Budapesti Közlöny, 1869. december (3. évfolyam, 275-299. szám)
1869-12-01 / 275. szám
„Ha azonban az interpelláló tárgyára nézve valamelyik képviselő utóbb külön indítványt tesz, az a házszabályok 99-dik és 100 dik §- ai szerint kezelendő , de azon körülmény, hogy az interpellációra adott miniszeri válasz már előbb tudomásul vétetett, az indítvány tárgyalásánál és elhatározásánál eldöntő nem lehet.“ A képviselő úr bármi okból ellen-észrevételeit nem tette meg, joga van neki tehát akár indítványt, akár határozati javaslatot benyújtani, azt indokolni, de nem a tárgy vitatásába bocsátkozni. (Balfelöl felkiáltások: Indokolni akarja !) Román Sándor úgy találja, hogy az elnök úr által felolvasott határozat őt nem fosztja meg azon jogtól, hogy észrevételét megtegye, miután ő személyesen volt érintve. Kéri a házat,hogy határozzon a jelen eset fölött is, mert az csak egy esetre vonatkozhatik. Elnök : Méltóztassék határozati javaslatát vagy indítványát beadni és azt indokolni. (Zaj.) Román Sándor : Ha tehát észrevételemet megtehetem e tekintetben. (Nem lehet!) Elnök : Kérem a házszabályok iránti tiszteletből, méltóztassék vagy indítványát, vagy határozati javaslatát indokolva előadni. Román Sándor : Előbb fel fogom olvasni határozati javaslatomat, azután fogom indokolni. (Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintve azt, hogy a ház szabályai nem intézkednek azon esetről, midőn egy interpelláló képviselő az illető miniszer által adott felelet alkalmával az ülésben esetlegesen nincs jelen s ha várjon ez által az illető képviselő elveszti e jogát, hogy a miniszeri feleletre észrevételeit megtehesse ; tekintve továbbá azt, hogy a ház szabályaiban ilynemű jogvesztésről egy szó sem fordul elő, valamint józanon nem is fordulhat elő ; tekintve végre azt, hogy már esetek fordultak elő a házban, midőn az interpelláló képviselők ezen természetes joguktól elüttettek. — tisztelettel kérem a képv. házat határozatilag kimondani, miszerint: „Azon előforduható esetre, ha az interpelláló képviselő a ministeri felelet alkalmával az ülésben jelen nem volna, sértetlenül tartassák fen azon alkotmányos joga, hogy az akadály megszűnte után azonnal legelső megjelenésekor az ülésben észrevételeit a ministeri feleletre megtehesse.“ Felolvasván a határozati javaslatot, szóló kijelenti, hogy kénytelen volt ezt tenni, mert szerinte e tekintetben a ház szabályai igen hiányosak, mit példával igyekszik illustrálni. Kívánja, hogy tartassák fen az interpellálónak legalább azon jog, hogy, ha nincs jelen akkor, midőn a minister interpellátiójára felel, arra észrevételeit megtehesse azon ülésben, melyen legelőször megjelenik. Úgy hiszi, e kérés oly méltányos, hogy a t. ház azt nem fogja megtagadhatni. Jámbor Pál : (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök : Ki fog nyomatni, kiosztatni, s napirendre tűzetni. Román Sándor több tófalvi lakosnak kérvényét nyújtja be, kik az ellenük hozott harmadbirósági ítéletet megsemmisíttetni, és az egész pert a jelenlegi m. kir. curia legfőbb itélőszékéhez felterjesztetni kérik. E kérvény a kérvénybizottsághoz tétetik át. Kollár Ant. következő interpellátiót nyújt be: Interpellatió a pénzügyminister úrhoz: „Esztergom városától 1861-dik évben, az akkori bécsi kormány által jogalap nélkül katonaerővel elvett, és a magyar kormány által 1867 ik évben átvett 59,965 forint 50 krajczár értékű államkötvények a tulajdonos városnak miért nem adatnak vissza ?“ — Az indokolást fentartom akkorra, mikor a pénzügyminiszer úr válaszolni fog. Elnök : Közöltetni fog a pénzügyminiszerrel. Harkányi Károly : Szerencs városa és vidéke lakosainak kérvényét mutatja be, melyben egy külön törvényszéknek Szerencs városában leendő felállítását elhatároztatni kérelmezik. Elnök : A körtényi bizottsághoz utasittatik. Gorove István minister: Németh Albert képviselő úr következő interpellátiót, illetőleg interpellátiokat intézte hozzám : Van-e tudomása a minister úrnak a Heves megye Tiszanána postaállomáson történt 6000 forintot tartalmazó levél elsikkasztásáról, és van-e tudomása Török Sándor jelleméről, múltjáról, képességéről stb. továbbá történt e nyomozás s minő stádiumban van az ? Igenis t. képviselő úr ! nekem van tudomásom azon postaügyről, mely interpellációjára alkalmat nyújtott. Deutsch Gábor és József pesti kereskedők folyó év augusztus 20-án hatezer forinttal terhelt levelet adtak fel megbízottjuk Neumann Gyula czíme alatt, a tiszanánai postára intézve. Később néhány hét múlva e kereskedők felszólítást intéztek a postaigazgatósághoz amiatt, hogy ezen hatezer forintos levél a tiszanánai posta által megbízottjuknak Neumann Gyulának állítólag nem kézbesíttetett. E felszólítás következményének természetesen annak kellett lenni, hogy a postaigazgatóság részéről a vizsgálat e postaügyben elrendeltetett. E vizsgálat eredménye azonban az jön, hogy a tiszanánai postamester Török Sándor előmutatta azon leadási revényt, vagy mint nevezni szokták : receptssel, mely által igazoltatik az, hogy ő Neumann Gyulának a hatezer forintot tartalmazó levelet aug. 24-én kézbesítette. Előmutattatott azután a panaszlók megbízottjának Neumann Gyulának saját aláírásával erősített nyugtája, ki az aláírást nem tagadta, sőt elismerte, hogy az csakugyan saját kezeírása , azonban daczára ez elismerésnek, azt állította, hogy ő nem a hatezer forintos levelet kapta meg, hanem azon hiedelemben írta alá a leadási revényt, vagyis az u. n postai nyugtát, mintha ő a mellett ajánlott levelet kapott volna; a postamester azonban neki mégis nem ajánlott, hanem csakis egyszerű levelet kézbesített. Neumann erre a postamestert állítólag figyelmeztette is, aki azt felelé, hogy ajánlott levél nem is érkezett az ő czime alatt, és ő így más levelet neki átadni nem tud. A vizsgálat folyama alatt azonban felszólíttatott Neumann Gyula, mutatná tehát elő azon egyszerű postalevelet, melyet, állítása szerint, a hatezer forintot tartalmazó levél helyett kapott. Erre Neumann előmutatott egy egyszerű levélborítékot, melyen sem a postajegy nem volt átbetűzve, mint történni szokott, sem pedig az úgynevezett fel- és leadási postabélyeg nem volt meg, tehát ez esetben sem a pesti, sem a nánai postabélyeg nem volt rá nyomva; Így tehát oly levélborítékot mutatott elő, mely postát soha sem látott. Igen sajnálom tehát, hogy becses idejüket ily részletekkel kell igénybe vennem, (Németh Albert közbeszól: „De szükséges !“) hanem el kell, legalábbis ezt mondanom, mert nekem a postai kincstár érdekének veszélyeztetése nélkül, a kellőleg kiállított okmányt vagyis az aláírt receptssét olyannak kellett tekintenem, melylyel magát a tiszanánai postamester Török Sándor teljesen igazolta, valamint e mellékkörülményekből meg kellen erősíttetnem azon határozatomban, hogy a magát így igazolt postamesternek, miután a vizsgálat alatt hivataláól felfüggesztve volt, postamesteri hivatalába visszahelyeztetését elrendeljem. Még inkább sajnálnám azonban tehát, ha e válasz, melyet előadni szerencsém vala, legkevésbé is nehezítené akár panaszlót, akár panaszlottat magánsérelmeiket törvény útján keresni. Teheti azt úgy a tiszanánai postamester Török Sándor, megtámadott becsületének megtorlása tekintetéből, valamint a panaszló teljes kártalanítása érdekében ; a posta-igazgatóságnak meg van hagyva, hogy a törvényszéknek, annak felszólítása következtében, azon vizsgálati iratokat szolgáltassa ki. (Helyeslés.) Mi okból neveztetett ki Török Sándor, — azt méltóztatott a képv. urnak kérdezni — postamesternek. (Halljuk! Zaj) Török Sándor kineveztetett folyamodásához mellékelt azon bizonyítványainak alapján, melyek szerint az egyik tanúságot tesz arról, hogy Török Sándor 5 éven át 1862—1867. Doboczky László főszolgabíró aláírása által az esküdti hivatalt józan élete, példás jelleme és becsületessége által nem csak az ő, hanem az egész kerület bizalmára betöltötte; kineveztetett továbbá azon bizonyítvány alapján, mely alá van írva Szederkényi Nándor Heves megye aljegyzője által, melyben az állittatik, hogy Török Sándor az alispán előterjesztése folytán a bizottmány beleegyezésével a főispáni helytartó által 1867. julius 22. tiszteletbeli esküdtnek kineveztetett; kineveztetett azért, mert Török Sándor nekem oly férfiak által jön ajánlva, kik tiszteletemet és bizalmamat teljes mértékben bírják (Helyeslés a jobbon.) Németh Albert: Köszönvén a miniszer urnak iránta tanúsított tegnapi figyelmét, a feleletre nézve kijelenti, hogy ha csak a curiositás kielégítése volna alapja interpellátiójának, meg volna elégedve a felelettel de kívánná, hogy Berzenczey képviselőtársa szintén azt mondhassa a maga idejében, majd midőn a havasalföldi illetőleg a határőrvidéki katonai épületek tárgyában tett interpellációjára megkapta a választ. E válasz, attól félek, hogy még ilyen sem lesz. (Zaj a jobb oldalon és felkiáltások a dologra!) Azt mondja továbbá, ha interpellatiójának az volna indoka és alapja, hogy ő a visszaélések körüli nyomozást sürgesse, czélját nem érte volna el, mert már 3 hónap telt el az interpellatió óta. Gorove István kereskedelmi miniszer: Okt. 25-én történt az interpellatió. Németh Albert: A dolog érdemére kívánván a minister úrnak válaszolni, elmondja a tiszanánai postán történt esetet és kívánja, hogy a nyomozás minden esetre a legnagyobb szigorúsággal történjék. Azután a minister úr feleletének egyes részleteit igyekezvén cáfolni, felhozza többi közt, hogy midőn a tiszanánai postaállomás resolváltatott, felhívás intéztetett azokhoz, kik pályázni kívánnak, hogy akkor egy egyéniség, ki 5 évig volt postahivatalnok, eluttasíttatott, mihez ugyan semmi hozzászólása, és kineveztetett Nowotny aláírás mellett ama másik, és pedig nem 450, hanem 550 írttal (Derültség és zaj.) Azon kérdést intézi már most a kereskedelmi miniszerhez, hogy ha Török Sándor legjobb hitelű, legjobb erkölcsiségű egyéniség is , kinek volt jogában 450 irtot kidobni, vájjon cselekedhette e ezt Nowotny úr az ország pénzéből vagy saját zsebéből. Ezzel az okmányokat át kívánja adni minister úrnak, illetőleg leteszi az iratot a ház asztalára. Gorove István : Nem fogadom el. Én többé a tárgyhoz hozzászólani nem kívánok, hanem a t. képviselő úrnak meg kívánom jegyezni, hogy ha a parlamenti illemet és házszabályokat méltóztatik ismerni, akkor tudnia kellene azt is, hogy a miniszer nem egyes képviselőtől vesz át iratokat, hanem a ház határozatánál fogva az elnökség útján kapja azon irományokat, melyeknek közlését vele a ház elhatározza. (Helyeslés jobban.) Magára a tárgyalás formájára nézve pedig azt jegyzem meg, hogy ha a ház kívánja, hogy ilyen, tisztán hivatalt illető dolgok mintegy vizsgálatként a ház előtt tárgyaltassanak s hogy a ház az azok feletti bíráskodásban vegyen részt, akkor méltóztassék eddigi szokásaitól s egyáltalában minden parlamentáris szokásoktól eltérni, s ezt nekem határozottan kötelességemmé tenni, akkor igenis kész leszek mindazon állításokra,melyeket az képviselő úrtól hallottam tökéletesen, részletesen válaszolni; de, amint már előadásomban megjegyeztem, igen sajnálnám, hogy ha a panaszlót a törvény útjától elzárni akarnék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sőt részemről ezen ügynek elősegítése az által nyilváníttatott, hogy meghagytam a postaigazgatóságnak, miszerint, mihelyt a törvényszék ezen vizsgálatnál szükséges okmányokat követelni fogja— azt kát azonnal szolgáltassa ki. (Élénk helyeslés a jobbon.) Ami pedig a t. képviselő úrnak azon utolsó állítását illeti, hogy a kineveztetés előtt találkozott valaki, ki kisebb fizetés mellett — mint ahogy e fizetés rendszeresíttetett — volt kész elvállalni a postamesterséget (Derültség), azon egyszerű megjegyzésem van , hogy méltóztassék önmagának számot adni arról, vájjon egyáltalában helyes eljárás volna-e, a postaállomásokat egy úgynevezett minuendo licitációkon eladni. (Élénk helyeslés és derültség.) Elnök : T. ház! A nyilatkozat megtörténvén, a szabályok szerint azon kérdést vagyok köteles tenni, tudomásul veszi-e a t. ház a t. miniszer úr válaszát, igen vagy nem ? Méltóztassanak azok, kik a feleletet tudomásul veszik, felállani. (Általános helyeslés.) Ennélfogva a ház tudomásul vette a feleletet. Németh Albert : (mutatva a ház asztalára le. 4174