több oly angol hajók lefoglalása s elitélése miatt, melyek oly zárlat megszegését kisérték meg, melyről azok most azt állítják, hogy nem is volt sajátképi zárlat. Erre kifejti, hogy ha az elismerés tárgya a választottbíróság elé terjesztetnék, ez utóbbitól függend azt tárgyalni vagy nem. Seward legutóbbi közlésében egy bizottmányt kívánt, s most annak aziránti nyilatkozatát várják, hogy miként vélné azt megalakítandónak. Erre az indítvány visszavonatik. Az alsóházban Stanley lord következő ministeri módosítványt jelent be Gladstonenak az izlandi egyházra vonatkozó indítványához: „Ezen ház, midőn elismeri, hogy a függőben lévő vizsgálat folytán az izlandi egyesült egyház világi javadalmaiban tetemes módosítások tűnhetnek föl czélszerük gyanánt, s azon véleményben van, hogy bármely, amaz egyháznak javadalmaitól megfosztására irányzott javaslatot az új parlament eldöntése számára kell fönntartani.Ugyanő, Gladstone kérdésére válaszolva, kijelenti, hogy ezen határozatot módosítványkép terjesztendő elő azon előzetes indítványhoz, hogy a ház bizottmánynyá alakuljon, az izlandi egyházra vonatkozó törvények tárgyalása végett, s ennek következtében Gladstone határozati javaslatai addig nem tétethetnek föl, míg csak Stanley módosítványa el nem intéztetett. London, mart. 31. Az alsóházban Gladstone kifejtette az ír államegyház eltörlésére vonatkozó határozati javaslatát. Stanley védte ismert módosítványát. Miután a javaslat mellett s ellen 10—10 szónok beszélt, a vita folytatása elhalasztatott. — Az „Országos középtanodai tanáregylet“ választmánya f. é. april 4-án (szombaton) délutáni 5rakor a pesti főreáltanoda épületében ülést fog tartani, melyre az illetőket tiszteletteljesen meghívom. Budán, 1868. mart. 31. — Mészáros Nándor, e. titkár. 942 Franczia ügyek A „France“ táviratilag említett czikke a Bismarck-féle körjegyzékről igy hangzik : „Egy berlini sürgöny szerint létezik egy jegyzék, melyet Bismarck ur Napoleon herczegnek berlini útjára vonatkozólag Poroszország külföldi ügynökeihez küldött, úgy tudjuk, hogy a hir pontos, s ha jól tudjuk, a kérdéses jegyzék három dolgot foglal magában: 1) Hogy Napoleon herczegnek nem volt semmi politikai missiója. 2) Hogy a porosz udvar s a kormány magas személyei a herczeget rangjához illően s valódi rokonszenvvel fogadták. 3) Hogy Francziaországnak viszonya Poroszországhoz, egyetértés által lelkesítve, már ennélfogva minden olyan hátulsó gondolatot kizár, mely nem volna teljesen békés.“ A „Constitutionnel“ azt mondja, hogy a mozgó nemzetőrség alakításához kapcsolt minden baljóslat a revisio nagy próbája által meghiúsult. „Ama jóslatok egyébiránt csak viszhangjai azon heves kritikának és támadásoknak, melyek a kamarában a törvény ellen intéztettek. Most már a próba ki van állva s ama mesterségesen előidézett aggodalom el van oszlatva. A revisionális bizottság munkálatait az egész császárságban bevégezte s az mindenütt nyugalommal és rendben hajtatott végre. Az ifjak buzgalma megfelelt patriotismusuknak. A felhívottaknak csak egy ötöde jelentkezett testi megvizsgálásra. Kétségtelen, hogy néhány népes városban volt nyugtalan fellépés, mint ez tudva van. De az is tudva van, hogy a nyugtalanságnak támasztói vagy már korábban törvényesen megbüntetett egyének — Bordeauxban 12 elítélt közt 7, —vagy elcsábított egyének voltak, kik tudtukon kívül a kormány és a császári institutiok irányában ellenséges indulatú egyének szenvedélyeinek szolgáltak.“ A „Constitutionnel“ elégülten tekint azon rendszabályokra, melyekkel a zavarok elnyomattak, s melyek a császárság ellenségei tehetetlenségét mutatják. „Francziaország tapasztaló, hogy számolhat kormányára s a kormány is számolhat a nemzetre.“ Az „Etendard“ azt állítja, hogy a márt. 30-án reggel tartott titkos miniszertanácsban véglegesen elhatároztatott, a törvényhozó testület idő előtti feloszlatásának minden gondolatáról lemondani. Olasz ügyek. A „Corr. Ital.“ írja, hogy, midőn mart. 21-én az urak házának szavazata a házassági törvény ügyében Rómában köztudomásúvá lett, az austriai képviselőnél több 2000 látogatási jegyet hagytak. Az orosz trónörökös márt. 27-én Nizzában asztalához hívta a főhadiparancsnokot, megyefőnököt, a nizzai polgármestert s több orosz tábornokot. Gavini főnök a császár nevében üdvözlé a nagyherczeget. A herczeg felelve, sajnálatát fejezé ki, hogy nem mehet Párisba ő felségeik üdvözletére. A nagyherczeg 28-án elutazott, 24 órát töltene Stuttgartban. A nizzai szegényeknek 5000 frankot ajándékozott. Flórencz, mart. 31. Az őrlési adóra vonatkozó törvényjavaslat a képviselőházban folytatólag tárgyaltatott. A pénzügyminiszer kabinetkérdést csinált e törvényjavaslat elfogadásából, egyúttal beleegyezését adta a haditengerészet költségének leszállításába. A kamra 182 szavazattal 164 ellen a részletes vita megkezdését határozta el. Német ügyek. Azon szerződés szövege, mely legközelebb az Egyesült Államok s a porosz király közt, az éjszaknémet szövetség nevében, a honosított polgárok jogaira vonatkozólag köttetett, igy szól: „Az Egyesült-Államok elnöke s a porosz király ő felsége, az éjszak-német szövetség nevében, azon óhajtástól vezéreltetve, hogy ama személyek polgársága szabályoztassék, kik az éjszak-német szövetségből az amerikai Egyesült Államokba, s ez utóbbiakból az éjszak-német szövetség területére költöznek ki. s elhatározók, hogy ezen tárgy iránt alkudozni fognak, s e czélból egyezmény kötése végett meghatalmazottakat neveztek ki, mégpedig az Egyesült Államok elnöke Bancroft Györgyöt, az említett államoknak a porosz királynál s az éjszak-német szövetségnél lévő rendkívüli követét, a porosz király ő felsége König Bernát, követségi titkos tanácsost, kik a következő czikkek iránt egyeztek meg s azokat aláírták: 1. czikk. Az éjszak-német szövetségnek azon polgárai, kik az amerikai Egyesült Államok honosított polgáraivá lesznek, s öt éven át szakadatlanul az Egyesült Államokban laktak, az éjszak-német szövetség által amerikai polgároknak fognak tekintetni, s olyanokat fognak velük bánni. Viszont az Egyesült Államok azon polgárai, kik az éjszak-német szövetség honosított polgáraivá lesznek, s öt éven át szakadatlanul Éjszak-Németországban laktak, az Egyesült Államok által éjszak-német polgároknak fognak tartatni, s olyanokat fognak velük bánni. Azon szándék kijelentése, hogy valaki az egyik vagy a másik ország polgárává akar lenni, egyik félre nézve sem bír honosítás hatásával. 2. czikk. Az egyik fél honosított polgára, a másik fél területére visszatértével, perbefogatás s büntetés alá esik, valamely, saját eredeti honának törvényei szerint megbüntetésre méltó, s kiköltözése előtt elkövetett cselekmény miatt, mindig a saját eredeti honának törvényei által megállapított megszorítás fönntartásával. 3. czikk: Amaz egyezmény, mely a büntetők, s az igazságszolgáltatás elől megszökötteknek bizonyos esetekben való kölcsönös kiszolgáltatása iránt 1852. jan. 16-án egyrészről az Egyesült-Államok, s másrészről Poroszország s a többi német államok közt köttetett, ezennel az éjszak-német szövetség összes államaira kiterjesztetik. 4. czikk: Ha valamely, Amerikában honosított német megújítja Éjszak-Németországban lakását, Amerikába visszatérés szándéka nélkül, úgy fog tekintetni, mint aki lemondott az Egyesült Államokban való honosíttatásáról. A vissza nem térés iránti szándék létezőnek tétethetik föl, midőn az egyik országban honosított személy két évvel tovább lakik a másik országban. 5. czikk: Jelen egyezmény a megerősítvények kicseréltével tüstént hatályba fog lépni, s tíz éven át folyvást érvényben leend; — ha hat hónappal előbb egyik fél sem ad értesítést arról, hogy azt akkor meg akarja szüntettetni, az továbbra is érvényben fog maradni 2 hónap lefolyásáig, miután a szerződő felek bármelyike a másikat ily szándékról értesítette. 6. czikk: A jelen egyezmény az elnök által az Egyesült Államok senatusának tanácso s megegyezése mellett, s a porosz király ő felsége által, az éjszak-német szövetség nevében meg fog erősittetni, s a megerősitvények Berlinben a mai naptól fogva hat hónap alatt ki fognak cseréltetni. Minek hitelességéül a meghatalmazottak ezen egyezményt aláírták s megpecsételték. Kelt Berlinben, 1868. febr. 22-én. Bancroft György, König Bernát.“ E szerződéshez a „Nordd. Alig. Zig“ a következő megjegyzéseket köti: „Azon fontos tényt állíthatjuk, hogy ama szerződéshez, mely f. é. febr. 22-én köttetett az éjszaknémet szövetség s Éjszak-Amerika közt — hogy azon személyek államhoz tartozóságát szabályozza, melyek az észak-német szövetségből az észak-amerikai Egyesült Államokba s viszont ezen államokból az észak-német szövetségbe vándorolnak. 11. hó 10-én adta beleegyezését ezen szerződés megkötéséhez Johnson elnök. A több évi differentiált az észak-amerikai Egyesült Államokkal, melyek azon elvet követték, hogy az amerikai polgárjog megszerzése által minden, a bevándorlottra vonatkozó régi államhoz tartozóságból eredt viszonyok megszűntek, míg ellenben több észak-német szövetségi államban azon törvényes határozat volt évényben, hogy a távollét által legkevésbbé, vagy csak bizonyos előfeltételek mellett s huzamos bévsorozat után szűnik meg az államhoztartozóság, habár a távollevő azalatt más államban a polgárjogot el is nyerte, — ezen szerződés által megoldottak. Ezen viszonyok szabályozása az unió minden rétegeiben nagy örömet okozott, s az észak-amerikai sajtó szintén megelégedéssel fogadta azt. Az amerikai közvélemény ezen szerződésre nagy súlyt fektet, mert az oly akadályokat hárít el, melyek a Németország s az észak-amerikai unió közötti természetes rokonszenv kimutatására annyiszor hatottak zavarólag.