Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-13 / 111. szám

lag kivihetőnek, hogy a kormány ily alapokon ki­kötéseket tehessen. Az országban létező legnagyobb vasútnak, mely hazánkat keresztülhasítja, érti az államvasutat, ezen tétele 180.000 ftba van megállapítva; meg­jegyzi, hogy midőn a kormány ezen consortiummal megkezdte az alkudozást, a maga részéről is kísér­letet tett ezen tételt 120,000 ftba megállapítani, mit azonban a vállalkozók elfogadni nem akartak. Csak az osztályokban lefolyt tárgyalások közben is­mételve felmerült azon óhajtás következtében, hogy­­a 150,000 írtban kitett bruttó jövedelem szállíttas­sék le 120 ezerre, azon okból, mert a kormánynak egy másik, már szintén a ház elé terjesztett szerző­désnél sikerült, — mint a kormány általában tö­rekszik és fokozatosan mindig kedvezőbb feltétele­ket kieszközölni, ezen tételt már 120 ezer forintra leszállítani, — a kormány a tanácskozások közben újból felszólítást intézett a vállalkozókhoz, és ez al­kalommal van szerencséje kijelenteni, hogy a vál­lalkozók ezen felszólítás folytán e föltételt elfogadták. Részéről tehát ő a 120.000 frtot — mint a meg­kötött alku egyik föltételét — ajánlja a háznak. (Helyeslés.) A közp. bizottság szövegezése elfogadtatik a Somossy képv. ur által ajánlott „évenként“ szó közbeszúrásával. A 3. §. 7-ik kikezdésére Radich Ákos megjegyzi, hogy az emelkedési viszony lényeges befolyással van a vonal conserva­­tiójára és a kőszénfogyasztásra. Minél nagyobb az emelkedés, annál nagyobb az üzleti kiadás, és meg­fordítva, minél kedvezőbbek az emelkedési viszo­nyok, annál nagyobb a pálya tiszta jövedelme. Szóval az emelkedés a nettó és bruttó bevétel közti viszony meghatározására lényeges befolyás­sal bír. E szerint, azt hiszi, e kérdés közönyös nem lehet reánk; hivatkozhatnék számtalan példára, többek közt csak az Arad-Károlyfehérvárt veszi fel, hol a területi viszonyok tudtával sokkal kedvezőtle­nebbek, mint a nagyvárad-eszéki vonalnál, és ott az emelkedési viszony 1­­400-ban állapíttatott meg, azt hiszi tehát, ha már itten kedvezőbb emelkedési viszonyt nem lehet felállítani, legalább azon emel­kedési viszonyt fogadják el, mely más nehezebb pályáknál volt alkalmazásban. E szerint a felolva­sott pont helyett a következő pontot hozza javas­latba: „a maximál emelkedési viszony 1: 400-ra (1400) szabatik meg, az ellenemelkedésnél. Az emel­kedési viszony 1: 600-ra.“ H­om­án Ernő államtitkár: Nem akarja állítani, hogy a 1. képviselő jól van értesülve, ámbár igen hajlandó azt hinni, hogy nem egészen jól értesült, mert hogy 1 : 200-hoz általában a közforgalom igé­nyeinek mindenkép megfelel, és pedig a legkedve­zőbb viszonyok közt, azt meri állítani. Felhozza például a buda-kanizsai vaspályát. Senki sem fogja tagadni, hogy ezen vaspálya a közforgalomnak, egész berendezésénél fogva mindenkép megfelel, pedig ott az emelkedési viszony 1: 150-hez. Felhozza azt a tényt, hogy a n.­várad-eszéki vonalnak N.-Váradon, Csabán, Szegeden keresztül egész Szabadkán át Zomborig terjedő része az alföldi consortium által nemcsak minden tervezeteiben elkészíttetett, de va­lósággal építés alá, illetőleg munkába vétetett. Már­pedig ott ezen emelkedési viszony hatósági engedély mellett fogadtatott el. Ha csak tehát az egész kész alépítményt elpusztítani nem akarnák, ezen szerződésben új emelkedési viszonyt természetesen felvenni nem lehet. Ennélfogva a kormány azt fo­gadó el, mely ottani viszonyok szerint hatóságilag megengedtetett és gyakorlatban van. (Maradjon a szerkezet!) Tisza Kálmán az állam­titkár előadására meg­jegyzi, hogy ezen szerződési okmány ép oly nagy szabadságot nem hagy fel az illetőknek és a kor­mánynak, a­mennyiben azt mondja, hogy „az elté­rések által nem szabad hogy az elfogadott lejt és irányviszonyok kedvezőtlenebbekké váljanak“, mit szóló nem érthet máskép, minthogy az emelkedések és kanyarulatok nem lehetnek roszabbak, mint itt kitéve van. A­mi magát a dolgot illeti, az emelkedési és a kanyarulati viszonyok miképi létesítése okvetlenül nagy befolyással bír az építés költséges vagy kevésbé költséges voltára, és épen azért, midőn a szerződés köttetik, okvetlen az illető vállalkozó a kitűzött ka­nyarul­ási viszonyokhoz képest szabja meg, minő ár mellett kész építeni. A képviselőháznak kötelessége minél jobb ily természetű viszonyokat tartani fenn, mert a kanyarulási viszonyok jósága az üzletre és forgalomra csak döntő befolyással bír. Azt tartja, hogy miután itt előnyös kanyarviszony van bizto­sítva, a háznak ahoz ragaszkodni kell. Elnök: A ház 2-ik szakasz 8-ik kikezdését e központi bizottság szövegezésével fogadja el. A 2-ik szakasz 9, 10, 11, 12-ik bekezdésére nincs észrevétel, a 13-ik szakasznál egy sajtóhiba igazít­­tatik ki, a 14-ik szakaszra sincs észrevétel. A 2-ik szakasz elfogadtatik a közp. bizotts. ja­vaslata szerint. A 3-ik szakasz szintén, a 4-ik sza­kasz hasonlóképen. Az 5-ik szakasznál dr. Simonyi Lajos megemlíti, hogy az alföldi vasút építésénél legnagyobb nehéz­ség az anyagok hiánya, ezek megszerzése legkön­nyebben megszerezhető oly vidékekkel való össze­köttetés által, hol az anyagok a legnagyobb bőség­ben találtatnak. Miután ez anyagokat csak akkor lehet szállítani, vasutakon, ha azok már kiépültek, ezen szállítás eszközlése végett szükséges volna, hogy a vonal Nagy-Váradtól Csabáig egyidejűleg azon vasúttal, mely Csabától Szegedig és Szegedtől Zomborig ve­zet, kiépíttessék. Indítványozza tehát, hogy egyide­jűleg a Zomborival és Eszék-Villányival a várad­­csabai is építetnék ki. (Helyeslés.) H­ollán Ernő : a vonalszakaszok és azon határidő kikötésére nézve, melyek itt javaslatba hozattak megjegyzi, hogy az leginkább a vállalkozók számí­tásán alapul. Az anyag­szállítás leginkább a vízi szállításra támaszkodik a Dunán le a Ferencz csa­torna felhasználásával egész Zomborig. Ez alapja annak hogy a vállalkozók legelőször is a szeged­­zombori vonalat kívánták kiépíteni és a­mint ezen vonal kiépül azt óhajtják felhasználni. A­mennyiben őket ezen kikötés maga 50 mizrdnyi vasút építésére 3 évre kötelezné, ez minden esetre oly körülmény, mely csak megbízható vállalkozók által létesíthető. A­mennyiben ezen egész ajánlatuk igen alapos számí­tásokra támaszkodik, kénytelen szóló felkérni a há­zat, méltóztassék a kitett feltétel mellett maradni. (Maradjon!) A 8-ik szakasz első pontja elfogadtatik, a közp. bizottságnak nincs megjegyzése a egész szakaszra. A második pontnál Radich Ákos a jutányos szóra tesz észrevételt, nem tartja helyesnek, hogy az állam valamely tett szolgálatért jutányos kárpótlást ígérjen méltányos helyett. (Felkiáltások: Jobb a jutányos szó! Ma­radjon a szöveg.) A szöveg elfogadtatik. Negyedik 5. és 6-ik pontnál nincs észrevétel. A 9-ik szak­ első pontjánál­ Radich Ákos megjegyzi, hogy nincs helyesen ki­fejezve, kinek áll jogában a távirda vezeték felállí­tása. A 4-ik szakaszban ezen szót „póznásra“ nem tartja elfogadható kifejezésnek „oszlopaira“ kellene felcserélni. (Helyeslés! Vadnay Lajos: Maradjon! nem oszlop az, hanem pózna! Elnök : A ház kivonata szerint „pózna“ helyett „oszlop“ fog létezni. A 10-ik szakasz 1 és 2-ik bekezdésére semmi észrevétel. A 3-ik pontnál „lassúbb“ szó helyett „csekélyebb“ fogadtatik el. 5, 6-ik pont ellen sem­mi észrevétel. A 7, 8, 9-ik pont felolvasásánál Szontágh Pál (gömöri) az első pontra tesz ész­revételt t. i. ehez: „További kő-só, szén stb.“ né­melyeket hozzáadni kívánná, u. m. a téglanemük, hamuk, és a földnemüek; minthogy továbbá e sza­bály más pályáknál is elfogadtatik majd, ez alka­lommal megemlíti, hogy az olcsó vasnak fő feltétele, hogy a nyers anyag s tüzelő szer olcsón szállíttas­sák s igy megvan nevezve a szén, coaksz, briquetts stb. Vannak esetek, hol nem a szén szállitatik az érczczel, hanem megfordítva, óhajtaná ezért hozzá tenni: „nyersvas és vasérczek.“ Hol­lán Ernő : Távol van attól, hogy el ne is­merje annak fontosságát, a­mit a t. képv. ur e pil­lanatban némely elősorolt tárgyakra nézve elmon­dott, de arról is meg van győződve, hogy közgazdá­­szatunk tekintetéből még távolról sem meríttetett ki gondoskodásunk, ha csak azon elősorolt tárgyakra terjesztetik ki. Vannak ezeken kívül sok más lénye­ges kereskedelmi czikkek, termelési anyagok, me­lyekre hasonlag ki kell terjeszteni figyelmünket. De a­mi előttünk fekszik az egy kötvény, egy szerződés, melyet úgy kötött meg a kormány, a­mint azt a je­lenlegi viszonyok megengedték. Figyelmeztet rá, hogy nem most, hanem még novemberben jön meg­kötve. Kénytelen megjegyezni, hogy a kormány általában a tariffkrozást egy igen tökéletlen valaminek tekinti s legelső gondoskodása lesz az, hogy ezt általános közgazdászai szabály szerint állapítsa meg, akkor lesz alkalma az így felállított tárgyakról gondos­kodni , most nem volna helyes , ha megakasz­tatnék a szerződés végrehajtása. (Helyeslés.) Elnök : A­mint veszem észre, a tagok nincsenek annyi számmal, mely szükséges arra nézve, hogy a ház határozat képes legyen, tehát holnap 10 órakor fog a tanácskozás folytattatni. Ha holnap korán bevégeztetnék e tvjavaslat fölötti discussio, a kér­vény­­­bizottság fogja jelentését felolvasni. Ülés vége 1­2 órakor. ESKÜDTSZÉKI TÁRGYALÁS. Pest, május 12. A tárgyalás kezdődik d. e. 10­2 órakor. Elnök: Nyeviczkey József. Bírók: Bovánkovics József, Makovecz Ede. Jegyző: Steiner Henrik. Vádló: Morländer Mórt ügyvéde Érti Károly képviseli. A vádlottak padján Komn Lajos ül. E­lnök: A mindkét fél által gyakorolt visszaélési jog után az esküdtszék következő tagokból alakult meg: Eleh István, dr. Rózsay József, Xantus János, Kugler Henrik, Fuchs Gusztáv, Than Mór, Kár Má­­nyás, Wirker Rezső, Fischer Károly, Mézsay György, Schober Alajos és Wieser Ferencz. A tárgyalás megkezdése előtt az esküdtek a szabályszerű esküt leteszik. Elnök előadja, hogy ezen ügy már egyszer es­­küdtszéki tárgyalás alatt volt s a vádlott akkor fel­mentetett, de vádló felfolyamodásában az ügyet a hétszemélyes tábla alá terjesztette s uj esküdtszéki tárgy alá elrendelését kérte, minthogy a megidézett banuk közül Schönfeld Paulina betegség által akadá­­yoztatott megjelenni. Kläger Vilmos pedig Pestről elköltözött és holléte nem volt kikutatható. A hét­­személyes tábla ezen felfolyamodás következtében új esküdtszéki tárgyalást rendelt el. Elnök ezután vádlottat neve, születéshelye, álla­pota és életkora iránt megkérdezvén; vádlott előadja, hogy neve Korn Lajos, születéshelye: Bradenburg; foglalkozása: író ; életkora 46 év. Steiner Henrik jegyző olvassa ezután Morländer Mór vádlevelét, mely igy hangzik: Tekintetes elnök ur! Korn Lajos az 1867-ik év augustus 17-én 8. sz. alatt megjelent, „Kobold“ czímű életlap e föliratu czikkének, „Theater und Kunst“, „Stadt-Theater in Pest“ és Stettner Vilmos az ugyanazon számú lap e föliratu költeményének . „Der Leib-Moniteur“ szerzői ellenem a rágalmazás és becsületsértés bűn­tényét követték el, mert az A alatt mellékelt lap­számnak fönt idézett czikkeiben engemet, erkölcsös embert, lealacsonyító tettet vádolnak és jellememről szennyező, az érzelmet legmélyebben sebző tulaj­donságokat koholnak, melyeknek czélja engemet a világ előtt bemocskolni, hitelemen és eddig sértet­lenül fennálló nevemen gázolni, és azt piszkolni. Ezen kárhoztatott czikkekben engemet ugyanis, tek, elnök úr! mint oly embert tüntetnek fel, ki szerkesztői állását és hivatását arra használja fel, hogy a felektől ocsmány módon pénzt kicsikarjon, és engemet nemcsak „ein Beutelschneider“, „Cor­­sare“, sőt „moralische Cholera“ kifejezésekkel illet­nek, hanem nevemmel kapcsolatban ugyanott való­ban minden jobb érzelmet fellázító aljas módon, még ezek is olvashatók: „mit der Bosheit eines Renega­ten“ ; „Bagage, die man treten und schinden kann, das ihr aber nichts macht, wenn man ihr nur zu fressen gibt!“ Rágalmazási szándékuknak nyilvánítására okot kerestek és leltek egy színházi kritikában, melyet az én szerkesztőségem alatt megjelenő „Pester Journal“ napi­lapnak B. alá rekesztett lap számá­ban egy kezdő színésznő Schönfeld Paulina k. a. első színházi fellépéséről írtam. Megvallom tel. elnök úr! hogy én nevezett k. a. felül nem hízelgő modorban nyilatkoztam, mert én benne a színészi képességnek mind miveltségét, mind pedig tehetségét illetőleg, még legcsekélyebb adagát sem fedeztem fel; tettem azonban ezt a legtisztább és leglelkiismeretesebb meggyőződésből, mert utóbbi időben a színpad felé tolongás oly nagy dimmensiókat von fel, hogy az ak­013 tekinthető többé a művészet magasztos oltárának, melyre nagy szellemek áldozataikat lerakják, és vannak sokan, különösen fiatal hölgyek, kik más hasznosabb fog­lalkozás helyett ezen pályát, mint kellemesebbet 1383

Next