Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1870-10-01 / 223. szám
33. §. Az összeírandók, a kezelőbizottság által megállapítandó táblázat szerint tartoznak igazolni azonosságukat, s azt, hogy mily czimen igényelnek segélyt, illetőleg ellátást. P teltét. 34. §. Az egylet pecsétje: Magyarország czimere, ezen körirattal „Országos honvédsegélyző- egylet.“ Az egylet tartama. 35. §.Az egylet jelen szabályok értelmében mind-addig folytatja működését, mig kitűzött czéljának, megfelelő segélyt igénylők léteznek. 36. §. Ha többé segélyezendő nem létezik, az egy-let további fenállásáról vagy feloszlásáról az e végre összehívandó közgyűlés szavazattöbbséggel határoz. Az egyletnek egész vagyona azonban kizárólag magyar királyi honvédségi czélokra lesz fordítandó. 37. §. Ezen közgyűlés tárgyának megjelölése s az alapszabályok 38, 39, 40, 41 és 42. pontjaira való hivatkozás mellett harmincz nappal előzetesen hírlapokban kihirdetendő. Szavazattal ez alkalommal csak azok vagy azoknak törvényes örökösei birnak, kik legalább 100 forint tőkét alapítottak. , 38. §. Száz forintnál nagyobb alapítvány után minden további 560 forint egy-egy szavazatra jogosít. 39. §. Ezen gyűlésben az alapítók vagy örököseik törvényes meghatalmazott által is gyakorolhatják szavazataikat. 40 §. Érvényes határozat hozatalára az alaptőke legalább egy tizedrészének képviseltetése és 100 tagnak jelenléte szükséges. 41. §. Ha e közgyűlés bármely itt meghatározott feltétel meg nem tartása folytán nem volt határozatképes, 30 nap múlva új közgyűlés lesz tartandó, mely tekintet nélkül a jelenlevők számára és a képviselt összeg mennyiségére, végérvényesen szavazattöbbséggel határoz. 42. §. Ezen alapszabályok a m. kir. belügyministeriumnak bemutatandók, és azokra a szabályszerű bemutatási záradék feljegyzése kikérendő. ISKOLA-ÜGY. Aigner Jajos „Középtanodai tankönyvek gyűjteménye“ ] czimű vállalatot indít meg, s e czélból következő körlevelet adott ki : Tisztelt tanférfi ! Egyletek és nemzetek életének föltétele a felíődés, haladás. Hogy e tekintetben lépést tart- hassunk a többi művelt nemzettel, a legnagyobb t erőnegfeszítésre van szükségünk, s e mellett is csak úgy érhetjük el kitűzött czélunkat, ha eszi közeinket nem a tespedés, fonákság lomtárában vásároljuk, hanem a szélszerűség, életrevalóság eszes mesterénél rendeljük meg. A nemzetek haladásának, fejlettségének talpköve a tudomány, ennek tenyésztő földje a tanodák. A jó föld azonban nem egyedül tényezője a virulásnak; ahhoz még ügyes, gondos ápolók s ezeknek kezébe alkalmas, a czélnak megfelelő szerek is kellenek. Igaz ugyan, hogy ildomos, képzett tanférfiak silányabb segédeszközökkel is több eredményt tudnak felmutatni, mint a félszegek, hiányos képzettségisek a lsjobbakkal, de másrészről az is elvitazhatatlan, hogy jeles tanárok munkálkodását jeles taneszközökkel, félannyi idő alatt kétszeres siker koronázza. Ha szemlét tartunk a középtanodáinkban eddig használt tankönyvek fölött, két irányban szerzünk magunknak meggyőződést; először, hogy egyes szakok tankönyvei közt ijesztő hézagok ásítanak; másodszor, hogy az eddig megjelent tan- és segédkönyvek nagy része nem áll azon a fokon, hogy velők a kiszabott idő alatt a kellő képzettség követelte sikert elérhetnek. Ezen hézagok betöltése s a tapasztalt hiányosság megjavítása lebegvén szemem előtt, érintkezésbe tettem magam e végből több, Budapesten székelő tanférfival, kiknek irodalmi munkássága s buzgalma elég kezességet nyújtottak, hogy tanácsadásukkal s közreműködésökkel az óhajtott eredményt megvalósithatsuk. Az ekként egybehívott értekezlet nézeteit minden oldalról tüzetesen megvitatván, határozattá emelte, s a következő pontokba foglalta össze : 7108 I. A „Középtanodai tankönyvek gyűjteménye“ czimű vállalatnak czélja a magyarországi középtanodákat jó tankönyvekkel látni el. II. Ezen czél elérése csak vállvetve, együttes erővel érhető el; s így is csak azon esetben, ha e vállalat biztosítékot nyújt nemcsak önmagának, hanem az egész tanító osztálynak is, hogy e gyűjteményben megjelent tankönyvek lehetőleg jól vannak kidolgozva. III. Ennélfogva : 1. Felszólítja hazánknak összes tanférfiait, hogy e vállalatot közreműködésökkel s munkálataikkal lehetőleg gyámolitsák . 2. A beküldött művek megítélésére szakonkint három-három bírálót választ. IV. Ezen gyűjteménybe felvehető minden oly szerzőnek műve, a ki a következő követelményeknek eleget teend: 1. A ki munkáját idejekorán, és pedig akkor, midőn annak kidolgozásához, fog bejelenti a kiadónál. E föltétel azért szükséges, hogy a kiadó a már történt bejelentések nyomán értesíthesse a netán újabban jelentkezőket az eddigi vállalkozók számáról s nevéről. Ez azonban korántsem lesz a később jelentkezőre nézve akadály, hogy műve, ha az jónak bizonyuland be, a gyűjteménybe föl ne vétethessék. 2. A ki művét előzetes bírálatnak aláveti. 3. A ki netán hiányosnak talált munkáját a vele közlött bírálat utasítása szerint kijavítja, illetőleg a bírálók kifogásait alaposan megczáfolja s munkálatának helyességét kimutatja. V. A bírálók tiszte a beküldött műveket gondosan átnézni, azokról okadatolt általános s részletes ítéletet mondani, s csekélyebb botlások esetében a teendő javításokra utasításokat adni. Az ily írásbeli bírálatok minden esetben közlendők a szerzővel. VI. Bírálók : 1. A klasszika filológiára : Szarvas Gábor, Szénássy Sándor, Ponori Thewrewk Emil. 2. A magyar nyelv s irodalomra: Dr. Budenz József, Hunfflvy Pál, dr. Toldy Ferencz, Torkos László. 3. A német nyelv s irodalomra: Felsmann József, dr. Heinrich Gusztáv, Schwicker János Henrik. 4. A történet- s földrajzra : Hunfalvy János,Ribáry Ferencz,Szilágyi Sándor. 5. A mennyiségtanra : Ábel Károly, dr. Hunyady Jenő, Mauritz Rezső. 6. A természettanra : Berecz Antal, Szily Kálmán, Sztocrek József. 7. A természetrajzra: Dorner József, Kriesch János, dr. Margó Tivadar, dr. Szabó Jósef. 8. A vegytanra: Dr. Say Móricz, dr. Than Károly, dr. Wartha Vincze. 9. A bölcsészetre : Danay Ferencz, Greguss Árost, dr. Horváth Cirill. VII. Ha e bírálók egyikének műve volna megítélendő, azon esetben a munka a másik két bírálón kívül egy ismertebb nevű vidéki szakférfiúnak adandó ki véleményadás végett, a kinek neve az illető mtt előszavában megemlítendő: Vili. Hogy a kiadandó művek a tiszta magyarosság minden kellékével bírjanak, egy e czélra kinevezett hármas bizottság, melynek tagja Szarvas Gábor, P. Thewrewk Emil, Torkos László, nyomás előtt a munkát átnézik s abban a netán szükségelt javításokat megteszik. XI. A kiadó Aigner Lajos, minden oly művet, melyet a három kiváló egyhangúlag ajánl, tartozik e gyűjteménybe felvenni s idadai, és a dolgozótársakat a munka becséhez képest arányosan dijazni. X. A legkisebb irói dij, mely csak is csekélyebb fáradsággal járó dolgozatokért adható, Íveitől 2000 példánya?118 Libán állapittatott meg. XI. Az első kiadásért járó szerzői illeték minden kiadás után újra lefizetendő. XI. A bírálók a munkáért fizetett díjnak tíz százalékát kapják a kiadótól. Ezek után csak kevés mondanivalóm van, és ez az, hogy minden törekvésem oda fog irányulni, hogy a bennem helyzeti bizalomnak teljes mértékben megfeleljek s az e gyűjteményben megjelent tankönyvek csin, szépség s olcsóság tekintetében is kielégítsenek minden méltányos várakozást. Továbbá van szerencsém tudatni önnel, hogy az egyes tankönyvek kidolgozásánál követendő általános és részletes elveknek kifejtését legközelebb kezéhez juttatom. Végül bátorkodom a készülőfélben lévő műveknek lentebb következő jegyzékére figyelmeztetni, és ezen nagyjelentékü vállalatot szives pártfogásába ajánlani s becses közreműködését és támogatását részére kikérni. Kiváló tisztelettel vagyok Pest, 1870. julius elején. A „középtanodai tankönyvek gyűjteménye“ számára sajtó alatt van: Általános számtan és algebra. Irta Mauritz Rezső. Mintegy 15 ív. Bírálati alatt vannak: Titi Livii ab urbe condita liber. I. Magyarázta Szénássy Sándor. Második, javított kiadás. Az osztrák magyar birodalom földrajza Irta dr. Heinrich Gusztáv. Taciti Germania. Magyarázatokkal Ponori Thewrewk Emiltől. Vegytan. Gymnasiumok számára irta Fridiik Dezső. Ovidii Metamorphoses. Magyarázatokkal Szarvas Gábortól. ELSŐ MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS. Teljes ülés sept. 3- án. A tagok száma tetemesen leolvadt, alig van- „ nak jelen ötvenen, midőn Panner Tivadar az ülést megnyitja. Tárgyalásra fölvétetik a polgári házasság iránt hozott szakosztályi megállapodás. Löf Tóbiás előadó a házasságkötés feletti rendelkezési jogot az állam jogának tartja, mert a házasság az állam alapja. Míg az egyház a társadalmat szolgálta, volt erre jogosultsága, de most ez az államra hárul. Szóló hosszan fejtegeti az obligatórius és a facultatív polgári házasságot, és amannak ad előnyt ez utóbbi fölött. Végül ajánlja: mondja ki a jogászgyűlés a polgári házasság szükségességét. Senki sem lévén vitatásra felírva, elnök a helyeslő felkiáltások után kimondja, hogy az indítvány el van fogadva. (Felkiáltások : egyhangúlag !) Környei Ede úgy kívánja kimondatni a határozatot, hogy ez egyhangúlag fogadtatott el. Györy Elek tekintetbe véve, hogy ő is, tán mások is ellenzői ez indítványnak, ellenzi az „egyhangú“ határozatot, legfölebb úgy véli kimondhatni, hogy ez „közfelkiáltással“ fogadtatott el. Elnök kimondja Györy értelmében a határozatot. A napirend második tárgya: a jogakadémiák rendezése volt. Pisztóry Mór előadó meleg szavakból ajánlja az indítványt s közhelyeslés közt hangsúlyozza, hogy a jogintézetek felállítása nem engedhető meg a felekezetnek , mert a jogtanulmány a felekezetek körébe nem tartozik , mert a felekezetek autonómiája csak addig terjedhet, hogy vallásuk érdekeit korlát nélkül óvhassa. Példákkal illustrálja, hogy a jog és államtudomány szabad fejlődése korlátozva van ott, hol a felekezetek jogintézeteket bírnak. Ezután előterjeszti a szakosztály megllapodását. A szakosztály az indítvány azon részét, mely a jog és államtudományok elválasz- tásának kérdését tárgyazza. a jövő jogászgya-