Budapesti Közlöny, 1868. június (2. évfolyam, 127-148. szám)
1868-06-09 / 132. szám
Az esti ülésben a kisebbség módosított indítványa, melyhez a kormány is csatlakozott, következő szerkezetben fogadtatott el: A megalapított (fundirt) általános államadósságok összes nemei — az 1854-ki és 1860-ki sorsjegyeket, valamint az 1864-ki adókölcsönt kivéve — Lakos egységes államadóssággá alakíttatnak át, mely 16%-nyi adóval lészen megterhelendő, mely utóbbi adó azonban nem emelhető feljebb. A budget-bizottmány a bélyegdijak iránt Magyarországgal kötött egyezmény elfogadását ajánlja. Bkene helyébe Bargharis választatott előadóvá. A birodalmi tanács Alsóházának 8-ai ülésében a bizottsági kisebségnek a birtokadóra vonatkozó törvényjavaslata került napirendre, s az nagy többséggel el is fogadtatott. Elfogadta továbbá a ház vita nélkül, hogy az állam-lotteriák nyereségéből 20, a magán-lotteriából pedig 15 pettel emeltessék fel az illeték. — Napóleon herczeg, mint a távirat már közölte, 6-án d. e. 11 órakor fogadtatott Ő Felsége által a váriakban, honnan d. u. 1 órakor távozott el. Ő és. fenségét egy udvari kocsi és két kisérő kocsi hozta el. A herczeg tábornoki egyenruhában volt, mellette Grammont követ foglalt helyet. Napóleon herczeg kíséretében, Schäferen kívül — kit már említettünk, — még Ragon, Ferri, Pisani ezredesek és dr. Berenger vannak. KÜLFÖLD: Napoleon herczeg utazása. Napoleon herczeg utazásáról a következőket olvassuk a „Francéiban. Anélkül, hogy Napóleon herczeg utazásának különös politikai missiót tulajdonítanánk, mégis azt hisszük, hogy gyermekes volna azt teljesen magánténynek tekinteni. Igaz, hogy nem e szempontból ítélik meg Európában ez utazást, s a külföldi hírlapok nagyon is kimutatják, mily hatást tett reájuk ez utazás. Hasonló esetben, szerintünk, jobb, ha kommentárokat nem várunk s azokat megelőzzük. Vajjon mely kérdés az, mely jelenleg úgy a hírlapokat, valamint a politikai társaságokat leginkább foglalkoztatja? Bizonyára azon utazás, melyet a császár unokaöcscse most tesz, s mindenki azt kérdi, miért tesz Napóleon herczeg a jelen körülmények közt oly körutat, mely Dél-Németországgal kezdődik, onnan pedig Bécsen, Pesten, Bukaresten át Konstantinápolyig folytattatik, — tehát az európai politikának legérzékenyebb pontjain. Lehet, hogy azt fogják mondani, hogy a herczeg mulatságból és saját kiképezése miatt utazik, s mi nem is tagadjuk, hogy egy oly élénk és emelkedett elme, mely minden kérdést szenvedélyes figyelemmel kisér, nem találna erre elegendő okot. De kevés ember van, aki azt hinné, hogy e kirándulást csak utazási s tanulmányozási kedv idézte elő. Más dolgokat keresnek benne. Napóleon herczeget mindenki Francziaország egyik legelső férfiának tekinti, s nem akarják indiferens dolognak nézni, ha ez alig érkezne vissza Berlinből és Olaszországból, most azon elemekkel teszi magát érintkezésbe, melyek Porosz- és Oroszország ambitióinak ellene vannak. Ha a herczeg nem lett is a császár által valami missióval megbízva ez útban, elég oda a herczeg rangja, személyisége, jelleme. Ő útjában követeink által fogadtatik. ő megjelenésének egyedüli ténye által is hat a közvéleményre. A herczeg reményeket kelt. A herczeg bizalmatlanságra ad okot. Egy szóval : mindenütt azon befolyást gyakorolja, melyet helyzete, személye, meggyőződései magukkal hoznak. Ezen benyomások oly általánosak, hogy minden cáfolat, minden elővigyázat haszontalan volna. Azt kell tehát kérdezni, vájjon nem fognak-e roszul értesült hírek terjesztetni s a közvéleményt félrevezetni. Mi volt tehát a két utolsó évben politikánknak czélja ? Mi nagy áldozatokat hoztunk a béke érdekében, elnyomtuk gyanakodásainkat, s az észt nemzeti érzelmünk vonzalma fölé helyeztük. Szerintünk — úgymond a „France“ — e mérséklés, mely különben soha sem ment annyira, hogy méltóságunkról megfeledkeztünk volna, — a tiszta, értelmes és előrelátó hazafisági érzetből eredt. Francziaország helyesen cselekedett, hogy fenntartotta a békét, midőn becsülete nem sértetett meg, s ha meg is nagyobbította katonai szervezését, azáltal csak az összeütközést akarta eltávolítani. Ez az értelme mindazon hivatalos nyilatkozatoknak, melyeket Roucher a szószékről mondott, melyeket a budgettárgyalásoknál hallani lehetett s melyeket a császár Orleansban és Rouenben megerősített. A fejedelem ekkor csak azért szólt, hogy kiemelje az országot a bizalmatlanságból, s azt munkára, tevékenységre serkentse, s hogy tudtul adja, miszerint a orosz napok elmúltak.“ A császár ezáltal egyszersmind le akarta csillapítani a nemzeti érzékenységeket, ahelyett, hogy azokat kicsapongásokra bátorítsa. Napóleon hg útja is tehát egyedül e szempontból történhet. Ha magunkat Európa szempontjára helyezzük, ha számba vesszük mindazon izgalmakat, melyek bántják, könnyen meg fogjuk érteni azon, mondhatni a beteges idegességet, mely a közvéleményt megszállva tartja, s nem is fogunk csodálkozni azon magyarázatok felett, melyeket ez utazás máris előidézett. Valóban őszintén kellene sajnálnunk mindent, mi Európa politikai köreiben izgalmat idézhetne elő, midőn a mi összes tevékenységünk annak lecsillapítására vagy megelőzésére irányul. Midőn újra feléled a biztonság, a munka újra elfoglalja régi helyét, az ipar, kereskedelem megfelelni iparkodik a bennük vetett bizalomnak, akkor minden nyugtalanító okot el kell távoztatni s még csak lehetőségét is távol tartani. Az, mit az ország ma kíván a kormánytól, az az őszinteség, határozottság s a tartózkodás. A kormány bizonyára elfogadta volna a harczot, ha a császár azt szükségesnek tartotta volna, de ő komolyan csatlakozott a béke politikájához, s úgy hiszi, hogy azt semmi sem fogja egyhamar megingatni, miután oly ünnepélyes nyilatkozatokat tett érdekében. Stanley lord utazása Párisba vagy Berlinbe nagy jelentőséggel bírhat, szintúgy a porosz koronaherczeg utazása is, habár az nem bír is azon befolyással a külügyre, mint Bismarck gróf; de Napóleon herczeg utazása a jelen körülmények közt, midőn az állam feje intéz el mindent, egészen más. Egyszer azt kérdezte valaki, várjon Talleyrand miért visel kék öltönyt ? A kérdés nem volt egészen ok nélküli, mint az első pillanatra tetszik, mert mindaz, mi a nagy államférfit illette, nem hagyta közönyösen az embereket, s még az is, hogy kék ruhát viselt, azon gondolatra hozta a népet, hogy ennek bizonyos okának kell lenni. Ilyen forma természetű kérdés az is, hogy mindenki azt kérdezi, várjon miért utazik Napóleon herczeg ide vagy oda ? Ha pedig ez itt véletlenül ép oly helyeken vezet keresztül, hol az európai helyzet viszonyai tetőpontjukat érik, úgy nem kell csodálkoznunk , ha abban mysteriumot vagy talányt látnak. De a leyális politikának, mely a békét megerősíti s akarja, nincs sem mysterium, sem talány, a „Patrie“ és „Siécle“ által. A „Nordd. A. Z.“ nem akarja érteni, hogy az, amit ő irt, hogyan lehetne provocatio a franczia nemzeti érzésre. Ő csak a „Const.“ ellen beszélt, s védeni akarta a nemzeti összeköttetésnek a prágai béke 4-dik pontja által megóvott jogát. Sérelmesnek tartja, ha ezt a „Patrie“ kétségbevonja, különösnek a „Patrie“ leleplezését, hogy Niel jelentése felelet volt a Zollparliamentben nyilvánuló törekvések ellen, s még különösebbnek, hogy a franczia lap német chauvinismusról beszél. A Chauvinismus aggressiv beavatkozás mások belügyeibe, mit Németország nem akar és nem tűr, Így beszélnek egymással a két szomszéd nép félhivatalos közlönyei, s ha czivódásuk nem is veszedelmes, de bizony nem is nagyon csillapító a kedélyekre nézve. 1659 Hírlapi viták. A galicziai bandák sületlen kacsája a külföldi lapok közt még mindig vita tárgya. Szeretnek róla beszélni. A „Correspondance de Nord-Est“ egy bécsi levele elmondja, mily réizüket nevettek itten az erőlködésen, hogy e bandák létezését elhitessék. Egyike azon fondorlatoknak, melyek azzal végződtek, hogy nevetségessé lettek. Hanem a „Nordd A. Ztg“ mindig meg akarja komolyságát tartani. E lap azt íratja magának Párisból, hogy ott már régóta tanúi „a lengyel emigránsok közt uralkodó különös lelkesedésnek s szokatlan mozgalomnak.“ E lap az austriai követet s Czartoryszkit is a dologba keveri s nagyon várja Stackelberget Párisba, hogy a lengyel emigrationak az austriai követséghez való viszonya felett őrködjék. AJournal des Débats“ érdeme szerint kineveti a levelezőt. Valami, a Kerveguen iskolájából kikerült ember vehette a nagy álmot észre, úgymond, s úgy találja, hogy a Stackelbergre vonatkozó részlet ügyetlen és ízetlen. ízetlenség kémkedni az embereket s ügyetlenség őket e kémkedésről értesitni. Ezt az egész világ belátja, — a „Nordd A. Z.“ kivételével. Bismarck ezen félhivatalos közlönyének más pere is van a francziákkal. A prágai béke 4-ik pontjának interpretatiója és alkalmazása a porosz trónbeszédre FRANCZIA ÜGYEK. Uj községszervezet algierban. A „Moniteur“ jun. 5-én az arab községek uton-szervezését illetőleg az algieri kormányzó előterjesztését közzéteszi. Algierban az arabok törzs-szerkezetben élnek. A községekben léteznek az úgynevezett dzsemmák, melyek a községtanács helyét pótolják. A kormány a törzs-szerkezetet községivé akarván alakítni, ezen dzsemmák szervezetére tett módosításokat. E rendelet ugyanis arabokból vegyes községtanácsokat állít fel, melyeken katonai főnök elnököl, de amelyek bírnak a községtanács lényeges kellékeivel. Ezáltal a községi szervezetben három fokozat van felállítva: 1. az arab községek, kizárólag bennszülöttekből alakítva, melyek a dzsemmák újabb kiadásai tökélyesített alakban, alakítva franczia törvények által; 2. a vegyes községek európaiakból s bennszülöttekből alakítva, melyekben a franczia szerkezet sokkal élesebb kinyomatban jelenik meg; 3. a polgári község egészen franczia mintára szervezve. A „France“ ez intézkedést nagy előhaladásnak találja. Lépés ez — úgymond — a bennszülöttek assimilálására. Fölemlíti, hogy a rómaiak, „ezen nagy colonisatorok“ a legyőzött népeknél alapul saját községi szervezetüket vették. Bizonynyal azon antik municipiumok nem hasonlítottak az újhoz, de nem közömbös látni húsz század múlva, hogy az akkorihoz analóg elv alkalmaztatik egy országban, hol tanúi vagyunk a leghatalmasabb colonisationalia törekvésnek, melyet valaha latin fajú nép megpróbált. ANGOL ÜGYEK. Az alsóház f. hó 4-én a pünkösdi szünet után először ült össze, s mindjárt igen keserű személyeskedéssel teljes vita keletkezett. Beteson azt kérdi Disraelitől, ha váljon igaz-e Gladstonenak a keleti worcesterhírei választás alkamával írt levelében foglalt azon állítás, hogy a kormány az izlandi r. kath. egyházat javadalmazni, s egy r. kath. egyetemet fölállitni szándékozik, annak kiadásait az ország adóiból födözvén. Disraeli azt válaszolja, hogy Gladstone ama levele oly állításokat foglal magában, melyeket nem lehet bebizonyitas, s melyeket csupán a választással járó izgatottság igazolhat. Következőleg ő azt semmi további figyelemre sem méltatá. Gladstone, felolvassa kérdéses levelét annak kimutatása végett, hogy ő nem állitá azt, mintha a kormány tényleg a r. kath. papság javadalmazását akarná javasolni, hanem, hogy az az izlandi összes egyházak egyenlősítésének politikáját követi, mindegyiknek javadalmazása által, amint ezt mutatja azon tény, hogy az egy r. kath. egyetem fölállítását indítványozá, melynek kiadásai a nemzeti pénzalapból födöztetnének. Disraeli állítja, hogy Gladstone a r. kath. egyház radalmazása iránti szándék mellett nem képes egyéb bizonyítványt fölhozni azon kívül, hogy Derby lord a regnim donum szaporítását tervezé, Ő azonban ministerelnökségre jutása után világosan kimondá egy küldöttség előtt, hogy a parliament jelen hangulata mellett hasztalan lenne ily szaporítást kérni. Mayo lord beszédében sem létetett czélzásar.kath. papság javadalmazására, hanem csupán azon rendszabályok folytatása ajánlhatott, melyek által azok helyzete tetemesen javult. Ő maga is világosan kijelenté, hogy sohasem fogna beleegyezni a papság javadalmazásába.