Budapesti Közlöny, 1868. augusztus (2. évfolyam, 176-199. szám)

1868-08-01 / 176. szám

T\ ' ^ ■. . ■ .. 1. • T­' 77 kérdés_az: vájjon azon eszközök, melyek e tjavas­lat által indítványozhatnak, szükségesek-e azon , czél elérésére ? A harmadik: vájjon ezen tjavaslat el­fogadása által nem rovunk-e oly terheket a nem­zetre , melyek más intézkedések mellett ki lenné­nek kerülhetők? A negyedik kérdés végre az: mennyiben áll azon állitás, melyet t. barátom Deb­­reczen városa érdemes képviselője felhozott, hogy a jelen­­javaslat az 1867. XII. t. sz. elveinek nem felel meg, s igy visszalépést foglal magában ? Mennyiben áll azon vád, melyet Sár-Keresztur kép­viselője tegnap előadott, hogy a­­javaslat elfoga­dása veszélyezteti Magyarország függetlenségét ? Csak ha ezen kérdésekre, habár röviden, önma­gunknak felelünk, akkor lehetünk tisztában aziránt, el kell-e fogadnunk azon törvényjavaslatot vagy nem. (Halljuk!) A­mi az első kérdést illeti, t. i. fekszik-e érde­künkben, hogy azon birodalom, melylyel elvárhatlan kapcsolatban állunk, erős és védképes legyen ? tel­jes meggyőződésem szerint nézeteink nem igen tér­hetnek el egymástól. (Helyeslés) mert miután a pragmatica sanctiót államéletünk egyik alapjául el­fogadjuk, miután a védelem közös kötelességét elis­merjük, miután nem tagadhatja senki, hogy ő­fel­ségének lajthán­ túli tartományai és Magyarország a külföld előtt ugyanazon egy diplomatia által képvi­seltetnek, miután ennélfogva háború esetében saját biztosságunk, béke idejében az állás, melyet az egész állam elfoglal, ugyanazonos s melylyel minden anyagi érdekeink a legszorosb összeköttetésben állanak, teljes meggyőződésem szerint nem lehet senki, ki azt állí­taná, hogy a birodalom hatalmi állása, azaz azon biz­­odalom védképessége, mely Magyarországból és ő Felsége­ többi tartományaiból alakult, reá nézve közö­nyös , hogy a birodalom védképességének fentartá­­sát saját magyar hazánk érdekében szükségesnek nem tartja. (Helyeslés.) s ezért a második kérdés­hez térek át, ahoz, váljon azon eszközök, melyeket a törvényjavaslat indítványba hoz, szükségesek-e arra, hogy a birodalom oly állapotba helyeztessék, hogy magát minden lehető megtámadás ellen védeni ké­pes legyen. A­­­javaslat az össz­birodalom haderejét 800.000 harcrosban határozza meg, és ez kétségkívül igen nagy szám, melynek fentartása nagy teherrel jár, mert a­ki ezen terheknél csak azon költségeket ve­szi tekintetbe, melyek a hadseregnek fentartására közvetlenül igényeltetnek, még az összes tehernek csak kis részét vette fel. A teher legsúlyosabb része az, hogy annyi munkaképes polgár élete legszebb éveiben a hasznos munkától visszatartatik. Teljes meggyőződésem szerint roppant felelősség terheli az emberiség előtt és még nagyobb azokat, kik ezen rendszert századunkban annyira kifejtették, hogy a művelődés és tudomány jelen korszakában Európa különböző államaiban milliókra megy azoknak szá­ma, kik életök legszebb éveit fegyverforgatással töltik, hogy a népek szorgalmának gyümölcsei arra fordíttassanak, hogy a pusztítás eszközeit tökélye­­sítsék és tartsák fenn. (Ügy van!) De kérdem, váljon ezen állapot megszüntetése tőlünk függ-e ? És miután nem, ha a békének apos­tola maga itt köztünk megjelenne, kétségkívül nem fogná azt tanácsolni, hogy az állandó hadsereggel egészen hagyjunk fel: be kell látnunk, hogy állandó hadseregünk számát nem óhajtásunk, nem akara­tunk határozza meg, hanem a várható megtámadta­­tásnak természete. Ezen kérdés felett nem mi, ha­nem azon államok határoznak, melyektől megtá­­madtatásunkat várhatjuk. (Helyeslés.) Egygyel, t. ház, a haza tartozik hadseregének, tartozik azok­nak, kik a hazáért vérüket ontják és ez az, hogy mi­dőn tőlük megkívánja, hogy többi polgártársaik jólé­téért és a nemzet becsületéért vérüket ontsák, győ­zelmüket legalább lehetővé tegye. (Helyeslés.) Mai időben pedig, midőn a hadi tudomány töké­­lyesbü­lése által — bár nem is tudom, lehet-e ezt tökélyesbü­lésnek nevezni — de a hadtudomány mai állapotában azon előny, a melyet bizonyos sereg­nek és hála istennek, a magyar hadseregnek is vitéz­sége adott, a technikai tökély által ellensúlyozta­­tik, azon sereg, mely számra nézve nagyon aláren­delt helyzetben jelenik meg a harcrtéren, a győzelem lehetőségét nem bírja. (igaz!) Ekképen tehát, miután körültekintve, más, a mienkhez hasonló birodalmakban oly hadseregeket látunk, melyek­nek száma meghaladja a milliót, vagy legalább megközeliti, seregünk számát kisebbre nem hatá­rozhatjuk meg és így kénytelenek vagyunk e terhet elvállalni, és én részemről igen elhibázott, igen szerencsétlen takarékosságnak tartanám, ha hadse­regünket — mint a tegnapi discussio alatt mondatott, — például 50—60 ezerre határozván meg, ezáltal megtámadtatásunkat mintegy kihívnék és egy­szersmind önmagunkat a megtámadó visszauta­sítására képtelenné tennék. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom tehát és czélszerűnek azon 800,00­­ harcros meghatározását, melyet a tvjavas­­lat magában foglal. A harmadik kérdés az, vájjon a tvjavaslat elfo­gadása által nem rovunk-e terheket a nemzet vál­­laira, melyek más czélszerűbb intézkedések által el lennének kerülhetők. A tvjavaslat, mint alapot az általános védkötelezettséget állította fel. Miután az előttem­ szólottak erre nézve nézeteiket előterjesz­tették és azok saját nézeteimmel megegyeznek, rö­vid lehetek, de mégis szólok a tárgyhoz, mert meg­győződésem szerint épen az általános védkötelezett­­ség az, mi azoknál, a­kik nem elég részletesen fog­lalkoztak e kérdésekkel, talán legtöbb ellenszenvvel találkozik, és kétségtelenül vannak sokan, a­kik az általános védkötelezettségben egy új és felette súlyos terhet látnak, mely reájuk nehezül. Nézetem szerint általános jogelvként fogadhatjuk el, hogy az ország védelmének kötelezettsége min­dig azt illeti, a­ki az ország hatalmában részt vesz; a történelem pedig azt bizonyítja, hogy az államha­talomban részt állandóan valósággal csak az vehet, a­ki az állam védelmének kötelezettségét viseli. Azon elv, hogy minden jog annyival biztosabb, a­mennyivel terhesebbek és nagyobbak azon kötele­zettségek, a­melyek e joggal járnak, sehol sem iga­zolja magát inkább, mint a védelmi kötelezettség­nél. És ha az egész történelmen végig tekintünk, azon szoros összeköttetést fogjuk találni, melyben a védkötelezettség a politikai jogokkal áll. A mely mérvben az állandó hadseregek fölállítása által a nemességnek hadviselési kötelezettsége kevesbedett, ugyanazon mérvben kevesbedtek mindennemű jo­gai is. Az állandó hadseregekkel, melyek egykor csak a fejedelem sajátjának tekintettek, alapitta­­tott meg az absolutismus is, mely ismét csak azon arányban enyhült, melyben a fejedelmek a hadak tartásának terhét maguk nem bírván, állandó had­seregeik fentartására a népek segedelmét igénybe vevék. Én tehát nagyon téves felfogásnak tartom azt, ha a védkötelezettség csak mint teher tekintetik. A védkötelezettség meggyőződésem szerint nemcsak kötelesség, de jogunk is, a legszebb, legbecsesebb és legszentebb joga az egész nemzetnek, mely — midőn az alkotmány által a jogegyenlőség kimondatott, ezen joggal együtt a kötelezettséget is magára vál­lalta, és épen ezen kötelezettség teljesítése által biztosítja alkotmányát s mindazon jogokat, melye­ket alkotmánya által élvez. (Élénk tetszés.) Hogy az átalános védelmi kötelezettség egyes osztályokra, kik magukat eddig legalább gyakorla­tilag ebből kivonhatták, nagy terheket ró, nem szen­ved kétséget; de kétségtelen az is, hogy a teher, mely ezen osztályokra az átalános védelmi kötele­zettség által hárul, sokkal kisebb, mint azon előny, mely azoknak biztosíttatik, a­kikre nézve az átalá­nos védelmi kötelezettség már eddig is létezett (ügy van!); kik — miután a mostani rendszer mellett, ha rosz sorsot húztak, családjaikból a hadseregbe átlépve, 6—8 évig minden rendes munkálkodástól távol tartottak, és ezen idő alatt egy család meg­alapításától visszatartóztattak, míg azok most 24 éves korukban, kötelességüknek eleget téve, csalá­dot alapíthatnak és ismét rendes dolgaikat folytat­hatják. Ez oly előny, mely azon hátránynyal, mely egyes osztályokat ér, semmi arányban sem áll, és e tekin­tetben a tvjavaslat csak azon általános irányt kö­veti, mely egész politikánkat vezérli, mely abban áll, hogy a kiváltságokat megszüntetvén, az erőt, melylyel a haza rendelkezik, nagyobbá tegyük, egy­szersmind pedig, hogy a teher, mely minden egyesre nehezül, kisebb legyen. (Helyeslés) E tekintetben tehát ezen törvényjavaslat nem más, mint következetes alkalmazása azon elveknek, melyeket 1­848. óta mindenben követünk. (Helyes­lés jobbról.) — Átmegyek a negyedik kérdésre. (Halljuk!) Tisza barátom, Debreczen városa képviselője monda, hogy a jelen törvényjavaslat az 1867-iki XII. törvénytől eltér és részben visszalépés. Sárkeresztúr képviselője pedig a tegnapi napon épen azt monda, hogy e törvényjavaslat veszélyez­teti a nemzetnek függetlenségét. 2239 Igen fontos ellenvetés az, melyet 1. barátom Deb­reczen városa képviselője e törvény ellen felhozott; igen súlyos vád az, melyet Sárkeresztúr képviselője felvetett Teljes meggyőződésem szerint sem az­ ellenvetés, sem ezen vád nem áll. (Halljuk!) A­mi először Debreczen városa képviselője állását illeti: ő a jelen törvényjavaslattal nem elégedhetik meg; először azért, mert abból valami kihagyatott, mi az 1867-ki 12-ik törvényczikkben foglaltatik; másodszor azért, mert valami belejött, mi az 1867-ki 12. tvczikkben nem volt. Nézetem szerint igen t. képviselő­társam mind­kettőben csalódott. (Helyeslés jobbról, ellenmondás balról!) Az 1867-iki 12. t. czikk 11-dik §-sa szól a ma­gyar hadseregről, mint a közös hadsereg kiegé­szítő részéről. És e szavakat nélkülözi fájdalmasan t. barátom újabb törvényjavaslatunkban. Felfogásom szerint erre nincs oka, mert én a hermeneutica sza­bályainak mindenféle nemeiről hallottam már, de azon szabályról, hogy ha valamely törvényben egyes szavak nem foglaltatnak, de az egész törvényre hivat­kozás történik, s pedig minden kivétel,minden magya­rázat nélkül s ezáltal a kihagyott szavak fogalma el­­mellőzöttnek tekintendő,nem hallottam. Az én felfogá­som szerint a nézetek különbözők lehetnek, de az én felfogásom szerint—ha valaki nekem azt ajánlaná, hogy az új törvényjavaslat 11 -ik §-ában e szavakat felveszi: v egy magyar hadsereg, mint a közös had­sereg kiegészítő része"­, ellenben az ott idézett tör­vényeket ki akarja hagyni, akkor én abban nem ha­ladást, hanem valóságos visszalépést találnék, melybe soha bele nem fognék egyezni (Élénk helyeslés); mert miután a­­javaslat nem valami más tárgyról, hanem épen a védrendszerről szól, azon idézett sza­kaszoknak kihagyása oda magyaráztatnék, hogy a szakaszoknak azon kötelező ereje az újabb törvény által megszüntetett; holott én, miután az 1867. XII. t. czikkben a hadseregre nézve Magyarország ré­szére reservált jogokhoz szigorúan ragaszkodni akarok, ezen értelmezést soha nem fogadhatom el. (Helyeslés.) Én tehát teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Debreczen városa igen t. képviselőjének azon nézete, hogy újabb­­javaslatunkban valami nem fog­laltatik, az, a­mi ama t. czikkben bennfoglaltatik, nem helyes. Appellálok egész corpus jurisunkra, úgyis e tiszteletre méltó köteteket ritkán citáljuk , mél­­tóztassanak a corpus jurison végig lapozni s méltóz­­tassanak visszagondolni egész törvényhozói praxi­sunkra, várjon, ha valamely törvény minden inter­­pellatio nélkül egyszerűen idéztetett, nem tekintet­te-e azt mindenki a törvény újabb megerősítésének, nem pedig abrogationak ? (Helyeslés.) Miután tehát a törvényjavaslatban az 1867. XII. törv. czikk 13, 14, 15-dik szakaszai idéztetnek, az én teljes meggyőződésem szerint ezen uj tvjavas­­latuuk magában foglalja az utolsó betűig mindazt, a mi azon XII. t. sz. idézett szakaszában foglaltatik. Második aggodalma t. barátomnak az, hogy az előttünk fekvő törv. javaslatban valami olyan fog­laltatik, a mi az 1867. XII. t. czikkben nem talál­ható s ez a hadügyministernek, a közös hadügymi­­nisternek megemlítése. Itt sem akarok felállítani hermeneuticai szabá­lyokat , apellálok egyszerűen azokra, melyeket vala­mennyien követünk. Az 1867. XII. t. sz. 8 §-a közös, együttes ügynek állítja a kü­lügyeket, a 9. §, mint a közös védelem­nek másik eszközét a hadsereget hozza fel; a 1­0-ik azon költségekről szól, melyek a diplomatiára és a hadseregre szükségesek s a melyek e szerint közösek. A XXVII. igy szól: „Egy közös ministeriumot kell felállitani azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, sem a magyar korona országai­nak, sem Ő Felsége többi országainak külön kor­mányzata alá nem tartoznak.“ Már kérem, ha egyrészről az mondatik, hogy a közös ügyekre nézve közös ministérium fog felállít­­tatni, másrészről ugyanezen törvény más szakaszai­ban pedig kimondatik, hogy közösen csak a kül­­ügy, a hadsereg, és a­mennyiben azzal összekötte­tésben áll, vagy ennek következése, a pénzügy, akkor kérdem, vájjon az 18­67-diki törvény értelmében a közös ministérium alatt nem épen úgy értetik-e a hadügyminister, mint a pénzügy- vagy külügymi­­nister, ámbár külön megnevezve nincs ? (Nyáryhoz fordulva.) Az igen­t, képviselő úr a közös hadügy­­miniszert czélszerűtlennek tarthatja, s a­mennyire emlékszem, nem is pártolta; de most nem ez a kér­dés, hanem az, vájjon a hadügyminiszer létezése .

Next