Budapesti Közlöny, 1869. október (3. évfolyam, 224-250. szám)
1869-10-09 / 231. szám
ha az illető velek az előadásokon kívül is komolyan foglalkozik s azokat mintegy magáévá teszi; gyakorlati hasznúvá reá nézve pedig csak úgy válnak, ha kiállván e tantárgyakból a vizsgát, bizonyítványt is szerez, mely jövendőbeli előmenetelében segítségére lehet. A múlt nyáron tartott vizsgák minőségileg általában kielégítő, részben kitűnő eredményt mutattak; számra nézve azonban 45 vizsga nem állt arányban a rendes hallgatóknak közel 300-ra emelkedő számával. Ez okból a törvényhatóság megfontolására bízom : nem tartja-e czélszerűnek az általa kijelölendő ifjút a vizsga letételére kötelezni, mely esetben e körülmény az illető nevével együtt szintén felterjesztendő, ki is ennek följegyzése mellett fog a rendes hallgatók sorába iktattatni. A tantárgyak sorrendje az első előadás határnapjával együtt annak idején hirlapilag fog közzététetni. Kelt Pesten, 1869. évi okt. 1 én. A vallás- és közoktatásügyi magyar kir. minister ideiglenesen megengedte, hogy Ribáry Ferenci „Világtörténelem, I. rész ó-kor“ czimű munkáját a középtanodákban tankönyvül használják. NEMHIVATALOS RÉSZ. B. EÖTVÖS JÓZSEF ERDÉLYI KÖRÚTJA. Pótlólag s eddigi közleményeink kiegészítéséül közöljük a minister ur székely-udvarhelyi látogatásának leírását. Udvarhely, sept. 26-kán, 1869. — Báró Eötvös József cultusminister ur, Székely-Udvarhely városának díszpolgára, tegnap délután 5—6 óra között városunkba érkezett. Már a szék határánál Héjjasfalván fényes gyülekezet, és csinos bandérium által fogadtatott, a város végén pedig a lakosság nagy része, valamennyi széhek saját zászlóik alatt, élükön főbíró Kovács Domokos és városkapitány Boer János várakoztak ő nagyméltóságára, — a midőn a taraczkok megdördülése közeledését jelentvén, lelkes éljenzések után derék főbiránk által csinos beszéddel fogadtatott, mire ő nagyméltósága a helybeli ev. rtf. tanoda ifjúsága által képezett sorfal közepette a Rákóczy-induló harsogó zenéje mellett ismételt lelkes éljenzések után nagyszámból álló hazsogatok és bandérium kíséretében a székházához hajtatott, ahol később mindenrendű testületek tisztelgését fogadta, mire fényes ebéd következett lelkes pohárköszöntések mellett. Este 8 órakor a város kivilágítása után cultusminister ur ő nagyméltósága szállása előtt fáklyás tisztelgés történt, melynek ügyes rendezéséért a helybeli tanács fogadja őszinte elismerésünket; úgyszintén azért is, hogy kellő tapintattal szemelte ki s bizta meg e tisztelgés szónokát ev. ref. pap tiszt. Zajzon ur személyében, a becsületes, tiszta jellemű, elvhű, de mégis hiveinek egy részét és sok méltatlan bántalmazásokat szenvedett férfiúban, ki régibben is minden közügyeknél s hasonló jeleneteknél egyik buzgó szereplő volt; tisztelgő beszéde ez volt : „Nagyméltóságu cultusminister úr! Mióta felelős ministeriumunk van, annak egyik tagjának, mint ilyennek, első körutazása a jelent a székelyföldön. Mi a székelyföld anyavárosának összes népessége többszörös mértékben örvendünk e szerencséltetésnek, s őszinte elismeréssel üdvözöljük nagyméltóságodban valamint a kiváló egyéniséget, úgy a bölcs kormányférfit. Aki a kori népek felvilágosodásának érdekében felhordozza a világló fáklyát, s ezáltal fellobogtatja a polgárisodás lobogóját, a közértelmesedés, közmivelődés mellett ernyedetlen buzgalommal küzd: ezt mi is az elismerés fény gloriájával kívánjuk köríteni, mert nem sorakozhatunk azok táborába, akik mindig kiskorúságban szeretnék tartani az emberiséget. Midőn itt is, valamint bármi más téren két részre oszlanak a nézetek, két táborba sorakoznak a viadorok, egyik fél a sötétség, a butaság mellett küzd, s a népek tudatlanságán óhajtja felemelni a kényuralkodás hatalmát, s az önhaszon kincstárát ; a másik fél a világosság s műveltség mellett harczol, mert ezt tartja a közjobblét és szabadság hatalmas és biztos emeltyűjének. S épen a szellemi miveltség e táborának egy kipróbált vezérét van szerencsénk nagy méltóságod személyében tisztelhetni, s örömünk és dicsekedésünk nekünk az, hogy az európai felvilágosultság magaslatán ott ragyog a magyar cultusminister fénycsillaga is. És ez a magasztosabb érdek épen ott rejlik, hogy ily magas szellemű, felvilágosult egyén lett egyik tagja a felelős kormánynak. E felelős kormány — mint Izraelnek a Messiás régi hő óhajtása, a magyar Izraelnek, e hosszas küzdelemnek drága áron— nagy vér- s pénzáldozatokon szerzett vívmánya, s jól esik, hogy e tekintetből egyik legfontosabb ügynek, a vallás- és közoktatás ügyének élén láthatjuk nagyméltóságodat. És már az e térem eszményi tájékozás vizsgálatából nagyon elrémít engemet, e jóindulatú városi nép érzületének szegény tolmácsolóját, azon eszménykép s szellem, mely előtt nagyméltóságodban meghajlunk, tisztelgünk; csak azt vagyok bátor jelezni itt, hogy viszont az európai magaslatra haladott igény s miveltség színvonalán álló törvényekre, intézményekre, melyeknek nagyméltóságod hivatali működése adott akár léteit, akár kifejezést, polgári örömmel tekintünk. Észleljük az akadályok sokaságát, nehézségeit, amelyek e törvények s intézmények érvényre juttatását, sikeresítését gátolják, s szeretjük hinni, hogy nagyméltóságod fáradalmas körutazását is e szent czélból teszi. A törvény korszerű, az eszme szép és magasztos; annak életet adni nagyobb részint a mi teendőnk, a nép teendője, s hogy lehet ez? midőn fájdalmas tapasztalat az, hogy Jézus Krisztus eszméi , vallási intézményei épen oly szentek és magasztosak, s csaknem két ezredév is, mily parányiságban adott s ad azoknak megvalósítást. Azonban biztató reményt nyújt nekünk nemzeti kormányunk bölcs, tapintatos és önodaadó eljárása, a parlament többségének mérsékelt magatartása és nemes honszerelme, a közvéleménynek, közakaratnak józan irányzata, s egy jobb jövőnek biztató sejtelme. A nép, a mi székely népünk is jó, s jóra kész, csak jól vezettessék. Az ügy, melyet nagyméltóságod képvisel, általános érdekű s amit azon ügy érdekében küzd, munkál, fárad, áldoz nagyméltóságod, azt mi csak szerencséltetni kívánjuk , szerencséltetni tudjuk. Adja Isten, hogy vezérelhesse nagyméltóságod dicső sikerre, a népeknek s vallásfelekezeteknek megnyugvásával. Ezen ügynek is, valamint általán az alkotmányosságnak, nemzeti függetlenségnek, szabadságnak érdekéből kívánjuk, hogy éljen báró Eötvös József minister, városunk díszpolgára! Éljen a király! Éljen a független felelős ministérium! Éljen a haza!“ Erre meleg szavakban felelt ő nagyméltósága, érintve, miszerint igaza van szónoknak, hogy az alkotmány sok szenvedés vívmánya; azt becsüljük, legyünk méltók reá stb.; figyelmeztetett továbbá, hogy az anyagi jóllét egymagára még nem kielégítő a czélhoz, ha ez szellemi mivelődéssel nincs párosulva; munka, szorgalom és tudomány legfőbb dísze a jelen kor polgárainak, alapjai a társadalomnak stb.; stb. Beszéde végén e nagyméltósága e város polgárságának bizalmát továbbra is kikérvén, szónokkal kezet szorított. Ma délelőtt templomi mise után meglátogató minister önméltósága a két főtanodát, leányneveldéket, a történelmi nevezetességű Csonka-várat, mire déli ebéd után csakhamar fényes fogatok kíséretében városunkból Csik felé távozott. 3366 ESKÜDTSZÉKI TÁRGYALÁS Pesten, october 6-án. (Folyt, és vége.) A közvádlónak Csávolszky Lajos ellen indított 2-ik esküdszéki perében, Gelléri Szabó János úr igy folytatá a vádbeszédet: Addig is tehát, mig vádlott bizonyító adataival előállana, engedjék meg esküdt urak, hogy a bevádolt czikkben foglalt egyes ténykörülményekre vonatkozólag felvilágosító észrevételeket tegyek. 1. Vádlott rágalmait azon kezdi, hogy első alaptételül s mintegy bizonyos dolgot állítja fel: „miszerint a déli vaspálya-társulat Magyarország kárára, megrontására s elszegényitésére törekszik, s hogy Magyarország érdekeinek nincs nála nagyobb ellensége.“ S ennek igazolására a czikk 24. és 25. kikezdéseiben a simmersogi vasutat hozza fel, állítván, hogy a déli vaspálya-társulat ezen vasutat csak azért, hogy Magyarország a közforgalomból kizárassék, a legnagyobb erőfeszítéssel s a költséggel, a legirtóztatóbb hegytetőkön erőszakolta keresztül. Miként tegnapelőtt ugyane helyütt szerencsém volt megjegyezni, nem tartozik ugyan feladatomhoz a déli vaspályatársulat védőjéül lépni fel, de mert vádlott a hivatali visszaélés vádjait épen ezen körülményből merité, meg kell jegyeznem, mikép vádlottnak a simmeringi vasútra alapított vádja semmi alappal nem bír. Mert: A simmeringi, helyesebben : bécs-gloggnitzi s mürzzuschlagi vaspálya építésére az engedély még 1839-ik évben adatott meg s maga az egész pálya pedig 1854 ben fejeztetett be s adatott át a közforgalomnak. A déli vaspályatársulat pedig azután csak két évvel, vagyis 1856-ban alakult meg; következőleg e társulatnak se kisebb része sem volt s nem lehetett a simmeringi vaspálya építésében. 2. A déli vaspálya-társulat elleni fennidézett vádból aztán mintegy második alaptételül azon súlyos rágalmat állítja fel vádlott, „hogy a közlekedési ministérium a déli vaspályatársulatot, Magyarországnak e legnagyobb ellenségét, a haza érdekeinek nyilvános mellőzésével s feláldozásával — a haza legnagyobb kárára, bűnösen protegálja, azzal a legmelegebb barátságban van; — ennek kedvéért s érdekében az ország érdekei előmozdításában hallatlan hanyagságot, közönyösséget és húzást halasztást tanúsít, mintha a haza érdeke nem is az ő érdeke volna.“ 3. A most említett két vádból aztán azon következtetést s alaptételt állítja fel vádlott: „hogy a közi. ministerium ezen bűnös eljárásának oka és szerzője Hollán Ernő államtitkár úr, úgy mint aki a közi. ministeriumnak tulajdonképi vezetője — egyszersmind rész szelleme is, tehát mindazon vádakkal miket vádlott a közi. ministerium ellen felhoz, mint főszerzőt s tényezőt Hollán Ernő urat vádolja. Vádlott a Hollán Ernő államtitkár ur, mint ezen ministerium állítólagos vezetője ellen felhozott fentebbi súlyos vádjai indokolására a következő négy pontban összefoglalt állítást hozza fel: Először. Azt állítja vádlott, hogy habár a fiumei vasút kiépítését hazánk érdekei elsősorban követelik, ennek kiépítését a köztek, ministérium mégis hallatlan hanyagsággal hozza halasztja, csupán a déli vaspálya kedvéért s érdekében. E vád legkisebb alappal sem bir, mert. Minden józan ítéletű ember belátja, hogy a közi. ministerium az alföld fiumei vasút építését meg nem kezdhette mindaddig, míg erre törvény által felhatalmazva, s a szükséges pénzerővel