Budapesti Közlöny, 1870. augusztus (4. évfolyam, 174-197. szám)
1870-08-02 / 174. szám
vel az gyorsan ment keresztül a pénzügyi és vasúti bizottmányoknál úgy az egyes osztályoknál is, azt még egyszer visszautasíttatni kívánja. Gr. Csíky Tivadar : Kijelenti, hogy ő a hallottak után még mindig nincs felvilágosítva aziránt vágjon előnyös lesz-e ezen a törvényjavaslatban kijelölt eltérés vagy sem. Nem tartja ez ügyet olyannyira fontosnak és sürgősnek, hogy azt az ülésszak utolsó stádiumában is keresztülvigyék. Nem pártolja a törvényjavaslatot. Széll Kálmán : Előadja gr. Csiky Tivadar ellenében, hogy e törvényjavaslatot már régebben tárgyalta mind a vasúti, mind pedig a pénzügyi bizottság, még pedig eléggé hosszasan és kimerítően. Pártolja azt és ajánlja a háznak elfogadás végett. A szólásra még többen fel lévén jegyezve ugyanazért elnök az ülést d. u. 22 órakor feloszlatta. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. A FŐRENDIHÁZ LXXI. ÜLÉSE 1870. AUGUSTUS 1 ÉN DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR. Elnök : Majláth György, országbíró. Jegyzők : Apponyi Sándor gr., Csáky Gyula gr. A kormány részéről jelen vannak : Kerkapoly és Szlávy ministerek. A múlt tilés jegyzőkönyvének hitelesítése után. Gr. Cziráky János : Benyújtja a hármas állandó bizottság jelentését az 1870-ik évben besorozott újonczok behívásáról és a honvédelmi ministernek adandó 5 milliónyi póthitelről szóló törvényjavaslatok iránti jelentést. A bizottság ezen két törvényjavaslat között oly szoros kapcsolatot látott, hogy azokat együtt tárgyalta és azok iránti jelentését együttesen látta czélszerűnek beadni. A jelentés már ki van nyomatva és szét van osztva a méltóságos főrendekközt. Szapáry Gyula úr. (Olvassa a hármas bizottság jelentését.) Elnök: Miután e törvényjavaslatok tettleg már felolvastattak, úgy hiszem, az általános vitát meg lehet nyitni. Méltóztassanak mindenek előtt a törvényjavaslatok elvéhez és lényegéhez szólani. Kerkapoly Károly pénzügyminiszer: Nem ismeretlen a méltóságos főrendek előtt, hogy azon kérdés, mely a Francziaország és az észak-német szövetség közt kitört háborúnak alkalmi okul szolgált, olyannak lön felismerve a monarchia kormánya részéről, mely bennünket közvetlenül nem érint. Nem ismeretlen, hogy ezen felfogás folytán a monarchia két államkormányának egyetértésével a közös külügyminiszer által ki is jelentetett, hogy épen ez oknál fogva mi, a monarchia egésze, a semlegesség állását tartjuk indokoltnak, és a monarchia érdeke által parancsoltnak e háború folytán. (Helyeslés.) Ami azon időben hivatalosan és egy köriratban közzé lön téve, mint mindig meggyőződése a kormánynak, s épen azért a háború tartama alatt magát ezen elv, és ezen meggyőződés által vezettetni el van határozva. De ugyanazon köriratban kijelentetett az, hogy ezen meggyőződés nem menti fel a kormányt azon kötelezettség alól, hogy a jöhető esélyekkel szemben a monarchia védelmi erejének kifejlesztéséről rendszeres kifejlesztéséről gondoskodjék. (Helyeslés.) Egyfelől ama felfogás, másfelől eme kötelességérzet szülte azon törvényjavaslatokat, melyek fölött a mazgós főrendiház hármas bizottsága a maga véleményét épen beterjesztette. Tekintettel arra, hogy a védelmi erő e fejlesztésének ime kötelezettsége alól, szemben a helyzettel, oly államok sem érzik magukat felmentetteknek, melyek neutralitása nem csak azok szándékában van, s nem csak azoknak ereje által védetik európai kötések által, minő a Schweicz, minő Belgium, — nem kétkedik a kormány, hogy a mirsgos főrendek indokoltnak tartják ama semlegességi szándékot, a semlegességre vonatkozó amaz elhatározás mellett is, imenjavaslatokat, melyeknek kegyes elfogadására én minden további indokolás nélkül a mazgos főrendeket kérni bátor vagyok. (Helyeslés.) Cziráky János úr: Tekintve azt, hogy ily válságos időben oly nagy horderejű kérdésekkel szemben, melyek mikénti megoldása, ha nem is közvetlenül, de közvetve igen is érdekel bennünket, szónok szükségesnek tartja, hogy a törvényhozás nyilatkozzék, hogy bizonyos néppontokat állítson fel. Szónok azon fényes meghazudtolásra utalva, melyet a humanitásnak állítólagos győzelme épen a legújabb háború kitörése által tapasztalt, feltünteti, hogy az újkori diplomatia az immoralitás eszköze, mely a népek életével játszik, és hogy a diplomatia a Macchiavelli veszedelmes tanainak terére lépett. Ily körülmények között szükségesnek tartja, hogy a magyar törvényhozás erélyesen nyilatkozzék ; kívánja, hogy a törvényhozás hangsúlyozza, miszerint Magyarországnak semmi esetre támadó szándéka nem lehet, de igenis van erélyes önvédelmi elhatározása és ennek eleget fogunk tenni, és nem sajnáljuk sem vérünket, sem pénzünket. Mivel a jelen törvényjavaslatok az önvédelmet lehetővé teszik, ajánlja azok elfogadását. (Hosszan tartó éljenzés.) Széchen Antal gróf- Nagyméltóságú elnök ! méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő törvényjavaslat azon kérdéseket, melyek egész Európának és hazánknak is figyelmét elfoglalják, a méltó főrendek tanácskozása elé hozta. Ezen törvényjavaslat azon politikának kifejezése, melyet határozottan a béke és semlegesség politikájának lehet nevezni, mely politikához én csekély szavazatommal egész kiterjedésben járulok. Járulok annál inkább, mert meg vagyok győződve, hogy miután ezen háború keletkezése bármily meglepő lett légyen is, annak kitörése előrelátható volt, ezen politika nem az elodázás politikája, hanem a kormány határozott szándékának kifejezése, melynek újabb, erősebb és reánk nézve annyira megnyugtató nyilvánítását a kormány képviselője az imént hangsúlyozta. Jól tudom én azt, amit, elnök, méltó főrendek, hogy a diplomatikai és nemzetközi viszonyoknak megítélése azok részéről, kik azok titkaiba és részleteibe beavtva nincsenek, ritkán szokott gyakorlati eredményeket szülni, — de miután az alkotmányosság fogalmánál fogva ezen kérdések tanácskozó testületek elé kerülnek, azon kereten belül, melyben ezen testületek mozoghatnak, s bármely tagja nyilváníthatja meggyőződését, kötelességemnek tartom én is e fontos tárgyban meggyőződésemet kifejteni. (Halljuk!) Mondtam, méltó főrendek, hogy én a békének és semlegességnek vagyok barátja és hogy ezen politikát hazánk és az összbirodalomra nézve leghelyesebbnek, legalkalmasabbnak tartom (Helyeslés.) Azon hosszas háborúk után, melyek Európa nyugalmát 24 év alatt feldúlták, keletkeztek azon európai szerződések, melyeknek számosak lehetnek hiányai, melyek sok tekintetben az átalakult viszonyokat nem képesek többé teljesen kielégíteni, melyeknek keletkezésére emberi gyengeségek, ellentétes érdekek, és némelykor bizonyos frivol felfogás is befolyást gyakoroltak ; de volt azon szerződéseknek másrészről egyjelleges előnye is, melynél fogva azok a civilizatio egyik legtetemesebb vívmányának tekintendők és e vívmány abban áll, hogy azon határozatlanság helyébe, mely azelőtt Európában a nemzetközi viszonyokra nézve fennállott, egy egész Európára nézve kötelező és egész Európa által elismert nemzetközi törvényt állított fel, melynél fogva 40 éven felül azon megtámadások és zavarok kikerültettek, melyek csak akkor keletkeznek, midőn ily nemzetközi szerződések Európában többé kötelezőknek el nem ismertetnek. Lehetséges lett volna-e ezen nemzetközi szerződéseket a kifejlett körülményekhez képest kölcsönös egyetértés útján oda módosítani, hogy az újabban keletkezett érdekek és szükségleteknek megfelelhessenek, e kérdés vitatását nem hiszem ide tartozónak, de tagadhatlan, hogy bizonyos adott viszonyok folytán a szerződés nagy részben megbomlott, hogy annak alapja, melyen Európa politikája nyugodott, megingattatott, és helyébe új, szilárd, s Európa nyugalmát tartósan biztosító nemzetközi alap nem alkottatott, úgyhogy a mostani nemzetközi viszonyok tekintetében csupán az önkényes combinatiók terén állunk és szemben egyéni felfogásokkal, melyek lehetnek helyesek, lehetnek helytelenek, de Európa nyugalmát biztosítani teljességgel képtelenek. Háborús időket élünk, mirsgos főrendek, s engedje Isten, hogy a háborús idő nemsokára véget érje. Nem fogok én itt a humanitás szempontjából a háború nyomorai és csapásairól beszélni, nem fogok; jól ismerem én mindazon nehézségeket, mindazon áldozatokat, melyek nemzetek és népekre a háborúkból háramlanak; de tudom másrészről azt is, hogy a háború részére azáltal, hogy az önfeláldozás és önmegtagadás kötelességét a hazafiság terén előidézi, a nemzetekben az emberi természet legnemesebb érzelmeit fölkelti, sajnálnám azon népet, mely csak az anyagi javadalmak gyáva élvezetében áldozná föl mindazt, mi az anyagi nyugalmat méltóvá és nemessé teszi, s nem lenne képes áldozatot hozni nemzeti létele nemesebb részének megmentésére: et propter vitam vivendi perderet causas De midőn ily értelemben a háborútól nem irtózom, szemem előtt lebeg Európa egyik legnagyobb hadvezérének azon nyilatkozata, mely nemes jellemének legbiztosabb jelvénye, s a mely legnagyobb bizonysága annak, hogy a kik a háborút ismerik, azok leginkább rettegik azt.A Waterlooi ütközetben győztes Wellington herczeg az ütközet estéjén egy magánlevélben azon nyilatkozatot tette, mely mélyen van szivembe vésve : „A sors legsúlyosabb csapásaihoz tartozik egy ilyen döntő csatát veszteni, de legközelebb áll ehez azon kénytelenség, egy ily véres csatát, nyerni.“ Azt hiszem, hogy épen e férfiú nyilatkozata bizonyságát nyújtja annak, hogy nem azok irtóznak legjobban a háborútól, kik azt a lehetőségig kerülik, s bizonysága annak, hogy veszélyben leginkább lehet azoknak szívósságában bízni, kik e veszélyt kényelműen föl nem hívják. (Élénk helyeslés.) Ezen szempontból indulva ki, midőn itt a háborús föllépés lehetőségéről van szó, mindenekelőtt azon komoly kérdés áll elő, léteznek-e oly viszonyok, oly tényleges érdekek melyek bennünket a háborúban való részvételre indíthatnának ? Mellőzve minden recriminatiot, mellőzve a múltak keserű emlékeit, azt hiszem nemcsak e teremben, hanem az országban is, és a birodalom másik részében s talán maga az illető hatalom körében is nem lesz senki, ki minket arra hinne hivatottaknak, hogy egy oly állam szervezkedése és alakulása védelmére és támogatására emeljük fegyverünket, értem az éjszak-német szövetséget, mely nélkülünk és érdekeink ellen jött létre. Másrészt a háborús fellépés ki van zárva azáltal, mert meggyőződésem szerint a háború eredménye nem felelhet meg azon egyedüli tényleges érdeknek, melyért mi jelenleg egyedül emelhetnők fegyverünket. Tényleges érdekünk csak Közép- Európa olyan állami szervezése lehetne, mely az európai békét és nyugalmat tartósan biztosítja. Nem osztottam soha a rajongó német sympathiákat; a frankfurti követségeket magam részéről soha nem helyeseltem; mindamellett azt hiszem, mély és vészteljes csalódás lenne azt hinni, hogy Európa olyan szervezkedése a békét jövőre biztosíthatná, mely az Európa szívében lakó német nemzet jogosult nemzeti érdekeinek és történelmi hagyományainak megfelelni nem tudna. Meggyőződésem e tekintetben az, hogy akár micsoda szervezés létesíttessék ott idegen hatalom által, biztos és tartósan megnyugható nem lehet, épen mert idegen hatalom által eszközöltetett. Miután a jelen háborús viszályból nem látom azt, hogy annak következményei által Közép-Európa szervezése a béke, nyugalom és tartósság igényeinek megfelelőleg fejtethetnék ki, nem látok érdeket a monarchiára nézve, hogy ezen háborúban részt vegyen. Mondják sokan, hogy a semlegesség, a béke önálló érdekei felfogására épített politika, a gyengesség politikája. A békesség a béke politikája, nem a gyengeség politikája, a gyengeség politikája, magát önálló érdekeink mellőzésével ; mások, vagy az események vak menete által háborúba sodortatni engedni. Nem a gyengeség politikája az, méltóságos főrendek: gondos sáfárkodás a nemzetnek vérével, vagyonával, lételével és kifejlődésének lehetőségével; nem a gyengeség politikája egy hadsereg részéről a nem érdemlett csapások által felhivott visszatorlási vágyat elfojtani és bizonyságot nyújtani, hogy vitézségen felül áll a bátorságnak azon magasabb neme, mely s jogosult harczias érdemeket is a haza és az állam jól fölfogott érdekeinek is alárendelni képes. Nem tagadom én méltó főrendek, hogy a semlegességnek is vannak veszélyei. A veszélyek egyike azon igen elterjedt vélemény, hogy a harczoló felek egyik része ellenállhatlan vonzó erőt gyakorolhat- 3415