Budapesti Közlöny, 1869. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1869-09-03 / 201. szám

gyanúsítás aztán oly messzeható jön, hogy midőn vádlott egy a m. k. oktatási ministerium által en­gedélyezett népnevelési egyletet kivánt alakítani, a gyűlés panslavistiku­s agitatiók czimén s ürügye alatt fegyveres megyei pandúrok által szétüzetélt. E körülmények alapjai azon eszméknek, melyek­kel vádlott e tárgygyal kapcsolatosan foglalkozik, a­ki veheti rész néven, ha a megsértett önérzet hangján utasítá vissza e gyanúsításokat, melyek­nek alaptalan voltát illetőleg elég indokul szolgál azon tény, hogy vádlott egy tisztán hazafias, a nemzetiségi kicsinyeskedéseken felü­lálló lap­nak szerkesztője ! Nyitramegye valóban közállapotát paradicsomi éden gyanánt kívánja a világnak bemutatni, pedig ez nem egészen úgy van. S bárha, mint előbb ki­mutattam, nem Nyitramegye bizottmányának vagy törvényhatóságának bővebben nem is ismert eljá­rása s tényei vétettek bírálat alá vádlott által az incr. czikkben, az igen tisztelt közvádló urnák előadása folytán feliriva érzem magamat egy-két esetnek előadására, nevezetesen pedig: Ha Nyitra­megye bizottmánya a közvélemény által már elég­gé elitélt 1867 ik év előtti állapotok védelm­ezésére is jogosultnak vallja magát, nem részletezve vád­lott atyja utazása közben meggyilkoltatásának körülményeit, mint a czikkben is érintetik, — ez ügyben semmi hivatalos intézkedés nem létetett, a feltalált hulla, orvosi bonczolás, látlelet nélkül eltemettetett; vádlott anyja többszöri szorgalma­zásai daczára az akkori főszolgabíró a nyomoza­tot nem eszközlé, sőt az incr. czikk kifejezései szerint az özvegyet attól elrettenté, így a haláleset s leltár a felmutatott okmány szerint 1865-ben, 5 év múlva vétetett fel; e gon­datlanság következménye jön, hogy mig vádlott néhai atyjának halála után a hagyaték 8— 10 hold földből állott, ma már pusztán 2—3 van az árvák kezén. Eltűntek egész földek s nincs senki, ki e gazdálkodásnak útját vágná ki hivatalból az árvák védelmére kelne. Tényeket mondok, minde­n szót igazolni bírok. Itt a hiteltelekkönyvi kivonat, itt vannak a haszonbéri szerződések. Hogy pedig közérdekű s már a bizottmányt is közelebbről illető dologról szóljak, ki nem ismeri a lopatói vérengzés ügyét ? Valamennyi­bel, de számos külföldi lap hozta annak idejében , mint a hivatalos hatalommal való visszaélés ne tovább­­ját, hol a testi kínzás a legborzasztóbb módon alkalmaztaték s a bírói vissgálatnak egy ember­élet is áldozatául esett. A „Hon“ esti lapjának 148-ik sz. így készíti a közvéleményt az érintett eset közlése kapcsában Nyitramegye részére : „köztudomású és annak idején a hírlapok útján is eléggé nyilvánosságra hozott tény,hogy Nyitra megyében az 1867-ben keresztül vitt megyei tiszt­­újítás a legmerészebb törvénytelenségek tető­pontját érte el, ennek természetes következése egyszersmind az, hogy a megyében hasonló tiszt­viselői visszaélések, kegyetlenkedések, kínzások és gyilkosságok fordulnak elő, mint a r opatoi gyászos eset stb.“ így a „Politik“, Prágában meg­jelenő időszaki lap 158-ik sz. E czikkek már ha­tározottan szólanak s még tovább mennek, a­mennyiben szólnak a kormány magatartásáról szemben Nyitramegyével. Itt van I. Nyitramegye bizottmányának határozata ez ügyben, mely ta­nuskodik arról, hogy e kínzást, kegyetlenkedést s ember­ölést hunyt szemmel fogadta; a kedélyek csillapítása végett még nyomozást sem rendelt a még midőn úgy a m. kir. belügyministerium, mint az igazságügyministerium által a mulasz­tások pótlására szorittatott is, — a felsőbb ren­deletet ovatióval vette s a jövőre való min­den következtetés nélkül küldött ki csak egy vizsgáló bizottságot. — Oly általános érdekeltsé­get keltett Nyitra megye, hogy még az országgyű­lési tárgyalások alkalmával is szőnyegre került s nem a legjobb véleménynyel történt megemléke­zés róla. Mindezeket csupán mellékesen s mint többször megjegyeztem, csak azért említem fel, hogy némi bizonyságul szolgáljanak arra nézve, miszerint nagy feljajdulásra még az esetben sem lenne oka a mélyen tisztelt megyei bizottmány­nak, ha az incriminált czikkben ellene valami támadás foglaltatnék. De szemben a czikkel ért­hetetlen Nyitra megye I. bizottmányának fellépése, érthetetlen, hogy miként engedheti meg egy ily testület méltósága csak a feltevést is, hogy a pa­nasztott czikknek idézett kifejezései által rágal­­­­mazva van. Igaz, hogy az elfogultság kevés kor­látot ismer következtetései megteremtésében és gyorsan kész a szúnyogot is medvének nézni, de síkra lépve soha nem ignorálhatja a világos tényeket és az egyszerű igazság döntő erejét. Mindezek után azonban kérem a­z. esküdtszék becses figyelmét kissé a fődologra kiterjeszteni. Ugyanis A holt betű­k és hallgatag sorok alatt élő szel­lem rejlik. Egy mozgató erő, a lelki indok törek­szik magát érvényre emelni, ha képét igyekezvén adni,a behatásoknak,melyek reá kényszerítést gya­korolnak. Így teremti aztán meg az alakot, mely­­lyel logicai összefüggésben áll, a mely logicai ösz­­szefüggés az alakra vetett vizsgáló tekintetet lépés­ről lépésre vezeti a működő ok felismerésére. Az alak ezerféle,sokszor visszatetsző, sokszor darabos, de e darabosság számtalan esetben lesimul a lé­nyeg földerítése után és a­mi első tekintetre ta­lán megrovandónak tűnik fel, — alapos, higgadt bírálat és az okokat fürkésző mélyebb szemlé­lődés után gyakran egészen más szempont alá esik. És ezen categoriában foglal helyet, t. esküdt szék, a vád alá helyezett jelen czikk is A ki e czikket figyelemmel átolvassa, látni fogja, hogy azon bizonyos fájdalmas eszme vonni keresztül és hogy annak írója bizonyos család szenvedései és szerencsétlensége fölött kesereg. Minden kifejezése, ha még annyira kikerülni látszik is, ez egyetlen eszmére vezet vissza . Egy családra nehezült csapások sötét borúja, hol a támasz, a családatya fel nem fedett gyilkosság ál­tal kiragadtatik, hol az anya a viselhetlen teher alatt lélekben leroskad, s a neveletlen árvák sorsa az őrködő szülői gondoskodás ápoló kezéből a bizonytalanság remegtető hatalmába taszíttatik; e sötét born leng át a czikken, mely panaszos han­gon kiált a képzelet által felvett alakokra. És ha felvesszük azt, hogy a czikk írója épen az említett család egyik tagja, mélyen érző, sze­rető gyermek és testvér, ki önerejével küzdve ki magát, már több éven át egyedü­­l gyámolítója el­hagyatott kedveseinek; nem lehet, hogy hideg közönynyel csupán a merev rendszabályok szem­üvegén tekintsünk rá, ha az élet rideg küzdelmei közt szív vergődő bánatának hangot mer adni. Nem lehetne ezt tenni akkor sem, ha a czikkben oly kifejezések fordulnának elő, melyek a feltett vádra alapot nyújtanának, mert az erősen zakla­tott léleknek kétségei közt joga van igaztalannak is lenni. Különben tagadom, hogy vádlott rágalmat kö­vetett volna el; tagadom, hogy rágalmazta volna a nem is érintett Nyitramegye bizottmányát, azon bizottmányt, mely 1867-ik évben kezdte életét, s evvel védelmemet bezárom. A szokásos válasz és visszonválasz után elnök tömör vonásokba összefoglalja a vád és védelem főbb alkatrészeit; az esküdtekhez néhány hő szóval fordulva, őket magasztos hivatásukra figyelmez­teti, s következő 3 kérdést teszi fel : 1. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai az elő­adottak után lelkiismeretükben győződve arról : váljon a „Slovenski Noviny“ czimű­ lapnak 1868. évi September 8-án megjelent 10- ik számában „Pöstyénröl sept. 2-án“ kezdettel, s „egy a kit il­let“ alájegyzéssel közzétett czikkben, s különö­sebben annak a vádlevélben egyenkint kijelölt tételeiben, valósággal foglaltatik-e Nyitramegye törvényhatósága, illetőleg Nyitramegye tisztvise­lői testülete ellen rágalmazás vagy nem ? 2. Meg vannak az esküdtszék tagjai győződve arról, hogy a vádbeli ezen czikknek szerzője valósággal Stra­­kovics József vagy nem ? soha igen, 3. vádlott Strakovics József ezen czikknek közzététele miatt Nyitra megye törvényhatósága, illetőleg tisztvise­lői testü­lete ellen elkövetett rágalmazásban vét­kes-e vagy nem ? Az esküdtek visszavonulva termükbe, rövid­­­, órai tanácskozás után visszatérnek s Polgár Mi­hály főnökük következő határozatukat tudatja : „Becsületem és lelkiismeretem, Isten és emberek előtt, az esküdtszék határozata a következő“ . Az I. kérdésre : 4 „igen“ 8 „nem“-mel a II. „ „ egyhangúlag „igen“-nel a III. „ „ 4 „igen“ 8 „nem“-mel sza­vazott. Elnök vádlottat, az esküdtek nem-vétkes hatá­rozata alapján, az ellene emelt vád alól bíróilag is felmenti; vádlót pedig : 2869 29 frt 4 kr eljárási, — 7 frt 48 kr tolmácsi díj és 15 frt perköltség, — összesen 51 frt 52 kr meg­fizetésére elmarasztalja. BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. p Ő Felsége aug. 30-án fogadott egy határőrvi­­déki küldöttséget. E küldöttség megjelenésének czélja volt a határőrvidékre nézve kilátásba hely­­­hezett reformok behozatalát, új közlekedési esz­közöknek, vasútnak, csatornának létesítését legfelsőbb helyen kérelmezni. A küldöttség ve­zére és szónoka sokc ügyvéd terjeszté­s Felsége elé e kérelmeket. Ő Felsége körülbelül követke­zőleg válaszolt: „Intézkedni fogok, hogy ez ügy végrehajtása siettessék. Minden országaim, külö­nösen a határőrvidék sorsát szívemen hordom. A hadügyminister többféle reformot hozott javas­latba ; gondoskodni fogok, hogy ezek, valamint a határőrvidék felvirágoztatására szükséges más feltételek, mielőbb teljesittessenek.“ Ezután a küldöttség vezetője hódolatteljesen kifejezé, hogy Ő Felségének legmagasb felelete által bizonyított kegyessége fokozanatja a határőrvidékiek hálá­ját s ragaszkodását Ő Felsége iránt, s ezzel Ő Fel­sége által kegyesen elbocsáttatott, Lembergb­ól f. hé­­­ról jelentik, hogy a resolu­tionista­ club, párthiveinek azt tanácsolja, hogy ne vegyenek részt a demokratikus választási bizott­mányban. A vasárnap Przemyslben tartott nép­­gyűlésben Smolka programmja fogadtatott el. A zloczowi nagyföldbirtoku választók a birodalmi ta­nácsba követ­ küldés mellett nyilatkoztak. —­ARADON a szerb egyházközség a felekezeti is­kola fenntartása mellett nyilatkozott, az ottani helv. hitv. község azonban e kérdésben még nem határozott, bevárja az octoberi superintendentialis gyűlést. — „A KÖZÉPTANODAI OKTATÁS“ czime alatt a­ Hon­­ban F. S. a múlt és folyó tanévben a kath. középtano­dákban a cultusministerium által elrendelt némely újí­tások ellen felszólal, még pedig —­csodálatos módon — azon egyetlen argumentummal: hogyan fognak a mostani tanulók maturálni, ha a ministeri tanterv nem fogna törvénynyé emelkedni ? De hát P. S. már nem is tud más­forma érettséget képzelni a hagyományos „Maturitäts- Profundnál?É s nem gondolja-e, hogy épen annak he­lyes átalakítása volna a középtanodai reformnak e Kilé­pése ? — A­MILY ARÁNYBAN emelkednek a lánczhidtársa­­ság ad­jái, épen oly arányban csökken a társaság elő­zékenysége a közönség irányában. Legújabban javí­tások tétele végett elfogák a shid felét, úgy hogy a ko­csik csak bajjal és nehezen juthatnak át, mi­által a közlekedés a két főváros közt véghetetlenül meg van nehezítve. De hát az igazításokat nem lehetne-e éjjel tenni ? — A NAGY ESŐZÉSEK BRASSÓBAN és környékén a folyókat és patakokat annyira kiárasztották a múit héten, hogy a közlekedés fennakadásától is tartani lehe­tett. A Tömös folyón levő gátat a hullámok magukkal sodorván, a Tömös-csatorna mellett levő ipar­vállala­tok a szükséges víztől egészen megfosztottak. Az élénk közlekedés Brassó és környéke között valóban szüksé­gessé teszi a Tömösnek egy pár helyt — a többek kö­zött a zajzoni után is — áthidalását. — Dr. DETHIER Konstantinápolyból igen érdekes kettős ajándékot küldött a magyar n. múzeumnak : két gipsz-öntvényt, névszerint egy felső állkapocs-töredéket ama bronz kigyó-oszlopból, mely 47­9-ben Kr. e a per­zsák fölött nyert diadal jeléül Delphiben emeltetett, s melyet Nagy Constantin a konstantinápolyi lovardá­ban (hippodrom) fölállított, s egy küzdő amazont ábrá­zoló töredéket azon mausoleumból, melynek nagyobb része a brit múzeumba került.­­ Az öntvények ere­detije a szent Irene nevű konstantinápolyi múzeumban létezik.­­ A Magyar gazdasági egyesület küldött­séget nevezett ki kebeléből a magyar orvosok és ter­mészetvizsgálók fiumei nagygyűlésére, melynek tagjai: Török János, Entz Ferencz, Farkas Imre, Ghyczy Ignácz, Kubinyi Ágoston, gr. Szapáry Gyula, Szabó Alajos és Zsamár Victor urak.

Next