Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-20 / 117. szám

Az országos iparegyesület képviselő bizottmánya május 15-én délutáni Bórakor igen kedélyes májusi kirándulást rendezett a zugligetbe. A pompás idő s a jelenvolt tagoknak fesztelen jó kedve a kirándulást igen sikerültté tette. Az összejövetel érdekességét nagyban emelte báró Eötvös Józsefnek mint egyleti elnöknek és Gorove Istvánnak mint képviselő bizottsági tagnak jelenléte, a nélkül, hogy általa a társaság kedélyessége csorbát szenvedett volna. A vacsora végeztével természet szerint a felköszöntésekre került a sor, melyeknek többnyire tartalomdús lelkesültsége azon meggyőződést keltette bennünk, hogy az ipar felvirágzása, s az iparos fejlődés tényezőinek erőteljes támogatása kormányférfiainknak ép úgy szívén fekszik, mint maguknak az iparosoknak, s hogy ezek is teljesen méltányolni tudják azon kezdeményezéseket, melyeknek csíráiból iparunk és iparos osztályunk jóléte fog kifejlődni. Az első poharat Fest Imre az egyesület két kitűnő tagjára, Eötvös József és Gorove István minister urakra emelte, mint akik azon két tényezőt képviselik, melyeknek kifejtését az iparegyesület czéljául tűzte a tanulmányt és a gyakorlatot. Ezután többen az egyesület alelnökét köszöntötték fel, kiemelvén azon fáradhatlan és áldozatkész buzgalmat, melyet ő az egyesület létrehozása és az igazgatósági ülések vezetésében tanúsított. Majd még Gorove István emelt szót, az egyesület nagy feladatait vázolva és az egyesület elnökét éltetve, aki is a középkorra visszapillantva lelkes éljenzésekkel félbeszaggatott szellem- és kedélydús beszédében a munka és társulás óriás hatalmát rajzolta a jelenvolt iparosok előtt, utalva őket a nagy költővel szemben a társulásra. Ezután pedig megindult a toasztok csillogó és lelkesítő özöne, mely az ipar minden vágyainak és reményeinek felölelése után végre a társadalmi térre is átcsapott; és Keleti Károly a jelen összejövetelre mint olyanra utalván, hol minden társadalmi osztály képviselve van, abban a democratia értelmének megfejtését jelölte ki, a valódi democratiáét, melynek alapja minden osztályok együttes és kitartó munkásságában fekszik. A társaság késő éjjel oszlott szét azon meggyőződésszerű gondolattal, hogy az egyesület csendes és zajtalan működése nagy eredmények kivívására van hivatva. BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. A bírtanács képviselőházának f. hó 18-kán tartott ülésében Giskra minister jelenti, hogy ő Felsége a tolonczokról szóló törvényt szentesítette. Pleuer kereskedelmi minister egy törvényjavaslatot terjeszt a ház elé a laibach tarvisi vaspálya kiépítésére vonatkozólag. Dr. Klier jelentést tesz az urak háza által az uzsoratörvényen tett módosítások felett. A választmány a 2. §-ban tett módosításon kívül elfogadja azokat, s aztán harmadik olvasásban elfogadja magát az egész javaslatot. Dr. Rechbauer ugyancsak az urak házának a vallásközi törvényen tett változtatásai felett tesz jelentést, melyeket a ház vita nélkül elfogad. Dr. Figuly a miniszerek nyugdíjáról szóló törvényjavaslat felett előadja a bizottság véleményét. Eszerint: 1. Minden minister, hivataltóli felmentése esetére, történt legyen az saját kérelmére, vagy nem, igényt tarthat nyugdíjra, tekintet nélkül hivataloskodásának tartamára. 2. E nyugdíj 4000 főban állapíttatik meg, amennyiben az általános nyugdíjszabályok értelmében huzamos államszolgálat vagy legutólszor élvezett magasabb évi fizetés után nagyobb nyugdíj nem illetné meg. 3. Valamely minister özvegyének nyugdíja, özvegysége idejére, évi 1000 főban állapíttatik meg. Végül egy határozati javaslat fogadtatik el, mely szerint a kormány felszólítandó, hogy az államhivatalnokok és szolgák nyugdíjait s ellátásait illetőleg átható reformok terjesztessenek a ház elé alkotmányos tárgyalás végett. Ezzel az ülés eloszlott. A bírótanács urakházának f. hó 18-ai ülésében Giskra minister tudtul adja a magas háznak, hogy Ő Felsége már szentesíteni méltóztatott a tolonczokról szóló törvényjavaslatot. A követek háza átküldi az észak-német szövetséggel kötött kereskedelmi szerződést, mely első felolvasás után az illető bizottmányhoz utasíttatik. B. Hock a cseh észak-nyugati vaspályáról tesz jelentést. Az általános vitánál gr. Wickenburg emel szót s ajánlá a javaslat elfogadását, nehogy annak kiépí KÜLFÖLD, Franczia ügyek. Több lapban volt már említve Failly tábornoknak azon alkalommal a katonasághoz tartott beszéde, midőn a chalonsi tábor parancsnokságát átvette, s a melyet némely lap egy nem sokára bekövetkező háború symptomája gyanánt akart tekinteni. .Miképp mily hangon kellett volna szólni,“ mondja a „La Patrie“, egy tábornoknak maga katonáihoz? Talán igy-e: Vitézek ! miután a háború oly esemény, mely soha be nem következik, mi megpihenés nélkül gyakorlatokat fogunk tartani, s katonai utasításunk tökéletesítésén fáradságot nem ismerve fogunk munkálodni? Nem volna-e nevetség a hadgyakorlatkor a katonákhoz ily szavakat intézni?“ A mondott lap, Failly tábornok beszédét közölvén,azzal maga olvasóinak legjobb alkalmat nyújtja, azt megítélhetni. Azon beszéd így hangzott: „Vitézek ! Szerencsés és büszke vagyok, hogy önök vezérlése rám bizatott. Számosan vannak önök között, kiket én ismerek, s viszont engemet is, legalább nevemről sokan ismernek. Vitézek! Összegyűltünk ide, nem mulatóhelyre, de táborba, hol munkálni kell. Elég azt mondani, hogy mi idővesztés nélkül hozzáfogunk a hadi gyakorlatokhoz. A részletekre kiterjedő utasítást mellőzendjük, s hozzákezdünk a sorezredi evolutiókhoz, mert a háborúhoz ezek illenek.“ „A tökéletesebbé tett fegyverek a taktikát megváltoztatván, mi módosítni fogjuk nem a hadgyakorlatokra vonatkozó rendeletet, de annak azon alkalmazását, mit a felfegyverzés újabb feltételei igényelnek.“ „Miután a háború lehetséges dolog, a mi munkánknak is komolynak, egyszerűnek, s egymásból folyónak kell lenni. — Vitézek! ismétlem: teljesen méltánylom azt, hogy önök élén állhatok.“ A távirat jelenti, hogy a tuniszi ügyben Francziaország ultimátumot intézett a beyhez. Az Etendard e hírhez azon megjegyzést teszi, hogy a franczia kormányt e végső lépésre azon megfontolás bírta, hogy a bey részakarata mellett az ajánlatba tett pénzügyi bizottság, mely francziákból, angolok, olaszokból s poroszokból fogna állani, annyival kevésbé fogna kedvező eredményre vezetni, mert kisült, hogy a bey a Francziaországnak felajánlott olajfákból álló garantiát a többi érdeklett hatalmaknak is felajánlotta. A „ Gazette de France“ megerősíti az ultimátumról szóló hírt, azon hozzáadással, hogy a bey a franczia s angol consulokkal összeköttetésbe tette magát, s arra még nem felelt. Különben a félhivatalos olasz „Corresp. Ital.“ mondja, hogy Francziaország szándéka ellen nem csak Olaszország, hanem Anglia is protestált. Az olasz kormány alattvalói érdekében már egy év előtt egyezségre lépett a bevvel, s ez egyezség közöltetett is Francziaországgal. Francziaország most az érdeklett hatalmak mellőzésével conventio által akarja alattvalói érdekeit megóvni, mely az olaszok által korábban elért előnyöket megsemmisítné. Eközben érkezett a távirat azon híre, hogy a tunisi ügy a kiegyezés pontján áll. A másik, a japáni ügyre nézve, a „Moniteur“ május 18-diki száma mártius 27-kéről ezt írja: „A franczia tisztek megöletése ügyében adott elégtétel azon húsz tiszt, altiszt s katona halálra ítélésében áll, kik a vérengzést elrendelték vagy végrehajtották; 150,000 piasternek a meggyilkoltak családja részére leendő fizetésében és a mikado képviselőjének s ministerének mentegetésében Mártius 16-án tizenegy bűnöst kivégeztek. Dupetit Thuars kapitány a többi 9 kivégzését betiltá s az elégtételt kielégítőnek jelenté ki. A franczia követ meghívásra Kiotóba ment, hol a mikado az angol consul kíséretében fogadta. A „France” a budgetbizottság megtakarításait 40 millióra teszi. E megtakarításból 13 a hadügy-, 6 a tengerészügy-, 2.200,000 a belügyministeriumra esik. A császári házra 1.500,000 jut, melyből egy millió az új operára volt szánva. A pénzügy egy millióval, az államministérium 130,000 frkkal, az oktatásügy 51,000 frkkal, az igazságügy 25,000 frkkal apasztatik. Mint az „Epoque“ írja, a franczia igazságügyminister körlevelet intézett az államügyészekhez, melyben a sajtóperekben s a büntetések alkalmazásában nagyobb mérsékletet ajánl. E hirt igazolni látszik a „Constitutionnel“ egy czikke, mely azt, mi e körlevélben kimondatott, mint teljesítendő óhajtást ajánlja az igazságügyministernek. A „France“ meghazudtolja azon hirt, mintha a pápai tartományokba újabb csapatok küldettek volna. Oda, mondja, másért nem küldenek csapatokat, mint a régiek felváltásáért. Thiertnek f. hó 13-án a törvényhozó testben tartott beszédére — melyet lapunk tegnapi számában ismertettünk — Forcade de la Roquette kereskedelmi minister f. hó 14-én hosszú ellenbeszédet tartott. Szerinte a kormánynak a közérdeket mindig a magánérdek fölé kell helyezni. Megengedi, hogy Francziaországban az ipar a jelen pillanatban nehéz válsággal küzd, de úgy hiszi, hogy ily bajok a legszigorúbb védvám-rendszer által és oly kevéssé volnának elháríthatók, amily kevéssé elháríthatók a szabad kereskedelem által. Különben Francziaországban nem is hozatott be a szabad kereskedés egész teljességében, mert a vámtörvény s a kereskedelmi szerződések egyes iparágakat még mindig védenek és pedig 10, 20—30% vámmal. Thiers azt mondá, hogy a védvám-rendszer felel meg egyedül Francziaország hagyományainak. Ez tévedés. A régi rendszer 1815-ben vette kezdetét és tartott 1858-ig, amikor is az általános szavazattöbbség megsemmisítette azt. Thiers közbeszól, és a kiviteli tilalom mikor létezett ? E kérdésre Forcade történeti adatokkal bizonyítja be, hogy Colbert nem volt a védvám-rendszer föltétlen barátja, s hogy az csak újabb iparágakat kívánt megvédeni, s a védvám Colbert kezében csak kisegítő eszköz volt, de nem rendszer. Kimutatja, hogy a korán elesett Turgot már a 18. században volt feje egy szabadelvű iskolának; s azután áttér az első császárság szárazföldi zárlatára, mint haditényre, melyet ő sehogysem képes helyeselni; azután leírja magának Thiersnek történeti könyve nyomán, hogy XVIII. Lajos mily szabad kereskedelmi eszmékkel tért vissza száműzetéséből, melyeket azonban csakhamar feláldozott ismét. Már Foy tábornok és Benjamin Constant is azzal vádolták a restaurátiót, hogy túlzott vámárszabályok által védelme alá veszi a nagy földbirtokot s a gyáripart a fogyasztók kárára. Ez a júliusi kormány alatt mindvégig tartott. Midőn 1842 ben Belgium kereskedelmi szerződést kívánt Francziaországgal kötni, a kormány kénytelen volt a Belgium által ajánlott vámegyleti szerződést visszautasítani, mert Guizot bizonyítéka szerint az akkori kamarában képviselt nemzeti ipar félt a versenytől. Az Angolországgal kötött kereskedelmi szerződés, mond továbbá szónok, csak azután fogadtatott el, miután Angolország részéről a franczia selyem- és más szövetek, továbbá a borra és szeszre nézve vámleszállítások engedtettek, s Francziaországnak fenntartatott a jog, terményeit mérsékelt beviteli vám által védeni. Részletekre térvén át, felemlíti szónok, hogy az általános kereskedés 1859-ben 5411 millió francra rúgott, míg ugyanaz 1866-ban 8126 millió francra ment; tehát 2715 millióval többre, mint 1859-ben. Ehez hozzá kell venni, hogy 1827-től 1847-ig, tehát 20 békeéven át az általános forgalom csak 1922 millióval növekedett. Végül köszönetet mond szónak a hírlapirodalom minden árnyalatú képviselőinek, hogy a kormányt a szabadkereskedés terén védelmezték és védelmezik , s meg van győződve, hogy a kamara ép úgy fenn fogja tartani a jelenlegi szerződésszerű árszabályokat, amint azt a kormány fenntartani kívánja. Parisból 18-ról jelentik, hogy az Arriége megyében történt választásoknál 23 községet illetőleg van tudva az eredmény. 37,857 bekt választó közöl 26,794-en szavaztak. A hivatalos jelölt, Denat 16,810, s ellenfele Anglade 6560 szavazatot kapott, 1467 rése elhalasztássék. A részletes vitánál a javaslat minden pontja, a 3-ik kivitelével, melyben egy szóváltoztatás történt, változatlanul elfogadtatott. Mint Prágából jelentik, a f. hó 17-diki díszlakomán 400 vendég vett részt a szláv tartományok nagy részéből, kik közt voltak: Lamansky tanár, gróf Kisseleff, Naranovics szent-pétervári tanár, Gubin Moszkvából, s Subotics udvari tanácsos Zágrábból. Clam-Martinitz - Harrach grófok, S a rendőr-igazgató is jelen voltak. Számos toaszok mondattak.