Budapesti Közlöny, 1869. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1869-07-01 / 147. szám

szolgáltatásnak módját képes vagyok feltalálni a municipiumok körében is, és nem állítom absolut elvi ellentétbe a bírói választást a birói független­ség lehetőségével; (helyeslés a baloldalon) mert ha ezt tenném, megtámadnám alkotmányunknak sok százados múltját, melyben a birói hatalom, vagyis annak lényeges része a municipiumok körébe menekült, a midőn a bírák választottak. (Helyeslés a baloldalon.) De én valamint e tárgyban, úgy más tárgyban is, melyek a törvényhozás elé kerülnek, első és főszempontnak — ellenkezőleg és eltérőleg Ró­nay J. barátomtól — a politikai czélszerűséget és a politikai szükségességet veszem tekintetbe és azt vizsgálom a jelen esetben is, váljon azon helyzet, melyben az igazságszolgáltatás jelen­leg létezik, összhangzásban van e társadalmi állapotunkkal, a társadalom kívánalmaival? És miután ezt vizsgálom, azért jövök azon re­­zultatumra, hogy nincs sem alkotmányunk többi részeivel, sem társadalmi állapotunkkal egy szín­vonalon. Azért hiányos ez intézmény és szüksé­ges mindenekelőtt, hogy összhangzás hozassák létre. De mikép hozassák létre az összhangzás? — Magyarország törvényhozása előtt egyetlen egyszer volt azon kérdés feltéve : válaszszatok az önkormányzat, a municipiális rendszer további megtartása vagy pedig a parlamenti, az államélet inauguratiója közt. — A nemzet — én bátran hi­szem, hogy nem meggondolatlanul, hanem hosszú évek során át érett meggyőződés folytán — vá­lasztott 1848-ban; és miután választott, abban nincs igazsága Nyáry Pál tisztelt barátomnak, hogy bevégezte, vagy azokkal, a­miket előidézett, már egészen betöltötte és elosztotta volna az állam­hatalom teendőit különböző kezekbe ; — nem osztotta el ezen munkát, hanem meghatá­rzta csupán, hogy egyedül a törvényhozás joga gyako­­roltathatik az állam által és annak hatásköréből kizáratik minden eddig gyakorolt municipális hatóság; de nem intézkedett a birói hatalom iránt; ezt tenni a mi feladatunk és kötelességünk, pe­dig valamint a törvényhozást függetlenné tettük a municipiumtól, és letettük a nemzet kezébe, úgy véleményem szerint a bírói hatalmat is vissza kell tenni a nemzet kezébe, mely azt annak ide­jében a municipiumok kezébe tette át.­­ Ezen szempontból kiindulva fogadom el azon törvény­­javaslatot, melyet az igazságügyminiszer úr a mi praxisunktól eltérőleg ugyan jónak látott, el­vekben formulázva beterjeszteni. Ha azt vizsgáljuk, te­hát, hogy a bírói hatalom mikép hozható­ öszhangzásba az alkotmánynyal és társadalmunk igényeivel, — vagy ha vissza­megyünk a történelemre , azt tapasztaljuk, hogy minden állam amaz időben néha elkésve, de a maga kárára elkésve, öszhangzásba tudta hozni az alkotmánynyal, úgy mint azt Rónay képviselő úr is említette, a bírói hatalom gyakorlását, — mert a mi ezer­éves alkotmányos életünkben is volt többféle forradalom, és a bírói hatalom gya­korlata mindig az alkotmány és az államélet igényei szerint módosult,­­ és ahhoz ragasz­kodott. Míg az oligarchák kezében volt a ha­talom , míg ők voltak öt-hat megyének főis­pánjai, addig ők gyakorolták ott mint királyi kinevezett tisztviselők, az igazságszolgáltatást. Később, midőn a nemesség ellenhatást gyakorolt, a nemesség vindicálta azt maga és igy az első századokban, midőn — a mint tanúskodik tör­vénykönyvünk, azon már most köztünk nagyon elfelejtett corpus juris — az Universitas nobilium képezte a törvényszéket, és csak később ment az a juris nobilis táblára, mely a maga idejében szin­tén megtette hatását. Ha öszhangzásba akarjuk hozni alkotmányunk­kal a birói hatalmat, nyilvánítanunk kell, — és itt fekszik véleményem szerint a kérdésnek súly­pontja — nyilvánítanunk kell, hogy a birói hata­lom” gyakorlásának joga, sőt kötelessége az álla­mot illeti. (Úgy van­ jobbról.) És ha ezen jogot elismerjük, akkor kénytelenek leszünk elismerni annak a következményét is, a­mi nem más, mint hogy a birói egyéneknek kineveztetését azon ha­talom gyakorolja, mely az állam nevében intéz­kedik és ez nem megrablása a szabadságnak és lét jogainak, ez csak azoknak máshová való át­helyezése. A nemzet áthelyezi ugyanis ezen jogot azon kezekbe, hol azt czélszerűnek látja. (Úgy van­ jobbról.) Arra nézve, a­mi itt a megyékről általánosság­ban mondatott, azon véleményben vagyok, hogy nem lehet egy institutiót, t. i. a megyét sem meg­ölni, sem azt még a törvényhozásnak is eltemetni azon esetben, ha azon institutio megfelel a kor kívánalmainak. Ha a megye a múlt időkben be­töltötte hivatását, méltán mondhatjuk azt, hogy politikailag szükséges intézmény volt. Hogy azon­ban a jelen alapon lehetne fentartani a megyéket, azt még az ellenkező oldalon sem állítja senki és én úgy vagyok meggyőződve, hogy a megyét csak önmaga a megye buktathatja vagy semmisítheti meg, és hogy arra a törvényhozásnak sincs ké­pessége és hatalma. (Úgy van­­ jobbról.) Minden intézmény tárgyában először azon egyének és factorok mondják meg az illetékes véleményt, kik felett sem a tobozásnak, sem más testületnek szava nincs, megmondja ugyanis a tu­domány, megmondják a szakférfiak. A tudomány, a szakférfiak a jövőre nézve is legilletékesebben mondják meg véleményüket a rendezett megyéről. Mit mond ugyanis ezen megyéről a turist­a? Azt mondja, hogy e megyék továbbá nem gyakorol­hatják az igazságszolgáltatást, mert azok kellőleg meg nem felelnek a kor kívánalmainak ; a tech­nikus azt mondja, hogy az útépítészetet és a­mi ahhoz tartozik, nem eszközölheti a megye, mert nem képes azt czélszerűen fentartani; hasonló kép:az orvos azt mondja, hogy az egészségügyi politika nem hagyható továbbra is a megyénél. Ha mindezeket a jövőre szervezendő megye meg nem fogja c­áfolni, bizonyára nem lesz hata­lom, bármi­nt szándékoltatnék is, mely ezen insti­tutiót fentartsa. (Helyeslés jobbról.) míg ellen­kezőleg az institutio igenis fenn fogja magát tar­tani, hogy ha oly módon lesz kifejlesztve, hogy minden illetékes igényeknek megfelel. Ez a feladatunk most e téren s mindenütt. Én azt gondolom, tisztelt ház, hogy ha, miután a nemzet véglegesen határozott a fölött, hogy a magyar állam a parlamentáris rendszert fogadja el, a­mi a súlypontot, a parlamentáris rendszer súlypontját minduntalan megtámadni és a súly­pontot másfelé billenteni akarnék, ez vélemé­nyem szerint nem csak az alkotmányt, de magát a nemzetet is sértené. (Helyeslés jobbról.) Hogy vájjon fenn fogjuk mi e rendszert tarthatni, hogy vájjon a parlamentáris rendszerhez érettek va­gyunk-e, azt a következés fogja megmutatni. Ha áll, mit tisztelt képviselő­társam tegnapi beszédében mondott, hogy nekünk, a magyar nemzetnek, jelleménnek alapját az egyéni értéke­sítés képezi, t. i. hogy minden egyes egyén magát minden áron értékesíteni akarja; ha mondom áll ez, a mi véleményem szerint nem annyira nemzetünk jellemének alapja, akkor azt össze­vetve egy igen híres angol írónak elméletével szomorú kilátásunk volna arra nézve, hogy képesek leszünk fenntartani a parlamentá­ris rendszert. Ezen angol író ugyanis azt mondja, hogy mi szükséges arra, hogy egy nemzetben a parlamenti kormány megerősöd­jék, s miután megvizsgálta volna, miszerint a világ minden államai azt már megkísértet­ték, és sehol sem sikerült, csak Angliában, azt ke­resztülvinni és megtartani, elszámlálja az egyes nemzeteknek jó tulajdonságait, attribútumait, azt mondván : mindez megvan nálunk, megvan a civi­­lisatio, csak egy hiányzik, a­mi az angolban megvan, és a­mit ő így fejez ki, hogy : „defe­­rentiális nemzet.“ — Megvallom, én nem tudom azt magyarul kifejezni, de szükségtelen is, mert hisz értik azt önök, midőn azt mondom, hogy deferentiális nemzet. Ha bennünk azon nemzeti alapvonás volna feltételezhető, a­mit Ivánka kép­viselő úr felállított, — azaz hogy úgy mondjam — ,ki a legény csárdában ?É, a­minek persze az a következése, hogy a legény többnyire ki is vite­tik a csárdából, (derültség) akkor valóban mi nem volnánk deferentiális nemzet. De én e te­kintetben sem esem kétségbe, te­hát, haett én úgy hiszem és úgy tapasztalom az életben s a törté­netben, hogy a­mint a képviselő testületek, és hogy úgy mondjam az állam bizonyos irányt kö­vet, úgy követi azt a nemzet is, és — hogy úgy­­mondjam — még annak jellemvonása is módo­sul. Íme megmutatta már 3—4 év óta azon párt is, melyhez tartozni szerencsém van, hogy bennünket a differentiális nemzet elnevezése szin­tén illet, és hogy nemzetünk jellemével ez nem ellenkezik: igen­is megmutatta, mert azon férfiú kinek szerénységét s csaknem a históriában pá­ratlan önzetlenségét mindenki ismeri, kit mi dele­­válva követtünk s követtük úgy, hogy nagyon ritka azon eset nálunk, melyről kép. ul nem tudom milyen pletyka utján értesülhetett (Ivánka közbe­szól : A lapokból mindenki tudja, nyilvános ti­tok, semmi pletyka) hogy mi hetykélkednénk az­zal, hogy „Ki a legény a csárdában“( Helyeslés a jobboldalon) De azért sem esem én kétségbe, mivel a­z. ellen­zék is követi a szép példát és ő is deferentiális­­párt, (Helyeslés a jobboldalon) és tán nem akarom ezzel sérteni, sőt iránta tiszteletem fejezem ki, midőn azt mondom, hogy mégis, pedig mi a mi vezérünket fölebb helyezzük azon vezéreknél, mégis láttuk a legközelebbi napokban is, azon szomorú napon, mily deferentiával viseltetik e párt­ vezére felállott, és a paragraphusok köpe­nyegébe burkolózva üresen hagyta e tért. (He­lyeslés) nem azért, hogy elenyésszék, letörölje azon sötét pontot, mely törvényhozásunk és par­lamentáris életünk eddig tiszta lapjairól többé le­törölhető nem lesz, hanem azért, hogy ezen sötét pontot még sötétebben illustrálja, ha lehet. (Úgy van­ a jobboldalon, gúnyos nevetés a baloldalon). Uraim, én remény­em, hogy a nemzet is fog tudni deferentiálás lenni, mert ha egy ily nagy kérdés­ben egy nagy párt deferentiális tud lenni, bizo­nyosan megtanulja a nemzet oly irányban, melyet a parlamentáris élet igényel. Ezt tehát én is remény­em. Neki ott van köz­tünk a különbség, hogy ha felismertük az alkot­mány súlypontját, mely most tagadhatatlanul és minden kétséget kizárólag nem a mi érdemeinkből nem mi hibáinkból, de mindenesetre a központi pa­lament nyilvános ítéletében és a kormány felelős­ségében van letéve, ha felismerjük ezen súlypon­tot, akkor magunk ellen és alkotmányunk ellen vívunk, döngetjük annak bástyáit, midőn ezen súlypontot helyéből ki akarjuk mozdítani, és így más alapra akarjuk helyezni az állam súlypont­ját, oly intézményre, a­melyet elérni többé lehe­tetlen. Mert az tisztán a lehetetlenségek közé tar­tozik, hogy mi visszamehetnénk bár­mi körülmé­nyek között a municipális életre. Ez a lehetetlen­ségek közé tartozik. Minthogy tehát e tekintet­ben, mint mondom, már előbb választott a nemzet, ez kérdés tárgya többé nem lehet, sem ezen, sem a jövő törvényhozás előtt. Választás többé nem lesz, hanem vagy meg tudjuk védeni parlamen­táris rendszerünket és központi hatalmunkat, vagy azt fel fogja váltani az absolutismus, vagy nem tu­dom mi ? (Nevetés balról, helyeslés jobbról.­ Ezek azon politikai indokok, melyek engemet arra bírtak, hogy nem is vizsgálva a speciális indokokat, melyek igen számosak, de melyek már előttem kifejtettek, a ház asztalán fekvő törvényjavaslatot elfogadjam, és­pedig annál in­kább, minthogy az ellennézet a felismert súly­pontot egy ütéssel le akarja dönteni, midőn azt mondja, hogy feladtuk jogainkat, feladtuk a nép­nek választási jogát, holott nem adtunk fel semmi jogot, hanem gyakoroltatjuk azon hatalom által, mely a népnek csak kifolyása. (Élénk helyeslés jobbról.) Azért is nem fogadhatom el azt, mert a lehetet­lenségek sorába számítom azt is, hogy­ keresztül­­vihetnék minden következményeiben a birói hata­lomnak a municipiumok általi gyakoroltatását, pedig előrebocsátottam, hogy én ezt nem tartom elvileg ellenkezőnek a birói függetlenséggel Nem lehet, mondom, véleményem szerint ezt gyakorla­tilag keresztülvinni. Tudjuk , hogy ha municipiumainknak — és ide kell számítani természetesen nem csak a megyéket, hanem a városokat is, sőt még azon városokat is, melyeket most municipiumoknak nem ismerünk el,de melyeket b­ozási végzések még­is felruháztak az első bíróság jogával,legalább pol­gári ügyekben, ha ezeknek át kellene adnunk a bírói hatalom gyakorlását, akkor lehetetlen volna a terito­riumnak ezélszerű felosztása ; ak­kor ismét továbbra is fenn kellene tartanunk azon anomáliát, hogy p. o. Szepes megyében 18 túszék mondja az igazságot, mig a sokkal nagyobb Somogy megyében csak egyetlen egy. Mi a municipális jog fogalma? az, hogy saját ügyeit önmaga igazgatja, saját ügyei felett r­ma- 2049

Next