Budapesti Közlöny, 1870. április (4. évfolyam, 74-98. szám)

1870-04-01 / 74. szám

látható, t. ház, azon irányzatok, a­melyek itten nem ideális alapokon, hanem azon alapokon, a­melyek a házhoz be lettek terjesztve, az osztályok által tárgyaltattak, és jóllehet az államköltségvetési törvénybe be nem mentek, mégis úgyszólván mint a háznak határozatai elfogadhatók valónak. De ez, ismétlem, nem oly főfontosságú kérdés, de nagyobb fontosságú kérdés a kiadásokra nézve, és itt először megjegyzem, hogy azt. képv. ur azt mond­ja, hogy a 7-­es bizottság nem­ is tartotta magát azon előirányzathoz sem, a­melyet elfogadott és számo­kat idéz Ha szíves lesz a t. képv. ur és utánanéz a mi második számú mellékletünkben, meg fogja látni, hogy épen az a 146.215.000 frt jön ki, és ismét az a 130.618.000­­rt, melyet ő maga fel­hozni méltóztatott. Ennek következtében tehát lát­hatja, hogy elfogadván az előirányzatot, nagyon is hűn tartottuk magunkat ahoz. A t. képv. úr idézte a bizottság által megállapított eredménye­ket és az mondja végül, hogy ezen számítás ma­gában igen helyes, csak az a hibája van, hogy azon számok nem állanak, melyeket a bizottság alapul felvett. És miután az általam említett elő­irányzatot hozta fel és azt mondá, hogy a mi számí­tásunk nem áll, de miután másfelől a t. képv. ur meg fogja engedni, hogy az előirányzathoz képest csakugyan áll, azt hiszem, hogy ez indok elesik. Hanem egy másik számítást is tett a t. képv. ur, és erre nézve engedje meg, hogy megtehessem észrevételeimet. Nem is említve, t. ház, azt, mit a megtakarításokra nézve a képv. úr mondott, hogy t. i. mindaz, a­mi megtakaríttatott, nem a pénz­­ügyminiszer érdeme, hanem érdeme azon kiadá­sok kevesebb létének, melyek a közös ügyeknél s az államadóssági járuléknál előfordultak, azt hi­szem, te­hát, hogy a pénzügyminiszer úr nem is te­hetett mást, mint csak azt, hogy az adott körül­ményeket jól fel tudta használni, ezt megtette, ez volt kötelessége. Hanem azon eredményeken kí­vül melyek az ezüst-felpénzből folynak, a pénz­­ügyminister úrnak még egy más érdeme is van, (Halljuk!) az t. i., mit az agio körüli eljárásával tett. Kezeimben van, t. ház, egy kimutatás az ezüst­­agiora nézve 1867. dec. 31-étől fogva egészen 1869. dec. l éig, és itt átlagosan megvannak a számok, s a végeredmény az, hogy provisióval együtt 15 frt 46 kr volt ez idő alatt az agiónak átlaga. A pénzügyminiszer úr pedig nem 15 frt 46 krajczárral fizette az agiót hanem 14 frt 48 krral, és ez úgy volt létesíthető, mert nem a piac­ról vette az ezüstöt, hanem külföldre szóló váltók ál­tal eszközölvén a fizetést, hozta ki a kedvező eredményt, a­mi magában, ha nem is valami bűvészet, de mindenesetre oly ügyes működés, melyért köszönetet érdemel. (Helyeslés.) Áttérek, t. ház, azon számításra, melyet a képv. úr előhozott. Az összes bevétel tett 149.896,279 frtot; az összes kiadás tett 121.808,423 frtot és 16 krt. A kiadás a bevételből levonatván, marad 28,000,000. A képv. ur az általa kimutatott 28,870,000-nyi összegből levonandónak tartja : először, — én ugyan nem tudom, hogy miért, — azon 4,111,463 frtot mely a zárszámadás 54—55-i fe lapjai szerint ott mint kiadás áll. Ezt, nem tudom, miért akarja a t. képv. ur levonni, miután ez 68-ban 67-re történt fizetés, s mint ilyen a kiadá­sokból ki nem maradhat. Itt igen kedvező dolgot fogok mondani, — mondja a t. képv. ur — levon­ván ezt, még mindig marad 23.970,00­ ft- mint oly összeg, mely a kiadások levonása után az évi bevételekből a pénztárban megmarad és az 1868. zárszámadás activumát képezi. Most megállapít­ván e szerint a t. képv. ur az activumot 23 millió­ban, levonja mindazokat ezen activumból, mit le­­vonandónak hisz: vasúti kölcsönben 22.111.000 frtot és mindazt mi a törvényben magában elő­irányozva van a rendkívüli bevételekre, azon 8,5.58.000 frt 60 krt. mely összeg az országnak a közös pénztárban levő activumából az 1868-iki közösügyi rendkívüli költségek födezésére utal­ványoztatok; továbbá több kisebb tételeken kívül a régi adóhátralékból befolyt 5 millió 28000 frtot és végre ezen passivumok összegét 37,368,000 frtban állapítja meg, és levonva ebből az aktívu­mul kimutatott 23 millió frtot, még mindig 13 millióra számítja azon összeget, mely 1868. le­­folyta alatt az állam terhére valósággal kiada­tott. Tehát 13 millió a papiron. A t. képv. ur igazságos akart lenni és most előszámitja mind­azon beruházásokat, melyek ezen passivumból levonandók. Nevezetesen az államvagyonnál 122 ezer forint, a dohányjövedéknél 206 ezer forint a távirdai vonaloknál 268.000, s több kisebb té­teleken kívül az államvagyon gyarapodásában 2 millió 33,000 frtot, és végre a vasúti kölcsönből befektetett 9 millió 667 ezer frtot, s így a beruhá­zás értékét 12 millió 399 ezer írtban, a kimuta­tott passivumból levonva, megállapítja a végle­ges hiányt 935,000 írtban, s a hetes bizottság je­lentésében foglalt 6 830.000 frt vagyongyarapo­dást, beruházást, illetőleg megtakarítást, mint egészen indokolatlant tünteti föl. Ha ez így van, akkor én abban a nézetben va­gyok, hogy a bizottság csakugyan hibázott, de nem azért, mert 6 milliót mutatott ki megtakarí­­tásképen, hanem azért, mert nem mutatott ki sokkal többet. Bátor leszek szavaimat indokolni. (Halljuk!) A t. képviselő úr 22 millió és egyné­hány százezer frtot von le mint a vasúti kölcsönből bejött összeget, s abból felszámít csak is 9.667.000 frtot az állam javára; de megfelejtkezett a t. kép­viselő úr, hogy a bizottság a maga jelentésében 12 millió s egynéhány százezer frtra teszi azon pénzösszeget, mely az állam vasúti kölcsönéből mint valóságos összeg nem csak létezik, hanem részint készpénzben, részint legjobb hitelű érték­papírokban be van fektetve, s 1869. julius elsejé­től a földhitel- intézet által kezeltetik. Ezt tehát méltóztassék a kiadásokból levonni. — Másod­szor, ha a beruházásokat, a mint fel méltózta­tott számítani s a többit a mi kimutatásunkból átvenni, egyszersmind által kellett volna venni azon 3 millió s egynéhány százezer forintot is, mely mint megtakarítás készpénzben 1868. végén az állam pénztárában a jövedelmekre vonatkozó­lag megvolt, s hogy ha a 12 millió és egynéhány százezerét a 3 millió egynéhány százezerrel összeadja, akkor kitűnik, hogy a majdnem 16 milliónyi megtakarításból csak is a 900,000 frt az, a­melyet a t. képv. urnak levonnia kellene. De épen ez mutatja, hogy nem jó számítás az államháztartásnál csak­is a bevételekre is kiadásokra figyelni, mert a bevételek és kiadások nagyon fontos érdekkel bírnak a pénztári mér­legre nézve,­­ de az állam költségi törvényére nézve nem bírnak oly nagy fontossággal. (Helyes­lés jobbfelől.) Ez mutatja, te­hát, hogy a bizottság érett megfontolás után nyilatkozott a mellett, hogy helyesnek tartja a zárszámadási rendszert azért, hogy nem csak bevételek s kiadásokról szól, hanem szól jövedelem- s költségről is ; ezt egymástól elválasztja, s ez­által lehetővé teszi azt, hogy az államköltségvetési törvény, mely csakis költség- s jövedelemre vonatkozólag vizs­­gáltathatik meg, megvizsgálható legyen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Senkinek sincs joga — és azt hiszem, nem is teszi e házban senki, — hogy a bizottág tagjairól feltételezné, miszerint ők feladatuk megoldásában könnyelműen jártak volna el. Mielőtt véleményét megállapította volna, sok vizsgálaton és gondos tanulmányozáson ment keresztül a mire határoza­tiig ugyan nem volt kötelezve, tekintve kikülde­tését, de a­melynek megtételére nézve, tudatában s azon súlynak, melyet a viszonyok szavainak köl­­­­csönözni fognak, erkölcsileg kényszerítettnek ta­­­­lálta magát. Ha a bizottság, szorosan szem előtt tartva a költségvetési törvényt, megállapítja téte­lek szerint a kiadástól történt eltéréseket, azok­nak indokait megvizsgálja és föltünteti a viszonyt a­mely egyedül bírhat — a­mint feljebb mondtam — határozó erővel a jövedelem és költség kedvez­­­zőbb vagy kedvezőtlenebb alakjára nézve, a bizott­ság feladatát részletesen és hűen teljesítette. Nem teljesítette volna azonban, te­hát, ha a ház­nak december 2-án hozott határozata azon meg­hagyásának, hogy véleményes jelentését is beadja, eleget nem tett volna,­ a­miért is a bizottság egész­­ határozottsággal kijelentette, hogy megvizsgálva a kiadásokat összehasonlítva a törvénynyel, meg­vizsgálva az eltérések indokait és figyelemben tartva a helyzetet, a körülményeket, melyek a helyzet fölött uralkodtak, a ministeriumot úgy az 1867-iki évre, mint 1868-ra azon fen­­tartások mellett melyeket a képviselőháznak sok­szor említett határozata magában foglal, mind a történt túlkiadásokra, mind azoknak fedezetére nézve igazoltnak tartja. T. hát! A zárszámadásokat különböző szempon­tokból lehet tekinteni, többé vagy kevésbé helyes szempontokból; az egyet azonban annak, ki igaz­talan lenni nem akar, el kell ismernie, hogy ak­kor, mikor az államnak minden szüksége, elő­irányzott kiadásai fedezhetők voltak, minden mel­lékes hitelműveleten kívül, egyszerűen azért, mert az államjövedelmek és kiadások az előirányzatnál kedvezőbb eredményeket mutattak, tehát nemcsak minden szüksége fedezhető volt, hanem ezenkívül mér az állampénztárba azon részletesen felsorolt beruházások és államvagyon-gyarapodáson kívül, melynek valódi értékére nézve megengedem, hogy az elmélet különböző lehet az állam jövedelmére vonatkozólag, de nem a pénztári kezelésre, nem a mindennemű bevételt és kiadást illetőleg, mert e tekintetben a többlet 1868. végével 1868. végéhez 28 millióra megy, össze nem vegyítve tehát ezen tételeket és össze nem vegyítve a rendes és rend­kívüli kiadásokat, az állampénztárban mindazon beruházásokon kívül 3 millión felüli pénz foglal­h­­at­ó, akkor azt mondani, t. hát, hogy ezen évekre az államháztartásra nézve deficit és nem valósá­gos megtakarítás mutatkozik, oly vállalat, t. ház, melynek logikáját, én legalább részemről fölfogni nem tudom. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek követ­keztében, mint az nagyon természetes, én Justh képv. urnak beadott indítványát pártolom. (Élénk tartós helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra feljegyezve senki sincs, ennél­fogva következnék a tanácskozás berekesztése, és a szavazás előtt azoknak felszólalása, kik arra szabályszerűleg jogosítva vannak. Azonban húsz tag által a szavazás holnapra elhalasztatni kére­tik. Nem tudom, a t. ház nem tartaná-e czélsze­­rűnek, hogy azok, kik a felszólalásra szabálysze­rűleg feljogosítva vannak, holnapra halasztanák előadásaikat? (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: T. ház! Miután 20 tag kívánja, hogy holnap legyen a szavazás és miután a szavazás előtt én is óhajta­nék, habár nem is hosszasan, de röviden nyilat­kozni, ennélfogva bátor volnék azt kérni, hogy holnap, mikorig talán rekedtségem enyhülni fog — szólhassak a tárgyhoz. A napirendre úgy is ki van tűzve egy másik tárgy, t. i. a központi bizottság jelentése az államszámvevőszék tárgyá­ban, tehát most ezt lehetne tárgyalni. (Helyeslés.) Következik a napirendnek második tárgya: „az állam­ számvevőszékről“ szóló központi bi­zottsági jelentés tárgyalása. (Zaj. Elnök csenget.) 5 perczre fölfüggesztetett az ülés. (Helyeslés.) Szünet után ELNÖK: A tegnapi ülés közben vettem egy le­velet; akkor nem jelenthettem be, ma pedig az ülés elején elfelejtettem, ha megengedi a t. ház, most mutatom be. Molnár Endre Szabolcs megye Nádudvarkerületi képviselő mond le ezen igen szép és érzékeny levélben képviselői állásáról. A ház ezt tudomásul veszi és felhatalmazza az elnö­köt új képviselőválasztás eszközlésére. Következik a napiren utolsó pontja. Királyi Pál közp. bizottsági eladó: A főren­dek a törv. javaslatnak 1.2. 3. 4. és 5-ik §§-ait változtatás nélkül elfogadták. Tettek azonban észrevételt a 6-ik § ra. (Halljuk!) Ezen módosításokkal a nevezett törv. javaslat­nak 6-ik §-a következőleg szól. Az állam- számve­vőszék elnöke a képr.­ház kezdeményezése foly­tán az „országgyűlés által kijelölt három egyén közül Ő Felsége által a ministerelnök ellenjegy­zése mellett neveztetik ki A főszámtanácsos- és tanácsosokat Ő Felsége, az állam-számvevőszék elnökének javaslatára, a miniszerelnök előterjeszté­sére és ennek ellenjegyzése mellett nevezze ki. A segéd- és kezelő­­személyzet kinevezésének joga az államszámvevőszék elnökét illeti. Ezen változtatásokat a közp. bizottság többsége, vagyis 5 osztály magáévá tévén, elfogadta, 4 oszt. azonban külön­véleményt jelentett be, a­mely kü­lön-vélemény az eredeti szerkezetet megha­gyatni kívánja. Királyi Pál előadó: T. ház! A központi bizott­ság többsége, melyet szerencsém van képviselni, (Halljuk !) kiindulva azon gyakorlatból, me­lyet törvényhozásunk kezdettől fogva követett, nem vélt okot találni épen ezen törvényjavaslat tárgyalásánál arra, hogy az eddig követett gya­korlattól eltérjen; eltért volna pedig akkor, ha azt 1286

Next