Budapesti Közlöny, 1868. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1868-10-01 / 225. szám

lágosítaná fel a megyéket, hogy ezt igy értette, nehogy azt gondolják,­­hogy valami drákói hata­lommal van a kir. biztos felruházva s hogy a tör­vények fel vannak függesztve. A törvények fel­függesztésének csak ostromállapotban van he­lye, itt pedig csak kir. biztos küldetik ki, mert ostromállapot néhány rablóbanda végett nevet­séges volna. Mivel tehát úgy vagyok meggyőződve, hogy a minister úr maga is így értette, a közönség és az illető megyék megnyugtatásául czélszerűnek vél­ném, ha a minister úr ezt pótló utasításban kije­lentené. Ghyczy Kálmán , a belügyminister által java­solt rendszabályokat részéről is szükségeseknek tartja, de úgy hiszi, hogy a kir. biztosnak bírói hatalmat tulajdonítani nem lehet, hanem szerinte a correct eljárás az volna, ha minden oly esetek­ben melyekben vétkes hanyagságot vagy rende­let elleni ellenszegülést tapasztal, a biztos az ille­tőket megfenyités végett az illető törvényható­ságnak adja át s az által rendes bírósági uton eszközöltesse a megfenyitést. B. Wenckheim Béla belügyminiszer: Minden félreértés kikerülése végett, mind az illető tör­vényhatóságoknak, mind a kir. biztosnak, ily ér­telemben fog a ministerium pótutasítást adni. (Általános helyeslés.) Elnök­ : A belügyminister úr jelentését írás­ban is beadván , az a pénzügyi bizottsághoz uta­­sittatik. Időközben elkészülvén az 1868-ki államköltség­vetési törvényjavaslat kihirdetéséről szóló jegy­zőkönyvi kivonat, ezennel hitelesíttetni fog, hogy a mazgos főrendekkel rögtön közöltethessék. Mihályi Péter ol­vassa a jegyzőkönyvi kivo­natot. Elnök : Nincs ellene észrevétel ? Ennélfogva hitelesítve van. Nem tudom, kívánja e a t. ház a szülődézsma megváltásáról szóló tvjavaslat tárgyalását foly­tatni, vagy pedig előbb a 25-ös bizottság tagjai­ra szavazni ? (Szavazzunk!) Ennélfogva méltóz­­tassanak a szavazatokat beadni. Dimitrievics Milos jegyző olvassa a képvise­lők névsorát. Fél 12 órakor a szavazás befejeztetvén. — Elnök jelenti, hogy a szavazatok összeszámít­tatván, az eredmény annak idején a ház tudo­mására hozatik. Fölvétetvén ezután a napirend második tár­gya : olvastatik a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló­­javaslat 4-ik­r­a. Kacskovics Ignácz következő pótczikket ajánl a 3-ik §. után : „Nehogy az egyenkinti megvál­tás által a szorgalmasok sújtva és a hanyagok jutalmazva legyenek, a megváltási összegek ki­számítása hegyenkint történik, akkép, hogy min­den hegység, figyelve a fekvési talaj minőségére, a termő­képesség és egyéb helyi előnyökre, osz­­tályoztatik s az évi középtartozás osztályonkint és holdankínt fölszámittatván, állapittatik meg a megváltási összeg.“ Horváth Lajos előadó indítványozza, hogy e módosítvány ne itt, hanem a 21-ik § nál tárgyal­tassék. (Helyeslés.) A 6-ik §-t Vukovich Lenő a törvényhozó tes­tület méltóságával meg nem egyezőnek tartván , annak kihagyását óhajtja. Horváth Lajos előadó a törvénynek ezen ren­deletét jogosnak látja, mert a státus azon köte­lezvényeket, melyeket ki fog állítani, valóságos név szerinti értékben fogja annak idejében bevál­tani. A 6-ik §­ elfogadtatik. A 7-ik § ban Horvát Boldizsár igazságü­gy­­miniszer a „pedig“ szót stylistikai szempontból kihagyni kívánja. Módosítványa elfogadtatik. A 8-ik § ban Pulszky egy sajtóhibára figyel­meztet, t. i. kisorolt helyett kis­or­soltnak kellene állani. A § elfogadtatik e kiigazítással. Az 1-ik §-t Bernát Zsigmond mellőzendőnek véli. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter meg­jegyzi, hogy az abbani rendelkezés a jelzálogos hitelezőknek nincsen sérelmére, mert a telek­könyvi nyilt­ parancs bevezetésének 4. §. világb­­an kimondja, hogy az úrbéri községekre, a­hol még a birtokrendezés keresztül nem ment, a te­lekkönyvben elsőséget senki sem szerezhet. A §. elfogadtatik. A 12 ik §­ban Halmossy felszólalása követ­keztében egy nyomdahiba igazíttatik ki akként, hogy „a szőlőváltsági kötvények“ helyett „vált­sági kötvények“ létetik. A 13 ik §. Halász Boldizsárnak nem egészen világos s azért a visszabocsátani szó után oda ik­tatni kívánná e szavakat: „mely esetben beruhá­zásának megtérítését nem követelheti.“ Lator Gábor indítványozza, hogy e §. végé­hez egy uj pont tétessék, mely igy hangzanék : „Ha az ily visszabocsátott szőlőbirtok nem par­lag, s abban a váltságkötelezettnek haszonhajtó befektetései vannak, ezek értékét a váltságjogo­­sított egyezségileg, vagy ha ez nem sikerülne, a 21-ik §-ban említett választott biróság megálla­pítása szerint megtéríteni tartozik.“ Deák Ferencz : T. ház! E szakasz tartalmát illetőleg e szakasz tárgyalásánál különösen a 6-ik osztályban is felhozatott azon kérdés, vajjon mi történik az elpusztult szőlőkkel, melyek nem annyira hanyagság, hanem sokszor az elemi vi­szonyok által használhatlanokká lettek ? Például vízmosások, sokszor sziklás helyeken egy szikla­rész lehengeredése által nemcsak elpusztult a szőlő, hanem használhatatlanná lett. A 6-dik osz­tályban azon indítvány történt, mert ezt az észrevételt ott tették, hogy ily esetben a váltsá­got az tartozzék megfizetni, a­ki a szőlőt bírta, pedig ennek hasznát nem vehetné, mert használ­hatatlanná lett, vagy a­hol a szőlőtulajdonos azt állítja, hogy az egész szőlőbirtok nem ér annyit, mint a váltságdíj, s neki abban kára van, erről lemondhasson, a­mi igen igazságos is, és ekkor a föld visszaszálljon a szőlőtulajdonosra s ez te­gyen vele, a­mi neki tetszik. Volt ugyan ellenvetés, hogy hiszen ez azért szükségtelen, mert ha nem lehetett ama szőlőnek hasznát venni, akkor kilenczedet sem fizetett, de azok, kik ez észrevételt tették, megfeledkeztek arról, hogy az országnak igen nagy részében nem csak kilenczed és tized van, hanem e helyett sza­bott hegyvám is van, néhol egy adó, vagy több, kisebb-nagyobb mennyiségű boradózás egy hold után, akármilyen az. Ilyen esetekben a földesúr azt mondaná : ez az ember tartozott nekem egy hold után egy akó bort fizetni, nekem ahhoz semmi közöm, terem-e valami a szőlőben vagy nem, ő restantiában maradt, és én kárpótlást kérek. Ennek elkerülése végett szükséges volt arról gondoskodni, hogy a­hol a szőlőbirtokos azt hiszi, hogy többet nyer azzal, ha egészen visszabo­­csátja azon szőlőt, mintsem ha a váltságdíjat, p. o. a mondott esetben egy akó bor capitálisát meg­fizeti, ezt ily esetben tehesse. És azért igen he­lyes volt Halász képviselő úr észrevétele, hogy minden kétség elkerülése végett be kell iktatni, hogy ez ingyen történjék. A­mi Lator Gábor képviselő úr indítványát il­leti, hogy a birtokos a beruházások megfizetése mellett mondhasson le, azt először is nem tar­tom igazságosnak ; másodszor nem tartom rationa­­biliter kivihetőnek. Talán az első kiindulási pont, az enyém t. i., különbözik az övétől. Azt mondják, a talaj illeti a földtulajdonost, a beruházás a szőlőbirtokost. Gyakorlati szempontból és azon elveknél fogva, melyekből a törvényhozás most kiindult, ez nem úgy áll, hanem a földesurat illeti azon jövedelem­nek kártalanítása, melyet a szőlő feladásakor ki­kötött, a­mit a szülőfeladó levél szerint, vagyis szerződés szerint a szőlőbirtokos fizetni tartozott. Hova vezetne, ha ez indítványt elfogadnák? Nem puszta, hanem középszerű szőlőknél, kivált a­ki egy kissé pénzre szorult, száz meg ezer hegyvámos azt mondaná: „Én bizony nem fizetek váltságot, becsüljék meg a szőlőt.“ Kezeskedem érte, hogy az ország legnagyobb vécében a be­csű oly magasra rúgna, hogy az ember a szőlőt eladni nem tudná készpénzen, és így csak a nye­­részkedésnek, nem pedig igazságos kárpótlásnak nyitnánk utat. (Úgy van !) A­mi azt illeti, hogy e törvény keserűséget ne okozzon: én azt his­zem, hogy azt, miszerint a törvény a politika és az igazság követelésének megfeleljen, a törvényhozásnak, szem előtt kell tartania , de azt, hogy senkinek keserűséget ne okozzon, elérni lehetetlen. A nyár folytán egy olyan szőlőbirtokos, a­ki­nek, mint hallom, 40 hold szőlője van hegyvám alatt, ismételve megjelent nálam; künyezett, átko­­zódott a törvényhozás ellen, ha a törvényhozás még ez esztendőben meg nem szünteti a hegybéli adózásokat. Türelemre kértem, mondottam,hogy hiszen sok fontos dolog van, a­mi okvetlenül előbb elintézendő; figyelmeztettem, hogy az in­gyen úgy sem történik. „Az isten mentsen, hogy azt kívánjuk , megfizetjük mi szívesen a váltság­díjat ; nem kívánjuk, hogy más fizesse helyet­tünk.“ Mindez megtörtént, és mikor már a tör­vényjavaslat tárgyalás alá került, akkor kaptam ugyanazon úrtól egy levelet, melyben keserűen kifakadt, hogy nem azt határoztuk, hogy az orsz­ág váltsa meg a szőlőt. Ilyenek az emberek kedélyei. Kezdetben megnyugodnak valamiben, és ha elérték, kifakadnak. Én helyeslem a Halász képviselőtársam észre­vétele szerint, hogy az „ingyen“ szót tegyük bele, de ne terjeszkedjünk ki arra, hogy a­kinek nem tetszik a szőlője, az nyakára becsültesse a földes­­urának és ne fizessen érte kárpótlást, hanem az tartoznék neki viszont a beruházásokat vissza­téríteni. Ha meg akarja valaki tartani szőlőjét, fizesse a váltságdíjt. Ha meg nem akarja tartani, lemondhat róla, ha olyan a szülő, hogy hasznát venni nem lehet. (He­lyeslés.) Halász Boldizsár szerint, ha Deák Ferencz indítványa fogadtatnék el, meg lenne semmisítve a tegnapi határozat, s egész promontóriumok azt mondanák, hogy terhes, nem váltjuk meg. Ez észrevétellel ajánlja módosítványát. (Közbeszólá­sok : hogyan lesz a szakasz ?) Mihályi Péter olvassa : „Szabadságában áll a váltság kötelezettnek azon esetben, ha a fölszámí­tott váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltsági díjra jogosítottnak ingyen visszabocsátani, sat.“ Kurz György szerint e szó „ingyen“ kizárná a §-ban foglalt eszmét. (Közbeszólások : azt nem lehet behozni!) Horváth Lajos előadó hasonlag az „ingyen“ szó helytelenségét látja. Bónis Sámuel a félreértések kikerülése végett igy stylizálja: ,,a beruházások megtérítésének kö­telezettsége nélkül.“ Deák Ferencz : csak az eszme legyen kifejez­ve, s ő megnyugszik mind Halássz, mind Bónis stylizátiójában. így is lehetne: „szabadságában áll visszabocsátani és a visszabocsátásért semmit nem követelhet.“ Horváth Lajos előadó megjegyzi, hogy e mó­dosítvány elfogadásával a szerkezet nem állhat így, „mi iránt a felszámítás tárgyában tartozik azonban“ — Mihályi olvassa a 13-ik §-t: „Szabadságában áll a váltság­kötelezettnek azon esetben, ha a felszámított váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltságdíjra jogosítottnak visszabocsátani, de a visszabocsátásért s a beruházásokért semmit sem követelhet.“ Deák Ferencz a „de“ vagy „azonban“ szó be­tételét szükségesnek látja. Bónis Sámuel belenyugszik Deák indítványá­ba; a „beruházások fejében“ kifejezést azért kí­vánta kitétetni, mivel a föld tulajdoni jogának eszméjét kívánta kifejezni. A 14-ik §-ra Doboczky Ignácz tesz módosítást, mely szerint a §. végéhez e szavakat kívánja ik­tatni : „ide értetvén az oly kérdések elintézésére szorítkozó ügyletek is, melyek az egész jószág­testeknek eddig kikötött bérleti szerződése iránt a dézsmajog megszüntetése folytán támadnak.“ Az eredeti szerkezet elfogadtatik. A 15-ik §. 2-ik bekezdésében Ghyczy Ignácz a „mentesség“ szó után „ingyen való beiktatását“ óhajtja tenni. Módosítványa ily stylisticával fogadtatik el : „a mentességnek dij, bélyeg és illeték nélküli beiktatását! A 16-ik § helyett Inkby a ministeriális­­javas­lat eredeti szövegét ajánlja. Horvát B.: Ha a szerkezet elfogadtatik , idő­­kimélés tekintetéből nem szól hozzá. (Elfogadjuk !) Deák Ferencz: Részemről ezen 16-ik sza­kasznak tartalmát nem fogadom el; t. i. nem fo­gadom el azt, hogy az egyik félnek álljon jogár 2884

Next