Budapesti Közlöny, 1870. április (4. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-01 / 74. szám
látható, t. ház, azon irányzatok, amelyek itten nem ideális alapokon, hanem azon alapokon, amelyek a házhoz be lettek terjesztve, az osztályok által tárgyaltattak, és jóllehet az államköltségvetési törvénybe be nem mentek, mégis úgyszólván mint a háznak határozatai elfogadhatók valónak. De ez, ismétlem, nem oly főfontosságú kérdés, de nagyobb fontosságú kérdés a kiadásokra nézve, és itt először megjegyzem, hogy azt. képv. ur azt mondja, hogy a 7-es bizottság nem is tartotta magát azon előirányzathoz sem, amelyet elfogadott és számokat idéz Ha szíves lesz a t. képv. ur és utánanéz a mi második számú mellékletünkben, meg fogja látni, hogy épen az a 146.215.000 frt jön ki, és ismét az a 130.618.000rt, melyet ő maga felhozni méltóztatott. Ennek következtében tehát láthatja, hogy elfogadván az előirányzatot, nagyon is hűn tartottuk magunkat ahoz. A t. képv. úr idézte a bizottság által megállapított eredményeket és az mondja végül, hogy ezen számítás magában igen helyes, csak az a hibája van, hogy azon számok nem állanak, melyeket a bizottság alapul felvett. És miután az általam említett előirányzatot hozta fel és azt mondá, hogy a mi számításunk nem áll, de miután másfelől a t. képv. ur meg fogja engedni, hogy az előirányzathoz képest csakugyan áll, azt hiszem, hogy ez indok elesik. Hanem egy másik számítást is tett a t. képv. ur, és erre nézve engedje meg, hogy megtehessem észrevételeimet. Nem is említve, t. ház, azt, mit a megtakarításokra nézve a képv. úr mondott, hogy t. i. mindaz, ami megtakaríttatott, nem a pénzügyminiszer érdeme, hanem érdeme azon kiadások kevesebb létének, melyek a közös ügyeknél s az államadóssági járuléknál előfordultak, azt hiszem, tehát, hogy a pénzügyminiszer úr nem is tehetett mást, mint csak azt, hogy az adott körülményeket jól fel tudta használni, ezt megtette, ez volt kötelessége. Hanem azon eredményeken kívül melyek az ezüst-felpénzből folynak, a pénzügyminister úrnak még egy más érdeme is van, (Halljuk!) az t. i., mit az agio körüli eljárásával tett. Kezeimben van, t. ház, egy kimutatás az ezüstagiora nézve 1867. dec. 31-étől fogva egészen 1869. dec. l éig, és itt átlagosan megvannak a számok, s a végeredmény az, hogy provisióval együtt 15 frt 46 kr volt ez idő alatt az agiónak átlaga. A pénzügyminiszer úr pedig nem 15 frt 46 krajczárral fizette az agiót hanem 14 frt 48 krral, és ez úgy volt létesíthető, mert nem a piacról vette az ezüstöt, hanem külföldre szóló váltók által eszközölvén a fizetést, hozta ki a kedvező eredményt, ami magában, ha nem is valami bűvészet, de mindenesetre oly ügyes működés, melyért köszönetet érdemel. (Helyeslés.) Áttérek, t. ház, azon számításra, melyet a képv. úr előhozott. Az összes bevétel tett 149.896,279 frtot; az összes kiadás tett 121.808,423 frtot és 16 krt. A kiadás a bevételből levonatván, marad 28,000,000. A képv. ur az általa kimutatott 28,870,000-nyi összegből levonandónak tartja : először, — én ugyan nem tudom, hogy miért, — azon 4,111,463 frtot mely a zárszámadás 54—55-i fe lapjai szerint ott mint kiadás áll. Ezt, nem tudom, miért akarja a t. képv. ur levonni, miután ez 68-ban 67-re történt fizetés, s mint ilyen a kiadásokból ki nem maradhat. Itt igen kedvező dolgot fogok mondani, — mondja a t. képv. ur — levonván ezt, még mindig marad 23.970,00 ft- mint oly összeg, mely a kiadások levonása után az évi bevételekből a pénztárban megmarad és az 1868. zárszámadás activumát képezi. Most megállapítván e szerint a t. képv. ur az activumot 23 millióban, levonja mindazokat ezen activumból, mit levonandónak hisz: vasúti kölcsönben 22.111.000 frtot és mindazt mi a törvényben magában előirányozva van a rendkívüli bevételekre, azon 8,5.58.000 frt 60 krt. mely összeg az országnak a közös pénztárban levő activumából az 1868-iki közösügyi rendkívüli költségek födezésére utalványoztatok; továbbá több kisebb tételeken kívül a régi adóhátralékból befolyt 5 millió 28000 frtot és végre ezen passivumok összegét 37,368,000 frtban állapítja meg, és levonva ebből az aktívumul kimutatott 23 millió frtot, még mindig 13 millióra számítja azon összeget, mely 1868. lefolyta alatt az állam terhére valósággal kiadatott. Tehát 13 millió a papiron. A t. képv. ur igazságos akart lenni és most előszámitja mindazon beruházásokat, melyek ezen passivumból levonandók. Nevezetesen az államvagyonnál 122 ezer forint, a dohányjövedéknél 206 ezer forint a távirdai vonaloknál 268.000, s több kisebb tételeken kívül az államvagyon gyarapodásában 2 millió 33,000 frtot, és végre a vasúti kölcsönből befektetett 9 millió 667 ezer frtot, s így a beruházás értékét 12 millió 399 ezer írtban, a kimutatott passivumból levonva, megállapítja a végleges hiányt 935,000 írtban, s a hetes bizottság jelentésében foglalt 6 830.000 frt vagyongyarapodást, beruházást, illetőleg megtakarítást, mint egészen indokolatlant tünteti föl. Ha ez így van, akkor én abban a nézetben vagyok, hogy a bizottság csakugyan hibázott, de nem azért, mert 6 milliót mutatott ki megtakarításképen, hanem azért, mert nem mutatott ki sokkal többet. Bátor leszek szavaimat indokolni. (Halljuk!) A t. képviselő úr 22 millió és egynéhány százezer frtot von le mint a vasúti kölcsönből bejött összeget, s abból felszámít csak is 9.667.000 frtot az állam javára; de megfelejtkezett a t. képviselő úr, hogy a bizottság a maga jelentésében 12 millió s egynéhány százezer frtra teszi azon pénzösszeget, mely az állam vasúti kölcsönéből mint valóságos összeg nem csak létezik, hanem részint készpénzben, részint legjobb hitelű értékpapírokban be van fektetve, s 1869. julius elsejétől a földhitel- intézet által kezeltetik. Ezt tehát méltóztassék a kiadásokból levonni. — Másodszor, ha a beruházásokat, a mint fel méltóztatott számítani s a többit a mi kimutatásunkból átvenni, egyszersmind által kellett volna venni azon 3 millió s egynéhány százezer forintot is, mely mint megtakarítás készpénzben 1868. végén az állam pénztárában a jövedelmekre vonatkozólag megvolt, s hogy ha a 12 millió és egynéhány százezerét a 3 millió egynéhány százezerrel összeadja, akkor kitűnik, hogy a majdnem 16 milliónyi megtakarításból csak is a 900,000 frt az, amelyet a t. képv. urnak levonnia kellene. De épen ez mutatja, hogy nem jó számítás az államháztartásnál csakis a bevételekre is kiadásokra figyelni, mert a bevételek és kiadások nagyon fontos érdekkel bírnak a pénztári mérlegre nézve, de az állam költségi törvényére nézve nem bírnak oly nagy fontossággal. (Helyeslés jobbfelől.) Ez mutatja, tehát, hogy a bizottság érett megfontolás után nyilatkozott a mellett, hogy helyesnek tartja a zárszámadási rendszert azért, hogy nem csak bevételek s kiadásokról szól, hanem szól jövedelem- s költségről is ; ezt egymástól elválasztja, s ezáltal lehetővé teszi azt, hogy az államköltségvetési törvény, mely csakis költség- s jövedelemre vonatkozólag vizsgáltathatik meg, megvizsgálható legyen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Senkinek sincs joga — és azt hiszem, nem is teszi e házban senki, — hogy a bizottág tagjairól feltételezné, miszerint ők feladatuk megoldásában könnyelműen jártak volna el. Mielőtt véleményét megállapította volna, sok vizsgálaton és gondos tanulmányozáson ment keresztül a mire határozatiig ugyan nem volt kötelezve, tekintve kiküldetését, de amelynek megtételére nézve, tudatában s azon súlynak, melyet a viszonyok szavainak kölcsönözni fognak, erkölcsileg kényszerítettnek találta magát. Ha a bizottság, szorosan szem előtt tartva a költségvetési törvényt, megállapítja tételek szerint a kiadástól történt eltéréseket, azoknak indokait megvizsgálja és föltünteti a viszonyt amely egyedül bírhat — amint feljebb mondtam — határozó erővel a jövedelem és költség kedvezzőbb vagy kedvezőtlenebb alakjára nézve, a bizottság feladatát részletesen és hűen teljesítette. Nem teljesítette volna azonban, tehát, ha a háznak december 2-án hozott határozata azon meghagyásának, hogy véleményes jelentését is beadja, eleget nem tett volna, amiért is a bizottság egész határozottsággal kijelentette, hogy megvizsgálva a kiadásokat összehasonlítva a törvénynyel, megvizsgálva az eltérések indokait és figyelemben tartva a helyzetet, a körülményeket, melyek a helyzet fölött uralkodtak, a ministeriumot úgy az 1867-iki évre, mint 1868-ra azon fentartások mellett melyeket a képviselőháznak sokszor említett határozata magában foglal, mind a történt túlkiadásokra, mind azoknak fedezetére nézve igazoltnak tartja. T. hát! A zárszámadásokat különböző szempontokból lehet tekinteni, többé vagy kevésbé helyes szempontokból; az egyet azonban annak, ki igaztalan lenni nem akar, el kell ismernie, hogy akkor, mikor az államnak minden szüksége, előirányzott kiadásai fedezhetők voltak, minden mellékes hitelműveleten kívül, egyszerűen azért, mert az államjövedelmek és kiadások az előirányzatnál kedvezőbb eredményeket mutattak, tehát nemcsak minden szüksége fedezhető volt, hanem ezenkívül mér az állampénztárba azon részletesen felsorolt beruházások és államvagyon-gyarapodáson kívül, melynek valódi értékére nézve megengedem, hogy az elmélet különböző lehet az állam jövedelmére vonatkozólag, de nem a pénztári kezelésre, nem a mindennemű bevételt és kiadást illetőleg, mert e tekintetben a többlet 1868. végével 1868. végéhez 28 millióra megy, össze nem vegyítve tehát ezen tételeket és össze nem vegyítve a rendes és rendkívüli kiadásokat, az állampénztárban mindazon beruházásokon kívül 3 millión felüli pénz foglalható, akkor azt mondani, t. hát, hogy ezen évekre az államháztartásra nézve deficit és nem valóságos megtakarítás mutatkozik, oly vállalat, t. ház, melynek logikáját, én legalább részemről fölfogni nem tudom. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek következtében, mint az nagyon természetes, én Justh képv. urnak beadott indítványát pártolom. (Élénk tartós helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra feljegyezve senki sincs, ennélfogva következnék a tanácskozás berekesztése, és a szavazás előtt azoknak felszólalása, kik arra szabályszerűleg jogosítva vannak. Azonban húsz tag által a szavazás holnapra elhalasztatni kéretik. Nem tudom, a t. ház nem tartaná-e czélszerűnek, hogy azok, kik a felszólalásra szabályszerűleg feljogosítva vannak, holnapra halasztanák előadásaikat? (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: T. ház! Miután 20 tag kívánja, hogy holnap legyen a szavazás és miután a szavazás előtt én is óhajtanék, habár nem is hosszasan, de röviden nyilatkozni, ennélfogva bátor volnék azt kérni, hogy holnap, mikorig talán rekedtségem enyhülni fog — szólhassak a tárgyhoz. A napirendre úgy is ki van tűzve egy másik tárgy, t. i. a központi bizottság jelentése az államszámvevőszék tárgyában, tehát most ezt lehetne tárgyalni. (Helyeslés.) Következik a napirendnek második tárgya: „az állam számvevőszékről“ szóló központi bizottsági jelentés tárgyalása. (Zaj. Elnök csenget.) 5 perczre fölfüggesztetett az ülés. (Helyeslés.) Szünet után ELNÖK: A tegnapi ülés közben vettem egy levelet; akkor nem jelenthettem be, ma pedig az ülés elején elfelejtettem, ha megengedi a t. ház, most mutatom be. Molnár Endre Szabolcs megye Nádudvarkerületi képviselő mond le ezen igen szép és érzékeny levélben képviselői állásáról. A ház ezt tudomásul veszi és felhatalmazza az elnököt új képviselőválasztás eszközlésére. Következik a napiren utolsó pontja. Királyi Pál közp. bizottsági eladó: A főrendek a törv. javaslatnak 1.2. 3. 4. és 5-ik §§-ait változtatás nélkül elfogadták. Tettek azonban észrevételt a 6-ik § ra. (Halljuk!) Ezen módosításokkal a nevezett törv. javaslatnak 6-ik §-a következőleg szól. Az állam- számvevőszék elnöke a képr.ház kezdeményezése folytán az „országgyűlés által kijelölt három egyén közül Ő Felsége által a ministerelnök ellenjegyzése mellett neveztetik ki A főszámtanácsos- és tanácsosokat Ő Felsége, az állam-számvevőszék elnökének javaslatára, a miniszerelnök előterjesztésére és ennek ellenjegyzése mellett nevezze ki. A segéd- és kezelőszemélyzet kinevezésének joga az államszámvevőszék elnökét illeti. Ezen változtatásokat a közp. bizottság többsége, vagyis 5 osztály magáévá tévén, elfogadta, 4 oszt. azonban különvéleményt jelentett be, amely külön-vélemény az eredeti szerkezetet meghagyatni kívánja. Királyi Pál előadó: T. ház! A központi bizottság többsége, melyet szerencsém van képviselni, (Halljuk !) kiindulva azon gyakorlatból, melyet törvényhozásunk kezdettől fogva követett, nem vélt okot találni épen ezen törvényjavaslat tárgyalásánál arra, hogy az eddig követett gyakorlattól eltérjen; eltért volna pedig akkor, ha azt 1286