Budapesti Közlöny, 1869. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1869-01-01 / 1. szám

A műegyetemi segélyegylet vagyoni állapota és se­­gélyzési működése az 1867/8-ik­i tanévben. Az összes bevétel. . . . 2469 frt 13 kr, a „ kiadás . . . 410 „ 72 „ Pénztári maradék az 1867/8-ik tanév végén............................... 2058 , 41 „ Segélyzésben részesült 13 egyén , kik 45 frttal segélyeztetek. A segélyegyleti könyvtár 186 kö­tetből áll. I. Rendkívüliek: Az l­ső félévben......................... . . 5 A 2-ik .......................... . . 6 II. Vasárnapi rajzolók: A téli félévben......................... . . 0 A nyári . ......................... . . 0 III. Gőzgépi kezelők: Mozdonyvezető megvizsgáltatott . . 12 Hajógépész............................... . . 6 Mozdonyfelvigyázó .... . . 94 Gőzgép .......................... . . 57 Gőzkazánsütő.........................7 Összesen 176 KÉRŐ FELHÍVÁS. A MOLDVA-OLÁH-TÖRÖKORSZÁGI ELSŐ PROTEST. evang. reform, magyar missio, melynek segé­lyezését mélyen tisztelt hitrokonainktól esedezni bátor vagyok. 1861. január havában kezdetett, azon elszórtan élő testvérekért, kik idő és körül­mények által hajtatva, magyar hazánkból részint az 1849-diki szabadságharczig, részint annak gyászos sorsa után mint menekültek nevezett or­szágokba kibujdostak. Nemzetileg, vallásilag megmenteni ezen bánatos testvéreket, dúlt lelkük­ben a reményt ápolni, s a pusztitó hideg napokban a hit tevékenységének uj mezőt nyitni: volt a missio czélja, mely csak úgy létesülhetett, ha azon elszórtan élő hit- és vérrokonok közt egy­házak szerveztetnek , iskolák állíttatnak , s igy kicsinyek és nagyok vallási s nemzeti fennmara­dása biztosittatik. Istennek tetszett s megáldotta a törekvést. Magyar anyaszentegyházunk folyto­nos pártolása, egyes kitűnő áldozatok s az angol téritő egyletek olykori segedelmezéséből templo­mok, iskolák épültek, idegen vallásu és nemzeti­ségű nép között evangyéliumi egyházunk jelvé­nyeivel, s az örök igének magyar nyelveni prédi­­kálásával. Az alakult és iskola- imaház, templommal beépí­tett egyházak: a pitesti, ploesti, szászkuti, gala­­czi, mely még kividről készületien s ha Isten se­gít, tavaszszal végeztetik be. Épülő a kalarási, bérelt házban van iskola- s isteni tisztelet Braila, Foksán, Giurgevoban; a többi helyen, mint Turnu-Szeverin, Krajova, Tirgovest, Buzó, Jassy, Sulina, Tulcsa, Konstantinápoly, részint a hívek kevesebb száma , részint az anyagi erő kicsisége, s míg Kecskemét, Debreczen, Patak a példás ál­dozattal onnan hozatott fiukat felnevelteti, ige­­hirdetők hiánya miatt, egyházi élet nem állandó­­sodhatott. Kicsinynek látszó, de szent s reánk különösen fontos ezen missio ügy, melynek fel­adata legközelebb, Brailában a Duna partján, a fekete tengerhez 7 órányira fekvő 58 ezer népes­ségű városban templom s paroh­iális hely vétele, iskola­, imaház építése, mely legkevesebb tízezer forintba kerül, s igy a most bérelt helyiségben szállásoló egyházi iskolaélet állandósítása. — Ezért e kérő felhivás! Nemeslelkü hitrokonok ! Mint az ur kegyelmé­ből ezen missió ügy kezdője, s nyolcz esztendő óta jó és rész napokban munkája: esedezem hoz­zátok ! Segéljétek magyar anyaszentegyházunk ezen első, isten kegyelméből sikerrel munkáló missióját, hittéritési szent ügyét, hogy nevetek áldással legyen beirva azon buzgók díszes koszo­rujába, kik a vallás szent Ügyéért áldozni nem­csak itthon, de idegen országokra kihatólag is lelkesülnek ; s igy az evangyéliom­i isten országa terjesztésének pártolásával rokonulnak azon hit­ben dicső testvérekkel, kik Amerika partjaitól egész a Dunáig ragyogtatják lelkök áldozatkész­­ ­­ ségét s munkálják az evangyéliomi erkölcs, vilá­gosság, hit, szabadság diadalmait! A jóttevőn és áldozón legyen az urnák kegyel­me örökké! Moldvában, Galaczon, 1868. nov. 14-én. Czelder Márton, első prot. ev. ref. magyar missionárius , a miss. vezetője. Tiszáninneni ev. ref. egyházkerületünk küldöt­tei által kimerítő ismeretet szerezvén magának a missio-ügy állásáról, meggyőződvén különösen arról, hogy nr. Czelder Márton missionárius úr, a missio czéljának előmozdítására kezéhez folyt könyöradományokat czélszerű építkezésekre, egy­házak s iskolák alapítására fordította, d­e kérő ivén kijelölt vállalatát, t. i. a brailai egyházban czélba vett építkezést, a missio ügyének további előbbvitele szempontjából hitrokonaink buzgó részvétébe ajánlom. Kelt Miskolczon, 1868. nov. 20-án. Kun Bertalan, superintendens. Ezen szent ügy pártfogoltatásának kérelméhez én is szívesen járulok. Debreczen, dec. 18-án 1868. Balogh Péter, tiszántúli ref. superintendens. KÜLFÖLD. KELETI ÜGYEK. A TÖRÖK-GÖRÖG VISZÁLYRA VONATKOZÓ DIPLO­MATÁI OKMÁNYOK. (Vége.)­­ V. Delyanni görög külü­gyminister, a 3 védhatalmasság, Franczia , Oroszország s Nagy-Britannia athénei képviselőihez. Athéné, nov. 27. (dec. 9.) 1868. A hellének királya ő felsége alulirt külügy­­ministerének van szerencséje, Francziaország, II.­­Britannia s Oroszország képviselőit, kik múlt hét­főn, ugyanazon hatalmak konstantinápolyi köve­teitől nyert megbízás folytán közléseket váltot­tak vele, a Görög- és Törökország közt kitörőfél­ben lévő viszályt illetőleg, arról értesü­ni, hogy ő felségének és saját miniszertársainak tudomására juttatá a magas porta által kiemelt négy pontot, melyek iránt a követek azt óhajtják, hogy ő fel­sége kormánya kielégítő választ adjon. Ezen négy pont a következő : 1. Petropolaki hadtestének a hellén kormány általi föloszlatása. 2. A fölfegyverzett görög hajók Krétába járásának betiltása. 3. A Krétába visszatérni óhajtó csalá­dok oltalmazása. 4. A porta jogai­­, s a szerződé­sek tiszteletben tartása.­Alulirtra nézve semmi nehézséggel sem jár, a követ urak ő excláik óhajtásaira válaszolni, a következő, lehetőleg rövid értesítés adása által : A király kormánya nem oszlathatá föl Petro­polaki hadtestét, vagy bármely más oly polgárok­ból álló hadtestet, kik — mint önkéntesek — saját veszélyükre külföldre mennek harczolni, úgy, a mint azt jónak látják; az állam alkotmá­nya nem engedvén meg annak, hogy e tekintet­ben a hellén polgárok szabadságát csorbíthassa, s a nemzetközi törvény azt nem kényszerítvén ezen eljárásra. Mindemellett is a kir. kormány az activ szolgá­ltban lévő fő­­s altiszteknek s köz­katonáknak nem engedé meg, hogy ama csapa­tokhoz csatlakozzanak. Utoljára Petropolaki ön­kéntes főnököt illetőleg némely intézkedéseket tett, a­mennyiben ama sorkatonákat, kik meg­szöktek, hogy őt kövessék, üldözteté, s erőszak­kal visszahozatá hadtesteikhez. Ezenkívül alulírt azon tényre is fölhívja a figyelmet, hogy már majdnem 3 év óta — mióta a kandiai fölkelés tart — több száz önkéntes ment Kandiába, s onnan nagyrészben vissza is tért, a­nélkül, hogy ez részindulatnak, s a nemzetközi törvény vagy a létező szerződések megsértésének tekintetett volna a királyi kormány részéről. A kir. kormány e tekintetben ezentúl is eljesítendi azt, a­mit az általa fönntartott semlegesség szab reá , nem en­gedvén meg a szolgálatában álló tiszteknek s katonáknak, hogy a kérdéses önkéntes­ csapatok­hoz csatlakozzanak. A király kormánya sohasem engedé meg s jövőre sem fogja megengedni, mindaddig, mig barátságos viszonyok állanak fönn közte s a ma­gas porta kormánya közt, hogy a kikötőiben lévő föl­fegyverzett görög hajók folyvást készletekkel lássák el a krétai fölkelőket, azonban az ország intézményei nem engedik meg neki, s a nemzet­közi törvény nem kényszeríti azt arra, hogy egyé­nek vagy kereskedő-társulatok hajóit meggátolja abban, hogy ezen szolgálatra saját veszélyükre vállalkozzanak, s alulírt megjegyezheti, hogy azon állítások, mintha akár az „Arpadi“, akár az „Enosis“ hajó a királyság kikötőiben szereltetett volna föl háborúra,­­ tévesek s valótlanok. Ő felsége kormánya, ebben a nemzeti alkot­mány liberális elvét követvén, mely az állam mndegyik lakosa számára teljes hely­változtatási szabadságot biztosít, eddig is oltalmában részesí­tett, s ezentúl is oltalmában részesítene minden oly krétai emigránst, ki Krétába visszatérni óhaj­tana. A hellén kormánynak nem áll érdekében ezen emigránsokra ráerőszakolni oltalmát saját földjén, a­hova azok humanitás tekintetéből ho­zattak a külhatalmak hajói által. A kir. kormány e tekintetben való jó szándékai iránt leghatha­­tósb bizonyítványul szolgál annak azóta követett eljárása, mióta bizonyos számú ily emigránsok, nem önként ugyan, hanem mindennemű pressió alatt Krétába visszatérés iránti óhajtást nyilvání­tottak. Már eddig is több mint 40 szállító­hajó indult el, s a király kormánya — a Görögország­ban létező rendkívül fölingerült nemzeti érzület daczára — ezen hosszantartó s bevégezhetlen kandiai ügy következtében sohasem tétovázott mindazon rendőrségi eszközöket fölhasználni, me­lyeket a törvény helyez rendelkezésére, azon erő­szakosság megfékezése végett, mely 2—3 alka­lommal más krétaiak által oly czélból gyakorol­tatott, hogy honfitársaik eltávozását meggátolják. A kormány szilárdul elhatározó magában, ezen­­túl is ugyanazon oltalomban részesítni azon krétai emigránsokat, kik önszántukból azon szándékot tanusítnak, hogy a királyság területét oda­hagyják. A­mi a 4 ik pontot illeti, mely a porta jogaira s a szerződésekre vonatkozik, noha alulírt nem tudja pontosan fölfogni annak értelmét , hordere­­jét , nem tétovázik kijelenteni, hogy bármely ál­­­­lam jogainak, a két vagy több állam közt létező szerződéseknek tisztelete oly kötelezettség, me­lyet hellen e fels­gének kormánya sohasem mu­lasztott el, s a portával való viszonyai tekinteté­ben oly helyzetben találta magát, hogy részint a határszéli tartományokban pusztító rablások, ré­szint a Törökországban lévő hellén alattvalóknak más számos érdekei tekintetében, a jogok s szer­ződések ezen tiszteletére kell­ hivatkoznia, azon­ban ezen viszályok, valamint az említett többi három pontban kijelölt tárgyak is, sohasem tekin­tettek, a jogosan nem is tekintethetnek elegendő indokokat a két szomszéd állam közti viszonyok­ban való szakadásra, mely igazolhatlan szakadás­nak felelőssége, s komoly következményei arra fognak hárulni, ki azt előidézi. Alulírt fölhasználja ezen alkalmat stb. „ P. Dolyamni. Az „Indépendance Reige“ szerint a nemsokára Párisban összeülendő conferentia tanácskozásai-­­ nak alapjául következő tárgyak volnának megál­­­lapítva, vagy legalább kilátásba helyezve: 1) A­­ status quo fenntartása Candia szigetén ; 2) felfüg­ I gesztése a török ultimátumban kijelölt szigorú­­ rendszabályoknak Görögország ellen ; 3) támoga­tása a porta méltányos követeléseinek.­­ A keleti ügy általában véve a nagyhatalmak­­ buzgó és mérsékleti közbenjárása által oly ked­vező fordulatot vett, hogy alig lehet többé kétség­­ a conferentia tanácskozásainak szerencsés sikere­­ iránt. A keresztes újság sem kételkedik többé az értekezlet összejövetelének sikerülésén. „A török-görög viszályt illetőleg“ — mond a I „N.Tr. Ztg“ — „nem jelenthetünk semmi újabbat, s csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a békés fordulat oly határozott jelekben merül most fel, miszerint már teljességgel nem lehet többé kétel­kedni a békés kiegyezésen. E kiegyezés egy ad hoc meghívandó conferentia által fog eszközöl­

Next