Budapesti Közlöny, 1869. április (3. évfolyam, 73-98. szám)

1869-04-01 / 73. szám

NEMHIVATALOS RÉSZ. Ő Felsége hétfőn, f. évi ápril 5-én nyilvános kihallgatásokat ad. Beiratások a várban fogad­tatnak el a cabineti irodában szombat délig. A vallás- és közoktatási m. kir. minister által Hetyey Pál egyházszögi lakos, 68 éves kiérde­melt, vak róm. kath. néptanítónak. Ott Tárnátágost, hitv. evang. 82 éves, vak, kia­­tormási volt tanitónak, Rezei András helv. hitvall. evang. 82 éves, ger­­cselyi tanitónak, Deák Prokop 68 éves béna, volt gör. keleti sós­mezei néptanítónak, Mondschein Jakab nagylaki lakos, 45 éves, mó­­zes-vallású, vak, volt néptanítónak, a báró Sina Simon által alapitott szegény néptanítók­ segély­­zési alapból fejenkénti évi 100 o. é. frtnyi segély, továbbá ugyanezen alapból néhai Kozsanovics Antal hosszumezei gör. kath. volt tanító öt kiskorú árvája közül 10 éves Sándor nevű fiának, végre néhai Balogh János bácsmegyei néptanító hat kiskorú árvái közül 10 éves Lajos fiának évi 32 frtnyi segély engedélyeztetett. A HITFELEKEZET NÉLKÜLI ISKOLÁK ÉRDEKÉBEN. Molnár Aladár úr felhívást intézett a füredi kö­zönséghez egy hitfelekezet nélküli népiskola tár­gyában, mely igy hangzik : Felhívás Balaton-Fü­­red és vidékének polgáraihoz egy Balaton Füreden felállítandó szőlőmivelési és felsőbb népiskola tár­gyában. A tapasztalás által is sokszorosan bebizonyított igazság az, hogy bármely nemzet szellemi és anyagi jóllétének legbiztosabb alapja, s legfőbb tényezője: a nép műveltsége. Oly alkotmányos szabad országban, mint hazánk is, hol a nép nagy tömege befolyást gyakorol a közdolgok inté­zésére, s a hol (az ősiség és úrbéri terhek meg­­szüntettetvén) minden polgár szabadon rendelke­zik birtokával, s a szabadság mennyire áldás, ez attól függ, hogy a nép mennyire műveit annak élvezésére, vagyis hogy mennyire tudja a szabadsá­got okosan, saját javára felhasználni. Társadalmi viszonyaink gyökeresen megváltoztak. Ma már minden embernek több szüksége van, mint volt régenten ; ma már minden polgár az életnek olyan kényelmeit is akarja élvezni, a­miket apáink még nem is ismertek. Ez oka, hogy napjainkban mind az országnak, mind az egyeseknek több jövede­lemre van szükségük mint régenten.*) De honnét és minő módon vegyük e több jövedelmet? A mely nép a szabad birtok és polgári szabad­ság élvezete mellett is csak az országos állapo­tok ismétt változásától reménylené nagyobb jól­létét, az nem volna elég életrevaló nép, s épen úgy cselekednék, mint azon henye ember, ki nem sa­ját iparkodása és munkája után kíván boldogulni, hanem a lutnin való nyerés által akar egyszerre gazdaggá lenni. Az ilyenek közül a míg egy nyer néhány száz forintot, addig sok ezeren fel­rakják a lutrira minden vagyonukat, s elszegé­nyednek. — Nem a közviszonyoknak mindig za­varokkal járó változása, hanem a létező szabad­ságnak békében, értelmes munkával s takarékos élettel való ügyes felhasználása nyitja meg a jól­lét forrásait. Magyarország földmives ország. Földünk nem szaporodott. Az országban ma annyi hold föld van, mint sok száz évvel ezelőtt, ellenben a lako­soknak mind száma, mind szükségei nagyon meg­növekedtek. A kérdés tehát az, hogyan lehet ugyanannyi földből ma már több embernek nem­csak megélni, de még nagyobb jövedelmet terem­teni elő, mint régebben apáink tudtak ? — E kér­désre a tapasztalás már megfelelt. Adatokból tudjuk, hogy Magyarországban ma majd két annyi gabona terem és adatik el évenként, mint ezelőtt 30 esztendővel. Ki ezt nem hiszi, emlékezzék visz­­sza, hogy p. o. csak Fehér-, Somogy- és Zalavár megyékből mennyi eladott gabonát szállítottak el régebben kocsikon, és tekintse meg most a Bala­ton mentében levő vasúti indóházaknál összehal­mozott roppant gabonamennyiséget, melyet a gőz­­kocsik sem győznek elhordani. Termelésünk e gyors emelkedésének az or­szágos viszonyok szerencsés átalakulása mellett legfőbb oka az, hogy a földet ma több tanultság­­gal, a természet és termesztés törvényeinek na­gyobb ismerésével, egy szóval: czélszerűbben mű­velik, mint apáink. Pedig mindez még csak kez­dete a jobb jövendőnek. Még csak azon birtokon látunk szembetűnőleg nagyobb termelést, melyet tanult birtokosok és gazdatisztek kezelnek. — Mennyivel több eredményeket érünk el, mennyivel általánosabb lesz a jóllét, ha majd a földmíves nép milliói is a jelenleginél több tanultsággal s­okszerűbben fogják telkeiket művelni, és jobban tudják terméseiket értékesíteni. És így a nép vagyonosodásának és jóllétének is legbiztosabb forrása, legerősebb tényezője a nép miveltsége és tanultsága. Belátták ezt B.­Fü­­red és vidékének gondolkodó polgárai, midőn a múlt napokban oly példás lelkesedéssel karolták fel a „Balaton-felvidéki népnevelési egylet“ ala­kítását. Azonban, ha czélt akarunk érni, nem szabad csupán a létező népiskolák s az azokban való ok­tatás javítására szorítkoznunk, hanem szükséges oly tanintézeteket is állítanunk, melyekben a nép gyermekei magasabb és jövendő életfoglalkozá­sukhoz szükséges ismeretekre taníttassanak. Létező elemi népiskoláink (még ha jobb kar­ban volnának is mint vannak) két okból nem fe­lelhetnek meg a nép mivelődési szükségeinek: 1- szer, mert a növendékek 12-ik évek betöltése után rendesen kilépnek az iskolából, s így a­mit tanultak is, annak legnagyobb részét, mire ak­korára nőnek , hogy hasznát vehetnék, elfelejtik ; 2- szer, mert a gyermekek az elemi népiskolák­ban épen leendő életfoglalkozásukra nem tanít­tatnak. Balaton vidékén a lakosság életfoglalko­zása kisebb részben a gabnatermelés, — legna­gyobb részben a szőlőmivelés. — És várjon a polgárok gyermekei voltak-e mindez ideig oktatva e foglalkozásokra , holott a szőlőmiveléshez több ismeret és több tanultság kell, mint a gazdászat egyéb ágaihoz. Régibb gazdák emlékezhetnek reá, hogy azelőtt az uj ültetésű szőlőből 7 év előtt senki sem várt termést. És a­hogy a szőlőt Füreden ma kezelik, az uj szőlőben 4 évre már szüretelnek. Íme az okszerűbb kezelés eredménye. Pedig ezt csak egyes példák után, és tökéletlenül teszi meg a lakosság, mennyivel több eredményt látnánk, ha a gazdák gyermekei egy pár éven keresztül rend­szeresen taníttatnának a szőlőmivelésre. Fennebb említem, minő roppant mértékben nö­vekedett hazánkban a gabonatermelés. A borter­meléssel nem dicsekedhetünk ilyen mértékben, mert szőlőit nem tudja a nép kellően munkálni, sőt a mi borunk terem is, nem tudjuk eladni. Ga­bonánkat a külföld megveszi, borunkat nem. És miért nem ? Mert nem használhatja, mivel nem ér­tünk sem a szőlő, sem a bor kezeléséhez. Balaton vidékén felette szükséges volna egy borcsarnok állítása, melyből a kereskedő mindig aztosan vehetne. De a vállalkozók félnek belekap­ni, mert azt mondják, hogy a mostani, sokféleképen ültetett s roszul miveit, és főleg roszul szüretelt szőlőkből csak ritka esztendőben (mint p. o. az 1868-iki) lehet kereskedésre alkalmas bort vásá­rolni össze. Ha tehát borainkat értékesíteni akarjuk, meg kell tanulnunk azt termeszteni és kezelni. Még egyet ajánlok­­ figyelmébe polgártársaim­nak. — Az országban alig van alkalmasabb égalj nemes gyümölcs termelésére, mint Zalában a Ba­laton vidékén. — Különösen Füred vidékén, a­ füredi fürdőben és nyáron gőzhajóval vasútra szállítva, minő jó alkalom volna az eladásra! Minő jövedelemforrás lehetne ez ! (Némely alföldi váro­sok, p. o. Kecskemét, százezreket vesznek be gyü­mölcsükből.) És épen Füred vidékének nemes gyümölcstermelése ugyszólva semmi sincs. Mindez itt kifejtett okokból látom, t. polgártár­saim, égetően szükségesnek Balaton Füreden egy oly felsőbb népiskola felállítását, melyben a köz­ségnek (szt bizonyos mérvben a vidéknek) 12-ik életévüket betöltött gyermekei, három éven ke­resztül a törvény által meghatározott „felsőbb népiskola“ tantárgyai mellett gyakorlatilag oktat­­tatnának a föld-, szőlő-, gyümölcsfa-mivelésban és borkezelésben, és a­mely intézet e mellett vin­­czellér képezde is lenne. Közelebbről minőnek gondolom az itt ajánlott tanintézet szervezetét s minő módokon látom azt felállithatónak, a következőkben röviden el­mondom. *) Régenten p. o. az ország közlekedésére, kereskede­lem, ipar és földmivelésére, népnevelés emelésére egy krajczárt sem költött. Most pedig Magyarország, mihelyt alkotmányát visszanyerte, már az első esztendőben, 1867-ben, csak vasutak építésére 60 milliót volt kény­telen kölcsön felvenni; ezen felül a közlekedés egyéb eszközeinek, valamint a földmivelésnek, iparnak s ke­reskedelemnek emelésére és a népnevelésre évenkint milliókat kell kiadnia. 929 Klapka tábornok temesvárott. Temesvár , mart. 29. Ma est­e 6 órakor megtartá Klapka tábornok az előre tervezett értekezletet, melyen a belreform­­kérdéseket fejtegeté. A redente terme, hová már jóval azelőtt kezdett gyűlni a nép, ismét minden zugában megtelt hallgatókkal, kik lelkesült él­jenzéssel fogadák beléptén, s meggyőző érvekkel telt, eszmékben gazdag, s a haladás szellemétől áthatott beszédét folytonosan a legnagyobb figye­lemmel hallgatók. Többszörös helyeslés és éljen­zés szab­ta meg a beszéd egyes pontjait, s álta­lánosan a legjobb hatást gyakorlá a jelenlévőkre. Nem kísérlem meg kivonati ismertetését a be­szédnek, miután gyorsírói feljegyzés nyomán kö­zelebbről szó szerint kezébe jut a szerkesztőség­nek, s ekkor azt egész terjedelmében közölheti. A kívánatos ismertetés különben is csökkentené ha­tását. Estve a tábornokot fényes fáklyás menettel kí­sérték a vasúti indóházhoz, s hosszan tartó lelkes éljenzéssel bocsáták útjára szeretve tisztelt jelölt­jüket, kinek egyszerű, természetes, keresetlen, szí­vélyes modora lebitmesélé a vele személyesen érintkezőket, mig higgadt, józan okoskodása, meggyőző érvei arre egyet győztek le az el­enpárt legbuzgóbb hi­vei közül, s nem .ns számú válasz­tóját tették ingadozóvá az ellenfélnek Meg kell még említnem, hogy tegnapelőtt meg­tekintő az első bánsági kereskedelmi és iparban­kot s az intézet ügyeinek fényes állapotáról érte­sülvén, midőn örömét fejezte volna ki, egyszer­smind alkalma volt meggyőződni az igazgatóság­nak, mily széles ismeretei vannak e téren is. Megte­kintő azután az izraelita egyházat, a kereskedőim és jelzálogbankot; ebédre Ormós Zsigmond alispán­hoz volt hivatalos, ma meg Sulyoknál volt nagy ebéd a tábornok tiszteletére Szék. — KIRÁLYNÉ Ő Felsége a pesti izraelita nőegy­let meghívását a nőegylet árvaháza számára rendezett színházi előadásra elfogadta, s a nevezett árvaháznak 100 ftot adományozott. — Ruzsicska János és Dulánszky Ferdinánd egyetemi tanár urak mart. 29-én utaztak el Zágrábba, mint a pesti egyetem küldöttei, a zágrábi érsek, Hau­­lik ő eminentiájának a tog­ai tandák a félszázados hittu­­dori diplomát f özv. NOSZLOPY AntaLNÉ, szül. Szeniczei Bá­rány Juliánná folyó 1869 évi mártius 23 án vég­­elgyengülés következtében életének 80-ik évében Nagy- Atádon kimúlt. — Odry LEHEL, a nemzeti színház tehetséges fia­tal tagja, ma lép föl először. Alfonso szerepét énekli „Borgia Lucretiá“-ban. Az „Alvajáró“ Paulina asszony gyengélkedése miatt maradt el. — BuLYOVSZKY LILLA asszony fővárosunkba érke­zett, s hihetőleg föl is fog lépni a német színpadon — Új KÖNYVEK. Az akadémia kiadásában megje­lentek : 1) A Nibelung-ének keletkezéséről és gyanít­ható szerzőjéről. Irta Szász Károly. 2) A Schwerdt-féle comparator módosított alkalmazása. Irta Kruspér István. 3) A philosophiai módszernek akadályairól. II Közle­mény. Irta Horváth Cyril.

Next