Budapesti Közlöny, 1868. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-01 / 76. szám

KÜLFÖLD. A 1Í­GÓL ÜGYEK. A felsőház márt. 27-ki ülésében Russell lord a semlegességi törvényeket tárgyaló bizottmányra híván föl a figyelmet, s az Alabama-féle követelé­sekre vonatkozó további levelezés előterjesztését in­dítványozván,­­ kijelenti, hogy kétségkívül egykor számos parl­amenti tagok nem voltak hajlandók tekintettel lenni az Egyesült­ Államok helyzetének kívánalmaira, azok nagy harcza alatt. A veszélynek ezen forrása most szerencsére megszűnt, de e helyett egy másik, egészen különböző veszély keletkezett, s ez abban áll, hogy igen nehéz ezen ország méltósá­gát megőrizni alaptalan kívonatok ellenében. Ezen körülmények nyomása alatt ő attól fél, hogy a kor­mány talán oly engedményeket fog tenni, miket nem kellene. Megemlíti, hogy a külügyministerségről le­lépése óta Stanley lord beleegyezett az egész kér­ésnek választott­ bíróság elé terjesztésébe, s ő ezen e­ljárásnak több pontja iránt nem érthet egyet a kor­­mánynyal. Miután az amerikai czirkáló­hajók által a Portugál és Spanyolország közti háború alatt a portugáli kereskedésen elkövetett károsításokra s az akkor Amerika által fölállított törvényekre utalt, s kimutatja, hogy miként járt ő el a Birkenheadban épített pánczélos­ hajók esetében, s miként gátoltatott meg tüstént ama hajók elindulása, nem létezvén elegendő törvényes bizonyítékok arra nézve, hogy azok lefoglalása tüstént eszközöltethessék. A lord-kanc­ellár először is kijelenti, hogy a semlegességi helyzetet tárgyaló bizottmány jelentése már készen van, s néhány nap múlva a ház aszta­lára fog letétetni. A­mi a további levelezésre vonat­kozó második kérdést illeti, kijelenti, hogy semmi­féle ily szerződés sem létezik. Most az egész kérdés nyitva áll a választott-bíróság előtt. A­mi a tény­kérdéseket illeti, azoknak választott-bíróság elé terjesztése szintúgy szükséges, mint a jogkérdéseké. Ezért a kormány semmi alapos okból sem utasít­ható vissza a választott-bíróság iránti ajánlatot. Azonban az amerikai kormány azóta más igényt is hozott föl, kétségbevonván annak törvényességét, hogy Angolország a déli államok hadviselői jogait elismerte. Erre azon válasz adatott, hogy ezen kér­dés egészen jelentéktelen, a­mennyiben az Egyesült­ Államok Angolországnál már jóval előbb elismer­ték hadfolytatókul a déli államokat, s ha ezt azok tagadnák, akkor Angolországnak igen súlyos köve­telései lennének ellenük, több oly angol hajók lefog­lalása s elitélése miatt, melyek oly zárlat megsze­gését kisérték meg, melyről azok most azt állítják, hogy nem is volt sajátképi zárlat. Erre kifejti, hogy ha az elismerés tárgya a választott­bíróság elé ter­jesztetnék, ez utóbbitól függend azt tárgyalni vagy nem. Seward legutóbbi közlésében egy bizottmányt kívánt, s most annak aziránti nyilatkozatát várják, hogy miként vélné azt megalakítandónak. Erre az indítvány visszavonatik. Az alsóházban Stanley lord következő ministeri módosítványt jelent be Gladstonenak az izlandi egyházra vonatkozó indítványához: „Ezen ház, midőn elismeri, hogy a függőben lévő vizsgálat folytán az izlandi egyesült egyház világi javadalmaiban tetemes módosítások tűnhetnek föl czélszerük gyanánt, s azon véleményben van, hogy bármely, amaz egyháznak javadalmaitól megfosztá­sára irányzott javaslatot az új parl­ament eldöntése számára kell fönntartani.­Ugyanő, Gladstone kérdésére válaszolva, kije­lenti, hogy ezen határozatot módosítványkép ter­­jesztendő elő azon előzetes indítványhoz, hogy a ház bizottmánynyá alakuljon, az izlandi egyházra vonat­kozó törvények tárgyalása végett, s ennek következ­tében Gladstone határozati javaslatai addig nem tétethetnek föl, míg csak Stanley módosítványa el nem intéztetett. London, mart. 31. Az alsóházban Gladstone ki­fejtette az ír államegyház eltörlésére vonatkozó ha­tározati javaslatát. Stanley védte ismert módosítványát. Miután a javaslat mellett s ellen 10—10 szónok beszélt, a vita folytatása elhalasztatott. — Az „Országos középtanodai tanáregylet“ választmánya f. é. april 4-án (szombaton) délutáni 5­­­rakor a pesti főreáltanoda épületében ülést fog tartani, melyre az illetőket tiszteletteljesen meghívom. Budán, 1868. mart. 31. — Mészáros Nándor, e. titkár. 942 Franczia ügyek A „France“ táviratilag említett czikke a Bis­­marck-féle körjegyzékről igy hangzik : „Egy berlini sürgöny szerint létezik egy jegyzék, melyet Bismarck ur Napoleon herczegnek berlini útjára vonatkozólag Poroszország külföldi ügynökei­hez küldött, úgy tudjuk, hogy a hir pontos, s ha jól tudjuk, a kérdéses jegyzék három dolgot foglal magában: 1) Hogy Napoleon herczegnek nem volt semmi politikai missiója. 2) Hogy a porosz udvar s a kormány magas sze­mélyei a herczeget rangjához illően s valódi rokon­­szenvvel fogadták. 3) Hogy Francziaországnak viszonya Poroszor­szághoz, egyetértés által lelkesítve, már ennélfogva minden olyan hátulsó gondolatot kizár, mely nem volna teljesen békés.“ A „Constitutionnel“ azt mondja, hogy a mozgó nemzetőrség alakításához kapcsolt minden baljóslat a revisio nagy próbája által meghiúsult. „Ama jós­latok egyébiránt csak viszhangjai azon heves kriti­kának és támadásoknak, melyek a kamarában a tör­vény ellen intéztettek. Most már a próba ki van állva s ama mesterségesen előidézett aggodalom el van oszlatva. A revisionális bizottság munkálatait az egész császárságban bevégezte s az mindenütt nyu­galommal és rendben hajtatott végre. Az ifjak buz­galma megfelelt patriotismusuknak. A felhívottak­nak csak egy ötöde jelentkezett testi megvizsgálásra. Kétségtelen, hogy néhány népes városban volt nyug­talan fellépés, mint ez tudva van. De az is tudva van, hogy a nyugtalanságnak támasztói vagy már korábban törvényesen megbüntetett egyének — Bor­­deauxban 12 elítélt közt 7, —vagy elcsábított egyé­nek voltak, kik tudtukon kívül a kormány és a csá­szári institutiok irányában ellenséges indulatú egyének szenvedélyeinek szolgáltak.“ A „Constitu­­tionnel“ elégülten tekint azon rendszabályokra, me­lyekkel a zavarok elnyomattak, s melyek a császár­ság ellenségei tehetetlenségét mutatják. „Franczia­­ország tapasztaló, hogy számolhat kormányára s a kormány is számolhat a nemzetre.“ Az „Etendard“ azt állítja, hogy a márt. 30-án reggel tartott titkos miniszer­tanácsban véglegesen elhatároztatott, a törvényhozó testület idő előtti fel­oszlatásának minden gondolatáról lemondani. Olasz ügyek. A „Corr. Ital.“ írja, hogy, midőn mart. 21-én az urak házának szavazata a házassági törvény ügyé­ben Rómában köztudomásúvá lett, az austriai kép­viselőnél több 2000 látogatási jegyet hagytak. Az orosz trónörökös márt. 27-én Nizzában aszta­lához hívta a főhadiparancsnokot, megyefőnököt, a nizzai polgármestert s több orosz tábornokot. Ga­­vini főnök a császár nevében üdvözlé a nagyhercze­­get. A herczeg felelve, sajnálatát fejezé ki, hogy nem mehet Párisba ő felségeik üdvözletére. A nagyherczeg 28-án elutazott, 24 órát töltene Stuttgartban. A nizzai szegényeknek 5000 frankot ajándékozott. Flórencz, mart. 31. Az őrlési adóra vonatkozó törvényjavaslat a képviselőházban folytatólag tár­gyaltatott. A pénzügyminiszer kabinet­kérdést csi­nált e törvényjavaslat elfogadásából, egyúttal bele­egyezését adta a hadi­tengerészet költségének le­szállításába. A kamra 182 szavazattal 164 ellen a részletes vita megkezdését határozta el. Német ügyek. Azon szerződés szövege, mely legközelebb az Egyesült­ Államok s a porosz király közt, az éjszak­német szövetség nevében, a honosított polgárok jo­gaira vonatkozólag köttetett, igy szól: „Az Egyesült-Államok elnöke s a porosz király ő felsége, az éjszak-német szövetség nevében, azon óhajtástól vezéreltetve, hogy ama személyek pol­gársága szabályoztassék, kik az éjszak-német szö­vetségből az amerikai Egyesült­ Államokba, s ez utóbbiakból az éjszak-német szövetség területére költöznek ki. s elhatározók, hogy ezen tárgy iránt alkudozni fognak, s e czélból egyezmény kötése végett meghatalmazottakat neveztek ki, még­pedig az Egyesült­ Államok elnöke Bancroft Györgyöt, az említett államoknak a porosz királynál s az éjszak-német szövetségnél lévő rendkívüli követét,­­ a porosz király ő felsége König Bernát, követségi titkos tanácsost, kik a következő czikkek iránt egyeztek meg s azokat aláírták: 1. czikk. Az éjszak-német szövetségnek azon pol­gárai, kik az amerikai Egyesült­ Államok honosított polgáraivá lesznek, s öt éven át szakadatlanul az Egyesült­ Államokban laktak, az éjszak-német szö­vetség által amerikai polgároknak fognak tekintetni, s olyanokat fognak velük bánni. Viszont az Egye­sült­ Államok azon polgárai, kik az éjszak-német szövetség honosított polgáraivá lesznek, s öt éven át szakadatlanul Éjszak-Németországban laktak, az Egyesült­ Államok által éjszak-német polgároknak fognak tartatni, s olyanokat fognak velük bánni. Azon szándék kijelentése, hogy valaki az egyik vagy a másik ország polgárává akar lenni, egyik félre nézve sem bír honosítás hatásával. 2. czikk. Az egyik fél honosított polgára, a má­sik fél területére visszatértével, perbefogatás s bün­tetés alá esik, valamely, saját eredeti honának tör­vényei szerint megbüntetésre méltó, s kiköltözése előtt elkövetett cselekmény miatt, mindig a saját eredeti honának törvényei által megállapított meg­szorítás fönntartásával. 3. czikk: Amaz egyezmény, mely a büntetők, s az igazság­szolgáltatás elől megszökötteknek bizonyos esetekben való kölcsönös kiszolgáltatása iránt 1852. jan. 16-án egyrészről az Egyesült-Államok, s más­részről Poroszország s a többi német államok közt köttetett, ezennel az éjszak-német szövetség összes államaira kiterjesztetik. 4. czikk: Ha valamely, Amerikában honosított né­met megújítja Éjszak-Németországban lakását, Ame­rikába visszatérés szándéka nélkül, úgy fog tekin­tetni, mint a­ki lemondott az Egyesült­ Államokban való honosíttatásáról. A vissza nem térés iránti szán­dék létezőnek tétethetik föl, midőn az egyik ország­ban honosított személy két évvel tovább lakik a má­sik országban. 5. czikk: Jelen egyezmény a megerősítvények ki­­cseréltével tüstént hatályba fog lépni, s tíz éven át folyvást érvényben leend; — ha hat hónappal előbb egyik fél sem ad értesítést arról, hogy azt akkor meg akarja szüntettetni, az továbbra is érvény­ben fog maradni­­ 2 hónap lefolyásáig, miután a szer­ződő felek bármelyike a másikat ily szándékról ér­tesítette. 6. czikk: A jelen egyezmény az elnök által az Egyesült­ Államok senatusának tanácso s megegye­zése mellett, s a porosz király ő felsége által, az éjszak-német szövetség nevében meg fog erősit­­tetni, s a megerősitvények Berlinben a mai naptól fogva hat hónap alatt ki fognak cseréltetni. Minek hitelességéül a meghatalmazottak ezen egyezményt aláírták s megpecsételték. Kelt Berlinben, 1868. febr. 22-én. Bancroft György, König Bernát.“ E szerződéshez a „Nordd. Alig. Zig“ a következő megjegyzéseket köti: „Azon fontos tényt állíthatjuk, hogy ama szerző­déshez, mely f. é. febr. 22-én köttetett az éjszak­német szövetség s Éjszak-Amerika közt — hogy azon személyek államhoz­ tartozóságát szabályozza, melyek az észak-német szövetségből az észak-ame­rikai Egyesült­ Államokba s viszont ezen államokból az észak-német szövetségbe vándorolnak. 1­1. hó 10-én adta beleegyezését ezen szerződés megköté­séhez Johnson elnök. A több évi differentiált az észak-amerikai Egye­sült­ Államokkal, melyek azon elvet követték, hogy az amerikai polgárjog megszerzése által minden, a bevándorlottra vonatkozó régi államhoz­ tartozóság­­ból eredt viszonyok megszűntek, míg ellenben több észak-német szövetségi államban azon törvényes ha­tározat volt évényben, hogy a távollét által legke­­vésbbé, vagy csak bizonyos előfeltételek mellett s huzamos b­évsorozat után szűnik meg az államhoz­­tartozóság, habár a távollevő azalatt más államban a polgárjogot el is nyerte, — ezen szerződés által megoldottak. Ezen viszonyok szabályozása az unió minden ré­tegeiben nagy örömet okozott, s az észak-amerikai sajtó szintén megelégedéssel fogadta azt. Az ame­rikai közvélemény ezen szerződésre nagy súlyt fek­tet, mert az oly akadályokat hárít el, melyek a Németország s az észak-amerikai unió közötti termé­szetes rokonszenv kimutatására annyiszor hatottak zavarólag.

Next