Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1870-10-14 / 234. szám
litása iránti joga nem csorbíttatik, így a hagyatéki tárgyalás is csak részben illeti a jegyzőket, amint a IX. fejezet azt közelebbről megállapítja. 24. és 27. §§. A törvény, a jegyzői okmányokat közhitelességgel felruházván, ennek biztosítására alaki kellékeket szab meg. Ezen kellékek mind fontosak, azonban a javaslat két rendbelit különböztet meg, ugyanis: a) lényegeseket, és b) nem lényegeseket. Ha a lényegesek hiányoznak, az okmány közhitelességgel nem bír, holott ha a lényegtelen kellékek hiányoznak, a jegyző ugyan büntettetik, de az okmány közhitelességét nem veszti. Ha minden csekély alaki hiány miatt az okmány érvénytelensége mondatnék ki, és az érvénytelenségi esetek gyakran fordulnának elő, nemcsak a feleknek tetemes kár okoztatnék, de a jegyzőséghezi bizalom is megrendíttetnék, azért is az érvénytelenség csak a leglényegesebb alaki hiányokra szorítandó. E tekintetben két rendszer követhető: vagy a bíró belátására bízható annak meghatározása, vagy a törvény taxatíve felsorolja az érvénytelenségi eseteket; az utóbbi rendszert követi a franczia törvény és a 68. §-ban a lényeges kellékeket mind felsorolja ; ugyanezen rendszert követi a bajor törvény is, és ez a javaslatban is elfogadtatott, mert csak azáltal záratik ki a bírói önkény, különben minden jegyzői okmányt kérdésessé lehetne tenni. Ezen rendelkezések azonban csak az alaki kellékekre vonatkoznak, és az okmány belkellékeire (tartalmára) nem vonatkoznak, és történhetik, hogy a külkellékek mind megvannak, de az okmány tartalma mégis érvénytelen, p. o. ha valaki másnak tulajdonát eladja, ha az azonossági tanuk hamisat bizonyítottak és igy az okmányban felvett fél nem azonos a jegyző előtt megjelent személylyel sat. vagy megfordítva, a külkellékek hiánya mellett is a tartalom érvényes lehet, p. o. a jegyző a felet nem ismervén elmulasztotta, hogy az ugyanazonosságot két tanú által bizonyíttassa magának, a jegyző formahibát követett el, de ha a fél ugyanazonos, az okmány tartalma mégis érvényes. Az alaki formaságok megtartása büntetés terhe alatt hagyatik meg a jegyzőnek, hogy ezáltal a felek komoly akaratáról meggyőződjék, és hogy érvénytelen ügyletek megakadályoztassanak. 25. §. A 23. §. 9-ik pontja megengedi, hogy a jegyző minden nem peres ügyben beadványokat szerkeszthessen. A felelősség az ily beadványoknál elkövetett hibákra is kiterjed, s hogy ezen felelősség megvalósítható is legyen, s hosszadalmas bizonyítási eljárásról ne feltételeztessék, szükséges, hogy az ily beadványokat alá is írja, a mi a jelen szakasz rendelkezése által biztosíttatik. 26. §. Ezen szakasz rendelkezései a magánjogra vonatkoznak s szorosan véve a jegyzői törvénybe nem valók, azonban részint anyagi jogunk hiányossága miatt, de részint azért, mivel a jegyzői törvénynyel szoros összeköttetésben állanak, azok itten felvetettek. A szakaszban foglalt rendelkezések czélszerűségére nézve a következők jegyeztetnek meg: A jegyzői intézmény, amint már kiemeltetett, a helyes igazságszolgáltatás előmozdítására hasson; ezen czél különösen azáltal fog elévetni a jegyzői intézmény útján, ha oly jogügyletek kötése, amelyeknél a tett tapasztalatok szerint a legtöbb és legbonyolultabb perek támadnak, s amelyeknél a kijátszások s jogsértések és hiányos szerkesztés miatt családbeli súrlódások leginkább előfordulnak, a jegyző közreműködése és felügyelete alá rendeltetik. Ezen ügyletek közzé első rendben az ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozók sorolandók, miért is a javaslat szerint azok érvényességéhez jegyzői okmány kívántatik meg, miáltal különösen a következő viszszaélések és hátrányok fognak megszüntettetni : a) Ezen jogügyletek nagy része szóbelileg köttetett, és pedig falun sokszor a korcsmában ittas fővel és felhevült állapotban, és az illetők a kiábrándulás után a gondolatlan lépést nagyobbrészt megbánták ; az ily jogügyletek eddig érvényesek lévén, hosszadalmas és bonyolult perekre szolgáltattak alkalmat, ami sok családot tönkre tett. b) Ha pedig az ily jogügyletek magánokiratban vétettek föl, minthogy többnyire zugirászok és tudatlan egyének szerkesztik, a legérthetetlenebb s legsérelmesebb intézkedések fordulnak elő bennük, úgyhogy ha másutt az okiratok a perek csíráját elfojtják, nálunk bizton állíthatni, hogy az ily okmányok a pereket szülik. c) A telekkönyvi intézmény üdvös hatása feltételezi, hogy a birtokállapot tisztában tartassák. Tapasztaljuk, hogy a birtokváltozások legtöbb esetben be sem jelentetnek , hogy így a birtoklap a valódi birtokállással ugyszólva 5/6 részben nem egyezik, miáltal a legkiáltóbb károsítások okoztatnak, és sérelmes kijátszásokhoz alkalom szolgáltatk, de a legbonyolultabb perek is előidéztetnek. d) Ha a szóbeli szerződés alapján megindított per a telekkönyvben feljegyeztetik, az ingatlan sem alperesnek, sem felperesnek hitel alapjául nem szolgálhat, s így a földhitel erre nézve a per folyama alatt megszüntetik, az ily perlekedés mindké fél erejét zsibbasztja, és valódi beszúállás színét ölti fel. Ugyanily következményt idéz elő a magánokirat alapján elrendelt előjegyzés is. e) Ha a költség szempontját tekintjük , a hiányos magánokiratok és az átírási kérvények a feleknek eddig túlságos költségeket okoztak, mint hogy a felügyelet alatt nem álló zugirászok szabadon sarcolhattak. A jegyzői díjak oly mérsékeltek, hogy a felek költség tekintetében csakis nyerni fognak. Mindezen hátrányok csak a javaslatban foglalt rendelkezés által szüntethetők meg, és egyébiránt Magyarországban ezen intézkedés nem is új, mert a magyar törvény szerint öröktulajdont csak örökbevallás által lehetett szerezni, mely hiteles helyek előtt eszközöltetett,"az úrbéri birtoknál is az uradalom általi jóváhagyás szükségeltetett. Azáltal, hogy a VI. fejezet szerint a jegyző nyolcz nap alatt az okmányt a telekhivatalnak bemutatni, sőt az átírást akadályozó hiányokat hivatalból kijavítani köteles : a telekkönyvi birtoklap tisztántartása teljesen biztosíttatik, és a felek jogai is teljesen megóvatnak s ezek minden további gondtól felmentetnek. Bajorországban is ezen rendelkezés felvétetett a jegyzői törvénybe, az a hét évi tapasztalás után a legüdvösebbnek tanúsult, és a bíróságok által a legnagyobb szigorral fenntartatott. De kérdés támad az iránt, vájjon ezen üdvös hatás nem érhető-e el már azáltal is, ha a telekkönyvi bekebelezés jegyzői okmányhoz vagy jegyzői hitelesítéshez köttetik, amint különösen a legújabb időben Austriában akarják behozni, hogy bekebelezés csak jegyzői vagy jegyzőileg hitelesített okmány alapján rendelhető el.Ezen rendelkezés csak félrendszabály lenne és pedig a következő okoknál fogva: 1. Ha a jegyzői okmány csak a telekkönyvi bekebelezéshez szükséges, akkor implicite megengedtetik, hogy a szerződést szóbelileg lehessen megkötni, s hogy ily szerződés alapján per indíttathassák, úgy hogy a fennebbi a) és d) pontok alatt felsorolt hátrányok továbbá is fenmaradnának, és a leginkább érzett bajok orvosolva nem lesznek. 2. Úgyszintén megengedtetnék, hogy magánszerződés alapján előjegyzés eszközöltessék, s minthogy az előjegyzés igazolása csak az okirat valódiságára szorítkozhatnék, s a benne foglalt sérelmes intézkedések megváltoztatására vagy szabatosabb szerkesztésére, kiegészítésére s kijavítására ki nem terjeszthető, a fennebbi b) pont alatt említett hátrány szintén fenmaradna. 3. A költségek, de a bíróságok teendői is csak szaporíthatnának, mert ezek számtalan igazolási tárgyalásokkal halmoztatnának el, a feleknek pedig az igazolási költségek csak új kiadást okoznának és e mellett a c) pontban kiemelt czél el nem éreznék. Az egész rendelkezés tehát csak félrendszabály lenne, és nem csak mit sem javítana törvénykezési helyzetünkön, sőt sok tekintetben azt roszszabbá tenné. Ha pedig csak a hitelesítés kívántatnék meg, ezáltal sem lenne segítve, mert ez csak az aláírások valódiságát biztosítja, és a hamis okmányok alapján eszközlendő bejegyzéseket akadályozná , azonban a tett tapasztalatok nyomán állíthatni, hogy hamisítási eset úgyszólva alig fordul elő, és így egy bajt akarnánk megelőzni, amely nem is létezik. A két tanú általi hitelesítés és a végzések közlése eddig kielégítő biztosítéknak mutatkozott, és e végett a hitelesítés nem szükséges, egyébiránt pedig a hitelesítés által a fennebbi adcpontok alatt felsorolt hátrányok egyike sem szüntettetnék meg, mert a hitelesítő jegyző az okmány tartalmára figyelmét ki nem terjeszti,úgy hogy az ily korlátolt kényszer behozatala sehogysem lenne indokolható. Ezek által a 26. §. első pontjában foglalt rendelkezés igazoltatik, és a felhozott okok a tett tapasztalatok szerint a szakasz többi pontjaiban foglalt ügyletekre is alkalmazhatók. Végül még fel kell hozni, hogy a bajor törvény messzebb megy, és minden szerződésnél, mely ingatlanra vagy avval egyenlő hatályú jogra dologbani jogokat tárgyaz, jegyzői okmányt követel A javaslat a kényszer kiterjesztését szükségesnek nem tartja és pedig a következő okoknál fogva: 1. Egyéb dologbani jogok szerzésénél a fennebbi pontokban jelzett hátrányok és visszaélések nem fordulnak elő. 2. A felekre több tekintetben igazolatlan kényszer gyakoroltatnék; így kétségtelen, hogy vannak szolgalmak, melyek telekkönyvi bejegyzés nélkül is érvényesek, és gyakorlat által szereztetnek, továbbá a zálogjog és dologbani haszonbérleti jog mindig egy más jogügyletnek járulékát képezi, amelynek érvényességét egyrészt jegyzői okmányhoz kötni nem lehet, másrészt pedig a dologbani jog iránti intézkedést ezen jogügylettől czélszerűen elválasztani nem lehet. 3. Ily intézkedés által az előjegyzés iránt fenálló rendelkezéseket végkép meg kellene változtatni, mert ha p. o. a zálogjog szerzéséhez jegyzői okmány szükséges, akkor magánokirat alapján még előjegyzést sem szabad megadni. 4. Még kevésbbé igazolható lenne, ha a telekkönyvi jog törlése iránti okmány érvényességéhez jegyző közreműködése szükségeltetnék, mert az ily okmányok oly egyszerűek, hogy bárki azt minden jogtudós közbejötte nélkül kiállíthatja. 5. Ha pedig ezen okmányoknál csak a jegyzői hitelesítés hozatnék be , az ily intézkedés czélszerűtlenségére nézve ugyan a fent már előadottak hozathatnak föl. 28. §. Már az átalános észrevételek közt felemlíttetett, hogy az eltörlött közjegyzőség egyik fő hiánya az volt, hogy a közjegyzők nagyobbrészt magánokiratokat vettek föl, miáltal a jegyzői intézmény főczélja úgyszólva kijátszatott. Ha a közérdek a közokiratok által nyer, s ha a jegyzői intézmény ezen czél eléréséért hozatik be, akkor gondoskodni kell, hogy ezt biztosítsuk is. (Folytatjuk.) HELYHATÓSÁGOK. Pest városának oct. 12-én tartott közgyűlésén Gamperl Alajos h. főpolgármester elnökölt. Az ülés kezdetén olvastatott a belügyminiszer leirata a katonaság elszállásolása tárgyában. A belügyminiszer tudatja a várossal, hogy a honvédelmi ministériumnál most folynak a tárgyalások az elszállásolásból származó terhek könnyítése felett. A leirat tudomásul vétetett. Olvastatott a szervező bizottmány ajánlata a városi elemi népiskolánál szervezett rajztanitói állomásra. Első helyre Molnár József, másodikra Rosztagnyi Alajos, harmadikra Poor József tűzetett ki. A választás jövő szombaton leend. Ugyanekkor fog megtartatni hat alrajz-tanítónak megválasztása is. Olvastatott a pesti főreáltanoda igazgatójának jelentése, mely szerint szükségesnek találtatott több párhuzamos osztály fölállítása, továbbá három rendkívüli tanár alkalmazása. A közgyűlés elfogadta a jelentést. Javasoltatok egyúttal, hogy Békey István, Csenger Imre, Perger Ignácz és Ney Ferencz tagokból álló bizottmány tegyen meg minden lépést egy országos állami reáltanoda fölállítása iránt. Tavaszi Endre kevésnek tart két reáliskolát, mert kívánja, hogy a Teréz- és Lipótvárosnak is legyen külön reáliskolája. Indítványozza kimondatni azt is, hogy a város kész, tehetségéhez képest hozzájárulni az államreáltanoda költségeihez. Az indítvány elfogadtatott s a tanügyi bizottmányhoz tétetett át, hogy ez terjesszen e tárgy-