Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-01 / 101. szám

HELYHATÓSÁGOK. Pestváros közgyűlése APRII. 19 DIKEN. Pest városa tegnapelőtt tartott közgyűlésén je­lenté a főpolgármester, hogy a vízvezeték alkatré­szeinek vámelengedése tárgyában Deák Fer mezhez fordult, ki a legkészségesebben megígérte , hogy a városnak az országgyűléshez benyújtandó beadvá­nyát személyesen le fogja tenni a ház asztalára s tá­mogatni, mihelyt az neki kézbesittetni fog. Az erre vonatkozó kérvényben, mely felolvastatott, azt kéri a város, hogy a pénzügyminiszer a vízvezeték érde­kében a vámelengedés megadhatására hatalmaztas­­sék föl. Ez alkalommal a főszámvevő Cserhalmay a pénzügyministériumban nyert felvilágosítások foly­tán helyreigazít néhány hibás vámtarifás tételt, a­mint azok a kérvényben előfordultak, így a gépvas vámtarifájának maximuma nem 4 ft 50, hanem csak 2 ft 50 kr. Erre a főpolgármester, mint a vízveze­téki bizottmány elnökének indítványára, tekintettel a vízvezetéki számadások megkezdendő vizsgálatára, dr. Havas Ignácz a bizottmány alelnökévé közfel­kiáltással megválasztatik. Erre a főpolgármester közli, hogy a cs. kir. budai hadmérnöki igazgatóság az úgynevezett hajóhivatali épületet illető átadási okmány azon záradékáról, mely szerint a város minden vitás esetben magát a kát. törvényszék ítéletének aláveti, lemondott, s az okmány kiszolgáltatásának most már semmi aka­dálya sem forog fön. E czélra a főpolgármester, a főjegyző, továbbá Thanhoffer és Zsigmondy urak küldetnek ki. Ezután tárgyalás alá került a gazdasági bizott­mány javaslata, melynél fogva egy Kőbánya-mel­­léki telek a Klapka társulatnak (schweiczi gépgyár) élenkint 80 krért volna átadandó, de a közgyűlés nem fogadta azt el, hanem Tavaszi indítványára 1 fftot határozott ölétől kívánni, szintúgy a katonai temető-melléki telekért is, melyet az általános ma­gyar hitelbank (magyar-belga gépgyár) kíván meg­szerezni, a gazdasági bizottmány által javasolt 1 ft 20 kr helyett ölétől 2 frtot kíván a közgyűlés, s a tanács megbizatott e két ügynek elintézésével. Kiss Károly képviselő jelentést tesz arról, hogy a Ferencsvárosban az alsó-Dunapartot a Gregersen-féle gyártelep annyira elfoglalta, hogy a közlekedést megakadályozza. Gregersen ugyan kapott már egy­szer határidőt, a part kitakarítására , de mindekko­­rig semmi sem történt. Simon Flore­s karhatalom­mal felruházott bizottmány kiküldetését indítványoz­za. Tavaszi nem tartja szükségesnek az új határo­zatot, hanem csak a tanács előbbi határozatának végrehajtását, mi a kiküldendő bizottmány feladata lenne. Szentkirályi megjegyzi, hogy már a múlt nyár folytán jön meghagyva, hogy Gregersen az el­foglalt térség kitakarítására karhatalommal kény­­szerittessék; a tanács azt hitte , hogy ez már rég megtörtént s most az ellenkezőt hallja. Mire gel­­léri Szabó János indítványára elhatároztatott hogy a part kitakarítása iránti meghagyás azonnal vég­rehajtassák s jelentés tétessék arról, hogy kinek hi­bájából maradt az el ekkorig. Beliczay Imre képviselő a pénzügyminiszer által a házséra­dó iránt az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatra nézve indítványozza. Küldessék ki egy bizottmány, mely ezen kormány­­­javaslatot be­hatóan tanulmányozza, s ennek eredményét egy beadványban az országgyűléshez benyújtsa. Szent­királyi oda bővíti ki ez indítványt, hogy ama bi­zottmány a kormány által benyújtott összes adótör­vényekre terjeszsze ki figyelmét, s a város viszonyai szempontjából netáni ellenvetéseit előterjeszsze. Be­liczay­nak ekként megbővített indítványa elfogad­­tatik, s a bizottmányba kineveztetnek: Kammer­­­may­er tanácsnok (mint elnök), Beiczay, Simon, Sárkány, Weisz B., Medetz, Fuchs Rudolf, Tava­szi, Bor­lender Pikiismer, Rémi, Barkó, Forgó, Patrubán, a fősz­ámvevő s Altenb­urger jegyző. Felolvastatik a pénzügy­minist­ernek egy kibocsát­­vány­a az adóbehajtások körüli utasításokról, s a ta­nácsnak ennek folytán beadott indítványa, valamint a belügyministernek egy kibocsdíványa az adóbe­szedés költségeiről. Tavaszi az utóbbi ministeri ki­­bocsátvány azon kifejezése ellen tesz ellenvetést, hol Pest városa nagyon „gazdagénak jelöltetik s annak szomorú illustratiójára felhozza a városnak előirányzott 600,000 ftnyi deficitjét. Indítványozza, hogy a kibocsátvány azon bizottmányhoz utasíttas­­sék, mely Beliczay indítványa folytán kiküldetett, de az adóvégrehajtási illetékekből indítványozott dijosztásokat elvetendőknek tartja. Rövid vita után elfogadtatik az indítvány s 4 becsmesternek az adó­végrehajtási tárgyak számára a város pénztárából alkalmazása elhatároztatik. Ezután többnemű tárgyak röviden elintéztetnek : a mérték­hitelesítő hivatal építése ügyében tartott árlejtés eredménye tudomásul vitetik: a város lige­tének élő sövénynyel körülültetése elrendeltetik; a katonai kincstárnak a váczi út közelében több, volt tüzéri­ műhelyül szolgált épületeknek fegyverraktá­rul használata három évre megengedtetik, azon ki­kötéssel, hogy ott lőpor ne tartassák. Gerlóczy fő­jegyző indítványa, hogy az említett telkek a kft. kincstártól megvásároltassanak, a gazdasági bizott­mányhoz utasittatik; a lóversenyegylet ajánlata, melynél fogva az az út öntöztetésének lóversenyek al­kalmával fele költségét elvállalni kész, elutasittatik, e költségek az egyletet illetvén egészen. Tavaszi­nak a roskatag sóraktár lerontása iránti indítványa a gazdasági bizottmányhoz utasittatik. Végül az ujonan kidolgozott rendőri rendszabályok iránti munkálatnak kinyomatása s szétosztása elrendel­tetik. I I 1253 BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK A bíró­tanács követek házának ápr. 29-én tar­tott ülésében Plener kereskedelemügyi minister gr. Dürckheim tegnapi beszédére válaszolván , igazsá­got szolgáltat annak azon nyilatkozatáért, hogy a kormány teljesen nélkülöz bizonyos meghatározott vasúti alapszabályokat, kijelenti azonban, hogy a kormány ilyenek létesítésén épen most fáradozik, s legközelebb a ház asztalára teendi azokat, és kí­vánja, hogy a ház addig is szavazza meg a magasabb kamatbiztosítékról szóló törvényjavaslatot az épí­tendő cseh vasutakat illetőleg, nehogy ez ügy még tovább is elhalasztassék. Erre az első czikkely a ki­sebbség módosítványával, azaz a kamatbiztosíték alternatív feltevésével, elfogadtatott. A második és harmadik czikkely kevés módosít­­ványnyal szintén elfogadtatik. Kevéssé jelentékeny vita volt a többi czikkek felett is, s gyűlés végén az elnök jelenti, hogy Skene és társai interpellatiot adtak be. Ő Felsége apr. 25-iki legmagasb kézirata tárgyában, a honvédse­regbe lépett cs. kir. tiszteket illetőleg: „Meghallgattatott- e a ministerium a tervezett rendszabály felett s egyetértett- e azzal ? .Hogyan igazolható a közös katonai budget ter­­heltetése a tervezett rendszabály által, mely a Ma­gyarországgal való kiegyezés alapját tevő törvény szavai szerint, sem a pragmatica sanctióban, sem Magyarországnak a többi országokkal való állam­életében nem alapulhat ? „Nem fél-e a ministerium, hogy e rendszabály­­ által a minden sereg fennállásának mellőzhetlen fel-­­ tétele, a zászló-eskü hűsége fog megrendíttetni ?­­ „Mit szándékszik a ministerium tenni, hogy ne a delegatio határozzon a most czélbavett rendszabály felett legközelebbi összeülésekor ?­Ezzel az ülés bezáratott. Az urak házának ápr. hó 29-ei ülésében az adós-­­­sági fogság megszüntetéséről szóló törvényjavaslat végtárgyalása volt napirendre kitűzve, mely azon-­­­ban nem történhetett meg, miután az illető bizott-­­­ság nem készült el javaslatával, s így a legközelebbi­­ ülésre halasztatott. Következett b­ Én úsznak a bírói­ hivatalnokok elleni fegyelmi eljárásról szóló törv.ja­­vaslat feletti jelentése. E törvényjavaslat általános-­­ Ságban elfogadtatván, a részletes vitánál, illetőleg a­­ 6. §. felolvasásánál Fünnskirchen gr. tesz módosít-­­ ványi javaslatot, mely azonban Herbst igazságügy-­­ miniszer felszólalására elejtetik. Előadó folytatja az egyes pontozatok felolvasását.­­ A 7—9 .§. vita nélkül fogadtattak el; a 10-nél némi vita támadván, a bizottsághoz utasittatott, s e miatt a gyűlés rövid időre felfüggesztetett. A 10.­­ §. Krausz módositványa szerint fogadtatott el. A 11—41. §§. vita nélkül s a többiek is jelentéktelen vita után elfogadtattak. Ezután a törvényjavaslat második és harmadik felolvasásban is elfogadtatott. — HAJÓS JÓZSEFNEK, Stoll Péter jeles tanítványá­­nal, első ének­kísérlete a nem­zeti színpadon szépen si­került. Hangja elöleltee, csengő, az érzelmek tolmácso­lására alkalmas és a mi tán le­gf­öbb érdeme, oly tisztán szótagol, hogy majdnem minden szavát meg lehet érteni. KÜLFÖLD. Lehetőé a lefegyverkezés ? A „J. des Débats­ e kérdéssel foglalkozik, melyet érdekesnek tartunk bemutatni olvasóinknak . Igaz-e vagy nem, — mondja a nevezett lap — hogy Európa nagyhatalmai hivatalos alkudozásának tárgya e pillanatban a lefegyverezés, — azt mi nem tudhatjuk, de annyit tudunk, hogy a közvélemény néhány nap óta jobban foglalkozik, mint valaha, e problémával, s épen nem felesleges, megvizsgálni, lehető-e és gyakorlati-e a lefegyverzés. Ez a leg­jobb mód, megelőzni bizonyos csalódásokat. Ha Európában csak összeírás által ujonczozott se­regek volnának, az együttes lefegyverezés talán könnyebben megoldható volna. De nemzeti seregek­kel, milyen a német és a schweiczi, az nagyon kor­látolt lehet csak. Például az észak- német sereg a létezés két feltételét ismeri: béke és hadi­láb. Most az békelábon van, lássuk, apasztható-e a törvények megsértése nélkül. A Bund serege három categoriára oszlik : állandó sereg, reserva, honvédsereg. A szövetséget semmi sem jogosítja fel, hogy e két utóbbi categoriához nyúljon, minthogy az reducálhatlan.Csak az első categoria van együtt rendes időben s képezi a békelábat. A parla­ment az öt első évre lemondván évenkénti seregmeg­­szavazási jogáról, a sereg létszáma 1872 ig idő után­i emberrel meg van szabva. A népesség csak­nem 30 millióból állván, a létszám kerek számban 300.000 ember. Az aktív szolgálati idő 3 év. Fel­téve, hogy a katonai betanítás két és fél év alatt bevégezhető, a házi tűzhelyhez a sereg hatodrészét, 50.000 embert lehetne visszabocsátani. Nincs tör­vény, mely a Bundot e gazdálkodásban meggátolja, de többre legjobb akarattal sem volna rávehető, mert katonai rendszerének alapelvét ingatná meg, ha nagyobb reductiót ajánlana a parlamentnek, mert ez elv a szolgálatra átalánosan kötelező, s ha ő bár a Reichstaggal egyetértve apasztaná is az évi contingenst, a népesség katonai osztá­lyaiba egyenlőtlenséget hozna be. Mert az alig képzelhető, hogy a szolgálati idő tartamát meg­rövidítené — a három évet kettőre apasztván le, így hát csak egy hatod részével apaszthatná seregé­nek létszámát. Természetes, hogy ily körülmények­­ közt egyetlen európai kormány sem volna hajlandó — daczára, hogy a szolgálati idő hosszabb tartama nekik sokkal nagyobb reductiót tenne lehetségessé — és nem is járhatna el nagyobb mérvben , mert ez­által lerontaná ugyanazon egyensúlyt, melynek fel­állításán akkora erőfeszítéssel dolgoztak. úgy hiszszük — mond a „Débats­ — hogy a le­fegyverzést még e szerény terjedelemben is öröm­mel s hálával fogadnák a népek. Az európai összes létszámnak apasztása egy hatodrészszel nemcsak jelentékeny meggazdálkodás volna a roppant hadi­­budgetben, hanem a béke biztosítéka volna, melyet annyi érdek kíván, s melyet annyi rokonszenv tá­mogat. A nagyszámú tartalék­sereg, a mozgó nem­zetőrség, úgy a honvédség, melyet minden európai állam behozott katonai szervezetébe, s mely bizo­nyos országokban a hadi­lábat megháromszorozza, elég garantia volna a történhető confliktusok ellené­ben, hogy ezek Európa egy nemzetét se találnák védtelenül. Lengyelország reményei. A „Journal des Debate”-ban a következő, figye­lemreméltó sorokat olvassuk: „Az orvosi facultásnak nincs hatalmában valami betegséget egyszerű rendelet által elnyomni, s az orosz kormány téved, ha azt hiszi, hogy, miután a „lengyel királyság­ nevét eltörölte, a lengyel kérdés is meg­szűnt. Igazságuk volt azoknak, kik azt mondák, hogy a lengyel kérdés ezáltal csak álláspontját vál­toztatja meg, s a törvényes forma helyett ezentúl a forradalmi forma fog előtérbe lépni. A kérdés kü­lönben már évek óta ezen végletekre volt hajtva és ha Lengyelország több nemzedéken által hasztala­nul ontotta is vérét, ez csak azért volt, mert mindig törvényes kormányok segítségére számított, mikor csak a forradalomra kellett volna támaszkodnia. Senki se ámítsa magát azon hatás felett, melyet a­­ lengyel királyságot eltörlő császári ukáz fog Euró­­p­pában okozni. Ezen hatásnak semmi eredménye nem­­ lesz, mert Lengyelország nélkülözi a cselekvési erőt. Jól tudják ezt zsarnokai és gyilkosai, tudják ők, hogy Varsóban büntetlenül tarthatják fenn a rendet. *

Next