Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1870-10-14 / 234. szám

litása iránti joga nem csorbíttatik, így a hagya­téki tárgyalás is csak részben illeti a jegyzőket, a­mint a IX. fejezet azt közelebbről megálla­pítja. 24. és 27. §§. A törvény, a jegyzői okmányo­kat közhitelességgel felruházván, ennek biztosí­tására alaki kellékeket szab meg. Ezen kellékek mind fontosak, azonban a javaslat két rendbelit különböztet meg, ugyanis: a) lényegeseket, és b) nem lényegeseket. Ha a lényegesek hiányoznak, az okmány köz­­hitelességgel nem bír, holott ha a lényegtelen kel­lékek hiányoznak, a jegyző ugyan büntettetik, de az okmány közhitelességét nem veszti. Ha minden csekély alaki hiány miatt az okmány érvényte­lensége mondatnék ki, és az érvénytelenségi esetek gyakran fordulnának elő, nemcsak a felek­nek tetemes kár okoztatnék, de a jegyzőséghezi bizalom is megrendíttetnék, azért is az érvényte­lenség csak a leglényegesebb alaki hiányokra szorítandó. E tekintetben két rendszer követhető: vagy a bíró belátására bízható annak meghatáro­zása, vagy a törvény taxatíve felsorolja az ér­vénytelenségi eseteket; az utóbbi rendszert kö­veti a franczia törvény és a 68. §-ban a lényeges kellékeket mind felsorolja ; ugyanezen rendszert követi a bajor törvény is, és ez a javaslatban is elfogadtatott, mert csak azáltal záratik ki a bírói önkény, különben minden jegyzői okmányt kér­désessé lehetne tenni. Ezen rendelkezések azonban csak az alaki kel­lékekre vonatkoznak, és az okmány belkellékeire (tartalmára) nem vonatkoznak, és történhetik, hogy a külkellékek mind megvannak, de az ok­mány tartalma mégis érvénytelen, p. o. ha valaki másnak tulajdonát eladja, ha az azonossági tanuk hamisat bizonyítottak és igy az okmány­ban felvett fél nem azonos a jegyző előtt megje­lent személylyel sat. vagy megfordítva, a kü­l­­kellékek hiánya mellett is a tartalom érvényes lehet, p. o. a jegyző a felet nem ismervén elmu­lasztotta, hogy az ugyanazonosságot két tanú ál­tal bizonyíttassa magának, a jegyző formahibát követett el, de ha a fél ugyanazonos, az okmány tartalma mégis érvényes. Az alaki formaságok megtartása büntetés terhe alatt hagyatik meg a jegyzőnek, hogy ezáltal a felek komoly akara­táról meggyőződjék, és hogy érvénytelen ügyle­tek megakadályoztassanak. 25. §. A 23. §. 9-ik pontja megengedi, hogy a jegyző minden nem peres ügyben beadványokat szerkeszthessen. A felelősség az ily beadványok­nál elkövetett hibákra is kiterjed, s hogy ezen fe­lelősség megvalósítható is legyen, s hosszadalmas bizonyítási eljárásról ne feltételeztessék, szüksé­ges, hogy az ily beadványokat alá is írja, a mi a jelen szakasz rendelkezése által biztosíttatik. 26. §. Ezen szakasz rendelkezései a magánjogra vonatkoznak s szorosan véve a jegyzői törvénybe nem valók, azonban részint anyagi jogunk hiá­nyossága miatt, de részint azért, mivel a jegyzői törvénynyel szoros összeköttetésben állanak, azok itten felvetettek. A szakaszban foglalt rendelkezések czélszerű­­ségére nézve a következők jegyeztetnek meg: A jegyzői intézmény, a­mint már kiemel­tetett, a helyes igazságszolgáltatás előmozdí­tására hasson; ezen czél különösen azáltal fog elévetni a jegyzői intézmény útján, ha oly jog­ügyletek kötése, a­melyeknél a tett tapasztalatok szerint a legtöbb és legbonyolultabb perek támad­nak, s a­melyeknél a kijátszások s jogsértések és hiányos szerkesztés miatt családbeli súrlódások leginkább előfordulnak, a jegyző közreműködése és felügyelete alá rendeltetik. Ezen ügyletek közzé első rendben az ingatlan tulajdonjogának átruhá­zására vonatkozók sorolandók, miért is a javaslat szerint azok érvényességéhez jegyzői okmány kí­vántatik meg, miáltal különösen a következő visz­­szaélések és hátrányok fognak megszüntettetni : a) Ezen jogügyletek nagy része szóbelileg köt­tetett, és pedig falun sokszor a korcsmában ittas fővel és felhevü­lt állapotban, és az illetők a kiáb­rándulás után a gondolatlan lépést nagyobbrészt megbánták ; az ily jogügyletek eddig érvényesek lévén, hosszadalmas és bonyolult perekre szolgál­tattak alkalmat, a­mi sok családot tönkre tett. b) Ha pedig az ily jogügyletek magán­okirat­ban vétettek föl, minthogy többnyire zugirászok és tudatlan egyének szerkesztik, a legérthetetle­nebb s legsérelmesebb intézkedések fordulnak elő bennük, úgyhogy ha másutt az okiratok a perek csíráját elfojtják, nálunk bizton állíthatni, hogy az ily okmányok a pereket szülik. c) A telekkönyvi intézmény üdvös hatása fel­tételezi, hogy a birtokállapot tisztában tartassák. Tapasztaljuk, hogy a birtokváltozások legtöbb esetben be sem jelentetnek , hogy így a birtok­lap a valódi birtokállással ugyszólva 5/6 részben nem egyezik, miáltal a legkiáltóbb károsítások okoztatnak, és sérelmes kijátszásokhoz alkalom szolgáltatk, de a legbonyolultabb perek is előidéz­­tetnek. d) Ha a szóbeli szerződés alapján megindított per a telekkönyvben feljegyeztetik, az ingatlan sem alperesnek, sem felperesnek hitel alapjául nem szolgálhat, s így a földhitel erre nézve a per folyama alatt megszüntetik, az ily perlekedés mindké fél erejét zsibbasztja, és valódi beszúállás színét ölti fel. Ugyanily következményt idéz elő a magán­okirat alapján elrendelt előjegyzés is. e) Ha a költség szempontját tekintjük , a hiá­nyos magánokiratok és az átírási kérvények a fe­leknek eddig túlságos költségeket okoztak, mint hogy a felügyelet alatt nem álló zugirászok sza­badon sarc­olhattak. A jegyzői díjak oly mérsé­keltek, hogy a felek költség tekintetében csak­is nyerni fognak. Mindezen hátrányok csak a javas­latban foglalt rendelkezés által szüntethetők meg, és egyébiránt Magyarországban ezen intézkedés nem is új, mert a magyar törvény szerint öröktu­lajdont csak örökbevallás által lehetett szerezni, mely hiteles helyek előtt eszközöltetett,"az úrbé­ri birtoknál is az uradalom általi jóváhagyás szükségeltetett. Azáltal, hogy a VI. fejezet sze­rint a jegyző nyolcz nap alatt az okmányt a te­lekhivatalnak bemutatni, sőt az átírást akadályo­zó hiányokat hivatalból kijavítani köteles : a te­lekkönyvi birtoklap tisztántartása tel­jesen bizto­síttatik, és a felek jogai is teljesen megóvatnak s ezek minden további gondtól felmentetnek. Bajorországban is ezen rendelkezés felvétetett a jegyzői törvénybe, az a hét évi tapasztalás után a legüdvösebbnek tanúsult, és a bíróságok által a legnagyobb szigorral fenntartatott. De kérdés támad az iránt, vájjon ezen üdvös hatás nem érhető-e el már azáltal is, ha a telek­könyvi bekebelezés jegyzői okmányhoz vagy jegy­zői hitelesítéshez köttetik, a­mint különösen a legújabb időben Austriában akarják behozni, hogy bekebelezés csak jegyzői vagy jegyzőileg hitelesített okmány alapján rendelhető el.­­Ezen rendelkezés csak félrendszabály lenne és pedig a következő okoknál fogva: 1. Ha a jegyzői okmány csak a telekkönyvi bekebelezéshez szükséges, akkor implicite meg­engedtetik, hogy a szerződést szóbelileg lehessen megkötni, s hogy ily szerződés alapján per in­díttathassák, úgy hogy a fennebbi a) és d) pontok alatt felsorolt hátrányok továbbá is fenmaradná­­nak, és a leginkább érzett bajok orvosolva nem lesznek. 2. Úgyszintén megengedtetnék, hogy magán­­szerződés alapján előjegyzés eszközöltessék, s minthogy az előjegyzés igazolása csak az okirat valódiságára szorítkozhatnék, s a benne foglalt sérelmes intézkedések megváltoztatására vagy szabatosabb szerkesztésére, kiegészítésére s kija­vítására ki nem terjeszthető, a fennebbi b) pont alatt említett hátrány szintén fenmaradna. 3. A költségek, de a bíróságok teendői is csak szaporíthatnának, mert ezek számtalan igazolási tárgyalásokkal halmoztatnának el, a feleknek pe­dig az igazolási költségek csak új kiadást okozná­nak és e mellett a c) pontban kiemelt czél el nem éreznék. Az egész rendelkezés tehát csak félrendszabály lenne, és nem csak mit sem javítana törvény­kezési helyzetünkön, sőt sok tekintetben azt rosz­­szabbá tenné. Ha pedig csak a hitelesítés kívántatnék meg, ez­által sem lenne segítve, mert ez csak az aláírá­sok valódiságát biztosítja, és a hamis okmá­nyok alapján eszközlendő bejegyzéseket akadá­lyozná , azonban a tett tapasztalatok nyomán ál­líthatni, hogy hamisítási eset úgyszólva alig for­dul elő, és így egy bajt akarnánk megelőzni, a­mely nem is létezik. A két tanú általi hitelesítés és a végzések közlése eddig kielégítő biztosíték­nak mutatkozott, és e végett a hitelesítés nem szükséges, egyébiránt pedig a hitelesítés által a fennebbi adc­­pontok alatt felsorolt hátrányok egyike sem szüntettetnék meg, mert a hitelesítő jegyző az okmány tartalmára figyelmét ki nem terjeszti,úgy hogy az ily korlátolt kényszer beho­zatala sehogysem lenne indokolható. Ezek által a 26. §. első pontjában foglalt ren­delkezés igazoltatik, és a felhozott okok a tett tapasztalatok szerint a szakasz többi pontjaiban foglalt ügyletekre is alkalmazhatók. Végül még fel kell hozni, hogy a bajor törvény messzebb megy, és minden szerződésnél, mely ingatlanra vagy avval egyenlő hatályú jogra dologbani jogokat tárgyaz, jegyzői okmányt kö­vetel A javaslat a kényszer kiterjesztését szük­ségesnek nem tartja és pedig a következő okok­nál fogva: 1. Egyéb dologbani jogok szerzésénél a fen­nebbi pontokban jelzett hátrányok és visszaélések nem fordulnak elő. 2. A felekre több tekintetben igazolatlan kény­szer gyakoroltatnék; így kétségtelen, hogy van­nak szolgalmak, melyek telekkönyvi bejegyzés nélkül is érvényesek, és gyakorlat által szerez­tetnek, továbbá a zálogjog és dologbani haszonbér­leti jog mindig egy más jogügyletnek járulékát képezi, a­melynek érvényességét egyrészt jegyzői okmányhoz kötni nem lehet, másrészt pedig a do­logbani jog iránti intézkedést ezen jogügylettől czélszerű­en elválasztani nem lehet. 3. Ily intézkedés által az előjegyzés iránt fen­­álló rendelkezéseket végkép meg kellene változ­tatni, mert ha p. o. a zálogjog szerzéséhez jegyzői okmány szükséges, akkor magán­okirat alapján még előjegyzést sem szabad megadni. 4. Még kevésbbé igazolható lenne, ha a telek­könyvi jog törlése iránti okmány érvényességéhez jegyző közreműködése szükségeltetnék, mert az ily okmányok oly egyszerűek, hogy bárki azt minden jogtudós közbejötte nélkül kiállíthatja. 5. Ha pedig ezen okmányoknál csak a jegyzői hitelesítés hozatnék be , az ily intézkedés czélsze­­rűtlenségére nézve ugyan a fent már előadottak hozathatnak föl. 28. §. Már az átalános észrevételek közt felem­­­líttetett, hogy az eltörlött közjegyzőség egyik fő hiánya az volt, hogy a közjegyzők nagyobbrészt magán­okiratokat vettek föl, mi­által a jegyzői in­tézmény főczélja úgyszólva kijátszatott. Ha a köz­érdek a közokiratok által nyer, s ha a jegyzői in­tézmény ezen czél eléréséért hozatik be, akkor gondoskodni kell, hogy ezt biztosítsuk is. (Folytatjuk.) HELYHATÓSÁGOK. Pest városának oct. 12-én tartott közgyűlésén Gam­perl Alajos h. főpolgármester elnökölt. Az ülés kezdetén olvastatott a belügyminiszer leirata a katonaság elszállásolása tárgyában. A belügy­miniszer tudatja a várossal, hogy a honvédelmi ministériumnál most folynak a tárgyalások az el­szállásolásból származó terhek könnyítése felett. A leirat tudomásul vétetett. Olvastatott a szervező bizottmány ajánlata a városi elemi népiskolánál szervezett rajztanitói ál­lomásra. Első helyre Molnár József, másodikra Rosztagnyi Alajos, harmadikra Poor József tűzetett ki. A választás jövő szombaton leend. Ugyanekkor fog megtartatni hat alrajz-tanítónak megválasz­tása is. Olvastatott a pesti főreáltanoda igazgatójának jelentése, mely szerint szükségesnek találtatott több párhuzamos osztály fölállítása, továbbá há­rom rendkívüli tanár alkalmazása. A közgyűlés elfogadta a jelentést. Javasoltatok egyúttal, hogy Békey István, Csenger Imre, Perger Ignácz és Ney Ferencz tagokból álló bizottmány tegyen meg minden lépést egy országos állami reáltanoda föl­állítása iránt. Tavaszi Endre kevésnek tart két reáliskolát, mert kívánja, hogy a Teréz- és Lipótvárosnak is legyen külön reáliskolája. Indítványozza kimon­datni azt is, hogy a város kész, tehetségéhez ké­pest hozzájárulni az államreáltanoda költségeihez. Az indítvány elfogadtatott s a tanügyi bizott­mányhoz tétetett át, hogy ez terjesszen e tárgy-

Next