Budapesti Közlöny, 1870. augusztus (4. évfolyam, 174-197. szám)

1870-08-02 / 174. szám

Tudomásul vétetik. B. Nyári Gyula a főrendiház jegyzője. Át­nyújtja a főrendiház által elfogadott következő törvényjavaslatokat: Az 1870-ben besorozott ujon­­czok behívásáról, a honvédelmi ministerium öt milliónyi póthiteléről, s a közoktatási minister ál-­í tál oktatási czélokra, valamint a belügyminister által a közbiztonság helyreállítása érdekében kért póthitelről. Mindezen elfogadott törvényjavaslatok szente­­ sités végett Ő Felsége elé fognak terjesztetni. Napirenden van: A közmunka- és közlekedési minister által az 1868. 45. t. sz. módosítása iránt, beadott törvényjavaslat tárgyalása.­­ Ezen törvényjavaslat arra irányul, hogy a m. keleti vasút nagyvárad-brassói fővonalán a Kolozs-­ Tártól Pata és Bocs felé tervezett vonal akkép változtattassék meg, hogy e vonal Kolozsvártól P.-Szent-Miklós és Kolozs felé, s onnan Gyéresre lesz vezetendő, Tordára pedig egy sz­őny vonal­­ építendő, mely a fővonalból Gyéres közelében­­ ágazzék ki. Berzenczey László , a központi bizottság elő-­­adója a bizottság nevében az állandó pénzügyi és vasúti bizottságok jelentése alapján, a törvény­­javaslatot általánosságban és részleteiben a kép­­viselőháznak — a pénzügyi és vasúti bizottságok szövegezése szerint — elfogadás végett ajánlja. Deáky Lajos: Nem fogadja el a törvényjavas­latot már azért sem, mert Berzenczey László a komp. bizottság részéről az előadó, ki azon vasut­­tá­raságnak hivatalnoka. B. Simonyi Lajos : A közmunka- és közlekedési ministerhez kérdést intéz az iránt, hova forditta­­tik azon összeg, mely ezen épitkezési eltérés által megtakarittatik. Gorove István közlekedési minister: T. ház!­­Nem tudom,tudják-e a képv.urak azon körülményt, hogy midőn a keleti vasút engedélyeztetett, a vál­lalkozóknak nem volt egyéb költségvetésök, mint a Nagyváradtól Kolozsvárig terjedő vonal építé­sére ; sem költségvetés, sem terv nem létezett és a dolog ezen helyzetében fogadta el a ház ezen terv­javaslatot úgy, mint eredetileg benyújtva volt,így tehát számba nem vétethetik az, a­mit a t. képv. ur tőlem kíván. Volt ugyan általánosságban ki­mondva, hogy ezen vonal kiépítése Bors felé több nehézséggel jár, azért több költséget is igényel, de ez praecisirozva nem volt ama javaslat alko­tásánál, sem később az engedély­okmány kiadá­sánál és azon tárgyalásoknál, melyek az engedé­­lyezést a ministérium kebelében megelőzni szok­ták. Arra nézve, hogy mily viszonyban áll azon kiadás, melyet ezen alagút kiépítése igényel, a most szóba hozott tordai szárnyvonal költségei­vel , az előzmények után a t. képv. urnak praecisi­­rozott választ adni szintén nem vagyok képes; azonban akkor, midőn a ministerium ezen törv. a javaslatot benyújtotta, igen nevezetes okok állot­tak előtte melyek arra bírták, hogy a törvényho­zástól ezen módosítást kérje. A legelső és fontos­ságában minden mást megelőző nézet volt az, hogy az alagút kiépítése által az összes vo­nal létrejötte talán egy esztendőnél többet késleltethetett volna.­­ Ez, kérem alá van, igen nevezetes momentum, melynek súlyát a t. képviselő urak és az erdélyi lakosság be fogja ismerni. Voltak azonban más nevezetes okok is, nevezetesen az, hogy a terrénum, mely Bocs, Pata és Torda irányában fekszik, sokkal nagyobb népességeket tüntet fel a kivitelre nézve, mint azon vonal, mely most a törvényjavaslat által a képviselő úrnak ajánltatik. És e tekintetben a vasúti és pénzügyi bizottságok jelentéseikben ki­mondják, és van szerencsém nekem is a t. ház előtt nyilvánítani, hogy ámbár vannak nehézsé­gek azon vonalon is, melyet szerencsém van aján­lani, de ezek sokkal csekélyebb mérvben fordul­nak elő itten, mint az eredetileg tervezett vona­lon. Ez így magában véve, szemben a vállalko­zóval, nem volt tekintetbe vehető, de ennek kö­vetkezései kihatnak magára az üzletre és for­galomra. Ugyanis­­ ha csuszamlások, süppedések állanának elő a kiépített vasúton, meg lenne za­varva az üzlet és a forgalom. Nem szabad tehát nekem, ki e tekintetben felelős vagyok, tekintet nélkül hagyni azon következéseket, melyek a ki­épített vasútnál előállhatnának s az internationális forgalmat veszélyeztethették volna. Ez a második fok; következik most az, melyet a jelentés szintén kiemel, hogy t. i., ha ezen vonal fogadtatik el, akkor a Szamos völgye felé a beszterczei vonalból, mely a dolog természeténél fogva előbb utóbb ki fog építtetni, már­­ majd meg lesz az államnak nyerve, melynek garantiája nem fog önállóan ál­­lani, hanem ezen vonal fogja azon garantiát vi­selni, sőt ezen vonalnál is­m­erte­n az alvincz kolozsvárit a garantia sokkal kedvezőbben fog állani. Igen természetes t. képr.ház, hogy a vállalkozó érdekei a törvényhozás előtt semmi nyomatékkal nem bírnak; azt azonban kénytelen vagyok meg­­, vallani, hogy minden engedélyezésnél egy előfel­­­­tétel az, hogy valamint az engedélyeseknek joguk van kihasználni azon előnyöket, melyek mutat­­­­koznak, úgy másrészt kötelesek ugyanők, ha na­­­­gyobb nehézségek mutatkoznak és azok el nem háríthatók, a maguk koc­káztatására mégis ki­építeni a vonalat. Ilyen esetek számtalanszor for­­­dulnak elő, ne következtessük tehát ebből azt,­­ hogy mindenkor insistálnunk kell azon, hogy a­­ vállalkozó a legnagyobb nehézségekkel küzdjön­­ meg, mert ez minden engedélyt jövőre nagyon­­ súlyosabbá fogna tenni, miután akkor minden vállalkozónak sokkal nagyobb koc­kázatot kel­lene számba vennie, s következőleg sokkal na­gyobb igényeket lenne kénytelen az állam irá­nyában támasztani. Ennélfogva kérem­­a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. Még egy észrevételem van előttem szólott Deá­ky képv. ur beszédére. Azt mondá t. i., hogy az okok közt tán az is fekhetik, hogy Torda ellenzé­ki város. Bocsásson meg képv. ur, midőn maga a miniszeri törvényjavaslat, midőn a pénzügyi és vasúti bizottságok által beterjesztett javaslat vi­lágosan kimondja, hogy Tordának egy szárnyvo­nal adassék, akkor ily argumentummal előállni megvallom, még a­z. ellenzéki úr részéről sem vártam volna Egyébiránt megvallom, nem magá­nak Torda városának érdekei határoztak arra nézve, hogy követeltessék mindenesetre Torda számára egy szárnyvonal, hanem az államnak ne­vezetes érdekei vannak. Ott vannak a sóbányák, s melyeket mostantól fogva nagyobb mérvben kiak­názni­­. Kollegám, ki épen most távozott, el van ha­tározva. Ez egyik oka volt tehát annak, hogy a kormány ragaszkodjék ahhoz, hogy ezen igen ér­demes város a vasút jótéteményében szintén része­süljön, ha nem is ugyanazon értelemben mint azt Torda város lakosai kivánták, hogy t. i. 15 percz­­nyi állomás adassék nekik, úgy képzelvén el ezt bizonyára, hogy arra menvén a vasút, ott 15 per­­czig álljon meg, hanem az állam érdekében ma­gának Torda városának anyagi és szellemi érde­keinek megfelelőleg­ kívánja a kormány, hogy e város szárnyvonalat nyerjen. A pénzügyi bizott­ság azon óhajtását fejezi ki, hogy miután itt a vállalkozó tetemes tehertől oldatik fel, helyesnek találná, ha e tekintetben bizonyos kárpótlást nyúj­tana az államnak. Ezen óhajtásnak én egész kész­séggel igyekeztem megfelelni, s a tárgyalás ered­ménye az lett, a­mi most a központi bizottság ál­tal a háznak ajánltatik, az t. i., hogy e szárnyvo­nal se maximál hosszában be ne szám­ítassék, se az állam garantiájában ne részesüljön. Azt hiszem 1 t. ház, hogy ezek elegendő fontos okok arra nézve,­­ hogy e törv. javaslat elfogadását a t. háztól teljes­­ lelkemből kérjem. (Helyeslés.)­­ Halász Boldizsár : Védi Deáky ellenében Ber­zenczey­t, ki nézete szerint csak egyszerűen referált­­ a közp. bizottság részéről. Pártolja a törvényja­vaslatot.­­ Csernátony Lajos : Rész néven veszi azt, hogy Berzenczey, ha csakugyan hivatalnoka a ke­leti vasúttársaságnak, ezen a társaságot érdeklő ügyben előadó. Berzenczey László : Csodálkozik azon, hogy annyira interpellálták. A ministeri qualifikátiót kezdi magában érezni, mert alig tesz valamit már­is rögtön ily mérges interpellatiót kell hallania. Arra nézve hogy hivatalnoka-e egy anyol társa­ságnak, azt mondá, hogy nem hivatalnoka, de dol­gozik számára, és ha dolgozik, nem fizetés nélkül dolgozik. Mint egyik-másiknak, neki is van üz­lete, van nyelve, de ingyen nem dolgozik. A bi­zottság nagyon is jól tudott ezen dologról és épen azért, mert ismerősebb lehet ezen tárgygyal, választotta­ meg előadójául. Elmondja ezután, mennyi nehézséggel járna a vasútépítés, ha Torda felé vezettetnék a vonal , ő jobbnak tartja tehát a törvényjavaslat szerint ki­jelölt irányt, ugyanazért bátran ki is jelentheti, hogy Torda, de még inkább a haza érdekeit kép­viseli. Végül megjegyzi, hogy a dolog vége az lehet, hogy a társaság megépíti a vasutat a szer­ződés szerint, mely angol észszel van megírva s a melyből kimaradt Torda neve, megépíti úgy, hogy Pata, Bocs e két jelentéktelen falu közt vasút lesz, és azt érjük el, hogy sem Torda sem Kolozs nem kap vasutat. (Helyeslés). Huszár Imre, Csiky Sándor : Nem pártolják a törvényjavaslatot.­­­­emény Gábor : Felemliti, hogy az okmány­ból Torda városa annak idejében is már azért ma­radt ki, mert nagy nehézségek merültek fel az építés iránt. Ezen építkezési nehézségek nézete szerint ma még inkább fenforognak ugyanazért pártolja a­­.javaslatot. Szaplonczay József : Nem pártolja a törvény­­javaslatot, hanem inkább megmarad az ellenében az eredeti törvény mellett. Gorove István közlekedési miniszter: A­z. előttem szólott képv. ur némely enunciatiójára vagyok kénytelen megjegyzést tenni. Azt mondotta képv. ur, hogy a nagyvárad-ko­lozsvári vonal 80,000 frt garantia mellett adatott ki. Bocsánatot kérek, én máskép ismerem a dol­got; t. i. a nagyvárad-kolozsvári vonalat a kor­mány saját költségén kezdte építeni, és azután egy vállalkozónak adta ki, pedig hozzáteszem, egypár millió, 3—4 millióval olcsóbban, mint az előzetes és a kormány birtokában levő költségve­tések ezt magukkal hozták volna, — és­pedig, ha jól emlékszem, ugyanazon vállalkozónak adta ki a ki azt most építi egy átalános összegért — és a garantia kérdése csak azután későbben me­rült fel, és később szavaztatott meg a biztosítás a kormány által. Azt mondja képv. úr, hogy még most sem képes a kormány biztos adatokat felhozni ezen vonal megváltoztatására nézve. Igenis a kormány előtt akkor, midőn a szerződés köttetett, nem feküdtek azon adatok, melyek folytán biztosabban lehetett volna eljárni arra nézve, hogy mily garantia adas­­sék. De ezt nem maga a költségvetés határozza meg, hanem meghatározz­a az is, hogy a megvál­tozott viszonyokhoz képest egyszer kisebb máskor nagyobb garantia mellett kénytelen a kormány a vállalkozóval egyezkedni. Hogy mennyibe fogna ezen alagút kerülni, melynek kiépítése alól most a terv­­hozás a vállalkozót fölmentené, ennek meghatározása nem a kormány feladatához tar­tozik, mert világosan megjegyeztem bármennyibe került volna az alagút, okvetlenül kényszerítette volna a kormány kiépítésre a vállalkozót, ha más akadályozó körülmények nem fordultak volna elő, melyeknél fogva az alagút kiépí­tését, ha ez csak 10 krba került is volna, mégis ki kellett kerülni. Volt szerencsém előadni a döntő okot, mely abban rejlett, hogy a viszo­nyok, melyek közt az alagút vezet, az üzlet és for­galom tekintetében sokkal veszélyesebbek, mint azon vonalnál, mely most a törvényhozásnak ajánltatik, ugyanis a vasúti és pénzügyi bizottsá­gok jelentésében azt méltóztatott látni, hogy ezen terrénum mely Gyéres és Kolozsvár között fek­szik, igen sok nehézségeket nyújt azon vonalra nézve is, melyet a kormány ajánl, és arra is, mely az első tervben volt felvéve. De a nehézségek azon vonalra nézve, melyet most ajánlunk, sokkal cse­kélyebbek mint az eredeti vonalnál lennének. Míg ugyanis az eredeti vonalnál a csuszamlások 6000 méterre mennek, itten csak 2400 méter hosszúsá­­gnak mértföldenként. Azonfelül ki van mutatva az, hogy a kormány által most már javaslatba hozott vonal sokkal ki­sebb téren megy egy század maximál emelkedés­sel i. i. 18200 méter hosszaságban, míg a másik­nál körülbelül 36 ezer méter hosszaságban mutat­kozik az emelkedés. Ez pedig azt idézné elő, hogy az üzletnek költségei lennének aránylag maga­sabbak. (Helyeslés.) Arra kell tehát tekintettel lenni, hogy az országnak bizonyos pénzbeli össze­ge takaríttassék meg. Azért voltunk tehát bátrak nyugodt lélekkel ajánlani ezen törvényjavaslat elfogadását.(Helyes­­lés: Szavazzunk!)­­ Benedikti Albert: Torda városára nézve szükségesnek tartja a fő- nem pedig a szárnyvo­nalat. Ő a törvényjavaslatot nem pártolja, és mi­ 3414

Next