Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-16 / 212. szám
HELYHATÓSÁGOK. Szathmárhegyen hó 14-én tartott ülésében az ujonczozásra vonatkozó miniszeri rendelet foganatosítását a törvény kihirdetéséig felfüggesztő, ÚJ Sopron megye ugyan e rendelet végrehajtását elrendelő. September 12-én Nógrád megyében rendkívüli közgyűlés tartatott; tárgyát az ujonczozást elrendelő ministeri rendelet képezte. A jobboldal részéről megtette az indítványt Pulszky Ferencz, ellene a baloldal részéről Szontágh Pál inditványozá a rendelet el nem fogadását, s hosszú vitatkozás után kimondá az elnöklő alispán, miként a többség Pulszky indítványa mellett szól, s így végrehajtja a miniszeri rendeletet. II.Szeben, sept. 15-én. Conrád Mór ideiglenes szász gróf megnyitotta a szász nemzeti egyetemet; megnyitó beszédében különösen hangsúlyozta, hogy a kormánynak nincs szándékában a szász nemzet jogait csonkítani, és ő, mint a nemzet hű fia, ez ellen maga is óvást tenne. A belgrádi „Vidov-dan“ a legbarátságosabb színben tünteti fel a magyar-szerb viszonyokat. A Belgrádba kinevezett magyar ügyvivőnek — úgymond — sikerült az eddig is barátságos viszonyt a legszorosabbá fűzni. Szerbia s Magyarország együttesen lép föl keleten, mint két tényezős kelet jövőjét kezében tartó állam. Ehhez járul, hogy Magyarország saját territóriumán is a legméltányosabb a nemzetiségek iránt. Nem elnyomásra fekteti államéletét, hanem a közös elégültségre. A nemsokára megoldandó nemzetiségi kérdés legfényesebb biztosítéka ennek. ISKOLAÜGY: Szegeden, sept. 12-én délelőtt az „alföldi tanítóegylet“ a szabadelvű kör helyiségében tartott gyűlésében nagy lelkesedéssel valláskülönbség nélkül megalakult A helybeli és vidéki elemi tanférfiak nagy számmal jelentek meg a közgyűlésen. A tervezett alapszabályok fölolvastattak, s minden részleteikben megvitattatván, végleg megállapittattak. Délig ez volt a napirend. Ennek végeztével elnökül közfelkiáltással Bója Gergely reáltanár választatott meg, ki remek beszédben mondott köszönetet az osztatlan bizalomért Alelnök lett: Szendrői János; jegyző Ferenczi János és Itczés József; pénztárnok: Marosi Mór; ellenőr: Szabó Gergely; könyvtárnok: Nagy János. Választmányi tagokká megválasztattak: Horváth Károly Szarvasról, Kelemen István, Kazali Imre, Samu József Zentáról, Szerelemhegyi Antal Ó-Kanizsáról, Győrffy Iván Esztergomból, Lebák Ferencz Zentáról, Hoffmann József Ó-Kanizsáról, Sallai Ráfael H.-M.Vásárhelyről, Erdélyi László Szegvárról, Tóth József, Fábián Károly Csongrádról, Gondák Imre, Borsi Géza H.-M.-Vásárhelyről, Vass Mátyás Szegvárról, Horváth József Szentesről, Csuppai Márton Szentesről, Lieber József Czeglédről Bója Ferencz, Iványi Andor Abonyból, Strammer József, Jenikovits Tamás (szerb), Sas István H.-M.-Vásárhelyről, Bischof Gyula, Nagy Ferencz Apáczáról Az alapnevelők nagygyűlése vasárnap sept. 13. d. e. 10 órakor vette kezdetét az akadémia Kisfaludy-teremében. Az előkészítő bizottság melegen üdvözölvén a nagy számmal megjelent alapnevelőket, beszéde végeztével a nagygyülési elnök és jegyzők megválasztását indítványozó, mire zajos éljenzéssel Drukker József Sz.-Fehérvár polgármestere választatott meg nagygyülési elnöknek. Alelnökök lettek Rapos József fa Tóth József (miskolczi), jegyzők Szabó (álmádi) és Gáborhelyi Endre urak. Majd az előkészítő bizottság jelentésére kerülvén a sor, szóba hozatott a jövő évi nagygyűlés helyének megjelölése. A nyilvánult véleményekből előre is kivehető volt, hogy az ismét Pesten fog megtartatni, a választás azonban a szabályokhoz képest csak a zárközgyűlésen leend. Végül küldöttségek alakultak a terjesztő egyesülethez intézendő emlékirat s a törvényjavaslat iránt az országgyűléshez benyújtandó kérelmek tárgyában, valamint a pest-budai óvodák, bölcsődék, gyermekkórház, testegyenészet stb. intézetek megtekintése végett. Ülés után d. u. 4 órakor ismerkedésre szánt közebéd rendeztetett a király 2721 utcáai 57. számú házban, hol számos pohárköszöntés történt a társaságból hiányzott elnökre, a kultusministerre s az újon megkeresztelt gyermek nevére az „alapnevelésre.“ BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. A „ Wiener Abendpost“-ban olvassuk. Több oldalról jelentik, hogy Poroszország a többi Elbe-államokkal, úgymint Austriával, Szászországgal, Anhalt-, Mecklenburg , Hamburggal és Lübeckkel alkudozásokat kezdett az Elbe-vám megszüntetése iránt. A „ Weser Zeitung“ erre vonatkozólag következőket is: A dolgok állásánál fogva ez ügyben természetesen mindenekelőtt csak arról lehet szó, vájjon hajlandók-e a többi elmeparti államok az alkudozásra ráállani, azaz hajlandók-e a Poroszország által Mecklenburg irányában elvállalt megváltási összeget mely a tiszta jövedelmet 15 és félszer haladja meg szintén elfogadni. Azon esetre, ha ez nem sikerülne, a mecklenburgi kormányt egy másik egyezményre kellene bízni, mi mellett Mecklenburg természetesen arra számít, hogy Poroszország szava lesz döntő, s Mecklenburg csakis ezen remény fejében fogadta el 1867. febr. 17-kén a szövetségi alkotmány-javaslatot. Mindenesetre igaz, hogy az Elbe-vám az éjszaknémet alkotmány 54. czikkelyének ellenmond, amennyiben a természetes viziutakon csak külön használatra szolgáló s a forgalmat könnyítő intézményektől fizetendő illeték, hogy a nevezett intézmények költségei fedeztethessenek. Utóbbi azonban annyival inkább áll az Elbe-vámokról, a mennyiben az Elbevámok újjászervezésénél az előbbi 14 vámház helyett csak egy hagyatott meg s a vám-árszabályok is tetemesen alábbszállíttattak, miáltal a forgalom tetemesen növekedett. Nyilvánvaló dolog tehát, hogy, miután a porosz kormány 1867. febr. 17-én magáévá tette Mecklenburg hozzájárulási föltételét az alkotmányjavaslathoz, Poroszország mint az éjszak-német szövetség vezérhatalma, már nem léphet fel e vám megszüntetése ügyében a nélkül, hogy kárpótlást ne indítványozzon. TARTOMÁNYI ÜLÉSEK. Triestben f. hó 13-án Remet egy, a „Progresso” egylet által megpendített s 11,223 aláírással ellátott kérvényt nyújtott át, a területi néphad megszüntetése iránt. Erre folytattatott a júliusi eseményekre vonatkozó jelentés felolvasása. A jelentés az egész hibát a területi néphadra, s a helyi rendőrségre hárítja. Moving altábornagynak helytartóvá s Hoffmann rendőr-tanácsosnak rendőr-igazgatóvá kineveztetésétől a legjobbat reméli a triesti viszonyok megváltozására nézve, s azt javasolja, hogy a területi néphad számára való 1860. jan. 29-ei szabályzat szüntessék meg, s az annak alapján fönnálló néphad-zászlóalj oszlattassék föl. — Jenny kormánybiztos kétségbevoná a tartománygyűlés illetékességét, a mennyiben a területi néphad föloszlatása legszorosabb összefüggésben áll a jövőbeli védelmi törvénynyel, mely pedig a birodalmi tanács elé tartozik. — Hosszas vita után a bizottmányi indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Graczban 14-én a Marloyban fölállítandó bortermelési iskola számára való szabály tárgyaltatott. Woschniak azon indítványa, hogy az oktatási nyelv a szlovén legyen, elvettetett; ellenben a tanítóknál a szlovén nyelv ismerete, s az igazgatónál annak elsajátítása föltételül köttetett ki. Az építési hivatalok számára való utasítás helybenhagyatott. Woschniak egy a helytartóhoz intézendő interpellátiót jelentett be a nemzeti egyenjogúság létesítése iránt. Linzben 14-én hosszas vita után elhatároztatott a felső-austriai tizkár-biztosító-intézetnek, mint tartományi intézetnek fönntartása. Az alkotmányi bizottmány indítványára oly törvény határoztatott el, mely szerint 50 preen fölüli községi pótlékoknál nem kívántatik meg tartományi törvény, hanem csupán a tartományi bizottmány megajánlása. Laibachban 14-én Svetec és társainak indítványa, az ügyrend 45. §-ának megváltoztatása iránt, a választási rendet tárgyaló bizottmányhoz utasíthatott. A pénzügyi bizottmány indítványai, a gazdászati segédhivatalok s intézetek irodai kellékei iránt, vita nélkül helybenhagyattak. Klagenfurt, sept 14. Erwein képviselő a választási törvény néhány szakaszának megváltoztatását indítványozta. Az indítvány bizottmányhoz utasíttatott Salzburg, sept 14. Az országos bizottmánynak jelentése tárgyaltatott a hallein-pongaupinzgaui vasútvonalra vonatkozólag. Határozatba ment: a kormányt s a reichsrathot felkérni, hogy támogassák az oly vaspálya-tervet, mely Tirolnak Bécscsel a birodalom határai közt összekapcsolását czélozza; a vállalkozóknak pedig kötelességükké teendő, hogy a vaspálya-vonal Salzburg herczegséget minél hoszszabb vonalban hasítsa s ha Salzburg város a fővonalból kihagyatnék, egy összekötő szárnyvonal lesz kiépítendő. KÜLFÖLD: Napoleon a chalonsi táborban. Napoleon császár látogatása a chalonsi táborban a „ 2twes“-nak a következő megjegyzésekre szolgáltat alkalmat: .Napoleon császár legújabban saját elemében volt. Ama fölvilágosult fejedelem, ki a 19 ik század második felében azon véleményét fejezé ki, hogy „valamely nemzet befolyása mindig arányban áll az általa táborba állíthatandó emberek számával“, ki legközelebb a Chalons falain kívül elterjedő térségen több napon át szemlét tartott a franczia sereg élitere fölött. Mint mondják, számos kísérletek létettek a császár jelenlétében. Bizonyosan nem hanyagoltatott el ama rettentő rombolási eszköz, a mitrailleuse, valamint hihetőleg a bámulatos Chassepotgolyók fogyasztásában sem fukarkodtak. Valóban Napóleon császár akarata teljesült. Ő a világon legvitézebb, s talán legnagyobb sereggel dicsekedhetik. Míg egy nemzet nagyságát a katonaság száma szerint lehet mérni, Francziaország magát összes európai testvérei élén állónak tekintheti. De kérdés, hogy várjon még harczias czélokra is az arany s ezüst nem szintoly hathatós eszközökre, mint az aczél s ólom. Világos, hogy — minden más körülmény egyenlő lévén — nem azon hatalmasságnak kell győzelmet nyernie, mely legnagyobb sereget tud összegyűjteni, hanem annak, mely azt legtovább tudja fönntartani. Még ha föltesszük is, hogy egy nemzet a háborút főteendőjének tekinti, annak szomszédjai fölötti túlsúlya nem seregének tényleges számával, hanem azon képességével áll arányban, mely szerint a legcsekélyebb áldozattal a legnagyobb erőfeszítést tudja kifejteni. A szükség — a találmányok anyja — világossá téve ezt egy kis állam előtt. Poroszország a jénai baleset óta oly tervet talált föl, mely annyi katonát ad neki, ahány embere van. Poroszországnak semmit sem kell költenie hadseregre. Költsége csupán a nemzet begyakorlására van korlátozva. Sadova óta a porosz „felfegyverzett nemzet” nem csak bármely sereggel megmérkőzni képesnek tartatik, hanem még azok is, kik ellene ellenséges terveket tápláltak, szükségesnek vélték a háború megkezdése előtt saját hadi erejüket a porosz módszer szerint szervezni újra. Ezt téve két év óta Francziaország is. Ez utóbbi nem volt ugyan képes Poroszországgal egyenlő számú egyéneket sorozni be, vagy kiadásait ugyanazon korlátok közt tartani, azonban reméli, hogy a hosszasabb szolgálati idő jobb katonákat fog szolgáltatni, s tudja, hogy népe sohasem tartja a dicsőséget igen drágán megvásároltnak. Már több mint egy éve, hogy „háború vagy lefegyverkezés“ közt kell választani, s Francziaország még mindig tétovázik ezen nehéz alternatívával szemben. Poroszország annyira biztos saját számbeli előnyei felől, hogy az újonczozást 3 hónapra elhalasztja, s tartalékait 3 hónappal előbb bocsátja el Tudja, hogy ezt biztosan teheti. Valóban szám tekintetében Francziaország sohasem remélheti, hogy Poroszország hatalmával versenyezhessen, különösen ha ez utóbbi mind éjszaki, mind déli német szövetségeseinek hadjutalékaira számíthat. Ha egész Francziaország s egész Németország közt folyand a harcz, a győzelem nem annyira a táborba állítandó katonaság puszta számától, mint a kezdetben kifejtendő vitézségtől, s a hadjárat végéig tanúsítandó kitartástól fog függeni. Ha igaz az, hogy a csupán 2—3 év óta fegyver alatt lévő egyének nem mérkőzhetnek az 5—6 év óta szolgáló veteránokkal, a francziáknak az első ütközetekben győzniök kell De maga a háború a legjobb iskola a harczosok szám