Budapesti Közlöny, 1869. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1869-12-01 / 275. szám

Buda-Pest, 1869 275. szám Szerda, deczember LV BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS JL. -A. P. Ei.OPTXMrrátii : Nacosy az ménim& %jfäaauu,: &tr»AJPK®TKM JJíHKDYA ! £gAsK ti vre. . „ fürt.— kr. FéS&rre .... $ „ — , Hit at a los Hikdbtbskk : A khratalus „Ért««rhobe*‘ igtatanda kirtJeiási drjcik a hmletményny^J '»gyfitt elötegeseift beküldendő, : 1G© ©sywier» hirdetés­árt 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, — tfM­hc 2 ftL j©0—»0-1* s ftt és igy fttwabb sjápét'rft i(ha­­tóért T fHt»l 2-t Ért. *­ * 6 . Masí n STiDFTigift: Egy hasábos petit sor egpw&ri1 hirdetésért# krt többszöri hirde­tésért 7 kr.m­indtea bsi^tst4us*1. A béiye^-dij kaf&a talodvc W­­igtx-tá* utA» JOkr. értékb. fc*«K*ss'PO«4o . , h»tvai.-!-»i«tA | 10-ik asiam I. eaaelat. Pest««, Barátok­­ÍT5g4s® érre KuBenmu. 7. B. istra*.TOK len gat!tara«ik «1. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. osztrák belügyministerium közlése szerint a keleti marhavész 1. évi october 16-tól egész november hó 12-ig Gácsországban a brodyi-, rohatyni-, és stanislaui járásokhoz tartozó Les­niow, Ditkovce, Nuczynce, Putiatynce, Urynow­­gorny és Pavetcze községekben, valamint a borsz­­czawi járáshoz tartozó Kozaczowka veszteginté­­zetben uralgott. Bukovinában a czernowitzi­ és kotzmani járá­sokhoz tartozó Kuczurmare, Kamena, Zurin, Ba­ján, Mahala, Zadobrowka és Mamajestie helysé­gekben merült fel ; a többi osztrák tartományok vészmentesek. Kelt Pesten , 1869. évi november hó 2- án. A földm., ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól, SEMHIVATALOS RÉSZ. Illetékes helyről a következő értesítést vesz szűk : Több lap közli, hogy a magyar pénzügy­­ministerium a rész hirben álló „Wiener Bank“ot egy millió forinttal s­egítette, s ez okból szüksé­gesnek tartjuk e hir meghazudtolását. — Meg kell jegyeznünk, hogy itt csak a vasúti kölcsön­ből származott pénzről lehet szó. Tudva van, hogy a vasúti kölcsönből csak oly részleteket lehet rendeltetésére fordítani, melye­­ket az elkészített művek szükségesekké tesznek. És úgy kétségtelen, hogy oly nagy építésnél, mi­lyent több vasútnak egyidejű építése tüntet elő, azon időpontot, melyben pénz igényeltetik, előre tudni nem lehet, mely körülmény szükségessé teszi, hogy nagyobb pénzösszeg rendelkezés alatt álljon. Azonban a rendes gazdálkodás eszméjé­vel össze nem fér, hogy nagy pénzösszeg bizony­talan ideig gyümölcstelenül heverjen. S ez volt indoka annak, hogy a pénzügymi­nistérium a befolyt, de a vasutakba még be nem fektethetett nagyobb összegeket nemcsak jelen­ben, hanem már kezdettől fogva, rövid időre, ki­sebb nagyobb tételen kint, de mindenkor a lehető legnagyobb biztonság mellett, időről-időre kama­tozás végett elhelyezett ott, a­hol legnagyobb biztonság mellett legelőnyösebben eszközölhette. Azt, hogy mely intézetnél, mikor, milyen bizton­ság­­ és mily kamat mellett, mennyi pénz he­lyeztetett el: e helyen nem csak a kölcsönvevő intézetek iránti kímélet, hanem a tér­hiány végett sem lehet elősorolni. S úgy hisszük, hogy eziránt a maga idejében és helyén felterjesztendő számadás az illetőknek megnyugtatást fog szerezni. Addig is megjegyezzük, hogy ezen pénz elhelye­zésére Pest nem lévén minden időben elegendő, ab­ból — az érctértékre figyelemmel lévén — külföl­dön is, Bécsben is helyeztetett el azon összeg, mely Pesten biztonsággal nem volt elhelyezhető. Azon i­dőtől fogva, melyben a pénz Pesten keresettebbé vált, az ország határain túl fekvő piaczokról min­den efféle pénz kivonatott és a pesti intézeteknek szolgáltattatott át, s igy csak egyetlen egy tétel ma­radt a bécsi piaczon, mely augustus végén csak­nem kétszeres fedezet mellett lévén 51/2 ° vok­ ka­matra elhelyezve, f. évi október 15-én visszafizet­tetett. Augustus végétől kezdve pedig Bécsben a magyar pénzügyministérium részéről semmine­mű pénz nem helyeztetett el. Hogy ezen eljárást segélyezésnek mondani nem lehet s belőle a magyar kincstárnak csak biztos haszna volt, azt, úgy hisszük, hogy minden elfogu­latlan át fogja látni. Végezetre megjegyezzük, hogy a magyar pénz­­ügyministérium, eddigi eljárásában a biztos fe­dezetre fektetett fősúlyt, és segélyezésről a pesti piac­ kivételével nem gondolt. A közös hadügyminiszérium a következő haza­fias adományokat a legőszintébb köszönet kifeje­zésével, s azon hozzáadással juttatja köztudo­másra, hogy azok már rendeltetési helyükre el­küldettek . Heine F. F. gyár-, és realitás-birtokos Prágában 200 ftot osztr. ért, s egy, dohánypipákkal telt ládát, a dalmatiai fölkelők elleni harczban meg­sebesült cs. k. katonák számára ; Tracklar Ferencz lelkész és kanonok , Kö­nig sasiban, a Dalmátiában levő csapatok számára 10 frtot osztr. ért., a budweissi kerületi bizottmány, az 1866. é­v­ben hazafias czélokra alapított pénz alapból — a jelenleg Dalmátiában működő csapatoknak a cseh koronaország valamelyik községéből szár­mazó sebesült katonái javára szenteléssel 100 frtot osztja ért. A közös hadügyministérium 19 különféle seb­­kötő szerszámokat, orvosi és kórházi requisitu­­mokat, új , használt fehérnemű­eket stb. — tartal­mazó ládának, a brünni, morvaországi segélyzési egylet által eszközölt elküldetését, a Dalmatiá­­ban harczoló csapatok, illetőleg azok sebesültjei s betegei javára, a leghálásabb elismerés kifeje­zésével juttatja k­öztudomásra. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK A KÉPVISELŐHÁZ LXXVII. ÜLÉSE 1869. NOVEMBER 30. D. E. 10 ÓRAKOR. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Mihályi Péter, Széll Kálmán, Jám­­í­bók Pál. A kormány részéről jelen vannak: Bedeko­­vics Kálmán, B. Eötvös József, Gorove Ist­ván, gr. Festetics György, gr. Mikó Imre és Ló­­nyay Menyhért miniszerek. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : A gazdasági bizottságnak jelentését mutatja be, a Szemere János és Demjén Géza végkielégitésekre kért 3 havi fizetések utalván­­­nyozása iránti folyamodványukra nézve­ a bizottság kérelmezőknek ajándékképen egyenkint 100 foto utalványoztatok ajánl. Elfogadtatik. Keményfy János : Esztergom megye bizottmá­nyának egy kérvényét mutatja be. A kérvény 2 részből áll. Az első rész Esztergom sz. kir. város által megállapított vámszedési díjakra vonatko­zik. Ezt a belügyminiszerhez kéri áttenni. A má­sik a vámügynek országszerte törvényhozásiig leendő szabályozása iránt intézkedést kér. Ezt a kérvényt bizottsághoz kéri áttenni. Ormos Sándor , Almás-Kamarás, Nagy-Ka­marás, és Medgyes Bodzás magyar királyi tele­­pítvényes községek lakosainak kérvényét mutat­ja be, melyben kijelenteni kívánják a ház színe előtt, miszerint ők nem kérnek ingyen földet, ha­nem igenis kérik az 1841-ik évben, az államtele­pítvényes községek rendezése alkalmával nyert földet méltányos bocsár mellett törlesztés útján; továbbá, miután a pénzügyi bizottság jelentését beadta, ha azon összeget, melyet jelenleg leírnak, a t. ház kegyéből meg nem nyerhetnék, azon esetben a pénzügyi bizottságnak véleményét azon módosításokkal kérik a t. ház által elfogadtatni, hogy a 10 évi haszonbér helyett 20 évi vétessék szabályul. Végre miután a pénzügyi bizottság jelentésé­ben és a pénzügyminiszer úr által beterjesztett törvényjavaslatban is a tanítók és lelkész urak­ról említés van téve, a községi jegyzőkről, mint közigazgatási közegekről azonban nincs említés, kérik ezeket is azon jótéteményben részesíteni. Miután ezen kérvény elkésett, a pénzügyi bizott­ság már beadván jelentését, kérné azt a kérvényi bizottsághoz áttenni, azon kéréssel, hogy az elő­­legesen tárgyalván, vélemény­ét a ház elébe nyújt­sa be. (Helyeslés.) Román Sándor: A kormány részéről két rend­beli interpellátiójára nyert válaszra kíván felelni, miben betegsége által eddig akadályoztatva volt. Siet felelni főleg azért, hogy lerázza magáról azon gyanút, melylyel, szerinte, a belügyminiszer úr által illettetett, mintha szóló a miniszer feleleté­nek erős logicája elől tért volna ki. Elnök : Határozati javaslatot, indítványt, vagy interpellatiót kíván e a képvo­nr benyújtani ? Kérem, legyen szíves a házszabályok értelmében magát ahhoz tartani. Román Sándor kijelenti, hogy azon esetre, ha ki nem hallgatja a ház­, egy határozati ja­vaslatot fog beadni. (Tessék.) Ismétli, hogy gyen­gélkedése daczára el­jött, hogy az igazságügyminis­­zer válaszára röviden feleljen.­­ Elnök : Kérem a képviselő urat, vegye figye­­­­lembe a házszabályokat, melyeket ekkér értel­­­­mez a ház : „A ház kijelenti, hogy a házszabályok­­ 20. szakaszát akként értelmezi, hogy az inter­­pellálóra adott válasz csak úgy lehet vitatás tárgya, ha a ház annak napirendre tűzését szük­ségesnek találná és azt határozatiig elrendelné. Ellenben az interpellátióra adott válasz alkalmá­val vitatásnak helye nincs , hanem a ház az in­terpelláló viszonválasza után egyszerű szavazás­sal határoz a felett, vájjon a miniszeri választ tudomásul veszi e vagy azt tárgyalás végett napi­rendre tűzi ki.­ Mi joga van e tekintetben az interpelláló úr­nak, megmondja a következő határozat: „Deák Ferenc". Pest belvárosi képviselő Madocsányi Pál határozati javaslatához a következő toldást indít­ványozza :

Next