Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-01 / 101. szám
HELYHATÓSÁGOK. Pestváros közgyűlése APRII. 19 DIKEN. Pest városa tegnapelőtt tartott közgyűlésén jelenté a főpolgármester, hogy a vízvezeték alkatrészeinek vámelengedése tárgyában Deák Fer mezhez fordult, ki a legkészségesebben megígérte , hogy a városnak az országgyűléshez benyújtandó beadványát személyesen le fogja tenni a ház asztalára s támogatni, mihelyt az neki kézbesittetni fog. Az erre vonatkozó kérvényben, mely felolvastatott, azt kéri a város, hogy a pénzügyminiszer a vízvezeték érdekében a vámelengedés megadhatására hatalmaztassék föl. Ez alkalommal a főszámvevő Cserhalmay a pénzügyministériumban nyert felvilágosítások folytán helyreigazít néhány hibás vámtarifás tételt, amint azok a kérvényben előfordultak, így a gépvas vámtarifájának maximuma nem 4 ft 50, hanem csak 2 ft 50 kr. Erre a főpolgármester, mint a vízvezetéki bizottmány elnökének indítványára, tekintettel a vízvezetéki számadások megkezdendő vizsgálatára, dr. Havas Ignácz a bizottmány alelnökévé közfelkiáltással megválasztatik. Erre a főpolgármester közli, hogy a cs. kir. budai hadmérnöki igazgatóság az úgynevezett hajóhivatali épületet illető átadási okmány azon záradékáról, mely szerint a város minden vitás esetben magát a kát. törvényszék ítéletének aláveti, lemondott, s az okmány kiszolgáltatásának most már semmi akadálya sem forog fön. E czélra a főpolgármester, a főjegyző, továbbá Thanhoffer és Zsigmondy urak küldetnek ki. Ezután tárgyalás alá került a gazdasági bizottmány javaslata, melynél fogva egy Kőbánya-melléki telek a Klapka társulatnak (schweiczi gépgyár) élenkint 80 krért volna átadandó, de a közgyűlés nem fogadta azt el, hanem Tavaszi indítványára 1 fftot határozott ölétől kívánni, szintúgy a katonai temető-melléki telekért is, melyet az általános magyar hitelbank (magyar-belga gépgyár) kíván megszerezni, a gazdasági bizottmány által javasolt 1 ft 20 kr helyett ölétől 2 frtot kíván a közgyűlés, s a tanács megbizatott e két ügynek elintézésével. Kiss Károly képviselő jelentést tesz arról, hogy a Ferencsvárosban az alsó-Dunapartot a Gregersen-féle gyártelep annyira elfoglalta, hogy a közlekedést megakadályozza. Gregersen ugyan kapott már egyszer határidőt, a part kitakarítására , de mindekkorig semmi sem történt. Simon Flores karhatalommal felruházott bizottmány kiküldetését indítványozza. Tavaszi nem tartja szükségesnek az új határozatot, hanem csak a tanács előbbi határozatának végrehajtását, mi a kiküldendő bizottmány feladata lenne. Szentkirályi megjegyzi, hogy már a múlt nyár folytán jön meghagyva, hogy Gregersen az elfoglalt térség kitakarítására karhatalommal kényszerittessék; a tanács azt hitte , hogy ez már rég megtörtént s most az ellenkezőt hallja. Mire gelléri Szabó János indítványára elhatároztatott hogy a part kitakarítása iránti meghagyás azonnal végrehajtassák s jelentés tétessék arról, hogy kinek hibájából maradt az el ekkorig. Beliczay Imre képviselő a pénzügyminiszer által a házséradó iránt az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatra nézve indítványozza. Küldessék ki egy bizottmány, mely ezen kormányjavaslatot behatóan tanulmányozza, s ennek eredményét egy beadványban az országgyűléshez benyújtsa. Szentkirályi oda bővíti ki ez indítványt, hogy ama bizottmány a kormány által benyújtott összes adótörvényekre terjeszsze ki figyelmét, s a város viszonyai szempontjából netáni ellenvetéseit előterjeszsze. Beliczaynak ekként megbővített indítványa elfogadtatik, s a bizottmányba kineveztetnek: Kammermayer tanácsnok (mint elnök), Beiczay, Simon, Sárkány, Weisz B., Medetz, Fuchs Rudolf, Tavaszi, Borlender Pikiismer, Rémi, Barkó, Forgó, Patrubán, a főszámvevő s Altenburger jegyző. Felolvastatik a pénzügyministernek egy kibocsátványa az adóbehajtások körüli utasításokról, s a tanácsnak ennek folytán beadott indítványa, valamint a belügyministernek egy kibocsdíványa az adóbeszedés költségeiről. Tavaszi az utóbbi ministeri kibocsátvány azon kifejezése ellen tesz ellenvetést, hol Pest városa nagyon „gazdagénak jelöltetik s annak szomorú illustratiójára felhozza a városnak előirányzott 600,000 ftnyi deficitjét. Indítványozza, hogy a kibocsátvány azon bizottmányhoz utasíttassék, mely Beliczay indítványa folytán kiküldetett, de az adóvégrehajtási illetékekből indítványozott dijosztásokat elvetendőknek tartja. Rövid vita után elfogadtatik az indítvány s 4 becsmesternek az adóvégrehajtási tárgyak számára a város pénztárából alkalmazása elhatároztatik. Ezután többnemű tárgyak röviden elintéztetnek : a mértékhitelesítő hivatal építése ügyében tartott árlejtés eredménye tudomásul vitetik: a város ligetének élő sövénynyel körülültetése elrendeltetik; a katonai kincstárnak a váczi út közelében több, volt tüzéri műhelyül szolgált épületeknek fegyverraktárul használata három évre megengedtetik, azon kikötéssel, hogy ott lőpor ne tartassák. Gerlóczy főjegyző indítványa, hogy az említett telkek a kft. kincstártól megvásároltassanak, a gazdasági bizottmányhoz utasittatik; a lóversenyegylet ajánlata, melynél fogva az az út öntöztetésének lóversenyek alkalmával fele költségét elvállalni kész, elutasittatik, e költségek az egyletet illetvén egészen. Tavaszinak a roskatag sóraktár lerontása iránti indítványa a gazdasági bizottmányhoz utasittatik. Végül az ujonan kidolgozott rendőri rendszabályok iránti munkálatnak kinyomatása s szétosztása elrendeltetik. I I 1253 BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK A bírótanács követek házának ápr. 29-én tartott ülésében Plener kereskedelemügyi minister gr. Dürckheim tegnapi beszédére válaszolván , igazságot szolgáltat annak azon nyilatkozatáért, hogy a kormány teljesen nélkülöz bizonyos meghatározott vasúti alapszabályokat, kijelenti azonban, hogy a kormány ilyenek létesítésén épen most fáradozik, s legközelebb a ház asztalára teendi azokat, és kívánja, hogy a ház addig is szavazza meg a magasabb kamatbiztosítékról szóló törvényjavaslatot az építendő cseh vasutakat illetőleg, nehogy ez ügy még tovább is elhalasztassék. Erre az első czikkely a kisebbség módosítványával, azaz a kamatbiztosíték alternatív feltevésével, elfogadtatott. A második és harmadik czikkely kevés módosítványnyal szintén elfogadtatik. Kevéssé jelentékeny vita volt a többi czikkek felett is, s gyűlés végén az elnök jelenti, hogy Skene és társai interpellatiot adtak be. Ő Felsége apr. 25-iki legmagasb kézirata tárgyában, a honvédseregbe lépett cs. kir. tiszteket illetőleg: „Meghallgattatott- e a ministerium a tervezett rendszabály felett s egyetértett- e azzal ? .Hogyan igazolható a közös katonai budget terheltetése a tervezett rendszabály által, mely a Magyarországgal való kiegyezés alapját tevő törvény szavai szerint, sem a pragmatica sanctióban, sem Magyarországnak a többi országokkal való államéletében nem alapulhat ? „Nem fél-e a ministerium, hogy e rendszabály által a minden sereg fennállásának mellőzhetlen fel- tétele, a zászló-eskü hűsége fog megrendíttetni ? „Mit szándékszik a ministerium tenni, hogy ne a delegatio határozzon a most czélbavett rendszabály felett legközelebbi összeülésekor ?Ezzel az ülés bezáratott. Az urak házának ápr. hó 29-ei ülésében az adós-sági fogság megszüntetéséről szóló törvényjavaslat végtárgyalása volt napirendre kitűzve, mely azon-ban nem történhetett meg, miután az illető bizott-ság nem készült el javaslatával, s így a legközelebbi ülésre halasztatott. Következett b Én úsznak a bírói hivatalnokok elleni fegyelmi eljárásról szóló törv.javaslat feletti jelentése. E törvényjavaslat általános- Ságban elfogadtatván, a részletes vitánál, illetőleg a 6. §. felolvasásánál Fünnskirchen gr. tesz módosít- ványi javaslatot, mely azonban Herbst igazságügy- miniszer felszólalására elejtetik. Előadó folytatja az egyes pontozatok felolvasását. A 7—9 .§. vita nélkül fogadtattak el; a 10-nél némi vita támadván, a bizottsághoz utasittatott, s e miatt a gyűlés rövid időre felfüggesztetett. A 10. §. Krausz módositványa szerint fogadtatott el. A 11—41. §§. vita nélkül s a többiek is jelentéktelen vita után elfogadtattak. Ezután a törvényjavaslat második és harmadik felolvasásban is elfogadtatott. — HAJÓS JÓZSEFNEK, Stoll Péter jeles tanítványánal, első énekkísérlete a nemzeti színpadon szépen sikerült. Hangja elöleltee, csengő, az érzelmek tolmácsolására alkalmas és a mi tán legföbb érdeme, oly tisztán szótagol, hogy majdnem minden szavát meg lehet érteni. KÜLFÖLD. Lehetőé a lefegyverkezés ? A „J. des Débats e kérdéssel foglalkozik, melyet érdekesnek tartunk bemutatni olvasóinknak . Igaz-e vagy nem, — mondja a nevezett lap — hogy Európa nagyhatalmai hivatalos alkudozásának tárgya e pillanatban a lefegyverezés, — azt mi nem tudhatjuk, de annyit tudunk, hogy a közvélemény néhány nap óta jobban foglalkozik, mint valaha, e problémával, s épen nem felesleges, megvizsgálni, lehető-e és gyakorlati-e a lefegyverzés. Ez a legjobb mód, megelőzni bizonyos csalódásokat. Ha Európában csak összeírás által ujonczozott seregek volnának, az együttes lefegyverezés talán könnyebben megoldható volna. De nemzeti seregekkel, milyen a német és a schweiczi, az nagyon korlátolt lehet csak. Például az észak- német sereg a létezés két feltételét ismeri: béke és hadiláb. Most az békelábon van, lássuk, apasztható-e a törvények megsértése nélkül. A Bund serege három categoriára oszlik : állandó sereg, reserva, honvédsereg. A szövetséget semmi sem jogosítja fel, hogy e két utóbbi categoriához nyúljon, minthogy az reducálhatlan.Csak az első categoria van együtt rendes időben s képezi a békelábat. A parlament az öt első évre lemondván évenkénti seregmegszavazási jogáról, a sereg létszáma 1872 ig idő utáni emberrel meg van szabva. A népesség csaknem 30 millióból állván, a létszám kerek számban 300.000 ember. Az aktív szolgálati idő 3 év. Feltéve, hogy a katonai betanítás két és fél év alatt bevégezhető, a házi tűzhelyhez a sereg hatodrészét, 50.000 embert lehetne visszabocsátani. Nincs törvény, mely a Bundot e gazdálkodásban meggátolja, de többre legjobb akarattal sem volna rávehető, mert katonai rendszerének alapelvét ingatná meg, ha nagyobb reductiót ajánlana a parlamentnek, mert ez elv a szolgálatra átalánosan kötelező, s ha ő bár a Reichstaggal egyetértve apasztaná is az évi contingenst, a népesség katonai osztályaiba egyenlőtlenséget hozna be. Mert az alig képzelhető, hogy a szolgálati idő tartamát megrövidítené — a három évet kettőre apasztván le, így hát csak egy hatod részével apaszthatná seregének létszámát. Természetes, hogy ily körülmények közt egyetlen európai kormány sem volna hajlandó — daczára, hogy a szolgálati idő hosszabb tartama nekik sokkal nagyobb reductiót tenne lehetségessé — és nem is járhatna el nagyobb mérvben , mert ezáltal lerontaná ugyanazon egyensúlyt, melynek felállításán akkora erőfeszítéssel dolgoztak. úgy hiszszük — mond a „Débats — hogy a lefegyverzést még e szerény terjedelemben is örömmel s hálával fogadnák a népek. Az európai összes létszámnak apasztása egy hatodrészszel nemcsak jelentékeny meggazdálkodás volna a roppant hadibudgetben, hanem a béke biztosítéka volna, melyet annyi érdek kíván, s melyet annyi rokonszenv támogat. A nagyszámú tartaléksereg, a mozgó nemzetőrség, úgy a honvédség, melyet minden európai állam behozott katonai szervezetébe, s mely bizonyos országokban a hadilábat megháromszorozza, elég garantia volna a történhető confliktusok ellenében, hogy ezek Európa egy nemzetét se találnák védtelenül. Lengyelország reményei. A „Journal des Debate”-ban a következő, figyelemreméltó sorokat olvassuk: „Az orvosi facultásnak nincs hatalmában valami betegséget egyszerű rendelet által elnyomni, s az orosz kormány téved, ha azt hiszi, hogy, miután a „lengyel királyság nevét eltörölte, a lengyel kérdés is megszűnt. Igazságuk volt azoknak, kik azt mondák, hogy a lengyel kérdés ezáltal csak álláspontját változtatja meg, s a törvényes forma helyett ezentúl a forradalmi forma fog előtérbe lépni. A kérdés különben már évek óta ezen végletekre volt hajtva és ha Lengyelország több nemzedéken által hasztalanul ontotta is vérét, ez csak azért volt, mert mindig törvényes kormányok segítségére számított, mikor csak a forradalomra kellett volna támaszkodnia. Senki se ámítsa magát azon hatás felett, melyet a lengyel királyságot eltörlő császári ukáz fog Európpában okozni. Ezen hatásnak semmi eredménye nem lesz, mert Lengyelország nélkülözi a cselekvési erőt. Jól tudják ezt zsarnokai és gyilkosai, tudják ők, hogy Varsóban büntetlenül tarthatják fenn a rendet. *