Budapesti Közlöny, 1870. augusztus (4. évfolyam, 174-197. szám)

1870-08-02 / 174. szám

vel az gyorsan ment keresztül a pénzügyi és vas­úti bizottmányoknál úgy az egyes osztályoknál is, azt még egyszer visszautasíttatni kívánja. Gr. Csíky Tivadar : Kijelenti, hogy ő a hal­lottak után még mindig nincs felvilágosítva az­iránt vágjon előnyös lesz-e ezen a törvényjavas­latban kijelölt eltérés vagy sem. Nem tartja ez ügyet oly­annyira fontosnak és sürgősnek, hogy azt az ülésszak utolsó stádiumában is keresztülvigyék. Nem pártolja a törvényjavaslatot. Széll Kálmán : Előadja gr. Csiky Tivadar el­lenében, hogy e törvényjavaslatot már régebben tárgyalta mind a vasúti, mind pedig a pénzügyi bizottság, még pedig eléggé hosszasan és kime­rítően. Pártolja azt és ajánlja a háznak elfoga­dás végett. A szólásra még többen fel lévén jegyezve ugyanazért elnök az ülést d. u. 2­2 órakor felosz­latta. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. A FŐRENDIHÁZ LXXI. ÜLÉSE 1870. AUGUSTUS 1 ÉN DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR. Elnök : Majláth György, országbíró. Jegyzők : Apponyi Sándor gr., Csáky Gyula gr. A kormány részéről jelen vannak : Kerkapoly és Szlávy ministerek. A múlt tilés jegyzőkönyvének hitelesítése után. Gr. Cziráky János : Benyújtja a hármas ál­landó bizottság jelentését az 1870-ik évben beso­rozott újonczok behívásáról és a honvédelmi mi­­nisternek adandó 5 milliónyi póthitelről szóló tör­vényjavaslatok iránti jelentést. A bizottság ezen két törvényjavaslat között oly szoros kapcsolatot látott, hogy azokat együtt tárgyalta és azok iránti jelentését együttesen látta czélszerűnek beadni. A jelentés már ki van nyo­matva és szét van osztva a méltóságos főrendek­­közt. Szapáry Gyula úr. (Olvassa a hármas bizott­ság jelentését.) Elnök: Miután e törvényjavaslatok tettleg már felolvastattak, úgy hiszem, az általános vitát meg lehet nyitni. Méltóztassanak mindenek előtt a törvényjavaslatok elvéhez és lényegéhez szólani. Kerkapoly Károly pénzügyminiszer: Nem is­meretlen a méltóságos főrendek előtt, hogy azon kérdés, mely a Francziaország és az észak-né­met szövetség közt kitört háborúnak alkalmi okul szolgált, olyannak lön felismerve a monarchia kor­mánya részéről, mely bennünket közvetlenül nem érint. Nem ismeretlen, hogy ezen felfogás folytán a monarchia két államkormányának egyetérté­sével a közös külü­gyminiszer által ki is jelente­tett, hogy épen ez oknál fogva mi, a monarchia egésze, a semlegesség állását tartjuk indokoltnak, és a monarchia érdeke által parancsoltnak e há­ború folytán. (Helyeslés.) Ami azon időben hivata­losan és egy köriratban közzé lön téve, mint min­dig meggyőződése a kormánynak, s épen azért a háború tartama alatt magát ezen elv, és ezen meg­győződés által vezettetni el van határozva. De ugyanazon köriratban kijelentetett az, hogy ezen meggyőződés nem menti fel a kormányt azon kötelezettség alól, hogy a jöhető esélyekkel szem­ben a monarchia védelmi erejének kifejlesztésé­ről rendszeres kifejlesztéséről gondoskodjék. (He­lyeslés.) Egyfelől ama felfogás, másfelől eme kötelességérzet szülte azon törvényjavaslatokat, melyek fölött a mazgós főrendiház hármas bizott­sága a maga véleményét épen beterjesztette. Te­kintettel arra, hogy a védelmi erő e fejlesztésének ime kötelezettsége alól, szemben a helyzettel, oly államok sem érzik magukat felmentetteknek, me­lyek neutralitása nem csak azok szándékában van, s nem csak azoknak ereje által védetik euró­pai kötések által, minő a Schweicz, minő Belgium, — nem kétkedik a kormány, hogy a mirsgos főren­dek indokoltnak tartják ama semlegességi szán­dékot, a semlegességre vonatkozó amaz elhatározás mellett is, ime­njavaslatokat, melyeknek kegyes elfogadására én minden további indokolás nélkül a mazgos főrendeket kérni bátor vagyok. (Helyeslés.) Cziráky János úr: Tekintve azt, hogy ily vál­ságos időben oly nagy horderejű kérdésekkel szemben, melyek mikénti megoldása, ha nem is közvetlenül, de közvetve igen is érdekel bennün­ket, szónok szükségesnek tartja, hogy a törvény­hozás nyilatkozzék, hogy bizonyos néppontokat állítson fel. Szónok azon fényes meghazudtolásra utalva, me­lyet a humanitásnak állítólagos győzelme épen a legújabb háború kitörése által tapasztalt, feltün­teti, hogy az újkori diplomatia az immoralitás esz­köze, mely a népek életével játszik, és hogy a diplomatia a Macchiavelli veszedelmes tanainak terére lépett. Ily körülmények között szükségesnek tartja, hogy a magyar törvényhozás erélyesen nyilatkoz­zék ; kívánja, hogy a törvényhozás hangsúlyozza, miszerint Magyarországnak semmi esetre támadó szándéka nem lehet, de igenis van erélyes önvé­delmi elhatározása és ennek eleget fogunk tenni, és nem sajnáljuk sem vérünket, sem pénzünket. Mivel a jelen törvényjavaslatok az önvédelmet le­hetővé teszik, ajánlja azok elfogadását. (Hosszan tartó éljenzés.) Széchen Antal gróf- Nagyméltóságú elnök ! méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő törvény­­javaslat azon kérdéseket, melyek egész Európá­nak és hazánknak is figyelmét elfoglalják, a méltó főrendek tanácskozása elé hozta. Ezen törvény­­javaslat azon politikának kifejezése, melyet ha­tározottan a béke és semlegesség politikájának lehet nevezni, mely politikához én csekély szava­zatommal egész kiterjedésben járulok. Járulok annál inkább, mert meg vagyok győződve, hogy miután ezen háború keletkezése bármily meglepő lett légyen is, annak kitörése előrelátható volt, ezen politika nem az elodázás politikája, hanem a kormány határozott szándékának kifejezése, melynek újabb, erősebb és reánk nézve annyira megnyugtató nyilvánítását a kormány képviselője az imént hangsúlyozta. Jól tudom én azt, amit, elnök, méltó főrendek, hogy a diplomatikai és nemzetközi viszonyoknak megítélése azok részéről, kik azok titkaiba és részleteibe beav­tva nincsenek, ritkán szokott gyakorlati eredményeket szülni, — de miután az alkotmány­osság fogalmánál fogva ezen kérdések tanácskozó testületek elé kerülnek, azon kereten belül, melyben ezen testületek mozoghatnak, s bármely tagja nyilváníthatja meggyőződését, kö­telességemnek tartom én is e fontos tárgyban meggyőződésemet kifejteni. (Halljuk!) Mondtam, méltó főrendek, hogy én a békének és semlegességnek vagyok barátja és hogy ezen politikát hazánk és az összbirodalomra nézve leg­helyesebbnek, legalkalmasabbnak tartom (He­lyeslés.) Azon hosszas háborúk után, melyek Eu­rópa nyugalmát 24 év alatt feldúlták, keletkeztek azon európai szerződések, melyeknek számosak lehetnek hiányai, melyek sok tekintetben az át­alakult viszonyokat nem képesek többé teljesen kielégíteni, melyeknek keletkezésére emberi gyen­geségek, ellentétes érdekek, és némelykor bizo­nyos frivol felfogás is befolyást gyakoroltak ; de volt azon szerződéseknek másrészről egy­­jelle­ges előnye is, melynél fogva azok a civilizatio egyik legtetemesebb vívmányának tekintendők és e vívmány abban áll, hogy azon határozatlanság helyébe, mely azelőtt Európában a nemzetközi viszonyokra nézve fennállott, egy egész Európára nézve kötelező és egész Európa által elismert nemzetközi törvényt állított fel, melynél fogva 40 éven felül azon megtámadások és zavarok ki­kerültettek, melyek csak akkor keletkeznek, mi­dőn ily nemzetközi szerződések Európában többé kötelezőknek el nem ismertetnek. Lehetséges lett volna-e ezen nemzetközi szerző­déseket a kifejlett körülményekhez képest kölcsö­nös egyetértés útján oda módosítani, hogy az újabban keletkezett érdekek és szükségleteknek megfelelhessenek, e kérdés vitatását nem hiszem ide tartozónak, de tagadhatlan, hogy bizonyos adott viszonyok folytán a szerződés nagy részben megbomlott, hogy annak alapja, melyen Európa politikája nyugodott, megingattatott, és helyébe új, szilárd, s Európa nyugalmát tartósan biztosító nemzetközi alap nem alkottatott, úgy­hogy a mostani nemzetközi viszonyok tekintetében csu­pán az önkényes combinatiók terén állunk és szemben egyéni felfogásokkal, melyek lehetnek helyesek, lehetnek helytelenek, de Európa nyu­galmát biztosítani teljességgel képtelenek. Háborús időket élünk, mirsgos főrendek, s en­gedje Isten, hogy a háborús idő nemsokára véget érje. Nem fogok én itt a humanitás szempontjá­ból a háború nyomorai­ és csapásairól beszélni, nem fogok; jól ismerem én mindazon nehézsége­ket, mindazon áldozatokat, melyek nemzetek­ és népekre a háborúkból háramlanak; de tudom más­részről azt is, hogy a háború részér­­e az­által, hogy az önfeláldozás és önmegtagadás köteles­ségét a hazafiság terén előidézi, a nemzetekben az emberi természet legnemesebb érzelmeit föl­kelti, sajnálnám azon népet, mely csak az anya­gi javadalmak gyáva élvezetében áldozná föl mindazt, mi az anyagi nyugalmat méltóvá és ne­messé teszi, s nem lenne képes áldozatot hozni nemzeti létele nemesebb részének megmentésére: et propter vitam vivendi perderet causas De mi­dőn ily értelemben a háborútól nem irtózom, szemem előtt lebeg Európa egyik legnagyobb hadvezérének azon nyilatkozata, mely nemes jel­lemének legbiztosabb jelvénye, s a mely legna­gyobb bizonysága annak, hogy a kik a há­borút ismerik, azok leginkább rettegik azt.­­­­A Waterlooi ütközetben győztes Wellington her­­czeg az ütközet estéjén egy magán­levélben azon nyilatkozatot tette, mely mélyen van szivembe vésve : „A sors legsúlyosabb csapásaihoz tartozik egy ilyen döntő csatát veszteni, de legközelebb áll ehez azon kénytelenség, egy ily véres csatát, nyerni.“ Azt hiszem, hogy épen e férfiú nyilat­kozata bizonyságát nyújtja annak, hogy nem azok irtóznak legjobban a háborútól, kik azt a le­hetőségig kerülik, s bizonysága annak, hogy ve­szélyben leginkább lehet azoknak szívósságában bízni, kik e veszélyt kényelműen föl nem hívják. (Élénk helyeslés.) Ezen szempontból indulva ki, midőn itt a háborús föllépés lehetőségéről van szó, mindenek­előtt azon komoly kérdés áll elő, léteznek-e oly viszonyok, oly tényleges érdekek melyek bennünket a háborúban való részvételre indíthatnának ? Mellőzve minden recriminatiot, mellőzve a múltak keserű emlékeit, azt hiszem nemcsak e teremben, hanem az országban is, és a birodalom másik részében s talán maga az illető hatalom körében is nem lesz senki, ki minket arra hinne hivatottaknak, hogy egy oly állam szervez­kedése és alakulása védelmére és támogatására emeljük fegyverünket, értem az éjszak-német szö­vetséget, mely nélkülünk és érdekeink ellen jött létre. Másrészt a háborús fellépés ki van zárva az­által, mert meggyőződésem szerint a háború ered­ménye nem felelhet meg azon egyedüli tényleges érdeknek, melyért mi jelenleg egyedül emelhetnők fegyverünket. Tényleges érdekünk csak Közép- Európa olyan állami szervezése lehetne, mely az európai békét és nyugalmat tartósan biztosítja. Nem osztottam soha a rajongó német sympa­­thiákat; a frankfurti követségeket magam ré­széről soha nem helyeseltem; mindamellett azt hiszem, mély és vészteljes csalódás lenne azt hinni, hogy Európa olyan szervezkedése a békét jövőre biztosíthatná, mely az Európa szívében lakó német nemzet jogosult nemzeti érdekeinek és tör­ténelmi hagyományainak megfelelni nem tudna. Meggyőződésem e tekintetben az, hogy akár mi­csoda szervezés létesíttessék ott idegen hatalom által, biztos és tartósan megnyugható nem lehet, épen mert idegen hatalom által eszközöltetett. Miután a jelen háborús viszályból nem látom azt, hogy annak következményei által Közép-Európa szervezése a béke, nyugalom és tartósság igényei­nek megfelelőleg fejtethetnék ki, nem látok érde­ket a monarchiára nézve, hogy ezen háborúban­­ részt vegyen. Mondják sokan, hogy a semlegesség, a béke önálló érdekei felfogására épített politika, a gyengesség politikája. A békesség a béke poli­tikája, nem a gyengeség politikája, a gyengeség­­ politikája, magát önálló érdekeink mellőzésével ; mások, vagy az események vak menete által há­borúba sodortatni engedni. Nem a gyengeség po­litikája az, méltóságos főrendek: gondos sáfárko­dás a nemzetnek vérével, vagyonával, lételével és kifejlődésének lehetőségével; nem a gyengeség politikája egy hadsereg részéről a nem érdemlett csapások által felhivott visszatorlási vágyat elfoj­­tani és bizonyságot nyújtani, hogy vitézségen felül áll a bátorságnak azon magasabb neme, mely s jogosult harczias érdemeket is a haza és az állam jól fölfogott érdekeinek is alárendelni képes. Nem tagadom én méltó főrendek, hogy a semleges­ségnek is vannak veszélyei. A veszélyek egyike azon igen elterjedt vélemény, hogy a harczoló felek egyik része ellenállhatlan vonzó erőt gyakorolhat- 3415

Next