Budapesti Közlöny, 1868. augusztus (2. évfolyam, 176-199. szám)

1868-08-01 / 176. szám

Buda-Pest, 1868. 176. szám. Szombat, augustu­s 1. Előfizeti*­ árak : IVA FONTAI POSTAI SZÉTKÜLDÉSSEL : Egész évre.....................20 írt. Félévre...........................10 „ Negyedévre.....................5 Budapesten házhoz hordva : Egész évre . . . 18 írt—kr. Félévre .... 9 „ — „ .Negyedévre ... 4 „ 50 » HIVATALOS LAP. Szerkesztőség : Budán, a vizi-városban, Ilona-nteza, Beitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Fiókkiadóhivatal : Győri­ Pál papirkereskedésében, hatvani- utcza­­-sír sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. MagánHIRDETÉSEK: Egyhasábos pozit sor egyetlen hir­detésért 8 kr, többszöri hirdetésért 70 kr minden beiktatásnál. A bé­­lyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. NEMHIVATALOS RÉSZ. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A FŐRENDI­ HÁZ XCX. ÜLÉSE JULIU­S 31 K.N CS. K. H ÓnAK'OFt. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyző: báró Nyáry Gyula. Tárgy: A pénzügyi bizottmány jelentése a jöve­delemadó iránti törvényjavaslat tárgyában. A kormány részéről jelen vannak: B. Wenckheim Béla és Lónyay Menyhért minister urak. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, — Károlyi György gróf bemutatja a pénzügyi bi­zottságnak a jövedelemadó iránti jelentését, mely ol­­vastatik . Jelentése a főrendiház állandó pénzügyi bizottmányának a jövedelemadóról szóló törvényjavaslat tárgyában. Érzi ugyan a jelen pénzügyi bizottmány azon ter­heket, melyek az előbbeni adózási rendszerből, ezen törvényjavaslat némely határozataiba átvézetvén, nagy súlylyal nehezednek az illető adózókra. Tekintetbe vévén azonban az államháztartásnak okvetlenül fedezendő nagy szükségeit, továbbá azt, hogy az 5., 6., 8. és 12. §§-ban némely új, a közódaj­nak megfelelő kedvezmények és mentességek foglal­tatnak; végre pedig azt, hogy ezen határozatok kü­lönben is csak korlátolt időre szabatván, várható, hogy e tárgyban egy kedvezőbb alapokra fektetett adózási mód fog a törvényhozás útján mielőbb életbe hivatni: a bizottmány javalja, hogy jelen törvényja­vaslat úgy elvileg, mint alakilag a nagyméltóságu ház által elfogadtassák. Pesten 1868-ik évi julius hó 30-án. Gróf Károlyi György s. k., bizottsági b. elnök. B. Nyáry Gyula S. k., bizottsági jegyző. A jövedelemadó iránti tvjavaslat általánosságban elfogadtatván: a pontonkénti tárgyalásnál az 5-ik §. r) pontjához Cziráky János gr. világosság kedvé­ért még e szót „társulatok“ óhajtaná tétetni. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer azt hiszi, hogy a g) pont ezt eléggé világosságba helyezi. Az eredeti szerkezet meghagyatik. A 25. §-nál Cziráky János gr. felvilágosítást kér az iránt, hogy mi az oka annak, hogy most a kilen­­czednél 6 évi jövedelem szolgál a megbirálás alap­jául, míg eddig 3 év volt. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer ezt méltá­­nyosabb- s igazságosabbnak bizonyítvány. Cziráky a pénzügyminister feleletében megnyugszik. A 34. és 35. §§. által Cziráky János gr. az egyé­ni szabadságot látja korlátozva, midőn valaki vágya és akarata ellen a reclamationális bizottságokban résztvenni kényszeríttetik. Ennélfogva mindkét §. kihagyását kívánja. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer megjegyzi, mikép az előző 30-ik §. az egyéni szabadságot e te­kintetben teljesen megóvja. Ha e§§-ok kihagyatnak, az egész tvjavaslatot meg kell változtatni, s a régi rendszert elővenni, mert a czél elérésére az eszközök is szükségesek. Ajánlja a §§-ok meghagyását. A 34- és 35-ik §§. meghagyatnak. Cziráky János gróf a 73-dik §-t a 34- és 35-dik §§-nál emlitett okok folytán — mint az egyéni sza­badságot korlátozót — szintén kihagyatni kéri. Lónyay Menyhért szintén az előbbi §§-nál mon­dott okoknál fogva e §. megtartását ajánlja. E §. is meghagyatik. Elnök föltévén a kérdést: a jövedelem­adóról szóló törvényjavaslat általánosságban és részleteiben a főrendek által elfogadtatik, miről a képviselőhá­zat Nyáry Gyula báró jegyző úr fogja értesíteni. Ezután még a mai ülés jegyzőkönyve hitelesít­tetvén,— Elnök fölkéri a méltó főrendeket, hogy a jövő ülésre — melynek tartásáról hírlapok útján fognak tudósittatni — minél nagyobb számmal jelenjenek meg, minthogy a legfontosabb törvényjavaslat — a véderőre vonatkozó — fog tárgyaltatni, melynél — meglehet — név szerinti szavazás leend szükséges. Egyszersmind eszközökről kell gondoskodni, hogy az engedély nélküli elmaradások meggátoltassanak. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés 12 és 9 órakor eloszlik. A KÉPVISELŐHÁZ CCLXXIV. ÜLÉSE JÚLIUS 31-ÉN D. K. 10 ÓRAKOR AZ ORSZÁGHÁZBAN. Elnök: Szentiványi Károly. Jegyzők: Horváth Lajos , Paizs Andor és Csengery Imre. Tárgy: A véderőre vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalása. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Andrásy Gyula ministerelnök, Horvát Boldizsár , Eötvös József báró, Wenckheim Béla báró, Lónyay Meny­hért, és Gorove István minister urak. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén: — Elnök az időközben beérkezett irományokat mu­tatja be: Küküllő megye képviselő bizottmánya az erdélyi részekben még fennlévő úrbéri természetű viszo­nyokat törvényhozásilag megoldatni kéri. Topolya mezőváros elöljárói s lakosai a pest­szeged- Szabadka- kulai csatorna létesítését esz­közöltetni kérik. Bihar megyében kebelezett Béltenyér községének lakosai a nagyváradi sz. püspökségi uradalom ál­tal folytatott úrbéri perben keletkezett harmad bí­rósági ítéletet az országgűlés által újonnan hozandó törvény hozásáig beállittatni kérik. Luzsénszky Pál báró: T. ház! Van szerencsém sz. kir. Kassa városa több iparosa aláírásával ellátott kérvényt az ipar fejlesztése ügyében a t. ház asz­talára letenni, s azt kegyes pártfogásába ajánlani, azon kéréssel, hogy azt a kérvényi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Olvastatik ezután dr. Miletics Szvetozárnak az igazságügyi ministerhez intézett következő interpel­­lációja : Váljon az igazságügyminiszer rendeletéből és tud­tával történt-e az, hogy Péterváradon Joannovich Wladimirnak, a „Zastava“ munkatársának a szabály­­szerű kíséret mellett a szabad levegőre kimenni megtagadtatott, és hogy saját családjával az össze­jövetel felügyelet mellett sem engedtetik meg? Ha ez tudtával és rendeletéből történik, mivel igazolja, ha pedig nem, szándékozik-e az, miniszer úr valami intézkedést tenni, hogy az összejövetel legalább ro­konokkal és úgyszintén a kijárás szabad és tiszta levegőre megengedtessék ? Az interpellare az igazságügyminiszernek ada­tik át. Ezután a ház a napirendre térvén : szót emel Tisza Kálmán : T. ház! Mielőtt az előttünk fekvő tvjavaslathoz szólanék, el akarom röviden monda­ni, — a nélkül azonban, hogy Perczel k. t. beszédé­nek és indokolásának c­áfolatába bocsátkoznám, hogy miért történik az, hogy ha bár a­­javaslat tartalmával magam is sok tekintetben elégedetlen­­ vagyok — mégis a Madarász képv. úr és társai által beadott határozati javaslatot nem pártolhatom. Oka ennek igen egyszerű, mert miután én azon nézet­ben vagyok, a­melyben lenni magát ő is vallotta, hogy Magyarország kellő véderejéről intézkedni szükséges, én ezen ezélból a rövidebb utat, azaz, azt óhajtom választani, hogy az előttünk fekvő tvja­vaslatot , a­mennyiben az nézeteim szerint hiányos vagy sérelmes, kijavítani megkísértsem e ház ke­belében , nem pedig azon hosszabb utat, hogy visz­­szautasítsam azt a ministériumhoz, a­mely vissza­utasítás annyival inkább nem lenne nézetem szerint igazolható, mert a ministérium bizonyosan azon meggyőződésben terjesztette e tvjavaslatot most is elő, hogy az kielégítő, hogy az a helyzetnek, a viszonyoknak megfelel; alig volna tehát remélhető, hogy ha visszautasítanék is azt hozzá, azon az övé­vel ellenkező szempontokból kiigazíttatni, a­me­lyek például némely részeire nézve engem is vezé­relnek, — tehát az elvesztett idő után ismét ott vol­nánk , a­hol most, hogy t. i. a javaslatot minden tekintetben elfogadni képesek nem volnánk. Áttérve magára a tvjavaslatra, két oly dolgot látok abban kimondva, a­melyet — eltekintve most az alkalmazás módozataitól — részemről is helyes­lek. Ezeknek egyike az általános védkötelezettség, a másik a honvédség felállítása. Az általános védkö­­telezettséget illetőleg igen jól tudom én, hogy az nagy terheket ró az ország lakóinak vállaira, s épen ezért nem tekintem én ezt valami eszményi jónak, nem oly intézménynek, a­melyhez mindörökké ra­gaszkodni kellene, mert azt hiszem, hogy nem az kell, hogy az európai mivelt államoknak törekvése legyen, hogy mentül több fiaik álljanak fegyverben, hanem ellenkezőleg az, hogy mentül kisebbre szál­líttatván le a hadsereg, mentül kevesebb teher nyomja az államok lakóinak vállait, s hogy végre oda jussunk, hogy a katonai szolgálat épen olyan legyen, mint bármely más pálya, melyre, lépnek azok, kik az iránt magukban hajlamot éreznek; azonban te­hát, igen jól tudom azt is, hogy ezen mindenesetre szebb s boldogabb jövendő még igen messze van; igen jól tudom, hogy afelé tettleg közeledni egyes államnak a többiektől elkülönítve — ha csak létét veszélyeztetni nem akarja — nem is lehet. Tudom, hogy míg Európának, az európai száraz­földnek nagy államai általában le nem tesznek a fegyver általi terjeszkedés vágyáról, mig meg nem értik a civilisatió és az emberiség szózatát, mely azt követeli, hogy a béke műveinek szentelhessék a nem­zetek munkásságukat, mely csak a szellem s ipar általi hódítást tartja megengedhetőnek, mondom, hogy addig, mig ezt meg nem értik s ennek folytán egyetértőleg nem intézkednek azon roppant­ hadse­regek számának leszállításáról, melyek az emberiséget millióinak munkájától és az ezen hadseregek fentar­­tására szükséges roppant tőkék gyümölcseitől foszt­ják meg az emberi társadalmat, addig, míg ez nem történik, lehetetlenség akár az állam­ és a trónnak biztonságáról gondoskodni tartozó hazafiság, akár szellemi és anyagi érdekeink szempontjából azt akar­nánk, hogy saját hazánk kellő védelem nélkül ma­radjon. Ha már­pedig egy nagy és terhes katonai erő fen­­tartása a jelen viszonyok közt okvetlen szükséges, akkor lehetetlen az általános védkötelezettséget nem pártolni; lehetetlen, mert nem hogy nem aristokra­­tikus intézmény volna, de épen egy igen igazságos demokratikus intézmény az, mert ezen az úton min­denki arányosan vesz részt a haza védelmének ték­­éiben és épen ezáltal mindenkire kisebb teher há­ramlik abból, mint leáramlanék más rendszer mellett azokra, a­kik e kötelezettséget mindnyája helyett ma-

Next