Budapesti Közlöny, 1869. június (3. évfolyam, 122-146. szám)

1869-06-01 / 122. szám

árói kérvényét, melyben gróf Györy László bir­tokának Perkátától lehető elválasztásáért, külön adó és közigazgatási község alkotására nézve kelt belügyministeri intézmény ellen orvoslásért esedeznek. Elnök : A kérvényi bizottsághoz utasittatik. VÁRADY János : Léva városa iparosainak (Hall­juk !) egy kérvényét nyújtja be, melyet az ipar­törvények alkotásánál kellő figyelembe vétetni kér, van szerencséje ezt a ház asztalára letenni. (Fölkiáltások :Miről szól ?) Elnök : Léva városa iparosainak kérvénye, melyben az ipartörvények alkotásánál benfoglalt alázatos kérelmüket figyelembe vétetni kérik. Nem tudom, vannak-e még a képviselő uraknak előterjesztéseik ? Ha nincs, napirenden a válasz­­felirati javaslat tárgyalásának folytatása. Horvát Boldizsár igazságügyminiszer : Mi­előtt a napirendre méltóztatnak áttérni, Huszár Imre képviselő úrnak interpellációjára akarnék felelni. (Halljuk!) A t. képviselő úr a múlt ülésben az iránt in­terpellálta a kormányt, ha vájjon van-e szándéka a­ contractuális, vagyis telepítvényesek viszonyaira vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé? Erre válaszomat a trónbeszédből merítem, mely a teendők programmjába a hűbéri maradványok megszüntetését is fölvette. A­mennyiben tehát a contractualis, vagyis azon telepítvényesek viszo­nyai is, kikről képviselő úr emlékezett, a hűbéri maradványok sorába tartoznak, a kormány által okvetlenül még ezen ülésszak alatt beterjesztendő törvényjavaslat természetszerűleg ezek viszo­nyaira is ki fog terjedni. (Általános helyeslés.) Huszár Imre : Az igen­­. igazságügyi miniszer úr feleletével teljesen meg vagyok nyugtatva. Széll Kálmán jegyző : Nedeczky István! Ne­DECZky István: (Eláll! Szavazzunk.) Ha az utánam következő képviselő­társaim elállanak, akkor én is elállok. (Eláll! Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, az enuncia­­tio megtörtént, hogy eláll, de ez még nem elég ar­ra, hogy a képviselő úr elálljon, és így ha még­sem akar elállani, joga van szólani. Méltóztassék tehát csendesen lenni, ho­gy szólhasson. (Eláll! Zaj.) Nedeczky István , egy pár itt elmondottakra fog észrevételt tenni. (Eláll! halljuk!) előre is kikérve a ház elnézését, ha mint falusi és új ember olyanokat találna mondani, melyek már elmond­va voltak. A legnagyobb különbség köztünk a közjogi alap felett van, melyet mi, a ház többsége meg­változtatni nem óhajtunk, mert az a hitünk, hogy annál jobbat készíteni nem lehet. (Ellenmondás a baloldalon.) A balololdal szónokai azt mondják, hogy a nemzet többsége az ő hátuk megött áll. E nézetet nem osztja. Tudja azt, hogy a nem­zetnek egy része áll a 48-as, vagyis szélsőbal párt háta megött, hanem határozottan mondhatja, hogy az úgynevezett balközép háta megött nem áll. (Fölkiáltások baloldalról: Ohó!) Eredete ennek azon időből kezdődik, midőn a közösügyi törvények meghozattak, midőn azok ellenére a legnagyobb izgatás követtetett el. (Zaj.) Állítása igazolására hivatkozik a balol­dal egyik vezérférfia nyilatkozatára, ki szüksé­gesnek tartotta a társadalmi rend fentartása ér­dekében egy nyilatkozatot közzétenni. Később mégis jónak látták, ugyanazon párttal, melyet a társadalmi rend fölzavarásával vádoltak, a vá­lasztásokra nézve egyezkedni. Ezen ténynek lo­gikai következése az, hogy csakis ezen párt se­gély­ével juthattak, nem mondom mind, hanem legalább legnagyobb részt a képviselőházba. (Fölkiáltások a baloldalról : Ohó! Ohó! Tar­tós zaj.) Sajnos dolog, de úgy van, hogy a v­iasztók. . . (Nagy zaj.) Elnök : (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendesen lenni, mert különben tanácskozni nem lehet. Nedecsky (folytatja) : A választók legnagyobb része a közös ügyek és azok kezelésének rend­szerét nem ismeri, nem tudja, csakis a „nem kell quóta“, „nem kell közös ügy“, hangos frasisok vitték oda, a­hová vitték. (Zaj.) Fölhozatott itt, hogy a jobb­oldal erkölcstelen eszközökkel folyt be a választásokra. Felhozatott a ministeriumnak rendkívüli be­avatkozása a választások alatt. Ha itt a centrumból csak Pest megyét tekintjük, mely a dikasteriális rendszer fogalom­zavarából még nem lépett ki, láthatjuk, hogy a ministerium minden beavatkozását legfölebb is a „tisztelettel félreteszszük“ követte. (Zaj. Felkiáltások : mit beszél ?) Felhozatott, hogy a ministérium a megoldandó kérdéseket nem szabadelvű irányban kívánja létesíteni. Hogyan fognak ezen kérdések megoldatni, az — úgy hiszi — nem a ministériumtól, hanem a ház többségétől függ; ha az összes ministérium, vagy pedig egyes minister valamely kérdés meg­oldásánál a ház többbségével meg nem egyezne, alkotmányos fogalmak szerint az összes ministé­rium, vagy az illető minister le fog lépni, s he­lyébe a többségből egy másik lép. (Egy hang a baloldalon: Nedeczky!) Felhozatott különösen Jókai képviselő úr által, hogy mennyi feldmarschall, ezredes és generális van pensioban, mily rész a hadseregi eljárás, mennyibe kerül a hadsereg mozgósítása ! Azt hiszi, épen azért, mert mindez rész volt, kellett az eddigi kezelést megváltoztatni. Mindezekhez—mi­vel a múltból származott — semmi köze nincs a delegativnak; ha a rész ismétlődni fog a jövőben, majd hozzászólunk! (Zaj.) Fölhozatott az is, hogy a honvédségnek franczia egyenruhája van, rész a fegyverzete és sok más ily aprólékos vád. Meg van győződve, hogy ha a baloldal nem óhajtotta volna annyira elnépsze­­rűtleníteni a honvédséget, már most is sokkal több eredményt tudnának felmutatni, mint a­mennyit felmutathatnak. Fölhozatott, hogy a delegationális törvények pressio alatt készültek; úgy hiszi, nincs egyetlen egy törvény, mely pressio nélkül jönne létre, mert az a szükségérzet, hogy valamely törvény kell, már pressiót gyakorol az államban, melyben ho­­zatik. (Zaj: Felkiáltások : Eláll!) Sokszor említtetett itt, hogy utoljára is tudják, hogy a vége a dolognak: leszavaztatás; de hi­szen, te­hát, minden parlamentben úgy van az, hogy a többség leszavazza a kisebbséget; de e parlamentben már történt egyszer, hogy a mostani ellenzék, midőn többségben volt, még­is leszavaz­tatta magát. Mi e bajtól most meg akarjuk őket menteni. (Derültség.) A bizottság által beadott vá­laszfelirati javaslatot pártolja. (Helyeslés a jobb­oldalon). Zlinszky György: (felkiáltások: Eláll!) A négy benyújtott válasz­felirat közül azon feliratot fo­gadja el, melyet Tisza Kálmán nyújtott be, mert azt mind szerkezetére, mind tartalmára nézve leg­alkalmasabbnak tartja, hogy válaszfeliratul szol­gáljon a trón­beszédre. A bizottság által benyújtott válasz feliratot nem pártolhatja, mert az igen sok tárgyat érintetlenül hagy, melyek a trónbeszédben felemlíttetnek, pe­dig az illem és az ily válasz természete magával hozza, hogy mindazon tárgyak, melyek a trónbe­szédben megérintettek, a válaszfeliratban érintet­lenül ne hagyassanak; nem pártolhatja továbbá azért sem, mert némely kitételei igen határozat­lanok és kétértelműek, így például, hol a múlt in­tézményeiről szól, ez intézményeknek nem mó­dosítása, hanem eltörlése van jelezve, és azon intézmény, melyről itt szó van, megnevezve sincs. Lehet ez alatt érteni a felső­házat, a szent­széket, a választási törvényeket; szóló alatta a királyi biztosokat is érti. Attól fél azon­ban, hogy ezen szavakkal a megyei intézmény értetett, és ha igen, akkor ily nagy fontosságú kérdés megérdemelte volna, hogy a gyermek sa­ját nevén neveztessék. De attól fél, hogy a ház a megyei intézmény kérdését nem fogja ex professo tárgyalni, hanem csak úgy per tangentem, hogy lassankint szét fogják szedni, meg fogják kop­­pasztani, mint a baromfit szokták, és aztán fogják tárgyalni. (Derültség.) Szóló azon válaszfelirati javaslatot, melyet a bi­zottság készített, nem pártolhatja. Néhány észrevé­telt kíván tenni, különösen Kautz képv. beszédére, melyben nem tudja, hogy státusférfiai vagy ál­lamgazdasági tudományát bámulja e inkább ; vagy azon bátorságát, melylyel a baloldal vezér­­férfiainak minden állításait, érveit összezúzni vélte. Nevezetesen a többek között azt mondotta, hogy Máriássy Béla (Derültség. Felkiáltások. Ez vezérférfiu ?) azt állította, hogy fél az idegen tő­kének nagy mérvbeni beözönlésétől hazánkba , hogy ez később dapauperizálni fogja a nemzetet; azt mondja Kautz úr: nem szerzett annyi állam­gazdasági tudományt, hogy nem tudja azt, hogy ha ezen tőkék productív vállalatokba fektettetnek és így hasznot hajtólag gyümölcsöztetnek, lehet­­len, hogy ebből az ország elszegényedése követ­kezzék. Hiszen, ha csak annyi volna, hogy az idegen töke befolyik, természetes, hogy ebből depauperisatio nem következik; de midőn ezen töke más világrészbe fog vándorolni, és midőn nagy mérvben fog bekövetkezni a tőke kiszivat­­­tyúzása, és a jövedelmek­­is, azon jövedelmek, melyeit itt kiszivattyúztattak, máshová fognak kimenni, a depauperisatio bizonyára azon pilla­natban meg fog kezdődni hazánkban. (Zaj.) De van ezen befolyásnak egy más veszélyes oldala is; politikai oldala, mert valamint azon gazda­ember, ki idegen pénzzel instruálja gazdaságát, már el­vesztette függetlenségét, mert hitelezőinek jó vagy rész kedvétől függ, pedig azoknak háta megött csak a szolgabiró és váltótörvény­szék áll: úgy van az állam is, mely vállalatait idegen pénzzel kezdi és instruálja, mennyire függővé teszi ez­által ma­gát az idegen hitelezőktől! Hisz azt tudjuk, hogy ezen hitelezők háta megött nemcsak váltótör­vényszékek és szolgabírák állanak, hanem ha­talmas császárok, királyok és kormányok. Emlékeztet az 1851-es 52 ik évekre: nem idegen kereskedők közbejötte okozta-e az interventiót Görögországban? a mexicói katastropha nem idegen kereskedők által idéztetett e elő? a pilla­natnyi pénzbőség már magában okot szolgáltat szédelgős pénzvállalatokra és ennek következése nem lehet más, mint a bukás. Azt mondta Kautz Gyula képviselő úr válaszilag Ghyczy Kálmán Komárom város érdemes képviselőjének beszédé­re — ki azt állította, hogy a tőkék beömlése nem­csak bizalmat jelez, hanem azt is, hogy a válla­latok haszonhajtók — azt mondta államgazdasági nagy tudományával, hogy csupán és tisztán és első rangban a biztosságot keresik a tőke elhe­lyezésénél. Azt mondja Kossuth Lajos, hogy az étel gyakran kineveti a logicát, de az ily státus­gazdasági theóriát is kineveti a gyakorlat, mert ha az állana, akkor legjobban azon papíroknak kellene állni, melyek legbiztosabbak, mint p. o. a földhitelintézeti papíroknak, pedig ezek soha az alpárit nem tudták elérni, míg a szédelgős papí­rok 60—65 percenttel állanak felül az alpárin. Ta­gadhatlan tehát, hogy a tőke nemcsak a biztossá­got, hanem a nyereséget is keresi. (Jobbról zajos felkiáltások: eláll!) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, ne kény­szerítsenek, hogy a házszabályok 166-ik §-ra hi­vatkozzam, mely azt mondja, hogy az elnöknek, ha neki épen nem sikerül a csendet helyreállítani, szabad az ülést fel is függeszteni. Méltóztassanak azért csendben lenni. Zlinszky György (folytatva beszédét) a bi­zottság által benyújtott válaszfelirati javaslatot azért nem pártolhatja, mert nagyon is szűk­markú volt azon tárgyak iránt, melyek a trón­beszédben foglaltatnak, de Simonyit meg azért nem, mert az nagyon is belemarkolt és pedig a sérelmekbe, melyek szüntelen vitákat idéz­nének elő, és a reform­­­kérdéseket háttérbe szorítanák, már­pedig azoknak előtérbe állítása éppen czélszerű, kívánja a reformkérdések tárgya­lását mielőbb, mert azok által a sérelmek maguk jövőre megszünnek,a múltra örömest borítja a fe­ledés fátyolét. Miletics válaszfelirati javaslatát szintén nem pártolhatja, mert abban a reform­kérdéseknek csak két sor engedtetik; ellenben a külföldi keleti és nyugati szlávok érdekében két hasáb szól, mely ugyanazért kárhoztatja a delegátiót, mert bele­szólást enged a lajtántuli országoknak a mi ügyeinkbe, de ugyanazon lélegzettel felszólal a lajthántuli tartományok ügyeibe és lelkesedéssel avatkozik be az illírek, csehek, lengyelek stb. érdekeibe, a lajtántuli alkotmányosságba.Röviden azzal végzi beszédét, hogy Tisza Kálmán felirati javaslatát pártolja. (Helyeslés balról.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszer : T. ház! Azon válaszfelirati javaslatok közt, melye­ket egyrészről a ház bizottságai, másrészről pedig 1678

Next