Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-20 / 117. szám

CONSULATUSI JELENTÉS. A LEERI CONSUL JELENTÉSE. Keleti Frieslandban, valamint a szomszéd Pa­­genburgban a hajó­építés igen nagy hátrányt szen­ved a gőzhajózás elterjedése folytán. Évenként kö­rülbelül 60 hajó készül, melyeknek legnagyobb ré­sze 100—120 angol tonna nagyságú és csak is az éjszaki, meg a keleti tengerre való hajókázásra van szánva. A hajó-építés az ország némely vidékeire nézve igen sajátságos, a­mennyiben gyakran az or­szág belsejében is vannak hajó-építő műhelyek, mi­vel a csatornák igen mélyen behalnak a tartomány­ban ; azon esetre, ha netán ily hajó­építők a hajó­­építésnél nem találnak elegendő foglalkozást, a föld­­mivelésnél dolgoznak. Nagyobbszerű ipartelepek két, szintén nem je­lentékeny öntödén, s a némely városokon lévő szesz­­égetők, serfőződék, dohány­gyárak, fűrész- és mű­malmokon kívül a tartományban nincsenek. Említésre méltók azonban az újabb időben ré­szint már berendezett, részint épülő­félben levő szal­­ma­papír-gyárak. Leer városában már két ily gyár létezik, melyek naponkint 18—20,000 font papírt ál­lítanak elő. A papír nagyobbrészt Angolországba szállíttatik.­­ Miután pedig daczára a tartomány földmivelési jellegének, elegendő mennyiségű szalma nincsen, ennélfogva a szomszéd Holland nyújtja a szükségelt szalmát, úgy h­ogy 1000 font szalma 5 tallérba, és 1000 font szalmapapír 30 tallérba kerül. A legnevezetesebb Import-czikkek: a gabna, mi­után a tartomány majdnem kizárólag zabot ter­meszt, mely többnyire Angolországba szállíttatik. Azonkívül Norvég- és Svédországból nagy mennyi­ségű fa szállittatik ide, mert a tartomány nagy fa­hiányban szenved. Az austriai ipar terményei majdnem kizárólag a lipcsei vásárokon vásároltatnak. Keleti Friesland jó­létének fő forrása a földmivelés és az állattenyész­tés. A zabon kívül a tengerparton olajmag, a tarto­mány többi részeiben pedig rozs és pohánka termel­tetik. Ez utóbbi növény a mocsáros földeken is tenyész­­tetik, jó terméshez mindazonáltal sok feltétel kí­vántatik, úgy hogy 6—7 aratás közt csak egy mond­ható jónak. A pohánka miveltetése egyébiránt itt igen sajá­tos. Keleti Friesland közepe ingovány (Moorland), úgy hogy sok helyütt még nyár közepén sem ha­ladhat át a szekér. Május közepén ezen ingo­­ványföld felülete az itt letelepültek által töm­bökbe daraboltatik, s miután e tömbök a levegő behatása folytán kissé megszáradtak, felgyújtat­­nak. — Iszonyú füst terjeszkedik már most, mi­vel a felgyújtott térség gyakran néhány mértföld terjedelemmel bír, és mivel a szomszéd Holland- és Oldenburgban hasonló eljárás divatozik , úgy hogy gyakran a napot sem lehet látni. Ha ilyenkor, mint gyakran történni szokott, északi szél fút, úgy az egész füst a continens felé haj­tozik. Midőn a tűz a földben több anyagot nem talál, sokszor még a meleg hamuban vetik el a pohánkát, s ha a növényt fagy nem éri, a termés igen dús szokott lenni. Szintén nagyjelentőségű kiviteli czikk a tehén, mely különösen keleti Poroszországba, Siléziába és Csehországba szállíttatik, továbbá a vaj, melyből évenként 1 millió tallér áru vitetik ki. Ára vámfon­tonként körülbelől 8 ezüst garas. — Ő FENSÉGE ALBRECHT főherczeg katonai szemlé­le­tjából május 17-én Bécsbe visszaérkezett. — GRAMMONT herczeg franczia követ, attacheja és Castellane consul kíséretében 16-án fővárosunkba érke­zett s másnap az újon kinevezett consult bemutatta mi­­nisterelnök ő­nmagánál. — A NÁPOLYI KIRÁLYNÉ ő felségét a szombati zápor a városerdőben érte, melynek lefolyását ő felsége a Tőkei-villában várta be. — EGY CSALÓ járja be a testvérfővárosokat, a ki mint a népbank állítólagos megbízottja már többeket megkárosított. Óvjuk a kereskedelmi világot ezen ámi­­tétől. — A NÉPKERT ültetéséhez a kőbányai és soroksári utak között már hozzáfogtak. A soroksári utón túl pe­dig a város ez idén száz holdat ültettetett be fákkal. 1466 I S K O L A-Ü a Y. Felhívás EGY NY.-SzEREDÁN ALAPÍTANDÓ ISKOLA ÜGYÉBEN. A ny.-szeredai birtokosság a Szereda-vidéki ol­vasóegyletet még csirájában 1865-dik év­l­ső nap­ján, egy hazafias felszólítással lepte meg: egy Ny.­­Szeredában létetitendő népiskolának létrehozásában segédkezni — egyszersmind e czélra felajánld a bir­tokosság csaknem uj épületét oly formán, hogy ha idő múltával a kijelölt épület nem felelhet meg a kívánt czélnak, a felajánlott épületet egy más alkalmas helyiség megszerzése végett 500 o. é. írttal vissza­­váltandja. Felajánld ezeken kívül 930, azaz kilencz­­száz­harmincz austr. ért. forintokról szóló államköl­­csön-kötelezvényét is. A vidéki olvasóegylet nem késett ezen hazafias ajánlatot felkarolni, mert a honszerető birtokosság áldozatkészségében e nagyon népes székely vidék rég fájó sebének, a népnevelés hiányának orvoslá­sára egy balzsamcseppet láta, s azonnal egy tizenkét tagú iskolaügyi bizottmányt nevezett ki, kötelessé­gévé tévén mindazon lépések megtételét, melyek a tervbe vett népiskola létrehozatalára s annak alapja beszerzésére szükségesek. A kinevezett bizottmány a felajánlott javakat ren­delkezése alá vette s egyszersmind állása elismerése végett, az illető hatóságoknál a kezdeményező sze­­redai birtokosság által a szükséges lépéseket meg­tétette. Mely eljárás következtében, bár nem az óhaj­tott gyorsasággal, végre mégis a bizottmány elis­mertetett, munkaköre megnyittatott, egy oly tőke beszerzésére, melynek kamatjából fizetendő tanítók­tól e vidék fiai, vallás- és nemzetiségkülönbség nél­kül, ingyen oktatást nyervén, az innen nyerendő bi­­zonyítványnyal bármelyik nagyobb tanodában foly­tatandó tanulásra felvétessenek, minden ellenmondás nélkül. A kis madár természettől nyert ösztönét követve, szálanként keresi s hordja össze azon anyagokat, melyekből családja számára fészket rak, hol az ifjú család szárnyai kifejlődvén, magasba emelkedjék, s önmagát fentarthassa; e működésében egyaránt felkeresi a gazdagok kastélyát s a szántóvető sze­rény hajlékát; s nem hagy el csak egy parányi sem azon anyagból, melynek összesítésétől függ a fészek létrejövetele. Bizottmányunk is hazafi kötelességét követve, midőn a jövő nemzedék értelmi fészkét megrakni kiindul, egyforma bizalommal szól a tehetős házá­hoz, s a szántóvető szerény hajlékához, s nem mu­lasztja egy fillér után is lehajolni, mert tudja, hogy a kitűzött czél csak a számosok összesített adomá­nya által lesz elérhető. E működésben bizton lépünk ki, mert érezzük, hogy minden hazafias kebelnek forró óhajtása : az értelem-fészket mentül számosabb vidéken felépí­teni, melyekből a hazának fiai az itt növésnek indult szellemszárnyakon a miveletlenség posványán felül­emelkedve, Európa haladó népeivel versenyt tart­hassanak. Bizton s teljes reménynyel lép ki e bizottmány csak azért is, mert az értelemnek felépítendő fészke nem külön osztálynak, nem külön nemzetiségnek, nem külön vallásfelekezetnek,­­ hanem a vidék összes népességének zárja ki éltető kebelét. Bizton s a siker reményével lépünk ki, mert hisz­­szük, hogy a ny.-szeredai birtokosságnak a mostoha idők barázdáiba letett nevelésügyi magva, a kedve­zőbbé vált viszonyok között felül-és alulról a részvét harmatával csíráztatva, a kellő ki­fejlésre tápanya­got nyerene. Nem hihetjük, hogy az alig 50 családból álló kez­deményező birtokosság hazafi melege a kedvezőleg érdekelt ezrek hideg részvétlensége miatt elhalni kényszeríttessék. Bizalommal nyitjuk meg a tért a hon iránti köte­lesség teljesítésére, mindazok előtt, kiknek a népne­velés, a haza jólétének főkelléke szívükön fekszik. Tisztelettel kérjük fel e hazának minden testüle­tét, minden egyes polgárát, a szent ügy körül bizott­mányunkat nemcsak szellemi, de anyagi erejükkel szíveskedjenek támogatni, hogy így a leteendő tőke a nép jövő nemzedékének műveltsége által gazdag kamatot hozzon imádott hazánkra. Bizottmányunk ernyedetlen buzgósággal fog mű­ködni mindaddig, mig a részvét fövényszemeiből felépülend a hajlék, melyből a vidék népére s ezál­tal a hazára fény, azokra, kik a szent czélra áldoz­nak, a nép hálája terjed el, s nem kíván a bizott­mány semmi más jutalmat fáradozásáért, mint óhajtott sikert. A bizottmány hazafi kötelességének ismert, a ke­beléből kiküldendő tagok által vagy más után is be­gyülendő összegekről számadásával s az ügy állása felőli értesítésével a nyilvánosság előtt gyakorta megjelenni. Ny.-Szereda, 1868. ápr. 10-én tartott iskolaügyi bizottmány határozatából. Bereczky Sándor, elnök. György Lajos, tollvivő, EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A BIHAR MEGYEI KERESKEDELMI, TERMÉNY- ÉS IPAR­HITEL- bank igazgatósága és ideiglenes választmá­nya, Kubinszky Lajos másod-alelnök elnöklete mel­lett, f. hó 15-én délelőtt 11 órakor a kaszinó tár­salgási teremében ülést tartott, a­melyen alelnök úr előadó, hogy az utolsó választmányi ülésből nyert megbízatása folytán az alapszabályokban elfogadott módosításokkal Pesten megjelent és úgy az angol­magyar bank elnökségével, mint az illető ministeri előadóval érintkezett, és hogy az angol-magyar bank által kinevezett két igazgató, Komlóssy Antal és Reismann Mór urak neveit az alapszabályokba be­iktatván, s az ekként kiegészített alapszabályokat jó­váhagyás végett a ministériumhoz benyújtván, ott azon reménynyel lett biztatva, hogy a megerősítés­nek mi sem állván útjában, az rövid idő alatt telje­sülni fog. Alelnök úrnak szíves fáradozásaiért köszönet sza­vaztatván, jelentése kedves tudomásul vétetett. Ugyanezen ülésben felmerült még a szállás és a hivatalnoki állomásokra kiírandó pályázat kérdése. Élénkebb eszmecsere után kimondatott, hogy e kér­dések az ideiglenes választmány hatásköréhez nem,­­ hanem az igazgatóságéhoz tartozván, ezek igaz­gatósági ülésben intézendők el. A BUDA­PESTi ügyvédegylet f. é. május 16-kán tartó Sárkány József alelnök vezetése alatt rendes ülését, melyen három indítvány létetett az ország­gyűlés elé terjesztett bélyeg- és illeték­törvény, úgyszintén az ugyanott tárgyalás alá kerülendő adótörvény egyes szakaszai ellen; nevezetesen dr. Bróde Lipót indítványozó, hogy mondja ki a rendes ülés saját meggyőződésének, miszerint vegy okmány bizonyító ereje nem tehető függővé a bélyeg rá­­illesztése vagy utána járó illeték lefizetésétől, s hogy a bizony­ erő megbírálására egyáltalán nem a pénzügyi , hanem kizárólag az igazságügyi mi­­nistérium illetékese; indítványozó továbbá, hogy mondja ki a rendes ülés saját meggyőződésének, miszerint „a lakbérösszeg egyáltalán nem fogad­ható el igazságos jövedelmi­adó-kivetési alapul“. Füzesséry Géza pedig indítványozó, hogy mondja ki a rendes ülés meggyőződésének, miszerint „a házbérkövetelések bírói megítélését a hátbér beje­lentéséről feltételezni nem egyezik meg a positív törvény szabványaival.“ E három indítvány tárgyalási módozata iránt hosz­­szasabb vita támadván, végül határoztatott, hogy a rendes ülés mindhárom indítványt és indokait elvi­leg elfogadja, azonban tüzetes azonnali tárgyalás végett a negyedik szakosztályhoz átteszi, ennek — azután a rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő — jelentését pedig mielőbb bevárja. Ezután elnökileg jelentetett, hogy Hinka József tagtárs az egyleti könyvtár részére értékes könyvadományt tett, és hogy a debreczeni ügyvéd-egylet, alapszabályait is megküldvén, az egyletet kölcsönös collegiális érint­kezésre kérte fel; mindkét jelentés örvendetes tu­domásul vétetvén, utasíttatott a választmány a meg­felelő lépések megtételére. Dr. Mátyus Arisztid, mint a bűnügyi szakosztály jegyzője , előterjesztő osztálya költségelőirányzatát és könyvszükségleté­nek kimutatását, minek folytán határoztatott, hogy az összes szakosztályok egymássali érintkezés útján állapítsák meg költség-előirányzatukat és a szüksé­gelt könyvek jegyzékét, tekintettel a rendelkezésre álló 300 ftnyi összegre, s az egyleti költségvetés oly tételeire, melyek eddig még ki nem meríttettek, s melyekből e szükségletek fedezhetők volnának, eb­beli közös megállapodásukat azután mutassák be a rendes ülésnek. Befejezésül elnöki indítvány folytán dr. Apáthy István, dr. Schnierer Gyula, dr. Mátyus Arisztid és dr. Siegmund Vilmos a lakfelszerelési bizottmány működésében leendő tettleges részvétel végett kiküldettek.

Next