Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-13 / 111. szám
lag kivihetőnek, hogy a kormány ily alapokon kikötéseket tehessen. Az országban létező legnagyobb vasútnak, mely hazánkat keresztülhasítja, érti az államvasutat, ezen tétele 180.000 ftba van megállapítva; megjegyzi, hogy midőn a kormány ezen consortiummal megkezdte az alkudozást, a maga részéről is kísérletet tett ezen tételt 120,000 ftba megállapítani, mit azonban a vállalkozók elfogadni nem akartak. Csak az osztályokban lefolyt tárgyalások közben ismételve felmerült azon óhajtás következtében, hogya 150,000 írtban kitett bruttó jövedelem szállíttassék le 120 ezerre, azon okból, mert a kormánynak egy másik, már szintén a ház elé terjesztett szerződésnél sikerült, — mint a kormány általában törekszik és fokozatosan mindig kedvezőbb feltételeket kieszközölni, ezen tételt már 120 ezer forintra leszállítani, — a kormány a tanácskozások közben újból felszólítást intézett a vállalkozókhoz, és ez alkalommal van szerencséje kijelenteni, hogy a vállalkozók ezen felszólítás folytán e föltételt elfogadták. Részéről tehát ő a 120.000 frtot — mint a megkötött alku egyik föltételét — ajánlja a háznak. (Helyeslés.) A közp. bizottság szövegezése elfogadtatik a Somossy képv. ur által ajánlott „évenként“ szó közbeszúrásával. A 3. §. 7-ik kikezdésére Radich Ákos megjegyzi, hogy az emelkedési viszony lényeges befolyással van a vonal conservatiójára és a kőszénfogyasztásra. Minél nagyobb az emelkedés, annál nagyobb az üzleti kiadás, és megfordítva, minél kedvezőbbek az emelkedési viszonyok, annál nagyobb a pálya tiszta jövedelme. Szóval az emelkedés a nettó és bruttó bevétel közti viszony meghatározására lényeges befolyással bír. E szerint, azt hiszi, e kérdés közönyös nem lehet reánk; hivatkozhatnék számtalan példára, többek közt csak az Arad-Károlyfehérvárt veszi fel, hol a területi viszonyok tudtával sokkal kedvezőtlenebbek, mint a nagyvárad-eszéki vonalnál, és ott az emelkedési viszony 1400-ban állapíttatott meg, azt hiszi tehát, ha már itten kedvezőbb emelkedési viszonyt nem lehet felállítani, legalább azon emelkedési viszonyt fogadják el, mely más nehezebb pályáknál volt alkalmazásban. E szerint a felolvasott pont helyett a következő pontot hozza javaslatba: „a maximál emelkedési viszony 1: 400-ra (1400) szabatik meg, az ellenemelkedésnél. Az emelkedési viszony 1: 600-ra.“ Homán Ernő államtitkár: Nem akarja állítani, hogy a 1. képviselő jól van értesülve, ámbár igen hajlandó azt hinni, hogy nem egészen jól értesült, mert hogy 1 : 200-hoz általában a közforgalom igényeinek mindenkép megfelel, és pedig a legkedvezőbb viszonyok közt, azt meri állítani. Felhozza például a buda-kanizsai vaspályát. Senki sem fogja tagadni, hogy ezen vaspálya a közforgalomnak, egész berendezésénél fogva mindenkép megfelel, pedig ott az emelkedési viszony 1: 150-hez. Felhozza azt a tényt, hogy a n.várad-eszéki vonalnak N.-Váradon, Csabán, Szegeden keresztül egész Szabadkán át Zomborig terjedő része az alföldi consortium által nemcsak minden tervezeteiben elkészíttetett, de valósággal építés alá, illetőleg munkába vétetett. Márpedig ott ezen emelkedési viszony hatósági engedély mellett fogadtatott el. Ha csak tehát az egész kész alépítményt elpusztítani nem akarnák, ezen szerződésben új emelkedési viszonyt természetesen felvenni nem lehet. Ennélfogva a kormány azt fogadó el, mely ottani viszonyok szerint hatóságilag megengedtetett és gyakorlatban van. (Maradjon a szerkezet!) Tisza Kálmán az államtitkár előadására megjegyzi, hogy ezen szerződési okmány ép oly nagy szabadságot nem hagy fel az illetőknek és a kormánynak, amennyiben azt mondja, hogy „az eltérések által nem szabad hogy az elfogadott lejt és irányviszonyok kedvezőtlenebbekké váljanak“, mit szóló nem érthet máskép, minthogy az emelkedések és kanyarulatok nem lehetnek roszabbak, mint itt kitéve van. Ami magát a dolgot illeti, az emelkedési és a kanyarulati viszonyok miképi létesítése okvetlenül nagy befolyással bír az építés költséges vagy kevésbé költséges voltára, és épen azért, midőn a szerződés köttetik, okvetlen az illető vállalkozó a kitűzött kanyarulási viszonyokhoz képest szabja meg, minő ár mellett kész építeni. A képviselőháznak kötelessége minél jobb ily természetű viszonyokat tartani fenn, mert a kanyarulási viszonyok jósága az üzletre és forgalomra csak döntő befolyással bír. Azt tartja, hogy miután itt előnyös kanyarviszony van biztosítva, a háznak ahoz ragaszkodni kell. Elnök: A ház 2-ik szakasz 8-ik kikezdését e központi bizottság szövegezésével fogadja el. A 2-ik szakasz 9, 10, 11, 12-ik bekezdésére nincs észrevétel, a 13-ik szakasznál egy sajtóhiba igazíttatik ki, a 14-ik szakaszra sincs észrevétel. A 2-ik szakasz elfogadtatik a közp. bizotts. javaslata szerint. A 3-ik szakasz szintén, a 4-ik szakasz hasonlóképen. Az 5-ik szakasznál dr. Simonyi Lajos megemlíti, hogy az alföldi vasút építésénél legnagyobb nehézség az anyagok hiánya, ezek megszerzése legkönnyebben megszerezhető oly vidékekkel való összeköttetés által, hol az anyagok a legnagyobb bőségben találtatnak. Miután ez anyagokat csak akkor lehet szállítani, vasutakon, ha azok már kiépültek, ezen szállítás eszközlése végett szükséges volna, hogy a vonal Nagy-Váradtól Csabáig egyidejűleg azon vasúttal, mely Csabától Szegedig és Szegedtől Zomborig vezet, kiépíttessék. Indítványozza tehát, hogy egyidejűleg a Zomborival és Eszék-Villányival a váradcsabai is építetnék ki. (Helyeslés.) Hollán Ernő : a vonalszakaszok és azon határidő kikötésére nézve, melyek itt javaslatba hozattak megjegyzi, hogy az leginkább a vállalkozók számításán alapul. Az anyagszállítás leginkább a vízi szállításra támaszkodik a Dunán le a Ferencz csatorna felhasználásával egész Zomborig. Ez alapja annak hogy a vállalkozók legelőször is a szegedzombori vonalat kívánták kiépíteni és amint ezen vonal kiépül azt óhajtják felhasználni. Amennyiben őket ezen kikötés maga 50 mizrdnyi vasút építésére 3 évre kötelezné, ez minden esetre oly körülmény, mely csak megbízható vállalkozók által létesíthető. Amennyiben ezen egész ajánlatuk igen alapos számításokra támaszkodik, kénytelen szóló felkérni a házat, méltóztassék a kitett feltétel mellett maradni. (Maradjon!) A 8-ik szakasz első pontja elfogadtatik, a közp. bizottságnak nincs megjegyzése a egész szakaszra. A második pontnál Radich Ákos a jutányos szóra tesz észrevételt, nem tartja helyesnek, hogy az állam valamely tett szolgálatért jutányos kárpótlást ígérjen méltányos helyett. (Felkiáltások: Jobb a jutányos szó! Maradjon a szöveg.) A szöveg elfogadtatik. Negyedik 5. és 6-ik pontnál nincs észrevétel. A 9-ik szak első pontjánál Radich Ákos megjegyzi, hogy nincs helyesen kifejezve, kinek áll jogában a távirda vezeték felállítása. A 4-ik szakaszban ezen szót „póznásra“ nem tartja elfogadható kifejezésnek „oszlopaira“ kellene felcserélni. (Helyeslés! Vadnay Lajos: Maradjon! nem oszlop az, hanem pózna! Elnök : A ház kivonata szerint „pózna“ helyett „oszlop“ fog létezni. A 10-ik szakasz 1 és 2-ik bekezdésére semmi észrevétel. A 3-ik pontnál „lassúbb“ szó helyett „csekélyebb“ fogadtatik el. 5, 6-ik pont ellen semmi észrevétel. A 7, 8, 9-ik pont felolvasásánál Szontágh Pál (gömöri) az első pontra tesz észrevételt t. i. ehez: „További kő-só, szén stb.“ némelyeket hozzáadni kívánná, u. m. a téglanemük, hamuk, és a földnemüek; minthogy továbbá e szabály más pályáknál is elfogadtatik majd, ez alkalommal megemlíti, hogy az olcsó vasnak fő feltétele, hogy a nyers anyag s tüzelő szer olcsón szállíttassák s igy megvan nevezve a szén, coaksz, briquetts stb. Vannak esetek, hol nem a szén szállitatik az érczczel, hanem megfordítva, óhajtaná ezért hozzá tenni: „nyersvas és vasérczek.“ Hollán Ernő : Távol van attól, hogy el ne ismerje annak fontosságát, amit a t. képv. ur e pillanatban némely elősorolt tárgyakra nézve elmondott, de arról is meg van győződve, hogy közgazdászatunk tekintetéből még távolról sem meríttetett ki gondoskodásunk, ha csak azon elősorolt tárgyakra terjesztetik ki. Vannak ezeken kívül sok más lényeges kereskedelmi czikkek, termelési anyagok, melyekre hasonlag ki kell terjeszteni figyelmünket. De ami előttünk fekszik az egy kötvény, egy szerződés, melyet úgy kötött meg a kormány, amint azt a jelenlegi viszonyok megengedték. Figyelmeztet rá, hogy nem most, hanem még novemberben jön megkötve. Kénytelen megjegyezni, hogy a kormány általában a tariffkrozást egy igen tökéletlen valaminek tekinti s legelső gondoskodása lesz az, hogy ezt általános közgazdászai szabály szerint állapítsa meg, akkor lesz alkalma az így felállított tárgyakról gondoskodni , most nem volna helyes , ha megakasztatnék a szerződés végrehajtása. (Helyeslés.) Elnök : Amint veszem észre, a tagok nincsenek annyi számmal, mely szükséges arra nézve, hogy a ház határozat képes legyen, tehát holnap 10 órakor fog a tanácskozás folytattatni. Ha holnap korán bevégeztetnék e tvjavaslat fölötti discussio, a kérvénybizottság fogja jelentését felolvasni. Ülés vége 12 órakor. ESKÜDTSZÉKI TÁRGYALÁS. Pest, május 12. A tárgyalás kezdődik d. e. 102 órakor. Elnök: Nyeviczkey József. Bírók: Bovánkovics József, Makovecz Ede. Jegyző: Steiner Henrik. Vádló: Morländer Mórt ügyvéde Érti Károly képviseli. A vádlottak padján Komn Lajos ül. Elnök: A mindkét fél által gyakorolt visszaélési jog után az esküdtszék következő tagokból alakult meg: Eleh István, dr. Rózsay József, Xantus János, Kugler Henrik, Fuchs Gusztáv, Than Mór, Kár Mányás, Wirker Rezső, Fischer Károly, Mézsay György, Schober Alajos és Wieser Ferencz. A tárgyalás megkezdése előtt az esküdtek a szabályszerű esküt leteszik. Elnök előadja, hogy ezen ügy már egyszer esküdtszéki tárgyalás alatt volt s a vádlott akkor felmentetett, de vádló felfolyamodásában az ügyet a hétszemélyes tábla alá terjesztette s uj esküdtszéki tárgy alá elrendelését kérte, minthogy a megidézett banuk közül Schönfeld Paulina betegség által akadáyoztatott megjelenni. Kläger Vilmos pedig Pestről elköltözött és holléte nem volt kikutatható. A hétszemélyes tábla ezen felfolyamodás következtében új esküdtszéki tárgyalást rendelt el. Elnök ezután vádlottat neve, születéshelye, állapota és életkora iránt megkérdezvén; vádlott előadja, hogy neve Korn Lajos, születéshelye: Bradenburg; foglalkozása: író ; életkora 46 év. Steiner Henrik jegyző olvassa ezután Morländer Mór vádlevelét, mely igy hangzik: Tekintetes elnök ur! Korn Lajos az 1867-ik év augustus 17-én 8. sz. alatt megjelent, „Kobold“ czímű életlap e föliratu czikkének, „Theater und Kunst“, „Stadt-Theater in Pest“ és Stettner Vilmos az ugyanazon számú lap e föliratu költeményének . „Der Leib-Moniteur“ szerzői ellenem a rágalmazás és becsületsértés bűntényét követték el, mert az A alatt mellékelt lapszámnak fönt idézett czikkeiben engemet, erkölcsös embert, lealacsonyító tettet vádolnak és jellememről szennyező, az érzelmet legmélyebben sebző tulajdonságokat koholnak, melyeknek czélja engemet a világ előtt bemocskolni, hitelemen és eddig sértetlenül fennálló nevemen gázolni, és azt piszkolni. Ezen kárhoztatott czikkekben engemet ugyanis, tek, elnök úr! mint oly embert tüntetnek fel, ki szerkesztői állását és hivatását arra használja fel, hogy a felektől ocsmány módon pénzt kicsikarjon, és engemet nemcsak „ein Beutelschneider“, „Corsare“, sőt „moralische Cholera“ kifejezésekkel illetnek, hanem nevemmel kapcsolatban ugyanott valóban minden jobb érzelmet fellázító aljas módon, még ezek is olvashatók: „mit der Bosheit eines Renegaten“ ; „Bagage, die man treten und schinden kann, das ihr aber nichts macht, wenn man ihr nur zu fressen gibt!“ Rágalmazási szándékuknak nyilvánítására okot kerestek és leltek egy színházi kritikában, melyet az én szerkesztőségem alatt megjelenő „Pester Journal“ napilapnak B. alá rekesztett lap számában egy kezdő színésznő Schönfeld Paulina k. a. első színházi fellépéséről írtam. Megvallom tel. elnök úr! hogy én nevezett k. a. felül nem hízelgő modorban nyilatkoztam, mert én benne a színészi képességnek mind miveltségét, mind pedig tehetségét illetőleg, még legcsekélyebb adagát sem fedeztem fel; tettem azonban ezt a legtisztább és leglelkiismeretesebb meggyőződésből, mert utóbbi időben a színpad felé tolongás oly nagy dimmensiókat von fel, hogy az ak013 tekinthető többé a művészet magasztos oltárának, melyre nagy szellemek áldozataikat lerakják, és vannak sokan, különösen fiatal hölgyek, kik más hasznosabb foglalkozás helyett ezen pályát, mint kellemesebbet 1383