Budapesti Közlöny, 1868. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1868-07-01 / 149. szám

Hanem ha méltóztatnak parancsolni, hogy ezen rendelkezések, melyek a létező szabályok szerint is fennállanak, a törvénybe magába bejöjjenek, bátor vagyok a következő szerkezetet ajánlani. A 23-dik szakasz után a 24-dik előtt jönne: Az illeték-egyen­­értéktől mentesek mindazon ingatlan javak, a­me­lyek a telek- és a házadónak nincsenek alávetve, továbbá a szent­egyházak­ és imaházaknak az isteni tiszteletre szánt ingóságai.“ úgy hiszem, ez teljesen kielégítő lesz, miután a házadó és földadó alól úgyis ki vannak véve a templomok, imaházak és iskolák, sőt vannak más kivételek is. Ezekre nézve, úgy hiszem, legczélszerűbb lesz az általam ajánlott szerkezetet használni, mely által né­zetem szerint tökéletesen elég lesz téve azon kívá­nalmaknak, melyeket tegnapelőtt méltóztattak elő­hozni és melyek folytán módosítványokat méltóztat­tak beadni. Bátor vagyok a szerkezetet a ház figyelmébe aján­lani. (Helyeslés.) Elnök: E szerint egy uj módositvány adatott be a pénzügyminiszer úr által, hogy t. i. a 23. §. egyuj ?. állapíttassák meg. — Nem tudja, várjon a ház óhajtja-e a módositványoknak külön szavazásra ki­tűzését? (Felkiáltások: Nem kell! Fölösleges!) Az elnök által feltett kérdésre a 23-ik — az ere­deti szerkezetben változatlanul elfogadtatik, úgy­szintén a pénzügyminiszer által új szakaszul benyúj­tott módosítványt is a többség elfogadja. A 24-ik — a módosítás következtében már most 25-dik §-nál szót emel Bónis Sámuel . Szóló elismeri, hogy az állam szükségletei igen nagyok, s melyek fedezésére köte­les a törvényhozás az adóképesség minden nemeit igénybe venni. E kötelesség teljesítésénél — szóló szerint — szem előtt kell tartania a törvényhozás­nak azt, hogy az iparnak, kereskedelemnek és föld­­mivelésnek egyes ágait, melyek az adóképességet előteremtik, annyira meg ne adóztassa, hogy magát azon erőt, mely képes adóképességet előteremteni, megszüntesse. A közúti vaspályavonalak — véleménye szerint — túl a renden vannak megadóztatva, s nincsenek aránylag adóztatva a gőzerőre készített vonalokkal. Szóló — ha megengedi is, hogy a fővárosban ily megadóztatás mellett megállhatnak a vasútvonalak, másutt nem jöhetnek létre; nincs továbbá arány a gőzerőre készített s az állam által kamattal biztosí­tott vasutak megadóztatása és a közúti vaspálya megadóztatása közt. A vaspálya 2 frt 50 kros jegy­től 15 krt fizet, a közúti vasút a 10 kros jegyek után 1 krt. (Felkiáltások: 1 krt!) akkor 2 frt 50 kr után kénytelen lesz 37 és y, krt fizetni, az 5 frtos jegyektől pedig 75 krt. Ily adóztatás mellett a vidéken ilynemű vaspályák készítésére nem lehet számítani. Ez oknál fogva szóló módosítást nyújt be, melyben tekintetbe vette azon nagy szükség­leteket, melyeket az állam igényel s mely által legalább azt óhajtja elérni, hogy az aránytalanság ily nagy ne legyen. Indítványa következő:­­A 24. §. utolsó sorába e helyett: .fél krajczár“, tétessék: .egy negyed krajczár.“ (Felkiáltások: Helyes! Ma­radjon a szerkezet.) Zsedényi Ede: Mint a pénzügyi bizottságnak egyik tagja, egyrészről elismerem azt, hogy a sze­mély­szállító vállalatoknak támogatása és elősegé­­lése nem csak a pesti, de általában az egész hazai ipar érdekében fekszik, de másrészről tagadnom kell, hogy ezen támogatás az államnak azon jogát megtántoríthatná, melylyel az ilynemű vállalatoknak valóságos jövedelmét voltaképen megtudván, azokat igazságos arányban is megadóztassa. Az előttem szóló tagtársam ugyan elismeri azt, hogy ezen közúti vasút azon vállalatoknak egyike, melyek nyereményeik után a hazának szükségletei­hez járulni kötelesek, de velem együtt igen jól tudja azt, hogy ezen nyeremények vagy jövedelmek meg­­tudása igen nagy nehézségekkel jár, melyek nem mindig az illető üzleti könyvek előmutatása által háríthatók el, főleg ott, hol az államnak semmi egyéb felügyeleti vagy kutatási joga nincs. Midőn tehát pénzügyminiszerünk oly módra szert tehet, mely által az üzletnek minden háborgatása vagy kutatása nélkül valóságos jövedelmeit megtud­hatjuk és a hazának többi adózóihoz aránylag igazsá­gosan megadóztathatja, nem hiszem, hogy ezen mód­tól való megfosztását az állam érdeke kívánja. Igaz, megengedem, hogy a személyjegyektől fizetendő % krajczár után is megtudható a szállított személyek száma, és így a bruttó­ jövedelem mennyisége; de én részemről épen itt Buda-Pesten a közúti vasutakra nézve megtartandónak vélem a % krajczárt, elő­ször azért, mert a vállalat tőkéje nem úgy, mint pl. a gőzmalmoké, a gabona változó ára folytán ingado­zásoknak volna kitéve, de ez a mindig növekvő és biztos személy­forgalom alapján mozog; másodszor, mert ezen vállalat a Pesten központosított kereske­delem- és iparral, a központosított törvényhozási közigazgatással és törvénykezéssel járó előnyökét élvezve, azokat annyira tudta már is saját jövedel­meinek szaporítására felhasználni, hogy 260 frtra fizetett részvényei a börzén már is 640—660 frtta adatnak el. (Helyeslés jobbról.) A folyó évi január 1-től május utolsó napjáig a­­Pesti Napló­-ban közhírré tett kimutatások szerint (melyből az utolsó hónapokban a személyek számát kihagyták) kitűnik, hogy 64,5­0 hitot jövedelme­zett, tehát 645 ezer személy szállíttatott 5 hó alatt, csak­is az új­pesti vonalon, mert addig még a város­ligeti a forgalomnak nem volt átadva, azonban, mi­után igazsága van előttem szóló érdemes tagtársunk­­nak abban, hogy a téli hónapokban nem annyira jö­vedelmező, tehát január-, február-, november- és decemberben sokkal kevesebb személyt szállít, tehát nem akarom mondani, hogy 1.400.000 személyt szállít évenkint, hanem csak 1 milliót, tehát az évenkinti bevétel tesz 100,000 frtot, ebből fizet az államnak a krajczáros személydíj után 5000 frtot, kiadásokra számítok maximum 45,000 frtot, mi az 5000 frttal együtt 50%-ot tesz, marad tehát jöve­delem 50­­00 forint. Ettől fizet 5000 frtot jövedelmi adó fejében, ma­rad tiszta jövedelem 45.000 forint, tehát 1000 da­rab részvény után per 200 forint 200.000 forintnyi tőkének 2­2%%-je — holott a földbirtokos, ha 45.000 forint jövedelme van, fizet 293/4%-ot, 14.800 forintot, tehát 4800 forinttal, vagyis körülbelül 50% többet, és igen örül a mellett, ha jószága 5 vagy 6 százaléknyi jövedelmet hoz. Igaz, hogy nem akarom egészen a földbirtokhoz összehasonlítani, mert ezen vasút 40 év múlva át­megy Pest városának birtokába, de azt hiszem, hogy egy részvényes, ki 100 darab részvény után befizetett 20,000 forintot, és most eladhatja 70,000 forintért,ezen nyereség után még egy kis jószágot is vehet.­­ Igazságos-e, hogy ilynemű vállalatoknál megelégedjék az állam 10% jövedelmi adóval és nemde méltányos hazánk szorult pénzviszonyai kö­zött, hogy ennek szükségleteihez minden szállított személy után fél krajczárral járuljon. De megengedem azt, hogy a­mint Bónis nagyér­demű tagtársunk és barátom említette, hazánk más vidékein ily közúti vasutak nem számíthatnak, mint Buda-Pesten, ily nagyszerű személy­forgalom elő­nyére, és így ott a bélyegilletéket Vo­krra lehetne leszállítani, de a buda­pesti vasutakra nézve a­z­ért okvetlen fentartandónak vélem. Kovách László: Zsedényi — helyesléssel foga­dott — előadása után nem tarja szerencsés gondo­latnak az ellenkező vélemény mellett felszólalni; mindamellett meggyőződésén alapuló nézetét köte­lességének tartja elmondani. Szóló véleménye sze­rint már maga a bruttó jövedelem megadóztatása sem valami perfect adózási gondolat, de ha már ez megadóztatik, akkor azon tárgyhoz hasonló tárgyak­nak megadóztatási rendszerét, és kulcsát kell vezérül elfogadni, semmi esetre - úgymond — azt, melyet előtte szóló előadott. Zsedényinek azon észrevétele — miszerint a gőz­­mozdonyu vasutaknak több nehézséggel kell küzde­ni, mint a közúti vaspályának — szóló előtt nem ar­gumentum arra nézve, hogy a közúti vaspályának megadóztatása nagyobb kulcs szerint történjék, mint a gőzmozdonyú vasutaké. A közúti vaspályák meg­adóztatásának a gőzmalmok tőkéje megadóztatásá­­hozi hasonlatra szóló megjegyzi, mikop a gőzmal­mok tulajdonosai azoknak örökké tulajdonosai ma­radnak, míg a közúti vaspálya 38 év múlva a város tulajdonává válik. Méltányosnak találja tehát szóló, hogy ezen köz­forgalmi eszköz általánosításának siettetése és több ily vonalak mentés előbbi kiépítése végett a közúti vaspályák kisebb megadóztatás alá essenek, minél fogva pártolja Bónis indítványát. Iv­ánka Imre csak örülni tud, hogy a közúti vas­pálya-vállalat annyira virágzó , mit a takarékos s­avatos kezelésnek tulajdonít, — s nem kívánja már micserében túlságos megadóztatás által megfojtani. (Zaj.) Az igazság szempontjából azt az arányt óhajtja itt is alkalmazni, mely a nagy vasutakra, gőzha­jókra alkalmaztatik, vagy pedig viszont. Pártolja­­ Jónis indítványát. Somossy Ignácz Zsedényi számítását csalódáson alapultnak hiszi. Példáját látjuk — úgymond — hogy az omnibusok között csekélyebb leszállított árak vannak, melynek következtében félannyira re­­ducáltatik a jövedelem, a­mint most a kiszámítás történt. E megadóztatás — szerinte — az ily válla­latok létesítését akadályozza meg, ha nem Pes­ten, de a vidéken. Ezt ő a státusra nézve károsnak tartja, ép úgy, mint a­ki szőlejét meg nem metszi, hogy minden termést egyszerre megkapjon. — Bó­nis indítványa mellett szavaz. Várady Gábor : T. ház! Zsedényi t. barátom egy speciális esetet hozott fel állításainak támogatására, nevezetesen Pest városban a közúti vaspályának példáját említette. Azonban t. barátom figyelmét bizonynyal nem kerülte ki, hogy itt nem a pesti közúti vaspályáról van szó, hanem az egész ország­ban létesítendő ilynemű vasutakról. Ez nem kivételes eset. Ha egy módosítványt adott volna be­­. barátom Pestvárosra vonatkozólag, elkülönözve az ország többi részeitől, akkor ehez in­kább hozzászólhattam volna azonban, miután nem lehet egy Pesten létező kivételes esetet az egész országra alkalmazni, én Bónis képv. társam módo­­sítványát már azon okoknál fogva is, a­melyeket Kovách László és Ivánka Imre képv. társaim felem­líteni méltóztattak, pártolom. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Kötelessé­gemnek ismerem ezen tárgyra nézve a szavazás előtt röviden kifejteni nézeteimet. Általában, te­hát, a pénzügyeinek helyzete mindig igen nehéz, nehéz különösen olyan tárgyaknál, hol bizonyos kedvezmények kívántatnak; különösen ne­héz ez azonban ezen esetnél, mikor egy régi­­ó bará­tom indítványa ellen kell szólanom és kijelentenem, hogy én ahoz nem járulhatok. Ugyanis azt hiszem, hogy akkor teljesíti a pénzügyminiszer kellőleg kö­telességét, ha mindenekelőtt az államkincstár érde­keit az igazsággal és méltányossággal megegyezőleg kívánja érvényesitni. (Helyeslés.) Minő esetekben lehet — nézetem szerint — engedélyeket és úgy­szólván a szabály alól kivételeket tenni ? úgy vagyok meggyőződve, hogy — a­mint az eddigi vitatkozások és határozatok is mutatják, — azon esetekben, a­melyekben valamely megadózta­tásra nézve aránytalanság áll elő, hol tehát az adó­nak létesítése bizonyos igaztalansággal jár. Ez az egyik eset. A másik eset, a­hol kivételeket lehet tenni, az, hol valamely nagyobb, magasztosabb czél­­nak tekintetéből az állam kivételt tenni szükséges­nek tartja és bizonyos intézetet segélyében része­síteni kötelességének ismeri. Minden más esetben kénytelen vagyok minden kedvezmény ellen felszólalni. Méltóztassék a t.­ház tekintetbe venni, hogy ha most, midőn rendes ház­tartást alakítani kivált a jelen körülmények közt amúgy is nehéz, minden egyes esetben egynek vagy másnak a törvény alóli kedvezmény enged­tetik, mi lesz ennek következése ? A sok száz és­ ötven ezer forintokra menő engedélyek oly nagy összeget fognak tenni, melynek következtében végre­­fénytelenek leszünk azon leszállítást, melyet az egyenes adóknál lehetne tenni, későbbi időkre ha­lasztani. Nem arról van itt szó, hogy ezen összeg nagy-e vagy kicsiny-e, hanem arról, hogy ez min­den­esetre az állam jövedelmeit bizonyos tekintetben csonkítani fogja. Egy tekintetben indokolva van, miért hozta ja­vaslatba a ministérium, hogy a jelenleg fennálló bélyegszabályok szerinti illetékek a közúti pályákra nézve jövőre azok felére szállíttassanak le. És ez azon tekintet, melyet Bónis Sámuel képv­­társunk fölhozott. Midőn ugyanis más vállalatok, mint a vasutak, gőzhajók stb., a­melyek szállítással foglal­koznak, szélesebb, hosszab vonalokra terjednek ki, annálfogva az általuk kiadott jegyek nagyobb ösz­­szegekről szólanak, addig ezen pályák kisebb terje­désre vannak szorítva, és nagyobb jegyeik nem lévén, ha azon vállalatokkal egyenlően adóztatná­nak meg, aránytalanul terheltetnének. Ez volt az­ indok, melynélfogva a ministérium javaslatba hozta ezen bélyegilletéknek fölényire való leszállítását. Egyébiránt arra nézve, a­mit t. képviselőtársam Kovách László előhozott, azt kell megjegyeznem, hogy itt nem arról van szó, hogy valamely jövede­lem megadóztassák, hanem arról, hogy bélyegadó­­illeték fizettessék, a­melynek mindenki alá van vetve, ki valamely okmányt kiállít, vagy jegyet for­galomba hoz. A bélyeg-illeték alól ennélfogva az igen vállalatokat sem lehet felmenteni. Meg kell jegyeznem e tekintetben, hogy én indokoltnak látom « 1887

Next