Budapesti Közlöny, 1868. június (2. évfolyam, 127-148. szám)

1868-06-09 / 132. szám

Az esti ülésben a kisebbség módosított indítvá­nya, melyhez a kormány is csatlakozott, következő szerkezetben fogadtatott el: A megalapított (fundirt) általános államadósságok összes nemei — az 1­854-ki és 1860-ki sorsjegyeket, valamint az 1864-ki adó­­kölcsönt kivéve — Lakos egységes államadóssággá alakíttatnak át, mely 16%-nyi adóval lészen meg­terhelendő, mely utóbbi adó azonban nem emelhető feljebb. A budget-bizottmány a bélyegdijak iránt Magyar­­országgal kötött egyezmény elfogadását ajánlja. Bkene helyébe Bargharis választatott előadóvá. A birodalmi tanács Al­sóházának 8-ai ülésében a bizottsági kisebségnek a birtokadóra vonatkozó törvényjavaslata került napirendre, s az nagy több­séggel el is fogadtatott. Elfogadta továbbá a ház vita nélkül, hogy az állam-lotteriák nyereségéből 20, a magán-lotteriából pedig 15 pettel emeltessék fel az illeték. — Napóleon herczeg, mint a távirat már közölte, 6-án d. e. 11­­ órakor fogadtatott Ő Felsége által a váriakban, honnan d. u. 1 órakor távozott el. Ő és. fenségét egy udvari kocsi és két kisérő kocsi hozta el. A herczeg tábornoki egyenruhában volt, mellette Grammont követ foglalt helyet. Napóleon herczeg kíséretében, Schäferen kívül — kit már említettünk, — még Ragon, Ferri, Pisani ezredesek és dr. Berenger vannak. KÜLFÖLD: Napoleon herczeg utazása. Napoleon herczeg utazásáról a következőket ol­vassuk a „Francéiban. A­nélkül, hogy Napóleon herczeg utazásának kü­lönös politikai missiót tulajdonítanánk, mégis azt hisszük, hogy gyermekes volna azt teljesen magán­­ténynek tekinteni. Igaz, hogy nem e szempontból ítélik meg Európában ez utazást, s a külföldi hírlapok nagyon is kimutatják, mily hatást tett reájuk ez utazás. Hasonló esetben, szerintünk, jobb, ha kommentá­rokat nem várunk s azokat megelőzzük. Vajjon mely kérdés az, mely jelenleg úgy a hírlapokat, va­lamint a politikai társaságokat leginkább foglal­­koztatja? Bizonyára azon utazás, melyet a császár unokaöcscse most tesz, s mindenki azt kérdi, miért tesz Napóleon herczeg a jelen körülmények közt oly körutat, mely Dél-Németországgal kezdődik, on­nan pedig Bécsen, Pesten, Bukaresten át Konstanti­­nápolyig folytattatik, — tehát az európai politiká­nak legérzékenyebb pontjain. Lehet, hogy azt fogják mondani, hogy a herczeg mulatságból és saját kiképezése miatt utazik, s mi nem is tagadjuk, hogy egy oly élénk és emelkedett elme, mely minden kérdést szenvedélyes figyelem­mel kisér, nem találna erre elegendő okot. De kevés ember van, a­ki azt hinné, hogy e kirándulást csak utazási s tanulmányozási kedv idézte elő. Más dol­gokat keresnek benne. Napóleon herczeget mindenki Francziaország egyik legelső férfiának tekinti, s nem akarják indiferens dolognak nézni, ha ez alig érkezne vissza Berlinből és Olaszországból, most azon elemekkel teszi magát érintkezésbe, melyek Porosz- és Oroszország ambitióinak ellene vannak. Ha a herczeg nem lett is a császár által valami missióval megbízva ez útban,­­ elég oda a herczeg rangja, személyisége, jelleme. Ő útjában követeink által fogadtatik. ő megjelenésének egyedüli ténye által is hat a közvéleményre. A herczeg reménye­ket kelt. A herczeg bizalmatlanságra ad okot. Egy szóval : mindenütt azon befolyást gyakorolja, me­lyet helyzete, személye, meggyőződései magukkal hoznak. Ezen benyomások oly általánosak, hogy minden c­áfolat, minden elővigyázat haszontalan volna. Azt kell tehát kérdezni, vájjon nem fognak-e ro­­szul értesült hírek terjesztetni s a közvéleményt félre­vezetni. Mi volt tehát a két utolsó évben politikánknak czélja ? Mi nagy áldozatokat hoztunk a béke érdekében, elnyomtuk gyanakodásainkat, s az észt nemzeti ér­zelmünk vonzalma fölé helyeztük. Szerintünk — úgymond a „France“ — e mérséklés, mely külön­ben soha sem ment annyira, hogy méltóságunkról megfeledkeztünk volna, — a tiszta, értelmes és előrelátó hazafisági érzetből eredt. Francziaország helyesen cselekedett, hogy fenn­tartotta a békét, midőn becsülete nem sértetett meg, s ha meg is nagyobbította katonai szervezését, az­által csak az összeütközést akarta eltávolítani. Ez az értelme mindazon hivatalos nyilatkozatoknak, me­lyeket Roucher a szószékről mondott, melyeket a bud­­gettárgyalásoknál hallani lehetett s melyeket a csá­szár Orleansban és Rouenben megerősített. A fejedelem ekkor csak azért szólt, hogy kiemelje az országot a bizalmatlanságból, s azt munkára, tevékenységre serkentse, s hogy tudtul adja, misze­rint a orosz napok elmúltak.“ A császár ezáltal egyszersmind le akarta csillapítani a nemzeti érzé­kenységeket, a­helyett, hogy azokat kicsapongások­ra bátorítsa. Napóleon hg útja is tehát egyedül e szempontból történhet. Ha magunkat Európa szempontjára helyezzük, ha számba vesszük mindazon izgalmakat, melyek bántják, könnyen meg fogjuk érteni azon, mondhat­­ni a beteges idegességet, mely a közvéleményt meg­szállva tartja, s nem is fogunk csodálkozni azon magyarázatok felett, melyeket ez utazás máris elő­idézett. Valóban őszintén kellene sajnálnunk mindent, mi Európa politikai köreiben izgalmat idézhetne elő, midőn a mi összes tevékenységünk annak lecsillapí­tására vagy megelőzésére irányul. Midőn újra feléled a biztonság, a munka újra elfoglalja régi helyét, az ipar, kereskedelem megfe­lelni iparkodik a bennük vetett bizalomnak, akkor minden nyugtalanító okot el kell távoztatni s még csak lehetőségét is távol tartani. Az, mit az ország ma kíván a kormánytól, az az őszinteség, határozottság s a tartózkodás. A kor­mány bizonyára elfogadta volna a harczot, ha a császár azt szükségesnek tartotta volna, de ő ko­molyan csatlakozott a béke politikájához, s úgy hiszi, hogy azt semmi sem fogja egyhamar megin­gatni, miután oly ünnepélyes nyilatkozatokat tett érdekében. Stanley lord utazása Párisba vagy Berlinbe nagy jelentőséggel bírhat, szintúgy a porosz koronaher­­czeg utazása is, habár az nem bír is azon befolyás­sal a külügyre, mint Bismarck gróf; de Napóleon herczeg utazása a jelen körülmények közt, midőn az állam feje intéz el mindent, egészen más. Egyszer azt kérdezte valaki, várjon Talleyrand miért visel kék öltönyt ? A kérdés nem volt egészen ok nélküli, mint az első pillanatra tetszik, mert mindaz, mi a nagy államférfit illette, nem hagyta közönyösen az embereket, s még az is, hogy kék ru­hát viselt, azon gondolatra hozta a népet, hogy en­nek bizonyos okának kell lenni. Ilyen forma természetű kérdés az is, hogy min­denki azt kérdezi, várjon miért utazik Napóleon herczeg ide vagy oda ? Ha pedig ez itt véletlenül ép oly helyeken vezet keresztül, hol az európai hely­zet viszonyai tetőpontjukat érik, úgy nem kell cso­dálkoznunk , ha abban mysteriumot vagy talányt látnak. De a leyális politikának, mely a békét megerő­síti s akarja, nincs sem mysterium, sem talány, a „Patrie“ és „Siécle“ által. A „Nordd. A. Z.“ nem akarja érteni, hogy az, a­mit ő irt, hogyan lehetne provocatio a franczia nemzeti érzésre. Ő csak a „Const.“ ellen beszélt, s védeni akarta a nemzeti összeköttetésnek a prágai béke 4-dik pontja által megóvott jogát. Sérelmesnek tartja, ha ezt a „Patrie“ kétségbevonja, különösnek a „Patrie“ leleplezését, hogy Niel jelentése felelet volt a Zollparliamentben nyilvánuló törekvések ellen, s még különösebbnek, hogy a franczia lap német chauvinismusról beszél. A Chauvinismus aggressiv beavatkozás mások bel­­ügyeibe, mit Németország nem akar és nem tűr, Így beszélnek egymással a két szomszéd nép fél­­hivatalos közlönyei, s ha czivódásuk nem is vesze­delmes, de bizony nem is nagyon csillapító a kedé­lyekre nézve. 1659 Hírlapi viták. A galicziai bandák sületlen kacsája a külföldi lapok közt még mindig vita tárgya. Szeretnek róla beszélni. A „Correspondance de Nord-Est“ egy bé­csi levele elmondja, mily réizüket nevettek itten az erőlködésen, hogy e bandák létezését elhitessék. Egyike azon fondorlatoknak, melyek azzal végződ­tek, hogy nevetségessé lettek. Hanem a „Nordd A. Ztg“ mindig meg akarja komolyságát tartani. E lap azt íratja magának Párisból, hogy ott már régóta tanúi „a lengyel emigránsok közt uralkodó különös lelkesedésnek s szokatlan mozgalomnak.“ E lap az austriai követet s Czartoryszkit is a dologba keveri s nagyon várja Stackelberget Párisba, hogy a len­gyel emigrationak az austriai követséghez való vi­szonya felett őrködjék. A­­Journal des Débats“ ér­deme szerint kineveti a levelezőt. Valami, a Ker­­veguen iskolájából kikerült ember vehette a nagy álmot észre, úgymond, s úgy találja, hogy a Stackel­­bergre vonatkozó részlet ügyetlen és ízetlen. ízetlen­ség kémkedni az embereket s ügyetlenség őket e kémkedésről értesitni. Ezt az egész világ belátja, — a „Nordd A. Z.“ kivételével. Bismarck ezen félhivatalos közlönyének más pere is van a francziákkal. A prágai béke 4-ik pontjának interpretatiója és alkalmazása a porosz trónbeszédre FRANCZIA ÜGYEK. Uj községszervezet algierban. A „Moniteur“ jun. 5-én az arab községek uton-szervezését illető­leg az algieri kormányzó előterjesztését közzéteszi. Algierban az arabok törzs-szerkezetben élnek. A községekben léteznek az úgynevezett dzsemmá­k, melyek a községtanács helyét pótolják. A kormány a törzs-szerkezetet községivé akarván alakítni, ezen dzsemmák szervezetére tett módosításokat. E ren­delet ugyanis arabokból vegyes községtanácsokat állít fel, melyeken katonai főnök elnököl, de a­melyek bírnak a községtanács lényeges kellékeivel. Ezáltal a községi szervezetben három fokozat van felállítva: 1. az arab községek, kizárólag bennszülöttekből alakítva, melyek a dzsemmák újabb kiadásai töké­­lyesített alakban, alakítva franczia törvények által; 2. a vegyes községek európaiakból s bennszü­löttekből alakítva, melyekben a franczia szerkezet sokkal élesebb kinyomatban jelenik meg; 3. a polgári község egészen franczia mintára szer­vezve. A „France“ ez intézkedést nagy előhaladásnak találja. Lépés ez — úgymond — a bennszülöttek assimilálására. Fölemlíti, hogy a rómaiak, „ezen nagy colonisatorok“ a legyőzött népeknél alapul sa­ját községi szervezetüket vették. Bizonynyal azon antik municipiumok nem hasonlítottak az újhoz, de nem közömbös látni húsz század múlva, hogy az ak­korihoz analóg elv alkalmaztatik egy országban, hol tanúi vagyunk a leghatalmasabb colonisa­­tionalia törekvésnek, melyet valaha latin fajú nép megpróbált. ANGOL ÜGYEK. Az alsóház f. hó 4-én a pünkösdi szünet után elő­ször ült össze, s mindjárt igen keserű személyeske­déssel teljes vita keletkezett. Beteson azt kérdi Disraelitől, ha váljon igaz-e Gladstonenak a keleti worcesterhírei választás alkamával írt levelében foglalt azon állítás, hogy a kormány az izlandi r. kath. egyházat javadalmazni, s egy r. kath. egyete­met fölállitni szándékozik, annak kiadásait az ország adóiból födözvén. Disraeli azt válaszolja, hogy Gladstone ama levele oly állításokat foglal magában, melyeket nem lehet bebizonyitas, s melyeket csupán a választással járó izgatottság igazolhat. Következőleg ő azt semmi további figyelemre sem méltatá. Gladstone, felolvassa kérdéses levelét annak ki­mutatása végett, hogy ő nem állitá azt, mintha a kormány tényleg a r. kath. papság javadalmazását akarná javasolni, hanem, hogy az az izlandi összes egyházak egyenlősítésének politikáját követi, mind­egyiknek javadalmazása által, a­mint ezt mutatja azon tény, hogy az egy r. kath. egyetem fölállítását indítványozá, melynek kiadásai a nemzeti pénzalap­ból födöztetnének. Disraeli állítja, hogy Gladstone a r. kath. egyház radalmazása iránti szándék mellett nem képes egyéb bizonyítványt fölhozni azon kívül, hogy Derby lord a regnim donum szaporítását tervezé, Ő azonban minister­elnökségre jutása után világosan kimondá egy küldöttség előtt, hogy a parliament jelen han­gulata mellett hasztalan lenne ily szaporítást kérni.­­ Mayo lord beszédében sem létetett czélzásar.kath. papság javadalmazására, hanem csupán azon rend­szabályok folytatása ajánlhatott, melyek által azok helyzete tetemesen javult. Ő maga is világosan kije­lenté, hogy sohasem fogna beleegyezni a papság javadalmazásába.

Next